A karácsony az év egyik legmeghatározóbb ünnepe, sokan már hónapokkal, de általában legalább néhány héttel korábban elkezdenek készülni, hogy a családdal való együttlét örömteli és emlékezetes lehessen. Ahány ország, annyiféleképpen ünneplik világszerte a szeretet ünnepét.
Angliában a karácsonyi készülődés már októberben megkezdődik. A bejárati ajtókat és az ablakokat fenyőággal, gyertyával, dióval, mogyoróval dekorálják, és feldíszített fenyőfát állítanak a szobába. November elején karácsonyi pompába öltöznek az utcák, és december elején feltűnnek a Télapók, azaz a „Father Christmas”-ök. Ennek ellenére nem ünneplik a Mikulást. A protestáns, angolszász karácsony nem ismeri a szenteste fogalmát.
A karácsony ünnepe arrafelé a Christmas Day-jel, december 25-ével kezdődik. Az angolok december 25-én mennek templomba, utána bontják ki az ajándékokat, melyek sok családban már Christmas Day előtt gyűlnek a karácsonyfa alatt, de csak 25-én szabad felbontani őket. A jókedv fokozására szaloncukor formájú „pukkanó bonbont” akasztanak a fára, melyben kedves kis ajándékok rejtőznek. Az ajándékbontás után következik az ünnepi ebéd. Az ebéd gesztenyével töltött pulyka, zöldségköret. Az étkezés fénypontja az ízletes, fűszeres karácsonyi puding. Alapja aszalt szilva, mazsola, füge, citrom- és narancslé, Brandy, sokféle szárított gyümölcs, fűszerek és egyéb finomságok. December 26-án tartják a „Boxing Day-t”, és e napon mond ünnepi beszédet a királynő, amit a televízió közvetít.
Írországban a gyerekek zsákot raknak ki a Mikulásnak, hogy abba tegye az ajándékokat. „Jutalmul” az asztalon rétest és egy üveg sört hagynak számára, ha megéhezne, vagy megszomjazna.
Spanyolországban a Télapó az erkélyen keresztül mászik be, és elnyúlik az ünnep, mert január 6-án még a három bölcs érkezését is nagyon várják a kicsik.
Belgiumban a gyerkőcök december 6-án kapják az ajándékot a Mikulástól. A karácsonyfa alá, vagy a tűzhely közelében lévő zoknikba csak kisebb dolgok kerülnek. A karácsonyi reggeli különleges édes kenyér. Az ünnepi menü aperitiffel indul, majd tenger gyümölcseivel folytatódik, a főétel pedig töltött pulyka.
Mexikóban az ünnep estéjén énekesek vonulnak az utcára, kezükben hosszú rudakkal, amelyekre csengettyűket és gyertyákat erősítenek. Így mennek át a városon, egészen a templomig.
A norvégok másképp varázsolják hangulatossá a karácsonyt. A feldíszített fenyőfát a családok – kéz a kézben – körültáncolják, miközben karácsonyi dalokat énekelnek. A rossz szellemek elűzése érdekében karácsony este csészényi zabkását hagynak a pajtában.
Kenyában még a templomokat is feldíszítik szalagokkal, virágokkal, léggömbökkel, zöld növényekkel. Az ünnepi vacsorát a szabadban készítik el, nyílt tűzön. Ilyenkor a távol élő családtagok is hazautaznak, ha csak tehetik, hogy együtt lehessen végre a család.
Az olasz családokat „Strega Buffana” boszorkány látogatja meg karácsony másnapjának estéjén. Söprűjén közlekedik Olaszország-szerte, és a jóknak mindenféle finomságot, a rosszaknak pedig szenet visz. Olaszországban a jó barátoknak szárított lencsét szoktak ajándékozni leveskészítés céljából. Ez emlékezteti őket a szerény időkre, és ez hoz szerencsét nekik a következő új évben.
Szomszédunknál, Ausztriában hasonlóan zajlik az ünnep, mint nálunk. A Mikulás, vagyis „Heiliger Nikolaus” december 6-án ajándékozza meg a jó gyerekeket édességgel, dióval és almával. December 24-én a gyermek Jézus hoz nekik ajándékot és karácsonyfát. A gyerekek izgatottan várják, hogy megszólaljon a csengettyű. Csak ezután léphetnek a gyertyákkal, díszekkel és édességekkel feldíszített karácsonyfát rejtő szobába.
Libanonban a családok karácsony előtt egy hónappal gabonamagvakat ültetnek. December 24-én a cserepeket a karácsonyi barlang (mely Jézus születésének helyszínére utal) és a karácsonyfa köré helyezik.
A németek nagy hangsúlyt fektetnek a díszítésre. Az ablakokba fakeretre erősített színes gyertyaégőket vagy színes képeket szerelnek, amelyek nagyon szépen mutatnak a téli éjszakában. A lakások többségében megtalálható a Betlehem is. A gyerekek a karácsonyi ajándéklistát rajzokkal díszítik, és éjszakára az ablakpárkányra helyezik. A tetejére cukornehezéket tesznek, nehogy a Mikulás szem elől tévessze a listát.
Mivel Új-Zélandon a karácsony a a nyár közepére esik, ezért ilyenkor a többség piknikezik a szabadban, vagy a tengerpartra megy. Általában hideg sonkát és jégbe hűtött sört fogyasztanak.
A dél-afrikaiak egyszerűen lerendezik az ünnepet. A szintén melegebb éghajlattal rendelkező országban egy kiadós ebéd után a családok meglátogatják barátaikat, és karácsonyi dobozokat adnak át egymásnak, amelyben rendszerint valami ennivaló finomság van.
Finnországban viszont pont a hideg miatt a Mikulás érkezése előtt szaunázni indulnak az ünneplők. Aztán karácsony napján a legtöbb ember elmegy a templomba és elhunyt szeretteinek sírjához, hogy gyertyát gyújtson emlékükre.
Ausztráliában a Mikulás „szánját” nyolc fehér kenguru húzza. A karácsonyi vacsorát a szabadban fogyasztják, majd lemennek a tengerpartra, vagy krikettet játszanak.
Svájcban, Zürichben ilyenkor mesevillamos jár, és körbeviszi a gyerekeket a városon. A srácok karácsonyi dalokat énekelnek, közben pedig édességeket osztanak nekik.
A lettek szerint a Mikulás a szentestétől számított 12 napon át hozza az ajándékot a gyerekeknek! A hosszan elnyúló ünnep menüje: barna borsó, rétes, káposzta és kolbász.
Végül, Amerikában a sokféle etnikum különbözőképpen ünnepel saját hagyományaihoz ragaszkodva. A Kelet-Európából származó család pulykát készít karácsonyra, de a lengyel nagyszülők még ma is a „keilbasit” (lengyel kolbász) kedvelik. Az olasz származású férj viszont ott is ragaszkodik a lasagne-hoz.