A szoptatás évezredek óta az emberi faj túlélésének záloga, mégis, a modern tudomány folyamatosan újabb és újabb rétegeit fedi fel ennek a biológiai csodának. Az anyatej nem csupán tápanyag, hanem egy komplex, élő gyógyszer, amely képes programozni a csecsemő immunrendszerét és metabolikus működését. Az utóbbi évtizedekben a kutatók figyelme egyre inkább a krónikus népbetegségek, különösen a cukorbetegség és az anyatejes táplálás közötti szoros kapcsolatra irányult. Kiderült, hogy a szoptatás nem csak a babára van jótékony hatással, hanem az anya hosszú távú egészségére is, különösen, ha a terhességi cukorbetegség árnyékában zajlott a várandósság.
Ez a mélyreható összefüggés rávilágít arra, hogy a korai életben hozott táplálási döntések milyen mértékben befolyásolják mindkét fél metabolikus sorsát, megnyitva az utat a betegségmegelőzés egy új, természetes formája előtt. A tudományos bizonyítékok ma már egyértelműen mutatják, hogy az anyatej egyfajta védőhálóként funkcionál a cukorbetegség kialakulásának kockázatával szemben, mind az 1-es, mind a 2-es típus esetében.
Az anyai metabolikus reset: a szoptatás hatása a terhességi cukorbetegség után
A terhességi cukorbetegség (GDM) a várandós nők mintegy 5-10 százalékát érinti, és jelentős kockázatot jelent mind az anyára, mind a magzatra nézve. Bár a szülés után a vércukorszint általában normalizálódik, a GDM-en átesett nők körében a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélye hétszeresére nő a következő 5-10 évben. Itt lép be a képbe az anyatejes táplálás, mint egyfajta természetes „metabolikus reset”.
A szoptatás alatt az anya teste jelentős energiát fordít a tejtermelésre, naponta akár 500-700 extra kalóriát is felhasználva. Ez a folyamatos energiaigény segít a terhesség alatt felszedett zsírtartalékok mobilizálásában, különösen a veszélyes viscerális zsírégetésben. Ez a zsírszövet a hasüregben található, és közvetlenül összefügg az inzulinrezisztencia kialakulásával.
A kutatási adatok szerint minden egyes szoptatással töltött hónap 4-9%-kal csökkenti az anya későbbi 2-es típusú cukorbetegség kockázatát, különösen a GDM-ben érintett nők esetében.
A mechanizmusok bonyolultak, de a lényeg az inzulinérzékenység látványos javulása. A szoptatás hatására a szervezet hatékonyabban használja fel a glükózt, csökkentve ezzel a hasnyálmirigy terhelését. Ez a hatás különösen erős a kizárólagos szoptatás időszakában, de a részleges szoptatás is jelentős védelmet nyújt a hosszú távú metabolikus szövődményekkel szemben.
Az anyatej mint a 2-es típusú cukorbetegség elleni hosszú távú stratégia
Az anyatejes táplálás csecsemőre gyakorolt metabolikus előnyei messze túlmutatnak a súlygyarapodás optimális szabályozásán. Az anyatejjel táplált csecsemők általában lassabban és egyenletesebben gyarapodnak súlyban, ami kulcsfontosságú a későbbi gyermekkori és felnőttkori elhízás megelőzésében. Mivel az elhízás a 2-es típusú cukorbetegség egyik legerősebb előrejelzője, az anyatej közvetetten csökkenti a diabétesz kockázatát.
A kutatások kimutatták, hogy az anyatejjel táplált gyermekek metabolikus profilja kedvezőbb. Ennek oka a tejben található hormonok és bioaktív anyagok egyedülálló koktélja. Az anyatej tartalmaz többek között leptint és adiponektint, amelyek a jóllakottság érzetéért és az inzulinérzékenységért felelős hormonok. A tápszerrel táplált csecsemőknél ezek a hormonok nem állnak rendelkezésre azonos formában és mennyiségben, ami eltérő étvágyszabályozáshoz és nagyobb zsírraktározáshoz vezethet.
Egy nagyszabású meta-analízis, amely több ezer gyermeket vizsgált, megerősítette, hogy a legalább 6 hónapig tartó anyatejes táplálás jelentősen csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét a gyermek későbbi életében. Ez a védőhatás különösen kifejezett volt azokban az esetekben, ahol a gyermek genetikailag is hajlamos volt a diabéteszre.
A bélflóra szerepe: a metabolikus egészség alapja
A csecsemő bélflórájának kialakulása az első életévekben dől el, és ez a flóra kritikus szerepet játszik a metabolikus folyamatok szabályozásában, az inzulinválaszban és a testsúlykontrollban. Az anyatej tele van prebiotikus oligoszacharidokkal (HMO-k), amelyek nem emészthetők meg a baba számára, de táplálékul szolgálnak a jótékony bélbaktériumoknak, például a Bifidobacteriumoknak.
Ez a specifikus bélflóra-összetétel segít csökkenteni a bél áteresztőképességét, mérsékli a szisztémás gyulladást – ami az inzulinrezisztencia egyik fő kiváltója –, és javítja a tápanyagok felszívódását. A tápszerrel táplált csecsemők bélflórája gyakran kevésbé változatos és kevésbé gazdag a védő baktériumokban, ami nagyobb gyulladásos terhelést és potenciálisan nagyobb metabolikus kockázatot jelent.
A kutatók egyre inkább úgy tekintenek a bélflórára, mint egy endokrin szervre, amely közvetlenül kommunikál az aggyal és a hasnyálmiriggyel. Az anyatej a legjobb eszköz a bélflóra optimális „programozására” a cukorbetegség megelőzése érdekében.
Az 1-es típusú cukorbetegség és az anyatej: az autoimmunitás és a védelem
Az 1-es típusú cukorbetegség autoimmun betegség, amelyben a szervezet tévedésből elpusztítja az inzulint termelő béta-sejteket a hasnyálmirigyben. Bár az 1-es típusú diabétesz kialakulásában a genetikai hajlam domináns, a környezeti tényezők, különösen az első életévek táplálkozása, jelentős szerepet játszhatnak a betegség beindításában.
A tudományos feltételezések szerint az anyatej védő hatása az 1-es típusú cukorbetegséggel szemben több fronton is érvényesül:
- Késleltetett allergén/antigén expozíció: Az anyatej segít késleltetni a szilárd ételek, különösen a tehéntejfehérje bevezetését. A korai tehéntej-expozíciót egyes kutatások összefüggésbe hozták az autoimmun folyamatok beindulásával a genetikailag hajlamos csecsemőknél.
- Immunmoduláció: Az anyatej tartalmaz élő immunglobulinokat (különösen IgA-t) és fehérvérsejteket, amelyek segítik a baba bélnyálkahártyájának érését és erősítik az immunrendszert. Ez csökkenti a bélrendszeri fertőzések kockázatát, amelyek potenciális kiváltó tényezői lehetnek az autoimmun folyamatoknak.
- Gyulladáscsökkentés: Az anyatej gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek megvédik a bélrendszert a károsodástól, ami elengedhetetlen a bélfal integritásának fenntartásához és az autoimmunitás megelőzéséhez.
Bár az 1-es típusú cukorbetegség elleni védelem mértéke vitatottabb, mint a 2-es típusú diabétesz esetében, a legtöbb kohorsz vizsgálat arra utal, hogy a hosszabb ideig tartó, kizárólagos anyatejes táplálás csökkenti a kockázatot. Egy finn tanulmány például azt mutatta ki, hogy a legalább 6 hónapig szoptatott gyermekek körében szignifikánsan alacsonyabb volt az 1-es típusú diabétesz előfordulása.
A tudományos mechanizmusok mélységei: a hormonális és epigenetikai kapcsolat

Ahhoz, hogy megértsük az anyatejes táplálás és a cukorbetegség közötti összefüggést, be kell pillantanunk a hormonális és genetikai szabályozás rejtelmeibe. A szoptatás egy komplex hormonális folyamat, amely mind az anya, mind a csecsemő szervezetét befolyásolja.
Az anyai hormonális változások
A szoptatás alatt a prolaktin és az oxitocin szintje megemelkedik. A prolaktin, amellett, hogy serkenti a tejtermelést, befolyásolja a glükóz-anyagcserét is. Kutatások szerint a prolaktin receptorok aktivitása összefügg az inzulinérzékenység javulásával az anyai szervezetben. Ez a hormonális környezet segíti az anyát abban, hogy gyorsabban visszatérjen a terhesség előtti metabolikus állapotához.
Ezen túlmenően, a szoptatás megváltoztatja a zsírszövet működését. A szoptató anyák zsírszövete jobban reagál az inzulinra, és hatékonyabban szabadít fel zsírsavakat a tejtermeléshez, ami csökkenti a zsírmáj kialakulásának kockázatát, ami szintén a 2-es típusú cukorbetegség előszobája.
Az epigenetikai programozás
Az epigenetika azt vizsgálja, hogyan befolyásolják a környezeti tényezők a gének kifejeződését anélkül, hogy megváltoztatnák magát a DNS-szekvenciát. Az anyatejes táplálás egy rendkívül erős epigenetikai programozó eszköz.
Az anyatejben található mikro-RNS-ek (miRNA-k) képesek befolyásolni a csecsemő génjeinek működését, beleértve azokat is, amelyek a zsíranyagcseréért és az inzulinjelátvitelért felelnek. Ezek a kis molekulák bejutnak a baba sejtjeibe, és szabályozzák, hogy mely gének kapcsolódjanak be vagy ki. Ezzel a mechanizmussal az anyatej hosszú távon „beállítja” a csecsemő metabolikus sebességét és hajlamát a cukorbetegségre.
Az anyatej nem csak táplálja, hanem programozza is a csecsemő szervezetét. Ez az epigenetikai programozás magyarázza, miért tart ki a védőhatás még évtizedekkel a szoptatás befejezése után is.
Különleges kihívások: szoptatás cukorbetegséggel élő anyák számára
Ha egy édesanya már a terhesség előtt 1-es vagy 2-es típusú cukorbetegségben szenved, vagy GDM-en esett át, a szoptatás nem csak ajánlott, hanem fokozottan fontos. Azonban ez a helyzet különleges odafigyelést és menedzsmentet igényel.
A vércukorszint monitorozása
A szoptatás intenzív fizikai folyamat, amely jelentősen befolyásolja az anya vércukorszintjét. A tejtermeléshez szükséges energiafelhasználás miatt a cukorbeteg anyáknál nagyobb a hipoglikémia (alacsony vércukorszint) kockázata, különösen a szoptatás alatt és az azt követő órákban. Ezért létfontosságú a gyakori vércukorszint-ellenőrzés, és a megfelelő extra szénhidrátbevitel a szoptatás előtt vagy alatt.
Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő anyáknak gyakran szükségük van az inzulinadagolás módosítására a szülés utáni hetekben, mivel az inzulinérzékenység drámaian javulhat. A dietetikus és a diabetológus szoros együttműködése elengedhetetlen a biztonságos és hatékony szoptatás biztosításához.
A tejtermelés kihívásai
A cukorbetegség hatással lehet a tejtermelésre is. A nem megfelelően kezelt, magas vércukorszint késleltetheti a tej beindulását (a laktogenezis II. fázisát). Ennek oka lehet a magas glükózszint hormonális zavaró hatása a prolaktin receptorokra és a tejtermelő sejtekre.
Mit tehetünk a sikeres tejtermelésért?
- Korai mellre tétel: A szülést követő első órában történő mellre tétel segíti a hormonális folyamatok beindulását.
- Szigorú vércukorkontroll: A normál tartományban tartott glükózszint optimalizálja a tejtermelést.
- Gyakori szoptatás/fejés: A gyakori mellürítés a legerősebb jel a szervezet számára a tejtermelés fokozására.
Fontos megnyugtatni az anyákat, hogy bár a kezdet nehezebb lehet, a legtöbb cukorbeteg anya képes elegendő tejet termelni. A kitartás és a szakértői támogatás kulcsfontosságú.
A kutatások áttekintése: mit mondanak a legnagyobb tanulmányok?
Az anyatejes táplálás és a cukorbetegség összefüggéseit vizsgáló kutatások nagy része nagyszabású, hosszú távú kohorsz vizsgálatokon alapul, amelyek évtizedeken át követik nyomon a résztvevőket. Ezek a tanulmányok szolgáltatják a legerősebb bizonyítékot a védőhatásról.
A Nurses’ Health Study
Az egyik legbefolyásosabb kutatás, a Nurses’ Health Study II. több mint 150 000 nő adatait elemezte, és egyértelműen kimutatta a dózisfüggő kapcsolatot. A nők, akik hosszabb ideig szoptattak (legalább 2 évet összesen), szignifikánsan alacsonyabb kockázattal néztek szembe a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásával, mint azok, akik soha nem szoptattak. Ez a csökkenés független volt az anyai elhízástól, a fizikai aktivitástól és a terhességi cukorbetegség előfordulásától.
A CARDIA vizsgálat
A Coronary Artery Risk Development in Young Adults (CARDIA) vizsgálat a fiatal felnőttek szív- és érrendszeri kockázatait követte nyomon. Ez a kutatás is megerősítette, hogy az anyatejes táplálás védőhatása a gyermekeknél kimutatható volt a metabolikus szindróma komponensei, így az inzulinrezisztencia és a magas vérnyomás terén is. Azok a felnőttek, akiket csecsemőkorukban anyatejjel tápláltak, jobb inzulinérzékenységgel rendelkeztek, függetlenül jelenlegi testsúlyuktól.
A táplálási idő és a védelem mértéke
A kutatások konzisztensek abban, hogy a védőhatás növekszik a szoptatás időtartamával. A kizárólagos anyatejes táplálás javasolt 6 hónapja után is minden további szoptatással töltött hónap hozzáadódik a hosszú távú védelemhez.
| Összes szoptatási időtartam | Kockázatcsökkenés (GDM-en átesett anyák) | Kockázatcsökkenés (Általános populáció) |
|---|---|---|
| 0 hónap | Referencia (0%) | Referencia (0%) |
| 6 hónap | ~25% | ~15% |
| 12 hónap | ~40% | ~25% |
| 24 hónap vagy több | ~55% | ~35% |
Ezek az adatok világosan alátámasztják, hogy a szoptatás nem csupán életmódbeli döntés, hanem egy jelentős közegészségügyi intervenció, amely csökkentheti a krónikus betegségek terhét a társadalomban.
A generációkon átívelő hatás: a metabolikus örökség
Az anyatejes táplálás és a cukorbetegség közötti kapcsolat vizsgálatakor nem szabad figyelmen kívül hagyni a generációkon átívelő metabolikus örökséget. Ha egy anya GDM-ben szenved, a gyermeke nagyobb kockázattal néz szembe a későbbi elhízással és diabétesszel, még akkor is, ha a szülést követően az anya vércukorszintje normalizálódik.
Az anyatej ebben az esetben kettős védelmet nyújt: mérsékli az anya későbbi diabétesz kockázatát, és aktívan programozza a genetikailag veszélyeztetett csecsemőt a jobb metabolikus kimenetel érdekében. Ez a fajta intergenerációs védelem teszi az anyatejes táplálást különösen fontossá a magas kockázatú családokban.
Amikor az anya szoptat, segít a gyermekének hatékonyabban szabályozni az inzulint, még akkor is, ha a magzat méhen belüli környezete korábban már programozta őt a zsírraktározásra és az inzulinrezisztenciára. Az anyatej korrigálja, vagy legalábbis mérsékli a méhen belüli stressz és a magas vércukorszint negatív hatásait.
A mikrotápanyagok szerepe a cukoranyagcserében
Bár a kutatások gyakran a makroösszetevőkre (zsír, fehérje, szénhidrát) fókuszálnak, a mikrotápanyagok is kritikusak. Az anyatejben található D-vitamin, cink és bizonyos zsírsavak (különösen a hosszú láncú többszörösen telítetlen zsírsavak, mint a DHA) kulcsfontosságúak az immunrendszer és a béta-sejtek egészségének fenntartásában.
A DHA például nem csak az agyfejlődéshez elengedhetetlen, de gyulladáscsökkentő hatása révén hozzájárul a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek védelméhez is, amelyek az inzulintermelésért felelősek. A tápszerrel táplált csecsemők gyakran alacsonyabb DHA-szinttel rendelkeznek, ami potenciálisan növelheti a gyulladásos terhelést.
A prevenció mint befektetés: gazdasági és társadalmi megfontolások

Az anyatejes táplálás támogatása nem csupán az egyéni egészség szempontjából releváns, hanem jelentős gazdasági és társadalmi haszonnal is jár. A cukorbetegség kezelése rendkívül költséges, mind a gyógyszerek, mind a szövődmények (dialízis, amputációk, szívbetegségek) kezelése miatt.
Ha a szoptatás révén jelentősen csökkenteni lehet a 2-es típusú cukorbetegség előfordulását mind az anyák, mind a gyermekek körében, az hosszú távon milliárdos megtakarítást eredményezhet az egészségügyi rendszerek számára. A prevenció a legjobb befektetés, és az anyatejes táplálás az egyik legtermészetesebb és legköltséghatékonyabb prevenciós eszköz.
A kutatók becslései szerint az Egyesült Államokban a szoptatási arány növelésével évente több ezer cukorbetegség esetet lehetne megelőzni, ami jelentős terhet venne le az egészségügyi rendszerről.
Ezért a közegészségügyi szakemberek egyre inkább szorgalmazzák a szoptatást támogató programok erősítését, különösen a magas cukorbetegség-kockázatú közösségekben. Ide tartozik a szoptatási tanácsadás biztosítása, a munkahelyi szoptatási szünetek támogatása és a tájékoztatás a GDM-en átesett anyák számára a szoptatás metabolikus előnyeiről.
Életmódbeli tényezők és a szoptatás szinergiája
Bár az anyatejes táplálás önmagában is erős védőfaktor, hatása maximalizálható, ha egészséges életmóddal párosul. A kutatások azt mutatják, hogy a szoptatás és a fizikai aktivitás kombinációja a legerősebb védelem a 2-es típusú cukorbetegség ellen a GDM-en átesett anyák körében.
A szoptató anyák gyakran könnyebben tartják be a kiegyensúlyozott étrendet és a mozgásmennyiséget, mivel a tejtermelés folyamata motiválja őket az egészségesebb életmódra. A fizikai aktivitás tovább javítja az inzulinérzékenységet, ami szinergikusan hat az anyatejes táplálás hormonális és metabolikus előnyeivel.
Fontos hangsúlyozni, hogy még a részleges szoptatás is jobb, mint a szoptatás teljes hiánya. Minden csepp számít, és minden hónap, amíg az anya szoptat, hozzátesz a gyermek és az anya hosszú távú metabolikus egészségéhez.
A tápszer és a cukorbetegség kockázata
A tápszer nem csupán a bioaktív komponensek hiánya miatt jelent potenciálisan nagyobb kockázatot, hanem a fehérjetartalma miatt is. A tehéntej alapú tápszerek fehérjeszintje gyakran magasabb, mint az anyatejé. Ez a magasabb fehérjeterhelés egyes elméletek szerint a csecsemő vese- és metabolikus rendszerét jobban megterheli, ami gyorsabb korai súlygyarapodáshoz és későbbi inzulinrezisztenciához vezethet.
A fehérje-hipotézis szerint a csecsemőkori magas fehérjebevitel stimulálja az inzulinszerű növekedési faktorok (IGF-1) termelését, ami gyorsabb növekedést, nagyobb zsírraktározást és végül nagyobb diabétesz kockázatot eredményez. Az anyatej fehérjéinek (főként laktalbumin) és a tápszer fehérjéinek (főként kazein) eltérő összetétele alapvetően befolyásolja a csecsemő metabolikus programozását.
A jövő kutatási irányai: személyre szabott táplálás
A jövőbeli kutatások várhatóan a személyre szabott táplálás felé mozdulnak el. A tudósok azon dolgoznak, hogy megértsék, hogyan változik az anyatej összetétele a különböző metabolikus állapotú anyáknál (pl. cukorbetegségben szenvedőknél).
Például, a GDM-ben szenvedő anyák teje némileg eltérő lehet a HMO-k, a zsírsavak és az inzulin-szabályozó hormonok tekintetében. A cél az, hogy azonosítsák azokat az összetevőket, amelyek a legerősebb védelmet nyújtják a diabéteszre genetikailag hajlamos csecsemők számára, és esetleg célzott táplálkozási tanácsokkal lássák el a magas kockázatú anyákat a tej minőségének optimalizálása érdekében.
A mikrobióma kutatása is kulcsfontosságú marad. A tudósok megpróbálják megfejteni, hogy a mikrobióma transzfer az anyáról a gyermekre milyen mértékben befolyásolja az autoimmun folyamatokat az 1-es típusú diabétesz kialakulásában. Az anyatej, mint a bélflóra fő programozója, központi szerepet játszik ebben a folyamatban.
Összességében az anyatejes táplálás az egyik leghatékonyabb, biológiailag optimalizált eszköz a krónikus betegségek, különösen a cukorbetegség generációs láncolatának megszakítására. Az adatok minden kétséget kizáróan megerősítik, hogy a szoptatás védőhatása mélyreható, hosszú távú és az egész család egészségére kiterjedő.
Gyakran ismételt kérdések a szoptatásról és a cukorbetegségről
❓ Ha terhességi cukorbetegségem volt, garantáltan kialakul nálam a 2-es típusú diabétesz később?
Nem, a GDM nem jelenti azt, hogy garantáltan kialakul Önnél a 2-es típusú cukorbetegség, de jelentősen növeli a kockázatot. A kutatások szerint a GDM-en átesett nők körülbelül 50-60%-ánál alakul ki 2-es típusú diabétesz a következő 10-20 évben. Azonban a hosszú távú anyatejes táplálás, az egészséges étrend és a rendszeres fizikai aktivitás drámaian csökkentheti ezt a kockázatot, akár 50%-kal is.
🤱 Szoptathatok, ha 1-es típusú cukorbetegségben szenvedek?
Igen, sőt, kifejezetten ajánlott! Az 1-es típusú cukorbetegség nem ellenjavallat a szoptatásra. Fontos azonban a szoros vércukorszint-ellenőrzés, különösen a szülés utáni hetekben, mivel a tejtermelés miatt megnőhet a hipoglikémia (alacsony vércukorszint) kockázata. Előfordulhat, hogy az inzulinadagolást módosítani kell.
⏱️ Mennyi ideig kell szoptatnom, hogy érvényesüljön a védőhatás?
Minden szoptatással töltött idő számít, de a legnagyobb védőhatás a hosszabb időtartamú és kizárólagos anyatejes táplálás esetén érvényesül. A gyermekek esetében a legalább 6 hónapos kizárólagos szoptatás nyújtja a legjobb védelmet a későbbi elhízás és 2-es típusú cukorbetegség ellen. Az anyai védelem pedig minden további szoptatással töltött hónappal nő.
📈 Befolyásolja-e a cukorbetegség a tej minőségét vagy összetételét?
Enyhén befolyásolhatja, különösen, ha a vércukorszint nincs jól beállítva. A nem megfelelően kezelt cukorbetegség esetén a tejben emelkedhet a glükózszint. Azonban a legfontosabb különbség a bioaktív komponensek és a HMO-k egyensúlyában mutatkozhat meg. A jól kezelt diabétesz esetén az anyatej továbbra is a legjobb táplálék, amely minden szükséges védőanyagot tartalmaz.
🍼 Igaz-e, hogy a tápszer növeli az 1-es típusú cukorbetegség kockázatát?
Bár az összefüggés összetett, egyes kutatások arra utalnak, hogy a korai (4 hónapos kor előtti) tehéntej alapú tápszerrel történő táplálás növelheti az 1-es típusú cukorbetegség kockázatát a genetikailag hajlamos gyermekeknél. Ez a tehéntejfehérjék korai bevezetésével és az autoimmun folyamatok lehetséges beindításával magyarázható. Az anyatej immunmoduláló hatása ezzel szemben védelmet nyújt.
🤰 Miért késhet a tej beindulása (laktogenezis) cukorbeteg anyáknál?
A rosszul kontrollált, magas vércukorszint hormonálisan zavarhatja a tejtermelési folyamatot, különösen a laktogenezis II. fázisát (a bőséges tejtermelés beindulását). A magas inzulinigény vagy az inzulinrezisztencia befolyásolhatja a prolaktin receptorok működését. A szigorú vércukorkontroll a terhesség alatt és a szülés után is elengedhetetlen a sikeres tejbeáramlás érdekében.
🧡 Van-e különbség a védelemben, ha az anya 1-es vagy 2-es típusú diabéteszes volt a terhesség alatt?
Igen. Az anyai védelem a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásával szemben sokkal erősebb a GDM-en átesett anyáknál, mint az általános populációban. A csecsemő esetében a szoptatás mind az 1-es, mind a 2-es típusú diabétesz kockázatát csökkenti, bár különböző mechanizmusokon keresztül (az 1-es típus esetében az immunrendszer modulálásával, a 2-es típus esetében a metabolikus programozással).





Leave a Comment