Gondoltunk-e már arra, mi zajlik le egy alig egyéves kisbaba fejében, amikor a játszótéren egy másik gyermek felé nyújtja a kezét? Gyakran hisszük, hogy a választásuk véletlenszerű, vagy csupán a színes játékok vonzzák őket egymáshoz. A legfrissebb fejlődéspszichológiai kutatások azonban rávilágítanak, hogy a babák már jóval a beszédkészség kialakulása előtt kifinomult társadalmi szűrőkkel rendelkeznek. Az egyik legerősebb kapocs, amely meghatározza szimpátiájukat, nem más, mint az édesanyjuktól hallott nyelv ismerős dallama és ritmusa. Ez a láthatatlan kötelék már az első születésnap környékén kijelöli a potenciális barátok körét, alapjaiban határozva meg a kicsik korai szociális hálóját.
Az első szociális szűrők megjelenése a bölcsőben
A csecsemők világa sokkal strukturáltabb, mint azt korábban a pszichológia feltételezte. Nem csupán passzív befogadói a környezetüknek, hanem aktív elemzők, akik folyamatosan keresik a biztonságot nyújtó pontokat. Az újszülöttek már az első napokban felismerik az édesanyjuk hangját, sőt, képesek megkülönböztetni az anyanyelvüket az idegen nyelvektől. Ez az alapvető képesség nem csupán a kommunikációról szól, hanem a túlélésről és a csoporthoz való tartozásról is. A biológiai programozottság arra ösztönzi őket, hogy azokhoz vonzódjanak, akik hasonlóan kommunikálnak, mint a közvetlen gondozóik.
Amikor egy tizenkét hónapos baba találkozik egy idegennel, az első benyomása nem feltétlenül az illető külsején alapul. Bár az arcok felismerése és kategorizálása is zajlik, a hallott beszéd sokkal mélyebb szinten hat az érzelmi válaszokra. A kutatások azt mutatják, hogy a babák hosszabb ideig figyelnek azokra, akik az ő anyanyelvükön beszélnek, és nagyobb hajlandóságot mutatnak a közös játékra velük. Ez a preferencia egyfajta „szociális iránytűként” funkcionál, amely segít nekik eligazodni a bonyolult emberi kapcsolatok útvesztőjében.
A csecsemők számára az anyanyelv nem csupán szavak sorozata, hanem a bizalom és a közösségi hovatartozás elsődleges akusztikus szimbóluma.
Érdemes megvizsgálni, hogyan fejlődik ez a szelekciós mechanizmus az első év során. Míg egy féléves csecsemő még minden kedvesen beszélő felnőttre mosolyog, addig egy egyéves gyermek már tudatosabb döntéseket hoz. Ebben a korban kezdődik el az a folyamat, amit a szakemberek „saját csoport-preferenciának” neveznek. Ez nem jelenti azt, hogy a babák elutasítóak lennének az idegenekkel, de egyértelműen az ismerőshöz, a biztonságoshoz húznak. A nyelv pedig a legbiztosabb jele annak, hogy valaki „közülünk való”.
A Harvard Egyetem úttörő kutatásai a babák választásairól
Katherine Kinzler és munkatársai olyan kísérletsorozatot vezettek le, amely alapjaiban változtatta meg a korai szocializációról alkotott képünket. A kísérlet során egyéves babáknak videókat mutattak, amelyeken két különböző nő beszélt. Az egyik az anyanyelvükön szólt hozzájuk, a másik pedig egy idegen nyelven, azonos hanglejtéssel és barátságos arckifejezéssel. Az eredmények megdöbbentőek voltak: a babák nemcsak többet nézték az anyanyelven beszélő nőt, hanem később, amikor mindkét szereplő egy-egy játékot kínált nekik, szinte kivétel nélkül az anyanyelvi beszélőtől fogadták el azt.
Ez a kísérlet bizonyította, hogy a nyelvi preferencia felülírja a puszta vizuális szimpátiát. A babák számára a nyelv egyfajta garancia a közös szabályrendszerre és a várható viselkedésre. Amikor egy kisgyermek azt hallja, hogy valaki ugyanazokat a fonémákat és hanglejtéseket használja, mint az édesanyja, az agyában a jutalmazási központok aktiválódnak. Ez az aktiváció pedig megnyitja az utat az interakció és a későbbi barátság felé. A „hasonló a hasonlóhoz” elv itt nem külsőségekben, hanem a hangok birodalmában érvényesül először.
A kutatás másik izgalmas része az akcentusok vizsgálata volt. Kiderült, hogy a babák még akkor is az anyanyelvi beszélőt választják, ha az idegen nyelven beszélő illető egyébként fizikailag jobban hasonlít a szüleikre. Ez rávilágít arra, hogy a szociális kategorizációban a hangzó környezet prioritást élvez az etnikai vagy külső jegyekkel szemben. A nyelv tehát egy mélyebben gyökerező társadalmi azonosító, mint a bőrszín vagy a hajszín ebben a korai életszakaszban.
| Életkor | Nyelvi preferencia jellege | Szociális következmény |
|---|---|---|
| 0-4 hónap | Dallam és ritmus felismerése | Megnyugvás az anya hangjára |
| 5-8 hónap | Fonémák megkülönböztetése | Fokozott figyelem a beszédfolyamra |
| 9-12 hónap | Anyanyelvi beszélők előnyben részesítése | Aktív választás a játékpartnernél |
| 18-24 hónap | Saját csoport tudat erősödése | Akcentus alapú szelekció megjelenése |
A közös nyelv mint a bizalom alapköve
Miért választanak a babák ilyen határozottan? A válasz az evolúciós örökségünkben rejlik. Az emberiség történetének nagy részében a saját törzsön belüli kommunikáció a túlélés záloga volt. Aki ugyanazt a nyelvet beszélte, az nagy valószínűséggel barát volt, ismerte a közösség szabályait és megosztotta az erőforrásait. A babák agya ma is ezt az ősi logikát követi. A közös nyelv számukra a kiszámíthatóságot jelenti. Ha valaki érthetően (vagyis ismerős hangmintázatokkal) beszél, azzal könnyebb megérteni egymást, még akkor is, ha a baba maga még nem tud válaszolni.
A bizalom kialakulása a tizenkét hónaposoknál szorosan összefügg a tanulással is. A babák szívesebben tanulnak új dolgokat – például egy játék használatát – attól a személytől, aki az anyanyelvükön beszél. Úgy tűnik, az agyukban létezik egy szűrő, amely azt mondja: „Ez az ember olyan, mint én, tehát amit ő mutat, az releváns információ a számomra.” Ez a mechanizmus segít abban, hogy a gyermek a saját kultúrájának és környezetének megfelelő tudást sajátítsa el a leghatékonyabb módon.
Ez a szelekció nem gyűlöleten vagy elutasításon alapul, hanem a kognitív gazdaságosságon. Az ismeretlen nyelv feldolgozása extra energiát igényel a baba agyától. Amikor egy ismerős nyelvi környezetben van, felszabadulnak azok a mentális kapacitások, amelyeket a játékra, a megfigyelésre és a szociális kapcsolódásra fordíthat. Ezért látjuk azt, hogy a játszótéren a babák hamarabb kezdenek közös tevékenységbe azokkal, akiknél nem tapasztalnak „nyelvi gátat” – még ha ez a gát csak a passzív értés szintjén is létezik.
Az akcentus szerepe a szimpátia kialakulásában
Különösen érdekes terület az akcentusok hatása. A kutatások kimutatták, hogy a gyerekek nemcsak a különböző nyelveket, hanem ugyanazon nyelv különböző akcentusait is érzékelik és értékelik. Egy ötéves már egyértelműen jelzi, hogy szívesebben barátkozna valakivel, aki az ő régiójának megfelelő akcentussal beszél, mint egy olyannal, akinek idegen kiejtése van. De ez a folyamat már egyéves korban elkezdődik.
A babák rendkívül érzékenyek a beszéd dallamára, a prozódia elemeire. Ha egy beszélő az anyanyelv szavait használja, de a ritmusa vagy a hangsúlyozása eltér a megszokottól, a baba bizonytalanságot mutathat. Ez rávilágít arra, hogy a szocializáció során nemcsak a szavak jelentése számít, hanem az a mikrokulturális csomag is, amit a beszéddel közvetítünk. Az akcentus egyfajta „akusztikus ujjlenyomat”, amely elárulja, honnan jöttünk és hová tartozunk.
Szülőként gyakran meglepődünk, hogy gyermekünk miért vonzódik bizonyos emberekhez, míg másoktól tartózkodik. Sokszor keressük az okokat az illető viselkedésében vagy öltözködésében, de érdemes odafigyelni a beszédmódra is. Lehet, hogy az illető hangszíne, tempója vagy kiejtése emlékezteti a babát egy szeretett családtagra, vagy éppen ellenkezőleg: annyira eltér az otthoni normától, hogy a kicsi óvatossá válik. Ez a természetes óvatosság a tanulási folyamat része, nem pedig előítélet.
A vizuális és az auditív ingerek harca
Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a babák elsősorban vizuális lények, és a külső megjelenés alapján ítélnek. Természetesen az arcok fontosak, és létezik az úgynevezett „saját rassz preferencia”, ami azt jelenti, hogy a babák szívesebben nézik a saját etnikumukhoz tartozó arcokat. Azonban, amikor a kutatók szembeállították a vizuális hasonlóságot a nyelvi azonossággal, a nyelv győzedelmeskedett. Ez egy rendkívül fontos felismerés a modern társadalomban.
Egy kísérletben fehér bőrű babáknak mutattak egy fehér bőrű nőt, aki idegen nyelven beszélt, és egy színes bőrű nőt, aki a baba anyanyelvén szólt hozzá. A babák az anyanyelven beszélő, de tőlük eltérő etnikumú nőt választották játékpartnernek. Ez azt sugallja, hogy az emberi faj számára a kulturális-nyelvi összetartozás mélyebb szintű azonosulást tesz lehetővé, mint a puszta biológiai hasonlóság. A nyelv az a híd, amely képes áthidalni a külső különbségeket.
Ez a felfedezés reményt ad a multikulturális nevelés szempontjából is. Azt jelenti, hogy ha a gyermek korán találkozik különböző hátterű, de az ő nyelvét beszélő emberekkel, a szociális köre természetes módon tágul. A „barát” definíciója nála nem a kinézeten, hanem a megérthetőségen és a közös kommunikációs alapokon fog nyugodni. A nyelv tehát a legfontosabb integrációs eszköz, már a pelenkás korban is.
A kétnyelvű babák különleges helyzete
Mi történik azokkal a babákkal, akik kétnyelvű környezetben nőnek fel? Az ő esetükben a szociális választások sokkal rugalmasabbak és összetettebbek. Mivel az agyuk folyamatosan két különböző nyelvi rendszert monitoroz, a „saját csoport” fogalma náluk tágabb. A kutatások szerint a kétnyelvű babák nem mutatnak olyan erős preferenciát egyik nyelv irányába sem, ha mindkettőt rendszeresen hallják otthon. Ők nyitottabbak az újdonságokra és kevésbé hajlamosak a nyelvi alapú kirekesztésre.
A kétnyelvűség egyfajta kognitív rugalmasságot ad a szociális interakciók terén is. Ezek a gyerekek megszokják, hogy az emberek különböző módon beszélhetnek, és ez nem jelent fenyegetést vagy idegenséget. Az ő „szociális iránytűjük” több égtájat is ismer, ami hosszú távon fejlettebb empátiához és jobb alkalmazkodóképességhez vezethet. Ők hamarabb megértik, hogy a tartalom és a szándék fontosabb, mint a forma.
Ezek a babák gyakran híd szerepet töltenek be a játszótéri közösségekben is. Mivel kevésbé riasztja meg őket az ismeretlen hangzás, bátrabban kezdeményeznek kapcsolatot olyan társaikkal is, akik más nyelven beszélnek. Ez a nyitottság nemcsak a nyelvi készségeiket fejleszti, hanem a szociális intelligenciájukat is, hiszen meg kell tanulniuk dekódolni a nem verbális jeleket is, ha a verbális csatorna éppen nem közös.
A kétnyelvű nevelés nemcsak szavakat ad a gyermeknek, hanem egy tágasabb világot, ahol a másság nem akadály, hanem felfedezendő lehetőség.
Hogyan támogatja a nyelv a játékszer-megosztást?
A szociális preferencia egyik leglátványosabb formája a babáknál az osztozkodás és az ajándékok elfogadása. Egyéves kor körül a babák már kezdenek érdeklődni a tárgyak cseréje iránt. Megfigyelték, hogy a kicsik sokkal nagyobb valószínűséggel kínálnak fel egy játékot annak, aki az anyanyelvükön beszélt hozzájuk korábban. Ez az altruizmus egyik legkorábbi formája, amely nyelvi alapon szelektál.
Ez a viselkedés rávilágít arra, hogy a babák a nyelvi közösséget egyfajta „biztonsági hálónak” tekintik, ahol az erőforrások megosztása természetes. Amikor a baba odaadja a kedvenc maciját vagy egy darab kekszet valakinek, az a bizalom legmagasabb szintje. Azzal, hogy ezt a választást a nyelv befolyásolja, láthatjuk, mennyire mélyen gyökerezik a kommunikáció a gazdasági és szociális döntéseinkben is. A közös nyelv ígérete a kölcsönösség ígérete.
Fordított helyzetben is ez igaz: a babák óvatosabbak, ha egy idegen nyelvű személy kínál nekik ismeretlen ételt vagy játékot. Ez egyfajta biológiai védelmi vonal. A múltban az ismeretlen forrásból származó élelem veszélyes lehetett, és a nyelv volt az a szűrő, amely segített eldönteni, kiben bízhatunk meg. Bár ma már ritkán fenyeget ilyen veszély a játszótéren, a babák ösztönei még mindig ezt a régi protokollt követik.
A szülői minta és a beszédmód hatása
Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a szülők hogyan befolyásolják ezt a folyamatot. A babák nem vákuumban élnek; folyamatosan figyelik a szüleik reakcióit a környezetükre. Ha az édesanya feszültté válik, amikor egy idegen nyelvet beszélő emberrel találkozik, a baba ezt azonnal érzékeli és magáévá teszi az attitűdöt. A nyelvi preferencia tehát részben öröklött ösztön, részben pedig a szülői minták másolása.
A „dajkanyelv” vagy „babanyelv” (infant-directed speech) szintén döntő jelentőségű. Ez a magasabb hangfekvésű, érzelmileg telített beszédmód univerzális: a világ minden pontján hasonlóan beszélnek a babákhoz. A kicsik imádják ezt a stílust, és bárki, aki így fordul feléjük, azonnali előnybe kerül. Azonban, ha a választaniuk kell a dajkanyelven beszélő idegen és a normál tempóban beszélő anyanyelvi személy között, az anyanyelv győzni fog. A tartalom és a hovatartozás jelei felülírják a stilisztikai kedvességet.
Fontos, hogy szülőként tudatosítsuk: a beszédünk nemcsak információt közöl, hanem érzelmi biztonságot is épít. Amikor sokat beszélünk a babához, nemcsak a szókincsét fejlesztjük, hanem megerősítjük benne azt a tudatot, hogy a mi nyelvünk a szeretet és a védelem nyelve. Ez az alapozás fogja meghatározni, hogyan viszonyul majd később a közösségekhez, és milyen magabiztossággal választ barátokat az óvodában vagy az iskolában.
A neurobiológiai háttér: mi történik az agyban?
A modern képalkotó eljárások lehetővé tették, hogy belelássunk a babák agyába a szociális döntések közben. Amikor egy csecsemő az anyanyelvét hallja, az agy bal féltekéjének nyelvi központjai (például a Broca-terület) mellett a limbikus rendszer, az érzelmekért felelős központ is aktívvá válik. Ez a kettős aktiváció az, ami a nyelvet ennyire erőteljes szociális ragasztóvá teszi. Az ismerős hangok hallatán dopamin szabadul fel, ami kellemes érzést és vonzalmat kelt.
Ezzel szemben egy ismeretlen nyelv hallatán az agy egyfajta „elemző üzemmódba” kapcsol. A prefrontális kéreg próbálja dekódolni a mintázatokat, de mivel ez nem sikerül azonnal, a folyamat fárasztóbbá válik. Ha a baba nem kap elegendő ismerős támpontot, az amygdala (a félelem és óvatosság központja) enyhe riasztást adhat le. Ez magyarázza azt a tartózkodást, amit sok baba mutat idegen nyelvi környezetben.
A myelinizáció, az idegpályák védőrétegének kialakulása is fontos szerepet játszik ebben a folyamatban. Az első év végére azok a pályák, amelyek az anyanyelv feldolgozásáért felelősek, már jól kiépítettek és gyorsak. Ezért a baba számára az anyanyelvi interakció „könnyű és természetes”. Az agy a legkisebb ellenállás irányába mozdul: oda vonzódik, ahol a feldolgozás zökkenőmentes és jutalmazó értékű.
A hasonlóság pszichológiája: nem csak szavak
A nyelv melletti elköteleződés valójában a hasonlóság keresésének egy formája. A pszichológiában jól ismert jelenség, hogy azokat az embereket kedveljük jobban, akikben magunkra ismerünk. A babáknál ez a „magunkra ismerés” még nem az értékrendben vagy a hobbikban nyilvánul meg, hanem az alapvető biológiai jelekben. A nyelv pedig az egyik legösszetettebb, mégis legkönnyebben azonosítható jel.
Érdekes megfigyelni, hogy ez a preferencia hogyan terjed ki más területekre is. Azok a babák, akik preferálják az anyanyelvi beszélőt, gyakran az illető által kedvelt ételeket is szívesebben kóstolják meg. Ez egyfajta „szociális fertőzés”: ha valaki a csoportom tagja (mert úgy beszél, mint én), akkor az ő ízlése is megbízható a számomra. Ez a mechanizmus segít a babáknak abban, hogy gyorsan elsajátítsák a kulturális normákat anélkül, hogy mindent a saját kárukon kellene megtapasztalniuk.
A barátválasztás tehát egy összetett bizalmi láncolat része. A nyelv az első láncszem, amit követ a közös figyelem, a közös játék, majd végül az érzelmi kötődés. Amikor egy egyéves baba egy másik gyermek felé nyit, valójában egy olyan partnert keres, akivel „egy hullámhosszon” lehet. Ez a hullámhossz pedig szó szerint és átvitt értelemben is a nyelv frekvenciáján rezeg.
A fejlődés következő lépcsőfokai
Ahogy a gyermek növekszik, a nyelvi alapú preferencia finomodik, de nem tűnik el teljesen. Kétéves kor körül a szókincs bővülésével a gyerekek már képesek kifejezni is, kit kedvelnek. Gyakran hallhatjuk tőlük, hogy „ő furcsán beszél” vagy „nem értem, amit mond”. Ez a felismerés kritikus pont a szocializációban. Itt dől el, hogy az idegenség akadállyá válik-e, vagy kíváncsiságot ébreszt.
Az óvodáskorba lépve a közös nyelv már a bonyolult szerepjátékok alapfeltétele lesz. Ha két gyerek nem érti egymást, nem tudnak közös szabályrendszert alkotni a játékhoz. Ezért látjuk azt, hogy a nyelvi azonosság ekkor már gyakorlati kényszer is. Ugyanakkor azok a gyerekek, akik korábban sokféle beszédmóddal találkoztak, ebben a korban is ügyesebben hidalják át a kommunikációs nehézségeket. Az empátia egyik korai formája, amikor a gyermek megpróbálja megérteni azt is, aki nem pontosan úgy beszél, mint ő.
A kutatások szerint azok a felnőttek, akik gyermekkorukban diverz nyelvi környezetben éltek, rugalmasabbak a szociális ítéletalkotásban. Ezért fontos, hogy már egyéves kortól kezdve pozitív élményeket kapcsoljunk az idegen hangzásokhoz is, még ha tiszteletben is tartjuk a baba természetes igényét az ismerős anyanyelvi bázisra. A biztonságos háttér és a kíváncsiság egyensúlya a cél.
A környezet hatása a korai szimpátiára
A babák szociális választásait nagyban befolyásolja a környezetük ingergazdagsága is. Egy olyan kisgyermek, aki homogén környezetben nő fel, ahol mindenki pontosan ugyanúgy beszél, sokkal élesebb határvonalat húzhat az „ismerős” és az „idegen” közé. Ezzel szemben a városi, sokszínű környezetben élő babák agya hozzászokik a variációkhoz. Ez nem jelenti azt, hogy elvész az anyanyelv kitüntetett szerepe, de a preferencia ereje árnyaltabbá válhat.
Érdekes megfigyelés, hogy a babák nemcsak az emberekhez, hanem a hangzó tárgyakhoz (például beszélő játékokhoz) is hasonlóan viszonyulnak. Ha egy játék az anyanyelvükön szólal meg, szívesebben és hosszabb ideig játszanak vele. Ez ismét csak azt igazolja, hogy a hangzó inger önmagában is képes kiváltani a szimpátiát vagy a bizalmat. A technológia korában ez a felismerés a játékfejlesztők számára is fontossá vált.
Azonban semmilyen gép vagy videó nem pótolhatja az élő, hús-vér emberi interakciót. A babák a hanglejtés mellett figyelik a mimikát, a szemkontaktust és a testbeszédet is. A nyelv ezekkel együtt alkot egy egységes csomagot. Egy barátságos, anyanyelvi beszélő az összes szociális jelzőrendszert egyszerre aktiválja a babában, ami a lehető legpozitívabb élményt nyújtja számára a világ felfedezése közben.
A nyelv és az érzelmi biztonság kapcsolata
Végezetül érdemes átgondolnunk a nyelv szerepét az érzelmi biztonság szempontjából. Amikor a baba egyévesen barátot választ, valójában egy szövetségest keres az ismeretlen világban. Az anyanyelv ismerős hangjai azt sugallják neki: „Itt biztonságban vagy, itt megértenek.” Ez az érzés az alapja minden későbbi egészséges kapcsolatnak.
A szülő feladata ebben az időszakban nem az, hogy ráerőltesse a babára az ismerkedést, hanem hogy megteremtse a lehetőséget a pozitív találkozásokra. Ha látjuk, hogy gyermekünk óvatos egy új közösségben, adjunk neki időt, amíg a füle és az agya hozzászokik az új hangmintázatokhoz. A türelem és a saját nyugodt, támogató beszédünk segít neki feloldani az esetleges gátakat.
A babák bölcsessége abban rejlik, hogy ösztönösen tudják, mire van szükségük a fejlődéshez. A nyelv iránti rajongásuk nem kirekesztés, hanem a kapcsolódás iránti vágyuk legtisztább kifejeződése. Ahogy nőnek, ez a vágy egyre több formát ölt majd, de az alapkövek, amelyeket tizenkét hónaposan a hangok és szavak segítségével letettek, egész életükben meghatározzák majd azt, hogyan találják meg a helyüket az emberek között.
Gyakran ismételt kérdések a babák barátválasztásáról
Tényleg számít a nyelv, ha a babák még nem is tudnak beszélni? 🗣️
Igen, sőt! A babák passzív nyelvi készségei jóval megelőzik az aktív beszédet. Már tizenkét hónaposan értik a szavak jelentésének egy részét és tökéletesen azonosítják a nyelvük ritmusát, ami alapján eldöntik, ki a szimpatikus számukra.
Veleszületett vagy tanult ez a nyelvi preferencia? 🧠
Mindkettő. Az alapvető hajlam az ismerős hangok preferálására veleszületett, de az, hogy pontosan melyik nyelv válik az „ismerőssé”, a környezettől és az első év tapasztalataitól függ.
Baj, ha a gyermekem fél az idegen nyelven beszélőktől? 😟
Ez egy természetes fejlődési szakasz, a „szociális óvatosság” része. Nem félelemről van szó, inkább a biztonságos háttér preferálásáról. Türelemmel és sok pozitív élménnyel ez a gát magától oldódik.
A kétnyelvű gyerekek később választanak barátokat? 👬
Nem, éppen ellenkezőleg. A kétnyelvű babák gyakran rugalmasabbak a szociális helyzetekben, mert több hangmintázatot ismernek fel biztonságosként, így szélesebb körből meríthetnek a szimpátia kialakulásakor.
Csak az édesanya nyelve számít a választásnál? 🤱
Bár az anya hangja az elsődleges, minden olyan személy beszéde meghatározó, aki jelentős időt tölt a babával. Ha az apa vagy a nagyszülők más kiejtéssel vagy nyelven beszélnek, az is beépül a baba „biztonsági körébe”.
Befolyásolja-e az akcentus a későbbi tanulási képességeket? 📚
Közvetetten igen. A babák szívesebben fogadnak el információt és tanulnak új készségeket azoktól, akiket a saját csoportjukhoz tartozónak éreznek a nyelvük alapján.
Hogyan segíthetek a babámnak, hogy nyitottabb legyen? 🌍
A legfontosabb a pozitív szülői példa. Ha a szülő nyitott és barátságos más nyelvű emberekkel, a baba is megérzi ezt a biztonságot. Emellett a változatos hangzó környezet (zene, különböző beszélők) is segíti a rugalmasság kialakulását.
Leave a Comment