Amikor egy újdonsült édesanya először pillant rá békésen szunyókáló kisbabájára, a világ legtermészetesebb dolgának tűnik, hogy minden porcikáját tökéletesnek látja. Idővel azonban feltűnhet egy apró, visszatérő jelenség: a kicsi feje valahogy mindig ugyanabba az irányba billen, vagy az álla makacsul az ellenkező váll felé mutat. Ez a látvány kezdetben csak furcsának tűnhet, ám a háttérben gyakran egy jól körülhatárolható állapot, a torticollis, közismertebb nevén a ferde nyak áll.
Mi rejlik a különös név mögött?
A torticollis latin eredetű kifejezés, amely szó szerinti fordításban „csavart nyakat” jelent. Nem egy önálló betegségről van szó, hanem inkább egy tünetegyüttesről, amelynek során a nyak izmai – leggyakrabban a fejbiccentő izom – megrövidülnek vagy feszessé válnak. Ez a feszülés kényszertartást eredményez, ami megakadályozza a csecsemőt abban, hogy fejét szabadon, mindkét irányba akadálytalanul mozgassa.
Bár a diagnózis első hallásra ijesztően hangozhat, a modern gyógytorna és a korai felismerés világában a ferde nyak az esetek túlnyomó többségében kiválóan és maradéktalanul gyógyítható. A legfontosabb tényező az idő: minél hamarabb észleljük a jeleket, annál könnyebben segíthetünk a babának visszanyerni a természetes mozgásszabadságát. A test szimmetriája ugyanis nem csupán esztétikai kérdés, hanem a későbbi mozgásfejlődés egyik alapköve.
A szakemberek megkülönböztetik a veleszületett és a szerzett formákat, de a szülő számára a legfontosabb a mindennapi megfigyelés. Ha azt látjuk, hogy a baba etetés közben csak az egyik oldalra hajlandó fordulni, vagy ha a kiságyban mindig ugyanarra a fix pontra néz, érdemes gyanakodni. Ez a tartós aszimmetria ugyanis nem „nőhető ki” magától, hanem tudatos odafigyelést és célzott kezelést igényel.
A gyermeki test hihetetlenül képlékeny és válaszkész; a korai életszakaszban végzett finom korrekciók képesek alapjaiban megváltoztatni a mozgásszervi jövőt.
A fejbiccentő izom szerepe és anatómiája
Ahhoz, hogy megértsük a ferde nyak kialakulását, érdemes egy pillantást vetni a nyak egyik leglátványosabb izmára, a musculus sternocleidomastoideusra. Ez a hosszú név a latinban a tapadási pontokat jelöli: a szegycsontot, a kulcscsontot és a fül mögötti csecsnyúlványt. Ez az izom felelős azért, hogy a fejünket oldalra tudjuk dönteni, illetve hogy el tudjuk forgatni az ellenkező irányba.
Torticollis esetén ez az izomköteg valamilyen okból kifolyólag megrövidül vagy rugalmatlanná válik. Képzeljük el úgy, mintha egy gumiszalag az egyik oldalon rövidebb lenne a kelleténél: folyamatosan húzza a fejet a saját oldala felé, miközben az állat az ellenkező irányba kényszeríti. Ez a mechanikai akadály nemcsak kényelmetlen a baba számára, hanem hosszabb távon az egész testtartásra kihatással lehet.
Gyakran előfordul, hogy az érintett izomban egy apró, borsónyi vagy babnyi csomó tapintható. Ez nem daganat, hanem egy úgynevezett szöveti megvastagodás vagy vérömleny maradványa, amely a méhen belüli szűkös hely vagy a születés közbeni erőbehatás következtében alakult ki. Ez a csomó általában az első hetekben a legkifejezettebb, majd a megfelelő kezelés hatására fokozatosan felszívódik és fellazul.
A veleszületett ferde nyak típusai
A veleszületett izomeredetű torticollis a leggyakoribb forma, amely már a születés pillanatában jelen van, még ha nem is válik azonnal láthatóvá. Ilyenkor az izom szerkezete változik meg, gyakran már a várandósság utolsó heteiben. A méhen belüli kényszertartás, például ha a baba túl sokáig maradt farfekvésben vagy egyszerűen túl kevés volt a magzatvíz, elősegítheti az izom megrövidülését.
Létezik egy ritkább, de szintén veleszületett forma, amely a csontrendszer fejlődési rendellenességére vezethető vissza. Ilyenkor a nyakcsigolyák nem megfelelően fejlődnek ki, vagy összeolvadnak, ami fizikai korlátot szab a mozgásnak. Ez a típus, bár kevésbé gyakori, alaposabb orvosi kivizsgálást, gyakran röntgent vagy ultrahangot igényel a pontos diagnózis felállításához.
Végül beszélnünk kell a poszturális vagy tartási ferde nyakról is. Ebben az esetben az izom szerkezetileg ép, nincsenek benne csomók vagy hegesedések, a baba mégis preferálja az egyik irányt. Ezt gyakran a környezeti ingerek okozzák: ha a kiságyat úgy helyezzük el, hogy az anyuka mindig csak az egyik oldalról közelít, vagy a fények és játékok csak egy irányból érkeznek, a baba rászokhat az aszimmetrikus tartásra.
Hogyan vehetjük észre a jeleket a mindennapokban?
A szülői megfigyelőképesség az első és legfontosabb szűrő. Az első hetekben a baba még sokat alszik, és a mozgása darabosnak tűnhet, de vannak árulkodó jelek, amelyekre érdemes felfigyelni. Az egyik legtipikusabb jelenség az oldalpreferencia. Ha a baba fektetéskor mindig ugyanarra az oldalra fordítja a fejét, és ha megpróbáljuk a másik irányba terelni, ellenállásba ütközünk vagy sírni kezd, az gyanúra adhat okot.
Az etetés során is megmutatkozhat a probléma. A szoptatott babák esetében előfordulhat, hogy az egyik mellen nyugodtan esznek, míg a másikon ficánkolnak, eltolják magukat, vagy nehezen kapnak rá a mellre. Ez nem a tej minőségével vagy a baba étvágyával van összefüggésben, hanem azzal, hogy az adott pozícióban feszül a nyakuk, és egyszerűen fájdalmas számukra a kitartott fordítás.
Érdemes megfigyelni a baba arcát és fejformáját is. Mivel a torticollis miatt a csecsemő állandóan ugyanazon a ponton támasztja alá a fejét alvás közben, a koponyacsontok – amelyek ilyenkor még nagyon lágyak – ellaposodhatnak. Ezt nevezzük plagiocephaliának. Emellett az arc két oldala között is apró különbségeket fedezhetünk fel: az egyik szem kisebbnek tűnhet, vagy az egyik arcél teltebb lehet a másiknál.
| Tünet típusa | Mire figyeljünk? |
|---|---|
| Mozgás korlátozottsága | A baba nem tudja teljesen átfordítani a fejét az egyik vállától a másikig. |
| Kényszertartás | A fej állandóan az egyik váll felé dől, az áll pedig a másik irányba mutat. |
| Tapintható eltérés | Egy kis, keményebb csomó a nyak oldalsó részén, az izom futása mentén. |
| Koponya deformitás | A fej hátulja vagy oldala egy ponton láthatóan ellaposodik. |
A diagnózis felállításának folyamata
Ha felmerül a gyanú, az első út mindig a gyermekorvoshoz vagy a védőnőhöz vezessen. Ők egy rutinszerű fizikális vizsgálattal ellenőrzik a nyak mozgástartományát és az izom tónusát. Fontos, hogy ne essünk pánikba; a szakemberek számára ez egy jól ismert állapot, és pontosan tudják, milyen protokoll szerint kell elindulni a megoldás felé.
Amennyiben a gyermekorvos indokoltnak látja, beutalót adhat gyermekortopédiai szakrendelésre vagy ultrahangos vizsgálatra. Az ultrahang azért hasznos, mert segítségével beláthatunk a bőr alá, és pontos képet kaphatunk az érintett izom állapotáról: láthatóvá válik az esetleges hegesedés, az izomvastagság vagy a gyulladás jelei. Ez a vizsgálat teljesen fájdalommentes és gyors, a babák általában jól viselik.
Néha szükség lehet szemészeti vizsgálatra is, hiszen a ferde fejtartás hátterében ritkán látásproblémák is állhatnak. Ha a baba nem lát megfelelően mindkét szemével, a fej döntésével próbálja korrigálni a képet. Ha azonban bebizonyosodik, hogy tiszta izomeredetű torticollisról van szó, a következő és legfontosabb lépés a megfelelő gyógytornász felkeresése lesz.
A korai fejlesztés és a gyógytorna ereje
Magyarországon szerencsére kiváló szakemberek és módszerek állnak rendelkezésre a ferde nyak kezelésére. A leggyakrabban alkalmazott eljárás a Dévény-módszer (DSGM), amely egy speciális manuális technika. A módszer lényege, hogy a terapeuta finom, de határozott mozdulatokkal fellazítja az izomzatban és a kötőszövetben (fasciában) lévő letapadásokat, csomókat, ezáltal visszaadja az izom eredeti rugalmasságát és hosszát.
A Dévény-torna mellett gyakran alkalmazzák a Katona-módszert vagy a Vojta-terápiát is. Míg a Dévény-módszer inkább az izmok mechanikai lazítására fókuszál, addig a Katona-módszer a csecsemőkori elemi mozgásmintákat használja fel az idegrendszer stimulálására. A választott módszer mindig a baba egyéni állapotától és a szakember javaslatától függ, de a cél közös: a szimmetria helyreállítása.
Fontos tudni, hogy a kezelések során a babák gyakran sírnak. Ez nem feltétlenül az elviselhetetlen fájdalom jele, hanem inkább a diszkomforté és a korlátozottság elleni tiltakozásé. A terapeuta olyan pontokat érint meg, amelyek feszülnek, és olyan mozgásokat kényszerít ki, amelyek a babának szokatlanok. Szülőként ez lelkileg megterhelő lehet, de tartsuk szem előtt, hogy minden egyes alkalommal közelebb kerülünk a teljes gyógyuláshoz.
Otthoni praktikák és a környezet kialakítása
A heti egy-két alkalommal végzett szakszerű torna rendkívül fontos, de a gyógyulás motorja a mindennapi rutinban rejlik. A szülő az, aki a legtöbbet teheti a babáért az otthoni környezet tudatos alakításával. Az egyik legegyszerűbb módszer a „csalogatás”. Helyezzük a babát úgy a kiságyba, hogy az izgalmas dolgok – a fény, az éneklő körforgó, vagy maga az ajtó, ahol belépünk – a nem preferált oldalon legyenek. Így a kicsi kénytelen lesz elfordítani a fejét a rosszabbul mozgó irányba, ha látni szeretne minket.
A pelenkázás és az öltöztetés is remek alkalom a gyakorlásra. Beszéljünk hozzá a hanyagolt oldalról, érintsük meg ott az arcát, vagy használjunk csörgőt, hogy mozgásra ösztönözzük. A cél az, hogy a baba agya megtanulja: a másik irányba is van világ, és az onnan érkező ingerek ugyanolyan érdekesek. Ezt a fajta ingergazdag környezetet nevezzük aktív pozicionálásnak.
A hordozás szintén segíthet, ha megfelelően csináljuk. Egy ergonomikus hordozóban a baba feje ránk támaszkodik, és mi finoman irányíthatjuk, hogy melyik oldalra forduljon. Arra azonban ügyeljünk, hogy ne erőltessünk semmit, ami láthatóan nagy fájdalmat okoz. A fokozatosság és a türelem a két legfontosabb szövetségesünk ebben a folyamatban.
A gyógyulás nem egyetlen nagy ugrás, hanem apró, nap mint nap megtett lépések sorozata, ahol a szülői gondoskodás és a szakértő érintés összeadódik.
A hason fekvés, mint természetes gyógymód
Sok szülő fél a babát hason fektetni a hirtelen csecsemőhalál (SIDS) miatti aggodalmak miatt, ám az ébrenléti időben végzett „tummy time”, azaz a hason töltött idő elengedhetetlen a torticollis kezelésében. Amikor a baba a hasán fekszik, kénytelen megemelni a fejét és használni a nyak-, valamint a hátizmait. Ez a tevékenység természetes módon nyújtja a megrövidült izmokat és erősíti az ellenoldaliakat.
Ha a baba kezdetben tiltakozik a hason fekvés ellen, kezdjük rövid szakaszokkal. Akár a saját mellkasunkra is fektethetjük félig ülő helyzetben, így a szemkontaktus megmarad, és a kicsi biztonságban érzi magát. Ahogy erősödik, úgy lehet növelni az időtartamot a földön, egy játszószőnyegen is. A hason fekvés nemcsak a nyaknak tesz jót, hanem segít megelőzni a fejalapi ellaposodást is, hiszen leveszi a nyomást a koponya hátsó részéről.
A játékok elhelyezése itt is stratégiai jelentőségű. Tegyük a kedvenc játékát pont abba az irányba, amerre nehezebben fordul. Próbáljuk elérni, hogy ne csak nézzen, hanem a törzsével is próbáljon követni. Ez a fajta komplex mozgás segít az egész test szimmetriájának visszaállításában, hiszen a ferde nyak gyakran együtt jár a törzs enyhe kifli alakú görbületével is.
Az alvási pozíciók és a biztonság
Az éjszakai alvás során a legfontosabb a biztonság, de itt is tehetünk apró lépéseket a korrekció felé. Bár a szakmai ajánlások szerint a babákat a hátukon kell altatni, a fejüket finoman oldalra fordíthatjuk. Ha a baba makacsul visszatekeredik a kedvenc oldalára, próbálkozhatunk speciális, gyógyászati segédeszközként kapható pozicionáló párnákkal vagy babafészkekkel, de ezek használatát mindenképpen egyeztessük a gyógytornásszal vagy az orvossal.
Vannak olyan speciális, mélyített középső résszel rendelkező párnák is, amelyeket kifejezetten a fej deformitásának megelőzésére fejlesztettek ki. Ezek segítenek egyenletesen elosztani a nyomást a koponyán, miközben középen tartják a fejet. Fontos azonban, hogy ezeket csak felügyelet mellett, vagy a gyártó és a szakember pontos utasításai alapján használjuk, hogy elkerüljük a fulladásveszélyt.
Egy másik hasznos tipp a „fordított fektetés”: egyik nap a kiságy fejrészéhez fektessük a babát, a másik nap pedig a lábrészhez. Mivel a babák ösztönösen a szoba közepe vagy a fény felé fordulnak, ezzel a módszerrel elérhetjük, hogy váltogassák a fejtartásukat anélkül, hogy közvetlenül beavatkoznánk az alvásukba.
A kezeletlen torticollis lehetséges következményei
Sokan gondolják úgy, hogy a ferde nyak csak egy esztétikai hiba, ami majd magától megoldódik, ahogy a baba mozogni kezd. Ez azonban veszélyes tévhit. Ha a torticollis kezeletlen marad, a test megpróbál kompenzálni. Mivel a fej nem áll egyenesen, az egyensúlyérzékelés és a látás is alkalmazkodik a ferde helyzethez. Ez hosszú távon gerincferdüléshez (scoliosis) vezethet, mivel a gerincoszlop alsóbb szakaszai próbálják ellensúlyozni a nyaki aszimmetriát.
A mozgásfejlődésben is elakadásokat tapasztalhatunk. A ferde nyakú babák gyakran nehezebben tanulnak meg kúszni vagy mászni, mert a súlypontjuk eltolódik, és az egyik oldalukat ügyesebbnek érzik a másiknál. Előfordulhat, hogy a mászás során az egyik lábukat csak húzzák maguk után, vagy aszimmetrikusan terhelik a karjaikat. Ez a későbbiekben befolyásolhatja a koordinációt és a finommotorikát is.
Nem szabad elfeledkezni az arckoponya fejlődéséről sem. A tartósan fennálló aszimmetria miatt az állkapocs ízületei nem egyformán terhelődnek, ami később harapási rendellenességekhez vagy fogászati problémákhoz vezethet. Az arc aszimmetriája, bár a legtöbb esetben a kezelés hatására szépen rendeződik, felnőttkorban is megmaradhat, ha a növekedési fázisban nem történik meg a korrekció.
Érzelmi támogatás a szülőknek
Amikor egy szülő megtudja, hogy a gyermekének valamilyen „rendellenessége” van, az első reakció gyakran a bűntudat. „Mit rontottam el?”, „Vajon a terhesség alatt történt valami?”, „Miért nem vettem észre hamarabb?” – ezek a kérdések minden anyuka és apuka fejében megfordulnak. Fontos azonban leszögezni: a torticollis kialakulásáról a szülő nem tehet. Ez egy anatómiai vagy mechanikai helyzet, amely bárkinél előfordulhat.
A kezelés folyamata türelmet és kitartást igényel. Lesznek napok, amikor úgy érezzük, nincs javulás, és lesznek nehéz percek a gyógytornász rendelőjében. Ilyenkor sokat segíthet, ha beszélgetünk más szülőkkel, akik hasonló cipőben járnak. A sorstársi közösségek és a támogató szakemberek átsegíthetnek a holtpontokon. Ne feledjük, hogy a babánk nem azért sír, mert haragszik ránk, hanem mert mi vagyunk a biztonsági hálója egy ismeretlen és néha kényelmetlen helyzetben.
A pozitív hozzáállás és a dicséret minden apró előrelépésnél sokat számít. Amikor a baba először fordítja át a fejét magától a „rossz” irányba, az egy hatalmas győzelem. Ünnepeljük meg ezeket a pillanatokat, mert ezek adják az erőt a folytatáshoz. A szülői szeretet és a szakszerű segítség kombinációja a legerősebb gyógyszer.
Mikor van szükség műtéti beavatkozásra?
Bár a konzervatív kezelés (torna, pozicionálás) az esetek több mint 90 százalékában sikeres, ritkán előfordulhat, hogy orvosi javaslatra műtétre kerül sor. Ez általában akkor merül fel, ha a baba már elmúlt egyéves, és a kitartó gyógytorna ellenére sem javult a nyak mozgástartománya, vagy ha az izom annyira hegesedett, hogy az fizikai akadályt képez a további fejlődésben.
A műtét során a sebész egy apró bemetszéssel meghosszabbítja vagy ellazítja a megrövidült izmot. Ez egy rutineljárásnak számít a gyermeksebészetben, és a gyógyulási idő viszonylag rövid. A műtét után azonban elengedhetetlen a további gyógytorna, hogy a baba megtanulja használni az új, megnövekedett mozgástartományt, és megelőzzék az izom ismételt letapadását.
Fontos hangsúlyozni, hogy a műtét az abszolút utolsó eszköz. A cél mindig az, hogy a baba szervezetének öngyógyító folyamatait és a gyógytorna adta lehetőségeket használjuk ki. Ha időben elkezdjük a kezelést – ideális esetben a baba 3-4 hónapos kora előtt –, a műtéti beavatkozás esélye minimálisra csökken.
A torticollis és az egyéb társtünetek kapcsolata
A ferde nyak ritkán jár egyedül. Gyakran társul hozzá az úgynevezett csípődiszplázia vagy csípőizületi éretlenség. Ennek oka ugyanaz a méhen belüli szűkösség, ami a nyakat is érintette. Éppen ezért, ha torticollis diagnózist kapunk, a szakemberek mindig javasolják a csípők alapos szűrését is, hogy minden esetleges eltérést egyszerre tudjanak kezelni.
Egy másik gyakori kísérőjelenség a reflux. A feszülő nyakizmok és a nem megfelelő testtartás nyomást gyakorolhatnak a gyomorra és a nyelőcsőre, ami fokozhatja a bukások számát. Fordítva is igaz lehet: a refluxos baba a fájdalmas savvisszaáramlás miatt gyakran feszíti hátra a nyakát vagy próbál olyan pózt felvenni, ami enyhíti a kellemetlenséget, ez pedig másodlagos torticollis kialakulásához vezethet.
Érdemes figyelni a baba kezeire is. Gyakran az érintett oldalon lévő kéz ökölbe van szorítva, és a baba ritkábban használja nyitott tenyérrel a játékhoz, mint a másik oldalit. Ez is a test aszimmetrikus tónuseloszlásának a jele. A komplex szemléletű fejlesztés során a terapeuta nemcsak a nyakkal, hanem az egész testtel foglalkozik, hogy ezeket a finom összefüggéseket is helyrehozza.
Hogyan válasszunk megfelelő szakembert?
A bőség zavarában nehéz lehet eldönteni, kihez forduljunk. A legfontosabb szempont a szakirányú végzettség és a csecsemőkkel szerzett tapasztalat. Ne féljünk rákérdezni a gyógytornász diplomájára és arra, hogy milyen speciális módszerekben (Dévény, Vojta, Katona stb.) szerzett jártasságot. Egy jó szakember nemcsak a babát kezeli, hanem a szülőt is betanítja az otthoni teendőkre.
A szimpátia sem elhanyagolható tényező. Mivel a kezelések sorozata hónapokig is eltarthat, fontos, hogy bizalommal tudjunk fordulni a terapeutához, és merjünk kérdezni tőle. Egy jó gyógytornász partner a gyógyulásban: türelmes a babával, érthetően magyaráz a szülőnek, és láthatóan szívügye a gyermek fejlődése.
Érdemes körbekérdezni a védőnői hálózatban vagy helyi anyukás csoportokban, hiszen a személyes ajánlások gyakran a legmegbízhatóbbak. Ne feledjük, hogy minden gyerek más, és ami az egyik babánál bevált, nem biztos, hogy a másiknál is a leggyorsabb eredményt hozza. Legyünk nyitottak a szakmai tanácsokra, és tartsuk be az előírt gyakoriságot a tartós siker érdekében.
A gyógyulás útján: mire számíthatunk?
A legtöbb szülő azt kérdezi: „Mikor lesz végre egyenes a feje?”. A válasz sajnos nem számszerűsíthető napokban. Van olyan baba, akinél 3-4 alkalom után látványos a javulás, és van, akinél fél év kitartó munka szükséges a teljes szimmetriához. A javulás általában fokozatos: először a mozgástartomány bővül, majd a csomó mérete csökken, végül a tartás is stabilizálódik.
A kritikus időszak a mozgásfejlődés mérföldköveihez köthető. Amikor a baba elkezd forogni, kúszni, majd mászni, a testének újabb és újabb kihívásokkal kell szembenéznie. Ilyenkor előfordulhat egy-egy enyhe visszaesés a tartásban, de ez ne szegje kedvünket. Ez csak azt jelenti, hogy az izmoknak alkalmazkodniuk kell az új terheléshez.
A végső cél az, hogy a gyermek az óvodáskort már teljesen szimmetrikus testfelépítéssel kezdje meg. Ha a csecsemőkori kezelés sikeres volt, a későbbiekben nem kell tartani a torticollis kiújulásától. A befektetett energia, az átizgult éjszakák és a kitartó torna kifizetődik: egy egészséges, szabadon mozgó és magabiztos gyermeket kapunk cserébe.
Gyakran ismételt kérdések a ferde nyakról
Fáj a babának, ha ferde a nyaka? 👶
Maga a kényszertartás nem feltétlenül fájdalmas a nyugalmi állapotban, de az izmok feszülése kényelmetlen lehet. Fájdalom inkább akkor jelentkezhet, ha a baba megpróbálja a fejét a beszűkült tartományba fordítani, vagy ha a gyógytornász nyújtja a megrövidült izmot. A jó hír, hogy a kezelések hatására a feszültség oldódik, így a baba közérzete is javul.
Okozhat a ferde nyak fejlődésbeli elmaradást? 🚀
Közvetlenül nem okoz mentális elmaradást, de a mozgásfejlődés menetét megzavarhatja. Az aszimmetria miatt a baba később tanulhat meg stabilan ülni vagy szabályosan mászni. Mivel a mozgás és az idegrendszer fejlődése szorosan összefügg, a testi szimmetria helyreállítása segít abban, hogy a gyermek a saját tempójában, akadályok nélkül fejlődhessen.
Csak gyógytornával kezelhető a torticollis? 🧘♀️
Az esetek döntő többségében a speciális gyógytorna (például a Dévény-módszer) a leghatékonyabb megoldás. Ezt egészíti ki az otthoni helyes pozicionálás, a megfelelő hordozás és a környezet tudatos kialakítása. Ritkán orvosi segédeszközökre vagy műtétre is szükség lehet, de a konzervatív terápia az alapköve minden kezelésnek.
Öröklődhet a ferde nyak? 🧬
A legtöbb esetben a torticollis nem genetikai eredetű, hanem a méhen belüli helyzet vagy a születés körülményei határozzák meg a kialakulását. Vannak azonban ritka csontfejlődési rendellenességek, amelyeknél megfigyelhető családi halmozódás, de ez a gyermekek elenyésző százalékát érinti.
Mikor érdemes legkésőbb elkezdeni a kezelést? ⏰
A szabály egyszerű: minél hamarabb, annál jobb. Az első 3-4 hónap a legideálisabb időszak, mert a baba teste ilyenkor a legrugalmasabb, és még nem rögzültek a rossz mozgásminták. Azonban sosem késő segítséget kérni; nagyobb gyerekeknél is sokat lehet javítani az állapoton, bár olyankor a folyamat már hosszabb ideig tarthat.
Összefügg a ferde nyak a lapos fejűséggel? 🧠
Igen, nagyon gyakran járnak együtt. Mivel a baba a torticollis miatt mindig ugyanazon az oldalon fekszik, a koponyacsontokra nehezedő állandó nyomás ellaposíthatja a fej hátsó vagy oldalsó részét. A nyak kezelésével párhuzamosan a fejforma is általában szépen rendeződik, ahogy a baba egyre többet mozgatja a fejét mindkét irányba.
Lehet a ferde nyak a reflux jele? 🍼
Igen, létezik az úgynevezett Sandifer-szindróma, amikor a baba a reflux miatti fájdalom enyhítésére furcsa, kitekert nyaktartást vesz fel. Ilyenkor a nyak ferdesége nem izomeredetű, hanem egyfajta védekező mechanizmus. Ezért fontos a szakorvosi vizsgálat, hogy kiderüljön, mi az elsődleges ok: a nyakizom feszülése vagy a gyomorprobléma.
Leave a Comment