Amikor a várandósság hosszú hónapjai után elérkezik a szülés pillanata, minden kismama izgatottan és kissé feszülten várja az első jeleket. A méh összehúzódásai, vagyis a fájások, a szülés motorjai, ám nem mindegy, milyen jellegűek. A vajúdás egy komplex folyamat, amelynek során a fájások természete folyamatosan változik, a gyengéd, rendszertelen jóslófájásoktól egészen a célzott, elementáris erejű tolófájásokig. Ezen fázisok megértése nem csupán elméleti tudás, hanem létfontosságú iránymutatás is ahhoz, hogy mikor és hogyan működjünk együtt a testünkkel a nagy találkozás érdekében. A szülés utolsó, de legaktívabb fázisa, a tolófájások szakasza jelenti a finist, azt a pontot, amikor a méh már nem csak tágít, hanem valóban kitolja a babát a világra.
A vajúdás három fő szakasza
Ahhoz, hogy megértsük a tolófájások egyedi karakterét, először is tisztában kell lennünk a vajúdás egészének felépítésével. A szülés folyamatát hagyományosan három fő szakaszra osztjuk, amelyek mindegyike eltérő feladatot lát el, és eltérő típusú méhösszehúzódásokkal jár. Ez a strukturált felépítés segít a szülésznőknek és orvosoknak a folyamat nyomon követésében, és a kismamáknak abban, hogy tudják, éppen hol tartanak a maratonon.
Az első szakasz a tágulási szakasz, amely a leghosszabb, és két fázisra oszlik: a latens (rejtett) és az aktív fázisra. Ebben a szakaszban a fájások célja a méhnyak elvékonyítása és kitágítása 0-ról 10 centiméterre. A második szakasz a kitolási szakasz, amely a teljes tágulástól a baba megszületéséig tart – ekkor jelentkeznek a tolófájások. Végül a harmadik szakasz a méhlepény megszületése, a szülés legutolsó, rövid fázisa, amelyet utófájások kísérhetnek.
A méh izomzata elképesztő munkát végez. A fájások nem csupán kellemetlen kísérők, hanem a test legősibb, legintelligensebb mechanizmusai, amelyek garantálják, hogy a baba a megfelelő úton és tempóban haladjon. A fájások intenzitása és jellege a méhnyak állapotához igazodik, így a folyamat előrehaladtával a kontrakciók ereje és hatékonysága is növekszik.
A jóslófájások: a főpróba, ami még nem a valódi előadás
Mielőtt a valódi vajúdás megindulna, sok kismama tapasztal úgynevezett jóslófájásokat, vagy orvosi nevén Braxton Hicks-összehúzódásokat. Ezek az összehúzódások általában a harmadik trimeszterben, de akár már jóval korábban is jelentkezhetnek. Bár kellemetlenek lehetnek, a legfontosabb különbség, hogy ezek még nem végeznek érdemi munkát a méhnyak tágításában.
A jóslófájások jellemzően rendszertelenek. Jöhetnek 10 percenként, majd eltűnhetnek két órára. Gyakran a testhelyzet változtatására, pihenésre vagy egy forró fürdőre enyhülnek, vagy teljesen meg is szűnnek. Ez az egyik legfőbb megkülönböztető jegyük a valódi vajúdástól. Intenzitásuk általában gyenge, vagy ha erősnek is tűnnek, nem növekszik fokozatosan az idő múlásával, mint az aktív fájások esetében.
„A jóslófájások olyanok, mint a bemelegítés: felkészítik a méh izomzatát a közelgő nagy munkára, de még nem nyitják ki az ajtót.”
A jóslófájások érzetükben is eltérnek. Többségük inkább a has elülső részén, a méh felső részén érzékelhető, mint egy szorítás, és ritkán sugárzik a hát alsó részébe vagy a combokba. Ezek a fájások nem okoznak erős, mély, szívszorító érzést, amelyet a valódi tágulási fájások kiváltanak. A jóslófájások célja a méh izomzatának tonizálása, az izomrostok edzése, és a méh vérkeringésének javítása.
A tágulási szakasz fájásai: a méhnyak megnyitása
Amikor a valódi vajúdás megindul, a fájások jellege gyökeresen megváltozik. Ezek a fájások már nem szűnnek meg pihenésre, hanem egyre erősebbé, hosszabbá és közelebbivé válnak. Ez a tágulási szakasz, amelynek során a méhnyak lassan megnyílik, hogy lehetővé tegye a baba áthaladását.
A latens fázis fájásai
A vajúdás elején, az úgynevezett latens fázisban, a fájások még viszonylag enyhék és távoliak lehetnek. Ez a szakasz a leghosszabb, és gyakran otthon is elviselhető. A méhnyak 0-ról nagyjából 3-4 centiméterre tágul. Ezek a fájások már rendszeresek, de még 5-20 perces időközönként jelentkeznek, és 30-45 másodpercig tartanak. A kismama még képes beszélgetni, mozogni a fájások alatt, bár már egyre inkább koncentrálnia kell az elengedésre és a légzésre.
A latens fázis alatt a fájások érzete sokszor a menstruációs görcsökhöz hasonlít, de egyre mélyebb és a hát alsó részében is érezhető nyomást okoz. A kulcs abban rejlik, hogy a fájás intenzitása nem stagnál, hanem folyamatosan emelkedik, még ha lassan is. Ez a fokozatos intenzitásnövekedés az egyik legbiztosabb jele annak, hogy a test valódi munkát végez.
Az aktív fázis fájásai
Az aktív vajúdás a 4-5 centiméteres tágulásnál kezdődik, és a 10 centiméteres teljes tágulásig tart. Ebben a szakaszban a fájások ereje és gyakorisága drámaian megnő. A fájások már 3-5 percenként jelentkeznek, és akár 60-90 másodpercig is eltartanak. A pihenőidő rövidül, és a fájások alatt a kismama már nem tud beszélgetni, minden energiáját a légzésre és a fájás elviselésére kell fordítania.
Ezek a tágulási fájások mélyek, hullámszerűek, és a méh teljes izomzatát megmozgatják. A fájdalom a hasból indul, sugárzik a hátba, a csípőbe és a combokba. A kismamák gyakran érzik, hogy a fájás tetőpontján szinte elönti őket az érzés. A célja a méhnyak teljes visszahúzása és kitágítása. Ez a szakasz a legmegterhelőbb, és itt van szükség a legnagyobb mentális erőre és támogatásra.
A tágulási fájások a test legősibb ritmusát követik. Minden egyes hullám egy lépéssel közelebb visz a babához, és a méhnyak szöveteinek rugalmasságát teszteli.
A tolófájások egyedi karaktere: a kitolási szakasz motorja
Amikor a méhnyak teljesen kitágult (10 cm), megkezdődik a vajúdás második szakasza: a kitolási szakasz. Ekkor a tágulási fájásokat felváltják a tolófájások. Ez a váltás gyakran hatalmas megkönnyebbüléssel jár, még akkor is, ha a fájdalom intenzitása továbbra is extrém magas. Ennek oka, hogy a tolófájásokhoz egy ösztönös, akaratlagos cselekvés kapcsolódik: a tolás.
A tolófájás érzete: a nyomás elementáris ereje
A tolófájások alapvetően különböznek a tágulási fájásoktól az érzetükben. Míg a tágulási fájások egy felfelé és kifelé irányuló, szorító érzést keltenek, addig a tolófájások egy elviselhetetlenül erős, lefelé irányuló nyomásként jelentkeznek. Ez a nyomás érzet a medencefenékre, a végbélre és a gátra fókuszálódik, és sok kismama a legerősebb székletürítési ingerhez hasonlítja.
Ez az ösztönös, ellenállhatatlan nyomás abból adódik, hogy a baba feje mélyen beékelődik a medencébe, és nyomást gyakorol a kismedencei idegekre. A méh összehúzódásai ekkor már nem csak a méhnyak tágítására irányulnak, hanem a baba testének fizikai lefelé mozdítására. Ez a fajta fájás sokkal inkább „munkának” érződik, mint „szenvedésnek”, mivel a kismama aktívan részt vehet a folyamatban.
A tolófájások ritmusa és időtartama
A tolófájások általában valamivel ritkábban jönnek, mint a tágulási szakasz végén tapasztalt fájások (általában 5 percenként), de sokkal hosszabbak és intenzívebbek lehetnek. Egy tolófájás könnyedén eltarthat 60-90 másodpercig is, és a csúcspontján a kismama szinte képtelen kontrollálni a tolási ingert.
A szülésznők gyakran megfigyelik, hogy a kismama ilyenkor szinte automatikus tolásra kényszerül. A méh összehúzódásai olyan erősek, hogy a hasizmok akaratlanul is besegítenek. Ez az a pont, ahol a kismama a leginkább érzi, hogy a teste átveszi az irányítást, és a legjobb, amit tehet, ha engedelmeskedik ennek az ősi parancsnak.
Miért érezzük másképp a tolófájást? A fiziológia magyarázata
A tolófájások eltérő érzetének hátterében két fő fiziológiai változás áll: a méhizomzat működése és a baba elhelyezkedése a medencében. A tágulási szakaszban a méh izomrostjai felfelé és kifelé húzódnak, hogy megnyissák a méhnyakat (retrakció és dilatáció).
A kitolási szakaszban azonban a méh összehúzódásai a méh fundusza (felső része) felől lefelé, egy erőteljes nyomásként hatnak. A méh alsó szegmense és a méhnyak már passzív, és a baba feje már mélyen a medence alján helyezkedik el. Ez a nyomás direkt módon stimulálja a végbél és a medencefenék érzőidegeit, amelyek a vágus idegen keresztül a tolás reflexét váltják ki.
Ezen túlmenően, a kitolási szakaszban a szervezet adrenalin szintje gyakran megemelkedik. Bár az adrenalin általában gátolja a méh összehúzódásait, ebben a fázisban segít a kismamának abban, hogy a szülés utolsó, erőt igénylő szakaszához szükséges energiát mozgósítsa. Ez a hormonális löket gyakran okoz egyfajta „második szél” érzést, amikor a kimerült kismama hirtelen új erőt merít a tolás fázisához.
A „nyomás” és a „fájdalom” elkülönítése
Sok kismama beszámol arról, hogy a tolófájások során érzett nyomás annyira domináns, hogy a tágulási szakaszban érzett éles, görcsös fájdalom háttérbe szorul. A nyomás érzet a fiziológiai szükségletet jelzi: tolni kell. A fájdalom érzetét pedig felülírja a cselekvés szükségessége és a végcél közelsége. Ez a mentális váltás hatalmas segítséget jelent a kismamának a kitolási szakasz aktív végrehajtásában.
A tolófájás és a tágulási fájás összehasonlítása
A különbségek megértése kritikus ahhoz, hogy a kismama tudja, mikor lép át a vajúdás egyik fázisából a másikba. Bár a váltás nem mindig éles határvonal, vannak egyértelmű jelzések, amelyek a tolófájások kezdetét mutatják.
| Jellemző | Jóslófájások (Braxton Hicks) | Tágulási Fájások (Aktív Vajúdás) | Tolófájások (Kitolási Szakasz) |
|---|---|---|---|
| Célja | A méh edzése, vérkeringés javítása. | Méhnyak elvékonyítása és tágítása (0-10 cm). | A baba lefelé mozdítása és kitolása. |
| Gyakoriság | Rendszertelen, kiszámíthatatlan. | Egyre rendszeresebb (3-5 percenként), egyre közelebb. | Rendszeres, de lehet ritkább, mint a tágulás végén (5 percenként). |
| Érzet jellege | Enyhe szorítás, főleg elöl. | Görcsös, hullámszerű, mély fájdalom, derékba sugárzik. | Ellenállhatatlan, nyomó, székletürítési inger. |
| Reakció változtatásra | Általában megszűnik pihenésre/mozgásra. | Nem szűnik meg, csak enyhülhet a pozícióváltástól. | Nem befolyásolja a tolási ingert. |
| Akaratlagos erőfeszítés | Nincs szükség. | Nincs, a tolás tiltott. | Akaratlagos tolás szükséges és ösztönös. |
Az átmeneti fázis: a mélypont és a fordulópont
A tágulási szakasz és a kitolási szakasz között van egy rövid, de intenzív fázis, az úgynevezett átmeneti fázis. Ez akkor történik, amikor a méhnyak 8-10 cm-re tágul. Ekkor a fájások a legintenzívebbek, a legrövidebb pihenőidővel. Sok kismama ebben a fázisban érzi magát a leginkább kimerültnek, tehetetlennek és hajlamos a pánikra.
Az átmeneti fázisban már megjelenhet a tolási inger, annak ellenére, hogy a méhnyak még nem tágult ki teljesen. Ez a kismama és a szülésznő számára is kihívás, mivel a korai tolás a méhnyak duzzanatát okozhatja. Ha azonban a méhnyak teljesen eltűnt, és a baba feje már megfelelő pozícióban van, ez a hirtelen, elementáris erő jelzi, hogy megkezdődött a várva várt utolsó szakasz.
A tolás technikája: együttműködés a testtel
Amikor a tolófájások megkezdődnek, a kismama a passzív befogadóból aktív résztvevővé válik. Bár a tolás reflexe ösztönös, a hatékony és biztonságos tolás elsajátítása kulcsfontosságú. A szülésznő útmutatásai segítenek abban, hogy a kismama mikor és hogyan fejtse ki az erőt.
A légzés és a pozíció szerepe
A tolófájások alatt az erőkifejtésnek a fájás csúcspontjára kell koncentrálódnia. A régi, elavult módszer, az úgynevezett directed pushing (irányított tolás), amikor a kismamát arra kényszerítették, hogy tartsa vissza a levegőt és nyomjon hosszan, ma már kevésbé javasolt. Ez növeli a gát sérülésének kockázatát és csökkentheti az oxigénellátást.
A modern szülészeti gyakorlat a spontán tolásra ösztönöz, ahol a kismama követi a saját testének tolási ingereit. A lényeg, hogy a kismama mélyen vegyen levegőt, és az erőt a hasizmok segítségével lefelé irányítsa, mintha egy nagyon kemény székletet akarna kipréselni. Fontos, hogy ne az arcba vagy a torokba menjen az erő, hanem a medence irányába.
A pozíció is létfontosságú. Bár a háton fekvés kényelmes lehet az orvosnak, a gravitáció kihasználása érdekében sokkal hatékonyabb a függőleges vagy félig függőleges testhelyzet. A guggolás, a négykézláb pozíció vagy az oldalt fekvés mind segíthet a medence csontjainak optimális tágulásában és a baba számára a legkedvezőbb útvonal biztosításában. A tolófájások alatt a kismama ösztönösen keresi azt a pozíciót, amely a legnagyobb megkönnyebbülést és hatékonyságot nyújtja.
A tolás nem csak fizikai erő, hanem teljes mentális összpontosítás. Ahhoz, hogy a baba megszülethessen, a testnek és az elmének egyaránt a gravitációval és a fájás ritmusával kell dolgoznia.
A gát védelme a tolás során
Bár a tolófájások a baba megszületését segítik, a túlzott, kontrollálatlan erőfeszítés növelheti a gátsérülés kockázatát. A szülésznő szerepe a kitolási szakaszban elengedhetetlen: ő irányítja a tolás tempóját, különösen, amikor a baba feje már látható (ez az ún. koronázás). Ekkor a kismamának gyakran lassítania kell a tolást, vagy apró, fújtató légzést kell alkalmaznia, hogy a gát szövetei lassan és fokozatosan nyúljanak, minimalizálva ezzel a szakadás esélyét.
A tolófájások utolsó percei a legintenzívebbek, de a legtöbb kismama számára ez a leginkább jutalmazó is. Az a tudat, hogy minden egyes tolás közelebb viszi a babát, hatalmas erőt ad. Az elviselhetetlen nyomás érzése ekkor éri el a csúcspontját, mielőtt a baba feje megszületik, és a fájdalom hirtelen enyhül.
A tolófájások időtartama: Milyen gyorsan születik meg a baba?
A kitolási szakasz időtartama nagyban függ attól, hogy a kismama első vagy többedik gyermekét szüli. Az első szülésnél a medence és a lágyszövetek még nem olyan rugalmasak, így a tolás hosszabb ideig tarthat, akár 1-3 óráig is.
Többedik szülés esetén, ha a kismama már átesett a folyamaton, a méh és a kismedencei izmok „emlékeznek” a feladatra. Ilyenkor a kitolási szakasz jelentősen lerövidülhet, gyakran csak néhány perctől fél óráig tart. A tolófájások ereje és hatékonysága ilyenkor azonnal érezhető, és a baba gyorsabban halad át a szülőcsatornán.
Fontos megjegyezni, hogy az epidurális érzéstelenítés befolyásolhatja a tolófájások érzékelését. Az epidurál csökkenti a fájdalomérzetet, ami áldásos lehet a tágulási szakaszban, de megnehezítheti a tolási inger felismerését. Ilyen esetekben a szülésznőnek nagyobb szerep jut az időzítésben és a kismama irányításában, hogy ne a reflex, hanem a tudatos izommunka vezesse a folyamatot.
Amikor a tolófájás még várat magára: a „pihenő szakasz”
Előfordul, hogy a méhnyak teljesen kitágult (10 cm), de a kismama még nem érez ellenállhatatlan tolási ingert. Ez különösen gyakori, ha a baba feje még nem ereszkedett le elég mélyen a medencébe, hogy nyomást gyakoroljon a végbélre. Ilyenkor beszélünk passzív kitolási fázisról, vagy „pihenő szakaszról”.
Ebben a rövid időszakban (ami akár egy óra is lehet), a méhösszehúzódások még mindig dolgoznak a baba lejjebb mozdításán, de a kismama pihenhet, erőt gyűjthet a tényleges tolás megkezdéséhez. Ez a szülés természetes ritmusának része, és a szülésznők általában hagyják, hogy a test végezze a munkát, amíg az erős, ösztönös tolófájások meg nem érkeznek.
A pihenő szakaszban a kismama gyakran visszanyeri a vajúdás kimerítő fázisában elvesztett energiájának egy részét. A tolófájások megjelenése ekkor jelzi, hogy a baba már optimális pozícióba került, és készen áll a végső útra.
A vajúdás pszichológiája: a kontroll átengedése
A tolófájások szakasza nemcsak fizikai, hanem intenzív pszichológiai váltást is jelent. A tágulási szakaszban a kismama igyekszik kontrollálni a légzését, a fájdalmat, és fenntartani a nyugalmat. Amikor azonban a tolófájások megkezdődnek, a kontroll illúziója eltűnik.
A tolási inger olyan erős, hogy a kismama elméjének szinte át kell adnia magát a test ösztönös erejének. Ez a kontroll elengedése kulcsfontosságú. A tolófájások alatt a kismamák gyakran hangosan kiáltanak, morognak vagy mély, ösztönös hangokat adnak ki, ami valójában segít az erőkifejtésben és a feszültség oldásában. Ez a hangadás a test természetes reakciója a nyomásra és a munkára.
A szülésznő és a partner támogatása ebben a fázisban a legfontosabb. Bátorításuk és megerősítésük segít a kismamának abban, hogy a fájdalom helyett a célra koncentráljon. A tolófájások ugyanis a leginkább célzott és hatékony összehúzódások, amelyek a babát a karjainkba juttatják.
Miben segíthet a dúla és a partner a tolófájások alatt?
A partner és a dúla jelenléte a kitolási szakaszban hatalmas különbséget jelenthet. Mivel a kismama a tolófájások alatt gyakran elmerül a saját testének érzeteiben és a koncentrációban, szüksége van valakire, aki segít fenntartani a kapcsolatot a külvilággal és a szülésznő utasításaival.
- Fókuszálás: A partner segíthet abban, hogy a kismama a megfelelő pontra összpontosítsa az erejét, emlékeztetve őt a légzéstechnikára.
- Pozícióváltás: Segít a kényelmes és hatékony pozíció megtalálásában és megtartásában, ami a tolófájások alatt gyakran nehézkes.
- Hidratálás és energia: Bár a tolás fázisa rövid, a kimerültség nagy. Egy korty víz vagy a száj nedvesítése segíthet.
- Érzelmi megerősítés: A legfontosabb a folyamatos bátorítás és a tény, hogy a baba már nagyon közel van. A pozitív visszajelzés erőt ad a végső lökéshez.
A tolófájások alatt a kismama számára a legnagyobb ajándék a türelem és a bizalom. Bízni abban, hogy a teste tudja, mit csinál, és hagyni, hogy az ösztön vezesse a folyamatot. A tolófájás nem a fájdalom csúcsa, hanem a munka csúcsa, amelynek eredménye a gyermek születése.
A szülés utolsó fázisa, amelyet a tolófájások uralnak, egy hihetetlenül intenzív, de rövid időszak. Amikor a baba feje megszületik, a nyomás hirtelen megszűnik, és a következő tolófájás már az egész testet segít a világra juttatni. Ez a mély, ösztönös erőkifejtés a természet csodája, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik a szülővé válás élményéhez. A tolófájások a test utolsó, hatalmas ajándékai, amelyek lehetővé teszik a találkozást.
Gyakran ismételt kérdések a tolófájásokról és a vajúdás szakaszairól
👶 Hogyan tudom megkülönböztetni a jóslófájásokat a valódi vajúdástól?
A legfőbb különbség a rendszeresség és az intenzitás növekedése. A jóslófájások (Braxton Hicks) rendszertelenek, és gyakran megszűnnek pihenésre, sétára vagy folyadékfogyasztásra. A valódi vajúdási fájások rendszeresek, az idő múlásával egyre közelebb jönnek egymáshoz, egyre hosszabbak és erősebbek lesznek, és a pihenés sem szünteti meg őket. A jóslófájások általában csak a has elülső részén érezhetők, míg a valódi fájások a hát alsó részébe is sugároznak.
⏱️ Mennyi ideig tart általában a tolófájások szakasza?
Az időtartam nagyban függ attól, hogy hányadik szülésről van szó. Első szülés esetén a kitolási szakasz általában 1-3 órát vesz igénybe. Ha már szültél, ez az idő jelentősen lerövidülhet, akár 5-30 percre is. Az epidurális érzéstelenítés kissé meghosszabbíthatja ezt a szakaszt, mivel gyengítheti a tolási inger érzetét.
🚽 Miért érzem úgy, mintha nagy szükségem lenne a székletürítésre a tolófájások alatt?
Ez az érzés teljesen normális és valójában a tolófájások legjellegzetesebb jele. Amikor a baba feje leereszkedik a medencébe és nyomást gyakorol a végbélre és a kismedencei idegekre, ez az erős nyomás reflexszerűen kiváltja a székletürítési ingert. Ez a nyomás érzet az, ami jelzi a kismamának, hogy ösztönösen tolnia kell.
🛑 Mi történik, ha túl korán kezdek el tolni?
Ha a méhnyak még nem tágult ki teljesen (azaz még nem érte el a 10 cm-t), a túl korai, erőteljes tolás a méhnyak megduzzadását és esetleges sérülését okozhatja. Ez lelassíthatja a folyamatot. Éppen ezért a szülésznők arra kérik a kismamákat, hogy a teljes tágulás előtt próbálják meg elkerülni az aktív tolóerő kifejtését, helyette fújják ki a levegőt, vagy alkalmazzanak apró, fújtató légzést, ha az inger ellenállhatatlan.
💨 Hogyan kell helyesen lélegezni a tolófájások alatt?
A legújabb ajánlások szerint a legjobb, ha a kismama követi a saját testének ritmusát (spontán tolás). Amikor a tolófájás a csúcspontra hág, vegyen egy mély lélegzetet, majd tartsa bent a levegőt, és nyomjon lefelé, mintha nehéz székletet ürítene. Egy fájás alatt általában 2-4 rövid, hatékony tolás végezhető. Fontos, hogy ne feszítse meg az arcát és a torkát, és ne tartsa vissza a levegőt túl sokáig.
😴 Van olyan, hogy a tolófájások előtt van egy pihenő időszak?
Igen, ezt nevezzük passzív kitolási fázisnak. Előfordul, hogy a méhnyak teljesen kitágult (10 cm), de a baba feje még nem ereszkedett le annyira, hogy kiváltsa az erős, ösztönös tolási reflexet. Ilyenkor a szülésznő hagyhatja, hogy a kismama pihenjen, amíg a méhösszehúzódások maguktól lejjebb nem mozdítják a babát, és meg nem érkezik az ellenállhatatlan tolófájás.
💉 Befolyásolja az epidurális érzéstelenítés a tolófájásokat?
Igen. Az epidurális érzéstelenítés jelentősen csökkenti a fájdalmat, de csökkentheti a tolási inger érzetét is. Ez azt eredményezheti, hogy a kismama nem érzi az ösztönös nyomást, így nehezebben tudja időzíteni a tolásokat. Ilyen esetekben a szülésznő vagy orvos irányított tolásra kérheti a kismamát, vagy megvárhatják, amíg a baba leereszkedik, és a tolási inger – ha gyengébben is – megjelenik.
Leave a Comment