Amikor a naptár eléri a 40. terhességi hetet, és a várva várt esemény mégsem következik be, a kezdeti izgatottságot gyakran felváltja a feszült várakozás, majd az aggodalom. A hivatalos terminus elérése egyfajta lélektani határ, ami után a kismamák figyelme a korábbinál is jobban a testük jelzéseire és az orvosi protokollokra fókuszál. Mi történik valójában a 40. hét után? Mikor beszélünk még csak késői terhességről, és mikor válik a helyzet orvosilag is túlhordássá? Ez a különbségtétel kulcsfontosságú, hiszen a magzat és az anya biztonsága érdekében a 40. hét utáni gondozás fókuszpontja jelentősen megváltozik. Nem kell azonnal pánikba esni, de érdemes tisztában lenni a tényekkel és a kórházi eljárások menetével.
A terminus definíciója és a késői terhesség időszaka
A terhesség átlagos időtartamát 40 hétben (280 napban) határozzák meg az utolsó menstruáció első napjától számítva. Ezt az időpontot nevezzük terminusnak. Fontos tudni, hogy a terminus csupán egy becsült időpont, és a babák jelentős része, körülbelül 80%-a, nem pontosan ezen a napon érkezik. A szülések természetes szórása miatt az orvostudomány különbséget tesz az időben született (37. és 42. hét között) és a késői szülések között.
A 40. és 42. hét közötti időszakot nevezzük késői terhességnek (late term pregnancy), de gyakran használják rá a „poszt-terminus” kifejezést is. Amikor a terhesség betölti a 42. hetet (42 hét + 0 nap), akkor beszélünk hivatalosan túlhordásról (post-term pregnancy). Ez az orvosi szempontból kockázatosabb kategória, amely szigorúbb ellenőrzést és gyakran beavatkozást igényel. Bár a babák csupán 3-12%-a születik a 42. hét után, ez a csúszás komoly megfontolásokat tesz szükségessé.
A várandós gondozásban a 40. hét utáni napok minden egyes napja fokozott figyelmet követel, hiszen a méhlepény működése és a magzatvíz mennyisége kritikus paraméterekké válnak.
Miért csúszik a szülés? Ennek több oka lehet. Lehet, hogy a ciklus hossza miatt a fogantatás később történt, mint ahogy azt az utolsó menstruáció alapján számolták (főleg, ha a ciklus hosszabb volt, mint 28 nap). Más esetekben genetikai hajlam is szerepet játszhat: ha az anya vagy korábbi testvérek is túlhordottak voltak, nagyobb az esély rá, hogy a következő baba is később érkezik. Az első terhesség is hajlamosabb a terminust meghaladó időtartamra.
Fokozott ellenőrzés a 40. hét után: a magzat biztonsága
A 40. hét utáni időszakban a legfontosabb cél a magzat jóllétének folyamatos ellenőrzése. Ahogy közeledünk a 42. hét felé, a méhlepény (placenta) öregedni kezd, és ennek következtében csökkenhet a hatékonysága az oxigén- és tápanyagellátásban. Ez a fő oka annak, hogy az orvosok egyre szigorúbb monitoringot írnak elő.
A Non-stressz Teszt (NST) szerepe
Az NST (Non-stressz Teszt) a 40. hét utáni alapvető vizsgálat. Ennek során a magzat szívritmusát és a méh esetleges összehúzódásait figyelik egy kardiotokográf (CTG) segítségével. A teszt általában 20-40 percig tart.
- Reaktív NST: A magzat szívritmusa felgyorsul, ha mozog (ez a normális, megnyugtató jel).
- Non-reaktív NST: A szívritmus nem mutat megfelelő gyorsulást mozgásra, ami további vizsgálatokat (pl. Biofizikai Profil) tesz szükségessé.
A 40. hét után gyakran előírják, hogy a kismama naponta, vagy kétnaponta menjen NST vizsgálatra. Ez a gyakoriság biztosítja, hogy az esetlegesen romló állapotot időben felismerjék.
Ultrahangos vizsgálat: magzatvíz és áramlás
Az ultrahangos vizsgálat ebben az időszakban két kritikus tényezőre fókuszál: a magzatvíz mennyiségére és a méhlepény áramlási viszonyaira (Doppler-vizsgálat). A túlhordás egyik leggyakoribb és legveszélyesebb következménye az oligohidramnion, azaz a csökkent magzatvíz mennyiség.
A magzatvíz mennyisége a terhesség utolsó heteiben természetes módon csökken, de a túlzott mértékű csökkenés problémát jelez. A magzatvíz létfontosságú a köldökzsinór védelmében, és ha túl kevés, a köldökzsinór összenyomódhat, ami oxigénhiányhoz vezethet. Az orvosok az AFI (Amniotic Fluid Index) vagy a MDP (Maximum Vertical Pocket) méréseket használják a mennyiség meghatározására.
A Doppler-vizsgálat a véráramlást ellenőrzi a köldökzsinórban és a magzati agyi erekben. Ez segít felmérni, hogy a méhlepény még elegendő oxigént és tápanyagot szállít-e a babának. Ha az áramlás ellenállása megnő, az a méhlepény működésének romlására utal.
A 40. hét utáni szoros monitorozás nem a bizalmatlanság jele, hanem a felelős orvosi gondozás alapja, amelynek célja a magzati stressz legkorábbi jeleinek észlelése.
Miért kockázatos a túlhordás?
Bár a legtöbb baba még a 42. hét után is egészségesen születik, az orvosi statisztikák azt mutatják, hogy a 42. hetet meghaladó terhességek esetében megnő bizonyos kockázatok aránya. Ezek a kockázatok mind a babát, mind az anyát érinthetik.
A méhlepény elöregedése és elégtelensége
A méhlepény élettartama limitált. A 40. hét után a meszesedés (calcification) és az öregedési folyamatok felgyorsulhatnak. Ez csökkenti a méhlepény felszívó és szállító képességét. Ennek következtében a magzat krónikus oxigénhiányos állapotba kerülhet, ami fejlődésbeli elmaradást vagy akut magzati distresszt okozhat a szülés alatt.
Macrosomia és nehéz szülés
Ha a méhlepény még jól működik a 40. hét után is, a baba tovább gyarapszik. A macrosomia (nagysúlyú magzat, általában 4000 g felett) növeli a szülési sérülések, mint például a vállak elakadása (vállrándulás) kockázatát. A nagysúlyú magzatok szülése gyakrabban igényel beavatkozást, például vákuumos vagy fogós segítséget, és növeli a császármetszés esélyét is.
Mekónium-aspiráció
A túlhordott magzatok gyakrabban ürítenek mekóniumot (az első székletet) a magzatvízbe. Ha a baba a stressz vagy oxigénhiány miatt mély levegőt vesz a méhben vagy a szülés alatt, a mekóniumot tartalmazó magzatvíz bekerülhet a tüdejébe. Ez az ún. mekónium-aspirációs szindróma súlyos légzési problémákat okozhat az újszülöttnél, és intenzív ellátást tehet szükségessé.
A túlhordottsági szindróma (Postmaturity Syndrome)
Egyes babák, akik túlhordottak, nem egyszerűen csak nagyok, hanem láthatóan el is kezdenek „öregedni”. Ez a túlhordottsági szindróma, melynek jelei közé tartozik a száraz, hámló bőr, a hosszú körmök, a kevés zsírszövet (azaz a baba vékonyabbnak tűnik), és a zöldes-sárgás elszíneződés a mekónium miatt. Ez a szindróma a méhlepény elégtelenségének egyértelmű jele, és azonnali szülést indokol.
Mikor indítják a szülést? A szülésindítás protokolljai
A szülésindítás időzítése a legérzékenyebb kérdés a késői terhesség kezelésében. A cél az, hogy a babát akkor hozzák világra, amikor a méhen kívüli élet már biztonságosabb, mint a méhen belüli, de még mielőtt a kockázatok túlzottan megnőnének.
Az időzítés kérdése: 41. vagy 42. hét?
A hazai és nemzetközi ajánlások az utóbbi években egyre inkább a korábbi indítás felé mozdultak el. Míg korábban a 42. hetet várták ki, ma már a legtöbb centrum a 41. terhességi hét betöltése körül (41+0 vagy 41+3) javasolja a szülésindítást, különösen, ha az anya első terhessége. Ennek oka, hogy több nagy vizsgálat (pl. a svéd ARRIVE tanulmány) kimutatta, hogy a korábbi indítás csökkentheti a magzati kockázatokat anélkül, hogy növelné a császármetszés arányát.
Ha a kismama ragaszkodik a természetes szüléshez és elutasítja az indítást a 41. héten, az orvosok általában beleegyeznek, de csakis a naponta történő, szigorú magzati monitorozás mellett. A 42. hét betöltése után azonban a legtöbb helyen már nem opció a várakozás, a szülésindítás elkerülhetetlen.
A Bishop-score: a méhnyak érettségének felmérése
Mielőtt bármilyen szülésindítási módszert alkalmaznának, az orvos felméri a méhnyak (cervix) állapotát az úgynevezett Bishop-score segítségével. Ez a pontrendszer 5 paramétert vizsgál (tágasság, elsimultság, konzisztencia, pozíció és a magzat feje elhelyezkedése). A magas pontszám (általában 6 vagy afölött) azt jelenti, hogy a méhnyak érett, és a szülésindítás nagy eséllyel sikeres lesz. Az alacsony pontszám esetén először a méhnyak érlelésére van szükség.
| Paraméter | 0 pont | 1 pont | 2 pont | 3 pont |
|---|---|---|---|---|
| Tágasság (cm) | Zárt | 1–2 | 3–4 | 5+ |
| Elsimultság (%) | 0–30 | 40–50 | 60–70 | 80+ |
| Konzisztencia | Kemény | Közepes | Lágy | – |
| Pozíció | Hátsó | Középső | Elülső | – |
A szülésindítás módszerei: gyógyszeres és mechanikai eljárások
A szülésindítás (indukció) egy komplex folyamat, amelynek célja a méh összehúzódásainak beindítása és a méhnyak tágulásának elősegítése. A választott módszer nagymértékben függ a Bishop-score eredményétől.
1. Mechanikai érlelés és indítás
Ha a méhnyak még éretlen (alacsony Bishop-score), gyakran mechanikai módszerekkel kezdik a folyamatot, mivel ezek általában alacsonyabb kockázatúak, mint a gyógyszerek.
A) A ballonkatéter
Az egyik leggyakoribb mechanikai módszer a ballonkatéter (pl. Foley-katéter) alkalmazása. Egy vékony csövet vezetnek be a méhnyakba, és a méhszájon belül lévő végén lévő ballont fiziológiás sóoldattal fújják fel. Ez a nyomás mechanikusan tágítja a méhszájat, miközben a nyomás hatására a szervezet természetes prosztaglandinokat kezd termelni, ami segíti a méhnyak érését. A katéter általában 12-24 órán át marad bent, és magától kiesik, amikor a méhszáj eléggé kitágult (kb. 3-4 cm).
B) Burkolózás (Stripping)
A burkolózás, vagy orvosi nevén a hártyaleválasztás, egy egyszerűbb beavatkozás, amelyet gyakran már a járóbeteg-ellátás keretében is elvégeznek. Az orvos hüvelyi vizsgálat során az ujját a méhszájon át bevezeti, és óvatosan elválasztja az alsó petezsákot a méh falától. Ez a beavatkozás felszabadítja a helyi hormonokat (prosztaglandinokat), amelyek beindíthatják az összehúzódásokat. Bár némi kellemetlenséggel járhat és enyhe vérzést okozhat, sok esetben ez elegendő a folyamat beindításához.
2. Gyógyszeres érlelés és indítás
A gyógyszeres módszerek vagy a méhnyak érését segítik elő (prosztaglandinok), vagy a méh összehúzódásait indítják be (oxytocin).
A) Prosztaglandinok (Méhnyakérlelés)
A prosztaglandinok olyan hormonok, amelyek a méhnyak szerkezetét puhítják és érik (pl. Dinoprostone vagy Misoprostol hatóanyagú készítmények). Ezeket általában hüvelyi tabletta, gél vagy pesszárium formájában helyezik fel a méhnyakra. A cél az, hogy a méhnyak elsimuljon és kitáguljon, felkészítve a méhet az oxytocin befogadására. Ez a folyamat több órát, néha egy egész napot is igénybe vehet.
B) Oxytocin infúzió (Az összehúzódások beindítása)
Az oxytocin az a hormon, amely a természetes összehúzódásokért felelős. Indítás esetén ezt mesterségesen, infúzió formájában juttatják a szervezetbe. Ezt a módszert általában akkor alkalmazzák, ha a méhnyak már érett (magas Bishop-score), vagy ha a prosztaglandinok már elvégezték a méhnyak érlelését. Az oxytocint lassan, cseppenként adagolják, fokozatosan növelve az adagot, miközben folyamatosan ellenőrzik a magzat szívritmusát és az összehúzódások erősségét. Ez a leghatékonyabb módja a rendszeres, szülőfájásokhoz hasonló összehúzódások elérésének.
A szülésindítás nem egy gombnyomásra történő esemény. Sokszor több napos, türelmet igénylő folyamat, amely során az orvosok és szülésznők folyamatosan figyelik a magzat reakcióját és a méhnyak változásait.
3. Bujkálás (Amniotómia)
Ha a méhnyak már tágult (legalább 3-4 cm) és a magzat feje már mélyen a medencében van, az orvos megrepesztheti a burkot egy speciális eszközzel (bujkálás, amniotómia). Ez a beavatkozás felszabadítja a prosztaglandinokat, és gyakran felgyorsítja a szülést. Ha a burokrepesztés önmagában nem elegendő, általában oxytocin infúzió követi.
A természetes indítási kísérletek hatékonysága
Számos kismama próbálkozik a 40. hét után természetes módszerekkel a szülés beindítására, bízva abban, hogy elkerülhetik az orvosi beavatkozást. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a módszerek csak akkor működnek, ha a baba és a test már készen áll a szülésre. Ha a méhnyak teljesen éretlen, ezek a próbálkozások valószínűleg nem vezetnek eredményre.
Mozgás és séta
A gravitáció és a mozgás segíthet a baba fejének nyomást gyakorolni a méhnyakra, ami a hormonok felszabadulását segítheti. A rendszeres, de nem kimerítő séta, a lépcsőzés vagy a medence hintázása labdán pozitívan hathat.
Szexuális együttlét
A szexuális együttlét két szempontból is segíthet: az orgazmus méhösszehúzódásokat (Braxton Hicks-szerűeket) okozhat, másrészt a férfi ondója természetes prosztaglandinokat tartalmaz, amelyek segíthetik a méhnyak érését. Ez az egyik leggyakrabban ajánlott „házi” indítási módszer, feltéve, hogy a burok még ép.
Mellbimbó stimuláció
A mellbimbók stimulálása természetes úton váltja ki az oxytocin felszabadulását a szervezetben. Ezt lehet kézzel vagy mellszívóval végezni. Fontos, hogy ez a módszer csak orvosi felügyelet mellett, vagy a 40. hét után kezdődjön el, és csak óvatosan, mivel túl erős összehúzódásokat is okozhat.
Ricinusolaj és gyógynövények
A ricinusolaj hírhedt indítóként. Hatása abból adódik, hogy erős bélmozgást vált ki, ami reflexesen méhösszehúzódásokat is indukálhat. Azonban a ricinusolaj súlyos hasmenést, kiszáradást és émelygést okozhat, és a hatékonysága vitatott. Orvosok általában nem ajánlják a használatát a kellemetlen mellékhatások miatt. Hasonlóan, bizonyos gyógynövények, mint a málnalevél tea (bár ez inkább a méh tónusát javítja, mintsem indít), csak a szülésznő vagy orvos jóváhagyásával alkalmazhatók.
A túlhordás pszichológiai terhe: a várakozás művészete
A 40. hét utáni várakozás nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is rendkívül megterhelő. A kismama gyakran úgy érzi, a teste „cserben hagyta”, és a környezet folyamatos érdeklődése (a hírhedt „Na, mi van már?” kérdés) csak növeli a nyomást és a stresszt.
Stresszkezelés és elvárások
A legfontosabb, hogy a kismama engedje el a kontroll igényét az érkezés pontos időpontjával kapcsolatban. A stressz hormonok (például az adrenalin) gátolhatják a természetes oxytocin termelést, ami tovább lassíthatja a szülés beindulását. Javasolt a pihenés, a relaxáció, a terhesjóga vagy a meditáció.
Érdemes csökkenteni a telefonos kommunikációt. Sokan úgy döntenek, hogy a 40. hét után már csak szűk családi körrel tartják a kapcsolatot, és a szülés beindulásáig nem válaszolnak a többi érdeklődőnek, ezzel védve a saját mentális egészségüket.
A 40. hét utáni időszak egy mentális maraton. A türelem, a bizalom és a jóllét fenntartása éppolyan fontos, mint a fizikai monitorozás.
A bizalom szerepe az orvosi döntésekben
A túlhordás kezelése során a legfontosabb a bizalom az orvosi team felé. Az orvosoknak és szülésznőknek az adatok (NST, UH) alapján kell meghozniuk a döntéseket az indítás szükségességéről. Ha a kismama teljesen elutasítja az indítást a 42. hét közelében, de a magzati paraméterek romlanak (pl. csökkenő magzatvíz), az komoly etikai és egészségügyi kockázatot jelent. Fontos a nyílt kommunikáció és a közös döntéshozatal.
A szülésindítás menete a kórházban: mire számítsak?
Ha az orvosok az indítás mellett döntenek, a kismamát általában beutalják a szülészeti osztályra. A folyamat nem feltétlenül gyors, és érdemes felkészülni a kórházi tartózkodásra.
A felvételtől a tágulásig
A felvételkor ismételt NST és ultrahang vizsgálat történik. Az orvos ismételten felméri a Bishop-score-t. Ha a méhnyak éretlen, az első lépés a méhnyak érlelése, ami prosztaglandin gél vagy ballonkatéter behelyezésével történik. Ez a fázis akár 24 órát is igénybe vehet, és sokszor a szülőszoba helyett a kórteremben zajlik.
Ha a méhnyak eléggé érett, vagy ha a korábbi érlelés sikeres volt, megkezdik az aktív indítást. Ez általában a burokrepesztéssel és/vagy az oxytocin infúzióval történik. Az oxytocin adagját fokozatosan emelik, míg a méh összehúzódásai rendszeressé és kellően erőssé válnak. A magzatot folyamatosan monitorozzák CTG-vel.
Fontos tudni, hogy a mesterségesen indított fájások intenzívebbek és kevésbé hullámzóak lehetnek, mint a természetesek. Éppen ezért, ha a kismama igényli, a fájdalomcsillapítás (pl. epidurális érzéstelenítés) gyakran elérhető és javasolt a szülés megkönnyítésére.
A túlzott stimuláció veszélye
Az oxytocin infúzió egyik lehetséges mellékhatása a túlzott méhizom-összehúzódás (hyperstimuláció). Ez azt jelenti, hogy az összehúzódások túl gyakoriak vagy túl erősek lesznek, ami csökkentheti a méhlepény véráramlását és veszélyeztetheti a magzat oxigénellátását. Ilyen esetben az orvosok azonnal csökkentik vagy leállítják az oxytocin adagolását. A folyamatos CTG monitorozás éppen ezen állapotok gyors felismerését teszi lehetővé.
Speciális esetek: túlhordás ikerterhesség és korábbi császármetszés után
A túlhordás kezelése eltérő lehet, ha a kismamának speciális kórelőzménye van. Ezek az esetek fokozott óvatosságot igényelnek.
Túlhordás korábbi császármetszés után (VBAC/TOLAC)
Ha a kismamának korábban császármetszése volt, és most hüvelyi szülést szeretne (VBAC, azaz Vaginal Birth After Cesarean), a szülésindítás kockázatai megnőnek, különösen a méhrepedés (uterus ruptura) szempontjából. A prosztaglandinok alkalmazása korábbi császármetszés után ellenjavallt, mivel növelik a méhrepedés esélyét.
Ilyen esetekben, ha az indítás elkerülhetetlen, gyakran mechanikai módszereket (ballonkatéter) és nagyon óvatos oxytocin adagolást alkalmaznak. Azonban sok orvos a 40-41. hét körül már inkább az ismételt császármetszést javasolja a túlhordás elkerülésére, ha a spontán szülés nem indul meg.
Túlhordás ikerterhesség esetén
Az ikerterhességek általában nem érik el a 40. hetet, gyakran a 37-38. hét körül indítják őket, mivel a méh túlfeszülése és a placenta elégtelenségének kockázata korábban jelentkezik. Így a túlhordás kérdése ikreknél ritkán merül fel, de ha mégis, a monitorozás még szigorúbb, és a beavatkozás általában korábban történik meg.
A hosszú várakozás pozitív hozadéka
Bár a túlhordás fogalma ijesztőnek tűnhet, fontos kiemelni, hogy a 40. hetet meghaladó terhességnek vannak előnyei is. Minden egyes nap, amit a baba a méhben tölt, tovább érleli a tüdejét és felkészíti a külső életre. A természetes szülés beindulása, még ha késik is, ideális esetben sokkal hatékonyabb és gyorsabb lehet, mint egy mesterségesen indított folyamat, feltéve, hogy a baba jól van.
A legfontosabb üzenet a kismamák felé, hogy a 40. hét utáni időszakot a fokozott biztonságra és a folyamatos orvosi ellenőrzésre kell helyezni. A modern orvostudomány eszközei lehetővé teszik, hogy a várakozás biztonságos legyen, amíg a baba valóban készen áll a világra jövetelre. A szülésindítás egy szükséges beavatkozás, ha a magzat már nem érzi jól magát a méhben, de a cél minden esetben az anya és a baba egészségének megőrzése a lehető legkisebb kockázattal.
Gyakran ismételt kérdések a 40. hét utáni várakozásról és a szülésindításról
🤰 Mikor számít hivatalosan túlhordottnak a terhesség?
Hivatalosan akkor beszélünk túlhordásról (post-term pregnancy), ha a terhesség betölti a 42. hetet, azaz eléri a 42 hét + 0 napot. A 40. és 42. hét közötti időszakot késői terhességnek nevezzük, ami fokozott ellenőrzést igényel, de általában még nem feltétlenül indokolja azonnali beavatkozást, kivéve, ha a magzati monitorozás romlást mutat.
⏱️ Mennyi ideig várnak a szülésindítással a 40. hét után?
A várakozás ideje intézményenként és a kismama kórelőzményétől függ. A legtöbb magyarországi és nemzetközi protokoll a 41. hét (41+0) betöltése körül javasolja a szülésindítás megfontolását. Amennyiben a magzati paraméterek (NST, magzatvíz) tökéletesek, az orvosok engedélyezhetik a várakozást a 42. hétig, de szigorú, naponta vagy kétnaponta történő ellenőrzés mellett. A 42. hét után az indítás szinte mindig kötelező.
💧 Miért veszélyes a kevés magzatvíz (oligohidramnion) a túlhordás során?
A magzatvíz csökkenése a túlhordás egyik leggyakoribb és legveszélyesebb következménye. A magzatvíz védi a köldökzsinórt a nyomástól. Ha túl kevés a folyadék, a köldökzsinór könnyebben összenyomódhat a méh összehúzódásai vagy a baba mozgása közben, ami átmeneti vagy tartós oxigénhiányt okozhat a magzatnál. Ez azonnali indítást tehet szükségessé.
🍎 Milyen jelek utalnak arra, hogy a méhlepény már nem működik megfelelően?
A méhlepény elégtelenségének jeleit a monitorozó vizsgálatok mutatják ki. Ezek közé tartozik a non-reaktív NST (a baba szívritmusa nem gyorsul mozgásra), a drámaian csökkenő magzatvíz mennyisége (alacsony AFI), valamint a Doppler-vizsgálatban észlelhető kóros véráramlási ellenállás. Késői jel lehet, ha a magzat növekedése lelassul, vagy ha a baba kevesebbet mozog a megszokottnál.
💊 Melyik a leghatékonyabb módszer a szülés indítására?
Nincs egyetlen „legjobb” módszer, mivel a hatékonyság a méhnyak érettségétől (Bishop-score) függ. Éretlen méhnyak esetén a prosztaglandinok (méhnyakérlelők) vagy a ballonkatéter a leghatékonyabbak. Érett méhnyak esetén az oxytocin infúzió és/vagy a burokrepesztés (amniotómia) általában gyorsan beindítja a rendszeres összehúzódásokat.
🤰 Milyen érzés a mesterségesen indított szülés fájdalma?
A mesterségesen, főleg oxytocinnal indított fájások gyakran intenzívebbek, erősebbek és kevésbé adnak pihenőidőt az összehúzódások között, mint a természetes úton beindult szülés. Ennek oka, hogy a mesterséges oxytocin gyorsabban és erősebben hat. Éppen ezért az indított szülések során gyakrabban alkalmaznak epidurális érzéstelenítést a fájdalom csillapítására.
👶 Mit jelent, ha a magzatvíz mekóniumos?
A mekónium a magzat első széklete. Ha ez a magzatvízbe kerül (zöldes vagy barnás elszíneződést okozva), az gyakran utal arra, hogy a baba stresszes volt a méhben (pl. oxigénhiány miatt). Bár nem minden esetben veszélyes, ha a baba belélegzi ezt a folyadékot, súlyos légzési problémák alakulhatnak ki (mekónium-aspirációs szindróma). A mekóniumos magzatvíz azonnali beavatkozást és a szülés gyors befejezését indokolja, gyakran neonatológus jelenlétében.
Leave a Comment