Amikor először halljuk csecsemőnk apró, reflexszerű hangjait, az a tiszta csoda pillanata. Bár eleinte csak a sírás és a szopogató hangok uralják a repertoárt, valójában már ekkor elkezdődik az a bonyolult folyamat, amelyet beszédfejlődésnek hívunk. A kommunikáció már a születés pillanatában jelen van, de a szavak és mondatok kialakulásához vezető út hosszú, izgalmas felfedezőút, amelyben mi, szülők vagyunk a legfontosabb kalauzok. A nyelv elsajátítása nem passzív befogadás, hanem aktív interakció eredménye. Minél tudatosabban és szeretetteljesebben támogatjuk ezt a folyamatot, annál gazdagabb lesz gyermekünk szókincse és annál könnyebben találja meg a helyét a verbális világban.
A beszéd nem egy képesség, amit csak úgy megkap a gyermek. A nyelv a szeretet és a figyelem hálózatában fejlődik, ahol minden visszajelzés egy újabb építőkocka.
A preverbális korszak: Amikor a csend is kommunikáció (0–6 hónap)
Sok szülő hajlamos azt hinni, hogy a beszédfejlődés csak akkor indul be, amikor megjelennek az első érthető hangok, vagy a gőgicsélés. Valójában a nyelv alapjait már a méhen belül elkezdjük lefektetni, amikor a baba hallja anyja hangjának ritmusát és intonációját. A születés utáni első hónapok a hangok, a ritmus és a szociális interakció finomhangolásáról szólnak.
A hallás és a hangok felismerése
Az újszülött elképesztő képességgel rendelkezik a hangok megkülönböztetésére. Különösen érzékeny az emberi beszédre, és preferálja az anya hangját. Ezért létfontosságú, hogy már az első napoktól kezdve sokat beszéljünk hozzá. Nem számít, miről szól a monológ – lehet az a napi teendők elmesélése, vagy egy altatódal dúdolása –, a lényeg a folyamatos hangélmény és a ritmus. Ezzel segítjük az agy azon területeit, amelyek a hangok feldolgozásáért felelnek, és megalapozzuk a későbbi fonológiai tudatosságot.
A csecsemő sírása az első és legfontosabb kommunikációs eszköz. Bár eleinte csak egy reflex, a szülők idővel megtanulják megkülönböztetni az éhséget, fáradtságot vagy kényelmetlenséget jelző sírásmintákat. Ez a folyamat nemcsak az ellátásról szól, hanem a kommunikáció kétoldalú természetének kialakulásáról is: a baba jelez, a szülő reagál. Ez a válaszreakció a beszédfejlődés motorja.
A gőgicsélés és a vokális játék (3–6 hónap)
Körülbelül három hónapos kor körül a sírás mellett megjelennek az első, szándékosabb hangadások, a gőgicsélések (ún. cooing). Ezek általában magánhangzók és torokhangok (pl. „ááá”, „ooo”). Ez a vokális játék a baba számára örömforrás, és a nyelv izmainak edzése. A legfontosabb, amit ilyenkor tehetünk, az a visszhangzás.
- Utánozd a hangjait: Ha a baba „ááá”-t mond, ismételd vissza lágyan, de érthető artikulációval. Ez megerősíti benne, hogy a hangoknak jelentősége van, és beindítja az első „beszélgetési” kört.
- Várj a válaszra: Hagyj szünetet a saját hangadásod és a baba várható reakciója között. Tanítsd meg neki a beszélgetés ritmusát: beszéd – szünet – válasz. Ez a párbeszéd struktúra elengedhetetlen a későbbi társalgási készségekhez.
- Mosolyogj és érints: A pozitív megerősítés, a szemkontaktus és a fizikai közelség összekapcsolja a hangokat az érzelmi biztonsággal és a szülői figyelemmel.
A szakemberek szerint a beszédfejlődés sikerének záloga a szülői válaszkészség. Egy kutatás kimutatta, hogy azok a csecsemők, akiknek a szülei gyorsan és következetesen reagáltak a gőgicsélésre, már egyéves korukra jelentősen nagyobb szókincset mutattak.
A babanyelv titkai: Hogyan beszéljünk a csecsemőhöz?
A legtöbb szülő ösztönösen magasabb hangon, lassabban és eltúlzott intonációval beszél a babájához. Ezt a jelenséget nevezzük „gyermekhez szóló beszédnek” (angolul motherese vagy Parentese). Bár korábban sokan aggódtak, hogy ez a fajta beszéd lassítja a felnőtt nyelv elsajátítását, ma már tudjuk, hogy éppen ellenkezőleg: ez a beszédstílus kritikus fontosságú a beszédfejlődés szempontjából.
Miért hatékony a gyermekhez szóló beszéd?
A gyermekhez szóló beszéd segít a babának abban, hogy a zajtömegből kiszűrje a beszédet. A magasabb hangmagasság és a lelassított tempó kiemeli a szavakat, így könnyebb azonosítani a szóhatárokat. Az eltúlzott intonáció (pl. a kérdések emelkedő hanglejtése) pedig a nyelvtani struktúrák és az érzelmi jelentések megértését segíti.
| Jellemző | Beszédfejlődési előny |
|---|---|
| Magasabb hangmagasság | Jobban megragadja a csecsemő figyelmét, könnyebben differenciálható a környezeti zajtól. |
| Lassabb tempó | Több időt ad a hangok feldolgozására, segíti a fonémák azonosítását. |
| Ismétlés és redundancia | Megerősíti a szókincset és a nyelvtani mintákat. |
| Eltúlzott arckifejezések | Összekapcsolja a hangokat a vizuális ingerekkel és az érzelmekkel. |
Fontos azonban, hogy ne csak a babanyelvet használjuk. Bár a gyermekhez szóló beszéd a figyelem felkeltéséhez kiváló, a baba hallja és tanulja a normál felnőtt beszédet is. A kulcs a kiegyensúlyozottság: beszéljünk hozzá úgy, mint egy kis felnőtthöz, de ne felejtsük el a túlzott artikulációt és az érzelmi töltetet.
A közös figyelem ereje (6–12 hónap)
Hat hónapos kor körül a babák elkezdik felfedezni a környezetüket, és rájönnek, hogy a kommunikáció nem csak a szülő és közte zajlik, hanem a körülöttük lévő tárgyakról is lehet beszélni. Ezt a képességet hívjuk közös figyelemnek (joint attention), és ez a beszédfejlődés egyik legfontosabb mérföldköve.
A mutatás és a címkézés
A közös figyelem azt jelenti, hogy a baba és a szülő egy harmadik tárgyra vagy eseményre fókuszál egyszerre. Amikor a baba egy ujjal rámutat egy labdára, majd ránk néz, ezzel azt kérdezi: „Mi ez?” Ha mi ekkor azt mondjuk: „Igen, az egy labda! Nagy, piros labda!”, akkor összekapcsoljuk a vizuális ingert a verbális címkével. Ez a címkézési technika hatalmasan felgyorsítja a passzív szókincs kialakulását.
A mutatás képességének megjelenése a szándékos kommunikáció kezdetét jelzi. Ha a baba nem mutat, vagy nem követi a szemével a szülő mutatóujját 9-12 hónapos kor körül, az figyelmeztető jel lehet, amit érdemes megemlíteni a gyermekorvosnak.
A közös figyelem a verbális kommunikáció előszobája. A baba megtanulja, hogy a szavak a valóság részei, és hogy a szülő ismeri azokat a tárgyakat, amelyeket ő lát.
A halandzsa (babbling) időszaka
A hat hónap körüli gőgicsélés átvált a halandzsába (babbling). Ez már nem csak magánhangzók sorozata, hanem ismétlődő mássalhangzó-magánhangzó kombinációk, mint például „ma-ma-ma”, „pa-pa-pa”, „ba-ba-ba”. Ez a szakasz univerzális, minden kultúrában megjelenik. Bár a szavak még nem érthetőek, a hangsúly és az intonáció már nagyon hasonlít az anyanyelv ritmusára. Ez a beszédgyakorlás a szájizmokat erősíti, és a fonémákat rendezi.
Ebben a fázisban is rendkívül fontos, hogy reagáljunk. Ha a baba azt mondja „baba”, ne csak mosolyogjunk, hanem mondjuk vissza: „Igen, baba!” Még ha nem is tudja a szó valódi jelentését, megerősítjük az általa kiejtett hangsor fontosságát.
Az első szavak és a szókincsrobbanás (12–24 hónap)
Az első születésnap környékén, vagy kicsit később, megjelennek az első érthető szavak. Ez általában egy olyan szó, amely a baba számára rendkívül fontos (pl. „mama”, „apa”, „labda”, „kaja”).
A szókincsépítés tudatos módszerei
Az első szavak után a szókincs fejlődése sokáig lassú, majd 18 hónap körül hirtelen felgyorsul, ez az úgynevezett szókincsrobbanás. Ahhoz, hogy ez a robbanás minél nagyobb lendületet vegyen, használjunk célzottan néhány technikai módszert:
1. A bővítés (expansion)
Amikor a gyermek kimond egy szót (pl. „kutya”), a szülő nem csak visszamondja, hanem kiegészíti egy grammatikailag helyes, teljes mondattá.
Példa:
- Gyermek: „Autó!”
- Szülő: „Igen, látom, az egy piros autó. Gyorsan megy az autó.”
Ezzel a módszerrel a baba nemcsak új szavakat tanul, hanem a helyes mondatszerkezetet is elkezdi elsajátítani, anélkül, hogy kijavítanánk őt.
2. A kiterjesztés (extension)
A bővítésnél tovább megyünk, és a gyermek szavához új jelentéstartalmat, vagy kontextust adunk.
Példa:
- Gyermek: „Cica!”
- Szülő: „Igen, egy cica! A cica puha és nyávog. Te is szereted a cicát?”
Ez segíti a fogalmak mélységének megértését és a leíró szavak (melléknevek) beépítését a szókincsbe.
A narráció ereje: A nap elmesélése
A szókincs fejlesztésének egyik leghatékonyabb módja, ha folyamatosan narráljuk, vagyis elmeséljük, mi történik körülöttünk és velünk. Ez a technika különösen a 12–24 hónapos korosztály számára hasznos, amikor a gyermek már képes a rövid távú memóriájában tartani a hallott szavakat.
Amikor felöltöztetjük, meséljük el, mit csinálunk: „Most felhúzzuk a zoknit a lábadra. Nézd, ez a zokni kék. Utána felvesszük a nadrágot.” Amikor eszünk, beszéljünk az ételekről: „Ez a banán édes. Még egy falat? Nyami!” Ez a folyamatos címkézés és magyarázat segít összekapcsolni az élményeket a nyelvvel.
A szavak nem csak hangok, hanem eszközök a világ megismerésére. Minden új szó egy új ablakot nyit a gyermek előtt.
A nyelvtan és a mondatalkotás kezdete (18–36 hónap)
Két éves kor körül a gyermekek elkezdenek két-három szóból álló szókapcsolatokat használni. Ez az úgynevezett „távirati stílus” (pl. „Anya gyere!”, „Több tej!”). Ez a szakasz a nyelvtani szabályok ösztönös felfedezéséről szól.
A helyes nyelvi modell fontossága
Ebben a korban a gyermekek rendkívül fogékonyak a nyelvtani mintákra. Ha következetesen helyes nyelvtani formákat hallanak, azt fogják utánozni. Ne javítsuk ki direkt módon a gyermeket, ha hibázik (pl. „Én mentem el”), mert ez frusztráló lehet. Ehelyett használjuk ismét a bővítés technikáját, de most a nyelvtani korrekcióra fókuszálva.
Példa a nyelvtani bővítésre:
- Gyermek: „Kutya futott gyorsan.”
- Szülő: „Igen, a kutya nagyon gyorsan futott.”
A ragozás és a többes szám szabályai gyakran okoznak kezdeti nehézséget. Gyakori, hogy a gyermekek túláltalánosítják a szabályokat (pl. „kutya-k”, „ment-tem” ahelyett, hogy „kutyák”, „mentem”). Ez valójában a fejlődés egészséges jele: azt mutatja, hogy az agy aktívan próbálja alkalmazni a tanult mintákat, még ha hibásan is.
A kérdezés művészete
Ahogy a gyermek szókincse nő, megjelenik a kérdezés igénye. Kezdetben egyszerű „Mi ez?” kérdések, később „Hol?”, „Miért?”. A szülőknek arra kell törekedniük, hogy ne csak igen/nem választ igénylő kérdéseket tegyenek fel, hanem nyitott kérdéseket, amelyek hosszabb választ provokálnak.
Zárt kérdés: „Szereted a banánt?” (Válasz: Igen/Nem)
Nyitott kérdés: „Milyen íze van a banánnak? Mit fogsz csinálni, ha befejezted az evést?” (Válasz: Hosszabb mondat, leírás).
A könyvek és a mesék varázslatos szerepe
A beszédfejlődés támogatásának talán legélvezetesebb és leghatékonyabb módja az olvasás. A közös olvasás nem csak a szókincset növeli, hanem erősíti a szülő-gyermek kötődést, és bevezeti a gyermeket a narratívák és a történetmesélés világába.
Mikor kezdjük el az olvasást?
Már az újszülött korban érdemes bevezetni a könyveket. Eleinte a kontrasztos, fekete-fehér képekkel ellátott könyvek a legmegfelelőbbek. 6-12 hónapos kor között jöhetnek a rágásbiztos, tapintható anyagokból készült könyvek. A cél kezdetben nem a történet megértése, hanem a könyv mint tárgy megszerettetése és a lapozás megtanulása.
A dialógikus olvasás technikája
A dialógikus olvasás során a szülő nem csak felolvassa a szöveget, hanem aktív párbeszédet kezdeményez a gyermekkel a könyv tartalmáról. Ez a módszer jelentősen hatékonyabb a passzív felolvasásnál. A technika lényege a CROWD mozaikszóval írható le:
- C (Completion): Befejezni a mondatot. „A kutya azt mondja:…” (Várjuk a gyermek válaszát: „Vau!”)
- R (Recall): Emlékezés. „Emlékszel, mit csinált a kisfiú a múlt oldalon?” (A memóriát és a történeti sorrendet fejleszti.)
- O (Open-ended questions): Nyitott kérdések. „Mit látsz ezen a képen? Meséld el, mi történik!”
- W (Wh-questions): Kérdőszavas kérdések. „Hol van a maci?” „Ki eszi a tortát?”
- D (Distancing): Kapcsolat a való világgal. „Nézd, ez egy traktor. Láttunk mi is traktort a nagyszülőknél!”
A könyvekben szereplő szavak gyakran összetettebbek és ritkábban használtak, mint a mindennapi beszédben. Így a mesék olvasása hozzájárul az akadémiai szókincs korai kialakulásához, ami később az iskolai teljesítményben is megmutatkozik.
Gyakori akadályok és a digitális világ hatása
A modern szülők számára elkerülhetetlen, hogy szembesüljenek a digitális eszközök és a képernyőidő kérdésével. Bár a technológia sok mindenben segíthet, a beszédfejlődés szempontjából kulcsfontosságú a korlátozás.
Képernyőidő és beszédfejlődés: A tévhit eloszlatása
Számos szülő gondolja, hogy az oktató jellegű videók vagy mesék fejlesztik a gyermek szókincsét. Tudományos szempontból azonban ez a feltételezés téves, különösen a 2 éves kor alatti gyermekek esetében. A beszédfejlődéshez szükség van a kétirányú interakcióra, a visszajelzésre és a közös figyelemre. A képernyő passzív befogadásra kényszerít.
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) és a magyarországi szakemberek is azt javasolják, hogy 18 hónapos kor alatt a gyermekek ne legyenek kitéve semmilyen képernyőnek (kivéve a videóhívásokat). 18 hónap és 2 éves kor között a képernyőidő korlátozott legyen, és mindig a szülővel együtt történjen, aki aktívan magyarázza a látottakat (co-viewing).
A digitális eszközök nem tudnak válaszolni a gyermek gőgicsélésére, nem tudnak rámutatni a tárgyakra, és nem tudnak párbeszédet folytatni. A beszédfejlődéshez élő, emberi interakció szükséges.
A csendes környezet ereje
Habár a folyamatos beszéd hasznos, a háttérzaj, mint például a folyamatosan bekapcsolt televízió vagy rádió, valójában gátolhatja a beszédfejlődést. A háttérzaj megnehezíti a gyermek számára, hogy kiszűrje a szülői beszédet, és megzavarja a finom fonémák megkülönböztetését. Törekedjünk arra, hogy a minőségi interakciók csendes, nyugodt környezetben történjenek.
Amikor a gyermek két nyelven nő fel: A kétnyelvűség támogatása
Egyre több magyar család él külföldön, vagy él együtt kétnyelvű párként. Sokan aggódnak, hogy a két nyelv egyidejű elsajátítása késlelteti a beszédfejlődést. A kutatások azonban egyértelműen bizonyítják, hogy ez a félelem alaptalan. A kétnyelvű gyermekek beszédfejlődése ugyanazon a tempón halad, mint az egynyelvűeké, bár kezdetben a szókincs eloszlása más lehet.
Az OPOL (One Parent, One Language) módszer
A legsikeresebb stratégia a kétnyelvűség támogatására az úgynevezett „Egy szülő, egy nyelv” (OPOL) elv. Ez azt jelenti, hogy minden szülő következetesen a saját anyanyelvét használja a gyermekkel. Ez segít a gyermeknek a két nyelvi rendszer szétválasztásában és a nyelvtani struktúrák elsajátításában.
A kétnyelvűség ráadásul számos kognitív előnnyel jár: javítja a problémamegoldó képességet, a rugalmasságot és a figyelemváltást.
A legfontosabb, hogy a nyelvek használata ne legyen kényszer. Mindkét nyelvhez kapcsolódjon pozitív érzelmi töltet és bátorítás. A minőség (gazdag szókincs, helyes nyelvtan) sokkal fontosabb, mint a mennyiség.
Mérföldkövek és mikor kérjünk segítséget?
Bár minden gyermek a saját tempójában fejlődik, vannak általános mérföldkövek, amelyek segítenek nyomon követni a beszédfejlődést. Ha a gyermek jelentősen eltér ezektől az átlagoktól, érdemes lehet szakemberhez (gyermekorvos, védőnő, logopédus) fordulni.
A beszédfejlődés főbb mérföldkövei (átlagosan)
| Életkor | Várható képességek | Figyelmeztető jel (Red Flag) |
|---|---|---|
| 0–6 hónap | Gőgicsélés (magánhangzók), sírás differenciálódása, hangforrás felé fordulás. | Nem reagál hangokra, nem ad ki gőgicsélő hangokat 4 hónapos kor után. |
| 6–12 hónap | Halandzsa (ismétlődő mássalhangzók), megérti a „nem” szót, reagál a nevére, megjelenik a mutatás. | Nincs halandzsa, nem reagál a nevére, nincs szemkontaktus, nem mutat. |
| 12–18 hónap | 1–5 érthető szó (névszók), követ egyszerű utasításokat („Add ide!”). | Nincs érthető szó 15 hónapos korra. |
| 18–24 hónap | Szókincsrobbanás (akár 50–100 szó), 2 szavas mondatok (pl. „Anya megy”). | Nincs legalább 10 érthető szó 21 hónapos korra, nem próbál szavakat utánozni. |
| 2–3 év | Több száz szó, 3–4 szavas mondatok, a beszéd 75%-a érthető a családtagok számára. | Nem használ szókapcsolatokat, vagy a beszéd túlnyomó része érthetetlen. |
Mikor keressünk fel logopédust?
Sok szülő fél a logopédustól, pedig a korai intervenció kritikus lehet. Ha a szülőnek, védőnőnek vagy gyermekorvosnak kétségei vannak, ne habozzunk szakemberhez fordulni. Az ideális a korai beavatkozás, még azelőtt, hogy a beszédfejlődési elmaradás hatással lenne a gyermek szociális vagy tanulási képességeire.
A logopédus nem csak a hangképzési problémákkal foglalkozik. Segíthet a szókincsfejlesztésben, a nyelvtani struktúrák elsajátításában, a szociális kommunikációs készségek fejlesztésében, sőt, a szülőket is megtanítja a leghatékonyabb kommunikációs stratégiákra.
Különösen fontos figyelni azokra a jelekre, amelyek az autizmus spektrum zavarokra utalhatnak, mint például a hiányzó szemkontaktus, a szociális érdeklődés hiánya, vagy a repetitív mozgások. Ezek a jelek a beszédfejlődés elmaradásával együtt még korábbi beavatkozást igényelnek.
A szülői elvárások és a türelem szerepe
Ne feledjük, hogy a beszédfejlődés nem verseny. Minden gyermek egyedi ütemben halad, és a genetika, a temperamentum és a környezeti ingerek komplex kölcsönhatása határozza meg, mikor mondja ki az első szavát, vagy mikor kezd el mondatokban beszélni. A legfontosabb dolog, amit adhatunk, az a türelem és az a szeretetteljes környezet, ahol a kommunikáció örömteli és biztonságos élmény.
A szülői aggodalom természetes, de kerüljük az állandó tesztelést („Mondd, hogy ‘cica’!”), ami nyomást gyakorolhat a gyermekre. Ehelyett fókuszáljunk a játékos interakcióra, a mesélésre és a nap eseményeinek narrálására. A beszédfejlődés a kötődés és a szeretet nyelvén alapszik. Minél többet beszélünk hozzá, annál jobban támogatjuk a jövőbeli verbális sikereit.
A beszéd nem csak a szavakról szól. A beszéd a kapcsolatról szól. A gyermek akkor fog beszélni, ha úgy érzi, a hangját meghallják és értékelik.
A beszédfejlődés támogatása egy életre szóló ajándék, amely megalapozza a gyermek iskolai sikereit, szociális kapcsolatait és önbizalmát. Legyünk jelen, figyelmesek, és élvezzük minden apró hangot, gőgicsélést és mondatot, amit gyermekünk ajkán hallunk. Hiszen ezek azok a pillanatok, amelyek a szülői életet teljessé teszik.
***
Gyakran ismételt kérdések a csecsemők beszédfejlődéséről
👶 Mikor kell aggódnom, ha a babám még nem beszél?
Általánosságban elmondható, hogy ha a gyermek 15-18 hónapos korára sem mond ki egyetlen érthető szót sem, vagy 2 éves korára kevesebb, mint 50 szót használ, és nem próbál meg két szavas kombinációkat (pl. „Több tej”), érdemes szakemberhez (logopédus, gyermekorvos) fordulni. A korai beavatkozás nagyban növeli a siker esélyét. Ne feledd, az értés mindig megelőzi a beszédet!
🗣️ Használhatok „babanyelvet” a gyerekemmel, vagy csak felnőtt beszédet?
Használhatod, sőt, ajánlott! A „gyermekhez szóló beszéd” (motherese) magasabb hangszíne és eltúlzott intonációja bizonyítottan segít a babának a fonémák és a szóhatárok felismerésében. Azonban fontos, hogy a beszéd nyelvtani szempontból helyes maradjon, és mellette használj normál felnőtt beszédet is, hogy a gyermek hallja a teljes nyelvi palettát.
📱 A babám nézhet oktató meséket a telefonon?
Nem javasolt. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia 18 hónapos kor alatt nem ajánlja a képernyőidőt (kivéve a videóhívásokat). A beszédfejlődéshez elengedhetetlen a kétirányú interakció és a visszajelzés, amit a képernyő nem tud biztosítani. A passzív nézés inkább hátráltatja, mint segíti a beszédkészséget.
📖 Hogyan olvassak a babámnak, aki még nem érti a szavakat?
Már az újszülött korban is érdemes elkezdeni a közös olvasást, de a hangsúlyt a párbeszédre helyezd. Mutass rá a képekre, nevezd meg a tárgyakat, utánozd az állatok hangját, és hagyd, hogy a baba megérintse és manipulálja a könyvet (pl. kartonlapos, tapintós könyvek). A dialógikus olvasás (kérdezés és várakozás) a leghatékonyabb.
🤫 Mit tegyek, ha a gyermekem csak ismétli a szavakat (echolália)?
Az echolália (szavak vagy mondatok ismétlése) bizonyos mértékig normális a beszédfejlődés korai szakaszában (2-3 éves kor körül), amikor a gyermek a nyelvet gyakorolja. Ha azonban az ismétlés tartós, és a gyermek nem használja a szavakat funkcionálisan (kommunikációs szándékkal), érdemes szakemberhez fordulni, mivel ez jelezhet nyelvi feldolgozási nehézséget vagy az autizmus spektrum zavarát.
🤚 Mi az a közös figyelem, és miért fontos a beszédnél?
A közös figyelem az a képesség, amikor a szülő és a gyermek egy harmadik tárgyra vagy eseményre fókuszál. Amikor a baba mutat valamire, és mi elnevezzük azt, összekapcsoljuk a tárgyat a szóval. Ez a képesség (ami általában 9-12 hónapos kor körül jelenik meg) a szándékos kommunikáció és a szókincsgyarapítás alapja.
🇨🇿 Kétnyelvű családban nő fel a gyermekem. Lassabb lesz a beszédfejlődése?
Nem, a kutatások szerint a kétnyelvűség nem késlelteti a beszédfejlődést, bár kezdetben a gyermek szókincse az egyes nyelveken kisebbnek tűnhet, ha külön-külön vizsgáljuk. Összességében azonban a két nyelv szókincse együttvéve azonos, vagy nagyobb, mint az egynyelvű gyermekeké. A következetesség (pl. OPOL módszer) a legfontosabb.
Leave a Comment