Az anyaság első hetei gyakran egészen másképp festenek a valóságban, mint ahogyan azt a fényes magazinok címlapjai vagy a közösségi média tökéletesen megkomponált képei sugallják. A hatalmas boldogság helyett sokszor egyfajta sűrű, szürke köd telepszik az újdonsült édesanyára, amelyben elvész az öröm, a motiváció és néha még a saját magába vetett hit is. A szülés utáni depresszió nem választás kérdése, és nem is a gyengeség jele, hanem egy összetett állapot, amely türelmet, szakértő támogatást és mindenekelőtt időt igényel. A gyógyulás útja ritkán egyenes vonalú, inkább hasonlít egy hullámvasúthoz, ahol a jobb napokat váratlan visszaesések követhetik, mielőtt végleg kisütne a nap.
Az első hetek bizonytalansága és az árnyékok megjelenése
A szülés utáni időszakot gyakran nevezik a negyedik trimeszternek, ami hűen tükrözi azt az óriási változást, amin a női test és lélek keresztülmegy. Ebben a sérülékeny szakaszban az édesanyák jelentős része tapasztalja az úgynevezett baby bluest, ami a hormonok hirtelen zuhanásának természetes következménye. Ez az állapot általában a szülést követő harmadik-negyedik napon jelentkezik, és néhány napig, legfeljebb két hétig tart.
Amikor azonban a levertség, a síráskényszer és az üresség érzése nem múlik el a második hét után sem, sőt, mélyülni kezd, már valami másról van szó. A szülés utáni depresszió alattomosan lopózik be a mindennapokba, sokszor úgy, hogy az anya maga sem meri bevallani, mit érez. A társadalmi elvárások súlya, miszerint ez az élet legboldogabb időszaka, gyakran némaságra ítéli az érintetteket.
A felismerés az első és legfontosabb lépés a felépülés felé vezető úton, bár sokszor ez a legnehezebb is egyben. Az érintett anyák gyakran érzik úgy, hogy alkalmatlanok a feladatra, vagy hogy valami alapvető hiba van bennük, amiért nem éreznek azonnali, mindent elsöprő kötődést. Ez a belső vívódás felemészti az amúgy is kevés energiatartalékokat, tovább nehezítve a mindennapi teendők ellátását.
A hormonális viharok hatása az anyai agyra
A szülés utáni depresszió hátterében álló biológiai folyamatok rendkívül összetettek és intenzívek. A várandósság alatt az ösztrogén és a progeszteron szintje a többszörösére emelkedik, majd a szülést követő 24 órában drasztikusan, szinte a nullára zuhan vissza. Ez a hormonális sokk olyan hatással van az agy neurotranszmittereire, mint egy hirtelen megvont erős stimuláns, ami azonnali hangulati ingadozásokat válthat ki.
Emellett a pajzsmirigyhormonok szintje is megváltozhat, ami fáradtságot, ingerlékenységet és depresszív tüneteket eredményezhet. Az anyai agy ebben az időszakban strukturális változásokon is keresztülmegy, hogy alkalmassá váljon a csecsemő jelzéseinek érzékenyebb olvasására. Ez a fokozott plaszticitás azonban egyben sebezhetőbbé is teszi az idegrendszert a külső stresszhatásokkal szemben.
A neurokémiai egyensúly felborulása nem csupán a hangulatra van hatással, hanem az alvási ciklusra és az étvágyra is. Amikor a szervezet nem képes megfelelően szabályozni ezeket az alapvető funkciókat, a mentális állapot tovább romolhat. A biológiai alapok megértése segíthet az anyáknak abban, hogy ne saját magukat hibáztassák az állapotukért, hanem egy kezelendő egészségügyi problémaként tekintsenek rá.
„A szülés utáni depresszió nem egy jellemhiba, hanem egy orvosi állapot, amely éppúgy kezelést igényel, mint egy eltört csont vagy egy fertőzés.”
Miért nem segít a szedd össze magad típusú tanács
A környezet sokszor jószándékból, de teljes hozzá nem értéssel próbál segíteni, olyan tanácsokkal látva el az édesanyát, amelyek csak fokozzák a bűntudatát. Az „örülj a babádnak”, „más is kibírta” vagy a „csak egy kis friss levegőre van szükséged” típusú mondatok mélyen sebezhetnek. A depresszió ugyanis nem akaraterő kérdése, és nem lehet belőle egyszerűen „kiszállni” egy döntéssel.
Az ilyen megjegyzések azt sugallják, hogy az anya felelős a saját állapotáért, és ha elég erősen próbálkozna, meggyógyulna. Ez azonban távol áll a valóságtól, hiszen a betegség éppen a motivációért és az akaraterőért felelős agyi központokat érinti. A bagatellizálás hatására az érintettek még inkább elszigetelődnek, és kerülni kezdik a segítséget, ami elnyújtja a felépülési folyamatot.
A valódi segítség nem az okoskodásban, hanem a jelenlétben és a gyakorlati tehermentesítésben rejlik. Ha az anya azt érzi, hogy érzelmei érvényesek és elfogadottak, az máris csökkenti a rajta lévő nyomást. A gyógyuláshoz vezető út első mérföldköve, amikor valaki kimondja: „Látom, hogy nehéz neked, és itt vagyok, hogy segítsek, amíg jobban nem leszel.”
A diagnózis felé vezető út nehézségei
Sok édesanya hónapokig, vagy akár egy évig is szenvedhet némán, mielőtt diagnózist kapna. Ennek egyik oka, hogy a tünetek gyakran átfedésben vannak a normális újszülöttkori fáradtsággal. Ki ne lenne kimerült, ha éjszakánként többször fel kell kelnie? Ki ne lenne néha ingerlékeny a folyamatos sírás hallatán? A különbség a tünetek intenzitásában és tartósságában rejlik.
A szűrővizsgálatok, mint például az Edinburgh-i Szülés Utáni Depresszió Skála, hasznos eszközök lehetnek, de sokszor elmaradnak a rutinvizsgálatok során. A védőnőknek és a gyermekorvosoknak óriási szerepük van abban, hogy észrevegyék az árulkodó jeleket az anya viselkedésében vagy kommunikációjában. Gyakran a partner vagy egy közeli családtag az, aki először észleli, hogy a változás túlmutat a fáradtságon.
A diagnózis felállítása után gyakran egyfajta megkönnyebbülés következik be, hiszen az ismeretlen ellenség végre nevet kap. Ez a pont a gyógyulás tényleges kezdete, ahol elindulhat a célzott terápia. Fontos hangsúlyozni, hogy a diagnózis nem egy bélyeg, hanem egy útmutató a megfelelő kezelés kiválasztásához.
Mennyi időre van szükség a teljes gyógyuláshoz
Ez a kérdés foglalkoztatja leginkább az érintetteket és családtagjaikat, de a válasz sajnos nem egy konkrét dátum. A felépülés hossza egyénenként változik, és számos tényezőtől függ, többek között a tünetek súlyosságától, a korábbi mentális kórtörténettől és a támogatási rendszer hatékonyságától. Általánosságban elmondható, hogy megfelelő kezelés mellett a legtöbb anya 3-6 hónap alatt jelentős javulást tapasztal, de a teljes regeneráció akár egy évet is igénybe vehet.
A gyógyulás nem lineáris folyamat; gyakran előfordul, hogy egy sikeres hét után egy nehezebb időszak következik. Ezek a hullámvölgyek nem jelentik azt, hogy a terápia hatástalan, csupán a lélek öngyógyító mechanizmusának részei. A türelem önmagunkkal szemben a legnehezebb, de a legfontosabb erény ebben az időszakban.
Vannak esetek, ahol a felépülés hosszabb ideig tart, különösen, ha a segítségkérés sokat késett. Minél tovább áll fenn a kezeletlen állapot, annál mélyebbre nyúlnak a depresszió gyökerei az édesanya mindennapi működésében. Ezért hangsúlyozzák a szakemberek az időben történő beavatkozás jelentőségét, amely drasztikusan lerövidítheti a szenvedéssel telt hónapok számát.
| Tényező típusa | Leírás | Hatás a gyógyulásra |
|---|---|---|
| Támogatási rendszer | Család, barátok, szakemberek jelenléte | Gyorsítja a regenerációt, csökkenti az izolációt |
| Alvásminőség | A pihenés lehetősége és folyamatossága | Az idegrendszer pihenése elengedhetetlen a javuláshoz |
| Korábbi kórtörténet | Korábbi depressziós epizódok jelenléte | Hosszabb vagy intenzívebb kezelést tehet szükségessé |
| Kezelés kezdete | Milyen hamar történt meg a felismerés | A korai beavatkozás lerövidíti a felépülési időt |
A pszichoterápia különböző formái és hatékonyságuk
A beszélgetés ereje a szülés utáni depresszió kezelésében vitathatatlan. A kognitív viselkedésterápia (CBT) az egyik legelterjedtebb módszer, amely segít az anyáknak felismerni és átkeretezni a negatív, önvádló gondolatmintákat. Ebben a folyamatban az édesanya megtanulja, hogyan szakítsa meg a bűntudat és a reménytelenség körforgását, és hogyan alakítson ki reálisabb elvárásokat önmagával szemben.
Az interperszonális terápia (IPT) szintén rendkívül hatékony, mivel a hangsúlyt a kapcsolatokra és az életszerepek megváltozására helyezi. Az anyává válás egy óriási identitásváltás, amely gyakran gyásszal jár a régi, szabadabb élet iránt. Az IPT segít feldolgozni ezt a változást, és javítani a kommunikációt a partnerrel, ami kulcsfontosságú a gyógyulás szempontjából.
A csoportterápia vagy az önsegítő csoportok ereje abban rejlik, hogy megszüntetik a szigeteltséget. Amikor az édesanya látja, hogy mások is hasonló nehézségekkel küzdenek, az csökkenti a szégyenérzetet. A közösségi élmény és a tapasztalatok megosztása validálja az érzéseket, és reményt ad a legnehezebb pillanatokban is.
Amikor a gyógyszeres kezelés elkerülhetetlenné válik
Sok anya tart a gyógyszerektől, különösen, ha szoptat. Fontos azonban tudni, hogy ma már léteznek olyan modern antidepresszánsok, amelyek biztonságosan alkalmazhatók a szoptatás ideje alatt is, mivel csak minimális mennyiségben választódnak ki az anyatejbe. A kezeletlen depresszió kockázata a babára és a kötődésre nézve sokszor jóval nagyobb, mint a gyógyszeres kezelésé.
A gyógyszerek segítenek visszaállítani az agy kémiai egyensúlyát, mintegy „mankót” adva az édesanyának, hogy legyen ereje részt venni a terápiában és ellátni a gyermekét. Gyakran éppen a gyógyszer hatására tisztul ki annyira a köd, hogy az anya képes legyen elkezdeni a lelki munkát. A beállításhoz azonban idő kell, általában 2-4 hét, mire a hatás érzékelhetővé válik.
A gyógyszeres kezelés nem kudarc, hanem egy eszköz a gyógyuláshoz. A pszichiáterrel való szoros együttműködés biztosítja, hogy a lehető legkisebb hatékony dózist kapja az anya, figyelembe véve az egyéni igényeket és a baba jólétét is. A gyógyszer elhagyása is egy fokozatos folyamat, amelyet minden esetben szakembernek kell felügyelnie a visszaesés elkerülése érdekében.
Az alváshiány és a mentális egészség ördögi köre
Az alvásmegvonás kínzási módszerként is ismert, nem véletlenül. Egy újszülött mellett az összefüggő alvás hiánya drasztikusan rontja a mentális ellenállóképességet. A depresszió egyik tünete gyakran az inszomnia: az anya akkor sem tud aludni, amikor a baba végre elcsendesedik, mert a gondolatai pörögnek, vagy szorong a következő ébredéstől.
Ez egy veszélyes öngerjesztő folyamat: a fáradtságtól romlik a hangulat, a rossz hangulat és szorongás pedig akadályozza a pihenést. A felépülés során az egyik legfontosabb gyakorlati cél, hogy az édesanya legalább napi 4-5 óra egybefüggő alváshoz jusson. Ehhez szükség van a partner vagy más segítők aktív közreműködésére, például éjszakai cumisüveges táplálással vagy a baba elvitelével egy délelőtti séta erejéig.
Az alvásminőség javulása gyakran az első jele annak, hogy a szervezet kezd magához térni. Amikor az idegrendszer megkapja a szükséges pihenést, a stresszhormonok szintje csökkenni kezd, és az érzelemszabályozás is könnyebbé válik. Ezért az alvásmenedzsment nem luxus, hanem a terápia szerves része.
„Az alvás az az üzemanyag, amivel a lélek motorja működik; enélkül a legkiválóbb terápia is csak félmegoldás maradhat.”
A társ szerepe a regeneráció rögös útján
Az édesapa vagy a partner helyzete szintén rendkívül nehéz ebben az időszakban. Gyakran érzik magukat tehetetlennek, elutasítottnak vagy éppen túlterheltnek. Fontos megérteniük, hogy a párjuk viselkedése – a dühkitörések, a visszahúzódás vagy az intimitás hiánya – a betegség tünete, nem pedig ellenük irányuló szándékos cselekedet.
A partner legfontosabb feladata a biztonságos háttér megteremtése. Ez magában foglalja a háztartási munkák átvállalását, a nagyobb gyerekek körüli teendők intézését és az anya érzelmi támogatását. Ahelyett, hogy megpróbálnák „megjavítani” a párjukat, elég, ha csak mellette vannak, és biztosítják arról, hogy ez az állapot el fog múlni.
A pároknak is szükségük lehet támogatásra, hiszen a szülés utáni depresszió a férfiakat is érintheti. A nyílt kommunikáció és a közös teherviselés megerősítheti a kapcsolatot, de a kezeletlen feszültség hosszú távú válsághoz is vezethet. A gyógyulás során érdemes hangsúlyt fektetni a kettesben töltött, babamentes időre is, amint az anya állapota ezt lehetővé teszi.
Az önvád és a társadalmi elvárások szorításában
A mai anyákra nehezedő nyomás példátlan. Azt várják tőlük, hogy legyenek ösztönös gondoskodók, maradjanak vonzóak, vezessenek makulátlan háztartást, és mindezt mosolyogva tegyék. Amikor a depresszió miatt még az alapvető önellátás is nehézséget okoz, a bűntudat elviselhetetlenné válik. „Milyen anya vagyok én?” – teszik fel a kérdést naponta százszor.
A bűntudat a depresszió egyik legmérgezőbb összetevője. Elhiteti az anyával, hogy ő a felelős a kialakult helyzetért, és hogy a gyermeke miatta fog sérülni. Valójában a gyerekek rendkívül reziliensek, és ha az anya segítséget kap, a rövid távú nehézségek nem hagynak maradandó nyomot a fejlődésükben. A hangsúly a „elég jó anya” fogalmán kellene, hogy legyen a tökéletesség helyett.
Az önvád leküzdése hosszú folyamat, amely során az anyának meg kell tanulnia megbocsátani saját magának. Meg kell értenie, hogy a betegség nem egy döntés eredménye, és nem jelenti azt, hogy nem szereti a gyermekét. Az elfogadás, hogy most „csak ennyire telik”, felszabadító erejű lehet és felgyorsíthatja a gyógyulást.
Gyakorlati tippek az öngondoskodáshoz a baba mellett
Bár a depresszió mélypontján az öngondoskodás távolinak tűnhet, apró lépésekkel sokat tehetünk a közérzet javításáért. Nem nagy dolgokra kell gondolni; néha már az is siker, ha az anya le tud zuhanyozni vagy fel tud öltözni napközben. Az alapvető szükségletek kielégítése az első lépcsőfok a kontroll visszanyerése felé.
- Alakítsunk ki egy minimális rutint, ami kapaszkodót ad a kaotikus napokban.
- Menjünk ki a szabadba legalább tíz percre, akkor is, ha nincs kedvünk hozzá.
- Kérjünk és fogadjunk el segítséget a főzésben és a takarításban.
- Próbáljunk meg olyan ételeket fogyasztani, amelyek stabilizálják a vércukorszintet.
- Korlátozzuk a közösségi média használatát, hogy elkerüljük a káros összehasonlítgatásokat.
A testmozgás, még ha csak egy rövid séta is a babakocsival, endorfint szabadít fel, ami természetes hangulatjavító. Fontos azonban, hogy ne kényszerként éljük meg, hanem lehetőségként a felfrissülésre. Az öngondoskodás nem önzőség, hanem az alapfeltétele annak, hogy hosszú távon gondoskodni tudjunk valaki másról.
A táplálkozás és a mikrotápanyagok szerepe
Bár a szülés utáni depresszió elsősorban mentális állapot, a test fizikai állapota közvetlenül befolyásolja a lélek erejét. A terhesség és a szoptatás óriási tápanyagkészleteket von el az anyai szervezettől. Az omega-3 zsírsavak, a B-vitaminok, a magnézium és a vas hiánya mind hozzájárulhatnak a hangulatzavarok súlyosbodásához.
Sok édesanya elfelejt enni a nagy rohanásban, vagy csak gyors szénhidrátokat fogyaszt, ami hirtelen vércukorszint-ingadozásokhoz vezet. Ez tovább fokozza az ingerlékenységet és a fáradtságot. A stabil vércukorszint és a megfelelő hidratáltság alapvető fontosságú az idegrendszer stabilizálásához.
Érdemes laborvizsgálatot végeztetni a vitamin- és ásványi anyagszintek ellenőrzésére. Néha egy egyszerű vashiányos vérszegénység is produkálhat a depresszióhoz hasonló tüneteket, vagy felerősítheti azokat. A tudatos táplálkozás és a célzott vitaminkiegészítés fontos pillére lehet a komplex terápiás tervnek.
A gyógyulás szakaszai és a visszaesések kezelése
A felépülés során gyakran tapasztalható a „két lépés előre, egy lépés hátra” dinamikája. Az első szakasz a túlélés, ahol a cél a mindennapi funkciók fenntartása. A második szakaszban a tünetek enyhülnek, és megjelennek az első örömteli pillanatok a babával. A harmadik szakaszban az anya elkezdi visszanyerni a régi identitását és önbizalmát.
A visszaesések, például egy betegség, egy rosszabb éjszaka vagy egy családi konfliktus hatására, teljesen normálisak. Ilyenkor könnyű azt hinni, hogy minden eddigi eredmény elveszett, de ez nem igaz. A visszaesés csak egy ideiglenes állapot, amiből általában már gyorsabban fel lehet állni, mint az első alkalommal.
Fontos, hogy legyen egy tervünk ezekre a nehezebb napokra. Kihez fordulhatunk? Mi az a minimum feladat, amit el kell végeznünk, és mi az, amit elengedhetünk? A gyógyulás nem egy célállomás, hanem egy folyamat, amely során megtanulunk jobban vigyázni magunkra és kezelni a belső feszültségeinket.
Hogyan változik meg a párkapcsolat a betegség alatt
Egy újszülött érkezése minden párkapcsolatot próbára tesz, de a szülés utáni depresszió extra terhet ró a felekre. A kommunikáció gyakran akadozik, mivel az anya képtelen kifejezni az érzéseit, a partner pedig fél rosszat kérdezni. Az intimitás hiánya és a folyamatos feszültség eltávolíthatja egymástól a feleket.
A gyógyuláshoz elengedhetetlen, hogy a pár csapatként tudjon együttműködni. Ez sokszor tudatos erőfeszítést igényel: őszinte beszélgetéseket az elvárásokról, a félelmekről és a szükségletekről. Néha egy párterápiás alkalom is sokat segíthet abban, hogy a betegség ne éket verjen közéjük, hanem egy közösen megoldandó feladattá váljon.
Ahogy az anya állapota javul, a kapcsolat is fokozatosan regenerálódik. Sokszor a krízis után a pár még közelebb kerül egymáshoz, mivel megtapasztalták, hogy a legnehezebb időkben is számíthatnak a másikra. A türelem és az empátia a két legfontosabb eszköz a párkapcsolat megóvásához ebben a kritikus időszakban.
A kötődés zavarai és azok helyreállítása
A depressziós anyák egyik legnagyobb félelme, hogy a betegség miatt nem alakul ki megfelelő kötődés a gyermekükkel. Való igaz, hogy a depresszió „érzelmi tompaságot” okozhat, ami megnehezíti a babára való ráhangolódást. Az anya úgy érezheti, mintha egy üvegfal mögül nézné a saját életét.
Jó hír azonban, hogy a kötődés nem egy egyszeri pillanat, hanem egy hosszú folyamat. Amint az anya állapota javulni kezd, a kötődési képesség is visszatér. Szakemberek segíthetnek olyan gyakorlatokkal, amelyek segítik az anya és a baba közötti interakciót, mint például a babamasszázs vagy a bőrkontaktus.
A gyerekek rendkívül rugalmasak, és ha kapnak elegendő szeretetet és gondoskodást (akár a partnertől vagy nagyszülőktől az anya gyengélkedése alatt), a kötődés szépen helyreáll. A bűntudat helyett a jelenre érdemes koncentrálni: minden egyes apró mosoly, érintés és közös pillanat építi azt a láthatatlan hidat anya és gyermeke között.
Visszatérés a régi önmagunkhoz vagy egy új én megszületése
Sok anya azt várja, hogy mikor lesz újra a „régi”. A valóság azonban az, hogy a szülés és a depresszióval való megküzdés után senki sem marad ugyanaz az ember. Ez nem feltétlenül baj. A gyógyulás végén gyakran egy erősebb, öntudatosabb és empatikusabb nő tekint vissza a tükörből.
A betegség megtanítja az anyát a határai tiszteletben tartására, az önelfogadásra és arra, hogy segítséget kérni nem gyengeség. Ez a transzformáció fájdalmas, de értékes tapasztalatokat hozhat. A régi élethez való görcsös ragaszkodás elengedése gyakran a gyógyulás utolsó lépcsőfoka.
Amikor az árnyékok végleg elvonulnak, az anya már nemcsak a sötétséget látja, hanem a fényt is, amit a gyermeke hozott az életébe. A felépülés nemcsak a tünetek megszűnését jelenti, hanem egy újfajta egyensúly megtalálását is, ahol az anyaság és az egyéni igények harmóniába kerülnek. Az út hosszú volt, de a megérkezés után az élet színei élénkebbek, mint valaha.
Gyakori kérdések a szülés utáni depresszióból való felépülésről
Mennyi idő után számít kórosnak a rosszkedv a szülés után? ⏳
Ha a levertség, az állandó sírás vagy a reménytelenség érzése a szülést követő második hét után is fennáll, vagy fokozódik, az már túlmutat a természetes baby blues állapotán. Ilyenkor mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni, mivel a kezeletlen tünetek elmélyülhetnek.
Szoptathatok, ha antidepresszánst kell szednem? 🤱
Igen, a legtöbb esetben megoldható. Számos olyan modern gyógyszer létezik, amely biztonságosan alkalmazható szoptatás mellett, mivel csak elenyésző mennyiségben jut át az anyatejbe. A kezelőorvos minden esetben mérlegeli a kockázatokat és a gyógyszermentes állapot veszélyeit.
Okozhat-e a depresszió maradandó kárt a babával való kapcsolatomban? 🧠
Bár a betegség átmenetileg megnehezítheti a ráhangolódást, a megfelelő kezelés mellett a kötődés szépen helyreállítható. A gyerekek rugalmasak, és amint az édesanya jobban lesz, az érzelmi kapcsolat is elmélyül, így hosszú távú károsodástól általában nem kell tartani.
Hogyan segíthetek a páromnak, ha látom rajta a jeleket? 🤝
A legfontosabb a türelem és a gyakorlati segítség. Vegye át a háztartási feladatokat, biztosítson pihenőidőt az anyának, és hallgassa meg ítélkezés nélkül. Ösztönözze szakember felkeresésére, de ne gyakoroljon rá nyomást; biztosítsa arról, hogy mellette áll a bajban is.
Megismétlődhet-e a depresszió a következő szülésnél? 🔄
Van rá esély, de nem törvényszerű. Aki már átesett rajta, annál magasabb a kockázat, ugyanakkor a korábbi tapasztalat előnyt is jelent: az anya és a környezete már ismeri a jeleket, így a segítségkérés és a megelőző lépések megtétele sokkal gyorsabb lehet.
Elmúlhat-e a szülés utáni depresszió magától, kezelés nélkül? 💧
Nagyon ritka esetekben a tünetek enyhülhetnek maguktól, de a kezeletlen depresszió gyakran krónikussá válik, és évekig elhúzódhat. A szakszerű segítség nemcsak lerövidíti a szenvedést, hanem megelőzi a súlyosabb szövődményeket és a család szétesését is.
Mikor mondhatjuk ki végre, hogy teljesen meggyógyultunk? ✨
A gyógyulás akkor tekinthető teljesnek, ha az anya visszanyeri korábbi életkedvét, képes örülni a mindennapoknak, megfelelően tud funkcionálni a szerepeiben, és a bűntudat vagy a szorongás már nem uralja a gondolatait. Ez az állapot egyénenként változó idő után következik be, de elérhető.
Leave a Comment