Ki mehet, és ki menjen általános iskolába?

A kérdés szerencsére sokkal egyértelműbb, mint gondolnánk.

Az európai országhoz képest hazánkban kiemelten jó szakértői hálózat áll rendelkezésre, hogy segítsen a szülő és a gyermek javát szolgáló döntés megszületésében. Szabó Erikát, a Pedagógia Szakszolgálat (egykori Nevelési Tanácsadó) klinikai szakpszichológusát kérdeztük.

Sokan azt gondolják, ha a gyermek ír, olvas, akkor mehet iskolába. Ez nem igaz, ennek csak részben van köze az iskolaérettséghez. Helyette három fontos alappillére van: testi érettség, kognitiv érettség és szociális, érzelmi érettség.

-Mit jelent ez a hármas?

-Meghatározott testsúly és magasság, hogy bírja a fizikailag megterhelő egész napos iskolát. A kognitív képességeknek kulcsszerepe van az írás, olvasás elsajátításában. Ez mind kell ahhoz, hogy a gyermek teljesíteni tudjon az iskolában.

-Tehát megfelelő fizikai erőnlét, az új ismeretek megszerzéséhez szükséges képesség…

-Nagyon fontos a munkaérettség, a feladattudat. Ez azt jelenti, hogy a gyermek nem lép ki a feladat helyzetből. Képes 15-20 percig koncentrálni, úgy hogy nem jut eszébe és mond valami egészen mást. Fontos az is, hogy képes legyen leválni a szülőről. A személyiség fejlődése legyen azon a szinten, hogy képes legyen idegenekkel kapcsolatot teremteni, ne ijedjen meg új helyzetektől. Az önbizalma helyén legyen, hiszen szeptember elsejétől teljesítményhelyzetnek van kitéve. Az a gyermek, aki szorong, fél, mert például válnak a szülei, vagy aki érzelmileg nem érett, nem stabil, az nem fogja viselni az iskolai terhelést. Egy gyerek akkor tudja kihozni magából a képességeit, ha mindezek megfelelő szinten állnak.

-Jól értem, hogy a szülő tartsa még óvodában a gyermeket, ha az érzelmi körülmények nem megfelelőek?

-Ha olyan élethelyzetben van, mint például egy nagyobb családi trauma, haláleset, válás, ami    akkora érzelmi teher a gyermeknek, hogy elviszi a belső energiáit a szorongás, lehangoltság felé, akkor nem tud a teljesítmény felé fordulni.

-Ezt a szülők fel tudják ismerni?

-A Pedagógiai szakszolgálat vállal iskolaérettségi vizsgálatokat, ha a szülő bizonytalan. Akkor is végzünk ilyent, ha nem ért egyet a szülő és az óvoda. Ilyen esetben szakértői véleményt készítünk arról, maradjon-e óvodai nevelésben a gyermek vagy sem. Évente 150-180 ilyen vizsgálatot végzünk, mert sokan iskolaéretlenül kerülnek iskolába, és ezek a gyerekek gyakran tanulási problémákat fognak mutatni az 1. osztályban. Idén, eddig két gyereket helyeztünk vissza az óvodába.

-Szoktuk hallani szülőktől, hogy a gyermekük már unatkozik az oviban.

-Az egész napos iskola hatalmas teher. Akinek a kézügyessége nincs rendben, azt kudarcélmény fogja érni az iskolában. Az iskolaérettség természetes éréssel, jó családi közegben spontán kialakul. A korábban említett hármasnak rendben kell lennie, hogy az iskolai elvárásoknak meg tudjon felelni a gyermek.
Felhívó tényező, ha például nincs stabil dominancia, tehát váltott kézzel dolgozik, ha nincs helyes ceruzafogása, ha nem tud eléggé rendszerezetten embert rajzolni, ha nem elég részletes a rajza – ezek a jelzések, amelyek eldöntik, hogy alkalmas-e az iskolai életre. Az, hogy van-e beszédhibája, mert például egy pösze gyermeknek, akinek a hangzói nem tiszták, a betű-hang összekapcsolása problémákat okoz.
Fontos a testséma megléte. Ha probléma van a nagymozgások szintjén – egyensúly, hintázás, biciklizés – az megkérdőjelezi az iskolaérettséget.
Tisztában kell lenni a gyermek érzékszerveinek állapotával. Ha szükséges, elküldjük látás- és hallásvizsgálatra, hiszen nélkülözhetetlen a jó beszédértés, és tisztában kell lenni azzal is, hogy szüksége van-e szemüvegre.

-Tehát várjuk ki az iskolaérettség állapotát?

-Említettem korábban a feladattudatot, a feladattartást… Ha például egy gyermek túlmozgékony, nehezen ül meg, adjunk egy évet, hogy spontánul érjen, hogy az önkontroll erősödjön. Ehhez szakember sem kell, csak idő. 8évesen is lehet menni iskolába, mert nagyon nagy egyéni különbségek vannak. Ez a pedagógus elé nagy kihívást állít, hiszen másként kellene oktatnia egy 6 és egy 8 évest, de a gyerek személyes érdeke megkívánhatja, hogy később kezdjék az iskolát.

-A mai gyerekek későn érnek?

-A gyerekek nagyon sokat ülnek számítógép és tévé előtt. A gyerek idegrendszere, kognitív képességei a mozgáson keresztül fejlődnek. Minél többet mozgatjuk őket – hinta, bicikli, kirándulás, népi játékok – , az idegrendszer ingerlése révén a különböző képességterületek fejlődnek, és 6-7 éves korra iskolaérett lehet a legtöbb gyerek. De manapság, amikor a vizuális ingerek dominánsak, és nem dolgozik az agy, a test nyugalomban van, nem alakul ki a térérzékelés, a mozgás, a dominancia. Ez a gyermek érzelmi és személyiségfejlődésére hatással van.

-Tehát fontos a mozgás...

-És a mesék és mondókák. Például, amikor ujjakról, szemről, fülről szóló mondókákat mondunk, a testképet tanítjuk. Az óvónők mondókáznak, körjátékokat játszanak, ami a gyerek memóriáját, tér- és időbeli tájékozódását, mozgását fejleszti. Egy óvodás korú gyereket nem papír-ceruza módszerrel kell fejleszteni, hanem ilyen tevékenységeken keresztül. Ha mégis fejlesztésre van szükség, óvódásoknál, kisiskolásoknál a legadekvátabb fejlesztési módszer a pszichés és lelki fejlődésre is hatást gyakorló alapozó mozgásterápia.

Szülőknek azt javaslom, szánjanak időt a gyermekeikre, forduljanak feléjük minden érzékükkel... divatos kifejezéssel élve: szánjanak rájuk minőségi időt! Minden nap végezzenek közös tevékenységet, játékot, mert ezek az élmények tartják meg a gyereket, és teszik képessé arra, hogy érzelmileg kiegyensúlyozott legyen, és az iskolai elvárások és kudarcok között talpon tudjon maradni.

-Elsősként milyen támogatásra van szüksége a gyermeknek?

-Az első év arra való, hogy belejöjjön az iskolába. Megtanuljon alkalmazkodni, megfelelni az elvárásoknak, és délután szabad játék keretében azt tehesse, amihez kedve van, amit szívesen csinál. Ki lehet próbálni több szabadidős vagy kreatív tevékenységet, sportágakat, művészeti ágakat, és ne ijedjen meg a szülő attól, ha a gyerek harmadik alkalom után nem akarja folytatni. Ettől nem lesz felelőtlen felnőtt.

Az iskolarendszer nagy elvárásokat állít az elsősök elé. A gyerekek nagy képességkülönbségekkel kerülnek iskolába. A differenciált órai foglalkozásokra egyre nagyobb szükség van, de a pedagógusok ezt nehezen tudják vállalni, mert nagy nyomás alatt, nagy osztálylétszámmal, nagy időszorításban, nagy tempót kényszerítve dolgoznak.  Könnyebb a helyzet, ahol gyógypedagógus asszisztens segíti a munkáját.

 

Szerző: