Amikor egy édesanya a gyermeke homlokára teszi a kezét, és perzselő hőséget érez, az első gondolata természetesen a megfázás vagy egy egyszerű vírusfertőzés. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a lázmérő higanyszála napokig nem mozdul lefelé, és a megszokott gyógymódok hatástalannak bizonyulnak. Ilyenkor a szülői ösztön azt súgja, hogy valami mélyebb, összetettebb folyamat zajlik a háttérben, mint egy átlagos óvodai betegség. A Kawasaki-szindróma pontosan egy ilyen rejtélyes és ijesztő állapot, amely bár ritka, a korai felismerés révén megelőzhetővé teszi a komolyabb szövődményeket. Ez az írás segít eligazodni a tünetek sűrűjében, hogy magabiztosan tudd, mikor jött el a pillanat a szakorvosi segítség kérésére.
A rejtélyes kórkép eredete és felfedezése
A betegség nevét egy japán gyermekgyógyászról, dr. Tomisaku Kawasakiról kapta, aki 1967-ben írta le először ezt a különös tünetegyüttest. Akkoriban még csak ötven esetet vizsgált meg, de hamar rájött, hogy egy önálló, sajátos lefolyású betegségről van szó, amely elsősorban az öt év alatti korosztályt érinti. Bár eredetileg Japánban azonosították, mára tudjuk, hogy a világ minden táján előfordul, etnikai hovatartozástól függetlenül.
A tudomány mai állása szerint a Kawasaki-szindróma egy úgynevezett szisztémás vaszkulitisz, ami magyarul az erek általános gyulladását jelenti. Ez a gyulladás nem korlátozódik egyetlen szervre, hanem a szervezet közepes méretű artériáit érinti, beleértve a szívizmot tápláló koszorúereket is. Ez az oka annak, hogy a betegség felismerése és kezelése nem tűr halasztást, hiszen a gyulladt érfalak rugalmassága megváltozhat.
A Kawasaki-szindróma nem fertőző a szó klasszikus értelmében; nem adható át egyik gyermekről a másikra, mint a nátha vagy a bárányhimlő.
A kutatók évtizedek óta próbálják megfejteni, mi váltja ki pontosan ezt az immunválaszt. Jelenleg a legelfogadottabb elmélet szerint egyfajta túlzott immunreakcióról van szó, amelyet valamilyen környezeti hatás – például egy banális fertőzés – indít be az arra genetikailag hajlamos gyermekeknél. Ez azt jelenti, hogy a szervezet védekezőrendszere ahelyett, hogy csak a betolakodókat pusztítaná el, saját szövetei, jelesül az érfalak ellen fordul.
Amikor a láz nem csupán egy tünet
A betegség legmeghatározóbb és egyben legijesztőbb jele a magas, csillapíthatatlan láz. Ez nem az a fajta hőemelkedés, amely egy adag szirup után szépen lehúzódik, és a gyermek újra játszani kezd. A Kawasaki-szindrómánál a láz jellemzően 39-40 Celsius-fok körüli, és legalább öt napon keresztül fennáll. Ez az ötnapos szabály az orvosi diagnosztika egyik sarokpontja, bár tapasztalt szakemberek már korábban is gyanakodhatnak.
A lázas állapot alatt a gyermek általában rendkívül nyűgös, vigasztalhatatlan és elesett. Nem csupán a testhőmérséklet emelkedése okoz gondot, hanem az az általános gyulladásos állapot, amely az egész testet igénybe veszi. A szülők gyakran számolnak be arról, hogy gyermekük „nem önmaga”, elutasítja az ételt és az italt, és még a kedvenc játékaival sem hajlandó foglalkozni.
Érdemes megfigyelni a láz menetrendjét is. Míg egy influenzánál a láz hullámzó lehet, a Kawasaki-szindróma esetén a görbe gyakran egyenletesen magas marad. Ha a lázcsillapítók csak rövid időre vagy egyáltalán nem hatnak, az mindenképpen egy vörös jelzés a szülő számára, hogy alaposabb kivizsgálásra van szükség. A tartósan magas testhőmérséklet ugyanis a szervezet folyamatos riadóztatását jelzi.
A tekintet árulkodó jelei: a vörös szem
Az egyik legkarakteresebb tünet, amely segíthet megkülönböztetni ezt az állapotot más betegségektől, a szemek elváltozása. A gyermek mindkét szeme véreres, vöröses színűvé válik, amit az orvosi nyelv kötőhártya-belövelltségnek nevez. Fontos különbség a szokásos kötőhártya-gyulladással szemben, hogy itt nincs váladékozás. A szem nem „csipásodik” be, nem ragad össze reggelente, egyszerűen csak ijesztően vörös.
Ez a vörösség általában a láz megjelenése utáni első néhány napban jelentkezik. A gyermek nem panaszkodik viszketésre vagy fájdalomra, bár a fényérzékenység előfordulhat. A látvány sokszor olyan, mintha a kicsi sírt volna, vagy mintha valamilyen irritáló anyag került volna a szemébe, de a tünet nem múlik el pihenésre sem. Ez a steril gyulladás az apró hajszálerek tágulatának eredménye.
A szülőknek azt tanácsoljuk, hogy figyeljék meg alaposan a szem fehérjét. Ha az intenzív vörös szín mellett a pupilla körüli terület tisztább marad, az még inkább a szindrómára utalhat. Ez a tünet önmagában nem diagnosztikai értékű, de a tartós lázzal kombinálva már komoly súllyal esik a latba az orvosi vizit során. A szemészeti tünetek általában a kezelés megkezdése után gyorsan, maradványtünetek nélkül gyógyulnak.
A szájüreg és a nyelv elváltozásai
A Kawasaki-szindróma gyakran okoz látványos változásokat a szájban és a torokban is. Az egyik legjellemzőbb jelenség az úgynevezett málnanyelv vagy epernyelv. Ilyenkor a nyelv felszíne élénkvörössé válik, a rajta lévő apró dudorok, az ízlelőbimbók pedig megduzzadnak és kiemelkednek, pont úgy nézve ki, mint az említett gyümölcsök felszíne.
Ezzel párhuzamosan az ajkak is érintettek lehetnek. Gyakran megfigyelhető az ajkak kicserepesedése, intenzív vörössége, sőt, akár vérző repedések is megjelenhetnek rajtuk. A torok nyálkahártyája szintén gyulladt és vörös lehet, de fontos megjegyezni, hogy ellentétben a tüszős mandulagyulladással, itt nem látunk fehér gennyes foltokat vagy lepedéket. Ez a különbségtétel segíti az orvost abban, hogy kizárja a bakteriális fertőzéseket.
A szájüregi panaszok miatt a gyermek nehezen nyel, és visszautasíthatja a savas vagy fűszeres ételeket. Ez tovább fokozhatja az elesettséget és a dehidratáció veszélyét. Érdemes ilyenkor puha, langyos ételekkel és bőséges folyadékkal kínálni a kicsit, miközben folyamatosan dokumentáljuk a látottakat az orvos számára. A nyálkahártya érintettsége is a szervezetben zajló kiterjedt gyulladásos folyamat része.
Kiütések és bőrtünetek a testen
A betegség lefolyása során szinte minden esetben megjelennek valamilyen formában a bőrkiütések. Ezek rendkívül változatosak lehetnek, ami néha megnehezíti a felismerést. Nincs egyetlen „tipikus” Kawasaki-kiütés; jelentkezhetnek csalánkiütés-szerű foltok, apró pöttyök, vagy nagyobb, összefüggő vörös területek is a törzsön, a végtagokon és gyakran a pelenkás területen.
A kiütések általában nem viszketnek, és nem tartalmaznak hólyagokat. Jellemzően a törzsön kezdődnek, majd átterjednek a karokra és a lábakra. Ami viszont nagyon sajátságos, az a végtagok duzzanata. A gyermek tenyerei és talpai feszessé, duzzadttá és fényessé válhatnak, a bőr pedig mélyvörös színt ölthet. Ez a feszülő érzés fájdalmas lehet a kicsinek, így előfordulhat, hogy nem akar lábra állni vagy fogni a kezével.
Néhány héttel a lázas fázis lecsengése után egy másik különös bőrtünet jelentkezik: a lemezes hámlás. Ez leggyakrabban a körmök környékén, az ujjbegyeknél kezdődik, és nagyobb darabokban válik le a bőr. Bár ez a látvány ijesztő lehet a szülőnek, valójában már a gyógyulási folyamat részét jelzi. Fontos, hogy ne tévesszük össze a napégéssel vagy gombás fertőzéssel; ha a hámlást megelőzte a többnapos láz, akkor az egyértelműen a Kawasaki-szindróma utójele.
A nyirokcsomók duzzanata
A diagnózis felállításához szükséges öt fő klinikai tünet egyike a nyaki nyirokcsomók megnagyobbodása. Ez általában féloldali, vagyis csak a nyak egyik oldalán jelentkezik egy jól tapintható, néha akár másfél centiméternél is nagyobb csomó formájában. Ez a nyaki limfadenopátia gyakran az első jelek közé tartozik, és könnyen összetéveszthető egy egyszerű fültőmirigy-gyulladással vagy bakteriális fertőzéssel.
A nyirokcsomó duzzanata fájdalmas lehet, a gyermek nehezen fordíthatja a fejét az érintett irányba. Fontos tudni, hogy ez a duzzanat nem gennyesedik el, és nem igényel sebészi beavatkozást. A gyulladás csökkenésével párhuzamosan a csomók is fokozatosan visszahúzódnak. Az orvos a vizsgálat során alaposan áttapintja a nyakat, hogy megállapítsa a csomó méretét és állagát.
Bár a nyirokcsomó-duzzanat a legritkábban előforduló tünet az öt fő kritérium közül (körülbelül a betegek felénél jelentkezik), jelenléte nagyon megerősíti a gyanút. Ha a gyermeknek csak láza és egy nagy nyaki csomója van, az orvosok gyakran első körben antibiotikumot írnak fel, feltételezve egy bakteriális fertőzést. Ha azonban az antibiotikum-kúra ellenére a láz nem szűnik meg, és újabb tünetek (például vörös szem) jelentkeznek, azonnal váltani kell a diagnosztikai irányon.
Hogyan történik a diagnózis felállítása?
Jelenleg nem létezik egyetlen olyan laboratóriumi teszt vagy képalkotó vizsgálat, amely egyértelműen kimutatná a Kawasaki-szindrómát. A diagnózis felállítása úgynevezett klinikai kritériumok alapján történik. Ez azt jelenti, hogy az orvosnak össze kell gyűjtenie a tüneteket, és mint egy kirakóst, össze kell illesztenie a képet. Az alapszabály a legalább öt napig tartó láz, plusz a fent említett öt tünetből (szemvörösség, szájüregi változások, kiütések, végtagduzzanat, nyirokcsomó-megnagyobbodás) legalább négy megléte.
Vannak azonban úgynevezett „inkomplett” vagy hiányos esetek is, amikor nem minden tünet jelenik meg, vagy nem egyszerre. Ilyenkor a laborvizsgálatok nyújtanak segítséget. A vérvétel során általában nagyon magas gyulladásos értékeket (például magas CRP-szintet és gyorsult süllyedést) látnak az orvosok. Emellett a vérlemezkeszám emelkedése és az enyhe vérszegénység is gyakori kísérője a betegségnek.
A legfontosabb vizsgálat azonban a szívultrahang (echokardiográfia). Ezzel a fájdalommentes eljárással az orvosok ellenőrizni tudják a koszorúerek állapotát. Megnézik, nincsenek-e tágulatok, gyulladásra utaló jelek vagy folyadékgyülem a szív körül. Mivel a Kawasaki-szindróma legveszélyesebb szövődménye a szív érintettsége, ezt a vizsgálatot a betegség gyanújakor azonnal elvégzik, majd a kezelés alatt és után többször is megismétlik.
| Tünet megnevezése | Jellemző megjelenés | Gyakoriság |
|---|---|---|
| Magas láz | 39°C felett, legalább 5 napig | 100% |
| Vörös szemek | Kétoldali, váladék nélkül | 85-90% |
| Szájüregi jelek | Málnanyelv, repedezett ajkak | 90% |
| Végtagváltozások | Duzzanat, tenyérvörösség, hámlás | 75-80% |
| Kiütések | Változatos formák a törzsön | 80-90% |
| Nyirokcsomó | Nyakon, általában féloldali | 50% |
A legnagyobb kockázat: a szív érintettsége
Bár a Kawasaki-szindróma tünetei látványosak és ijesztőek, a betegség igazi veszélye a felszín alatt, a szív ereiben rejlik. Kezelés nélkül a betegek mintegy 20-25 százalékánál alakulhat ki koszorúér-tágulat (aneurizma). Ez azt jelenti, hogy a gyulladás következtében az érfalak meggyengülnek, és egy szakaszon kiboltosodnak, mint egy túlfújt lufi.
Ezek az aneurizmák azért veszélyesek, mert a tágult részen a véráramlás lelassulhat, ami vérrögképződéshez vezethet. A vérrög elzárhatja az eret, ami szélsőséges esetben gyermekkori szívinfarktust okozhat. Éppen ezért a modern orvostudomány célja a gyulladás gyors megállítása, még mielőtt az érfalak maradandó károsodást szenvednének. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az időben megkezdett terápiával ez a kockázat 5 százalék alá csökkenthető.
A szív érintettsége nem minden esetben jelenti azt, hogy a gyermeknek hosszú távú szívbetegsége lesz. Sok esetben a kisebb tágulatok a gyulladás lecsengése után maguktól visszahúzódnak, és az érfalak regenerálódnak. Azonban a rendszeres kardiológiai kontroll éveken, sőt évtizedeken át elengedhetetlen, hogy biztosak lehessünk a szív ereinek egészségében. A szülők számára ez egy hosszú folyamat kezdete, de a korai felismerés a legjobb garancia a teljes gyógyulásra.
Kórházi kezelés és a gyógyulás útja
Ha felmerül a Kawasaki-szindróma gyanúja, a gyermeket minden esetben kórházba utalják. Itt nem csupán a diagnózis pontosítása történik meg, hanem az intenzív megfigyelés is. A kezelés alapköve az intravénás immunglobulin (IVIG) infúzió. Ez a készítmény tisztított ellenanyagokat tartalmaz, amelyek segítenek „lecsendesíteni” a túlpörgött immunrendszert és megállítani az erek gyulladását.
Az IVIG-kezelést általában egyetlen, hosszú (akár 10-12 órás) infúzió formájában kapják meg a kicsik. A hatás gyakran drámai: a napok óta lázas gyermek hőmérséklete az infúzió befejezése után néhány órával normalizálódik, a kedélyállapota pedig látványosan javul. Emellett a protokoll része a nagy dózisú aszpirin alkalmazása is. Bár gyermekkorban az aszpirint általában kerüljük a Reye-szindróma veszélye miatt, a Kawasaki-szindróma az egyik kivétel, ahol a gyulladáscsökkentő és vérrögképződést gátló hatása életmentő lehet.
A kórházi tartózkodás hossza általában 3-7 nap, attól függően, hogyan reagál a szervezet a terápiára. Ha a láz visszatér, szükség lehet egy második adag immunglobulinra vagy más típusú gyulladáscsökkentőkre, például szteroidokra. A cél minden esetben a lázmentes állapot és a laborértékek javulása. A hazatérés után a gyermeknek még hetekig alacsony dózisú aszpirint kell szednie, hogy megakadályozzák az erekben a vérrögök kialakulását a kritikus időszakban.
Mire számíthatunk a betegség után?
A kórházból való távozás nem jelenti a folyamat végét, csupán egy új szakasz kezdetét. A gyógyulási fázisban a gyermek gyakran még hetekig fáradékonyabb lehet a megszokottnál. Fontos a fokozatos visszatérés a közösségbe és a fizikai aktivitáshoz. A szülőknek ügyelniük kell arra is, hogy az immunglobulin-kezelés után bizonyos védőoltásokat (például az élő vírust tartalmazó MMR-t) el kell halasztani, mert a kapott ellenanyagok semlegesíthetik az oltás hatását.
A kontrollvizsgálatok rendkívül fontosak. Az első hetekben, majd hónapokban több alkalommal ismételt szívultrahangra van szükség. Ha a koszorúerek épek maradtak, a gyermek ugyanolyan teljes életet élhet, mint kortársai, sportolhat és nem igényel speciális diétát sem. A legfontosabb a szülői éberség megőrzése: bár a betegség kiújulása nagyon ritka (kb. 1-2%), ha hasonló tüneteket észlelünk, azonnal jelezni kell az orvosnak.
A Kawasaki-szindrómán átesett gyermekek többsége maradéktalanul meggyógyul, és semmilyen korlátozásra nincs szükségük a későbbiekben.
Lelkileg is megterhelő lehet ez az időszak a családnak. Egy ijesztő, ismeretlen betegség, a kórházi napok és a szív érintettségétől való félelem nyomot hagyhat a szülőkben. Érdemes ilyenkor sorstársi közösségeket keresni vagy szakemberrel beszélgetni a feldolgozás érdekében. A tudat, hogy a figyelmed és gyors cselekvésed megvédte gyermeked egészségét, segíthet visszanyerni a biztonságérzetet.
A megelőzés és az informáltság ereje
Mivel a betegség pontos kiváltó oka ismeretlen, klasszikus értelemben vett megelőzésről – mint például a védőoltások esetében – nem beszélhetünk. A legjobb védekezés a tájékozottság. Ha ismered a tüneteket, nem vesztegeted az időt felesleges házi praktikákkal vagy várakozással, amikor a jelek már egyértelműen a Kawasaki-szindrómára mutatnak.
Fontos, hogy a szülők merjenek kérdezni és „akadékoskodni” az orvosnál, ha a gyermek állapota nem javul. Nem minden orvos találkozik gyakran ezzel a betegséggel, így a szülői megfigyelések – a láz hossza, a szem vörössége, a tenyerek duzzanata – kulcsfontosságúak lehetnek a helyes diagnózishoz. Egy fénykép a kiütésekről vagy a málnanyelvről sokat segíthet a szakembernek, hiszen a tünetek néha jönnek és mennek.
A környezetünkben élő más szülők figyelmét is felhívhatjuk ezekre a jelekre. Gyakran hallani olyan történeteket, ahol egy baráti beszélgetés vagy egy közösségi médiában olvasott poszt segített felismerni a bajt. Az időben megkezdett infúziós kezelés szó szerint életet és egészséget menthet. A tudatosság és a gyors reakció a leghatékonyabb eszközünk a gyermekeink védelmében.
A Kawasaki-szindróma és a hasonló tünetek elkülönítése
Sok gyermekkori betegség produkál lázat és kiütéseket, ezért nem szabad minden piros folt láttán rögtön a legrosszabbra gondolni. A skarlát például szintén okozhat málnanyelvet és kiütéseket, de ott jelen van a bakteriális torokgyulladás, és az antibiotikumra gyorsan javul a beteg állapota. A kanyaró szintén járhat szemvörösséggel és lázzal, de a védőoltásoknak köszönhetően ez ma már ritka, és a tünetek sorrendje is eltérő.
Egy másik állapot, amely az utóbbi években került a figyelem középpontjába, a PIMS (vagy MIS-C), ami a koronavírus-fertőzés utáni sokszervi gyulladást jelenti. Ez sokban hasonlít a Kawasaki-szindrómához, de általában idősebb gyerekeket érint, és gyakrabban jár súlyos hasi fájdalommal vagy keringési zavarokkal. Az orvosoknak fel van adva a lecke, hogy ezeket a hasonló kórképeket megkülönböztessék, de a kezelési elvek szerencsére hasonlóak.
A lényeg, hogy szülőként ne próbáld meg magad diagnosztizálni a gyermeket. Ha a láz mellett a leírt tünetek közül akár csak kettőt-hármat is észlelsz, az már bőven elég indok egy alapos gyermekorvosi vizsgálatra. A szakmai protokollok pontosan meghatározzák, milyen lépéseket kell tenni ilyenkor. A te feladatod a megfigyelés és a gyors jelentés, a többit bízd a szakemberekre.
Hogyan készüljünk fel az orvosi vizitre?
Amikor ilyen gyanúval indulunk el az orvoshoz, érdemes összeszedni minden információt, ami segítheti a diagnózist. Írj egy listát arról, pontosan mikor kezdődött a láz, és milyen volt a legmagasabb mért érték. Jegyezd fel, melyik nap jelent meg a szemvörösség, és mikor vetted észre az első kiütést. A pontos időrend sokat segít az orvosnak a „kép összerakásában”.
Vigyél magaddal minden korábbi leletet és a gyermek oltási könyvét is. Ha a gyermek szed valamilyen rendszeres gyógyszert, azt is jelezd. Készülj fel arra is, hogy esetleg azonnal be kell feküdnötök a kórházba, így legyen nálad egy alapvető csomag a legszükségesebb dolgokkal. A nyugalom megőrzése nehéz, de a gyermeknek ilyenkor arra van a legnagyobb szüksége, hogy biztonságban érezze magát melletted.
Ne félj attól, hogy „túlaggódod” a helyzetet. Az orvosok inkább látnak tíz olyan gyereket, akinek végül nincs komoly baja, mint hogy elszalasszanak egyetlen Kawasaki-esetet. A te szülői intuíciód és a tünetek ismerete együtt alkotják azt a védőhálót, amely vigyáz a gyermekedre a betegség nehéz napjaiban is.
Gyakori kérdések a Kawasaki-szindrómával kapcsolatban
🌡️ Meddig kell várni a lázzal, mielőtt orvoshoz fordulnánk?
Bár a hivatalos diagnózishoz 5 napos láz szükséges, ha a gyermek láza 3 nap után is magas, csillapíthatatlan, és mellette egyéb tüneteket (vörös szem, kiütés) észlelsz, ne várj tovább. Azonnal keresd fel a gyermekorvost vagy az ügyeletet, mert a korai gyanú felállítása és a megfigyelés elkezdése döntő fontosságú lehet a szövődmények elkerülése érdekében.
🤝 Elkaphatják-e a testvérek a betegséget?
Nem, a Kawasaki-szindróma nem fertőző betegség. Nem vírus vagy baktérium terjeszti emberről emberre, így a testvérek, a szülők vagy a csoporttársak nincsenek közvetlen veszélyben. Bár néha megfigyelhető családi halmozódás a genetikai hajlam miatt, ez rendkívül ritka, és nem a fertőzés következménye.
🚑 Mindig kórházi kezelésre van szükség?
Igen, a Kawasaki-szindróma gyanúja esetén a kórházi háttér elengedhetetlen. Az intravénás immunglobulin (IVIG) kezelés csak intézményi keretek között, szoros megfigyelés mellett adható be, emellett a szívultrahangos ellenőrzés és a folyamatos laborvizsgálatok is kórházi környezetet igényelnek a gyermek biztonsága érdekében.
❤️ Lehet-e sportolni a betegség után?
A legtöbb gyermek a teljes gyógyulás után visszatérhet az aktív élethez és a sporthoz. Amennyiben a koszorúerek nem sérültek, vagy a tágulatok teljesen visszahúzódtak, a kardiológus általában engedélyezi a fizikai terhelést. Ha azonban maradandó érelváltozások alakultak ki, egyedi elbírálás és rendszeres kontroll szükséges a biztonságos mozgáshoz.
💉 Miért kell elhalasztani a védőoltásokat?
A kezelés során kapott immunglobulin (IVIG) nagy mennyiségű „készen kapott” ellenanyagot tartalmaz. Ezek az ellenanyagok a szervezetben maradva semlegesíthetik az élő vírust tartalmazó védőoltásokat (például az MMR-t vagy a bárányhimlő elleni oltást), így azok nem tudnak védettséget kialakítani. Általában 11 hónapot javasolt várni az ilyen típusú oltásokkal a kezelés után.
💊 Okozhat-e az aszpirin Reye-szindrómát ebben az esetben?
A Reye-szindróma egy ritka, de súlyos állapot, amely bizonyos vírusfertőzések (például influenza vagy bárányhimlő) és aszpirin együttes jelenlétekor alakulhat ki. A Kawasaki-szindróma kezelésekor az aszpirin előnyei messze meghaladják a kockázatot. Azonban ha a gyermek aszpirin-szedés alatt influenzás lesz vagy bárányhimlős gyerekkel érintkezik, azonnal szólni kell az orvosnak, aki ilyenkor ideiglenesen felfüggesztheti a gyógyszert vagy más vérhígítóra válthat.
🔄 Megkaphatja-e a gyerek kétszer a Kawasaki-szindrómát?
Bár lehetséges a betegség ismétlődése, ez rendkívül ritka, az esetek alig 1-2 százalékában fordul elő. Aki egyszer már átesett rajta, annál a szervezet általában nem produkálja újra ugyanazt a túlzott immunválaszt. Ennek ellenére, ha egy korábban érintett gyermeknél ismét tartósan magas láz és a jellegzetes tünetek jelentkeznek, azonnali orvosi kivizsgálás szükséges.
Leave a Comment