Amikor először tartjuk karunkban újszülött babánkat, minden mozdulata, minden rezdülése csodálat tárgya. Néha azonban váratlan, hirtelen karmozdulatokat tapasztalunk, melyek ijesztőek lehetnek, mintha a pici megijedne a semmitől. Ez a jelenség nem a képzeletünk szüleménye, hanem az emberi idegrendszer egyik legősibb védelmi mechanizmusa, a Moro-reflex. Ez a reflex elengedhetetlen a baba túléléséhez, az első hónapokban a normál fejlődés része, de a megfelelő időben el kell tűnnie. A szülők számára létfontosságú, hogy megismerjék ezt a jelenséget, hiszen a reflex időzítése és minősége kulcsfontosságú információkat hordoz a baba neurológiai érettségéről.
Mi is az a Moro-reflex valójában?
A Moro-reflex egyike az úgynevezett primitív reflexeknek, melyek születésünkkor rendelkezésünkre állnak, és az agytörzs irányítja őket. Ezek a reflexek automatikus, akaratlan mozgásválaszok bizonyos ingerekre, és a magzati élet során, valamint közvetlenül a születés után segítik a túlélést. A Moro-reflexet Ernst Moro osztrák gyermekorvos írta le 1918-ban, és azóta is alapvető vizsgálati eleme az újszülöttkori neurológiai szűrésnek.
Lényegében a Moro-reflex egy védekező válasz a hirtelen egyensúlyvesztésre, hangra, fényre vagy bármilyen váratlan szenzoros változásra. Gondoljunk rá úgy, mint egy ősi riasztórendszerre, amely felkészíti a csecsemőt a veszélyre. Az evolúciós örökségünkben gyökerezik; feltételezések szerint régen segített a csecsemőnek, hogy ha leesett volna az anyja öléből, ezzel a mozdulattal próbáljon megkapaszkodni. Bár ma már más körülmények között élünk, az idegrendszerünk ezt a mintát továbbra is alkalmazza.
A reflex kiváltásához nem szükséges komoly esemény. Egy hirtelen mozdulat a pelenkázás közben, egy váratlanul becsapódó ajtó hangja, vagy akár a baba fejének hirtelen pozícióváltozása is elegendő. A válasz mindig ugyanaz a szekvencia, ami a reflex alapvető jellemzője.
A Moro-reflex egy automatikus, akaratlan mozgásválasz, amely a csecsemő idegrendszerének érettségét tükrözi, és a túléléshez szükséges védelmi mechanizmusként funkcionál.
A Moro-reflex anatómiája: a három fázis
Bár a Moro-reflex egyetlen mozdulatnak tűnhet, valójában három jól elkülöníthető fázisból áll, amelyek gyors egymásutánban követik egymást. A szülők számára a fázisok ismerete segíthet a reflex azonosításában és annak megértésében, hogy miért reagál úgy a baba, ahogy reagál.
1. Kiterjesztő fázis (Startle/Riadás): Ez a fázis azonnal bekövetkezik, amint a baba érzékeli a hirtelen ingert. A csecsemő hirtelen kinyitja a karjait oldalra, mintha magához ölelne valakit. A tenyerek általában nyitottak, a lábak is kiterjednek. A baba feje kissé hátraeshet, és a test izmai megfeszülnek. Ez a riadás pillanata, ami vizuálisan a legdrámaibb része a reflexnek.
2. Összehúzó fázis (Flexió/Ölelés): A kiterjesztés után azonnal következik az összehúzódás. A baba hirtelen visszahozza a karjait a test középső vonalához, mintha megölelné magát, vagy kapaszkodna. A karok behajlítva, a kézfejek ökölbe szorulhatnak. Ez a fázis a védekezés, a biztonság keresésének evolúciós maradványa.
3. Másodlagos reakció (Sírás/Riasztás): A fizikai mozgásokat gyakran követi egy érzelmi vagy hangadásos válasz. A baba általában sírni kezd, ami a szülők számára a legnyilvánvalóbb jele annak, hogy a picit valami megzavarta. A sírás nem feltétlenül fájdalomra utal, hanem az idegrendszeri túlzott ingerlés levezetésére szolgál, és a figyelemfelhívás eszköze is.
Fontos megérteni, hogy ez a reakció nem akaratlagos. A csecsemő nem tudja „kikapcsolni” a Moro-reflexet, még akkor sem, ha az zavarja az alvását vagy a pihenését. Ezért olyan kimerítő tud lenni a szülők számára, amikor a baba minden elalvásnál felriad a saját reflexére.
Mikor jelenik meg a Moro-reflex és miért?
A Moro-reflex nem a születés pillanatában „kapcsol be”. Valójában már a méhen belül is megfigyelhető, ami rendkívül izgalmas információ a fejlődésbiológia szempontjából. Körülbelül a terhesség 9. hetétől kezdve lehet ultrahangon észlelni a reflex mozgásmintáit. Ez a korai megjelenés azt mutatja, hogy az agytörzs és a mozgáskoordinációért felelős alapvető idegpályák már nagyon korán kialakulnak.
A reflex megléte a születéskor létfontosságú. Ha egy újszülöttnél hiányzik a Moro-reflex, az komoly idegrendszeri károsodásra utalhat, amely a központi idegrendszer (KIR) sérülését jelzi. Ezért az orvosok és védőnők az első vizsgálatok során kötelezően ellenőrzik a reflex kiválthatóságát és szimmetriáját.
A reflex megjelenése és ereje szorosan összefügg a magzati fejlődéssel. Egy időre korán született (koraszülött) babánál a Moro-reflex gyengébb lehet, vagy kicsit később jelenik meg a teljes erősségével, mint egy időre született csecsemőnél, de a reflex mintázata a korrigált korhoz képest kell, hogy illeszkedjen.
| Időszak | Jellemző | Funkció |
|---|---|---|
| Terhesség 9. hét | Először észlelhető (méhen belül) | Idegpályák kialakulása |
| Születés | Teljesen kifejlett, erős | Neurológiai integritás jelzése |
| 3–6 hónap | Integrálódás (eltűnés) | Kéreg alatti központok átveszik a szerepet |
A Moro-reflex eltűnésének ideális időpontja
A primitív reflexek, beleértve a Moro-reflexet is, azért „primitívek”, mert az agy alacsonyabb, reflexközpontú részei irányítják őket. Ahogy a csecsemő agya érik, és a magasabb agykérgi központok fejlődnek, ezeknek a kezdetleges reflexeknek integrálódniuk kell, vagyis el kell tűnniük, átadva helyüket az akaratlagos mozgásoknak és a finomabb motoros kontrollnak.
A Moro-reflex esetében az ideális időpont az integrációra a 3. és 6. hónap között van. Ez a periódus kulcsfontosságú. Ha a baba betölti a 6 hónapot, és a reflex továbbra is könnyen kiváltható és erős, az már intő jel lehet a neurológiai fejlődés szempontjából. A reflex eltűnése fokozatos, nem hirtelen lekapcsolás történik.
Az integráció azt jelenti, hogy a reflex mozgásmintája nem szűnik meg teljesen, hanem beépül a csecsemő akaratlagos mozgásrendszerébe. Ahelyett, hogy egy hirtelen zajra az egész test pánikreakcióval válaszolna, a gyermek megtanulja szűrni az ingereket és célzottan reagálni rájuk. Ez a szűrési képesség alapvető a későbbi figyelem és a stresszkezelés szempontjából.
A 6 hónapos kor az a vízválasztó, ameddig a Moro-reflexnek be kell épülnie a központi idegrendszerbe. A tartós fennmaradás gátolhatja a mozgásfejlődést és az idegrendszeri érést.
Mi történik, ha a Moro-reflex túl sokáig megmarad?
Ha a Moro-reflex 6 hónapos kor után is aktív marad, szaknyelven megmaradt Moro-reflexről (RMR – Retained Moro Reflex) beszélünk. Ez azt jelenti, hogy az agy magasabb központjai nem vették át az irányítást az agytörzs felett, és a gyermek továbbra is egy állandóan aktív „riasztórendszerrel” él.
Az RMR komoly kihívások elé állíthatja a gyermeket, mivel az idegrendszer folyamatosan túlterhelt állapotban van. Mivel a reflex minden apró, váratlan ingerre aktiválódik, a gyermek hyperérzékennyé válik a környezeti hatásokra. Ez kihat az érzelmi szabályozásra, a mozgáskoordinációra és a tanulási képességekre is.
Gondoljunk bele: minden apró zaj, minden hirtelen fényváltozás, minden váratlan érintés pánikreakciót vált ki. Ez a folyamatos készültségi állapot hatalmas energiát emészt fel, és megakadályozza a gyermek nyugodt koncentrációját és pihenését. Az RMR gyakran jár együtt más primitív reflexek (például az Aszimmetrikus Tónusos Nyaki Reflex, ATNR) megmaradásával, ami tovább bonyolítja a helyzetet.
A megmaradt Moro-reflex (RMR) tünetei csecsemőkorban és később
Az RMR tünetei rendkívül változatosak lehetnek, és gyakran összetévesztik őket más fejlődési vagy viselkedési problémákkal, mint például a figyelemhiány vagy a szorongás. Fontos, hogy a szülők felismerjék ezeket a jeleket, különösen, ha a gyermekük 6 hónaposnál idősebb.
Motoros és koordinációs tünetek
- Gyenge egyensúly és koordináció: A gyermek ügyetlen, gyakran elesik, nehezen tanul meg biciklizni vagy úszni. A Moro-reflex befolyásolja a fej stabilitását, ami gátolja a későbbi egyensúlyi reakciók kialakulását.
- Ingerlékenység a mozgásra: Kifejezett tengeribetegségre való hajlam, vagy rosszullét autózás közben, mivel a belső fül és az egyensúlyi rendszer folyamatosan túlreagálja a mozgásokat.
- Tónusos problémák: Gyenge izomtónus, különösen a törzsizmokban, ami a helytelen testtartáshoz (görnyedés) vezethet.
- Szemmozgás problémák: Nehézség a szem követésében, ami később olvasási és írási nehézségeket okozhat, mivel a szemmozgások nem függetlenedtek a fej mozgásától.
Érzelmi és viselkedési tünetek
A Moro-reflex közvetlenül kapcsolódik a stresszhormonok (adrenalin, kortizol) felszabadulásához, ezért a megmaradt reflex állandóan aktiválja a „harcolj vagy menekülj” (fight or flight) rendszert. Ennek drámai viselkedési következményei lehetnek:
A gyermek állandóan készültségi állapotban van, ami szorongáshoz vezet. Ezek a gyerekek gyakran rosszul viselik a váratlan helyzeteket, a meglepetéseket, és nehezen alkalmazkodnak a változásokhoz. A szociális helyzetek, ahol sok inger éri őket (iskola, játszótér), különösen megterhelőek lehetnek.
- Szorongás és félelem: Túlzottan félénk, visszahúzódó viselkedés, vagy éppen ellenkezőleg, agresszív, kontrolláló viselkedés.
- Érzelmi labilitás: Hirtelen hangulatváltozások, az apró ingerekre adott túlzott érzelmi reakciók.
- Szenzoros érzékenység: Különösen érzékenyek lehetnek a hangokra (a hirtelen zajok ijesztőek), a fényekre, vagy bizonyos ruhák anyagainak érintésére.
- Alvászavarok: Nehéz elalvás, gyakori éjszakai ébredés, rémálmok.
Ha a szülő azt tapasztalja, hogy gyermeke folyamatosan szorong, nehezen bírja a zajt, és a mozgáskoordinációja elmarad a kortársaiétól, érdemes feltenni a kérdést: vajon a Moro-reflex integrálódott-e rendesen?
Hogyan diagnosztizálják a Moro-reflex megmaradását?
A Moro-reflex vizsgálata része az újszülöttkori rutinvizsgálatoknak, de a 6 hónapos kor utáni megmaradás diagnosztizálása már a fejlődésneurológusok, a gyógytornászok (például TSMT terapeuták) és a speciális mozgásterapeuták feladata.
A diagnózis nem egyetlen teszten alapul, hanem a gyermek anamnézisének (kórtörténetének) és a jelenlegi tünetek összessége alapján történik. A szakember speciális, finom mozdulatokkal próbálja kiváltani a reflexet. A vizsgálat során figyelik a reakció erősségét, szimmetriáját és azt, hogy milyen könnyen aktiválódik. Ha a reflex még mindig teljes mozgásmintával és azonnali, erőteljes reakcióval jelentkezik, az RMR fennállása valószínűsíthető.
A szülői megfigyelés elengedhetetlen. A szülőknek fel kell jegyezniük, milyen helyzetekben válik feszültté vagy szorongóvá a gyermek, és milyen mozgásmintákat mutat. Például, ha a gyermek hirtelen megijed egy csengő hangjára, és reflexszerűen széttárja a karjait, az felnőttkorban is a megmaradt Moro-reflex jele lehet.
A megmaradt Moro-reflex nem betegség, hanem egy fejlődési késés, amely mozgásfejlesztéssel és speciális terápiákkal sikeresen korrigálható.
A Moro-reflex és az alvás: a hirtelen ébredések titka
Az újszülöttkori alvás az egyik leggyakoribb terület, ahol a Moro-reflex okozhat nehézségeket. A szülők gyakran mesélik, hogy a baba éppen elaludt, és ahogy letették, hirtelen „megrándult”, karjai szétnyíltak, és azonnal felébredt. Ez a jelenség szinte mindig a Moro-reflex váratlan aktiválódása, amelyet a baba saját mozgása, vagy a letétel során érzékelt minimális egyensúlyvesztés vált ki.
Ez a hirtelen felriadás a csecsemő számára stresszes, és megszakítja a pihenését. Ráadásul, ha a baba folyamatosan felriad a saját reflexére, az alvásminőség jelentősen romlik, ami mind a baba, mind a szülő számára kimerítő.
A pólyázás szerepe
Éppen ezért a pólyázás (swaddling) az egyik leghatékonyabb módszer a Moro-reflex alvás közbeni zavaró hatásának csökkentésére. A szoros, biztonságos pólya utánozza a méhen belüli szűk teret, és megakadályozza, hogy a baba karjai hirtelen szétnyíljanak a reflex kiváltásakor. Ez a fizikai korlátozás megnyugtatja az idegrendszert, és segít a babának mélyebb, hosszabb alvási ciklusokba merülni.
Természetesen a pólyázást csak addig szabad alkalmazni, amíg a baba el nem kezdi jelezni, hogy átfordulna (kb. 4-6 hónapos korig). Amint a csecsemő elkezdi ezt a mozgást, a pólyázást azonnal abba kell hagyni a biztonságos alvás érdekében.
Integrációs terápiák: segítség a Moro-reflex beépítéséhez
Ha az RMR fennáll, a jó hír az, hogy speciális mozgásfejlesztő terápiákkal a reflex beépülése utólag is elősegíthető. Ezek a terápiák azon a felismerésen alapulnak, hogy az idegrendszer rugalmas, és megfelelő ingerekkel utánozni lehet azokat a mozgásokat, amelyek a reflex integrációját a csecsemőkorban elmaradták.
A terápia célja, hogy a reflexet kiváltó eredeti mozgásmintát tudatosan, kontrollált körülmények között újra és újra végigvezessék, amíg az agy magasabb központjai át nem veszik az irányítást. Ezek a gyakorlatok általában lassan, ritmikusan végzett, ringató, forgó mozdulatokból állnak.
Népszerű integrációs módszerek
- TSMT (Tornáztató, Szenzomotoros Tréning): Magyarországon rendkívül elterjedt módszer, amely komplex feladatokkal segíti a mozgásfejlődést és a reflexek integrációját. A TSMT terapeuták pontosan tudják, milyen gyakorlatokkal lehet a Moro-reflexet „kikapcsolni”.
- INPP (Institute for Neuro-Physiological Psychology): Ez a módszer is a primitív reflexek integrációjára specializálódott, specifikus, ismétlődő gyakorlatokat alkalmazva, melyek a csecsemőkori mozgásfejlődést utánozzák.
- MNRI (Masgutova Neuroszemzomotoros Integrációs Reflex Program): Ez a program gyengéd, ritmikus mozdulatokkal dolgozik, amelyek célja a reflexek beépítése és az idegrendszeri kapcsolatok megerősítése.
A terápia sikeressége nagyban függ a rendszerességtől és a szülői elkötelezettségtől. A gyakorlatokat általában otthon, naponta kell végezni, és bár időigényes, a fejlődés, különösen a gyermek érzelmi stabilitásában és mozgáskoordinációjában, látványos lehet.
Szülői szerep a Moro-reflex integrációjában: gyakorlati tippek
Még ha a Moro-reflex rendben is integrálódik a 6. hónap környékén, a csecsemő első hónapjaiban a szülői gondoskodás sokat segíthet a reflex által okozott stressz minimalizálásában. A biztonságérzet megteremtése kulcsfontosságú, hiszen a reflex a fenyegetettség érzésére válaszol.
Biztonság és stabilitás
Ringatás és hordozás: A ritmikus mozgások, mint a ringatás, hordozás, vagy a babakocsiban való sétáltatás, rendkívül nyugtató hatással vannak az idegrendszerre. A ringatás utánozza a méhen belüli mozgást, és segít a Moro-reflex által kiváltott riasztási állapot lecsendesítésében. Használjunk hordozókendőt vagy ergonomikus hordozót, ami közelséget és stabilitást biztosít.
Lassú mozdulatok: Pelenkázáskor, öltöztetéskor vagy letételkor törekedjünk a lassú, megfontolt mozdulatokra. A hirtelen, gyors mozdulatok kiváltják a reflexet. Tartsuk a babát szorosan magunkhoz, amíg el nem érte a kívánt felületet, ezzel minimalizáljuk az egyensúlyvesztés érzetét.
Csendes környezet: Bár nem kell teljesen hangszigetelt otthont teremteni, próbáljuk meg elkerülni a hirtelen, éles zajokat, különösen alvás közben. Használhatunk „fehér zajt” (white noise), amely elnyomja a váratlan, magas frekvenciájú hangokat, és segít a csecsemőnek szűrni az ingereket.
Szenzoros támogatás
A Moro-reflex megmaradása esetén a gyermek idegrendszere gyakran túlérzékeny (hyperérzékeny) vagy alulérzékeny (hypoérzékeny) is lehet bizonyos ingerekre. A szülői támogatás a szenzoros integrációban is segíthet.
Mély nyomás: A mély nyomás, például egy szoros ölelés, vagy súlyozott takaró (idősebb gyerekeknél) használata nyugtatólag hat. A mély nyomás ingerei ellentétesek a Moro-reflex riasztási jelzéseivel, és segítenek a gyermeknek jobban érzékelni a testének határait.
Ritmikus mozgások: A rendszeres hintáztatás, forgás (kontrolláltan!) segít az egyensúlyi rendszer (vesztibuláris rendszer) edzésében, amely szorosan kapcsolódik a Moro-reflexhez.
A Moro-reflex és más primitív reflexek kapcsolata
Fontos hangsúlyozni, hogy a Moro-reflex ritkán marad meg egyedül. Az idegrendszer egy komplex hálózat, és ha egy primitív reflex integrációja késik, az gyakran más reflexek fennmaradásával is jár. Ezek a reflexek együttesen gátolják a központi idegrendszer érését.
Például, ha a Moro-reflex megmarad, gyakran tapasztalható a Tónusos Labirintus Reflex (TLR) fennmaradása is. A TLR felelős a fej mozgatásáért a gravitációhoz képest. Ha a TLR és a Moro is aktív, az súlyosan befolyásolja az egyensúlyt és a testtartást. A Moro-reflex aktiválja a „harcolj vagy menekülj” reakciót, míg a TLR befolyásolja, hogyan tudja a gyermek a fejét és a testét a gravitáció ellenében tartani. A kettő együttesen egy állandóan bizonytalan és stresszes állapotot eredményez.
Ezért, ha felmerül a gyanú a Moro-reflex megmaradására, a szakemberek mindig teljes reflexprofilt vizsgálnak, hogy átfogó terápiás tervet dolgozhassanak ki.
Amikor a reflex hiánya vagy aszimmetriája aggodalomra ad okot
Bár a cikk nagy része a reflex túlélésével foglalkozik, rendkívül fontos megérteni, hogy a Moro-reflex teljes hiánya, vagy annak aszimmetrikus megjelenése is komoly neurológiai problémákat jelezhet, mely azonnali orvosi beavatkozást igényel.
Reflex hiánya: Ha az újszülöttnél a Moro-reflex egyáltalán nem váltható ki, az súlyos központi idegrendszeri depresszióra, vagy károsodásra utalhat. Ez azonnali neurológiai kivizsgálást tesz szükségessé.
Aszimmetrikus reflex: Ha a Moro-reflex csak az egyik oldalon figyelhető meg, vagy az egyik kar sokkal gyengébben reagál, mint a másik, az perifériás idegrendszeri sérülést jelezhet. A leggyakoribb okok közé tartozik a szülési trauma során bekövetkezett plexus brachialis sérülés (karidegfonat sérülése), vagy ritkán kulcscsonttörés. Az aszimmetria minden esetben azonnali orvosi figyelmet igényel, hogy a sérülés mértékét felmérjék és megkezdjék a szükséges kezelést, például a gyógytornát.
A Moro-reflex így válik a csecsemő idegrendszerének egyik legfontosabb „ablakává”. Megfelelő időben történő megjelenése, szimmetrikus kiválthatósága és időben történő integrációja mind azt jelzik, hogy a baba idegrendszere a megfelelő ütemben érik, megalapozva ezzel a későbbi stabil motoros, érzelmi és kognitív fejlődést.
A szülői figyelem, a finom megfigyelés és a szakemberrel való együttműködés a legfontosabb eszközünk annak biztosítására, hogy ez az ősi védekezési mechanizmus a megfelelő időben beépüljön, és a gyermekünk készen álljon a világ kihívásaira anélkül, hogy állandó riasztási állapotban kellene élnie.
Gyakori kérdések a Moro-reflexről és a reflex integrációjáról
👶 1. Mi a különbség a Moro-reflex és a riadási (startle) reflex között?
A Moro-reflex az újszülöttkorban jelentkező primitív reflex, amelynek szigorúan meghatározott fázisai vannak (karok kinyitása, majd összehúzása). Az eltűnésének 3-6 hónapos korban be kell következnie. A riadási (vagy akusztikus) reflex egy életen át megmaradó, gyors, akaratlan izomösszehúzódás, ami hirtelen zajra adott válasz. Bár a Moro-reflex is kiváltható zajjal, a mozgásmintája sokkal összetettebb, mint az egyszerű riadási reakcióé.
⏳ 2. Meddig normális, ha a baba felriad a saját Moro-reflexére alvás közben?
Teljesen normális, ha ez a jelenség a baba 3-4 hónapos koráig előfordul. Ha a baba betölti a 6 hónapot, és továbbra is rendszeresen felriad a saját hirtelen karmozdulataira, érdemes megfontolni, hogy a reflex integrációja késik-e, és konzultálni egy védőnővel vagy gyermekorvossal.
🧘♀️ 3. Mit tehetünk otthon, ha a gyermekünknek megmaradt Moro-reflex tünetei vannak?
A legfontosabb a ritmus és a stabilitás biztosítása. Rendszeres, gyengéd ringatás, labdán való hintáztatás, mély nyomást biztosító ölelések segítenek. A legfontosabb azonban a speciális mozgásterápiás gyakorlatok (például TSMT, INPP) bevezetése szakember felügyelete mellett, mivel az otthoni ringatás önmagában általában nem elegendő az RMR teljes integrációjához.
🛑 4. Szükséges-e minden esetben terápiát alkalmazni, ha a Moro-reflex megmarad?
Ha a megmaradt Moro-reflex tüneteket okoz (pl. szorongás, egyensúlyzavar, túlérzékenység), akkor feltétlenül javasolt a terápia. Ha a reflex még 6 hónaposan is kiváltható, de a gyermek nem mutat semmilyen zavaró tünetet, a fejlődést szorosan figyelni kell. Általában azonban a megmaradt primitív reflexek előbb-utóbb okoznak valamilyen nehézséget az iskoláskorban, ezért a prevenció és a korai beavatkozás javasolt.
☀️ 5. Befolyásolhatja-e a Moro-reflex megmaradása az iskolai teljesítményt?
Igen, jelentősen. Az RMR folyamatosan aktiválja a stresszrendszert, ami gátolja a koncentrációt. Emellett a Moro-reflex integrációjának hiánya gyakran jár együtt a szemmozgások és a vizuális követés nehézségével, ami olvasási és írási problémákhoz vezethet. A krónikus szorongás pedig megnehezíti a szociális interakciókat és az önbizalom építését.
👶🏻 6. Miért fontos, hogy a Moro-reflex szimmetrikus legyen?
A szimmetria azt jelzi, hogy a központi és a perifériás idegrendszer mindkét oldala megfelelően működik. Ha a reflex aszimmetrikus, az utalhat idegkárosodásra (például a szülési sérülés miatt), ami azonnali orvosi ellátást és gyógytornát igényel a tartós mozgáskorlátozás megelőzése érdekében.
🩺 7. Hogyan tudja az orvos kiváltani a Moro-reflexet?
Az orvos általában úgy váltja ki a reflexet, hogy a csecsemőt finoman megtámasztva, félig ülő helyzetből hirtelen, de kontrolláltan kissé hátradönti, majd azonnal megtámasztja. A hirtelen fejpozíció-változás okozta egyensúlyvesztés váltja ki a karok kiterjesztését és összehúzását. Ez a vizsgálat teljesen biztonságos, és létfontosságú az újszülött neurológiai állapotának felméréséhez.
Leave a Comment