Amikor megérkezik a kisbaba, a világ hirtelen kifordul a sarkaiból. Az addigi kettesben töltött esték, a spontán mozizások és a hajnalig tartó mély beszélgetések helyét átveszi a pelenkázás, az altatás és a folyamatos készenlét állapota. Ez a változás természetes, mégis sokszor megterheli a legerősebb köteléket is. A figyelem fókusza óhatatlanul a gyermekre terelődik, miközben a társunk iránti vágy és a közös minőségi idő gyakran a prioritási lista végére szorul. Nem törvényszerű azonban, hogy a szülővé válás a romantika végét jelentse. Tudatos odafigyeléssel és apró változtatásokkal a párkapcsolat nemcsak túlélheti ezt az időszakot, hanem szintet is léphet.
Az új fejezet kezdete: amikor a pár szülővé válik
A szülővé válás az egyik legintenzívebb érzelmi hullámvasút, amit egy ember átélhet. Az első hetekben a hormonok, az alváshiány és az új felelősség súlya alatt a párkapcsolati dinamika alapjaiban rendül meg. Korábban a figyelmünk nagy része a partnerünkre irányult, most viszont egy apró, teljesen kiszolgáltatott lény követeli meg minden percünket. Ez az átmenet gyakran jár azzal az érzéssel, hogy „elveszítettük” a társunkat, vagy éppen saját magunkat a szülői szerepben.
Sokan esnek abba a csapdába, hogy a gyerek érkezését követően kizárólag „anya” és „apa” minőségükben definiálják magukat. Pedig a család alapköve a két felnőtt közötti szövetség. Ha ez a szövetség meggyengül, az hosszú távon a gyerekek biztonságérzetére is hatással van. Éppen ezért a párkapcsolat ápolása nem öncélú luxus, hanem a családi stabilitás záloga. Az érzelmi biztonság, amit egymásnak nyújtunk, az a talaj, amelyben a gyermekeink is magabiztosan fejlődhetnek.
A kezdeti időszakban a legfontosabb a türelem és az elfogadás. El kell fogadnunk, hogy a régi életünk bizonyos részei egy időre háttérbe szorulnak. Nem azért, mert már nem szeretjük egymást, hanem mert az energiáink korlátozottak. A cél az, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a gondoskodó szülő és a szerető társ között. Ehhez szükség van arra, hogy tudatosan keressük azokat a pillanatokat, amikor újra csak ketten vagyunk, még ha ez eleinte csak öt percet is jelent az altatás után.
A szülőség nem a párkapcsolat vége, hanem annak egy mélyebb, összetettebb szintje, ahol a szeretet már nemcsak érzelem, hanem napi szintű szövetség.
A kommunikáció új dimenziói a mindennapokban
A gyerekek utáni időszakban a kommunikáció gyakran leegyszerűsödik a logisztikai kérdésekre. Ki megy érte az óvodába? Van-e elég tápszer? Mikor kell a védőnőhöz menni? Bár ezek a technikai részletek elengedhetetlenek a mindennapi működéshez, ha csak ezek maradnak, a lelki intimitás lassan elpárolog. Szükség van arra, hogy a párok továbbra is beszéljenek az érzéseikről, a félelmeikről és a vágyaikról is.
Gyakori probléma, hogy a felek fáradtak ahhoz, hogy valódi beszélgetést kezdeményezzenek. Ilyenkor érdemes bevezetni a „napi tíz perc” szabályt, amikor tilos a gyerekről, a munkáról vagy a háztartási teendőkről beszélni. Ez az időszak kizárólag kettőnkről szól: mi foglalkoztat minket, mit álmodtunk, vagy mire vágyunk a jövőben. Ez a fajta érzelmi kapcsolódás segít fenntartani azt a hidat, amelyen keresztül a hétköznapi darálóban is elérjük egymást.
A hatékony kommunikációhoz hozzátartozik a szükségleteink világos és asszertív kifejezése is. Ahelyett, hogy szemrehányásokat tennénk („Sosem segítesz!”), próbáljunk meg én-üzenetekben fogalmazni („Nagyon elfáradtam, és szükségem lenne tíz perc nyugalomra, amíg te vigyázol a kicsire”). A partnerünk nem gondolatolvasó, még ha évek óta együtt is élünk vele. A szülőség okozta stresszben mindenki hajlamosabb a védekezésre, ezért a támadó stílus helyett a kérés erejét érdemes használni.
| Helytelen hozzáállás | Építő jellegű kommunikáció |
|---|---|
| „Sosem figyelsz rám, mindig csak a telefonodat nyomkodod.” | „Hiányzik a figyelmed, jól esne ma este tizenöt perc beszélgetés telefonok nélkül.” |
| „Mindig én csinálok mindent a gyerek körül.” | „Túlterheltnek érzem magam, kérlek, vedd át tőlem az esti fürdetést.” |
| „Már nem is vagyunk olyanok, mint régen.” | „Vágyom a közös élményekre, tervezzünk be egy sétát a hétvégére.” |
Az intimitás nem csupán a hálószobában kezdődik
Amikor intimitásról beszélünk, sokan azonnal a szexuális együttlétre gondolnak. Azonban a gyerekek születése után az intimitás fogalma kiszélesedik. Kezdődik a reggeli öleléssel, a napközbeni támogató üzenettel, vagy azzal, ha a férj átveszi a gyereket a feleségétől, hogy az le tudjon zuhanyozni. Az érzelmi biztonság és a fizikai közelség nem szexuális formái alapozzák meg a vágyat.
A testi érintés iránti igény nem szűnik meg, sőt, a stresszes időszakokban még fontosabbá válik. Egy simítás a vállon főzés közben, egy hosszabb ölelés az ajtóban, vagy az, ha egymáshoz bújva nézünk meg egy filmet, mind-mind azt üzenik: „Itt vagyok neked, és még mindig kellesz”. Ezek az apró gesztusok fenntartják a kémiai és érzelmi kapcsolatot, anélkül, hogy azonnali teljesítménykényszert szülnének.
Sok édesanya éli meg a „túlingerelt” állapotot, amikor a nap végére úgy érzi, a folyamatos testi kontaktus a gyerekkel kimerítette az érintés iránti igényét. Ilyenkor a partner közeledése néha tehernek tűnhet. Fontos, hogy erről őszintén beszéljünk. Ha a társunk érti, hogy a visszahúzódás nem ellene szól, hanem a saját regenerációnk része, elkerülhetők a félreértések és a megbántódások. Az intimitás újraépítése lépésről lépésre történik, ahol a bizalom és a türelem a legfontosabb építőkövek.
„A fizikai közelség a szülőség évei alatt olyan, mint a töltőre tett telefon: néha csak egy rövid időre van szükség, hogy újra működőképesek legyünk párként is.”
A tervezett spontaneitás ereje
A romantikus filmek azt sugallják, hogy a szerelemnek spontánnak és elsöprőnek kell lennie. Ez azonban kisgyerekes szülőként szinte kivitelezhetetlen. Ha arra várunk, hogy majd „magától” adódik egy romantikus pillanat, könnyen lehet, hogy hónapokig nem történik semmi. Itt jön képbe a tervezett romantika fogalma, ami első hallásra talán lelombozónak tűnik, a gyakorlatban viszont ez mentheti meg a párkapcsolatot.
A randevúk beütemezése a naptárba nem öli meg a vágyat, sőt, várakozást generál. Legyen szó egy kéthetente beiktatott vacsoráról, vagy csak egy fix óráról minden kedden, amikor a gyerekek már alszanak, és mi közösen teázunk. Ezek a fix pontok kapaszkodót jelentenek a káoszban. A tudat, hogy „van időnk egymásra”, csökkenti a feszültséget és segít átvészelni a nehezebb napokat is.
A minőségi idő nem feltétlenül jelent egész estés programot vagy drága éttermet. A mikrorandevúk ugyanilyen hatásosak lehetnek. Tizenöt perc közös kávézás a teraszon, amíg a baba alszik, vagy egy rövid séta a tömb körül, amíg a nagymama vigyáz rá – ezek a morzsák összeadódnak. A lényeg az osztatlan figyelem. Ilyenkor tegyük el a telefonokat, ne nézzük az órát, és koncentráljunk kizárólag a másikra.
A kreativitás is nagy szerepet játszik a romantika megőrzésében. Ha nem tudunk elmenni otthonról, vigyük haza a randit. Egy gyertyafényes vacsora a konyhaasztalnál, miután a gyerekek elaludtak, vagy egy közös társasjátékozás is alkalmas a kapcsolódásra. A cél az, hogy emlékeztessük magunkat: nemcsak szülőtársak vagyunk, hanem egymás szerelmei és barátai is.
Énkép és önbizalom a szülés után
A szülés utáni testkép és az önértékelés változása mélyen befolyásolja a párkapcsolatot. Sok nő küzd azzal, hogy elfogadja megváltozott alakját, és emiatt kevésbé érzi magát vonzónak. Ez a belső bizonytalanság gyakran vezet elhidegüléshez, hiszen aki nem érzi jól magát a bőrében, az nehezebben nyílik meg a partnere közeledése felé is. Fontos tudatosítani, hogy az anyaság nem törli el a nőiséget, csupán egy új formát ad neki.
A partnerek szerepe itt kritikus. A dicséret, a csodálat kifejezése és a fizikai megerősítés segíthet a nőnek abban, hogy újra felfedezze saját vonzerejét. Ugyanakkor az anyának is tennie kell magáért: a self-care, vagyis az öngondoskodás nem önzőség. Ha találunk időt egy edzésre, egy hosszú fürdőre vagy egy olyan ruhára, amiben jól érezzük magunkat, az az önbizalmunkra és ezen keresztül a kisugárzásunkra is hatással lesz.
Az önbizalom hiánya a férfiakat is érintheti. Gyakran érzik magukat feleslegesnek vagy „másodhegedűsnek” a baba mellett. Nekik is szükségük van a visszacsatolásra, hogy továbbra is fontosak, vonzóak és nélkülözhetetlenek a társuk számára. A kölcsönös megerősítés rituáléja – amikor elmondjuk a másiknak, mit értékelünk benne a leginkább – segít fenntartani a vonzalmat és a kölcsönös tiszteletet.
Az önismereti munka is elengedhetetlen. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: mikor éreztem magam utoljára igazán nőnek vagy férfinak? Mi az, ami segít visszatalálni ehhez az érzéshez? Lehet, hogy egy régi hobbi újrakezdése, vagy egyszerűen csak az, ha hetente egyszer egyedül sétálunk egy órát. Ha egyénileg egyensúlyban vagyunk, sokkal többet tudunk adni a párkapcsolatunknak is.
A konfliktusok kezelése és a megbocsátás művészete
A fáradtság és a stressz melegágya a vitáknak. Kisgyerekes szülőként sokszor olyan apróságokon is képesek vagyunk összeveszni, amiket korábban észre sem vettünk volna. A konfliktuskezelés ilyenkor nem arról szól, hogy soha ne veszekedjünk, hanem arról, hogyan tesszük azt. A romboló kritika és a sértegetés helyett a megoldásközpontú szemléletet kell előtérbe helyezni.
A legfontosabb szabály: soha ne vitatkozzunk éhesen vagy végletesen kimerülten. Ha érezzük, hogy elszakad a cérna, érdemes kérni egy „időkérést”. Tíz perc különvonulás segíthet lehiggadni annyira, hogy a vita ne fajuljon el. A gyerekek jelenléte is számít: bár nem kell tökéletes békét szimulálni, a durva veszekedések szorongást kelthetnek bennük. Ha mégis elcsattan egy-egy hangosabb szó előttük, fontos, hogy a békülést is lássák.
A megbocsátás ebben az életszakaszban alapvető túlélési stratégia. El kell fogadnunk, hogy mindketten követünk el hibákat. Lesznek napok, amikor a társunk türelmetlenebb, vagy elfelejt valamit, ami nekünk fontos lett volna. A hosszú távú boldogság titka, hogy ne raktározzuk el a sérelmeket. A „ki tette többet a közösbe” típusú könyvelés helyett próbáljunk meg egy csapatként működni, ahol a cél a közös jó, nem pedig az egyéni igazunk bizonygatása.
Érdemes bevezetni a „heti értékelőt”, ahol nyugodt körülmények között beszélhetjük át, mi ment jól a héten, és mi az, amin változtatni szeretnénk. Ez megelőzi, hogy a feszültség felgyűljön és robbanjon. Ha a viták mégis állandósulnak, ne féljünk külső segítséget kérni. Egy párterapeuta vagy egy mediátor olyan eszközöket adhat a kezünkbe, amelyekkel hatékonyabban navigálhatunk a szülőség nehézségei között.
A nagyszülők és a segítő háló szerepe
Magyarországon szerencsére még erős a családi összetartás, és sok helyen a nagyszülők aktívan kiveszik a részüket a gyereknevelésből. Ez a segítség felbecsülhetetlen a párkapcsolat szempontjából. Ahhoz, hogy a szülők újra párként is funkcionálhassanak, néha el kell hagyniuk a „szülői várat”. A segítő háló kiépítése és igénybevétele nem a gyengeség jele, hanem a felelősségteljes öngondoskodásé.
Sok édesanya érez bűntudatot, ha másra bízza a gyermekét, hogy a férjével tölthessen időt. Ezt a bűntudatot le kell győzni. A gyereknek is jót tesz, ha látja, hogy a szülei szeretik egymást és jól érzik magukat együtt. Emellett a nagyszülőkkel töltött idő gazdagítja a gyerek szociális hálóját és érzelmi világát. Ha nincs elérhető nagyszülő, érdemes megbízható bébiszittert keresni, vagy baráti házaspárokkal „gyerekfelügyelet-cserét” szervezni.
A segítség elfogadása mellett fontos a határok meghúzása is. A nagyszülők néha hajlamosak kéretlen tanácsokkal bombázni a fiatal szülőket, ami feszültséget kelthet a pár között. Ilyenkor egységfrontot kell alkotni: a párnak közösen kell képviselnie a saját nevelési elveit. A párkapcsolati lojalitás azt jelenti, hogy a társunk az első, és az ő véleménye fontosabb, mint a kiterjedt családé.
A segítő háló nemcsak a fizikai felügyeletben merül ki. Lehet ez egy baráti kör, ahol hasonló cipőben járó szülőkkel oszthatjuk meg a nehézségeket, vagy egy online közösség. A tudat, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, nagyban csökkenti az izoláció érzését, ami gyakran vezet a párkapcsolat megromlásához.
Digitális méregtelenítés a párkapcsolati harmóniáért
A modern kor egyik legnagyobb párkapcsolati gyilkosa az okostelefon. A „phubbing” jelensége – amikor a társunk helyett a telefonunkat nézzük – különösen káros a kevés közös idővel rendelkező szülők esetében. Gyakran előfordul, hogy miután a gyerek elaludt, a szülők egymás mellett fekszenek az ágyban, de mindketten a saját közösségi médiás hírfolyamukat pörgetik. Ez a pszeudo-együttlét nem ad valódi feltöltődést, sőt, növeli a magányérzetet.
A tudatos eszközhasználat bevezetése létfontosságú. Határozzunk meg „kütyümentes” zónákat vagy időszakokat. Például a vacsoraasztalnál vagy a hálószobában a telefonoknak nincs helye. Ez az egyszerű szabály kényszerít minket arra, hogy egymásra nézzünk, beszélgessünk, vagy csak csendben jelen legyünk a másik számára. A digitális detox segít visszatalálni a jelen pillanathoz és a valódi interakciókhoz.
A közösségi média ráadásul torz képet mutat a szülőségről és a párkapcsolatokról. A tökéletesen megkomponált családi fotók láttán könnyen érezhetjük úgy, hogy mi valamit rosszul csinálunk, nálunk miért nincs ekkora rend és ennyi romantika. Ez az összehasonlítgatás belső feszültséget és elégedetlenséget szül, amit gyakran a párunkon vezetünk le. Érdemes kritikus szemmel nézni ezeket a tartalmakat, és inkább a saját, egyedi utunkra koncentrálni.
Használjuk a technológiát a kapcsolat javítására ahelyett, hogy hagynánk, hogy szétválasszon minket. Egy napközben elküldött kedves üzenet, egy közös lejátszási lista a Spotify-on, vagy egy vicces mém átküldése, ami csak ránk tartozik, mind-mind az összetartozást erősíti. A technológia legyen eszköz a kapcsolódáshoz, ne pedig fal, ami elválaszt.
Apró rituálék, amelyek összetartanak
A nagy gesztusoknál sokszor többet érnek az apró, ismétlődő rituálék. Ezek azok a kis horgonyok, amelyek a legviharosabb napokon is megtartják a kapcsolatot. Egy rituálé lehet bármi: a reggeli közös kávé, egy búcsúpuszi az ajtóban, vagy az, hogy lefekvés előtt mindig elmondjuk, mi volt a legjobb dolog a napunkban. Ezek a cselekvések érzelmi biztonságot és kiszámíthatóságot adnak.
A rituálék segítenek a szerepváltásban is. Amikor a férj hazaér a munkából, egy rövid közös szeánsz – például öt perc beszélgetés a napjáról, mielőtt belevetné magát a gyerek körüli teendőkbe – segít neki megérkezni a családba, a feleségnek pedig érezni, hogy társa van. A közös rituálék egyfajta „mi-tudatot” építenek, ami megkülönbözteti a mi szövetségünket mindenki mástól.
Érdemes bevezetni az „ünneplés rituáléját” is. Nemcsak a születésnapokat vagy évfordulókat kell megünnepelni, hanem az apró győzelmeket is. Ha sikerült egy nehéz hetet túlélni, ha a gyerek végre átaludta az éjszakát, vagy ha egyikünk elért valamilyen sikert a munkájában, álljunk meg egy pillanatra, és ismerjük el egymás teljesítményét. A hála kifejezése az egyik legerősebb kapcsolati kötőanyag.
A humor is lehet a rituálé része. A közös viccek, a belső poénok, vagy akár az, ha képesek vagyunk nevetni egy katasztrofálisan sikerült családi kiránduláson, oldja a feszültséget. A humor segít perspektívába helyezni a nehézségeket, és emlékeztet minket arra, hogy még a legnehezebb időkben is képesek vagyunk együtt örülni.
A szexuális élet újraépítése türelemmel
A szexualitás témája gyakran tabu a szülők körében, vagy feszültség forrása. A hormonális változások, a testkép megváltozása, a fáradtság és a folyamatos készenlét mind-mind csökkenthetik a libidót. Fontos tudni, hogy teljesen normális, ha a szülés utáni hónapokban (vagy akár években) a szexuális élet intenzitása csökken. A kulcs itt is a nyílt kommunikáció és a nyomásmentes környezet megteremtése.
A fizikai intimitás nem egy gombnyomásra működik. Szükség van egy érzelmi felvezetésre, ami egész nap tart. Ha egy férfi segít a házimunkában és érzelmileg támogatja a párját, az sokszor többet ér bármilyen romantikus kelléknél. A nők számára a biztonság és a tehermentesítés az egyik legnagyobb afrodiziákum. A férfiak számára pedig a testi közelség az elsődleges kapcsolódási pont, ezért fontos megtalálni az arany középutat.
Ne féljünk a „beütemezett szextől”. Bár sokan úgy gondolják, hogy ez megöli a tüzet, a valóságban a várakozás és a tudatos készülés sokat segíthet. Ha tudjuk, hogy szombat este a miénk, van időnk lelkileg és fizikailag is ráhangolódni. A cél nem feltétlenül az akrobatikus mutatványok végrehajtása, hanem a testi-lelki kapcsolódás. Néha egy lassú érintés vagy egy közös masszázs többet ad, mint egy elkapkodott aktus.
Legyünk türelmesek önmagunkkal és a társunkkal is. Ha valami nem működik úgy, mint régen, ne essünk kétségbe. Próbáljunk ki új dolgokat, fedezzük fel egymás testét újra, mintha először lennénk együtt. A szexualitás is fejlődik a párkapcsolattal együtt, és a szülőség mélyebb bizalma új színeket vihet az intimitásba is. A legfontosabb, hogy soha ne használjuk a szexet fegyverként vagy jutalmazási eszközként.
Közös célok a gyereknevelésen túl
Könnyű elveszni a mindennapi rutinban, ahol a cél csak a következő nap „túlélése”. Hosszú távon azonban szükség van olyan közös célokra és álmokra, amelyek túlmutatnak a gyereknevelésen. Mi az, amit közösen szeretnénk elérni? Hová szeretnénk eljutni tíz év múlva? Ezek a beszélgetések segítenek abban, hogy ne csak szülőtársként, hanem élettársként is tekintsünk egymásra.
A közös célok lehetnek egészen kicsik is, mint például egy lakásfelújítási projekt, egy közös hobbi elkezdése, vagy egy bakancslista összeállítása a jövőbeli utazásokról. A lényeg, hogy legyen valami, amiért mindketten lelkesedünk, és ami nem a gyerekek körül forog. Ez ad egyfajta iránytűt a kapcsolatnak, és segít abban, hogy a „mi” érzése ne kopjon ki a mindennapokból.
Az egyéni fejlődés támogatása is ide tartozik. Ha látjuk, hogy a társunkat boldoggá teszi a munkája vagy egy új tanfolyam, álljunk mellé és segítsük a fejlődését. Egy elégedett, kiteljesedett ember sokkal jobb partner és szülő is egyben. A kölcsönös inspiráció frissen tartja a kapcsolatot és tiszteletet ébreszt egymás iránt.
Végül, emlékezzünk arra, hogy a gyerekek egyszer kirepülnek. Ha a kapcsolatunkat kizárólag a szülői szerepre alapoztuk, az üres fészek szindróma komoly válságot okozhat. Ha viszont végig ápoltuk a köztünk lévő szövetséget, az új életszakasz nem a véget, hanem egy izgalmas, új kezdetet jelent majd. A párkapcsolat egy folyamatos utazás, ahol a szülőség csak egy – bár kétségkívül a legmeghatározóbb – állomás.
Gyakran ismételt kérdések a párkapcsolat megőrzéséről
Hogyan találjunk időt egymásra, ha sosincs segítségünk? 👶
Használjuk ki a gyerekek alvásidejét tudatosan. Ne ilyenkor akarjuk utolérni magunkat minden házimunkával; jelöljünk ki heti 2-3 estét, ami csak a kettőnké, telefonok és tévé nélkül. A mikrorandevúk, mint egy közös 15 perces reggeli kávé, szintén sokat segítenek.
Normális, ha nem érzek vágyat a szülés utáni hónapokban? 🔥
Teljesen normális. A hormonális változások (különösen a szoptatás alatt), a kialvatlanság és a „túlingerelt” test állapota mind csökkenti a libidót. A türelem és az érzelmi intimitás (ölelés, beszélgetés) fenntartása a legfontosabb ilyenkor, a fizikai vágy idővel vissza fog térni.
Mit tegyünk, ha csak a gyerekről tudunk beszélni? 🗣️
Vezessük be a „gyerekmentes zóna” szabályt a beszélgetéseinkben. Naponta legalább 10-20 percig tudatosan kerüljük a gyereknevelési témákat, és kérdezzük a másikat a saját érzéseiről, álmairól vagy akár a hírekről. Ez segít emlékezni arra, kik is vagyunk mi a szülői szerepen kívül.
Hogyan kezeljük az eltérő nevelési elveket anélkül, hogy összevesznénk? 🤝
A legfontosabb, hogy soha ne a gyerek előtt vitatkozzunk ezen. Üljünk le kettesben, és keressünk kompromisszumokat. Fogadjuk el, hogy mindketten a legjobbat akarjuk a gyereknek, csak más a megközelítésünk. Alakítsunk ki egységes szabályrendszert a legfontosabb kérdésekben.
Mennyire káros a gyerekek előtt vitatkozni? 🛑
Az építő jellegű vita, ahol a gyerek azt látja, hogy a szülők tisztelik egymást és megoldásra törekszenek, még tanulságos is lehet. Azonban a durva kiabálás, a sértés és az érzelmi elzárkózás szorongást okoz a kicsikben. Mindig mutassuk meg nekik a békülést is!
Mikor érdemes szakemberhez fordulni a párkapcsolati gondokkal? 🛋️
Ha úgy érezzük, hogy ugyanazokat a köröket futjuk le eredmény nélkül, ha állandósult a feszültség, vagy ha már nem is próbálunk kapcsolódni egymáshoz. A párterápia nem a végstádium jele, hanem egy eszköz a kapcsolat megmentéséhez és javításához.
Hogyan építhetjük vissza a bizalmat a megcsalás vagy elhidegülés után? 💔
Ez egy hosszú és nehéz folyamat, amihez mindkét fél elkötelezettsége szükséges. Őszinte szembenézésre, a fájdalom kimondására és gyakran szakember segítségére van szükség. A bizalom apró tettekkel, következetességgel és teljes átláthatósággal építhető újra alapjairól.
Leave a Comment