Amikor a pocakunkban hordozzuk a kis életet, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy a baba egyszerűen csak „növekszik”. Pedig valójában egy hihetetlenül bonyolult, önálló biológiai rendszer épül fel hétről hétre, amelynek legcsodálatosabb és legéletbevágóbb része a magzati vérkeringés. Ez a keringési rendszer nem csupán egy kicsinyített mása a felnőtt szervezetének; egy teljesen egyedi, zseniálisan megtervezett hálózat, amely lehetővé teszi a magzat számára, hogy az anyaméh speciális körülményei között optimálisan fejlődjön. Lépésről lépésre követjük nyomon, hogyan alakul ki ez a csoda a fogantatástól egészen a születés pillanatáig, amikor a rendszer másodpercek alatt átalakul.
A kezdetek: az első szívverés és a primitív szívcső
A terhesség kezdeti szakaszában, amikor még talán csak sejtjük, hogy új élet van a méhünkben, a legfontosabb szerv, a szív fejlődése már elképesztő tempóban zajlik. A harmadik hét végére, körülbelül a 21-22. napon, a szív kezdetleges formája, az úgynevezett primitív szívcső már összehúzódásokat produkál. Ez az a pillanat, amikor először hallhatjuk a pici, gyors dobbanásokat az ultrahangon – egy varázslatos jel, hogy a keringés elindult.
Ezekben a korai hetekben a szív még csak egy egyszerű, pulzáló cső. A vérkeringés elindítása kritikus, mivel a gyorsan növekvő embrió sejtjei már nem tudnak elegendő tápanyagot és oxigént felvenni pusztán diffúzió útján a környező szövetekből. A vérkeringés kialakulása tehát a szervezet méretének növekedésével párhuzamosan válik abszolút szükségessé.
A negyedik és ötödik hét között zajlik a szívcső morfológiai átalakulása. A cső összetekeredik, hurkot képez, és elkezd elválasztódni a leendő kamrákra és pitvarokra. Ez a folyamat, amit szívhurkolódásnak (looping) nevezünk, alapvető fontosságú ahhoz, hogy a szív négy üregű szervvé váljon. A szív fejlődésének ez a fázisa rendkívül érzékeny a külső hatásokra, hiszen ekkor dől el a szerv végső felépítése.
A negyedik héten a magzat szíve már percenként 100-120 alkalommal dobban, és ez a ritmus az egész terhesség alatt a fejlődés motorja marad.
A négy üreg kialakulása: a szeptálódás titka
A hatodik és nyolcadik hét között a szívben megkezdődik a szeptálódás, vagyis a sövények kialakulása. Ez a folyamat választja el a szívet jobb és bal oldalra, valamint a pitvarokat a kamráktól. Bár a magzatnak szüksége van a jobb és bal oldal közötti összeköttetésre (ezt fogjuk később részletesen tárgyalni), a sövényeknek tökéletesen kell záródniuk a születés utáni élethez.
A pitvari sövény (septum atriorum) két fázisban alakul ki: a septum primum és a septum secundum segítségével. E két sövény között marad egy nyílás, a híres foramen ovale, amely a magzati élet egyik legfontosabb shuntje. A kamrai sövény (septum ventriculorum) is ekkor záródik, bár a felső, hártyás része a legutolsó, és ez a terület a leggyakoribb helye a veleszületett szívfejlődési rendellenességeknek.
A szív fejlődésével párhuzamosan alakul ki a nagy erek rendszere is. Az aorta és a tüdőartéria kezdetben egyetlen nagy artériás törzsből, a truncus arteriosusból indul ki, amely a fejlődés során két különálló érré spirálisan elválik. Ez a spirális elválasztás biztosítja, hogy a vér a megfelelő kamrából induljon a megfelelő keringési körbe.
A magzati keringés egyedisége: miért más, mint a felnőtté?
A magzati vérkeringési rendszer alapvetően különbözik a születés utáni rendszertől két kritikus ok miatt. Először is, a magzat nem használja a tüdejét a gázcseréhez. Az oxigén és a tápanyagok az anya véréből, a placentán keresztül jutnak el a magzathoz. Másodszor, a magzatnak szüksége van speciális „rövidzárlatokra” vagy shuntökre, amelyek elterelik a vért azokról a szervekről, amelyek még nem működnek teljes kapacitással (tüdő, máj).
A magzati életben a vér útvonala prioritásokat követ: a friss, oxigéndús vérnek a lehető leghamarabb el kell jutnia az életfontosságú szervekhez: az agyhoz és a szívhez. A tüdő, amely magas ellenállással bír (mivel folyadékkal van tele és össze van esve), csak nagyon kevés vért kap, nagyjából 10-15%-át a teljes szívkimenetnek.
A placenta: a magzat ideiglenes tüdeje és veséje
A placenta a magzati vérkeringés központi eleme. Ez az a szerv, ahol az anyai és a magzati vér találkozik (anélkül, hogy valójában keveredne). Itt történik meg az oxigén felvétele az anyai vérből, a szén-dioxid leadása, valamint a tápanyagok átadása és a salakanyagok elszállítása. A placenta ideális gázcserét tesz lehetővé, mégpedig alacsony nyomáson, ami létfontosságú a magzati szív számára.
A magzat és a placenta között a köldökzsinór teremt kapcsolatot, amely két artériát és egy vénát tartalmaz. Ez a felépítés szintén egyedülálló, és a vér áramlásának iránya itt ellentétes a felnőtt keringési rendszerben megszokottal.
| Ér neve | Szám | Vér oxigéntelítettsége | Irány | Funkció |
|---|---|---|---|---|
| Vena umbilicalis (Köldökvéna) | 1 | Magas (kb. 80-85%) | Placentától a magzat felé | Oxigén és tápanyag szállítása |
| Arteria umbilicalis (Köldökartériák) | 2 | Alacsony (kb. 58%) | Magzattól a placenta felé | Szén-dioxid és salakanyagok elszállítása |
A vér útvonala a magzatban: a három shunt
A magzati keringésben három fő, anatómiai shunt (rövidzár) biztosítja, hogy a vér a leghatékonyabb úton jusson el a szervekhez, megkerülve a tüdőt és a máj egy részét. E három struktúra a ductus venosus, a foramen ovale és a ductus arteriosus. Ezek a kulcsfontosságú elemek teszik lehetővé a túlélést az anyaméhben, és ezeknek kell záródniuk a születéskor.
1. Ductus venosus (A vénás vezeték): a máj megkerülése
A köldökvéna (vena umbilicalis) szállítja a friss, oxigéndús vért a placentából a magzat hasüregébe. A vér egy része eljut a máj szöveteibe, de a nagy része nem halad át a máj teljes kapilláris rendszerén, hogy elkerülje a felesleges ellenállást és a lassulást.
Itt lép működésbe a ductus venosus, egy speciális ér, amely a köldökvéna vérét közvetlenül a vena cava inferiorba (alsó nagy véna) vezeti. Ez a shunt kulcsfontosságú, mert biztosítja, hogy a leginkább oxigénnel telített vér gyorsan elérje a szív jobb pitvarát. A vér nagyjából 50-60%-a kerüli meg a májat ezen az úton.
A máj megkerülése nem jelenti azt, hogy a szerv teljesen vérellátás nélkül marad. A ductus venosus elágazásánál a vér egy része belép a máj kapilláris rendszerébe, ellátva a májsejteket a szükséges tápanyagokkal. Azonban az életfontosságú oxigén nagy része azonnal a szív felé áramlik.
2. Foramen ovale (A pitvari nyílás): a tüdő első megkerülése
Az alsó nagy vénából érkező vér, amely már keveredett a magzat elhasznált (de még mindig viszonylag oxigéndús) vérével, belép a szív jobb pitvarába. Itt történik a magzati keringés egyik legintelligensebb szétválasztása. A jobb pitvarba áramló vér nem keveredik teljesen, hanem két áramlásra oszlik:
- A legtöbb oxigéndús vér (amely a ductus venosusból érkezett) az úgynevezett Eustach-billentyű segítségével közvetlenül a foramen ovale felé irányul.
- A vér kisebb része (és a felső nagy vénából érkező, kevésbé oxigéndús vér) lefelé, a jobb kamrába áramlik.
A foramen ovale egy nyílás a pitvari sövényben, amely lehetővé teszi, hogy a vér közvetlenül a jobb pitvarból a bal pitvarba áramoljon. Mivel a magzati tüdő ellenállása magas, a jobb pitvari nyomás nagyobb, mint a bal pitvari nyomás, ami nyitva tartja ezt a nyílást. Ez a shunt biztosítja, hogy a friss vér azonnal a bal pitvarba, majd a bal kamrába jusson, ahonnan az aorta segítségével az agy és a felső testrész felé pumpálódik.
A foramen ovale kulcsfontosságú az agy védelmében: biztosítja, hogy a legmagasabb oxigéntelítettségű vér jusson el a fejlődő központi idegrendszerhez.
3. Ductus arteriosus (Az artériás vezeték): a tüdő második megkerülése
Az a vér, amely lefelé áramlott a jobb pitvarból a jobb kamrába, a tüdőartériába kerül. Mivel a tüdő ellenállása magas, a vér nagy része nem a tüdő felé veszi az irányt. Ehelyett a vér 90%-a egy harmadik shuntön, a ductus arteriosuson keresztül áramlik. Ez egy vastag ér, amely összeköti a tüdőartériát közvetlenül az aortával, a bal kulcscsont alatti artéria elágazása után.
Ez a shunt rendkívül fontos szerepet játszik a tüdő védelmében. Mivel a tüdő nem vesz részt a gázcserében, felesleges lenne az összes vért átpumpálni rajta. A ductus arteriosuson keresztül a vér eljut az aortába, keveredik az ott lévő vérrel, és lefelé áramlik a törzs, a hasi szervek és a végtagok felé. Végül ez a vér jut el a köldökartériákon keresztül a placentához, ahol újra oxigénnel telítődik.
A vér útvonalának részletes bejárása
Ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük a magzati vérkeringés hatékonyságát, érdemes végigkövetni a vér egy ciklusát, kiemelve az oxigéntelítettség változását:
A) Az oxigéndús vér érkezése
A placentából érkező vér (kb. 80-85% oxigéntelítettség) a köldökvéna (Vena umbilicalis) útján jut a magzathoz. A máj kapujánál a vér eloszlik: egy része a májba, a nagyobb része a ductus venosuson keresztül az alsó nagy vénába (Vena Cava Inferior, VCI) áramlik.
B) Keveredés a jobb pitvarban
A VCI-n keresztül érkező oxigéndús vér keveredik a magzat alsó testrészéből érkező elhasznált vérrel. Ennek ellenére a vér még mindig viszonylag magas, kb. 67% telítettségű. Ez a vér belép a jobb pitvarba. A speciális anatómiai elrendezés miatt a frissebb vér a foramen ovale felé tart.
C) Az agy ellátása
A foramen ovalén átjutott vér belép a bal pitvarba, majd a bal kamrába. Innen az aorta ívén keresztül a fejet és a felső végtagokat ellátó artériákba áramlik. Ez a vér viszonylag magas telítettségű (kb. 65%), biztosítva a fejlődő agy optimális oxigénellátását. Ez a magzati keringés egyik legfontosabb célja.
D) A tüdő megkerülése és a törzs ellátása
A jobb pitvarban maradt vér (és a felső nagy vénából érkező, alacsonyabb telítettségű vér) a jobb kamrába jut. A jobb kamra pumpálja ezt a vért a tüdőartériába. Mivel a tüdő ellenállása magas, a vér szinte azonnal a ductus arteriosuson keresztül az aortába kerül, méghozzá az aortaív utáni szakaszba.
Ez a vér (kb. 58% telítettségű) látja el a magzat alsó testfélét. Ez a keveredés magyarázza, miért alacsonyabb az oxigénszint az alsó testfélben, mint a felsőben. Az alsó testfélben lévő artériákból ágaznak el a köldökartériák, amelyek a placentához szállítják a leginkább elhasznált vért.
A keringés finomhangolása a harmadik trimeszterben
Ahogy a terhesség előrehalad, a magzati keringési rendszer egyre nagyobb terhelésnek van kitéve. A magzat tömege gyorsan növekszik, és ezzel együtt nő az oxigén- és tápanyagigénye is. A szívnek, különösen a jobb kamrának, egyre erősebbnek kell lennie, mivel a tüdőartérián és a ductus arteriosuson keresztül kell a vér nagy részét a rendszerbe pumpálnia.
A harmadik trimeszterben a magzati szívizomsejtek száma és mérete is növekszik, felkészülve a születés utáni hatalmas feladatra. Az orvosok ebben az időszakban gyakran alkalmaznak Doppler ultrahangot a magzati véráramlás ellenőrzésére. Ez a vizsgálat segít megállapítani, hogy a placenta megfelelően látja-e el a magzatot, és hogy a ductus venosus áramlása megfelelő-e. Ez különösen fontos a növekedési elmaradás (IUGR) gyanúja esetén.
A magzati keringés sajátos hormonális környezetben működik. A prosztaglandinok – olyan hormonok, amelyek a placentából származnak – kritikus szerepet játszanak a ductus arteriosus nyitva tartásában. Ez az oka annak, hogy bizonyos gyógyszerek (például nem-szteroid gyulladáscsökkentők) szedése a terhesség késői szakaszában veszélyes lehet, mivel idő előtti záródást okozhatnak.
A vérnyomás és a nyomásviszonyok szerepe
A magzati keringésben a nyomásviszonyok döntőek a shuntök működéséhez. A jobb oldali nyomás (jobb pitvar, jobb kamra, tüdőartéria) magasabb, mint a bal oldali nyomás a tüdő magas ellenállása miatt. Ez a nyomáskülönbség tartja nyitva a foramen ovalét (jobb -> bal áramlás) és a ductus arteriosust (tüdőartéria -> aorta áramlás). A születéskor ennek a viszonynak kell drámaian megfordulnia.
A magzati szívfejlődés során a szívizomzat vastagsága is eltér a felnőttétől. Mivel a jobb kamra pumpálja a vért mind a tüdőartériába, mind pedig a ductus arteriosuson keresztül a rendszertestbe, a jobb kamra izomzata vastagabb és erősebb, mint a bal kamráé (ellentétben a felnőtt szívvel).
A drámai átmenet: a születés és a keringés záródása
A születés pillanata a magzati élet egyik legintenzívebb fiziológiai átalakulása. A magzati vérkeringés másodpercek alatt felnőtt típusú keringéssé alakul át. Ez a folyamat három fő eseményre épül:
1. A tüdő kitágulása és a tüdőellenállás csökkenése
Amikor a baba megszületik és megteszi az első lélegzetet, a tüdő megtelik levegővel, és a benne lévő folyadék felszívódik. A tüdőben lévő erek kitágulnak, és ezzel hirtelen drasztikusan lecsökken a tüdőben lévő ellenállás. Ez a változás azonnal lehetővé teszi, hogy a vér nagy mennyiségben áramoljon a tüdőbe. A tüdőartéria nyomása rohamosan esik.
2. A köldökzsinór elvágása és a placentális keringés megszűnése
A köldökzsinór elvágása megszünteti a placentából érkező véráramlást. Ez azt jelenti, hogy a vena umbilicalis és a ductus venosus működése megszűnik. A vérnyomás megnő a magzat rendszertestében, mivel megszűnik az alacsony ellenállású placentális keringés.
3. A shuntök záródása
A fenti két esemény (tüdő ellenállás csökkenése és a placentális áramlás megszűnése) nyomásváltozásokat idéz elő a szívben, ami kiváltja a három shunt záródását:
A ductus venosus záródása
A köldökzsinór elvágása után a véráramlás megszűnik a köldökereken keresztül, és a ductus venosusban lévő vérnyomás leesik. A ductus venosus funkcionálisan szinte azonnal záródik, de anatómiailag lassabban, rostos köteggé, a ligamentum venosummá alakul át a következő napokban. Ez biztosítja, hogy a máj teljes egészében részt vegyen a vér szűrésében és a méregtelenítésben.
A foramen ovale záródása
A tüdőellenállás csökkenése miatt a bal pitvarba a tüdővénákon keresztül sokkal több vér érkezik, mint korábban. Ezzel párhuzamosan a placentális keringés megszűnése miatt a jobb pitvarba kevesebb vér érkezik. Emiatt a bal pitvarban a nyomás megnő, és magasabb lesz, mint a jobb pitvarban. Ez a nyomáskülönbség rányomja a foramen ovale billentyűjét a pitvari sövényre, funkcionálisan lezárva a nyílást.
A legtöbb csecsemőnél a foramen ovale funkcionálisan néhány percen belül záródik. Az anatómiai záródás (a szövetek összenövése) azonban hetekig, akár hónapokig is eltarthat. Ha a záródás nem teljes, beszélünk persistáló foramen ovale-ról (PFO), ami a felnőtt lakosság jelentős részénél is előfordul, bár általában tünetmentes.
A ductus arteriosus záródása
Ez a záródás talán a legösszetettebb. Két fő tényező váltja ki:
- Oxigénkoncentráció növekedése: A tüdő légzésének megindulásával a vér oxigéntelítettsége drámaian megnő. A ductus arteriosus falában lévő simaizomsejtek rendkívül érzékenyek az oxigénszint emelkedésére. Az oxigén hatására az izmok összehúzódnak, ami funkcionálisan bezárja a csatornát.
- Prosztaglandinok eltűnése: A placenta eltávolításával megszűnik a prosztaglandin E2 (PGE2) termelése, ami a magzati életben nyitva tartotta a shuntöt. Ennek a hormonális gátlásnak a megszűnése hozzájárul az ér összehúzódásához.
A ductus arteriosus funkcionális záródása általában az első 10-15 órában megtörténik. Anatómiailag (az ér elrostosodása) általában 2-3 hét alatt fejeződik be, ekkor alakul ki a ligamentum arteriosum. Ha a ductus arteriosus nyitva marad (persistáló ductus arteriosus, PDA), az komoly keringési problémákat okozhat, mivel a vér elkezd a magas nyomású aortából a tüdőartériába áramlani.
A keringési átalakulás időzítése és lehetséges kihívások
A magzati vérkeringés átmenete a születéskor ideális esetben zökkenőmentes és gyors. Azonban bizonyos körülmények, mint például a koraszülés, megnehezíthetik ezt a folyamatot. A koraszülöttek tüdeje még nem teljesen érett, és az oxigénre adott érválasz is kevésbé hatékony. Emiatt a ductus arteriosus nehezebben záródik, ami PDA-t eredményezhet, ami a koraszülöttek egyik leggyakoribb szövődménye.
A terhesség alatt a modern orvostudomány nagy hangsúlyt fektet a magzati szívfejlődés monitorozására. A speciális ultrahangvizsgálat, az úgynevezett magzati szívultrahang vagy fetal echocardiography, lehetővé teszi, hogy már a várandósság alatt részletesen feltérképezzék a szív anatómiáját és a véráramlás dinamikáját. Ez a vizsgálat segít azonosítani a veleszületett szívfejlődési rendellenességeket (VSR), mint például a pitvari vagy kamrai sövényhiányt, vagy a nagyerek transzpozícióját.
A Doppler vizsgálat a véráramlás sebességét és irányát is méri a magzati erekben és a placentában. A köldökartériák áramlásának monitorozása például információt szolgáltat a placenta működéséről és a magzat oxigénellátásáról. Ha az áramlás ellenállása megnő, ez jelezheti, hogy a placenta nem működik optimálisan, ami beavatkozást tehet szükségessé.
A keringési zavarok hatása a fejlődésre
Bármely zavar a magzati keringésben komoly következményekkel járhat. Ha például a foramen ovale túl korán záródik (ritka eset), a jobb kamra túlterhelődik, mivel a vér nem tud eljutni a bal oldalra. Ha a ductus arteriosus túl korán záródik, a vér nagy része a tüdőbe áramlik, megnövelve a tüdő ereinek nyomását, ami szintén veszélyezteti a magzatot.
A magzati vérkeringés kialakulása tehát nem csupán anatómiai építkezés, hanem egy finoman hangolt fiziológiai folyamat, amely folyamatosan alkalmazkodik az anyaméh speciális, oxigénhiányos (hipoxiás) környezetéhez. A baba az anyaméhben létező, alacsony oxigénszinthez alkalmazkodott. A felnőtt szervezet számára ez a telítettség (<60%) súlyos hipoxiát jelentene, de a magzat hemoglobinja és a keringési shuntök lehetővé teszik a normális fejlődést.
A terhesség alatt a legfontosabb, hogy a kismamák megfelelő táplálkozással és életmóddal támogassák a magzat fejlődését, hiszen a keringési rendszer kialakulásának kritikus fázisai (különösen az első trimeszter) rendkívül érzékenyek. A magzati keringés megértése segít abban, hogy a várandósságot ne csak a növekedés, hanem a hihetetlen belső átalakulás időszakaként éljük meg.
A szív és a keringés fejlődésének folyamata az emberi élet egyik legnagyobb biológiai teljesítménye. Az a képesség, hogy a szervezet másodpercek alatt át tud állni egy teljesen új életmódra – a vízből a levegőre, a placentális gázcseréből a tüdővel történő légzésre – örök emlékeztető arra, milyen csodálatos és ellenálló a születés pillanata.
A magzati keringési rendszer tökéletes példája annak, hogy a természet hogyan képes ideiglenes megoldásokat létrehozni, amelyek tökéletesen szolgálják a célt, majd hirtelen és visszavonhatatlanul megváltoznak, amikor a környezet megköveteli. Ez a folyamat a terhesség egyik rejtett, de alapvető titka, amely minden egyes szívveréssel megerősíti a fejlődő életet.
Gyakran ismételt kérdések a magzati vérkeringésről
Mit jelent a magzati shunt kifejezés? 🤔
A magzati shuntök olyan speciális erek vagy nyílások, amelyek lehetővé teszik a vér elterelését a magzatban. Mivel a magzat nem lélegzik a tüdejével, a vér nagy részét el kell terelni a tüdőtől (pl. ductus arteriosus, foramen ovale), illetve a máj egy részétől (ductus venosus). Ezek a „rövidzárlatok” biztosítják, hogy az oxigénnel telített vér a fejlődés szempontjából kritikus szervekhez, mint az agyhoz és a szívhez jusson.
Mikor kezd el dobogni a magzat szíve? 💓
A magzat szíve a terhesség nagyon korai szakaszában, körülbelül a 3. hét végén, a 21. és 23. nap között kezdi meg a spontán összehúzódásokat. Ekkor még csak egy primitív szívcső formájában létezik, de a dobogás már elindítja a vér áramlását az embrióban, ami létfontosságú a további fejlődéshez.
Mi a különbség a magzati és a felnőtt vérkeringés között az oxigén szempontjából? 💨
A felnőtt keringésben a vér a tüdőben 100%-osan telítődik oxigénnel. A magzati keringésben azonban az oxigén a placentán keresztül érkezik, és a telítettség sosem éri el a 100%-ot; a legmagasabb telítettségű vér is csak kb. 80-85%. Ráadásul a magzati keringésben a jobb és bal oldali vér keveredik a shuntök miatt, így az egész szervezet alacsonyabb oxigénszinten működik, amihez a magzat tökéletesen alkalmazkodott.
Mi történik a ductus arteriosussal a születés után? 👶
A ductus arteriosus az első lélegzetvétel utáni oxigénszint-emelkedés és a prosztaglandin hormonok hiánya miatt szinte azonnal összehúzódik és funkcionálisan záródik. Ez az összehúzódás megakadályozza, hogy a vér a magas nyomású aortából a tüdőartériába áramoljon. Anatómiailag (elrostosodva) a teljes záródás általában 2-3 hét alatt megy végbe, és egy szalagszerű köteggé, a ligamentum arteriosummá alakul.
Mit jelent a persistáló foramen ovale (PFO)? 🩺
A persistáló foramen ovale (PFO) azt jelenti, hogy a foramen ovale nyílása nem záródott be teljesen a születés után, és a pitvari sövényen keresztül továbbra is van egy kis nyitott út. A lakosság jelentős részénél (akár 25%-ánál) is előfordul, és legtöbbször tünetmentes. Bizonyos esetekben, ha más szívproblémával társul, vagy ha hajlamosít bizonyos neurológiai eseményekre, beavatkozásra lehet szükség.
Milyen vizsgálattal ellenőrzik a magzati vérkeringést a terhesség alatt? 🔎
A magzati vérkeringést elsősorban speciális ultrahangvizsgálatokkal ellenőrzik. A Doppler ultrahang méri a véráramlás sebességét és irányát a köldökzsinórban és a magzati erekben. Emellett a magzati szívultrahang (fetal echocardiography) a szív részletes anatómiáját és működését vizsgálja, különösen akkor, ha a szívfejlődési rendellenesség gyanúja merül fel.
Miért veszélyes a ductus arteriosus idő előtti záródása? ⚠️
Ha a ductus arteriosus a terhesség alatt (különösen a harmadik trimeszterben) idő előtt záródik, a vér nagy része elkezdi áramlani a magzat tüdőjébe. Ez megnöveli a tüdő ereinek nyomását (pulmonális hipertenzió), ami súlyos szívelégtelenséghez és tüdőkárosodáshoz vezethet. Ezért tilos bizonyos gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID-ok) szedése a terhesség utolsó harmadában, mivel ezek kiválthatják az idő előtti záródást.
Leave a Comment