A negyvenedik hét elérése mérföldkő minden várandós nő életében. Ez az a pont, amikor a legtöbben már tűkön ülve várják a találkozást, a kórházi csomag rég be van készítve, és minden jel arra mutat, hogy a nagy nap bármelyik pillanatban bekövetkezhet. De mi történik akkor, ha a baba nem siet? Ha a naptár átfordul, és a kiírt dátum már csak egy elhalványult emlék? Ekkor lép be a képbe a terminustúllépés alatti kontroll, amelynek célja, hogy garantálja a magzat biztonságát, amíg ő el nem dönti, hogy eljött az idő. Ez a speciális, fokozott figyelmet igénylő időszak tele van kérdésekkel, de a modern orvostudomány eszközei – mint az NST, a flowmetria és a magzatvíz vizsgálat – pontos és megnyugtató válaszokat adnak.
Miért van szükség fokozott kontrollra a 40. hét után?
Bár sokan úgy gondolják, a 40. hét utáni időszak egyszerűen csak türelmetlenségről szól, a valóságban a méhen belüli környezet apró, de jelentős változásokon mehet keresztül. Az orvosok terminustúllépésről vagy túlhordásról beszélnek, amikor a várandósság meghaladja a 42. hetet, de már a 40. hét utáni időszak is fokozott figyelmet igényel.
A legfőbb ok, amiért a kontroll sűrűsödik, az a méhlepény (placenta) működése. A placenta egy csodálatos, de korlátozott élettartamú szerv. Ahogy a várandósság előrehalad, a placenta kezd „öregedni”, ami azt jelenti, hogy csökkenhet az oxigén- és tápanyagellátó kapacitása. Ez a folyamat lassú és fokozatos, de a 40. hét után a kockázat mértéke növekszik. A magzatnak ebben a fázisban már jelentős a súlya, nagyobb az oxigénigénye, és ha a placenta nem képes már maximális teljesítményt nyújtani, a baba veszélybe kerülhet.
Egy másik kritikus szempont a magzatvíz mennyisége. A magzatvíz létfontosságú a magzat mozgásához, tüdőfejlődéséhez és hőmérsékletének szabályozásához. A terminustúllépés során gyakori jelenség a magzatvíz mennyiségének csökkenése (oligohydramnion), ami növelheti a köldökzsinór összenyomásának kockázatát, különösen a méhösszehúzódások idején. Ezért a terminustúllépés alatti kontroll nem luxus, hanem a biztonság záloga.
A 40. hét után a kontrollvizsgálatok gyakorisága növekszik, általában két-három naponta szükséges a felülvizsgálat. Ez a sűrűség garantálja, hogy a legapróbb eltérést is azonnal észleljük, és szükség esetén beavatkozhassunk.
NST: a magzati szívhang és mozgás non-stop ellenőrzése
Az NST, azaz non-stressz teszt (más néven kardiotokográfia, CTG) a leggyakrabban végzett vizsgálat a 40. hetet követően. Ez egy non-invazív, gyors és rendkívül informatív eljárás, amely a magzat pillanatnyi állapotát tükrözi. A név is árulkodó: non-stressz, mert külső terhelés nélkül, nyugalmi állapotban vizsgálja a magzat reakcióit.
Hogyan működik az NST?
A kismama kényelmesen fekszik, és két érzékelőt (szondát) helyeznek a hasára. Az egyik szonda a magzat szívhangját regisztrálja (ultrahang elvén működik), a másik pedig a méhizomzat aktivitását, vagyis a méhösszehúzódásokat méri (tokodinamometria). A vizsgálat általában 20-40 percig tart. A kismamának egy gombot is a kezébe adnak, amit minden magzatmozgás érzékelésekor meg kell nyomnia, így a gép rögzíti, hogy a mozgás és a szívfrekvencia változása közötti összefüggés megfelelő-e.
Az NST görbe értelmezése: a reaktivitás a kulcs
A szakemberek a görbe alapján több paramétert vizsgálnak, de a legfontosabb a reaktivitás. Egy jó, vagyis reaktív NST azt jelenti, hogy a magzat szívfrekvenciája növekszik, vagyis akcelerál, amikor mozog. Ezek az akcelerációk (gyorsulások) jelzik, hogy a baba idegrendszere megfelelően reagál az ingerekre, és elegendő oxigénhez jut. Általában 20 perc alatt legalább két, 15 másodpercnél hosszabb, és legalább 15 ütés/perces gyorsulás szükséges a reaktív minősítéshez.
A görbe elemzésénél figyelik még a magzati szívhang alapfrekvenciáját (ideális esetben 110-160 ütés/perc között van) és a variabilitást. A variabilitás a szívverések közötti apró eltérések mértéke. Az egészséges, jól oxigenizált magzat szívhangja nem monoton, hanem folyamatosan változik, ami az autonóm idegrendszer épségét jelzi. Ha a variabilitás csökken, az már figyelmeztető jel lehet.
Ha az NST non-reaktív (vagyis nem látható a szükséges számú akceleráció), az nem feltétlenül jelent azonnali problémát. Előfordulhat, hogy a baba alszik. Ilyenkor megpróbálják felébreszteni (pl. hasra helyezett vibrációs stimulátorral, vagy egyszerűen hosszabbítják a vizsgálatot), vagy azonnal kiegészítő vizsgálatokra, elsősorban ultrahangra és flowmetriára kerül sor.
A reaktív NST a magzati jólét egyik legmegbízhatóbb jele. Ha a baba mozog, és a szívhangja erre dinamikusan reagál, nagy a valószínűsége, hogy minden rendben van.
Flowmetria (doppler): betekintés a magzati véráramlás rejtelmeibe
A flowmetria, vagy Doppler ultrahang vizsgálat, a terminustúllépés alatti kontroll egyik legfontosabb, kiegészítő eszköze. Míg az NST a magzat pillanatnyi idegrendszeri reakcióját mutatja, a flowmetria a magzat és a placenta közötti vérkeringés hatékonyságát méri, ami hosszabb távú képet ad a magzat oxigénellátásáról.
A doppler elve és célja
A Doppler vizsgálat az ultrahanghullámok frekvenciaváltásának mérésén alapul, ahogy azok visszaverődnek a mozgó vérsejtekről. Ez lehetővé teszi, hogy az orvosok pontosan felmérjék a vér áramlási sebességét és irányát a kulcsfontosságú erekben. A flowmetria kulcsfontosságú, mert a véráramlási ellenállás megváltozása sokszor előbb jelez problémát, mint a szívhang változása.
A vizsgált főbb erek
Három fő eret vizsgálnak a terminustúllépés kontrollja során:
- A. umbilicalis (Köldökzsinór artéria): Ez az ér szállítja a vért a magzattól a placentához. A magzat állapotának romlásával a placenta ereiben megnő az ellenállás, ami a Doppler görbén az S/D arány (szisztolé/diasztolé arány) növekedését eredményezi. Ha ez az arány túl magas, vagy súlyos esetben a diasztolés áramlás megszűnik (absent end-diastolic flow) vagy visszafordul (reversed end-diastolic flow), az a placenta súlyos elégtelenségét jelzi.
- A. cerebri media (Középső agyi artéria): Ez az ér látja el az agy egy részét. Ha a magzat oxigénhiányos állapotba kerül, védelmi mechanizmusként az agy felé irányítja a véráramlást (ún. „brain sparing effect”). Ez a jelenség az A. cerebri media ellenállásának csökkenésében mutatkozik meg.
- A. uterina (Méh artéria): Bár ezt az eret általában korábban, a terhesség szűrésénél vizsgálják, a terminustúllépés során is adhat információt a méhlepény vérellátásáról.
A flowmetria eredményei segítenek az orvosnak abban, hogy felmérje, mennyi ideje van még a várandósság biztonságos fenntartására. Ha a köldökzsinór artéria ellenállása nő, de a baba még nem indította be a központi véráramlás-átcsoportosítást (nincs brain sparing), akkor még van idő. Ha viszont már az agyi erek ellenállása is csökken, az azonnali beavatkozást, vagy nagyon szoros, napi megfigyelést indokolhat.
Fontos tudni: A flowmetria egy rendkívül érzékeny módszer. Ha az NST eredménye még jó, de a Doppler már mutatja az ellenállás növekedését a köldökzsinór artériában, az egy korai figyelmeztető jel, amely indokolttá teszi a kontrollok sűrítését, akár napi szintre.
A magzatvíz vizsgálat: az AFI és MVP titkai
A magzatvíz vizsgálata ultrahanggal történik, és a terminustúllépés alatti kontroll elengedhetetlen része. Ahogy már említettük, a 40. hét után a magzatvíz mennyisége hajlamos a csökkenésre (oligohydramnion), ami a baba biztonságát veszélyeztetheti.
Hogyan mérik a magzatvizet?
Két fő mérési módszer létezik, amelyekkel az orvos a magzatvíz mennyiségét felméri:
- AFI (Amniotic Fluid Index): Az orvos a hasat négy kvandransra osztja, és megméri a legmélyebb, magzatrészeket nem tartalmazó magzatvíz oszlop magasságát milliméterben. Ezt a négy értéket összeadják. Az AFI normál tartománya általában 5 és 25 cm között mozog. AFI < 5 cm már oligohydramniont jelent, ami indokolhatja a szülés megindítását.
- MVP (Maximum Vertical Pocket): Ez az egyszerűbb módszer csak a legmélyebb magzatvíz oszlop magasságát méri. Ha ez az érték 2 cm alatt van, az már aggodalomra ad okot.
A magzatvíz mennyiségének csökkenése több szempontból is kritikus. Egyrészt jelezheti a placenta működésének hanyatlását, hiszen a magzatvíz jelentős részét a baba által termelt vizelet adja. Ha a baba nem kap elegendő vért a vesékhez, kevesebb vizeletet termel. Másrészt, ha kevés a magzatvíz, a köldökzsinór védtelenebbé válik, és könnyebben nyomódhat össze a méhfal és a magzat teste között, ami rövid időre oxigénhiányos állapotot okozhat.
A magzatvíz megfelelő mennyisége a terminustúllépés egyik legbiztosabb mutatója. Ha az AFI érték drámaian csökken, a szülés megindításának mérlegelése szinte elkerülhetetlen.
A biofizikai profil (BPP): az átfogó értékelés
Amikor a terminustúllépés kontrollja során az NST vagy a flowmetria eredménye nem teljesen megnyugtató, vagy az orvos átfogó képet szeretne kapni, a Biofizikai Profil (BPP) vizsgálatot alkalmazzák. A BPP egy pontozási rendszer, amely öt különböző magzati paramétert értékel, mindegyikre 0 vagy 2 pontot adva, így a maximális pontszám 10 lehet.
A biofizikai profil öt eleme
A BPP összetettebb képet ad, mint az egyes vizsgálatok külön-külön, mivel kombinálja a magzat akut és krónikus állapotát tükröző paramétereket:
- NST (Non-stressz teszt): Reaktív (2 pont) vagy non-reaktív (0 pont).
- Magzati légzőmozgások: Legalább egy 30 másodperces légzőmozgás 30 perc alatt (2 pont). (Ezek nem valódi lélegzetvételek, hanem a mellkas falának ritmikus mozgásai).
- Magzati mozgások: Legalább három különálló törzs- vagy végtagmozgás 30 perc alatt (2 pont).
- Magzati izomtónus: Legalább egy végtag kinyújtása, majd gyors visszahúzása (2 pont).
- Magzatvíz mennyisége (AFI vagy MVP): Megfelelő mennyiség (2 pont).
A pontszámok jelentősége
A BPP pontszám rendkívül jól korrelál a magzat oxigenizációs állapotával és a szülés kimenetelével:
- 8-10 pont: Normális, a várandósság folytatható.
- 6 pont: Határeset. Általában megismétlik a vizsgálatot 12-24 órán belül. Ha a 6 pont alacsony magzatvíz mellett jelentkezik, indokolttá válhat a szülés megindítása.
- 4 pont vagy kevesebb: Kóros. Ebben az esetben a magzat nagy valószínűséggel oxigénhiányos állapotban van, és azonnali beavatkozás, általában szülésindítás vagy sürgősségi császármetszés szükséges.
A BPP egyfajta biztosíték. Ha az NST nem volt tökéletes, de a magzat aktív, a tónusa jó, és van elegendő magzatvíz, az orvos megnyugodhat, hogy a baba rövid távon jól van, és van még idő a várakozásra.
A terminustúllépés menedzselése: mikor indítunk?
A kismamák egyik leggyakoribb kérdése a 40. hét után: meddig várhatunk? A döntés, hogy mikor indítsák meg a szülést, egy komplex mérlegelés eredménye, amely a kontrollvizsgálatok eredményeire, az anya és a magzat egészségi állapotára épül.
A 41. hét: a fordulópont
Sok klinika a 41. terhességi hét elérését tekinti annak a határnak, amikor – hacsak nincs egyértelmű ellenjavallat – érdemes megindítani a szülést. Bár az egészséges várandósság akár 42. hétig is tarthat, a 41. hét után a kockázatok (főleg a placenta elégtelenség és a magzatvíz csökkenés) már érezhetően növekednek, miközben a további várakozásból származó előny csökken.
A szülésindítás (indukció) előtt az orvos a Bishop-score alapján felméri a méhnyak érettségét. Ez a pontozási rendszer segít eldönteni, hogy a hüvelyi szülésindítás valószínűleg sikeres lesz-e. Ha a méhnyak még teljesen éretlen, az indukció hosszadalmas és nehezebb lehet.
| Vizsgálati eredmény | Jelentőség | Döntés iránya |
|---|---|---|
| Non-reaktív NST | Akut oxigénhiány gyanúja | Sürgős kontroll, BPP, vagy azonnali indukció/Császármetszés |
| Kóros flowmetria (pl. RE-DF) | Krónikus placenta elégtelenség | Azonnali befejezés (gyakran császármetszés) |
| Oligohydramnion (AFI < 5 cm) | Köldökzsinór kompresszió kockázata | Indukció mérlegelése, főleg 41. hét felett |
| 41. hét betöltése | Rutin protokoll alapján | Indukció felajánlása |
A szülésindítás módszerei
Ha az orvos az indukció mellett dönt, többféle módszer is rendelkezésre áll, amelyek célja a méhnyak érésének elősegítése és a méhösszehúzódások beindítása. Ezek lehetnek mechanikus módszerek (pl. ballonkatéter) vagy gyógyszeresek (pl. prosztaglandinok, oxitocin infúzió). A választás függ a Bishop-score-tól és a klinikai protokolloktól.
A kulcs az, hogy a terminustúllépés alatti kontroll nem csak a várakozásról szól, hanem egy aktív, dinamikus kockázatkezelésről. Amíg a magzati állapotjelzők (NST, Flow, Magzatvíz) tökéletesek, a várakozás indokolt és biztonságos. Amint bármelyik paraméter romlik, a beavatkozás a legjobb megoldás.
Az életmód szerepe a túlhordás idején
Bár a kismama nem tudja befolyásolni, hogy mikor indul meg a szülés, néhány életmódbeli tényező segíthet abban, hogy a baba a kontrollok idején is a legjobb állapotban legyen, és az anya jobban viselje a kontrollok sűrűségét.
Hidratálás és táplálkozás
A megfelelő hidratálás rendkívül fontos. A folyadékbevitel nem csak az anya közérzetére van pozitív hatással, de segíthet a méhlepény optimális működésének fenntartásában is. Bár a folyadékpótlás közvetlenül nem növeli a magzatvíz mennyiségét, de ha az anya dehidratált, az ronthatja a placenta vérellátását.
A pihenés és a mozgás egyensúlya
Ebben a késői fázisban a kismama gyakran fáradt, de a teljes inaktivitás sem ideális. A könnyed mozgás – séta, kismamajóga – segíti a vérkeringést, ami pozitívan hat a placenta vérellátására. A pihenés is kritikus, különösen a bal oldalon fekvés, amely optimalizálja a méh és a magzat véráramlását.
Sokan keresnek természetes módszereket a szülés beindítására (pl. szexuális együttlét, fűszeres ételek, mellbimbó stimuláció). Ezek hatékonysága tudományosan nem igazolt minden esetben, de ártani általában nem ártanak, és segítenek a párnak mentálisan felkészülni a szülésre.
Szakmai kitekintés: a CTG görbe finom értelmezése
A magazin olvasói között sokan vannak, akik szeretnének mélyebben belelátni a vizsgálatok szakmai hátterébe. A CTG görbe, bár egyszerűnek tűnik, rendkívül sok információt hordoz. A terminustúllépés során különös figyelmet fordítanak a decelerációkra, azaz a szívfrekvencia hirtelen csökkenéseire.
A decelerációk típusai
A decelerációk típusát a méhösszehúzódásokhoz (kontrakciókhoz) viszonyított időzítésük alapján különítik el:
- Korai (Early) decelerációk: Ezek a kontrakcióval egy időben kezdődnek és fejeződnek be. Általában jóindulatúak, a fej összenyomására vezethetők vissza, és nem jelentenek oxigénhiányt.
- Késői (Late) decelerációk: Ezek a kontrakció csúcsa után kezdődnek, és utána is érnek véget. Ez a típus a legveszélyesebb, mivel a placenta elégtelenségét jelzi. A méh összehúzódásakor a véráramlás lelassul, és ha a placenta már nem tud megfelelően működni, a magzat nem tudja kompenzálni a rövid oxigénhiányt, ami a szívfrekvencia késleltetett csökkenéséhez vezet.
- Változó (Variable) decelerációk: Időben nem kötődnek a kontrakciókhoz, és megjelenésük, mélységük változó. Ez általában a köldökzsinór összenyomására utal. Ha enyhe és ritka, nem ad okot aggodalomra. Ha gyakori, mély és tartós, az már problémát jelezhet.
A terminustúllépés alatti kontrollok során a késői és a súlyos változó decelerációk megjelenése a legfőbb ok az azonnali beavatkozásra, mivel ezek közvetlenül jelzik a magzati distressz állapotát.
A magzatvíz szerepe a decelerációkban: Oligohydramnion esetén gyakrabban fordulnak elő változó decelerációk, mivel a köldökzsinór kevésbé védett. Ezért a magzatvíz mennyiségének csökkenése önmagában is növeli a szülés alatti kockázatot.
A modern szülészet a folyamatos monitorozás révén minimalizálja a terminustúllépés kockázatait. A vizsgálatok nem a kényelmetlenséget szolgálják, hanem azt, hogy a lehető legbiztonságosabb időben születhessen meg a baba.
Mentális felkészülés: hogyan viseljük a várakozást?
A 40. hét utáni időszak mentálisan rendkívül megterhelő lehet. A kismama egyszerre küzd a fizikai fáradtsággal, a nyilvánvaló türelmetlenséggel, és a környezet folyamatos érdeklődésével („Na, mi van már?”). A kontrollok sűrűsége, a kórházba járás stressze tovább fokozza a nyomást.
Kommunikáció az orvossal és a bábával
A legfontosabb, hogy a kismama nyíltan kommunikáljon orvosával és bábájával. Kérdezze meg, mi az adott klinika protokollja a 40. hét után. Kérjen részletes magyarázatot az NST, a flowmetria és a magzatvíz vizsgálat eredményeiről. A tudás csökkenti a félelmet. Ha pontosan érti, miért kell bejárnia, és mit néznek, a kontrollok kevésbé tűnnek felesleges nyűgnek.
A környezet kezelése
Ne féljen határokat szabni a környezet felé. Ha a folyamatos kérdezősködés idegesíti, jelezze, hogy majd szól, ha megszületett a baba. Koncentráljon a jelenre és a pihenésre. A stressz nem segíti a szülés megindulását, sőt, a túlzott feszültség gátolhatja az oxitocin termelődését.
A terminustúllépés ritkább vizsgálatai és szempontjai
Bár az NST, flowmetria és magzatvíz vizsgálat a fő pillérei a kontrollnak, vannak egyéb, ritkábban alkalmazott vagy kiegészítő szempontok is, amelyeket figyelembe vesznek.
Magzati súlybecslés és növekedés
A 40. hét után a magzat mérete is fontos paraméter. A túlhordott babák általában nagyobbra nőhetnek (macrosomia), ami megnehezítheti a hüvelyi szülést, növelve a váll elakadásának kockázatát. Az ultrahangos súlybecslés (amelynek pontossága azonban a várandósság végén csökken) segíthet a szülésvezetés megtervezésében.
Magzati mozgásszám monitorozása
Bár a magzat mozgását az NST is rögzíti, a kismamának továbbra is figyelnie kell a mozgásszámot otthon is. A mozgások intenzitásának vagy gyakoriságának drasztikus csökkenése (főleg a 40. hét után) azonnali orvosi beavatkozást igényel, függetlenül attól, hogy mikor volt az utolsó kontroll.
Amnioszkópia (a magzatvíz színének vizsgálata)
Ez egy invazívabb eljárás, amelyet ma már ritkábban alkalmaznak, de egyes esetekben még szóba jöhet. Az amnioszkópia során egy vékony csövet vezetnek a méhnyakon keresztül a magzatvízhez. Ennek célja, hogy megfigyeljék a magzatvíz színét. Ha a magzatvíz zöldes vagy barnás (mekóniumos), az azt jelzi, hogy a baba stresszes állapotban lehetett, és ürített magzatvizet. A mekóniumos magzatvíz növeli a szülés alatti kockázatot, és gyakran azonnali beavatkozást indokol.
A modern szülészeti irányelvek egyre inkább a non-invazív módszerekre (NST, Flow, BPP) támaszkodnak a terminustúllépés biztonságos menedzselésében, minimalizálva az anya és a baba felesleges terhelését.
Összegzés a biztonság jegyében
A terminustúllépés alatti kontroll egy precízen felépített biztonsági háló, amely a magzati jólét három kulcsfontosságú dimenzióját vizsgálja. Az NST az akut oxigénellátást és az idegrendszeri reakciót méri, a flowmetria a krónikus keringési állapotot és a placenta funkcióját térképezi fel, míg a magzatvíz vizsgálat a baba fizikai védelmét és a méhen belüli környezet stabilitását ellenőrzi. Ha ezek a paraméterek a 40. héten túl is optimálisak, a kismama nyugodt lehet: a baba még biztonságban van, és csak a természet időzítésére vár. Ha viszont bármelyik mutató romlik, a szakemberek felkészültek a gyors és szakszerű beavatkozásra, garantálva a lehető legjobb kimenetelt.
A legfontosabb üzenet a várandósok számára, hogy a 40. hét után ne essenek pánikba. A kontrollok sűrűsége azt jelenti, hogy fokozott figyelem alatt állnak. Bízzanak orvosukban, és élvezzék a várandósság utolsó, izgalommal teli napjait, tudva, hogy a modern orvostudomány minden eszköze a biztonságukat szolgálja.
Gyakran ismételt kérdések a terminustúllépés alatti kontrollról
Mi a különbség a terminustúllépés és a túlhordás között? 🤰
Válasz: A terminustúllépés a 40. terhességi hét utáni időszakot jelenti, amikor a baba még nem született meg, de már elérték a kiírt dátumot. Túlhordásról (post-term pregnancy) csak a 42. betöltött hét után beszélünk. Bár a kontroll már a 40. héttől fokozott, a legtöbb klinika a 41. hét körül mérlegeli a beavatkozást, hogy elkerüljék a 42. hét kockázatait.
Milyen gyakran kell NST vizsgálatra járnom a 40. hét után? 🗓️
Válasz: Ez klinikánként és a terhesség állapotától függően változhat, de általános protokoll szerint a 40. hét után két-három naponta szükséges a kontroll. Ha az NST vagy a flowmetria eredménye nem tökéletes, az orvos előírhatja a napi ellenőrzést, amíg a szülés meg nem indul.
A flowmetria eredménye rosszabb lett, mint az NST. Miért? 🤔
Válasz: A flowmetria (Doppler) a placenta hosszú távú funkcióját tükrözi, és jelezheti a véráramlási ellenállás növekedését (pl. a köldökzsinór artériában) sokkal korábban, mint ahogy az a magzat szívhangjában (NST) megmutatkozna. Ez azt jelenti, hogy a placenta már nem működik optimálisan, de a baba még képes kompenzálni. Ez a legkorábbi figyelmeztető jel, ami azonnali kontroll sűrítést indokol.
Mit jelent az, ha a magzatvíz mennyisége csökken (oligohydramnion)? 💧
Válasz: Az oligohydramnion (csökkent magzatvíz) azt jelzi, hogy a magzatvíz termelődése nem elegendő, ami gyakran a placenta öregedésével és a baba csökkent veseműködésével függ össze. Ráadásul, ha kevés a magzatvíz, megnő a köldökzsinór összenyomódásának kockázata, ami oxigénhiányos állapotot okozhat. Ez szülésindítást indokolhat.
Kell-e éhesen mennem az NST vizsgálatra? 🍎
Válasz: Nem, éppen ellenkezőleg. A vizsgálat előtt érdemes enni egy keveset, különösen szénhidrátban gazdag ételt (pl. gyümölcs, müzliszelet). A vércukorszint növekedése segíthet felébreszteni a babát, ami növeli a magzati mozgásokat és az akcelerációkat, így nagyobb eséllyel lesz reaktív az NST görbe.
Mennyire megbízható a biofizikai profil (BPP)? 👍
Válasz: A BPP egy rendkívül megbízható eszköz. Mivel öt különböző paramétert (NST, mozgás, tónus, légzés, magzatvíz) kombinál, nagyon pontosan jelzi a magzat oxigenizációs állapotát. A 8-10 pont feletti BPP szinte biztosan kizárja a súlyos magzati distresszt 1-2 napra előre.
A szülésindítás (indukció) mindig császármetszéshez vezet? 👶
Válasz: Nem. A szülésindítás célja, hogy elkerüljék a túlhordás kockázatait, és a baba hüvelyi úton szülessen meg. Ha a méhnyak érett (jó Bishop-score), az indukció nagy eséllyel sikeres lehet. Császármetszésre csak akkor kerül sor, ha az indukció sikertelen, vagy ha a magzat a szülés alatt distressz jeleit mutatja (pl. kóros CTG).
Leave a Comment