Amikor egy nő várandós lesz, a figyelem szinte azonnal a növekvő életre és a magzat egészségére terelődik. Ez természetes, hiszen a terhesség a csodák korszaka. Ám a kilenc hónap alatt a női szervezet olyan hihetetlen és hirtelen változásokon megy keresztül, amelyek ritkán tapasztalhatók más életszakaszban. A terhesség valójában egy rendkívül intenzív, kilenc hónapos kardiovaszkuláris stresszteszt, amely könyörtelenül feltárja a szív- és érrendszer rejtett gyengeségeit. A terhességi komplikációk, amelyeket gyakran csak átmeneti kellemetlenségként kezelünk, valójában korai, hangos vészjelek lehetnek a jövőbeli szívproblémákról.
A terhesség mint stresszteszt a szív számára
A szívnek és az érrendszernek a várandósság alatt elképesztő teljesítményt kell nyújtania. A vérvolumen akár 30-50%-kal is megnő, ami azt jelenti, hogy a szívnek sokkal több folyadékot kell pumpálnia minden egyes percben. A perctérfogat (az a vér mennyiség, amit a szív egy perc alatt a keringésbe juttat) már a második trimeszter elején jelentősen megemelkedik. Ez a folyamatos túlterhelés, bár normális és szükséges a magzat fejlődéséhez, rendkívüli terhelést ró az érfalakra és a szívizomra.
Ha egy nőnek már a terhesség előtt is volt egy rejtett, de fennálló endothel diszfunkciója (az érfalak belső rétegének károsodása), vagy hajlamos volt a magas vérnyomásra, a terhességi igények felerősítik ezeket a problémákat. A terhesség alatt fellépő szövődmények, mint például a terhességi magas vérnyomás vagy a preeclampsia, nem egyszerűen „rossz szerencse” következményei, hanem az érfalak és a szív alkalmazkodási képességének kudarca a megváltozott körülményekhez.
A terhesség során a szív perctérfogata drámaian megnő, ami egy élettani „tesztpaddá” változtatja a szervezetet. Ha a szív- és érrendszer nem képes kezelni ezt a megnövekedett terhelést, a komplikációk azonnal megjelennek.
A normál terhesség élettani átalakulásai
A terhességi adaptáció egy komplex, hormonálisan vezérelt folyamat. A progeszteron és ösztrogén szintjének emelkedése mellett a renin-angiotenzin rendszer is megváltozik. Kezdetben a perifériás vaszkuláris rezisztencia (PVASZ) csökken, ami segít a vérnyomás stabilizálásában, annak ellenére, hogy több vér van a keringésben. A szívfrekvencia is megemelkedik, néha percenként 10-20 ütéssel.
Ez a finom egyensúly elengedhetetlen. A szívizomnak vastagodnia kell, a szívüregeknek tágulniuk kell, hogy képesek legyenek befogadni a megnövekedett vérvolument. Ha azonban a szívizomzat már eleve gyengébb, vagy az erek rugalmassága csökkent, a rendszer hamarosan túlterheltté válik. Ezért van az, hogy a terhességi szövődmények gyakran a második trimeszter vége felé, a maximális vérvolumen elérésekor jelentkeznek.
| Paraméter | Változás mértéke | Hatás |
|---|---|---|
| Vérvolumen | +30% – +50% | Nagyobb terhelés a szívre |
| Perctérfogat | +30% – +50% | Növekvő szívmunka |
| Perifériás vaszkuláris rezisztencia | Csökken (kezdetben) | Vérnyomás stabilizálása |
| Szívfrekvencia | +10 – +20 ütés/perc | A perctérfogat növelésének egyik módja |
Amikor a tükör megreped: a terhességi szövődmények jelentősége
A terhességi komplikációk széles skálája létezik, de néhány közülük különösen erős előrejelzője a későbbi szív- és érrendszeri betegségeknek (SZÉB). Ezeket a szövődményeket már nem szabad csupán szülészeti eseményeknek tekintenünk, hanem be kell építenünk a nő egészségügyi anamnézisének legfontosabb elemei közé.
A leginkább figyelmeztető jelek közé tartozik a preeclampsia, a gesztációs diabétesz (GDM), a koraszülés, a méhen belüli növekedési retardáció (IUGR) és a placenta leválási zavarai. Ezek mindegyike azt jelzi, hogy a méhlepény és az anyai érrendszer közötti kritikus kapcsolat nem működött optimálisan, ami általában az érfalak krónikus gyulladására vagy diszfunkciójára utal.
A modern kardiológia egyre inkább arra a következtetésre jut, hogy a terhességi szövődmények nem okozzák a szívbetegséget, hanem sokkal inkább leleplezik a már meglévő hajlamot, vagy felgyorsítják az ateroszklerotikus folyamatokat. A terhesség utáni évtizedekben ezek a nők sokkal nagyobb valószínűséggel szenvednek szívinfarktustól, stroke-tól vagy krónikus magas vérnyomástól.
Preeclampsia: a csendes gyulladás öröksége
A preeclampsia, amely magas vérnyomással és fehérjevizeléssel jár a terhesség második felében, a legerősebb független rizikófaktor a későbbi SZÉB-re vonatkozóan. Ez az állapot lényegében egy súlyos, szisztémás endothel károsodás, amelyet a méhlepény által termelt anyagok okoznak, amelyek károsítják az erek belső falát az egész testben.
A preeclampsián átesett nők körében a későbbi magas vérnyomás kialakulásának kockázata 4-5-szörösére, az ischaemiás szívbetegségek (pl. szívinfarktus) kockázata pedig kétszeresére nő. Ez a kockázat különösen magas, ha a preeclampsia súlyos volt, vagy ha a terhesség korai szakaszában (a 34. hét előtt) jelentkezett.
A preeclampsia nem múlik el a szüléssel. Az a mechanizmus, amely az érfalakat károsította a terhesség alatt, gyakran nyomot hagy. Ez a „kardiovaszkuláris memória” a nők egész életét elkíséri.
A preeclampsia túlélőinek hosszú távú gondozásának ezért kiemelt szerepet kell kapnia. Rendszeres vérnyomásmérés, koleszterinszint ellenőrzés és életmódbeli tanácsadás elengedhetetlen. A kardiológusoknak és háziorvosoknak tudniuk kell, ha egy páciens preeclampsián esett át, még akkor is, ha a szülés óta tíz év telt el.
Gesztációs diabétesz: az inzulinrezisztencia árnyéka
A gesztációs diabétesz (GDM) a terhesség alatt kialakuló glükózintolerancia. Bár a szülés után a vércukorszint általában normalizálódik, a GDM-es nők 50%-ánál tíz éven belül kialakul a 2-es típusú cukorbetegség. A cukorbetegség pedig az egyik legfőbb rizikófaktor a szívbetegségekre.
De a GDM kockázata nem csak a későbbi cukorbetegségen keresztül érvényesül. A terhesség alatti inzulinrezisztencia már önmagában is károsíthatja az ereket. A magas vércukorszint felgyorsítja az ateroszklerózis (érfalak megkeményedése) folyamatát, és gyakran együtt jár diszlipidémiával (rossz koleszterinszint) és elhízással.
A GDM-ben szenvedő kismamáknak fokozottan figyelniük kell a szülés utáni életmódra. A megfelelő táplálkozás, a rendszeres testmozgás és a súlykontroll kulcsfontosságú. A szülés utáni 6-12 héten belül elvégzett glükóztolerancia teszt (OGTT) után évente szűrni kell a 2-es típusú diabéteszre való hajlamot.
A koraszülés és a méhlepényi zavarok mint rizikófaktorok
A koraszülés, különösen az orvosi indikációval (pl. preeclampsia miatt) végzett korai szülés, szorosan összefügg a későbbi szív- és érrendszeri kockázattal. Ha a magzat a terhességi héthez képest kicsi (IUGR), az gyakran a méhlepény elégtelen vérellátására vezethető vissza, ami ismét az anyai érrendszer diszfunkcióját jelzi.
A 37. hét előtt szült nők esetében magasabb a szívbetegség kockázata, még akkor is, ha a terhesség egyébként problémamentes volt. Ez a tény rámutat arra, hogy a méhlepény, amely létfontosságú szervként működik a terhesség alatt, valójában az anya vaszkuláris állapotának barométere.
A kutatások azt mutatják, hogy azok a nők, akiknek a terhessége koraszüléssel végződött, később nagyobb valószínűséggel tapasztalnak szívelégtelenséget és ischaemiás szívbetegséget. Ez a kapcsolat rávilágít arra, hogy a terhességi események nem elszigeteltek, hanem egy nagyobb, szisztémás egészségügyi kép részei.
Peripartum kardiomiopátia: a ritka, de figyelmeztető jel
A peripartum kardiomiopátia (PPCM) egy ritka, de potenciálisan életveszélyes szívizombetegség, amely a terhesség utolsó hónapjában vagy a szülés utáni első öt hónapban alakul ki. A PPCM lényegében a szívizom gyengülését jelenti, ami szívelégtelenséghez vezet.
Bár a PPCM oka nem teljesen ismert, feltételezések szerint genetikai hajlam, autoimmun folyamatok és a prolaktin hormon egy káros formája játszhatnak szerepet. A tünetek gyakran hasonlítanak a terhesség utolsó szakaszának normális kellemetlenségeihez (fáradtság, lábduzzanat, légszomj), ezért a diagnózis gyakran késik.
Ha egy kismama szokatlanul erős légszomjat, mellkasi fájdalmat vagy gyors szívverést tapasztal a szülés körül, azonnali kardiológiai kivizsgálás szükséges. Bár sok nő felépül a PPCM-ből, a szívizom maradandó károsodása későbbi szívelégtelenséghez vezethet. A PPCM-en átesett nőknek a szív egész életen át tartó, szigorú nyomon követése szükséges.
A postpartum negyedik trimeszter: a szív utógondozása
A szülés utáni időszakot, a negyedik trimesztert, gyakran a baba gondozása uralja. Az anyai egészségügyi ellátás fókusza drámaian eltolódik, és a terhességi komplikációk utóhatásait hajlamosak vagyunk elfelejteni, amint a vérnyomás vagy a vércukorszint normalizálódik.
Ez a hiba. A szövődmények valójában egy „nyitott ablakot” jelentenek a megelőzésre. Ha egy nőnél preeclampsia vagy GDM alakult ki, a szülés utáni első 1-5 év kritikus időszak a preventív kardiológiai beavatkozásokra. Ebben az időszakban még visszafordíthatóak vagy lassíthatóak azok a folyamatok, amelyek a szívbetegségekhez vezetnek.
A kismamáknak fel kell ismerniük, hogy a szülés utáni első orvosi látogatás nem csak a heg gyógyulásáról vagy a fogamzásgátlásról szól. Ez egy lehetőség a vérnyomás, a koleszterinszint és a cukoranyagcsere szűrésére, különösen, ha a terhesség során komplikációk merültek fel. Az utógondozásnak személyre szabottnak és intenzívebbnek kell lennie a magas rizikójú nők esetében.
„Sok nő számára a terhesség az első alkalom, hogy rendszeresen találkozik egészségügyi szakemberekkel. Ha a terhesség vészjeleket küld, ezt a lehetőséget meg kell ragadnunk a hosszú távú szívvédelemre.”
A terhességi anamnézis mint a jövőbeli kockázat térképe
A szülészeti előzmények (az, hogy hogyan zajlott a terhesség és a szülés) a nő egészségügyi történetének szerves részét képezik, és ezt minden orvosnak tudnia kell, akivel a jövőben találkozik. Sajnos, a nők gyakran csak a nőgyógyászukkal osztják meg ezeket az információkat, és elfelejtik megemlíteni háziorvosuknak vagy kardiológusuknak.
A terhességi anamnézisnek tartalmaznia kell minden részletet a vérnyomásról, a vércukorszintről, a fehérjevizelésről, a méhlepény állapotáról és a szülés hetéről. Ez az információ segít az orvosnak felmérni a kardiovaszkuláris kockázatot, ami sokkal pontosabbá teheti a szűrési és kezelési stratégiákat.
A kardiovaszkuláris rizikómenedzsment stratégiái a szülés után
A szövődményekkel terhelt terhesség után a kockázatcsökkentés a legfontosabb cél. Ez magában foglalja az életmódbeli változtatásokat és a rendszeres orvosi ellenőrzéseket. A kulcs a preventív megközelítés.
1. Rendszeres szűrés és monitorozás
A magas kockázatú nőknek évente ellenőrizniük kell a vérnyomásukat, a koleszterinszintjüket és a vércukorszintjüket. Ha a vérnyomás még enyhén is emelkedett a szülés után (130/80 Hgmm felett), szorosabb monitorozás szükséges. A preeclampsián átesett nőknek különösen figyelniük kell a hipertónia kialakulására.
2. Életmódbeli beavatkozások
Az egészséges életmód a legjobb védőpajzs. A mediterrán étrend, amely gazdag gyümölcsökben, zöldségekben, teljes kiőrlésű gabonákban és egészséges zsírokban (pl. olívaolaj, hal), bizonyítottan csökkenti a szívbetegségek kockázatát. A dohányzás teljes elhagyása létfontosságú, mivel a nikotin tovább károsítja az endothel réteget.
3. Testmozgás és súlykontroll
A szülés utáni testsúly visszanyerése és megtartása kulcsfontosságú, különösen a GDM-ben szenvedő nők számára. A rendszeres, mérsékelt intenzitású testmozgás (heti 150 perc) javítja az inzulinérzékenységet, csökkenti a vérnyomást és erősíti a szívet. Ne feledjük, hogy a hasi zsír különösen veszélyes a szív egészségére.
4. Gyógyszeres kezelés szükség esetén
Bizonyos esetekben, ha a vérnyomás vagy a koleszterinszint tartósan magas marad, szükség lehet gyógyszeres beavatkozásra. Az alacsony dózisú aszpirin, amely a terhesség alatt segíthet megelőzni a preeclampsiát, a szülés után is szerepet játszhat a kardiovaszkuláris események megelőzésében, természetesen orvosi javaslatra.
A női szívbetegségek diagnosztikai kihívásai
Fontos megérteni, hogy a nők szívbetegségei gyakran eltérően manifesztálódnak, mint a férfiaké. Míg a férfiaknál tipikus a hirtelen, erős mellkasi fájdalom (angina), addig a nőknél gyakrabban jelentkeznek atipikus tünetek, mint például a fáradtság, légszomj, emésztési zavarok, nyaki vagy állkapocs fájdalom. Ez a különbség gyakran késlelteti a diagnózist.
A terhességi szövődményekkel terhelt nőknek különösen figyelniük kell ezekre az atipikus jelekre, és nem szabad azokat egyszerűen a stressznek vagy a fáradtságnak betudniuk. A tudatosság és az orvossal való őszinte kommunikáció életet menthet. A szívpanaszok esetén mindig érdemes megemlíteni az orvosnak a korábbi preeclampsiát vagy GDM-et.
A hormonális fogamzásgátlás és a rizikó
A terhességi szövődmények után különösen fontos a megfelelő fogamzásgátlási módszer kiválasztása. Azok a nők, akik súlyos preeclampsián estek át, vagy krónikus magas vérnyomással küzdenek, nagyobb kockázatnak vannak kitéve a vérrögképződés szempontjából. Ebben az esetben az ösztrogént tartalmazó kombinált fogamzásgátló tabletták használata megfontolandó, vagy akár ellenjavallt is lehet.
A szakemberek gyakran a progesztintartalmú módszereket (mini-pill, injekció, spirál) javasolják, mivel ezek kisebb mértékben befolyásolják a véralvadási rendszert és a vérnyomást. A megfelelő döntés meghozatalához elengedhetetlen a nőgyógyász és a háziorvos konzultációja a teljes kardiovaszkuláris kockázat ismeretében.
A méhlepény: egy elfelejtett szerv, amely a jövőbe lát
A méhlepény, amelyet a szülés után általában „hulladékként” kezelnek, valójában a terhesség alatti érhálózati egészség legfőbb tanúja. A méhlepény szövettani vizsgálata értékes információval szolgálhat az anya hosszú távú kockázatáról. Ha a lepényben elhalt területeket vagy vaszkuláris léziókat találnak, az egyértelműen jelzi, hogy az anya erei jelentős stressznek voltak kitéve.
Bár a rutin méhlepényvizsgálat nem bevett gyakorlat, a magas kockázatú terhességek esetén ez a vizsgálat segíthet jobban megérteni a szövődmények okát, és alátámaszthatja a nők kardiológiai nyomon követésének szükségességét a szülés után. A méhlepény egészsége tükrözi az anya ereinek képességét a regenerációra és az alkalmazkodásra.
A kutatások aktívan vizsgálják, hogyan lehetne a méhlepényben talált biomarkereket felhasználni a preeclampsia utáni szívbetegségek kockázatának pontosabb előrejelzésére. Ez a tudás lehetővé tenné a legveszélyeztetettebb nők korai azonosítását és célzott kezelését.
A táplálkozás szerepe a szív egészségének megőrzésében
A terhesség utáni életmódváltás nem csak a súlycsökkentésről szól, hanem az érfalak védelméről is. A magas vérnyomás és a diabétesz kockázatának csökkentésében kulcsszerepet játszik a megfelelő táplálkozás. Érdemes a feldolgozott élelmiszereket, a transzzsírokat és a túlzott sófogyasztást minimalizálni.
A DASH-diéta (Dietary Approaches to Stop Hypertension) és a mediterrán étrend nem csak a vérnyomás csökkentésében, hanem az általános szív- és érrendszeri egészség javításában is hatékony. Az omega-3 zsírsavak (halolaj) gyulladáscsökkentő hatása különösen előnyös lehet azoknál a nőknél, akiknek az érfala a preeclampsia miatt károsodott.
A megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel is fontos, mivel ezek a mikrotápanyagok szerepet játszanak a vérnyomás szabályozásában és az érrendszer egészségének fenntartásában. A kismamák gyakran kimerültek, és hajlamosak a gyors, kevésbé tápláló megoldásokra, de a szívük egészsége érdekében érdemes tudatosan, hosszú távon gondolkodni az étkezésről.
A mentális egészség és a kardiológiai kockázat kapcsolata
A terhességi komplikációk, mint a preeclampsia vagy a koraszülés, rendkívül stresszes élmények lehetnek, amelyek növelik a postpartum depresszió és a szorongás kockázatát. A krónikus stressz és a mentális egészségügyi problémák pedig szorosan összefüggnek a szívbetegségek fokozott kockázatával.
A krónikus stressz növeli a kortizol szintet, ami hozzájárulhat a magas vérnyomás és a gyulladás fokozásához. Ezért a magas kockázatú nők gondozásának integrálnia kell a mentális egészség támogatását is. A relaxációs technikák, a megfelelő alvás és a szociális támogatás mind hozzájárulnak a szív védelméhez.
Ha egy nő nehezen dolgozza fel a komplikált terhesség élményét, vagy tartósan szomorú, szorongó, érdemes szakember segítségét kérni. A mentális jólét és a szív egészsége elválaszthatatlanul összefonódik a szülés utáni időszakban.
Öröklődés és terhességi rizikó
A genetikai hajlam jelentős szerepet játszik abban, hogy egy nőnél kialakulnak-e terhességi szövődmények, és hogy mekkora lesz a későbbi kardiovaszkuláris kockázata. Ha az anya édesanyja vagy nővére szenvedett preeclampsiában, a kockázat a nő számára is jelentősen megnő.
Fontos, hogy a nők tisztában legyenek a családi anamnézisükkel, nemcsak a szívbetegségekre, hanem a terhességi komplikációkra vonatkozóan is. Ez az információ segítheti a terhesség korai szakaszában történő kockázatfelmérést, és szükség esetén a megelőző intézkedések (pl. alacsony dózisú aszpirin szedése) időben történő megkezdését.
A genetikai hajlam nem jelenti azt, hogy a szívbetegség elkerülhetetlen. Épp ellenkezőleg: a genetikai információ ismerete a legnagyobb motivációt adhatja a tudatos életmódváltásra és a szoros orvosi felügyelet betartására. A genetika betölti a puskát, de az életmód húzza meg a ravaszt – ez a mondás különösen igaz a terhességi komplikációk utáni szívvédelemre.
A tudatos tervezés fontossága
A második, harmadik vagy további terhességek tervezésekor a magas kockázatú nőknek feltétlenül konzultálniuk kell egy multidiszciplináris csapattal, amely magában foglalja a szülész-nőgyógyászt és a kardiológust. A terhesség előtti állapot optimalizálása (vérnyomás kontroll, súlykontroll, vércukorszint beállítása) alapvető fontosságú a kockázat minimalizálásához.
A magas rizikójú terhességek gondozása a kezdetektől fogva intenzívebb nyomon követést igényel, beleértve a gyakori vérnyomásmérést, a magzati növekedés ultrahangos monitorozását és bizonyos gyógyszerek (pl. aszpirin) korai bevezetését. Ez a proaktív megközelítés segít elkerülni a súlyos komplikációk megismétlődését, és védi mind az anyát, mind a babát. A terhesség alatti gondozás minősége közvetlenül befolyásolja a hosszú távú anyai egészséget.
Gyakran ismételt kérdések a terhességi szövődmények és a szív kapcsolatáról
1. Ha preeclampsiám volt, biztosan lesz szívbetegségem? 🤔
Nem, a preeclampsia nem jelenti azt, hogy feltétlenül kialakul szívbetegség. Azt jelenti, hogy jelentősen megnő a kockázat (2-4-szeresére a magas vérnyomás, és körülbelül kétszeresére az ischaemiás szívbetegségek esetében). Ez egy vészjelzés, amely arra ösztönöz, hogy fokozottan figyeljen a vérnyomásra, a koleszterinszintre és az életmódra a megelőzés érdekében. A tudatos életmódváltással ez a kockázat jelentősen csökkenthető.
2. Mikor kell először kardiológushoz fordulnom, ha gesztációs diabéteszem volt? 🩺
A gesztációs diabétesz (GDM) után a szülés utáni 6-12 héten belül el kell végezni a glükóztolerancia tesztet (OGTT). Ezt követően évente szűrni kell a 2-es típusú cukorbetegségre. Kardiológiai konzultáció javasolt, ha a GDM mellett más rizikófaktorok is fennállnak (pl. elhízás, magas koleszterinszint, vagy ha a családban előfordult korai szívbetegség), vagy ha a szülés után is magas maradt a vérnyomása.
3. Megváltoztatja-e a terhességi anamnézis a koleszterin- vagy vérnyomáskezelést? 💊
Igen. Ha egy nőnek terhességi magas vérnyomása vagy preeclampsiája volt, az orvosoknak alacsonyabb célértékeket kell kitűzniük a vérnyomás és a koleszterinszint esetében, mint egy átlagos rizikójú páciensnél. A terhességi szövődmények ténye önmagában is okot adhat a korábbi és agresszívabb megelőző kezelések megkezdésére, mint például az életmódbeli beavatkozások vagy a vérnyomáscsökkentők szedése.
4. A koraszülés önmagában is rizikófaktor, ha nem volt preeclampsia? 👶
Igen. A 37. hét előtt bekövetkező koraszülés, még preeclampsia nélkül is, összefüggésbe hozható a későbbi kardiovaszkuláris kockázat növekedésével. Ez különösen igaz, ha a koraszülést a méhlepényi elégtelenség vagy a magzati növekedési retardáció (IUGR) okozta. A koraszülés azt jelzi, hogy az érrendszer nem működött optimálisan a terhesség során.
5. Milyen tünetekre figyeljek, amelyek a szívproblémákra utalhatnak a szülés után? 🚨
Figyeljen az atipikus tünetekre, mivel a nőknél gyakran nem klasszikus mellkasi fájdalom jelentkezik. Ilyenek lehetnek: szokatlan, tartós fáradtság, nehézlégzés (különösen fekvő helyzetben), gyors vagy szabálytalan szívverés (palpitáció), erős lábduzzanat, vagy fájdalom a nyakban, állkapocsban vagy a karban. Ha ezek a tünetek hirtelen vagy tartósan jelentkeznek, azonnal forduljon orvoshoz.
6. Milyen fogamzásgátló módszer ajánlott, ha súlyos preeclampsián estem át? 📅
A súlyos preeclampsián átesett, vagy krónikus magas vérnyomással küzdő nők esetében az ösztrogéntartalmú kombinált fogamzásgátlók növelhetik a vérrögképződés és a stroke kockázatát. Általában a progesztint tartalmazó módszerek (pl. minipill, injekció, hormonális spirál) javasoltak, mivel ezek kevésbé befolyásolják a kardiovaszkuláris rendszert.
7. Mennyi ideig tart, amíg a terhesség által okozott stressz eltűnik a szív- és érrendszerből? 💪
A vérvolumen és a perctérfogat a szülés után 6-8 héten belül visszatér a normál szintre. Azonban az érrendszerben és a szívizomban okozott károsodás vagy gyulladás (különösen preeclampsia esetén) hosszú távú lehet. A kardiovaszkuláris kockázat nem tűnik el, csak csökken, ezért a szülés utáni életmódbeli változtatásoknak maradandónak kell lenniük az egész életen át tartó szívvédelem érdekében.
Leave a Comment