Minden, amit a GBS szűrésről tudni kell: kockázatok és megelőzés

A várandósság utolsó heteiben a kismamák figyelme már leginkább a babaszoba csinosítására, a kórházi csomag összeállítására és a szülés közeledtével járó izgalomra irányul. Ebben az időszakban azonban vár még ránk néhány olyan orvosi vizsgálat, amelyek bár rutinszerűnek tűnnek, meghatározó szerepük van a kisbaba egészséges életkezdésében. Az egyik ilyen, talán legtöbb kérdést és néha felesleges aggodalmat kiváltó téma a B csoportú streptococcus, vagyis a GBS szűrése. Ez a baktérium a felnőtt szervezetben gyakran észrevétlenül van jelen, ám az újszülöttek számára komoly kockázatot jelenthet, ha nem készülünk fel a jelenlétére időben.

Mi is pontosan az a B csoportú streptococcus

A Streptococcus agalactiae néven is ismert baktérium egyike azoknak az élőlényeknek, amelyekkel az emberi test természetes módon együtt él. Nem egy klasszikus értelemben vett nemi betegségről vagy fertőzésről van szó, amelyet elkapunk valahol. A GBS leginkább a bélrendszerben, a végbél környékén, illetve a hüvelyflórában telepszik meg, anélkül, hogy az érintett nőnél bármilyen panaszt, viszketést vagy rendellenes folyást okozna. A statisztikák szerint a várandós nők körülbelül 20-30 százaléka hordozza ezt a baktériumot valamilyen formában.

A hordozás mértéke és jelenléte folyamatosan változhat az életünk során. Lehet, hogy egy korábbi vizsgálat során negatív volt az eredmény, de a harmadik trimeszter végére a baktérium kolonizálja a hüvelyt. Ugyanígy az is előfordulhat, hogy valaki éveken át hordozó, majd a szervezete egyensúlya úgy alakul, hogy a baktérium eltűnik vagy elenyésző mennyiségre csökken. Ezért is tekintik az orvosok a terhesség végi szűrést egyfajta „pillanatfelvételnek”, amely a szülés várható időpontjához legközelebb ad releváns információt.

Bár a kismamára nézve a hordozás általában teljesen veszélytelen, a szülés folyamata során a baktérium átkerülhet az újszülöttre. Mivel a kisbabák immunrendszere még éretlen, az ő szervezetükben a GBS súlyos állapotokat, például tüdőgyulladást, agyhártyagyulladást vagy vérmérgezést okozhat. Ez a kontraszt – a mama tünetmentessége és a baba potenciális veszélyeztetettsége – teszi a szűrést megkerülhetetlenné a modern várandósgondozásban.

A szűrővizsgálat folyamata és ideális időzítése

Magyarországon a szakmai protokoll szerint a GBS szűrést a várandósság 35. és 37. hete között végzik el. Ez az időpont nem véletlen: a vizsgálat célja, hogy minél pontosabb képet kapjunk a szülés körüli baktériumflóráról. Ha túl korán végeznék el, a baktérium még megjelenhetne a szülésig, ha pedig túl későn, előfordulhatna, hogy a baba hamarabb érkezik, mint hogy az eredmény a kezünkben lenne.

A vizsgálat maga rendkívül egyszerű, gyors és teljesen fájdalommentes. A nőgyógyász vagy a szülésznő egy steril vattapálca segítségével mintát vesz a hüvely alsó harmadából, illetve gyakran a végbélnyílás környékéről is. Erre azért van szükség, mert a baktérium a bélrendszerből vándorol át a hüvelybe, így a kettős mintavétel növeli a teszt pontosságát. A levett mintát laboratóriumba küldik, ahol tenyésztéssel állapítják meg, jelen van-e a kórokozó.

Az eredmény általában néhány napon belül elkészül. Pozitív eredmény esetén sem kell kétségbe esni, hiszen ez csupán annyit jelent, hogy a szülés során odafigyelésre és egy egyszerű megelőző kezelésre lesz szükség. Érdemes a leletet a terhesgondozási kiskönyvben jól látható helyen elhelyezni, hogy a kórházi felvételkor az ügyeletes személyzet azonnal láthassa az állapotunkat.

A baktériumhordozás kockázatai az újszülöttre nézve

Amikor egy GBS-pozitív édesanya gyermeke a világra jön, a baba a szülőcsatornán áthaladva találkozik a baktériumokkal. A legtöbb újszülött ekkor is tünetmentes marad, és nem betegszik meg, azonban egy kis százalékuknál a baktérium bejut a tüdőbe vagy a véráramba. Két fő típust különböztetünk meg a fertőzés megjelenése alapján: a korai és a késői kezdetű fertőzést.

A korai kezdetű GBS-fertőzés általában a születést követő első 24-48 órában jelentkezik. Ez a leggyakoribb forma, és közvetlenül a szülés közbeni érintkezéshez köthető. Tünetei közé tartozik a légzési nehézség, a testhőmérséklet ingadozása (láz vagy éppen túlzott lehűlés), az ernyedt izomzat és a táplálási nehézségek. Megfelelő orvosi beavatkozás nélkül ez az állapot gyorsan eszkalálódhat, ezért is fordítanak ekkora figyelmet a megelőzésre.

A késői kezdetű fertőzés a baba egyhetes kora után, akár több hónapos korig is kialakulhat. Ennek hátterében nem feltétlenül az anyai hordozás áll, a baba más környezeti forrásból is találkozhat a baktériummal. Bár ez a típus ritkább, gyakrabban jár agyhártyagyulladással, ami hosszú távú idegrendszeri következményekkel járhat. Fontos tudni, hogy a szülés alatt adott antibiotikum a korai fertőzést akadályozza meg hatékonyan, a késői típus ellen másfajta éberségre van szükség.

A megelőzés aranyszabálya az intrapartum antibiotikum

A modern orvostudomány leghatékonyabb eszköze a GBS okozta megbetegedések kivédésére a szülés közben alkalmazott intravénás antibiotikumos profilaxis. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amint megindul a szülés (vagy megreped a magzatburok), a GBS-pozitív kismama infúzión keresztül antibiotikumot kap. A leggyakrabban alkalmazott szer a penicillin, de penicillin-allergia esetén más, biztonságos alternatívák állnak rendelkezésre.

Miért csak a szülés alatt kapjuk a gyógyszert? Sokan kérdezik, miért nem lehet a baktériumot már a 36. héten egy tablettás kúrával kiirtani. A válasz a baktérium természetében rejlik: a GBS rendkívül gyorsan képes visszatelepedni. Ha a szülés előtt hetekkel kezelnék az anyát, a baktériumok nagy valószínűséggel a vajúdás idejére újra jelen lennének. Az intravénás adagolás viszont biztosítja, hogy a hatóanyag a véráramon keresztül eljusson a magzatvízbe és a baba szervezetébe is, egyfajta védőpajzsot vonva köré a kritikus órákban.

A szakmai ajánlások szerint az antibiotikum akkor a leghatékonyabb, ha legalább négy órával a baba megszületése előtt beadják az első adagot. Természetesen a szülés nem mindig követi a tankönyvi menetrendet, és előfordulhat, hogy a baba gyorsabban érkezik. Ilyenkor sem kell pánikba esni, az orvosok és a csecsemőgyógyászok fokozottan figyelik majd az újszülöttet az első napokban, hogy az esetleges fertőzés legapróbb jelére is azonnal reagálhassanak.

Amikor nem szükséges vagy nem lehetséges a szűrés

Léteznek olyan speciális esetek, amikor a 36. heti szűrés eredményétől függetlenül az édesanya „pozitívnak” minősül, és megkapja a védőoltást. Ilyen eset, ha a várandósság során bármikor GBS-baktériumot mutattak ki a vizeletéből. Ez ugyanis azt jelzi, hogy a baktérium koncentrációja igen magas a szervezetében, ami fokozott kockázatot jelent.

Szintén automatikusan jár a megelőző kezelés azoknak az anyáknak, akiknek egy korábbi gyermeke GBS-fertőzéssel született. Ebben az esetben a kockázatot olyan magasnak ítélik meg, hogy a szűrés eredménye nem befolyásolja a protokollt. A harmadik fontos csoport a koraszülötteké: ha a baba a 37. hét előtt érkezik, és még nincs meg a szűrés eredménye, a biztonság kedvéért mindig megkezdik az antibiotikum adását.

A programozott császármetszésnél, amennyiben a magzatburok még ép és a vajúdás nem indult meg, általában nincs szükség GBS-specifikus antibiotikumos profilaxisra. Mivel a baba nem halad át a szülőcsatornán, az érintkezés esélye minimális. Fontos azonban megjegyezni, hogy ha a császármetszésre a burokrepedés után vagy a vajúdás megindulása után kerül sor, a protokoll ugyanúgy érvénybe léphet.

Az antibiotikumok hatása a baba mikrobiomjára

A mai tudatos szülők körében érthető módon merül fel az aggodalom az antibiotikumok használatával kapcsolatban. Tudjuk, hogy az élet első óráiban kapott antibiotikum befolyásolhatja az újszülött bélflórájának kialakulását, ami hosszú távon összefüggésbe hozható az allergiák vagy az asztma kialakulásával. Ez egy valós dilemmát teremt: védekezni a ritka, de életveszélyes fertőzés ellen, vagy védeni a természetes mikrobiomot.

A jelenlegi orvosi konszenzus egyértelműen a megelőzés mellett szól. A GBS okozta sepsis vagy meningitis kockázata és potenciális súlyossága messze meghaladja a mikrobiom ideiglenes megváltozásából adódó rizikót. Ráadásul az intrapartum antibiotikum hatása a flórára nem végleges. A szoptatás, az aranyóra alatti bőr-bőr kontaktus és a későbbi természetes életmód segít regenerálni és felépíteni a baba egészséges belső világát.

Az anyatejben lévő oligoszacharidok és probiotikus baktériumok kiválóan alkalmasak arra, hogy ellensúlyozzák az antibiotikum hatását. Aki tehát GBS-pozitívként szül, sokat tehet gyermeke bélflórájáért azzal, ha az első pillanattól kezdve igyekszik a szoptatást előtérbe helyezni. Vannak kutatások, amelyek szerint bizonyos probiotikumok szedése a terhesség utolsó heteiben segíthet csökkenteni a GBS kolonizációját, de ezek jelenleg nem helyettesítik a hivatalos szűrővizsgálatot és kezelést.

Alternatívák és kiegészítő lehetőségek a GBS ellen

Sok kismama keres „természetesebb” utakat a GBS kezelésére, például fokhagymás kúrákat, teafaolajos öblítést vagy kolloid ezüst használatát. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezeknek a módszereknek nincs tudományosan igazolt hatékonyságuk a GBS okozta újszülöttkori fertőzések megelőzésében. Sőt, a hüvelyflóra öntörvényű bolygatása akár többet is árthat, mint használhat, hiszen a jótékony tejsavbaktériumokat is elpusztíthatja, szabadabb utat engedve a kórokozóknak.

Amiben viszont van ráció, az a probiotikus támogatás. A speciálisan várandósoknak kifejlesztett hüvelyi vagy orális probiotikumok segíthetnek fenntartani a hüvely egészséges pH-értékét, ami megnehezíti a streptococcus túlszaporodását. Ez nem garantálja a negatív tesztet, de hozzájárul a kismama általános komfortérzetéhez és a flóra egyensúlyához.

Egy másik, külföldön néha alkalmazott módszer a klórhexidines (például Hibiscrub) hüvelyi fertőtlenítés a vajúdás alatt. Bár ez csökkenti a hüvelyben lévő baktériumok számát, a kutatások szerint nem olyan hatékony a baba tüdőgyulladásának megelőzésében, mint az intravénás antibiotikum. Ezért a legtöbb nemzetközi szakmai szervezet továbbra is a gyógyszeres profilaxist tartja az első számú választásnak.

Gyakori tévhitek és félreértések a GBS kapcsán

Az egyik leggyakoribb tévhit, hogy a GBS jelenléte a személyes higiénia hiányára utal. Ez távolról sem igaz. A baktérium bárkinél jelen lehet, és semmilyen összefüggést nem mutat azzal, hogy hányszor tisztálkodunk vagy milyen típusú fehérneműt hordunk. Ez egy biológiai adottság, nem pedig a tisztaság vagy a szexuális magatartás következménye.

A másik gyakori félreértés, hogy ha valaki GBS-pozitív, akkor tilos a háborítatlan vagy a vízben szülés. Valójában a pozitív teszt nem zárja ki ezeket a lehetőségeket. Az antibiotikum beadása egy rövid folyamat, ami után a kismama szabadon mozoghat, választhat tetszőleges testhelyzetet, vagy akár a vajúdómedencébe is beülhet, feltéve, hogy a kórházi protokoll és a baba állapota ezt lehetővé teszi. A legfontosabb a párbeszéd a szülésznővel és az orvossal, hogy az óvintézkedések mellett is megmaradhasson a szülés élménye.

Gyakran hallani azt is, hogy a GBS-pozitív anyák babáit automatikusan elválasztják az anyjuktól a szülés után megfigyelés céljából. Ez szerencsére a legtöbb modern kórházban már nem így van. Ha a baba jól van, az aranyóra és a rooming-in ellátás ugyanúgy biztosított, csupán a csecsemős nővérek gyakrabban ellenőrzik a baba életjeleit, légzését és hőmérsékletét a kórteremben.

Felkészülés a szülésre pozitív eredménnyel

Ha megkaptuk a pozitív leletet, az első és legfontosabb teendőnk a tudatosítás. Nem betegségünk van, csak egy állapotunk, amiről a környezetünknek tudnia kell. A szülésfelkészítés során érdemes rákérdezni a választott kórház konkrét GBS-protokolljára. Kérdezzük meg, hogyan történik az antibiotikum beadása, milyen gyakran ismétlik meg az adagokat, és hogyan figyelik majd a babát a születés után.

A szülés megindulásakor, legyen szó akár az első fájásokról, akár a magzatvíz szivárgásáról, GBS-pozitívként javasolt minél hamarabb bemenni a kórházba. Míg egy negatív eredménnyel rendelkező kismama otthon várhatja meg a rendszeres, 5 perces fájásokat, addig a pozitív anyáknak az a céljuk, hogy a megelőző kezelés időben elkezdődhessen. Különösen kritikus ez a magzatvíz elfolyása esetén, hiszen a burok védelme nélkül a baktériumok könnyebben felszállhatnak a baba irányába.

A vajúdás alatt érdemes jelezni a szülésznőnek, ha az infúzió helye fájdalmas, vagy ha bármilyen szokatlan reakciót észlelünk magunkon. A biztonságérzetet növelheti, ha a partnerünk is tud a GBS-státuszról, és segít emlékeztetni a személyzetet az ismétlő adagok szükségességére, ha a szülés elhúzódna.

A baba egészsége a születés utáni napokban

Miután a kisbaba megérkezett, a figyelem középpontjába az ő állapota kerül. Az orvosok és nővérek egy meghatározott pontrendszer vagy megfigyelési lista alapján ellenőrzik az újszülöttet. Fontos tudni, hogy a GBS-fertőzés jelei néha nagyon finomak és nehezen észrevehetőek egy laikus számára. Azonban az anyai ösztönök sokat segíthetnek: ha úgy érzed, a baba túl aluszékony, nehezen ébreszthető, szokatlanul nyöszörög vagy furcsán veszi a levegőt, ne habozz szólni a szakembereknek.

A legtöbb kórházban a GBS-pozitív anyák babáinál 48 órás megfigyelést javasolnak. Ez nem feltétlenül jelent hosszabb kórházi tartózkodást, de azt igen, hogy ez alatt az idő alatt nem javasolt a korai hazamenet (ambuláns szülés). A 48 óra elteltével a korai kezdetű fertőzés kockázata minimálisra csökken, és a család nyugodtan térhet haza otthonába.

A hazaérkezés után is érdemes megőrizni az éberséget, bár a fertőzés esélye ekkor már rendkívül csekély. A megfelelő higiénia – különösen a kézmosás a baba ellátása előtt – alapvető fontosságú. Ha a családban valaki beteg (például torokgyulladása van, amit szintén okozhatnak streptococcus baktériumok), javasolt a távolságtartás az újszülöttől.

A GBS-szűrés és a kapcsolódó protokollok célja nem a kismamák medikalizálása vagy a szülés élményének elrontása. Éppen ellenkezőleg: ez az egyszerű óvintézkedés tette lehetővé, hogy az elmúlt évtizedekben drasztikusan csökkenjen az újszülöttkori súlyos fertőzések száma. Egy apró szúrás és egy kis odafigyelés cserébe azért a biztonságért, amit a gyermekünknek nyújthatunk élete első, legsebezhetőbb óráiban, mindenképpen megéri.