Amikor a karunkban tartjuk az újszülöttünket, gyakran ámulunk a pici ujjakon és a mély, ártatlan tekinteten. De vajon elgondolkodtunk már azon, hogy mi zajlik valójában abban a parányi koponyában? A babák agya a világegyetem egyik legösszetettebb és legdinamikusabban változó rendszere. Születéskor a neuronok elképesztő sebességgel kapcsolódnak össze, létrehozva a jövőbeli gondolkodás, érzelem és nyelv alapjait. Ez a korai időszak nem csupán a növekedésről szól; ez egy intenzív kognitív építkezés, amelynek során a csecsemő szó szerint újraírja saját idegi térképét. Készülj fel, mert a következő 7 pont gyökeresen megváltoztatja, ahogyan a babák agyfejlődésére tekintesz.
A csecsemő agya nem egy miniatűr felnőtt agy. Sokkal inkább egy szupergyors tanulógép, amely a környezet minden apró jelét statisztikai pontossággal dolgozza fel.
1. A szinapszisok robbanásszerű építése: a kezdeti túlzott kapacitás
Az egyik legmegdöbbentőbb tény a csecsemő agyával kapcsolatban az, hogy a születés utáni első két évben a szinaptikus kapcsolatok száma robbanásszerűen növekszik. Bár a babák már körülbelül 100 milliárd neuronnal születnek – ami nagyjából megegyezik a felnőtt agyban lévő számokkal –, a hálózatok sűrűsége, azaz a neuronok közötti összeköttetések száma döbbenetes ütemben gyarapszik. Az első életév végére egy kisgyermek agyában kétszer annyi szinaptikus kapcsolat lehet, mint egy felnőttében. Ezt a jelenséget hívják szinaptikus túlszaporodásnak (synaptic overproduction).
Ez a túlzott kapacitás létfontosságú. Képzeljünk el egy hatalmas építkezést, ahol a munkások az összes lehetséges vezetéket lefektetik, még mielőtt tudnák, melyikre lesz szükség. Ez a bőség biztosítja, hogy a baba agya készen álljon bármilyen környezeti kihívásra, legyen szó bármilyen nyelvről, kultúráról vagy túlélési stratégiáról. A kognitív fejlődés e fázisában a baba agya hihetetlenül rugalmas és fogékony. Minden egyes interakció – egy mosoly, egy dal, egy új textúra – megerősít egy-egy kapcsolatot.
Azonban ez az intenzív építkezés nem tart örökké. Az agy optimalizálásra törekszik, és itt jön képbe a szinaptikus metszés (pruning). Ez a folyamat a kétéves kor körül kezdődik és egészen a serdülőkorig tart. A metszés során az agy hatékonyan megszabadul azoktól a szinaptikus kapcsolatoktól, amelyeket nem használnak rendszeresen. Ez a „használod vagy elveszíted” elv. Ezért olyan kritikusak az első évek: azok a kapcsolatok erősödnek meg, amelyeket a környezet és a tapasztalatok folyamatosan stimulálnak.
Gondoljunk csak bele: az, hogy a csecsemő mennyi vizuális, auditív és érzelmi ingert kap, közvetlenül befolyásolja, hogy mely idegpályák maradnak meg véglegesen. A metszés nem pusztán veszteség; ez a specializáció folyamata. Ez teszi lehetővé, hogy az agy rendkívül gyorsan és hatékonyan működjön az adott környezeti feltételek között.
A szinaptikus metszés az agy takarékossági programja. A felesleges kapcsolatok eltávolításával az agy energiát takarít meg és növeli a megmaradt hálózatok sebességét, hiszen a jeleknek kevesebb útvonalon kell versenyezniük.
A gliasejtek titkos szerepe az agyfejlődésben
Bár a neuronok kapják a legtöbb figyelmet, a babák agyában a gliasejtek (például az asztrociták és a mikroglia) játszanak kulcsszerepet a szinaptikus metszésben. Ezek a sejtek nem csupán támogató struktúrák; aktívan részt vesznek a nem használt szinapszisok eltávolításában, mintegy „takarítóbrigádként” működve. Ez a felfedezés az elmúlt években alapvetően változtatta meg a neurobiológiai kutatást, kiemelve, hogy a babák agya egy komplex ökoszisztéma, ahol minden sejtnek aktív szerepe van a kognitív fejlődés optimalizálásában.
2. A nyelvtanulás szuperképessége: a nyitott fonéma ablak
A babák nyelvtanulási képessége messze felülmúlja a felnőttekét, és ez az agyuk speciális működésének köszönhető. A születéskor a csecsemők univerzális hallgatók. Képesek különbséget tenni a világ bármely nyelvének fonémái között – még azok között is, amelyeket a szüleik soha nem használnak.
Gondoljunk például a japán és az angol nyelvben használt „R” és „L” hangok közötti különbségre. Míg egy amerikai baba könnyedén megkülönbözteti őket, egy 1 éves japán baba (akinek anyanyelvében nincs ez a különbségtétel) már elkezdi elveszíteni ezt a képességet. Ez a jelenség a fonéma diszkrimináció beszűkülése, amely általában 6 és 12 hónapos kor között következik be.
Miért történik ez? Az agy a statisztikai valószínűség alapján optimalizálja a hallásrendszert. Amely fonémákat a környezetben gyakran hall, azokat megerősíti, a ritkán vagy soha nem hallott fonémák közötti különbségtételt pedig elhanyagolja. Ez a „nyitott fonéma ablak” egy evolúciós ajándék, amely biztosítja, hogy a baba tökéletesen elsajátítsa az anyanyelvét.
Ez a felfedezés hatalmas jelentőséggel bír a kétnyelvű nevelés szempontjából. Ha egy csecsemő mindkét nyelvet hallja a kritikus periódusban, az agya fenntartja azokat a neuronális hálózatokat, amelyek mindkét fonéma készlet feldolgozásához szükségesek. Ez nem terheli túl a babát; sőt, a kutatások azt mutatják, hogy a kétnyelvű babák agyának bizonyos területei (különösen a végrehajtó funkciókért felelős régiók) erősebb kognitív rugalmasságot mutatnak.
A babák agya a nyelvi adatok statisztikusa. Számolják, milyen hangok fordulnak elő együtt, milyen gyakran, és ebből építik fel a nyelvtan és a szókincs alapjait.
A beszéd ritmusának és dallamának szerepe
Mielőtt a baba megértené a szavakat, már felfogja a beszéd ritmusát és dallamát (prozódia). Ez az oka annak, hogy az anyai beszéd, az ún. „babanyelv” (magasabb hangfekvés, lassabb tempó, túlzott érzelmi hangsúly) annyira hatékony. Ez a túlzott hangsúly segít a babának azonosítani a szavak határait, ami az első lépés a nyelvi fejlődésben. A babák agya már az első hónapokban sokkal jobban reagál az anyai beszédre, mint a felnőttek egymás közötti beszédére.
A kutatások azt is kimutatták, hogy a beszéd közbeni arckifejezések megfigyelése létfontosságú. A 6 hónapos babák, akik látják a beszélő arcát, sokkal hatékonyabban tanulják meg a fonémákat, mint azok, akik csak hallják a hangot. A vizuális és auditív információk integrálása már nagyon korán elengedhetetlen a babák kognitív fejlődése szempontjából.
3. Az érzelmi áramkörök gyors kiépülése: a kötődés neurobiológiája
A babák agya nemcsak a tudományos tények feldolgozására van programozva, hanem az érzelmi túlélésre is. A biztonságos kötődés kialakulása az első életévben nem csak pszichológiai, hanem mélyen neurobiológiai folyamat.
Amikor a csecsemő sír, és a szülő reagál, az nem csupán egy vigasztaló gesztus; ez a válasz szabályozza a baba stresszhormon szintjét. A csecsemők még nem rendelkeznek kellő képességgel saját kortizol (stresszhormon) szintjük szabályozására. Ehhez a szülőre van szükségük, aki külső szabályozóként működik.
A kutatások szerint, amikor egy szülő megnyugtatja síró gyermekét, az agyban aktiválódnak a jutalmazási központok, és oxitocin (a „kötődés hormonja”) szabadul fel mind a babában, mind a szülőben. Ez a hormonális visszacsatolási hurok erősíti a kötődést és tanítja a baba agyát arra, hogy a világ biztonságos, és az igényei kielégülnek.
Az ismételt, megbízható válaszadás hatására a baba agyának limbikus rendszere, különösen az amigdala (ami az érzelmek feldolgozásáért és a veszélyérzetért felel), megtanulja, hogy nincs szükség állandó „vészjelzésre”. Ez alapvető fontosságú a későbbi érzelmi stabilitás és a stresszkezelési képesség kialakulásához. Azok a babák, akik biztonságos kötődésben nőnek fel, hatékonyabb stresszválasz rendszerrel rendelkeznek, ami hosszú távon jobb mentális egészséget eredményez.
| Hormon | Fő szerep | Hatása a babák agyára |
|---|---|---|
| Oxitocin | Kötődés, bizalom | Erősíti a szülő-gyermek kapcsolatot, csökkenti az idegességet. |
| Kortizol | Stresszválasz | Magas szintje károsíthatja a fejlődő idegpályákat, ha a stressz krónikus. |
| Dopamin | Jutalmazás, motiváció | A szülői interakciók során szabadul fel, megerősítve a pozitív viselkedést. |
A szülői tekintet jelentősége
A kötődés kialakulásában a szemkontaktus is neurobiológiai szinten működik. Amikor a szülő és a baba egymás szemébe néznek, az agyhullámaik szinkronizálódnak, különösen a frontális és a temporális területeken. Ez a szinkronizáció segíti a baba érzelmi állapotának leolvasását és a szülő általi szabályozását. A babák agya hihetetlenül érzékeny az emberi arcokra, különösen a szülő arcára, és ez a korai vizuális fókusz alapozza meg a szociális interakciók megértését.
A szülői odafigyelés nem elkényeztetés; ez a baba agyának biológiai szükséglete. A babák kognitív fejlődése szorosan összefonódik az érzelmi biztonsággal, hiszen a biztonságos alap teszi lehetővé, hogy a baba felfedezze a világot és hatékonyan tanuljon.
4. A statisztikus baba: valószínűségi gondolkodás már csecsemőkorban
A tudósok ma már úgy tekintenek a csecsemőkre, mint „kis tudósokra”, akik folyamatosan hipotéziseket állítanak fel és tesztelnek a világról. A legmeglepőbb talán az, hogy a babák már az első hónapokban képesek statisztikai tanulásra (statistical learning).
Ez azt jelenti, hogy a csecsemők rendkívül érzékenyek a mintázatokra és a valószínűségekre. Nem csak a hangokat és a képeket rögzítik, hanem azt is, hogy milyen gyakran fordulnak elő együtt bizonyos elemek, és milyen valószínűséggel követ egy eseményt egy másik. Ez a képesség messze túlmutat a puszta emlékezeten; ez a kauzalitás (ok-okozat) és a predikció alapja.
A kutatók kísérletekkel igazolták, hogy a babák már 8 hónapos korukban észlelik a valószínűségi mintákat. Például, ha egy dobozból 80%-ban piros és 20%-ban kék labdákat húznak ki, a baba meglepődik, ha a kísérletvezető kék labdát húz. A meglepetést az mutatja, hogy tovább néznek a „valószínűtlen” eseményre, mint a valószínűre. Ez bizonyítja, hogy a babák agya aktívan számol a valószínűségekkel és elvárásokat támaszt a világgal szemben.
Minden egyes pillanatban, amikor a baba néz, hallgat vagy tapint, az agya adatok ezreit gyűjti össze, hogy megjósolja a jövőt. Ez a veleszületett statisztikus képesség alapozza meg a későbbi logikai gondolkodást.
A fizikai törvények korai megértése
A statisztikai tanulás nem korlátozódik a nyelvre vagy a szociális interakciókra. A babák már 3-4 hónapos korukban rendelkeznek egy kezdetleges fizikai tudáskészlettel, amely magában foglalja az elvárást, hogy a tárgyak ne lebegjenek a levegőben, ne tűnjenek el a semmibe, és ne haladjanak át egymáson. Ha egy kísérletben megsértik ezeket a fizikai törvényeket (pl. egy labda átmegy egy falon), a babák hosszabb ideig figyelnek, ami azt jelzi, hogy észlelték az eltérést az elvárásaikhoz képest.
Ez azt mutatja, hogy a babák agya aktív, prediktív gép. Nem várják meg, amíg a világ megtörténik velük; aktívan előrejelzik, mi fog történni, és ha a valóság eltér az elvárástól, azonnal frissítik a modelljeiket. A szülői szerep ebben a fázisban az, hogy biztosítsuk azt a gazdag és következetes környezetet, amelyből a baba agya megbízható statisztikákat tud gyűjteni.
5. Az alvás mint memóriamágnes: konszolidáció a bölcsőben
A babák rengeteget alszanak, és ez nem a lustaság jele, hanem a kognitív fejlődés alapvető feltétele. Az alvás nem passzív állapot; ez az az időszak, amikor az agy feldolgozza, rendszerezi és elraktározza a nappal szerzett információkat.
A csecsemők alvási mintázata jelentősen eltér a felnőttekétől. Idejük nagy részét REM (Rapid Eye Movement) alvásban töltik, ami az álmodás fázisa. Ez a fázis kulcsfontosságú a szinaptikus megerősítés és az agy érési folyamatai szempontjából. A REM alvás során az agy aktívan újraaktiválja a nappali tapasztalatokat, megerősítve az újonnan kialakult idegi kapcsolatokat.
A kutatások szerint a csecsemők alvás közben konszolidálják a memóriát. Például, ha egy baba megtanul egy új motoros mozgást (pl. egy tárgy elérését) közvetlenül alvás előtt, sokkal jobban emlékszik a mozgásra ébredés után, mint azok a babák, akik ébren maradtak. Az alvás tehát szó szerint bebetonozza a tanulást az agyba.
Az alvás hiánya vagy a rossz minőségű alvás viszont jelentősen akadályozhatja a babák agyfejlődését. A krónikus alváshiány megzavarhatja a kortizol szabályozását és gyengítheti azokat a mechanizmusokat, amelyek felelősek a szinapszisok megerősítéséért és a felesleges információk törléséért.
Az alvási szakaszok és az agyi hullámok
A mély alvás (NREM) fázisában a babák agyában lassú hullámok (delta hullámok) dominálnak. Ez a fázis kritikus a hippocampus és az agykéreg közötti kommunikáció szempontjából, ami a hosszú távú memória kialakulásának alapja. Az alvás alatti agyi aktivitás nem csendes; valójában sokkal intenzívebb és szervezettebb, mint gondolnánk, hiszen ez a „rendrakás” ideje.
A szülők számára ez a tény azt jelenti, hogy az alvási rutinok kialakítása nem csak a pihenés miatt fontos, hanem azért is, mert közvetlenül támogatja a csecsemő kognitív képességeit. A nyugodt, kiszámítható alvás a lehető legjobb ajándék, amit a baba agyának adhatunk.
6. Neuroplaszticitás: az agy formálhatóságának csodája
A babák agyának talán a leginkább elképesztő tulajdonsága a neuroplaszticitás, vagyis az agy formálhatósága. Ez a képesség teszi lehetővé, hogy az agy alkalmazkodjon, újraszerveződjön, és új idegpályákat hozzon létre az élettapasztalatokra válaszul.
A neuroplaszticitás a legmagasabb szinten a születés utáni kritikus periódusban van jelen, különösen az első három évben. Ez a rendkívüli rugalmasság teszi lehetővé, hogy ha az agy egy része megsérül, más területek átvegyék a sérült rész funkcióját. Ez egyfajta idegi redundancia és biztonsági háló, ami a felnőttkori agyban már sokkal korlátozottabb.
A plaszticitás azt is jelenti, hogy a környezet minősége közvetlenül befolyásolja az agy struktúráját. A gazdag, stimuláló környezet, ahol a baba sok interakciót, zenét, mesét és játékot kap, erősebb és összetettebb idegi hálózatokat hoz létre. Ezt nevezzük tapasztalatfüggő plaszticitásnak.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a plaszticitás kétélű fegyver. Míg a pozitív tapasztalatok megerősítik a hasznos kapcsolatokat, a krónikus stressz vagy a súlyos elhanyagolás negatívan befolyásolhatja az agy architektúráját. A tartósan magas kortizolszint károsíthatja a hippocampus (memória központ) és a prefrontális kéreg (végrehajtó funkciók) fejlődését, ami hosszú távú kognitív hátrányokat okozhat.
| Funkció | Kritikus időszak | Mit jelent ez a szülő számára? |
|---|---|---|
| Látás | Születéstől 8 hónapos korig | Biztosítsunk gazdag vizuális ingereket, arcokra való fókuszálást. |
| Nyelv (fonéma diszkrimináció) | Születéstől 12 hónapos korig | Beszéljünk sokat a babához, olvassunk meséket, interakció. |
| Érzelmi kötődés | Születéstől 24 hónapos korig | Gyors és következetes válasz a baba igényeire, fizikai közelség. |
A „szociális agy” fejlődése
A neuroplaszticitás teszi lehetővé a szociális agy kialakulását. A babák agya rendkívül gyorsan megtanulja értelmezni mások szándékait, érzelmeit és viselkedését. Ez a képesség az ún. „tükörneuronok” működésén alapul, amelyek akkor aktiválódnak, amikor a baba végrehajt egy cselekvést, de akkor is, ha valaki mást látja végrehajtani azt. Ez a mechanizmus a empátia és az utánzás alapja, és a plasztikus agy teszi lehetővé, hogy a babák hihetetlenül gyorsan utánozzák a környezetükben látott viselkedést.
Ez a tény alátámasztja, miért olyan fontos a szülői modell. A baba agya a szülőt figyelve tanulja meg a stresszkezelést, a konfliktusmegoldást és az érzelmi kifejezést.
7. A prefrontális kéreg késleltetett érése: a végrehajtó funkciók alapjai
Bár a babák agya elképesztő ütemben fejlődik, az agy bizonyos részei sokkal lassabban érnek meg, mint mások. A legfontosabb példa erre a prefrontális kéreg (PFC), amely az agy elülső részén helyezkedik el, és felelős a „végrehajtó funkciókért”:
- Tervezés és problémamegoldás.
- Impulzus- és érzelemszabályozás (önkontroll).
- Munkamemória.
- Figyelem.
Ez az a terület, ami miatt a kisgyerekek még képtelenek türelmesen várni, megosztani a játékaikat, vagy racionálisan kezelni a frusztrációt. A PFC érési folyamata a leghosszabb az egész agyban, és egészen a húszas éveink közepéig tart.
A csecsemőkorban és a kisgyermekkorban a PFC még rendkívül fejletlen. Amikor egy totyogó dührohamot kap, az nem rosszindulat, hanem a fejletlen idegi struktúrák következménye. A baba agya reagál (amigdala), de nincs meg a „fékező mechanizmus” (PFC), amely leállítaná az érzelmi reakciót.
A dührohamok és a türelmetlenség a prefrontális kéreg fejlődésének elmaradásából fakadnak. A szülői támogatás segít a baba agyának megtanulni az önszabályozás művészetét.
Támogatás a végrehajtó funkciók fejlődésében
Bár a PFC érése genetikai ütemtervet követ, a szülői interakciók jelentősen támogathatják a fejlődést. A társ-szabályozás (co-regulation) az, amikor a szülő segít a gyermeknek lenyugodni. Ez az ismétlődő tapasztalat segít kiépíteni azokat az idegpályákat, amelyek később lehetővé teszik a gyermek számára az önszabályozást.
Például, amikor egy szülő megnevezi a gyermek érzéseit („Látom, dühös vagy, mert nem kaptad meg a piros autót”), az segít a gyermeknek összekapcsolni az érzelmi élményt a nyelvi feldolgozással, és aktiválja a PFC-t, hogy elkezdje értelmezni a limbikus rendszerből érkező jeleket. Ez a folyamat létfontosságú a kognitív fejlődés és az érzelmi intelligencia kialakulása szempontjából.
A játékok, amelyek a sorrendiséget, a problémamegoldást (pl. egyszerű puzzle-k) és a szabályok betartását igénylik, szintén hozzájárulnak a PFC fejlesztéséhez. Bármilyen tevékenység, amely megköveteli a figyelem megtartását vagy a jutalom elhalasztását, erősíti azokat az idegi kapcsolatokat, amelyek a felnőttkori sikeres működéshez szükségesek.
A babák agya tehát egy hihetetlenül összetett és csodálatos szerkezet, amely a születés pillanatától kezdve a környezet aktív építészévé válik. A szülői szerepünk nem csupán a gondoskodás, hanem az is, hogy biztosítsuk azt a tápláló, szeretetteljes és inger gazdag környezetet, amely lehetővé teszi, hogy ez a csodálatos agyfejlődés a lehető legoptimálisabban menjen végbe.
Gyakran ismételt kérdések a babák agyfejlődéséről
Milyen szerepet játszik a babanyelv (motherese) az agyfejlődésben? 👶
A babanyelv (magasabb hangfekvés, túlzott hangsúlyozás) nem csupán egy cukiságfaktor. A kutatások azt mutatják, hogy a csecsemők agya sokkal jobban feldolgozza és rögzíti az információkat, ha azokat ezzel a módon hallják. A babanyelv segít a babának jobban azonosítani a szavak határait, kiemeli a kulcsfontosságú fonémákat, és erősíti a nyelvi feldolgozásért felelős idegpályákat. Aktívan stimulálja a hallókéreg és a Broca-terület (beszédprodukció) közötti kapcsolatokat, elősegítve a gyorsabb nyelvi fejlődést.
A túl sok inger túlterheli a babák agyát? 💡
Igen, lehetséges. Bár a gazdag és változatos környezet elengedhetetlen a szinapszisok kiépítéséhez, a folyamatos, kaotikus, vagy kontrollálhatatlan ingerek (pl. állandóan bekapcsolt TV, túlzottan zajos környezet) krónikus stresszt okozhatnak. A csecsemő agyának szüksége van nyugodt időszakokra a feldolgozáshoz és a konszolidációhoz (alvás, csendes játék). A legjobb a kiegyensúlyozott ingerlés, ami lehetővé teszi a baba számára, hogy saját tempójában fedezze fel a világot, szülői támogatással.
Mikorra alakul ki a babák hosszú távú memóriája? 🧠
A babák rendelkeznek memóriával már születésüktől fogva (pl. felismerik az anyjuk hangját és illatát), de a felnőttekéhez hasonló, tudatos, epizodikus memória (eseményekre való emlékezés) csak később, nagyjából 2-3 éves kor körül kezd igazán fejlődni. Az agy azon része, a hippocampus, amely a hosszú távú memória konszolidációjáért felelős, az első két évben még éretlen. Ez az oka annak, hogy a legtöbben nem emlékszünk a csecsemőkori eseményekre (infantilis amnézia).
Hogyan befolyásolja a digitális képernyő (TV, tablet) a csecsemő agyfejlődését? 📺
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) és más szakmai szervezetek egyetértenek abban, hogy a 18-24 hónapos kor alatti gyermekek számára a képernyőhasználat nem javasolt, kivéve a videóhívásokat. A képernyő gyorsan változó képei és hangjai túlterhelhetik a fejlődő agyat, és hiányzik belőlük az interaktív, kétirányú kommunikáció, ami elengedhetetlen a nyelvi és szociális fejlődéshez. A passzív képernyőzés elveheti az időt a kritikus fontosságú személyes interakcióktól.
Mi az a szinaptikus metszés, és miért fontos a babák agyában? ✂️
A szinaptikus metszés (pruning) az a folyamat, amely során az agy eltávolítja a nem használt vagy gyenge szinaptikus kapcsolatokat, amelyek a kezdeti túlszaporodás során keletkeztek. Ez a folyamat általában a kétéves kor körül kezdődik és a serdülőkorig tart. Ez kritikus fontosságú, mert a metszés növeli a megmaradt hálózatok hatékonyságát és sebességét, lehetővé téve a specializációt és az optimális kognitív működést az adott környezetben.
Miért olyan fontos a ritmus és a zene a csecsemő agyfejlődésében? 🎶
A zene és a ritmus stimulálja az agy számos területét egyszerre, beleértve a motoros, a halló és a kognitív központokat. A ritmus feldolgozása szorosan kapcsolódik a nyelvi feldolgozáshoz. A zenehallgatás és a ritmusos mozgások (például ringatás) nemcsak megnyugtatóak, hanem segítik az idegpályák kiépítését, amelyek a mintázatfelismerésért és a matematikai gondolkodás alapjaiért is felelősek.
Mi az a kritikus periódus, és mi történik, ha kimarad egy fontos inger? ⌛
A kritikus periódus egy olyan időablak a babák agyfejlődésében, amikor az agy különösen fogékony bizonyos típusú ingerekre (pl. látás, nyelv). Ha egy fontos inger (pl. a látás) hiányzik ebben az időszakban, az agy nem tudja megfelelően kiépíteni az ahhoz szükséges idegi kapcsolatokat. Bár a neuroplaszticitás lehetővé teszi a későbbi tanulást, a kritikus periódusban elmulasztott fejlődés behozása sokkal nehezebb, vagy akár lehetetlen is lehet.
Leave a Comment