Amikor először meglátjuk, hogy a néhány hónapos csöppségünk mélyen elmerülve, koncentráltan szól a puha macihoz vagy a színes csörgőhöz, az a pillanat egyszerre aranyos és megmosolyogtató. A baba halk, ritmikus hangokat ad ki, mintha komoly beszélgetést folytatna az élettelen tárggyal. Ez a jelenség nem csak egy kedves szülői anekdota, hanem a baba nyelvi fejlődésének egyik legfontosabb, de gyakran félreértett szakasza. A gügyögés, vagyis a játékokhoz intézett hangadás valójában egy kritikus gyakorlóterep, ahol a kicsi teszteli a saját hangképző rendszerét, és lerakja a jövőbeni kommunikáció alapjait. Ez a cikk segít megérteni, mi zajlik le a baba fejében, amikor a zsiráf figurával „társalog”.
A gügyögés mint nyelvészeti alapozás
A gügyögés (vagy kooping) az első szándékos hangadások kategóriájába tartozik, ami általában a baba életének 2. és 4. hónapja között jelenik meg. Ekkor még nem beszélünk valódi szavakról vagy szótagokról, hanem inkább elnyújtott, lágy magánhangzókról, mint az „oooo”, „aaaa” vagy „eeee”. Ezek a hangok sokkal lágyabbak és dallamosabbak, mint a korábbi reflexszerű sírás vagy morgás.
Ez a korai szakasz döntő fontosságú, mert a baba ekkor fedezi fel, hogy a szája és a torka képes hangokat produkálni, és ami még fontosabb: rájön, hogy ezek a hangok visszajelzést váltanak ki. Amikor a baba gügyög, hallja a saját hangját, és ez a hallási visszacsatolás aktiválja az agy nyelvi központjait. Ez egy önmagát erősítő folyamat, amely elengedhetetlen a későbbi beszédtanuláshoz.
A gügyögés szakaszát gyorsan követi a marginális gügyögés, ahol már megjelennek az első mássalhangzók is, mint a „k” vagy „g”. Ez a fejlődés azt mutatja, hogy a baba motoros képességei már lehetővé teszik a nyelv és az ajkak koordinált mozgását. Ez a belső kísérletezés folyamatosan finomítja a hangképzést.
A gügyögés nem csupán zajkeltés. Ez a baba első kísérlete a világ hangjainak és ritmusának lemásolására, egyfajta „vokális bemelegítés” a valódi kommunikáció előtt.
Miért pont a játékokhoz beszél a baba?
A szülők hajlamosak azt gondolni, hogy a baba csak az emberekkel kommunikál, pedig a játékokhoz intézett hangadások rendkívül fontos szerepet töltenek be a szociális és nyelvi fejlődésben. Ennek több alapvető oka van, amelyek a gyermekpszichológia és a nyelvészet területén gyökereznek.
1. A gyakorlás biztonságos terepe
A felnőttekkel folytatott interakciók során a babára nyomás nehezedik (még ha a szülők ezt nem is szándékozzák). Elvárás, hogy a hangadásnak legyen célja, és a szülők mindig reagálnak, visszatükröznek, ami nagyszerű, de néha túl intenzív lehet a kicsi számára. Ezzel szemben a plüssállatok és a babák semleges, non-reaktív partnerek.
A baba a játékhoz beszélve anélkül gyakorolhatja a hangok kombinálását és a ritmusok variálását, hogy azonnal elvárná a választ. Ez egyfajta egyirányú kommunikációs laboratórium, ahol a baba a saját tempójában kísérletezhet. Ez a kontrollált környezet növeli az önbizalmát a hangadásban.
2. A tárgyak megszemélyesítése és a szociális képzelet
Még a nagyon fiatal csecsemők is elkezdenek tárgyakat megszemélyesíteni, különösen azokat, amelyeknek emberi vagy állati vonásai vannak (szemek, arc). Ez a cselekedet a korai szociális képzelet jele. Amikor a baba a macihoz gügyög, valójában egy feltételezett interakciót szimulál. Ebben a fázisban gyakorolja azokat a kommunikációs mintákat, amelyeket a szüleitől látott: a felváltva beszélgetés ritmusát, a hangszín váltakozását.
Ez a jelenség szorosan kapcsolódik a Theory of Mind (Elme elmélete) kialakulásához, ami az a képesség, hogy megértsük, másoknak is vannak gondolatai, érzései és szándékai. Bár ez a képesség csak később, az óvodáskorban lesz teljesen kialakult, az alapjai már ekkor, a játékokkal való interakció során lerakódnak.
A baba számára a játékok a világot szimbolizálják. Amikor megszólítja őket, valójában a szociális interakció szabályait teszteli le egy biztonságos miniatűr univerzumban.
A beszédfejlődés szakaszai: A gügyögéstől az első szóig
Ahhoz, hogy megértsük, mekkora jelentőséggel bír a játékhoz való gügyögés, érdemes áttekinteni a nyelvi fejlődés főbb lépcsőit. Ez a folyamat nem ugrásokban, hanem folyamatosan, egymásra épülő szakaszokban zajlik.
1. Reflexes hangadás (születéstől 2 hónapig)
Ez a szakasz a sírásról, tüsszentésről és egyéb kényelmetlenséget jelző hangokról szól. Ezek nem szándékosak, hanem a baba fizikai állapotának megnyilvánulásai.
2. Gügyögés/Kooping (2–4 hónap)
Lágy magánhangzók, öröm vagy elégedettség kifejezése. Ekkor jelenik meg először a játékokhoz intézett hangadás. A baba ekkor kezdi el felfedezni a saját hangját.
3. Kiterjesztett magánhangzók és hangjáték (4–6 hónap)
A baba elkezdi manipulálni a hangerejét és a hangmagasságát. Sikoltozik, nyög, és megpróbálja utánozni azokat a hangokat, amelyeket a környezetében hall. Ez a szakasz kulcsfontosságú a hallás és a hangadás közötti kapcsolat megerősítésében.
4. Kanonikus gügyögés (6–10 hónap)
Ez az igazi áttörés. Megjelennek a kettőzött szótagok, mint a „ma-ma”, „ba-ba”, „da-da”. Ezek még nem szavak, de a baba már a felnőtt beszédhez hasonló ritmusban és intonációval ismétli őket. Ez a fázis létfontosságú, mert a baba ekkor gyakorolja a szótagok felépítését.
5. Változatos gügyögés és zsargon (10–14 hónap)
A baba már különböző szótagokat kombinál (pl. „ba-da-ki”). Megjelenik a zsargon, ami felnőtt beszédre emlékeztető intonációjú, de érthetetlen halandzsa. A játékhoz beszélve a zsargon használata különösen jellemző, mivel a baba a társalgás teljes dinamikáját utánozza, beleértve a kérdő és kijelentő mondatok hanglejtését is.
| Életkor | Fő Vokális Jellemző | Játékhoz Kapcsolódó Viselkedés |
|---|---|---|
| 2-4 hónap | Magánhangzók (Kooping) | Hosszú „aaaa” hangok a felettük lógó játékokhoz. |
| 6-10 hónap | Kanonikus gügyögés (Pl. „ba-ba”) | Ritmusos, ismétlődő szótagok a plüssállatokhoz, mintha válaszokat várna. |
| 10-14 hónap | Zsargon és intonáció | Hosszú, érthetetlen „monológok” a babához, felnőtt beszéd hanglejtéssel. |
A nyelv és a motoros készségek összefüggése
Gyakran elfelejtjük, hogy a beszéd nem csak kognitív, hanem rendkívül komplex motoros képesség is. A gügyögés a száj, a nyelv, az ajkak és a légzőrendszer izmainak összehangolt edzése. Amikor a baba a játékhoz beszél, valójában egy intenzív fizikai tréninget végez.
A finommotoros fejlődés és a beszédfejlődés szorosan összefonódik. Amikor a baba képes manipulálni egy tárgyat – megfogni, rázni, megfordítani –, az a kéz-szem koordináció mellett a száj körüli izmok kontrollját is fejleszti. Ez a szinkronizált fejlődés teszi lehetővé, hogy később a baba képes legyen az összetett hangok és szótagok pontos kiejtésére.
A babák, akik sokat foglalkoznak a játékaikkal, és közben hangokat adnak ki, gyorsabban fejlesztik a artikulációs képességeiket. A játékokhoz való beszéd egyfajta artikulációs próba, ahol a baba újra és újra elismétli a legújabban felfedezett hangkombinációkat, amíg azok automatikussá nem válnak.
Minden egyes gügyögő hang, amit a baba a macihoz intéz, egy izomgyakorlat, ami a jövőbeli „anya” és „apa” szavak kiejtését készíti elő.
A szociális interakció szimulálása: A felváltott beszéd gyakorlása
A kommunikáció egyik legfontosabb eleme a felváltott beszéd (turn-taking). A babák már nagyon korán megtanulják, hogy a párbeszéd során van egy adó és egy vevő fél, és a szerepek folyamatosan cserélődnek. Ez a mintázat a játékokhoz való gügyögés során tökéletesen megfigyelhető.
A baba mond egy hangot, majd megáll, mintha várná a plüssállat válaszát. Mivel a plüssállat nem válaszol, a baba kis szünet után folytatja a „beszédet”. Ezzel a folyamattal a baba internalizálja a kommunikációs szünetek és a ritmus fontosságát. Ez a képesség kritikus lesz később, amikor valós emberi interakcióba lép.
A közös figyelem fejlesztése
A játékhoz való beszéd gyakran együtt jár a közös figyelem (joint attention) képességének fejlődésével. Ez azt jelenti, hogy a szülő és a baba egyszerre fókuszálnak ugyanarra a tárgyra. Ha a baba a zsiráfhoz gügyög, és közben ránéz a szülőre, ezzel jelzi: „Nézd, én erről a zsiráfot mondom neked valamit!”
Ez a háromszög (baba – tárgy – szülő) a nyelvelsajátítás alapköve. A játékhoz intézett hangok segítik a babát abban, hogy összekapcsolja a tárgyakat a hangokkal és a szociális interakcióval. A szülői visszajelzés (pl. „Ó, mesélsz a zsiráfodnak?”) megerősíti a baba szándékát, és segít neki a szavak és a tárgyak közötti kapcsolat kialakításában.
Hogyan segíthetik a szülők a játékhoz intézett gügyögést?
Bár a játékhoz való gügyögés egy spontán, belső motivációjú folyamat, a szülők tudatosan támogathatják ezt a kritikus fejlesztési szakaszt anélkül, hogy túlságosan beavatkoznának.
1. Tükrözés és megerősítés
Amikor a baba gügyög a játékához, a legjobb, amit tehetünk, hogy tükrözzük a hangját és az intonációját. Ha a baba „ba-ba-ba” hangot ad ki, ismételjük meg ugyanezt, de ne várjuk el azonnal, hogy visszatükrözze a felnőtt beszédét. Ez megerősíti a babát abban, hogy a hangjai fontosak, és része a párbeszédnek.
2. A „szülői beszéd” (parentese) használata
A szülői beszéd (vagy „motherese”) az a magasabb hangszínű, elnyújtott, dallamos beszéd, amit ösztönösen használunk a babákkal. Ez a stílus segít a babának jobban elkülöníteni a hangokat, és felhívja a figyelmét a beszéd ritmusára és az érzelmi tartalmára. Amikor a baba a játékhoz beszél, mi is használjuk a szülői beszédet, amikor a játékról beszélünk.
Például, ha a baba a kisautójához gügyög, mondhatjuk: „ÓÓÓ, megy az autÓÓÓ? Nagyon gyorsan megy!” Ezzel a módszerrel a baba jobban összekapcsolja a hallott hangokat a látott tárgyakkal és a cselekvés fogalmával.
3. Megnevezés és kiterjesztés
Amikor a baba a játékhoz beszél, nevezzük meg a tárgyat, és mondjunk róla egy rövid mondatot. Ha a macihoz gügyög, mondjuk: „Igen, ez a Maci. A maci puha.” Ne fojtsuk el a baba gügyögését a túl sok beszéddel, de kínáljunk neki nyelvi inputot, ami a saját érdeklődési köréhez kapcsolódik.
A legfontosabb szülői feladat nem az, hogy megtanítsuk a babát beszélni, hanem az, hogy megteremtsük a környezetet, ahol a beszéd iránti belső motivációja virágozhat.
A gügyögés és a különböző típusú játékok
Nem minden játék vált ki azonos reakciót a babából. A tárgyak jellege jelentősen befolyásolja, milyen típusú vokális interakciót kezdeményez a kicsi.
Puha játékok (Plüssállatok, babák)
Ezek a játékok azok, amelyek leginkább ösztönzik a szociális interakciót és a zsargont. Mivel emberi vagy állati vonásaik vannak, a babák hajlamosak őket kommunikációs partnerként kezelni. A gügyögés ilyenkor gyakran magában foglalja a felváltott beszéd szimulálását, hosszas monológokat, és érzelmi hangszínt (pl. vigasztaló, vagy éppen izgatott hangokat).
Funkcionális játékok (Autók, építőkockák)
Ezekhez a játékokhoz a baba gyakran ad ki hangokat, amelyek a cselekvést utánozzák (pl. „brrrumm” az autóhoz, „puff” a leeső kockához). Ez a vokális utánzás segít a babának összekapcsolni a hangokat a mozgással és a fizikai világgal. Ez a fajta gügyögés az akusztikus szimuláció, ami elengedhetetlen a szavak későbbi jelentésének megértéséhez.
Oktató és interaktív játékok
A zenélő vagy beszélő játékok esetében a baba gyakran megpróbálja utánozni a gép által kibocsátott hangokat. Bár ezek a játékok szórakoztatóak, fontos, hogy ne helyettesítsék a szülői interakciót. A legjobb, ha a baba a játékhoz beszél, és a szülő reflektál a hangra, nem pedig a játék maga adja a választ. A gépi hangok nem rendelkeznek azzal a rugalmassággal és érzelmi tartalommal, ami a nyelvi fejlődéshez szükséges.
A neurológiai háttér: A hallási visszacsatolás hurok
A baba gügyögése a játékhoz nem csupán véletlenszerű hangok sorozata; ez egy rendkívül kifinomult neurológiai folyamat eredménye. A kulcs ebben a folyamatban a hallási visszacsatolás hurok (auditory feedback loop).
Amikor a baba hangot ad ki, a hang a fülén keresztül eljut az agy hallóközpontjába (Wernicke-terület). Az agy ezután összehasonlítja a hallott hangot a szándékolt hanggal, és utasításokat küld a motoros központoknak (Broca-terület), hogy módosítsa a száj és a torok mozgását a kívánt hang elérése érdekében.
A babák, akik hallják a saját gügyögésüket, gyorsabban haladnak a beszédfejlődésben. Ez különösen igaz, ha a tárgyakhoz való beszéd során a környezet csendes, és a baba jobban tud koncentrálni a saját hangjára. A kutatások azt mutatják, hogy a siket babák is elkezdenek gügyögni, de mivel nincs hallási visszacsatolásuk, a gügyögésük nem fejlődik tovább a kanonikus szakaszba, és hamar elhal.
A dopamin szerepe
A gügyögés során az agyban dopamin szabadul fel. Ez a „jutalmazó” neurotranszmitter arra ösztönzi a babát, hogy folytassa a viselkedést. Amikor a baba sikeresen produkál egy új hangot vagy szótagot (pl. „da”), és hallja a saját hangját, ez az örömteli érzés megerősíti a hangadás iránti motivációt. Ez a belső jutalommechanizmus az, ami a babát órákon át képes fenntartani a játékhoz intézett „beszélgetések” során.
Amikor a gügyögés elmarad: Mikor érdemes szakembert felkeresni?
Bár a fejlődés üteme gyermekenként eltérő, vannak bizonyos mérföldkövek, amelyeket érdemes figyelemmel kísérni. A játékhoz való gügyögés hiánya, vagy a hangadás teljes elmaradása jelezhet problémákat, amelyek korai beavatkozást igényelnek.
A hallásvizsgálat fontossága
Ha egy baba nem gügyög, az első és legfontosabb lépés a hallásvizsgálat. Mivel a hallási visszacsatolás létfontosságú a beszédfejlődéshez, a halláskárosodás gyakran a hangadás hiányában nyilvánul meg először. A korai diagnózis és a hallókészülék használata jelentősen javíthatja a beszédfejlődés esélyeit.
Motoros vagy kognitív késleltetés
Ha a baba 7-8 hónapos korára sem produkál kanonikus gügyögést (ismétlődő szótagok, mint a „baba” vagy „mama”), és nem is kommunikál a játékaival, érdemes beszélni a gyermekorvossal. Ez utalhat motoros nehézségekre, amelyek befolyásolják az artikulációs szervek mozgását, vagy egy általánosabb kognitív vagy fejlődési késleltetésre.
Fontos megfigyelni, hogy a baba mennyire reagál a környezeti hangokra. Ha a baba a játékhoz beszél, de nem reagál a felnőttek beszédére vagy a hirtelen zajokra, az riasztó jel lehet. A játékhoz való gügyögés tehát egyfajta természetes szűrő, amely segít felmérni a baba nyelvi és hallási egészségét.
A gügyögés kulturális vonatkozásai
Érdekes módon, bár a gügyögés fázisa univerzális, a babák hangjai fokozatosan elkezdenek alkalmazkodni ahhoz a nyelvhez, amelyet a környezetükben hallanak. A magyar babák gügyögése, például, hamarabb tartalmazhat olyan hangokat és ritmusokat, amelyek jellemzőek a magyar nyelv dallamára és hangsúlyozására.
A kutatók megfigyelték, hogy a babák zsargonja (amikor még nem beszélnek szavakat, de a hanglejtés már felnőtt beszédre hasonlít) már tükrözi az anyanyelv intonációját. Egy magyar baba zsargonja eltér egy japán vagy francia baba zsargonjától, még akkor is, ha a szavak még hiányoznak.
Ez azt jelenti, hogy amikor a baba a játékához gügyög, már kiválasztja és megerősíti azokat a fonémákat és ritmusokat, amelyek relevánsak lesznek számára a magyar nyelv elsajátításában. A játékokhoz való beszélgetés tehát nem csak a beszéd, hanem a nyelvi identitás kialakításának is része.
A babák agya szivacsként szívja magába a nyelvi mintákat. A játékokhoz intézett párbeszédek során már a magyar nyelv hanglejtését és ritmusát gyakorolja, mielőtt még egyetlen szót is kiejtene.
A gügyögés mint érzelmi kifejezés
A gügyögés nem kizárólag a nyelv gyakorlásáról szól; ez egyben a baba érzelmi állapotának kifejezése is. Amikor a baba elégedett, biztonságban érzi magát, és aktívan felfedezi a környezetét, a gügyögés intenzívebb és dallamosabb. A játékokhoz való beszéd gyakran a koncentrált játékidő része, amikor a baba nyugodt és elmerült a saját tevékenységében.
Ez a fajta vokális játék segít a babának az önszabályozásban is. A ritmusos hangok ismétlése megnyugtató lehet. Ha a baba kicsit feszült, a gügyögés segíthet neki abban, hogy visszanyerje a nyugalmát, miközben a figyelmét egy tárgyra fókuszálja. Ez a korai képesség az érzelmek hanggal történő kezelésére alapozza meg a későbbi érzelmi intelligenciát és a társas viselkedést.
A korai szókapcsolatok kialakítása a játékokon keresztül
A gügyögés végső soron a szavak előfutára. A baba fokozatosan elkezdi összekapcsolni a gügyögő hangokat a tárgyakkal és a cselekvésekkel. Ez a folyamat a referenciális megértés alapja.
Például, ha a baba minden alkalommal, amikor a labdájához nyúl, azt mondja, hogy „ba-ba”, és a szülő erre azt válaszolja, hogy „Igen, a labda!”, a baba agyában létrejön egy erős kapcsolat a hang (ba-ba), a tárgy (labda) és a felnőtt szó (labda) között. A játékhoz való gügyögés egy híd a véletlenszerű hangok és a szándékos kommunikáció között.
Ez a hosszas gyakorlás a játékokkal segít a babának abban, hogy a szavakat ne csak hangok láncolatának tekintse, hanem eszköznek, amellyel a környezetét irányíthatja és megértheti. Minden „beszélgetés” a macival egy újabb téglát jelent a nyelvi építkezésben, amely végül elvezet az első értelmes szavakhoz és a komplex mondatokhoz.
A baba és a játékai közötti titkos párbeszéd tehát sokkal több, mint egy aranyos jelenség. Ez a nyelvelsajátítás szívverése, a szociális képességek első tesztje, és a kognitív fejlődés motorja. Amikor legközelebb meghalljuk, ahogy a kicsi mélyen elmerülve „beszélget” a kedvenc figurájával, tudhatjuk, hogy éppen a felnőtt életre és a kommunikációra készül, a legfontosabb leckéket sajátítva el a saját kis biztonságos világában.
***
Gyakran ismételt kérdések a baba gügyögéséről és a játékokhoz való beszédről
1. 🧸 Normális, ha a baba csak egy bizonyos játékhoz gügyög intenzíven?
Igen, ez teljesen normális. A csecsemők és a kisgyermekek gyakran választanak egy átmeneti tárgyat (pl. egy plüssállatot vagy egy rongyot), amelyhez különösen kötődnek. Ez a tárgy biztonságot nyújt, és tökéletes, non-reaktív partner a kommunikációs kísérletezéshez. Ha a baba csak ehhez az egy tárgyhoz beszél, az azt jelzi, hogy erős érzelmi és szociális kapcsolatot épített ki vele, ami kiváló alapot teremt a kommunikációs gyakorlásra.
2. 🗣️ Vissza kell gügyögnöm a babának, vagy inkább beszéljek hozzá normálisan?
A legjobb, ha mindkettőt csinálja! Amikor a baba gügyög (pl. „ga-ga-ga”), tükrözze a hangját, hogy megerősítse a kommunikációs szándékát. Ezt hívják vokális turn-takingnek. Amikor szünetet tart, válaszoljon neki szülői beszéddel (magas hangszínnel, lassabban), és nevezze meg a körülötte lévő tárgyakat. Például: „Ó, azt mondtad, ga-ga? Látod azt a piros labdát?” Ez a kombináció segít áthidalni a gügyögést az értelmes szavak felé.
3. 📅 Mikor kell abbahagynia a babának a gügyögést, és elkezdenie a szavakat használni?
A gügyögés nem szűnik meg hirtelen, hanem fokozatosan alakul át. A kanonikus gügyögés (ismétlődő szótagok) általában 6-10 hónapos kor körül jelenik meg, és ezután a zsargon (felnőtt hanglejtésű halandzsa) veszi át a főszerepet 10-14 hónapos kor között. Az első értelmes szavak (amelyeket a baba tudatosan használ egy tárgyra vagy személyre) általában 12 hónapos kor körül jelennek meg, de a baba még utána is használja a gügyögést és a zsargont.
4. 🎧 Lehet a túlzott háttérzaj (TV, rádió) akadálya a játékhoz való gügyögésnek?
Igen. A folyamatos háttérzaj, különösen a televízió, csökkenti a baba azon képességét, hogy koncentráljon a saját hangjára (hallási visszacsatolás), és hogy a szülői beszédre figyeljen. A gügyögés során a babának csendes környezetre van szüksége az önálló gyakorláshoz. Javasolt, hogy a koncentrált játékidő alatt minimalizáljuk a háttérzajt.
5. ❓ Mi a különbség a gügyögés és a zsargon között?
A gügyögés (babbling) ismétlődő szótagokból áll (pl. „ba-ba-ba”), amelyek még nem tartalmaznak értelmet, és általában 6–10 hónapos korban jellemző. A zsargon (jargon) viszont már a felnőtt beszéd intonációját és ritmusát utánozza, de a hangok még érthetetlenek. A zsargon a 10–14 hónapos korra jellemző, amikor a baba már a társalgás teljes mintázatát gyakorolja, gyakran a játékokhoz beszélve.
6. 😔 Aggódnom kell, ha a babám nem gügyög a játékaihoz 6 hónaposan?
Ha a baba 6 hónaposan még nem mutat kanonikus gügyögést, de más módon kommunikál (pl. mutogat, gesztikulál, hangosan nevet), az nem feltétlenül jelent problémát, de érdemes figyelni a következő 1-2 hónapot. Ha 8-9 hónapos korra sem jelennek meg az ismétlődő szótagok, vagy a baba nem reagál a hangokra, konzultáljon gyermekorvossal vagy logopédussal, hogy kizárják a hallási vagy motoros fejlődési késleltetéseket.
7. 🧑🤝🧑 A testvérek befolyásolják a játékhoz való gügyögést?
Igen, nagymértékben. A nagyobb testvérek gyakran szolgálnak modellel a kommunikációban és a játékban. A kisebb babák, akik látják, hogy a nagyobb testvérek hogyan beszélnek a játékaikhoz (még ha csak egyedül játszanak is), gyakran utánozzák ezt a viselkedést. Azonban a testvérek jelenléte néha azt is jelentheti, hogy a szülő kevesebb egy-egy interakciót tud biztosítani, ezért a baba még inkább a játékokhoz fordul a gyakorlás érdekében.
Amikor először meglátjuk, hogy a néhány hónapos csöppségünk mélyen elmerülve, koncentráltan szól a puha macihoz vagy a színes csörgőhöz, az a pillanat egyszerre aranyos és megmosolyogtató. A baba halk, ritmikus hangokat ad ki, mintha komoly beszélgetést folytatna az élettelen tárggyal. Ez a jelenség nem csak egy kedves szülői anekdota, hanem a baba nyelvi fejlődésének egyik legfontosabb, de gyakran félreértett szakasza. A gügyögés, vagyis a játékokhoz intézett hangadás valójában egy kritikus gyakorlóterep, ahol a kicsi teszteli a saját hangképző rendszerét, és lerakja a jövőbeni kommunikáció alapjait. Ez a cikk segít megérteni, mi zajlik le a baba fejében, amikor a zsiráf figurával „társalog”.
A gügyögés mint nyelvészeti alapozás
A gügyögés (vagy kooping) az első szándékos hangadások kategóriájába tartozik, ami általában a baba életének 2. és 4. hónapja között jelenik meg. Ekkor még nem beszélünk valódi szavakról vagy szótagokról, hanem inkább elnyújtott, lágy magánhangzókról, mint az „oooo”, „aaaa” vagy „eeee”. Ezek a hangok sokkal lágyabbak és dallamosabbak, mint a korábbi reflexszerű sírás vagy morgás.
Ez a korai szakasz döntő fontosságú, mert a baba ekkor fedezi fel, hogy a szája és a torka képes hangokat produkálni, és ami még fontosabb: rájön, hogy ezek a hangok visszajelzést váltanak ki. Amikor a baba gügyög, hallja a saját hangját, és ez a hallási visszacsatolás aktiválja az agy nyelvi központjait. Ez egy önmagát erősítő folyamat, amely elengedhetetlen a későbbi beszédtanuláshoz.
A gügyögés szakaszát gyorsan követi a marginális gügyögés, ahol már megjelennek az első mássalhangzók is, mint a „k” vagy „g”. Ez a fejlődés azt mutatja, hogy a baba motoros képességei már lehetővé teszik a nyelv és az ajkak koordinált mozgását. Ez a belső kísérletezés folyamatosan finomítja a hangképzést.
A gügyögés nem csupán zajkeltés. Ez a baba első kísérlete a világ hangjainak és ritmusának lemásolására, egyfajta „vokális bemelegítés” a valódi kommunikáció előtt.
Miért pont a játékokhoz beszél a baba?
A szülők hajlamosak azt gondolni, hogy a baba csak az emberekkel kommunikál, pedig a játékokhoz intézett hangadások rendkívül fontos szerepet töltenek be a szociális és nyelvi fejlődésben. Ennek több alapvető oka van, amelyek a gyermekpszichológia és a nyelvészet területén gyökereznek.
1. A gyakorlás biztonságos terepe
A felnőttekkel folytatott interakciók során a babára nyomás nehezedik (még ha a szülők ezt nem is szándékozzák). Elvárás, hogy a hangadásnak legyen célja, és a szülők mindig reagálnak, visszatükröznek, ami nagyszerű, de néha túl intenzív lehet a kicsi számára. Ezzel szemben a plüssállatok és a babák semleges, non-reaktív partnerek.
A baba a játékhoz beszélve anélkül gyakorolhatja a hangok kombinálását és a ritmusok variálását, hogy azonnal elvárná a választ. Ez egyfajta egyirányú kommunikációs laboratórium, ahol a baba a saját tempójában kísérletezhet. Ez a kontrollált környezet növeli az önbizalmát a hangadásban.
2. A tárgyak megszemélyesítése és a szociális képzelet
Még a nagyon fiatal csecsemők is elkezdenek tárgyakat megszemélyesíteni, különösen azokat, amelyeknek emberi vagy állati vonásai vannak (szemek, arc). Ez a cselekedet a korai szociális képzelet jele. Amikor a baba a macihoz gügyög, valójában egy feltételezett interakciót szimulál. Ebben a fázisban gyakorolja azokat a kommunikációs mintákat, amelyeket a szüleitől látott: a felváltva beszélgetés ritmusát, a hangszín váltakozását.
Ez a jelenség szorosan kapcsolódik a Theory of Mind (Elme elmélete) kialakulásához, ami az a képesség, hogy megértsük, másoknak is vannak gondolatai, érzései és szándékai. Bár ez a képesség csak később, az óvodáskorban lesz teljesen kialakult, az alapjai már ekkor, a játékokkal való interakció során lerakódnak.
A baba számára a játékok a világot szimbolizálják. Amikor megszólítja őket, valójában a szociális interakció szabályait teszteli le egy biztonságos miniatűr univerzumban.
A beszédfejlődés szakaszai: A gügyögéstől az első szóig
Ahhoz, hogy megértsük, mekkora jelentőséggel bír a játékhoz való gügyögés, érdemes áttekinteni a nyelvi fejlődés főbb lépcsőit. Ez a folyamat nem ugrásokban, hanem folyamatosan, egymásra épülő szakaszokban zajlik.
1. Reflexes hangadás (születéstől 2 hónapig)
Ez a szakasz a sírásról, tüsszentésről és egyéb kényelmetlenséget jelző hangokról szól. Ezek nem szándékosak, hanem a baba fizikai állapotának megnyilvánulásai.
2. Gügyögés/Kooping (2–4 hónap)
Lágy magánhangzók, öröm vagy elégedettség kifejezése. Ekkor jelenik meg először a játékokhoz intézett hangadás. A baba ekkor kezdi el felfedezni a saját hangját.
3. Kiterjesztett magánhangzók és hangjáték (4–6 hónap)
A baba elkezdi manipulálni a hangerejét és a hangmagasságát. Sikoltozik, nyög, és megpróbálja utánozni azokat a hangokat, amelyeket a környezetében hall. Ez a szakasz kulcsfontosságú a hallás és a hangadás közötti kapcsolat megerősítésében.
4. Kanonikus gügyögés (6–10 hónap)
Ez az igazi áttörés. Megjelennek a kettőzött szótagok, mint a „ma-ma”, „ba-ba”, „da-da”. Ezek még nem szavak, de a baba már a felnőtt beszédhez hasonló ritmusban és intonációval ismétli őket. Ez a fázis létfontosságú, mert a baba ekkor gyakorolja a szótagok felépítését.
5. Változatos gügyögés és zsargon (10–14 hónap)
A baba már különböző szótagokat kombinál (pl. „ba-da-ki”). Megjelenik a zsargon, ami felnőtt beszédre emlékeztető intonációjú, de érthetetlen halandzsa. A játékhoz beszélve a zsargon használata különösen jellemző, mivel a baba a társalgás teljes dinamikáját utánozza, beleértve a kérdő és kijelentő mondatok hanglejtését is.
| Életkor | Fő Vokális Jellemző | Játékhoz Kapcsolódó Viselkedés |
|---|---|---|
| 2-4 hónap | Magánhangzók (Kooping) | Hosszú „aaaa” hangok a felettük lógó játékokhoz. |
| 6-10 hónap | Kanonikus gügyögés (Pl. „ba-ba”) | Ritmusos, ismétlődő szótagok a plüssállatokhoz, mintha válaszokat várna. |
| 10-14 hónap | Zsargon és intonáció | Hosszú, érthetetlen „monológok” a babához, felnőtt beszéd hanglejtéssel. |
A nyelv és a motoros készségek összefüggése
Gyakran elfelejtjük, hogy a beszéd nem csak kognitív, hanem rendkívül komplex motoros képesség is. A gügyögés a száj, a nyelv, az ajkak és a légzőrendszer izmainak összehangolt edzése. Amikor a baba a játékhoz beszél, valójában egy intenzív fizikai tréninget végez.
A finommotoros fejlődés és a beszédfejlődés szorosan összefonódik. Amikor a baba képes manipulálni egy tárgyat – megfogni, rázni, megfordítani –, az a kéz-szem koordináció mellett a száj körüli izmok kontrollját is fejleszti. Ez a szinkronizált fejlődés teszi lehetővé, hogy később a baba képes legyen az összetett hangok és szótagok pontos kiejtésére.
A babák, akik sokat foglalkoznak a játékaikkal, és közben hangokat adnak ki, gyorsabban fejlesztik a artikulációs képességeiket. A játékokhoz való beszéd egyfajta artikulációs próba, ahol a baba újra és újra elismétli a legújabban felfedezett hangkombinációkat, amíg azok automatikussá nem válnak.
Minden egyes gügyögő hang, amit a baba a macihoz intéz, egy izomgyakorlat, ami a jövőbeli „anya” és „apa” szavak kiejtését készíti elő.
A szociális interakció szimulálása: A felváltott beszéd gyakorlása
A kommunikáció egyik legfontosabb eleme a felváltott beszéd (turn-taking). A babák már nagyon korán megtanulják, hogy a párbeszéd során van egy adó és egy vevő fél, és a szerepek folyamatosan cserélődnek. Ez a mintázat a játékokhoz való gügyögés során tökéletesen megfigyelhető.
A baba mond egy hangot, majd megáll, mintha várná a plüssállat válaszát. Mivel a plüssállat nem válaszol, a baba kis szünet után folytatja a „beszédet”. Ezzel a folyamattal a baba internalizálja a kommunikációs szünetek és a ritmus fontosságát. Ez a képesség kritikus lesz később, amikor valós emberi interakcióba lép.
A közös figyelem fejlesztése
A játékhoz való beszéd gyakran együtt jár a közös figyelem (joint attention) képességének fejlődésével. Ez azt jelenti, hogy a szülő és a baba egyszerre fókuszálnak ugyanarra a tárgyra. Ha a baba a zsiráfhoz gügyög, és közben ránéz a szülőre, ezzel jelzi: „Nézd, én erről a zsiráfot mondom neked valamit!”
Ez a háromszög (baba – tárgy – szülő) a nyelvelsajátítás alapköve. A játékhoz intézett hangok segítik a babát abban, hogy összekapcsolja a tárgyakat a hangokkal és a szociális interakcióval. A szülői visszajelzés (pl. „Ó, mesélsz a zsiráfodnak?”) megerősíti a baba szándékát, és segít neki a szavak és a tárgyak közötti kapcsolat kialakításában.
Hogyan segíthetik a szülők a játékhoz intézett gügyögést?
Bár a játékhoz való gügyögés egy spontán, belső motivációjú folyamat, a szülők tudatosan támogathatják ezt a kritikus fejlesztési szakaszt anélkül, hogy túlságosan beavatkoznának.
1. Tükrözés és megerősítés
Amikor a baba gügyög a játékához, a legjobb, amit tehetünk, hogy tükrözzük a hangját és az intonációját. Ha a baba „ba-ba-ba” hangot ad ki, ismételjük meg ugyanezt, de ne várjuk el azonnal, hogy visszatükrözze a felnőtt beszédét. Ez megerősíti a babát abban, hogy a hangjai fontosak, és része a párbeszédnek.
2. A „szülői beszéd” (parentese) használata
A szülői beszéd (vagy „motherese”) az a magasabb hangszínű, elnyújtott, dallamos beszéd, amit ösztönösen használunk a babákkal. Ez a stílus segít a babának jobban elkülöníteni a hangokat, és felhívja a figyelmét a beszéd ritmusára és az érzelmi tartalmára. Amikor a baba a játékhoz beszél, mi is használjuk a szülői beszédet, amikor a játékról beszélünk.
Például, ha a baba a kisautójához gügyög, mondhatjuk: „ÓÓÓ, megy az autÓÓÓ? Nagyon gyorsan megy!” Ezzel a módszerrel a baba jobban összekapcsolja a hallott hangokat a látott tárgyakkal és a cselekvés fogalmával.
3. Megnevezés és kiterjesztés
Amikor a baba a játékhoz beszél, nevezzük meg a tárgyat, és mondjunk róla egy rövid mondatot. Ha a macihoz gügyög, mondjuk: „Igen, ez a Maci. A maci puha.” Ne fojtsuk el a baba gügyögését a túl sok beszéddel, de kínáljunk neki nyelvi inputot, ami a saját érdeklődési köréhez kapcsolódik.
A legfontosabb szülői feladat nem az, hogy megtanítsuk a babát beszélni, hanem az, hogy megteremtsük a környezetet, ahol a beszéd iránti belső motivációja virágozhat.
A gügyögés és a különböző típusú játékok
Nem minden játék vált ki azonos reakciót a babából. A tárgyak jellege jelentősen befolyásolja, milyen típusú vokális interakciót kezdeményez a kicsi.
Puha játékok (Plüssállatok, babák)
Ezek a játékok azok, amelyek leginkább ösztönzik a szociális interakciót és a zsargont. Mivel emberi vagy állati vonásaik vannak, a babák hajlamosak őket kommunikációs partnerként kezelni. A gügyögés ilyenkor gyakran magában foglalja a felváltott beszéd szimulálását, hosszas monológokat, és érzelmi hangszínt (pl. vigasztaló, vagy éppen izgatott hangokat).
Funkcionális játékok (Autók, építőkockák)
Ezekhez a játékokhoz a baba gyakran ad ki hangokat, amelyek a cselekvést utánozzák (pl. „brrrumm” az autóhoz, „puff” a leeső kockához). Ez a vokális utánzás segít a babának összekapcsolni a hangokat a mozgással és a fizikai világgal. Ez a fajta gügyögés az akusztikus szimuláció, ami elengedhetetlen a szavak későbbi jelentésének megértéséhez.
Oktató és interaktív játékok
A zenélő vagy beszélő játékok esetében a baba gyakran megpróbálja utánozni a gép által kibocsátott hangokat. Bár ezek a játékok szórakoztatóak, fontos, hogy ne helyettesítsék a szülői interakciót. A legjobb, ha a baba a játékhoz beszél, és a szülő reflektál a hangra, nem pedig a játék maga adja a választ. A gépi hangok nem rendelkeznek azzal a rugalmassággal és érzelmi tartalommal, ami a nyelvi fejlődéshez szükséges.
A neurológiai háttér: A hallási visszacsatolás hurok
A baba gügyögése a játékhoz nem csupán véletlenszerű hangok sorozata; ez egy rendkívül kifinomult neurológiai folyamat eredménye. A kulcs ebben a folyamatban a hallási visszacsatolás hurok (auditory feedback loop).
Amikor a baba hangot ad ki, a hang a fülén keresztül eljut az agy hallóközpontjába (Wernicke-terület). Az agy ezután összehasonlítja a hallott hangot a szándékolt hanggal, és utasításokat küld a motoros központoknak (Broca-terület), hogy módosítsa a száj és a torok mozgását a kívánt hang elérése érdekében.
A babák, akik hallják a saját gügyögésüket, gyorsabban haladnak a beszédfejlődésben. Ez különösen igaz, ha a tárgyakhoz való beszéd során a környezet csendes, és a baba jobban tud koncentrálni a saját hangjára. A kutatások azt mutatják, hogy a siket babák is elkezdenek gügyögni, de mivel nincs hallási visszacsatolásuk, a gügyögésük nem fejlődik tovább a kanonikus szakaszba, és hamar elhal.
A dopamin szerepe
A gügyögés során az agyban dopamin szabadul fel. Ez a „jutalmazó” neurotranszmitter arra ösztönzi a babát, hogy folytassa a viselkedést. Amikor a baba sikeresen produkál egy új hangot vagy szótagot (pl. „da”), és hallja a saját hangját, ez az örömteli érzés megerősíti a hangadás iránti motivációt. Ez a belső jutalommechanizmus az, ami a babát órákon át képes fenntartani a játékhoz intézett „beszélgetések” során.
Amikor a gügyögés elmarad: Mikor érdemes szakembert felkeresni?
Bár a fejlődés üteme gyermekenként eltérő, vannak bizonyos mérföldkövek, amelyeket érdemes figyelemmel kísérni. A játékhoz való gügyögés hiánya, vagy a hangadás teljes elmaradása jelezhet problémákat, amelyek korai beavatkozást igényelnek.
A hallásvizsgálat fontossága
Ha egy baba nem gügyög, az első és legfontosabb lépés a hallásvizsgálat. Mivel a hallási visszacsatolás létfontosságú a beszédfejlődéshez, a halláskárosodás gyakran a hangadás hiányában nyilvánul meg először. A korai diagnózis és a hallókészülék használata jelentősen javíthatja a beszédfejlődés esélyeit.
Motoros vagy kognitív késleltetés
Ha a baba 7-8 hónapos korára sem produkál kanonikus gügyögést (ismétlődő szótagok, mint a „baba” vagy „mama”), és nem is kommunikál a játékaival, érdemes beszélni a gyermekorvossal. Ez utalhat motoros nehézségekre, amelyek befolyásolják az artikulációs szervek mozgását, vagy egy általánosabb kognitív vagy fejlődési késleltetésre.
Fontos megfigyelni, hogy a baba mennyire reagál a környezeti hangokra. Ha a baba a játékhoz beszél, de nem reagál a felnőttek beszédére vagy a hirtelen zajokra, az riasztó jel lehet. A játékhoz való gügyögés tehát egyfajta természetes szűrő, amely segít felmérni a baba nyelvi és hallási egészségét.
A gügyögés kulturális vonatkozásai
Érdekes módon, bár a gügyögés fázisa univerzális, a babák hangjai fokozatosan elkezdenek alkalmazkodni ahhoz a nyelvhez, amelyet a környezetükben hallanak. A magyar babák gügyögése, például, hamarabb tartalmazhat olyan hangokat és ritmusokat, amelyek jellemzőek a magyar nyelv dallamára és hangsúlyozására.
A kutatók megfigyelték, hogy a babák zsargonja (amikor még nem beszélnek szavakat, de a hanglejtés már felnőtt beszédre hasonlít) már tükrözi az anyanyelv intonációját. Egy magyar baba zsargonja eltér egy japán vagy francia baba zsargonjától, még akkor is, ha a szavak még hiányoznak.
Ez azt jelenti, hogy amikor a baba a játékához gügyög, már kiválasztja és megerősíti azokat a fonémákat és ritmusokat, amelyek relevánsak lesznek számára a magyar nyelv elsajátításában. A játékokhoz való beszélgetés tehát nem csak a beszéd, hanem a nyelvi identitás kialakításának is része.
A babák agya szivacsként szívja magába a nyelvi mintákat. A játékokhoz intézett párbeszédek során már a magyar nyelv hanglejtését és ritmusát gyakorolja, mielőtt még egyetlen szót is kiejtene.
A gügyögés mint érzelmi kifejezés
A gügyögés nem kizárólag a nyelv gyakorlásáról szól; ez egyben a baba érzelmi állapotának kifejezése is. Amikor a baba elégedett, biztonságban érzi magát, és aktívan felfedezi a környezetét, a gügyögés intenzívebb és dallamosabb. A játékokhoz való beszéd gyakran a koncentrált játékidő része, amikor a baba nyugodt és elmerült a saját tevékenységében.
Ez a fajta vokális játék segít a babának az önszabályozásban is. A ritmusos hangok ismétlése megnyugtató lehet. Ha a baba kicsit feszült, a gügyögés segíthet neki abban, hogy visszanyerje a nyugalmát, miközben a figyelmét egy tárgyra fókuszálja. Ez a korai képesség az érzelmek hanggal történő kezelésére alapozza meg a későbbi érzelmi intelligenciát és a társas viselkedést.
A korai szókapcsolatok kialakítása a játékokon keresztül
A gügyögés végső soron a szavak előfutára. A baba fokozatosan elkezdi összekapcsolni a gügyögő hangokat a tárgyakkal és a cselekvésekkel. Ez a folyamat a referenciális megértés alapja.
Például, ha a baba minden alkalommal, amikor a labdájához nyúl, azt mondja, hogy „ba-ba”, és a szülő erre azt válaszolja, hogy „Igen, a labda!”, a baba agyában létrejön egy erős kapcsolat a hang (ba-ba), a tárgy (labda) és a felnőtt szó (labda) között. A játékhoz való gügyögés egy híd a véletlenszerű hangok és a szándékos kommunikáció között.
Ez a hosszas gyakorlás a játékokkal segít a babának abban, hogy a szavakat ne csak hangok láncolatának tekintse, hanem eszköznek, amellyel a környezetét irányíthatja és megértheti. Minden „beszélgetés” a macival egy újabb téglát jelent a nyelvi építkezésben, amely végül elvezet az első értelmes szavakhoz és a komplex mondatokhoz.
A baba és a játékai közötti titkos párbeszéd tehát sokkal több, mint egy aranyos jelenség. Ez a nyelvelsajátítás szívverése, a szociális képességek első tesztje, és a kognitív fejlődés motorja. Amikor legközelebb meghalljuk, ahogy a kicsi mélyen elmerülve „beszélget” a kedvenc figurájával, tudhatjuk, hogy éppen a felnőtt életre és a kommunikációra készül, a legfontosabb leckéket sajátítva el a saját kis biztonságos világában.
***
Gyakran ismételt kérdések a baba gügyögéséről és a játékokhoz való beszédről
1. 🧸 Normális, ha a baba csak egy bizonyos játékhoz gügyög intenzíven?
Igen, ez teljesen normális. A csecsemők és a kisgyermekek gyakran választanak egy átmeneti tárgyat (pl. egy plüssállatot vagy egy rongyot), amelyhez különösen kötődnek. Ez a tárgy biztonságot nyújt, és tökéletes, non-reaktív partner a kommunikációs kísérletezéshez. Ha a baba csak ehhez az egy tárgyhoz beszél, az azt jelzi, hogy erős érzelmi és szociális kapcsolatot épített ki vele, ami kiváló alapot teremt a kommunikációs gyakorlásra.
2. 🗣️ Vissza kell gügyögnöm a babának, vagy inkább beszéljek hozzá normálisan?
A legjobb, ha mindkettőt csinálja! Amikor a baba gügyög (pl. „ga-ga-ga”), tükrözze a hangját, hogy megerősítse a kommunikációs szándékát. Ezt hívják vokális turn-takingnek. Amikor szünetet tart, válaszoljon neki szülői beszéddel (magas hangszínnel, lassabban), és nevezze meg a körülötte lévő tárgyakat. Például: „Ó, azt mondtad, ga-ga? Látod azt a piros labdát?” Ez a kombináció segít áthidalni a gügyögést az értelmes szavak felé.
3. 📅 Mikor kell abbahagynia a babának a gügyögést, és elkezdenie a szavakat használni?
A gügyögés nem szűnik meg hirtelen, hanem fokozatosan alakul át. A kanonikus gügyögés (ismétlődő szótagok) általában 6-10 hónapos kor körül jelenik meg, és ezután a zsargon (felnőtt hanglejtésű halandzsa) veszi át a főszerepet 10-14 hónapos kor között. Az első értelmes szavak (amelyeket a baba tudatosan használ egy tárgyra vagy személyre) általában 12 hónapos kor körül jelennek meg, de a baba még utána is használja a gügyögést és a zsargont.
4. 🎧 Lehet a túlzott háttérzaj (TV, rádió) akadálya a játékhoz való gügyögésnek?
Igen. A folyamatos háttérzaj, különösen a televízió, csökkenti a baba azon képességét, hogy koncentráljon a saját hangjára (hallási visszacsatolás), és hogy a szülői beszédre figyeljen. A gügyögés során a babának csendes környezetre van szüksége az önálló gyakorláshoz. Javasolt, hogy a koncentrált játékidő alatt minimalizáljuk a háttérzajt.
5. ❓ Mi a különbség a gügyögés és a zsargon között?
A gügyögés (babbling) ismétlődő szótagokból áll (pl. „ba-ba-ba”), amelyek még nem tartalmaznak értelmet, és általában 6–10 hónapos korban jellemző. A zsargon (jargon) viszont már a felnőtt beszéd intonációját és ritmusát utánozza, de a hangok még érthetetlenek. A zsargon a 10–14 hónapos korra jellemző, amikor a baba már a társalgás teljes mintázatát gyakorolja, gyakran a játékokhoz beszélve.
6. 😔 Aggódnom kell, ha a babám nem gügyög a játékaihoz 6 hónaposan?
Ha a baba 6 hónaposan még nem mutat kanonikus gügyögést, de más módon kommunikál (pl. mutogat, gesztikulál, hangosan nevet), az nem feltétlenül jelent problémát, de érdemes figyelni a következő 1-2 hónapot. Ha 8-9 hónapos korra sem jelennek meg az ismétlődő szótagok, vagy a baba nem reagál a hangokra, konzultáljon gyermekorvossal vagy logopédussal, hogy kizárják a hallási vagy motoros fejlődési késleltetéseket.
7. 🧑🤝🧑 A testvérek befolyásolják a játékhoz való gügyögést?
Igen, nagymértékben. A nagyobb testvérek gyakran szolgálnak modellel a kommunikációban és a játékban. A kisebb babák, akik látják, hogy a nagyobb testvérek hogyan beszélnek a játékaikhoz (még ha csak egyedül játszanak is), gyakran utánozzák ezt a viselkedést. Azonban a testvérek jelenléte néha azt is jelentheti, hogy a szülő kevesebb egy-egy interakciót tud biztosítani, ezért a baba még inkább a játékokhoz fordul a gyakorlás érdekében.
Leave a Comment