Ülünk a konyhaasztalnál, a vacsora illata belengi a lakást, és már harmadszor szólunk a nappaliban játszó gyermekünknek, hogy ideje kezet mosni. Semmi válasz. A gyerek tekintete a legókra szegeződik, mintha egy láthatatlan buborékban létezne, ahová a hangunk nem hatol be. Ilyenkor a legtöbb szülőben felsejlik a dac, az engedetlenség vagy a figyelemhiány gyanúja, pedig a háttérben gyakran egy sokkal kézzelfoghatóbb, mégis nehezen észrevehető ok húzódik meg. A gyermekkori halláscsökkenés nem mindig jelent teljes csendet, sokszor csak egyfajta „víz alatti” élményt nyújt, ami alapjaiban változtatja meg a kicsik világérzékelését.
Amikor egy kisgyermek nem reagál a hívásra, vagy látszólag figyelmen kívül hagyja az utasításokat, hajlamosak vagyunk a személyiségére vagy az aktuális hangulatára fogni a dolgot. A „szelektív hallás” kifejezés gyakran hangzik el tréfásan a szülői közösségekben, ám ez a félreértés komoly kockázatokat hordozhat. A hallás ugyanis nem csupán a hangok fizikai érzékelése, hanem a beszédfejlődés, a társas kapcsolatok és az érzelmi stabilitás alapköve. Ha a bemeneti csatorna sérült vagy korlátozott, az egész fejlődési folyamat gellert kaphat.
A statisztikák azt mutatják, hogy a tartós hallásproblémák mellett a visszatérő, enyhébb fokú halláskiesések is jelentős hatással vannak a gyerekek mindennapjaira. Egy egyszerű nátha utáni fülkürt-hurut hetekig tarthat, ami alatt a gyermek úgy érzi, mintha állandóan füldugót viselne. Ebben az állapotban a beszédhangok finom különbségei, mint a „p” és a „b” vagy az „sz” és a „zs” közötti eltérések, teljesen elmosódhatnak. Ez a bizonytalanság pedig nemcsak a nyelvtanulást nehezíti meg, hanem viselkedési zavarokhoz, frusztrációhoz és visszahúzódáshoz is vezethet.
A hallás az a kapu, amelyen keresztül a világ hangjai és az emberi kapcsolatok eljutnak a fejlődő gyermeki lélekhez; ha ez a kapu csak résnyire van nyitva, a gyermek világa is beszűkül.
A hallás mechanizmusa és a gyermeki fül anatómiája
Ahhoz, hogy megértsük, miért olyan sérülékeny a kicsik hallása, érdemes egy pillantást vetni a fül bonyolult szerkezetére. A külső fül összegyűjti a hanghullámokat, amelyek a hallójáraton keresztül a dobhártyához érkeznek. A dobhártya rezgésbe jön, és ezt a mozgást továbbítja a középfül apró csontocskáinak: a kalapácsnak, az üllőnek és a kengyelnek. Ezek a testünk legkisebb csontjai, feladatuk pedig az, hogy felerősítsék a hangot, mielőtt az a belső fülbe, a csigába jutna.
A gyermekeknél a középfület az orrgarattal összekötő csatorna, a fülkürt, sokkal rövidebb és vízszintesebb lefutású, mint a felnőtteknél. Ez az anatómiai sajátosság az oka annak, hogy egy egyszerű felső légúti fertőzés során a kórokozók könnyebben feljutnak a középfülbe. Ha a fülkürt nem szellőzik megfelelően, a középfülben vákuum keletkezik, ami folyadék felhalmozódásához vezethet. Ez a savós középfülgyulladás az egyik leggyakoribb oka az átmeneti, de hosszan tartó halláscsökkenésnek.
A belső fülben található szőrsejtek alakítják át a mechanikai rezgéseket elektromos impulzusokká, amelyeket a hallóideg szállít az agyba. Az agy hallóközpontja dolgozza fel ezeket az információkat, és ad nekik jelentést. Ha a rendszer bármely pontján porszem kerül a gépezetbe, a gyermek nem azt hallja, amit mi mondunk, hanem egy torzított, hiányos verziót. Képzeljük el, milyen nehéz lehet egy olyan nyelvet tanulni, ahol minden második mássalhangzó hiányzik vagy morajlássá mosódik össze.
A rejtett halláscsökkenés típusai és fokozatai
A halláscsökkenés nem egy bináris állapot, nem csak „süketség” vagy „tökéletes hallás” létezik. A szakemberek alapvetően két fő típust különböztetnek meg: a vezetéses és az idegi típusú hallásvesztést. A vezetéses halláscsökkenés esetén a hang útjában áll valamilyen fizikai akadály, például fülzsírdugó, folyadék a középfülben vagy a dobhártya sérülése. Ez a típus sokszor orvosolható gyógyszeres kezeléssel vagy egy kisebb beavatkozással.
Az idegi típusú (szenzorineurális) halláscsökkenés a belső fül vagy a hallóideg károsodását jelenti. Ez gyakran veleszületett, de okozhatják bizonyos fertőzések vagy genetikai tényezők is. Ebben az esetben a hangok nemcsak halkabbak, hanem gyakran torzak is, így a hallókészülék vagy a cochleáris implantátum jelentheti a megoldást. A szülők számára a legnehezebb a féloldali halláscsökkenés felismerése, hiszen a gyermek az egyik fülével látszólag jól funkcionál, mégis komoly nehézségei támadnak a zajos környezetben vagy a hang irányának meghatározásakor.
A hallásvesztés mértéke is széles skálán mozog. Az enyhe fokú halláscsökkenés (20-40 dB) során a gyermek a suttogást vagy a távoli beszédet már nem érti meg. Ez elsőre nem tűnik drámainak, de egy zajos óvodai csoportban vagy osztályteremben ez már azt jelenti, hogy a gyermek az információk jelentős részéről lemarad. A középsúlyos és súlyos fokú hallásvesztés már a mindennapi kommunikációt is súlyosan akadályozza, és azonnali szakorvosi segítséget igényel.
| Fokozat | Decibel (dB) | Mit hall a gyermek? |
|---|---|---|
| Normál | 0-15 dB | Minden finom neszt, suttogást érzékel. |
| Enyhe | 16-40 dB | A távoli beszédet és a halk mássalhangzókat nem hallja. |
| Közepes | 41-55 dB | Csak a közeli, hangos beszédet érti meg. |
| Súlyos | 71-90 dB | Csak az erős zajokat (pl. kutyaugatás, sziréna) észleli. |
A beszédfejlődés és a hallás szoros összefonódása
A beszéd tanulása nem az első szavak kimondásával kezdődik, hanem már az anyaméhben. A csecsemők a születésük utáni első hónapokban „fürdenek” a nyelvben, figyelik a hanglejtést, a ritmust és a szájmozgást. Ez az akusztikus bemenet szolgáltatja az alapanyagot az agy számára, hogy felépítse a nyelvi rendszert. Ha a hallás sérült, a gyermek nem kapja meg a szükséges mintákat, így a beszédfejlődése szükségszerűen lelassul vagy megreked.
Az első intő jel a gőgicsélés elmaradása vagy megváltozása lehet. A jól halló babák 6-9 hónapos korukban elkezdenek játszani a hangjukkal, utánozzák a környezetüket. A hallássérült babák is elkezdhetnek gőgicsélni, de mivel nem kapnak auditoros visszacsatolást a saját hangjukról, ez a tevékenység fokozatosan elhal. Később a szókincs bővülése is elmarad a kortársaktól; a gyermek nehezen jegyez meg új szavakat, és gyakran felcseréli a hasonló hangzású kifejezéseket.
A halláscsökkenés nemcsak a szavak mennyiségére, hanem a beszéd minőségére is rányomja a bélyegét. A hangképzés pontatlan lesz, hiszen a gyermek nem hallja a saját hibáit. Gyakori a pöszeség vagy bizonyos hangok (például az „s”, „sz”, „f”, „h”) teljes elhagyása, mivel ezek a magas frekvenciájú hangok vesznek el legelőször a hallás romlásakor. Ha a gyermek beszéde „mosott” vagy nehezen érthető az idegenek számára, mindig érdemes egy alapos hallásvizsgálattal kezdeni a diagnosztikát.
Viselkedési tünetek, amelyek hallásproblémára utalhatnak
Sokszor nem a beszéd, hanem a gyermek viselkedése az, ami először szemet szúr. Egy halláscsökkenéssel élő gyermek számára a világ fárasztó hely. Képzeljük el, hogy egész nap egy recsegő telefonvonalon keresztül próbálunk fontos információkat megérteni egy idegen nyelven. Estére kimerülnénk, ingerlékenyek lennénk és legszívesebben bezárkóznánk egy sötét szobába. Pontosan ezt élik át ezek a gyerekek is, csak nekik nincsenek eszközeik a frusztráció megfogalmazására.
A hallásproblémákkal küzdő gyerekek gyakran tűnnek figyelemzavarosnak. Mivel nem értik az instrukciókat, elkalandoznak, vagy saját kis világukba merülnek. Az óvodában ők lehetnek azok, akik „rosszul viselkednek”, nem tartják be a szabályokat, vagy látszólag direkt ellenszegülnek a pedagógus kérésének. Valójában azonban csak arról van szó, hogy a zajos környezetben képtelenek kiszűrni a pedagógus hangját a háttérzajból.
A szociális interakciók terén is jelentkezhetnek nehézségek. A hallássérült gyermek nehezen kapcsolódik be a csoportos játékokba, hiszen nem érti a gyorsan változó szabályokat vagy a társak félvállról odavetett megjegyzéseit. Emiatt agresszívvá válhat – például ellöki a társát, mert nem tudja szavakkal kifejezni az igényeit –, vagy éppen ellenkezőleg, teljesen visszahúzódik és magányosan játszik. Ez az elszigetelődés hosszú távon az önértékelés romlásához és szorongáshoz vezethet.
A gyermek nem rossz, nem szófogadatlan és nem buta – egyszerűen csak egy olyan világban próbál boldogulni, ahol a hangok nem érnek el hozzá tisztán.
A savós középfülgyulladás: a néma hallásgyilkos
A kisgyermekkor egyik leggyakoribb egészségügyi problémája a savós középfülgyulladás (otitis media serosa). Ez az állapot abban különbözik a klasszikus, lázzal és erős fájdalommal járó fülgyulladástól, hogy szinte teljesen fájdalommentes. A gyermek nem panaszkodik, nincs láza, csupán egy sűrű, ragacsos folyadék gyűlik fel a dobhártya mögött, ami gátolja annak szabad rezgését. Ez a „néma” jelenlét teszi igazán veszélyessé.
A szülők gyakran csak azt veszik észre, hogy a gyermek túl hangosan hallgatja a mesét, vagy többször visszakérdez: „Mi? Tessék?”. Mivel a tünetek hullámzóak lehetnek – egyik nap jobb, másik nap rosszabb –, sokszor hónapok telnek el, mire szakemberhez fordulnak. Ez idő alatt azonban a gyermek hallása folyamatosan korlátozott, ami kritikus időszakot jelent a nyelvi alapok lerakásában. Ha a dobhártya nem tud megfelelően mozogni, a hangátvitel hatékonysága akár 30-40 decibellel is csökkenhet.
A kezelés általában a fülkürt szellőzésének helyreállításával kezdődik, amihez sokszor elegendő az orrpolip eltávolítása vagy az allergia kezelése. Tartós fennállás esetén azonban szükség lehet egy apró tubus, az úgynevezett grommet behelyezésére a dobhártyába. Ez a pici eszköz biztosítja a középfül állandó szellőzését, és szinte azonnali, drámai javulást hozhat a gyermek hallásában és viselkedésében egyaránt. Sok szülő számol be arról, hogy a műtét után a gyermek „megtáltosodott”, beszédesebb és nyugodtabb lett.
Mikor forduljunk szakemberhez? Az intő jelek listája
Szülőként az ösztöneinkre hallgatni a legfontosabb. Ha felmerül bennünk a gyanú, hogy valami nincs rendben, ne várjunk a „majd kinövi” ígéretére. Vannak bizonyos mérföldkövek és tünetek, amelyek esetén elengedhetetlen az audiológiai kivizsgálás. Az egyik legfontosabb jel, ha a gyermek nem ijed meg az erős zajoktól, vagy nem fordul a hang irányába 4-6 hónapos kora után.
Nagyobb gyermekeknél figyelmeztető jel lehet, ha a beszédfejlődés megakad, vagy ha a gyermek kiejtése jelentősen eltér a kortársaitól. Ha a kicsi gyakran néz mereven az arcunkba (szájról olvasás jele), vagy ha feltűnően sokat használja a gesztusait a beszéd helyett, érdemes gyanakodni. Az is gyanúra adhat okot, ha a gyermek túlzottan elfárad az óvoda vagy iskola végére, hiszen a hallásért folytatott folyamatos küzdelem rengeteg energiát felemészt.
Az iskolás korban jelentkező tanulási nehézségek mögött is állhat hallásprobléma. A helyesírási hibák, a diktálás utáni írás nehézségei vagy az olvasástanulás lassúsága mind-mind visszavezethető arra, hogy a gyermek nem hallja tisztán a betűknek megfelelő hangokat. Ha a tanító néni panaszkodik, hogy a gyerek „álmodozik” vagy nem figyel, ne büntetéssel reagáljunk, hanem vigyük el egy alapos hallásszűrésre.
- A gyermek nem reagál a nevére, ha háttal állunk neki.
- Gyakran kéri, hogy ismételjük meg a mondandónkat.
- Túl hangosan beszél, vagy szokatlan a beszédhangszíne.
- Zajos környezetben teljesen elveszettnek tűnik.
- Kizárólag a vizuális ingerekre koncentrál, a hangos utasításokat figyelmen kívül hagyja.
- Gyakran fájlalja a fülét, vagy sűrűn náthás.
Diagnosztikai eljárások: mit várhatunk a vizsgálaton?
A modern orvostudomány ma már fájdalommentes és gyors módszerekkel képes vizsgálni a legkisebbek hallását is. Az újszülöttkori hallásszűrés (OAE – otoakusztikus emisszió) ma már rutineljárás minden kórházban, de ez csak az első lépés. Később, ha gyanú merül fel, az audiológus szakorvos többféle vizsgálatot is végezhet. A tympanometria például azt méri, mennyire mozgékony a dobhártya, és van-e folyadék a középfülben.
Nagyobb, együttműködő gyerekeknél a játékos audiometria a leghatékonyabb. Ilyenkor a gyermek egy fejhallgatón keresztül hangokat hall, és egy-egy játékos feladattal (például egy kocka bedobásával) jelzi, ha észlelte azokat. Ez a vizsgálat pontos képet ad arról, hogy mely frekvenciákon és milyen hangerőn hall a gyermek. Kisebbeknél, vagy ha az együttműködés nehézkes, alkalmazzák a BERA-vizsgálatot, amely alvás közben, az agyi hullámok mérésével határozza meg a hallórendszer épségét.
Fontos tudni, hogy a vizsgálatok barátságos környezetben zajlanak, és nem igényelnek semmilyen kellemetlen beavatkozást. A cél nem a gyermek „tesztelése”, hanem annak felmérése, hogyan segíthetünk neki a leghatékonyabban. A pontos diagnózis felállítása után az orvos, a szurdopedagógus és a logopédus együttműködve alakítja ki a fejlesztési tervet, amely a gyermek egyéni igényeihez igazodik.
A hallókészülék és az implantátum: kapu a hangok világába
Ha a halláscsökkenés olyan mértékű, hogy gyógyszeresen vagy műtéttel nem orvosolható, a hallókészülék jelentheti a megoldást. A mai készülékek már parányiak, színesek és hihetetlenül okosak. Képesek kiemelni az emberi beszédet a zajból, és közvetlenül csatlakozhatnak az iskolai adó-vevő rendszerekhez. A legfontosabb, hogy a gyermek minél előbb megkapja az eszközt, hogy az agy hallóközpontja megfelelően tudjon fejlődni.
Súlyos, mindkét oldali idegi hallásvesztés esetén a cochleáris implantátum (CI) hozhat áttörést. Ez egy sebészeti úton beültetett eszköz, amely megkerüli a sérült szőrsejteket, és közvetlenül a hallóideget stimulálja. Bár a beültetés után hosszú rehabilitációra és tanulásra van szükség, a CI lehetővé teszi, hogy a siketen született gyermekek is halló társaikhoz hasonlóan tanuljanak meg beszélni és integrálódjanak a többségi oktatásba.
A szülők részéről nagy érzelmi teher elfogadni a segédeszköz szükségességét. Sokan félnek a megbélyegzéstől vagy attól, hogy gyermeküket csúfolni fogják. Tapasztalatok szerint azonban a gyerekek sokkal rugalmasabbak: ha a szülő természetesen kezeli a hallókészüléket – mint egy szemüveget vagy egy szuper képességet adó „kütyüt” –, a gyermek is büszkén fogja viselni. A valódi akadály nem a készülék, hanem a kezeletlen hallásvesztés okozta kommunikációs gát.
Kommunikációs stratégiák a mindennapokban
Függetlenül attól, hogy a gyermek halláscsökkenése átmeneti vagy tartós, léteznek olyan technikák, amelyekkel megkönnyíthetjük számára a megértést. Az első és legfontosabb szabály: szemtől szemben kommunikáljunk. Soha ne kiabáljunk a másik szobából, és ne beszéljünk a gyermekhez, amíg nem vettük fel vele a szemkontaktust. Ezzel biztosítjuk, hogy a figyelme ránk irányuljon, és láthassa az arcjátékunkat, szájmozgásunkat is.
A háttérzaj minimalizálása kulcsfontosságú. Kapcsoljuk ki a tévét, a rádiót, vagy zárjuk be az ablakot, ha kintről nagy zaj szűrődik be. Egy hallássérült gyermek számára a háttérzaj olyan, mint egy sűrű köd: elnyeli a fontos információkat. Beszéljünk érthetően, de ne tagoljuk túl mesterkélten a szavakat, mert az torzítja a természetes beszédképet. Használjunk gesztusokat, mutassunk rá a tárgyakra, amikről beszélünk, ezzel is segítve a kontextus megértését.
Legyünk türelmesek és adjunk időt a válaszra. A hallássérült gyermek agyának több időre van szüksége a hallott információk feldolgozásához és a válasz megfogalmazásához. Ha nem értett meg valamit, próbáljuk meg máshogy megfogalmazni a mondandónkat, ne csak ugyanazt ismételgessük hangosabban. A hangosítás gyakran csak még torzabbá teszi a hangot, míg az egyszerűbb szavak használata valódi segítséget jelent.
A kommunikáció nem csak szavakból áll; a tekintet, az érintés és a figyelem hidat ver két ember közé akkor is, ha a hangok néha cserben hagynak.
Az óvoda és az iskola szerepe a támogatásban
Amikor a gyermek közösségbe kerül, a szülők felelőssége, hogy tájékoztassák a pedagógusokat a hallásproblémáról. Egy jól tájékozott óvónő vagy tanító rengeteget tehet a gyermek sikeréért. Fontos, hogy a gyermek elöl üljön, ahol jól látja a pedagógus arcát, és ahol a legkisebb a távolság a hangforrástól. A tanárnak ügyelnie kell arra, hogy ne beszéljen a táblának háttal állva, hiszen ilyenkor a hang elvész, és a szájról olvasás lehetősége is megszűnik.
Az osztálytársak érzékenyítése is sokat segít. Ha a gyerekek értik, miért visel a társuk hallókészüléket, vagy miért kérdez vissza többször, sokkal elfogadóbbak és segítőkészebbek lesznek. Megkérhetjük a pedagógust, hogy jelöljön ki egy „halló-pajtást”, aki segít a gyermeknek, ha lemarad egy instrukcióról, vagy ha nem hallja meg a kicsengetést. Az ilyen apró figyelmességek megelőzhetik a kiközösítést és erősíthetik a gyermek önbizalmát.
Érdemes élni a pedagógiai szakszolgálat által kínált lehetőségekkel is. A hallássérült gyermekeknek joguk van az egyéni fejlesztéshez, szurdopedagógiai megsegítéshez. Ez nem „különcködés”, hanem esélyegyenlőség. A szakember segít a beszédértés fejlesztésében, a szókincs bővítésében és olyan stratégiák elsajátításában, amelyekkel a gyermek sikeresen veheti az iskolai akadályokat.
Érzelmi támogatás és a szülői szerep
Egy hallássérült vagy hallási nehézségekkel küzdő gyermek nevelése extra energiát igényel. A szülők gyakran éreznek bűntudatot („Miért nem vettem észre hamarabb?”) vagy szorongást a jövő miatt. Fontos tudatosítani, hogy a halláscsökkenés nem a nevelés hibája, és nem határozza meg a gyermek értékeit vagy lehetőségeit. A legfontosabb, amit tehetünk, hogy biztonságos, elfogadó hátteret nyújtunk neki, ahol nem a hibáira, hanem a képességeire fókuszálunk.
Dicsérjük meg minden apró próbálkozásáért, legyen szó egy nehéz hang kiejtéséről vagy egy sikeresen megértett utasításról. Erősítsük az önbizalmát más területeken: a sportban, a rajzolásban vagy bármiben, amiben tehetséges. Ha a gyermek azt érzi, hogy ő „rendben van”, sokkal könnyebben fog megbirkózni a hallásából adódó nehézségekkel is. Ne féljünk segítséget kérni pszichológustól vagy sorstársi csoportoktól, hiszen a szülői lelki egyensúly a gyermek fejlődésének záloga.
A technológia és a korai fejlesztés fejlődésével a hallássérült gyerekek előtt ma már szinte minden kapu nyitva áll. Lehetnek sikeres egyetemisták, művészek, sportolók vagy bármi, amivé válni szeretnének. A mi feladatunk, hogy felismerjük az akadályokat az útjukban, és segítsünk nekik átlépni azokat – legyen az egy orvosi kezelés, egy hallókészülék vagy egyszerűen csak az, hogy odafordulunk hozzájuk, és tiszta szívvel figyelünk rájuk.
Gyakori kérdések a gyermekkori hallással kapcsolatban
Hogyan vehető észre a halláscsökkenés otthon? 👂
Figyeljük meg, reagál-e a gyermek a nevére, ha nem lát minket, vagy megijed-e az erős zajoktól. Intő jel, ha túl hangosan nézi a meséket, gyakran visszakérdez, vagy ha a beszédfejlődése láthatóan lemarad a kortársaiétól. Érdemes tesztelni, hogy suttogó szóra odafordul-e 1-2 méteres távolságból.
Okozhat a fülzsír maradandó bajt? 🧼
A felhalmozódott fülzsír átmeneti halláscsökkenést okozhat, ami tompa hallásérzettel jár, de ez nem okoz maradandó károsodást. Fontos azonban, hogy soha ne próbáljuk fültisztító pálcikával eltávolítani a mélyebben lévő dugót, mert azzal csak beljebb toljuk és megsérthetjük a dobhártyát; keressünk fel fül-orr-gégészt a szakszerű eltávolításért.
Mikor kell szakemberhez fordulni? 👩⚕️
Amennyiben a gyermeknek visszatérő fülgyulladásai vannak, vagy ha bármilyen gyanú merül fel a hallásával kapcsolatban, azonnal érdemes audiológiai szakrendelést felkeresni. Nem érdemes várni a védőnői szűrésre, ha szülőként úgy érezzük, a gyermek figyelme vagy válaszkészsége nem megfelelő.
Befolyásolja a hallás a viselkedést? 😠
Igen, jelentős mértékben. A halláscsökkenéssel élő gyermek gyakran frusztrált, mert nem érti a környezetét, ami dührohamokhoz, engedetlenséghez vagy éppen teljes visszahúzódáshoz vezethet. Sokszor a „rosszcsont” viselkedés mögött valójában az áll, hogy a gyermek nem hallja az utasításokat vagy a határokat jelző figyelmeztetéseket.
Kinőheti a gyerek a savós fülgyulladást? 🌱
Bár az anatómiai viszonyok (fülkürt hossza és szöge) változnak a növekedéssel, ami javíthat a helyzeten, a kezeletlen savós középfülgyulladás súlyos beszédfejlődési elmaradást és dobhártya-hegesedést okozhat. Ezért nem szabad a „kinövésre” várni, mindenképpen szakorvosi kontroll és kezelés szükséges.
Milyen vizsgálatokra számítsunk az audiológián? 🎧
A vizsgálatok fájdalommentesek és gyakran játékosak. Kisebbeknél a dobhártya mozgékonyságát mérik (tympanometria) és az agyi válaszokat nézik (OAE, BERA), míg nagyobbaknál egy fejhallgatón keresztül hallott hangokra kell jelezniük vagy szavakat kell ismételniük.
Hogyan segíthet a pedagógus az iskolában? 🏫
A legfontosabb, hogy a gyermek az első padban üljön, és a tanár mindig szemben álljon vele beszéd közben. A zajcsökkentés az osztályteremben (például filckorongok a szék lábára) és a vizuális segédanyagok fokozott használata is óriási segítséget jelent a hallássérült tanulók számára.
Leave a Comment