A terhesség utolsó hetei: miért létfontosságú minden nap a baba számára?

Amikor a terhességi naptár már a célegyenesre fordul, a kismamák gyakran érzik azt, hogy minden nap egy örökkévalóságnak tűnik. A nehézkes mozgás, az éjszakai ébredések és a növekvő fészekrakó ösztön miatt érthető, ha sokan vágynak arra, hogy minél előbb magukhoz ölelhessék a gyermeküket. Azonban az orvostudomány és a legújabb kutatások egyértelműen bizonyítják: a várandósság utolsó hetei nem csupán a türelem próbáját jelentik, hanem a baba számára a legintenzívebb, létfontosságú finomhangolás időszakát. Minden egyes nap, amit a méhen belül tölt, hatalmas ajándék a fejlődő szervezetnek, mely garancia lehet a könnyebb adaptációra és az optimális egészségre a születés után.

A 37. hét mítosza: miért nem tekinthető teljesen érettnek a baba?

Hosszú évtizedekig bevett gyakorlat volt, hogy a 37. betöltött terhességi hetet tekintették a „teljesen érett” állapot határának. Ez a szemlélet azonban mára jelentősen megváltozott, ahogy egyre mélyebben megértettük a magzati fejlődés bonyolult folyamatait. Ma már tudjuk, hogy a 37. és a 39. hét között született babák, bár általában jól vannak, mégsem mondhatók teljesen azonos állapotban lévőknek, mint azok, akik a 40. héten érkeznek.

A modern orvosi nomenklatúra bevezette a „késői koraszülött” (late preterm) kategóriát, amely a 34. és 36. hét közötti szüléseket fedi le, de a 37. és 38. heti születések is hordoznak magukban olyan finom, de jelentős kockázatokat, amelyek elkerülhetők lennének egy kis türelemmel. Ezeket az időszakokat ma már „korai érett” (early term) kategóriába soroljuk, míg az optimális időszak a 39. és 40. hét közé esik. Miért olyan kritikus ez a különbség?

A fő különbség a különböző szervrendszerek, különösen a légzőrendszer és az idegrendszer érettségében rejlik. Bár a 37. hétre a baba már képes a méhen kívüli életre, még nem rendelkezik azokkal a tartalékokkal és azzal a finomhangolással, ami a zökkenőmentes átmenethez szükséges. Gondoljunk csak bele: az utolsó két hétben a baba súlya akár 200-300 grammal is nőhet, ez a plusz súly pedig kulcsfontosságú a hőszabályozás és az energiaellátás szempontjából.

„A 37. hét nem a célvonal, hanem egy fontos mérföldkő. A valódi cél a 39. hét, ahol a baba a legfelkészültebb állapotban van arra, hogy sikeresen adaptálódjon a méhen kívüli élet kihívásaihoz.”

A késői koraszülöttség finom kockázatai

A 37-38. héten született babák esetében a statisztikák szerint magasabb a kockázata bizonyos problémáknak, mint a 39-40. héten érkezők esetében. Ezek a problémák ritkán életveszélyesek, de jelentősen befolyásolhatják a baba első napjait. Ilyen például a légzési distressz szindróma (RDS) enyhébb formája, a nehezebb táplálkozás (szopási és nyelési koordináció hiányosságai) és a sárgaság magasabb gyakorisága.

Ráadásul a korai érett babák gyakrabban szorulnak intenzív ellátásra vagy speciális megfigyelésre, ami a szülők számára jelentős stresszforrás. A célunk mindig az, hogy a baba a lehető legfelkészültebben érkezzen, minimalizálva az orvosi beavatkozások szükségességét. Ezért az utolsó hetek kivárása nem luxus, hanem a prevenció legfőbb eszköze.

Az agy robbanásszerű fejlődése a finisben

Talán a legdrámaibb és legfontosabb fejlődés az utolsó hetekben az agyban zajlik. Bár a baba agya már a terhesség korai szakaszában elkezd kialakulni, a méretének és komplexitásának növekedése a harmadik trimeszterben, különösen az utolsó hónapban éri el csúcspontját. A 35. héttől a 40. hétig az agy súlya akár egyharmadával is növekedhet, ami elképesztő ütemű fejlődést jelent.

A myelinizáció titka

Az agy érésének egyik legfontosabb folyamata a myelinizáció. A mielin egy zsíros anyag, amely szigetelőként veszi körül az idegsejtek (axonok) nyúlványait. Ez a szigetelés kulcsfontosságú ahhoz, hogy az idegi impulzusok gyorsan és hatékonyan tudjanak utazni az agyban és az idegrendszerben. Képzeljük el, mintha a telefonkábeleket szigetelnénk le, hogy ne legyen zajos az átvitel.

A myelinizáció nagyrészt a terhesség utolsó heteiben és a születés utáni első évben történik. Az utolsó hetekben minden egyes nap hozzájárul ahhoz, hogy több idegpálya kapjon mielin burkot, ami közvetlenül befolyásolja a baba reflexeit, koordinációját, hőszabályozási képességét, és hosszútávon a kognitív funkciók fejlődését is. A korábban született babák éppen ezért gyakran tapasztalnak kezdeti nehézségeket a koordinált szopásban és nyelésben, ami részben a myelinizáció hiányosságaira vezethető vissza.

Szinkronizáció és szinaptikus sűrűség

Az utolsó hetekben nemcsak az agy mérete nő, hanem a belső szerkezete is komplexebbé válik. Folyamatosan növekszik a szinaptikus sűrűség – az idegsejtek közötti kapcsolódási pontok száma. Ezek a kapcsolatok teszik lehetővé az információfeldolgozást. Minél több kapcsolat jön létre, annál hatékonyabbá válik az agy. Ez a szinkronizáció létfontosságú az ébrenléti és alvási ciklusok, a légzés ritmusának, valamint a kritikus életfunkciók szabályozásához.

A méh a legideálisabb inkubátor. A folyamatos, stabil környezet és a tápanyagellátás biztosítja, hogy az agy zavartalanul építhesse fel azokat a hálózatokat, amelyekre a babának szüksége lesz az első kritikus pillanatokban és az egész életében.

A tüdő utolsó simításai: a szörfaktáns létfontosságú szerepe

A tüdő érése az utolsó hetekben talán a legismertebb és legkritikusabb folyamat. Bár a tüdő már a 34. hét körül képes lehet a gázcserére, a valódi felkészülés a külső, levegős környezetre a terhesség utolsó 5-6 hetében zajlik.

A szörfaktáns termelése

A kulcsszerepet itt a szörfaktáns (surfactant) nevű anyag játssza. Ez egy lipoproteinekben gazdag anyag, amelyet a tüdőben lévő speciális sejtek (alveoláris II-es típusú sejtek) termelnek. Ennek a anyagnak a feladata, hogy csökkentse a tüdő léghólyagocskáinak (alveolusok) felületi feszültségét. Ha elegendő szörfaktáns van jelen, a léghólyagok ki tudnak tágulni a születés utáni első belégzéskor, és nem esnek össze kilégzéskor.

A szörfaktáns termelése exponenciálisan növekszik a 37. hét után. A 39. hétre a tartalékok már olyan szinten vannak, hogy a légzési distressz szindróma kockázata minimálisra csökken. Ha egy baba korábban születik, és nincs elegendő szörfaktáns, a tüdő összeesik, a baba nehezen jut oxigénhez, és azonnali mesterséges lélegeztetésre vagy szörfaktáns pótlásra szorulhat.

A kortizol és a stressz szerepe

Érdekes módon a természet gondoskodott arról, hogy a szülés előtti utolsó napokban fokozódjon a tüdő érése. A baba mellékveséje által termelt kortizol (stresszhormon) szintje megemelkedik a szülés küszöbén. Ez a hormon jelzésként szolgál a tüdőnek, hogy fokozza a szörfaktáns termelését és felkészüljön a méhen kívüli életre. Ez a biokémiai folyamat a legoptimálisabban a 39-40. héten működik.

Emiatt a finomra hangolt biológiai időzítés miatt a tervezett, orvosi indok nélküli császármetszések vagy indukciók a 39. hét előtt növelhetik a légzési problémák kockázatát, mivel a baba nem kapja meg ezt a természetes „utolsó lökést” a tüdő éréséhez.

A máj és a vércukorszint stabilizálása

A méhen belül a baba a placentán keresztül kapja a tápanyagokat, beleértve a glükózt is, ami biztosítja a folyamatos energiaellátást. A születés után azonban a babának azonnal el kell kezdenie saját maga szabályozni a vércukorszintjét. Ez a feladat elsősorban a májra hárul.

Glikogénraktárak feltöltése

A terhesség utolsó heteiben a baba mája intenzíven dolgozik azon, hogy glükózt raktározzon el glikogén formájában. Ez a glikogénraktár létfontosságú energiatartalékot biztosít a születés utáni első órákra és napokra, amíg beindul a megfelelő szopás és táplálkozás. A 37. és 40. hét között a glikogén felhalmozódás üteme jelentősen felgyorsul.

A korábban született babáknál ezek a raktárak gyakran hiányosak, ami növeli a hypoglykaemia (alacsony vércukorszint) kockázatát. Az alacsony vércukorszint pedig veszélyeztetheti az agyi funkciókat, különösen a nagy energiaigényű újszülött agy esetében.

A sárgaság kockázatának csökkentése

A máj másik kulcsfontosságú feladata a bilirubin feldolgozása. A bilirubin a vörösvértestek lebontásának mellékterméke. Amíg a baba a méhben van, a placentán keresztül az anya mája végzi el ezt a feladatot. Születés után a baba májának kell átvennie a stafétát.

A májenzimek, amelyek a bilirubint feldolgozzák (konjugálják), hogy az kiürülhessen a szervezetből, az utolsó hetekben érik el optimális működésüket. A 39-40. héten született babák mája sokkal hatékonyabban dolgozik, mint a 37-38. héten érkezők esetében. Ezért a korábban született babáknál gyakrabban fordul elő újszülöttkori sárgaság (hyperbilirubinaemia), ami súlyosabb esetekben fényterápiát igényelhet.

A terhességi hét és a főbb érési folyamatok összefüggései

Terhességi hét	Agyfejlődés	Tüdő érettsége	Metabolikus raktárak
37. hét	Gyors myelinizáció kezdete	Szörfaktáns jelen van, de még nem optimális	Kezdeti glikogénraktárak
38. hét	Szinaptikus sűrűség növekedése	Légzési distressz kockázata csökken	Májenzimek aktivitása fokozódik
39. hét	Optimális agyi súlygyarapodás	Szörfaktáns tartalék max.	Elegendő glikogén a stabil vércukorszinthez
40. hét	Finomhangolás, adaptációra való felkészülés	Teljes érettség	Minimális sárgaság kockázat

Immunrendszer és antitestek átadása: a passzív védelem kialakulása

A méhen belüli élet viszonylag steril környezetet biztosít a babának. A születés után azonban az újszülött azonnal találkozik a külső világ számtalan baktériumával és kórokozójával. Az immunrendszerének fel kell készülnie erre a hirtelen változásra.

Az immunrendszer érése az utolsó hetekben éri el a csúcspontját azáltal, hogy az anya átadja a saját passzív immunitását a babának. Az anyai antitestek (elsősorban az IgG antitestek) a placentán keresztül jutnak át a magzat vérkeringésébe. Ezek az antitestek védelmet nyújtanak a babának azokkal a fertőzésekkel szemben, amelyeken az anya átesett, vagy amelyek ellen be van oltva.

Ez a folyamat a harmadik trimeszter végén a legaktívabb. A 39-40. héten született babák sokkal nagyobb mennyiségű és szélesebb spektrumú antitestet kapnak, mint a korábban érkezők. Ez a természetes védelem kritikus az újszülött első hónapjaiban, amíg a baba saját immunrendszere el nem kezdi hatékonyan termelni a saját ellenanyagait.

A bélflóra kezdeti előkészítése

Bár a bélflóra (mikrobiom) kialakulása főként a születés után, a szoptatás és a környezeti behatások révén történik, az utolsó hetekben a baba emésztőrendszere is előkészül. Az utolsó hetekben fejlődik ki a megfelelő bélmozgás (perisztaltika) koordinációja, és a bélrendszer nyálkahártyája is megerősödik. Ez a felkészülés segíti a méconium (első széklet) kiürülését és a táplálék hatékony felszívódását a születés után.

A hőszabályozás és a zsírszövet felhalmozása

A méhben a baba hőmérséklete stabil. A születés után azonban hirtelen ki van téve a külső környezet ingadozó hőmérsékletének. Az újszülöttek nem képesek hatékonyan reszketni a hőtermelés érdekében, ezért a hőszabályozás nagyrészt a zsírszövetekre épül.

A terhesség utolsó heteiben a baba intenzíven gyarapodik, és a súlyának jelentős része, mintegy 15%-a zsírszövet. Kétféle zsírszövet felhalmozása is zajlik:

1. Fehér zsírszövet: Ez a látható zsírpárna, ami a test kontúrjait adja. Ez szolgálja az energiatárolást.
2. Barna zsírszövet (BAT): Ez a kritikus fontosságú szövet a nyak, a vállak és a hát területén található. A barna zsírszövet képes hatékonyan hőt termelni reszketés nélkül (non-shivering thermogenesis).

A barna zsírszövet mennyisége drámaian nő a 37. és 40. hét között. A korábban született babák gyakran küzdenek hypothermiával (alacsony testhőmérséklettel), mivel hiányoznak ezek a kritikus hőtartalékok. Ezért a korai érett babák gyakran inkubátoros vagy fűtött ágyas megfigyelést igényelnek, ami elkerülhető lenne a méhen belüli idő meghosszabbításával.

A hőszabályozás képessége közvetlenül összefügg a baba általános vitalitásával és energiafelhasználásával. Ha egy újszülöttnek túl sok energiát kell fordítania a testhőmérséklet fenntartására, kevesebb energia marad a táplálkozásra és a növekedésre.

A 39. hét: az arany standard

Az orvosi szakirodalom egyértelműen a 39. betöltött terhességi hetet jelöli meg, mint az ideális időpontot a tervezett szülésre, amennyiben nincs orvosi indikáció a korábbi befejezésre. Ekkorra a baba elérte a teljes érettséget, a tüdő, az agy, a máj és az immunrendszer is a legfelkészültebb állapotban van.

A tervezett szülés időzítése

Ha egy kismamánál tervezett császármetszésre van szükség, vagy orvosi okból indukciót javasolnak, a szakemberek ma már szigorúan ragaszkodnak a 39. hét betöltéséhez, kivéve, ha az anya vagy a magzat egészsége azonnali beavatkozást igényel. Ez a protokoll a fentebb részletezett élettani különbségeken alapul. A néhány plusz napnyi várakozás drámaian csökkenti a légzési támogatás, az intenzív ellátás és a sárgaság kezelésének szükségességét.

Mi történik, ha mégis korábban kell befejezni a terhességet?

Ha a 39. hét előtt orvosilag indokolt a szülés (pl. súlyos preeclampsia, magzati növekedési elmaradás – IUGR, vagy a placenta elégtelensége), akkor az orvosok gyakran mérlegelik a szteroid adását az anyának. Ez a gyógyszer segíti a szörfaktáns termelését a baba tüdejében, ezzel felgyorsítva a tüdő érését. Ez a beavatkozás is mutatja, mekkora hangsúlyt fektet a modern orvostudomány a terhesség utolsó napjainak jelentőségére.

A magzatvíz mennyisége és szerepe a terhesség végén

A terhesség utolsó heteiben a magzatvíz mennyisége is fontos indikátora lehet a méhen belüli állapotoknak. A magzatvíz, amely alapvetően a baba vizeletéből és a tüdő által termelt folyadékból áll, a terhesség utolsó heteiben kezdi csökkenni.

A 36. hét körül éri el a magzatvíz mennyisége a csúcsát, majd a 38-40. hét körül fokozatosan csökken. A mennyiség csökkenése természetes, de kritikus fontosságú a monitorozása. Túl kevés magzatvíz (oligohydramnion) jelezheti a placenta öregedését, a magzatvíz termelésének csökkenését vagy a vese funkciójának problémáit. Ez a csökkenés pedig növelheti a köldökzsinór kompressziójának kockázatát a szülés alatt, ami oxigénhiányhoz vezethet.

A magzatvíz mennyiségét ultrahanggal, az ún. AFI (Amniotic Fluid Index) méréssel követik nyomon. Az utolsó hetekben végzett gyakori ellenőrzések éppen ezért elengedhetetlenek, hogy időben észrevegyék a lehetséges problémákat, amelyek indokolhatják a szülés befejezését.

A placenta, mint támogató szerv, nem örök életű. A terhesség végén a hatékonysága csökkenhet, ezért a rendszeres áramlásmérés és a magzatvíz ellenőrzése biztosítja, hogy a baba még mindig biztonságban van, és optimális ellátást kap.

Anyai teendők az utolsó hetekben: türelem és monitorozás

A kismama szerepe az utolsó hetekben az aktív várakozás. Bár a fizikai teher nagy, a legfontosabb feladat a figyelem és az együttműködés az orvosokkal.

A magzatmozgások figyelése

Az utolsó trimeszterben létfontosságú a magzatmozgások napi monitorozása. Bár a baba helye a méhben egyre szűkösebb, a mozgás intenzitásának nem szabad jelentősen csökkennie. Ha a baba mozgásai lelassulnak vagy megritkulnak, az azonnali orvosi vizsgálatot igényel. Ez lehet az első jele annak, hogy a placenta működése csökken, és a baba nem kap elegendő oxigént vagy tápanyagot.

Sok kórház javasol egy egyszerű módszert: feküdjön le az anya, és számolja meg, mennyi idő alatt éri el a baba a tíz mozgást. Ha ez az idő jelentősen hosszabb, mint korábban, vagy ha egyáltalán nem érez mozgást, azonnal forduljon szakemberhez.

Orvosi látogatások és NST

A 36. hét után a látogatások gyakorisága megnő, gyakran heti rendszerességűvé válik. Ekkor már rendszeresen végeznek Non-Stressz Tesztet (NST). Az NST monitorozza a baba szívverését a mozgásaira adott válaszként. Egy egészséges magzat szívritmusa felgyorsul, amikor mozog. Ez a teszt alapvető fontosságú a magzati jólét megítélésében, különösen a terhesség végén.

Emellett gyakran végeznek ultrahangos Doppler vizsgálatot is, amely a köldökzsinórban lévő véráramlást vizsgálja. Ez segít azonosítani, ha a placenta már nem képes optimálisan ellátni a babát.

Pszichés felkészülés

Az utolsó hetekben nemcsak a baba teste, hanem a szülők lelke is készül. A türelmetlenség, a szorongás és az izgalom keveredik. Fontos, hogy a kismama találjon időt a pihenésre, és ne érezzen bűntudatot a várakozás miatt. A fizikai és mentális feltöltődés segíti a szülésre való felkészülést, ami önmagában is hatalmas fizikai teljesítmény.

A tudat, hogy minden plusz nap a babának nagyobb esélyt ad egy zökkenőmentes indulásra, segíthet a türelem fenntartásában. Ez az időszak a méhen belüli kötődés utolsó fázisa, amit érdemes megélni és élvezni.

Mikor indokolt az orvosi beavatkozás a 39. hét előtt?

Bár a célunk a 39-40. hét elérése, vannak esetek, amikor az orvosi beavatkozás (indukció vagy császármetszés) korábban is indokolt, mert a méhen kívüli élet biztonságosabb, mint a méhen belüli kockázatok.

Anyai egészségügyi kockázatok

• Súlyos preeclampsia/eclampsia: Magas vérnyomás és fehérjevizelés, ami veszélyezteti az anya életét és a placenta működését.
• Várandóssági cukorbetegség (gesztációs diabétesz): Ha az anya cukorbetegsége nem kontrollálható megfelelően, és fennáll a magzati makroszómia (túlzott méret) kockázata, ami komplikálhatja a hüvelyi szülést.
• Placenta praevia: Ha a placenta eltakarja a méhnyak bejáratát, ami masszív vérzés kockázatával jár.

Magzati egészségügyi kockázatok

• IUGR (Intrauterin Growth Restriction): Ha a magzat növekedése jelentősen lelassul, és a Doppler vizsgálatok rossz véráramlást mutatnak a köldökzsinórban.
• Oligohydramnion: Súlyos magzatvízhiány, ami a köldökzsinór kompresszióját okozhatja.
• Rh-összeférhetetlenség vagy más immunológiai problémák.

Ezekben az esetekben az orvosoknak szigorú kockázat-haszon elemzést kell végezniük. Meg kell mérniük, hogy a korai születésből eredő éretlenségi kockázatok (pl. légzési distressz) kisebbek-e, mint a méhen belüli elhalálozás vagy súlyos szövődmények kockázata. Ha a baba élete veszélyben van a méhben, a szülés befejezése válik a prioritássá, akár a 37. hét előtt is.

A türelmes várakozás pszichológiája

A terhesség utolsó hetei a „készültségi állapot” paradoxonjával telnek: a test már teljesen felkészült, a fészekrakó ösztön a tetőfokán, de a baba még nem áll készen. Ez a feszültség rendkívül megterhelő lehet. A közösségi média és a környezet nyomása, miszerint „mikor szülsz már?”, csak fokozza a szorongást.

Fontos tudatosítani, hogy a várakozás nem tétlenség. A baba a méhen belül még mindig intenzív munkát végez. A kismama feladata ebben a fázisban a nyugalom megőrzése és a bizalom az orvosi csapatban és a saját testében.

A partner és a család támogató szerepe felbecsülhetetlen. Segíthetnek a ház körüli teendők átvállalásában, és abban, hogy a kismama ne érezze magát sürgetve. Egy nyugodt és kiegyensúlyozott anya környezete a legideálisabb a baba utolsó, finomhangolási fázisához.

Az a tudat, hogy minden egyes nap, amit a baba a méhben tölt, egy plusz előnyt jelent az egész életre, a legnagyobb motiváció lehet a türelemhez. A születés egy maraton, nem sprint. A legjobb felkészülés a méhen belüli idő optimális kihasználása, hogy az indulás zökkenőmentes és sikeres legyen.

A terhesség utolsó hetei nem csupán a befejezést jelentik, hanem a kezdet legfontosabb előkészületeit. A baba minden egyes nap tárolja az energiát, élesíti az agyát, erősíti a tüdejét és felvértezi magát az antitestekkel. Ez a néhány hét, bár fizikailag kimerítő, a legértékesebb időszak a baba egészségének megalapozásában.

***

Gyakori kérdések a várandósság utolsó, kritikus heteiről

🤰 Miért van szükség a 39. hét betöltésére a tervezett császármetszés előtt?

A 39. hét betöltése a tervezett (nem sürgősségi) császármetszés előtt azért létfontosságú, mert a baba tüdőfejlődése ekkorra éri el az optimális szintet. A szörfaktáns termelése a 37. és 39. hét között nő meg drámaian. A tervezett császármetszés során hiányzik a természetes szülési stressz, ami segítené a tüdő nedvességének felszívódását, ezért különösen fontos, hogy a tüdő maximálisan érett legyen. A 39. hét minimalizálja a légzési distressz szindróma és az újszülöttkori sárgaság kockázatát.

🧠 Mennyit fejlődik a baba agya az utolsó két hétben?

Az utolsó két hétben az agy súlya jelentősen, akár 15-20%-kal is nőhet. Ez a súlygyarapodás elsősorban a myelinizáció (az idegsejtek szigetelése) és a szinaptikus kapcsolatok sűrűségének növekedése miatt következik be. Ez a fejlődés kritikus a hőszabályozásért, a szopási reflexek koordinációjáért és a hosszú távú kognitív funkciók megalapozásáért.

🌡️ Miért fontos a barna zsírszövet felhalmozása a terhesség végén?

A barna zsírszövet (BAT) felhalmozása az utolsó hetekben történik meg. Ez a speciális zsírszövet felelős a non-shivering thermogenesis folyamatáért, azaz a baba képes hőt termelni reszketés nélkül. Mivel az újszülöttek nem tudják hatékonyan szabályozni a hőmérsékletüket, a barna zsírszövet kulcsfontosságú a testhő stabilizálásához a méhen kívüli életben. Ennek hiánya növeli a hypothermia kockázatát.

💉 Hogyan segít az anyai immunrendszer a babának az utolsó hetekben?

Az utolsó trimeszterben az anyai IgG antitestek aktívan átjutnak a placentán keresztül a magzatba. Ezek a passzív immunvédelmet biztosító antitestek megvédik az újszülöttet azoktól a kórokozóktól, amelyekkel az anya már találkozott. Minél tovább van a baba a méhben, annál több védő antitestet kap, ami létfontosságú az élete első hónapjaiban, amíg saját immunrendszere megerősödik.

😴 Ha a baba kevesebbet mozog a végén, normális ez?

Bár a baba mozgásának jellege megváltozhat (a szűkebb hely miatt a rúgások helyét inkább feszítések veszik át), a mozgás intenzitásának és gyakoriságának nem szabad jelentősen csökkennie. A csökkent magzatmozgás a placenta elégtelenségének vagy a magzati distressznek a jele lehet. Ha a baba mozgása lelassul, azonnal orvoshoz kell fordulni NST vizsgálat céljából.

🟡 Milyen összefüggés van a korai születés és a sárgaság között?

A korábban, különösen a 39. hét előtt született babáknál nagyobb a valószínűsége az újszülöttkori sárgaságnak (hyperbilirubinaemia). Ennek oka, hogy a májenzimek, amelyek a vörösvértestek lebontásakor keletkező bilirubint feldolgozzák, az utolsó hetekben érik el optimális működésüket. A korábbi születés esetén a máj éretlenebb, lassabban dolgozza fel a bilirubint, ami a sárgaság kialakulásához vezet.

🍎 Miért fontos a glikogénraktárak feltöltése a 40. hét körül?

A glikogénraktárak, melyek a májban raktározott glükózt jelentik, a baba legfőbb energiatartalékát képezik a születés utáni első órákban. A méhen kívüli életre való átmenet nagy energiaigényű. Az utolsó hetekben feltöltött glikogénraktárak biztosítják, hogy a baba vércukorszintje stabil maradjon, elkerülve a hypoglykaemiát, ami különösen veszélyes az újszülött, gyorsan fejlődő agy számára.