A várandósság utolsó heteiben a kismamák élete egy új, izgalmas ritmushoz igazodik, amelynek egyik legmeghatározóbb eleme a rendszeressé váló orvosi ellenőrzés. Ebben az időszakban ismerkedünk meg közelebbről azzal a géppel, amelynek hangja sokunk számára örökre emlékezetes marad: a kardiotokográffal, vagyis a CTG-vel. Ez az eszköz a modern szülészet egyik legalapvetőbb pillére, amely lehetővé teszi, hogy bepillantást nyerjünk a méhen belüli világba, és megnyugtató választ kapjunk arra a kérdésre, hogy jól érzi-e magát a kisbabánk.
Amikor először fekszünk fel a vizsgálóágyra, és a szülésznő óvatosan felhelyezi a hasunkra a rugalmas öveket, egyfajta várakozással teli csend telepszik a szobára. Aztán hirtelen felcsendül egy ütemes, gyors zakatolás, amely leginkább egy vágtázó kiscsikó patáinak dobogására emlékeztet. Ez a hang a magzati szívhang, amely nemcsak a baba életműködését jelzi, hanem egyfajta láthatatlan hidat is képez az anya és a gyermeke között a külvilágban.
A vizsgálat lényege messze túlmutat a puszta hangélményen, hiszen a gép által rajzolt görbék komplex információkat hordoznak a méhlepény állapotáról, a magzat oxigénellátottságáról és az esetleges méhösszehúzódások intenzitásáról. A CTG tehát egyfajta állapotfelmérés, amely segít az orvosoknak időben felismerni, ha a babának támogatásra van szüksége, vagy ha a szülés folyamata a vártnál közelebb van.
A technológia mögötti tudomány és a készülék felépítése
A CTG elnevezés a görög „kardia” (szív), „tokosz” (szülés) és „graphein” (írás) szavakból tevődik össze, ami pontosan leírja az eszköz funkcióját: a szívműködés és a fájástevékenység egyidejű rögzítését. A vizsgálat során két különálló érzékelőt, úgynevezett transzducert helyeznek a kismama hasára. Az egyik a Doppler-elven alapuló ultrahangos érzékelő, amely a magzati szívverést figyeli, a másik pedig egy nyomásérzékelő, amely a méhfal feszülését, azaz az összehúzódásokat méri.
Az ultrahangos fej magas frekvenciájú hanghullámokat bocsát ki, amelyek visszaverődnek a magzati szívbillentyűkről és a falakról. A gép ezeket a visszaverődéseket alakítja át hallható hanggá és a papírszalagon látható hullámvonalakká. Érdekes módon a magzati szívverés sokkal gyorsabb, mint a felnőtteké; egy egészséges baba percenkénti pulzusszáma általában 110 és 160 között mozog, ami a fejlődő szervezet intenzív anyagcseréjét és oxigénigényét tükrözi.
A másik érzékelő, a tokométer, a méh fundusánál, vagyis a méh felső részénél kap helyet. Ez az eszköz nem a fájdalmat méri – hiszen az szubjektív –, hanem a méhizomzat megfeszülését és annak időtartamát. Amikor a méh összehúzódik, a has fala megkeményedik, amit az érzékelő mechanikai nyomásként érzékel, és egy emelkedő görbeként jelenít meg a monitoron. Ez az adatsor segít megkülönböztetni a jóslófájásokat a valódi tágulási szakasz kezdetétől.
A CTG nem csupán egy gép, hanem egy tolmács, amely lefordítja nekünk a magzat néma jelzéseit a biztonság nyelvére.
Mikor válik szükségessé a rendszeres monitorozás
A magyarországi protokoll szerint a panaszmentes várandósság esetén a CTG vizsgálatokat általában a 36. vagy 38. héten kezdik el. Ebben a terminusban a baba már fejlett idegrendszerrel rendelkezik, így a szívműködése és a mozgása közötti összefüggések releváns információval szolgálnak. Kezdetben hetente egyszer kell megjelenni a vizsgálaton, de a betöltött 40. hét után, azaz a terminustúllépés időszakában ez a gyakoriság napi szintre is emelkedhet.
Léteznek olyan esetek, amikor az orvos korábbi monitorozást rendel el. Ilyen lehet például a magas vérnyomás, a terhességi cukorbetegség, a korábbi terhességi komplikációk vagy a magzat becsült súlyának elmaradása a várttól. Ezekben a helyzetekben a CTG biztosítékot ad arra, hogy a méhlepény még mindig képes maradéktalanul ellátni a funkcióját, és a baba nem szenved hiányt semmiben.
A vizsgálat időpontja sokszor a reggeli vagy a kora délelőtti órákra esik, de a szülészeteken a nap 24 órájában elérhető ez a technológia. Ha a kismama azt tapasztalja, hogy a magzatmozgások száma jelentősen lecsökkent, vagy a baba szokatlanul hevesen reagál, bármikor soron kívül elvégezhető egy ellenőrzés. Ez a rugalmasság hatalmas lelki biztonságot nyújt a várandósság utolsó, sokszor szorongással teli heteiben.
A vizsgálat menete és a kismama feladatai
A CTG vizsgálat egyáltalán nem fájdalmas, inkább csak türelmet igényel. A kismama kényelmesen elhelyezkedik egy dönthető székben vagy az oldalán fekszik az ágyon. Érdemes kerülni a háton fekvést, mert a növekvő méh nyomást gyakorolhat a nagyvénára (vena cava), ami szédüléshez vagy a magzati szívfrekvencia átmeneti leeséséhez vezethet. Az asszisztens vagy a szülésznő zselével keni be az érzékelők helyét, hogy a hanghullámok akadálytalanul terjedhessenek.
Egy átlagos mérés 20-40 percig tart. Ennyi időre van szükség ahhoz, hogy a gép rögzíteni tudja a baba ébrenléti és alvási periódusait is. A magzatok ugyanis napközben is sokat alszanak, ilyenkor a szívritmusuk egyenletesebb, kevésbé változékony. Ha a baba éppen pihen, előfordulhat, hogy a szülésznő óvatosan megmozgatja a hasat, vagy cukros tea, csokoládé fogyasztását javasolja, hogy „felébressze” a kicsit a hitelesebb eredmény érdekében.
Sok esetben a kismama kezébe adnak egy kis nyomógombot is. Ezt akkor kell megnyomni, amikor érezzük a baba mozgását. Ez az úgynevezett aktív CTG vagy NST (non-stress test), ahol az orvos azt figyeli, hogy a mozgásra válaszul a baba pulzusa megemelkedik-e. Ez az egészséges reakció azt jelzi, hogy a magzat idegrendszere jól működik, és van elég tartalék energiája a fizikai aktivitáshoz.
Hogyan olvassuk a görbéket: a számok és vonalak jelentése
Bár a CTG lelet kiértékelése kizárólag szakorvosi feladat, a kismamák természetes kíváncsisággal figyelik a papírszalagon futó vonalakat. A felső görbe mutatja a magzati szívfrekvenciát, az alsó pedig a méh tevékenységét. Az egyik legfontosabb mutató az alapfrekvencia, amely a baba nyugalmi pulzusszáma. Ha ez tartósan 110 alá süllyed (bradycardia) vagy 160 fölé emelkedik (tachycardia), az további vizsgálatokat tehet szükségessé.
A görbe apró, fűrészfog-szerű ingadozásait variabilitásnak nevezzük. Ez a legbiztatóbb jel: azt mutatja, hogy a baba szívműködése folyamatosan alkalmazkodik a környezeti ingerekhez, ami az érett idegrendszer és a jó oxigénellátás jele. Ha a görbe túl sima, „beszűkült”, az utalhat a baba mély alvására, de bizonyos gyógyszerek hatására vagy oxigénhiányos állapotra is, ezért ilyenkor a mérést általában megismétlik.
A görbén látható kiugró csúcsokat akcelerációnak hívjuk. Ezek a szívverés átmeneti gyorsulásai, amelyek általában magzatmozgáshoz köthetőek. Egy jó CTG-leleten legalább két ilyen kiugrásnak kell lennie húsz perc alatt. Ezzel szemben a decelerációk, vagyis a szívfrekvencia hirtelen esései óvatosságra intenek. Vannak „jóindulatú” lassulások, amelyek például a baba fejének nyomódása miatt alakulnak ki a szülési csatornában, de a kései vagy szabálytalan lassulások a méhlepény elégtelenségére hívhatják fel a figyelmet.
| Paraméter | Normál érték | Jelentősége |
|---|---|---|
| Alapfrekvencia | 110-160 ütés/perc | Az általános állapot mutatója |
| Variabilitás | 5-25 ütés/perc hullámzás | Az idegrendszeri szabályozás jele |
| Akceleráció | Jelen van mozgáskor | Jó magzati kondíciót jelez |
| Deceleráció | Lehetőleg nincs | Oxigénhiányra utalhat |
A reaktív és nem reaktív lelet közötti különbség
Amikor az orvos azt mondja, hogy a CTG „reaktív”, fellélegezhetünk. Ez azt jelenti, hogy a baba aktív, a mozgásaira szívfrekvencia-gyorsulással válaszol, és nincsenek aggasztó lassulások. Ez az eredmény nagy valószínűséggel előrevetíti, hogy a következő egy hétben a baba biztonságban van a méhen belül. A reaktív teszt a pozitív megerősítése annak, hogy a terhesség élettani folyamatai rendben zajlanak.
A „nem reaktív” lelet nem feltétlenül jelent bajt, de mindenképpen éberséget igényel. Leggyakrabban egyszerűen arról van szó, hogy a baba végigaludta a vizsgálatot. Ilyenkor a kismamát megkérik, hogy sétáljon egyet, igyon egy kis vizet, vagy egyen pár falatot, majd megismétlik a mérést. Ha a második mérés is egyhangú marad, az orvos dönthet ultrahangos áramlásmérés (flowmetria) vagy egyéb biofizikai profil készítése mellett, hogy kizárja a lepényi elégtelenséget.
Fontos tudni, hogy a CTG egy pillanatnyi állapotot rögzít. Olyan, mint egy fénykép: megmutatja, mi történik éppen most, de nem ad garanciát a távoli jövőre. Éppen ezért van szükség a rendszeres, protokoll szerinti ismétlésre. A modern szoftverek ma már képesek pontozni is a látottakat (például a Fischer-féle pontrendszer alapján), ami segíti az orvosokat az objektivitás megőrzésében.
A méhösszehúzódások figyelése és a szülés előjelei
Miközben a felső görbe a baba szívét figyeli, az alsó csík a „fájásmérő”. A terhesség utolsó heteiben természetes, hogy a méh izomzata készül a nagy feladatra. Ezek a Braxton Hicks-összehúzódások a CTG-n kisebb dombokként jelennek meg. Általában szabálytalanok, nem túl magasak, és a kismama gyakran csak a has keményedéseként érzékeli őket. Ez még nem a szülés kezdete, csupán a „főpróba”.
Amikor a valódi szülés megindul, a fájások görbéje szabályosabbá válik. A dombok egyre magasabbak lesznek, az alapvonalhoz képest jelentős emelkedést mutatnak, és ami a legfontosabb: ritmusosak. Az orvosok figyelik a fájások közötti szüneteket is, hiszen a méhlepény ekkor tud újra friss oxigénnel telítődni a baba számára. A CTG segít eldönteni, hogy a kismama által érzett feszülés valódi tágulási fájás-e, vagy csak a szervezet csalóka jelzése.
A szülés alatti CTG-monitorozás során a fájás és a szívhang közötti szinkronitás kapja a főszerepet. Ha a baba szívverése a fájás csúcsán vagy közvetlenül utána lassul le, az azt jelezheti, hogy a köldökzsinór nyomódik, vagy a lepényi keringés átmenetileg nem tudja kompenzálni a nyomást. Ez az információ teszi lehetővé, hogy a szülészorvos szükség esetén beavatkozzon, például testhelyzet váltást javasoljon az anyának vagy gyorsítsa a folyamatot.
Külső tényezők, amelyek befolyásolhatják az eredményt
Számos olyan külső körülmény van, amely „zajosabbá” teheti a CTG képet, vagy félrevezető eredményt adhat. Az egyik ilyen a kismama testtömege; a vastagabb zsírszövet nehezítheti a hanghullámok terjedését, így az érzékelő nehezebben találja meg a szívhangot. Ilyenkor türelemre van szükség, és gyakran a szülésznőnek többször is át kell helyeznie a transzducert a hasfalon.
A kismama aktuális állapota is döntő. Ha valaki éhesen, leesett vércukorszinttel érkezik a vizsgálatra, a babája is lustább, inaktívabb lesz. Ugyanez igaz a dehidratációra is: a kevés folyadékfogyasztás csökkentheti a magzatvíz mennyiségét, ami miatt a baba szorosabban van a méhben, és a mozgásai másfajta görbét rajzolhatnak. Egy csésze kávé vagy egy erősebb tea viszont felpörgetheti a magzatot, ami magasabb alapfrekvenciát eredményezhet.
A dohányzás drasztikus hatással van a CTG-re. A nikotin szűkíti az ereket, így a vizsgálat alatt is láthatóvá válik az oxigénellátás romlása és a baba megemelkedett pulzusa. Emiatt is kiemelten fontos a káros szenvedélyek elhagyása. Emellett bizonyos gyógyszerek, például egyes vérnyomáscsökkentők vagy nyugtatók is módosíthatják a szívfrekvenciát, ezért mindig tájékoztatni kell a vizsgáló személyzetet az aktuálisan szedett készítményekről.
A babák egyénisége már a pocakban is megmutatkozik; van, aki végigalussza a mérést, és van, aki valóságos dobszólót ad elő a transzduceren.
A CTG szerepe a szülőszobán: folyamatos vs. szakaszos figyelés
Amikor elérkezik a nagy nap, a CTG szerepe felértékelődik. Alacsony kockázatú szüléseknél gyakran alkalmaznak szakaszos monitorozást, ami azt jelenti, hogy óránként 15-20 percre teszik fel a gépet, a köztes időben pedig a kismama szabadon mozoghat. Ez segít a vajúdás természetes haladásában, hiszen a gravitáció és a mozgás elősegíti a baba beilleszkedését.
Vannak azonban helyzetek, amikor elengedhetetlen a folyamatos monitorozás. Ilyen például a burokrepedés utáni állapot, az oxitocinos fájásgyengítés, az epidurális érzéstelenítés vagy bármilyen korábbi császármetszés utáni hüvelyi szülés kísérlete. Ilyenkor az orvosok másodpercről másodpercre látni akarják, hogyan reagál a baba a vajúdás stresszére.
A modern kórházakban már elérhetőek a vezeték nélküli (telemetriás) CTG készülékek is. Ezek a kis, vízálló távadók lehetővé teszik, hogy a kismama sétáljon, labdán üljön, vagy akár a kádban vajúdjon, miközben a szívhang adatai folyamatosan érkeznek a központi monitorra. Ez a technológia ötvözi a biztonságot a mozgásszabadsággal, ami nagyban javítja a szülésélményt.
Otthoni szívhangfigyelők: segítség vagy stresszforrás?
A piacon számos olyan eszköz kapható, amelyet otthoni használatra, a „baba megnyugtató hallgatására” hirdetnek. Fontos azonban különbséget tenni a hobbi-szintű szívhanghallgatók (Angelsounds és társai) és a professzionális CTG gépek között. Az otthoni készülékek csupán a hangot közvetítik, de nem képesek a komplex elemzésre, nem rögzítik a variabilitást és a méhösszehúzódásokat.
A szakemberek véleménye megoszlik ezekről az eszközökről. Egyrészről átmeneti megnyugvást adhatnak a szorongó kismamának, másrészről viszont hamis biztonságérzetet kelthetnek. Ha a kismama hallja a szívhangot, de az lassú vagy nem megfelelő ritmusú, azt laikus füllel nem biztos, hogy észreveszi. Fordított esetben pedig egy nehezebben megtalált szívhang felesleges pánikot és rohanást okozhat a sürgősségi osztályra.
Léteznek már bérelhető, orvosi minőségű otthoni CTG készülékek is, amelyeket távfelügyelettel lehet használni. Ezeknél a mérést a kismama otthon végzi el, az adatokat pedig az interneten keresztül elküldi egy központba, ahol szakorvos értékeli ki azokat. Ez a megoldás különösen hasznos lehet veszélyeztetett terhesség esetén, vagy ha a kismama távol lakik a kórháztól, de soha nem helyettesítheti a személyes orvosi konzultációt és a fizikai vizsgálatot.
A vizsgálat pszichológiája: hogyan maradjunk nyugodtak?
Sok kismama számára a CTG vizsgálat feszültségforrás. A gép monoton kattogása vagy a grafikonon látható hirtelen változások könnyen beindíthatják az aggodalmat. Érdemes tudatosítani, hogy a CTG egy érzékeny műszer, amely néha technikai okokból is produkálhat furcsaságokat. Ha a baba elmozdul az érzékelő alól, a görbe hirtelen leeshet vagy megszakadhat – ez nem a szívleállás jele, hanem egyszerűen a kontaktus elvesztése.
Segíthet, ha a vizsgálat alatt relaxációs technikákat alkalmazunk, mélyeket lélegzünk, vagy halk zenét hallgatunk. Ha valami aggaszt minket a látottakkal kapcsolatban, bátran kérdezzünk rá a szülésznőnél. Ők naponta több tucat leletet látnak, és pontosan tudják, mi az, ami csak egy technikai zörej, és mi az, ami valódi figyelmet igényel. A tájékozottság a legjobb ellenszere a félelemnek.
A CTG-szoba gyakran a kismamák találkozóhelye is, ahol a várakozás közben megoszthatják tapasztalataikat. Fontos azonban, hogy ne hasonlítsuk össze a saját görbénket a máséval. Minden baba és minden terhesség más; ami az egyiknél normális, a másiknál már figyelemfelhívó lehet. Bízzunk a saját megérzéseinkben és a kezelőorvosunk szakértelmében.
Amikor a CTG azonnali beavatkozást jelez
Bár az esetek döntő többségében a CTG megnyugtató eredménnyel zárul, előfordulhat, hogy a gép olyan jeleket rögzít, amelyek azonnali döntést igényelnek. A legsúlyosabb jelzés a tartós bradycardia, vagyis amikor a szívverés tartósan és jelentősen a normál tartomány alá esik és ott is marad. Ez utalhat köldökzsinór-előesésre vagy lepényleválásra, ami sürgősségi császármetszést tehet szükségessé.
A kései lassulások (decelerációk), amelyek minden fájás után ismétlődnek, a magzat tartalék energiáinak kimerülését jelzik. Ilyenkor az orvos mérlegeli a szülés befejezésének módját. Nem kell azonban azonnal a legrosszabbra gondolni; sokszor egy infúzió bekötése, az anya oxigénnel való ellátása vagy egyszerűen a bal oldalra fordulás rendezi a képet.
A CTG legnagyobb előnye éppen ez a korai figyelmeztető rendszer. Lehetővé teszi, hogy ne csak akkor cselekedjenek az orvosok, amikor már baj van, hanem már akkor, amikor a bajnak csak az előszelei mutatkoznak. Ez a megelőző szemlélet drasztikusan csökkentette a szülés körüli komplikációk számát az elmúlt évtizedekben.
Tippek a sikeres vizsgálathoz kismamáknak
Annak érdekében, hogy a CTG mérés zökkenőmentes legyen, érdemes néhány apróságra odafigyelni. Érkezzünk kényelmes, két részes ruházatban, hogy ne kelljen teljesen levetkőzni; egy nadrág és egy könnyen felhúzható felső a legpraktikusabb. A vizsgálat előtt érdemes elmenni mosdóba, hiszen 30-40 percig egy helyben kell majd ülni vagy feküdni, és a baba is aktívabb lehet, ha nem nyomja a teli hólyag.
Vigyünk magunkkal egy kis üveg vizet és esetleg egy kis nassolnivalót, például szőlőcukrot vagy müzliszeletet. Ha a baba álomszuszék, ezekkel a kis „trükkökkel” mozgásra bírhatjuk. Vigyünk olvasnivalót vagy zenét, hogy az idő gyorsabban teljen. A legfontosabb pedig a nyugalom: a babák megérzik az anya feszültségét, ami befolyásolhatja a szívritmusukat is.
Ne felejtsük el otthon a várandósgondozási kiskönyvet, hiszen a CTG lelet eredményét (vagy magát a papírszalagot) ebben fogják rögzíteni. Ha bármilyen kérdésünk merül fel a vizsgálat közben a látott görbékkel kapcsolatban, jegyezzük fel magunknak, hogy ne felejtsük el megkérdezni az orvostól a konzultáció során.
Összefüggések a magzati mozgás és a szívhang között
A magzatmozgások számolása és a CTG kéz a kézben járnak. Sokan kérdezik, miért kell nyomni a gombot, ha a gép úgyis mindent lát. A válasz az, hogy a gép a fizikai eseményt (szívverést) rögzíti, de az anya érzékelése adja hozzá a kontextust. Ha a kismama érzi a mozgást, de a szívhang nem reagál rá, az más diagnosztikai értéket képvisel, mintha a baba nem is mozdult volna.
Érdekes megfigyelés, hogy a babák mozgásmintázata a 32. hét után válik stabilabbá. Van, aki minden reggel aktív, mások inkább este „buliznak” a pocakban. A CTG vizsgálatok során érdemes kitapasztalni, mikor van a kicsi ébrenléti ideje, és ha lehetséges, arra az időpontra kérni az időpontot. Ez csökkenti az ismételt vizsgálatok szükségességét.
A magzatmozgás az élet jele, a CTG pedig az élet minőségének mutatója. A kettő együttes figyelembevétele adja a legteljesebb képet. Ha a kismama otthon úgy érzi, a baba a megszokottnál kevesebbet mozog, a CTG az elsőszámú eszköz, amivel meg lehet győződni arról, hogy minden rendben van-e.
A technológia jövője a magzati diagnosztikában
A CTG technológia folyamatosan fejlődik. A kutatások ma már az AI (mesterséges intelligencia) alapú kiértékelés irányába mutatnak, amely képes lehet még pontosabban előrejelezni a kockázatokat, mint az emberi szem. Az algoritmusok több ezer korábbi lelet adatait elemezve ismerhetik fel a legapróbb anomáliákat is, amelyek felett egy fáradt orvos esetleg elsiklana.
Emellett terjednek az úgynevezett „okos tapaszok”, amelyek rugalmasak, vékonyak, és a kismama bőrére simulva akár több napon át is képesek monitorozni a babát anélkül, hogy korlátoznák az anyát a mindennapi tevékenységeiben. Ez a jövő, ahol a biztonság és a kényelem még szorosabban összefonódik.
Bármennyit is fejlődik a technika, a CTG alapvető célja változatlan marad: nyugalmat adni az édesanyának és biztonságot a babának. Ez a rövid, de annál fontosabb időszak a várandósság végén lehetőséget ad arra, hogy tudatosabban kapcsolódjunk gyermekünkhöz, és felkészüljünk a találkozásra, amelyre kilenc hónapja várunk.
Gyakori kérdések a magzati szívhang figyeléséről
Ehet-e a kismama a CTG vizsgálat előtt? 🍎
Igen, sőt kifejezetten javasolt a könnyű étkezés. A leesett vércukorszint miatt a baba passzívabbá válhat, ami nehezíti az értékelhető lelet elkészítését. Egy kevés szénhidrát vagy természetes cukor segít, hogy a baba éber legyen a mérés alatt.
Okoz-e károsodást a babának az ultrahangos érzékelő? 🛡️
Nem, a CTG vizsgálat során használt ultrahang energiája rendkívül alacsony, sokkal kisebb, mint a diagnosztikai ultrahangvizsgálatoknál. Évtizedes tapasztalatok és tudományos kutatások igazolják, hogy a vizsgálat teljesen biztonságos mind az anya, mind a magzat számára.
Miért kell néha 40 percig is ott feküdni? ⏳
A magzatok alvási ciklusa általában 20 és 40 perc között mozog. Ha a baba éppen a mérés kezdetén alszik el, meg kell várni, amíg felébred és produkálja az aktív periódusra jellemző szívhang-változásokat a hiteles eredményhez.
Befolyásolja-e a kismama stressz-szintje az eredményt? 😟
Igen, az anyai szervezetben felszabaduló adrenalin átjut a lepényen keresztül, és megemelheti a magzat pulzusát. Ezért fontos a nyugodt környezet és a relaxáció a vizsgálat alatt, hogy ne kapjunk tévesen magas alapfrekvenciát.
Mit jelent, ha a gép „pittyeg” vagy elveszíti a jelet? 🔊
Ez leggyakrabban csak technikai hiba. Ha a baba elmozdul vagy a kismama testhelyzetet vált, az érzékelő nem látja többé a szívet. Ilyenkor a szülésznő egyszerűen megkeresi az új pozíciót és visszahelyezi a fejet.
Lehet-e CTG-t végezni ikerterhesség esetén? 👶👶
Természetesen, ilyenkor speciális, két szívhang-csatornás gépet használnak. Egyszerre két ultrahangos fejet helyeznek a hasra, így mindkét baba szívműködése párhuzamosan látható és összehasonlítható a monitoron.
Szükséges-e CTG, ha a baba sokat mozog? ✅
Bár a mozgás nagyon jó jel, a CTG olyan finom összefüggéseket is megmutat a szívritmus szabályozásában, amelyeket mozgásérzékeléssel nem lehet megállapítani. A protokoll szerinti vizsgálatok elvégzése akkor is javasolt, ha a baba aktív.
Leave a Comment