A világ szülészetei egyre nagyobb kihívással néznek szembe: a császármetszések aránya szinte minden fejlett országban, így Magyarországon is, kritikus szintre emelkedett. Ami egykor életmentő beavatkozás volt, ma már a szülések jelentős részét teszi ki. A hazai adatok riasztóak, hiszen a WHO által optimálisnak tartott 10–15%-os tartományt már rég magunk mögött hagytuk, 40% feletti arányokkal küzdünk. Felmerül a kérdés: ez a tendencia valóban a szülészeti ellátás minőségének javulását jelzi, vagy sokkal összetettebb, esetleg kevésbé etikus tényezők húzódnak meg a háttérben? Ahhoz, hogy megértsük a jelenség gyökerét, mélyen bele kell ásnunk magunkat az orvosi protokollok, a gazdasági ösztönzők és a társadalmi elvárások bonyolult hálójába.
A császármetszés egy életmentő műtét. Ha azonban rutinszerű beavatkozássá válik, komoly hosszú távú kockázatokat hordoz mind az anya, mind a gyermek számára.
A WHO ajánlása és a magyar valóság
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) évtizedek óta hangsúlyozza, hogy a császármetszés akkor optimális, ha a szülések 10 és 15 százaléka között mozog az aránya. Ez a tartomány garantálja, hogy a valóban veszélyeztetett anyák és magzatok megkapják a szükséges segítséget, anélkül, hogy a műtét kockázatainak indokolatlanul kitennék az alacsony kockázatú kismamákat. Kutatások bizonyítják, hogy 15% felett a beavatkozás arányának növelése már nem jár együtt a maternális és perinatális morbiditás jelentős csökkenésével. Magyarországon azonban a hivatalos adatok szerint ez az arány 2023-ban megközelítette a 40%-ot, bizonyos intézményekben pedig az 50%-ot is meghaladja. Ez a drámai eltérés nem csupán statisztikai adat, hanem a szülészeti kultúra és a rendszerszintű problémák tükörképe.
Ez az elszabadult arány komoly aggodalomra ad okot, hiszen minden műtét növeli a szövődmények kockázatát, beleértve a fertőzéseket, a vérzést, a későbbi terhességek során fellépő méhruptúra vagy placenta accreta (kóros méhlepény tapadás) veszélyét. A növekvő arány mögött meghúzódó okok feltárása elengedhetetlen a szülészeti ellátás biztonságának és minőségének helyreállításához.
Az orvosi indikációk átalakulása: Tényleg ennyivel betegebbek vagyunk?
Természetesen a modern orvostudomány fejlődése, a diagnosztikai eszközök pontossága és az anyai életkor kitolódása is hozzájárul a császármetszések növekedéséhez. Ma már olyan állapotokat is időben felismerünk és kezelünk, amelyek korábban tragédiához vezettek volna. A császármetszés indikációi széles skálán mozognak, és megkülönböztetünk abszolút (életmentő, elkerülhetetlen) és relatív (mérlegelésen alapuló) indikációkat.
Abszolút indikációk: Amikor nincs mérlegelési lehetőség
Ezek azok az esetek, amikor a hüvelyi szülés megkísérlése az anya vagy a magzat életét, egészségét közvetlenül veszélyezteti. Ezen esetek aránya az elmúlt évtizedekben nem változott drámaian, de a felismerésük gyorsabbá vált. Abszolút indikáció például a teljes placenta previa (a méhszájat teljesen fedő méhlepény), az elölfekvő köldökzsinór, vagy a hirtelen fellépő, súlyos magzati distressz. Ezek adják a császármetszések azon stabil hányadát, amely nélkülözhetetlen a modern szülészetben.
| Kategória | Példa | Jelentőség a növekedésben |
|---|---|---|
| Abszolút indikáció | Teljes placenta previa, súlyos eclampsia | Stabil, a növekedés kis részét magyarázza |
| Relatív indikáció | Előző császármetszés (heg miatt), farfekvés, „failure to progress” | Ezek a tényezők a leginkább hozzájárulók a növekedéshez |
| Anyai kérésre | Elektív, szorongás alapú kérés | Egyre gyakoribb, etikai vitákat generál |
Relatív indikációk és a protokollok szigorodása
A növekedés zöme a relatív indikációk köréből származik. Ide tartozik például a farfekvés, amely sok intézményben automatikus császármetszést jelent, holott korábban képzett szülészek sikeresen levezették hüvelyi úton is. A legjelentősebb tényező azonban a korábbi császármetszés. Bár a VBAC (Vaginal Birth After Cesarean – hüvelyi szülés császármetszés után) biztonságos lehet gondos monitorozás mellett, sok kórház a potenciális kockázatok miatt inkább az ismételt császármetszést javasolja, ezzel fenntartva az „egyszer császár, mindig császár” szemléletet. Ez egy öngerjesztő folyamat, ami statisztikailag exponenciálisan növeli az arányt.
Egy másik kritikus pont a „failure to progress”, vagyis a szülés megrekedése, amely mögött gyakran a modern szülészeti protokollok túlzott szigorúsága áll. A szülésvezetésben alkalmazott időkorlátok, a mesterséges oxitocin korai alkalmazása, vagy az anya mozgásszabadságának korlátozása mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a szülés nem halad a tankönyvi tempóban, ami végül sürgősségi császármetszéshez vezet.
A védekező orvoslás és a jogi környezet szerepe
A szülészet az orvostudomány egyik leginkább perelhető területe. Egyetlen kedvezőtlen kimenetelű szülés is hosszú évekre szóló jogi procedúrát indíthat el. Ez a tényező hatalmas nyomást helyez az orvosokra és a kórházakra, ami a védekező orvoslás (defensive medicine) térnyeréséhez vezetett. A védekező orvoslás lényege, hogy az orvosok nem feltétlenül az optimális, hanem a jogilag leginkább védhető eljárást választják.
Mivel a császármetszés egy dokumentált, kontrollált műtét, amely során a magzatot gyorsan kiemelik, sok orvos ezt érzi jogi szempontból biztonságosabbnak, mint egy elhúzódó, esetleg komplikációkkal járó hüvelyi szülést. Ha egy hüvelyi szülés során történik valamilyen magzati oxigénhiányos állapot (asphyxia), az orvosnak bizonyítania kell, hogy mindent megtett a megelőzés érdekében. Ezzel szemben, ha időben elvégzik a császármetszést, a döntés szakmailag könnyebben védhető, még akkor is, ha a műtét esetleg nem volt feltétlenül indokolt.
A peres eljárásoktól való félelem nem csak az orvosokat érinti. Az intézmények is igyekeznek minimalizálni a kockázatot, ami a szülészeti protokollok óvatosságának túlzott növekedéséhez vezet, gyakran a természetes folyamatok kárára.
A modern magzati monitorozás, különösen a CTG (kardiotokográfia) túlzott, néha indokolatlan használata is hozzájárulhat ehhez a trendhez. A CTG-görbék értelmezése néha bizonytalan eredményeket hoz, és egy gyanús görbe láttán az orvosok gyakran inkább a műtét mellett döntenek, elkerülve ezzel a potenciális jogi felelősséget, ha a magzat állapota hirtelen romlana.
A pénzügyi ösztönzők és a kórházi gazdaság
A cikk központi kérdése, hogy a döntés mögött pénzügyi vagy szakmai indokok állnak. Bár a szakmai indokok léteznek, a rendszer gazdasági felépítése sajnos sok esetben a császármetszés irányába tereli a döntéshozatalt.
A tervezhetőség értéke
A hüvelyi szülés kiszámíthatatlan. Hosszú órákig, akár napokig is eltarthat, ami megköveteli a személyzet folyamatos rendelkezésre állását és a szülőszoba folyamatos lefoglalását. Ezzel szemben egy elektív császármetszés (tervezett, anyai kérésre vagy relatív indokkal végzett műtét) tökéletesen ütemezhető. A kórház a műtőblokkban előre be tudja osztani az erőforrásokat, a személyzetet és az aneszteziológust. Ez a tervezhetőség a kórházi menedzsment számára hatalmas gazdasági előnyt jelent a forgalmas szülészeti osztályokon.
Egy császármetszés, bár drágább az eszközök és az operációs személyzet igénye miatt, gyorsabb ágyfordulást (bed turnover) tesz lehetővé, ha figyelembe vesszük a szülés időtartamát. A kórházak gyakran teljesítményalapú finanszírozásban működnek, ahol a hatékonyság a kulcs. Egy gyorsan lezajló, ütemezett műtét, még ha magasabb is az eszközigénye, gazdaságosabb lehet, mint egy 30 órás, nagy személyzetet lekötő hüvelyi szülés.
Orvosi javadalmazás és a hálapénz öröksége
Bár a magyarországi egészségügyben hivatalosan megszűnt a hálapénz rendszere, a magánellátásban és a még működő félhivatalos rendszerekben a császármetszés gyakran jelent magasabb javadalmazást az orvos számára, mint egy normál hüvelyi szülés levezetése. Továbbá, a császármetszés műtét, amely presztízs és elismertség szempontjából is eltérően kezelődik, mint a szülés természetes lefolyásának támogatása.
A magánellátásban különösen szembetűnő a különbség. A magánklinikák, amelyek gyakran magasabb díjat számolnak fel a tervezett császármetszésért, pénzügyileg motiváltak lehetnek arra, hogy ezt az utat támogassák. A szülészorvosok időbeosztása is kulcsfontosságú: egy tervezett műtét lehetővé teszi a magánpraxis és a kórházi munka összehangolását, míg a természetes szülés bármikor beindulhat, ami kiszámíthatatlanná teszi az orvos magánéletét.
A szülők preferenciái: Az elektív császármetszés térnyerése
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a császármetszési arány emelkedéséhez jelentős mértékben hozzájárul az anyai kérésre történő császármetszés (CSD, Cesarean Section on Demand). Bár ennek aránya nem mindenhol publikus, egyre több kismama választja ezt a lehetőséget, gyakran a szüléstől való félelem, a szülési trauma elkerülése, vagy a tökéletes időzítés igénye miatt.
A tokofóbia és a szülési trauma
A tokofóbia (a szüléstől való kóros félelem) egy valós pszichológiai állapot, amely súlyosan befolyásolja a várandósságot. Azok az anyák, akik korábban traumatikus szülést éltek át, vagy akik intenzív szorongást éreznek, gyakran a császármetszést látják az egyetlen biztonságos megoldásnak. A média és az interneten terjedő negatív szüléstörténetek tovább erősítik azt a narratívát, hogy a hüvelyi szülés fájdalmas, kontrollálhatatlan és potenciálisan káros.
A szakemberek véleménye megoszlik az anyai kérésre végzett császármetszés etikai kérdéseiről. Egyrészt tiszteletben kell tartani az anya autonómiáját és jogát a tájékozott döntéshez. Másrészt az orvosoknak fel kell hívniuk a figyelmet a műtét rövid és hosszú távú kockázataira, amelyek nem elhanyagolhatóak. A kulcskérdés itt a megfelelő szülészeti tanácsadás és a mentális egészség támogatása. Ha az anya félelmeit megfelelően kezelnék, sok esetben elkerülhető lenne a műtét.
A kényelem és a tervezhetőség igénye
A modern, rohanó társadalomban a tervezhetőség iránti igény nem áll meg a munkahelyi időbeosztásnál. Sok család szeretné pontosan tudni, mikor érkezik a baba, hogy a nagyszülők időben érkezhessenek, vagy hogy a pár szabadsága pontosan illeszkedjen az eseményhez. Az elektív császármetszés lehetőséget ad a szülőknek arra, hogy teljes kontrollt gyakoroljanak a szülés dátuma és időpontja felett. Bár ez az indok nem orvosi, a szülészeti szolgáltatások piacosodása miatt az intézmények egy része hajlik arra, hogy eleget tegyen ennek a kérésnek, különösen a magánszférában.
A császármetszés hosszú távú hatásai: Több mint egy heg
A növekvő arány aggasztó, mert a császármetszésnek komoly hosszú távú következményei vannak, amelyek messze túlmutatnak az anya hasán lévő hegen. Ezek a hatások érintik az anya reproduktív egészségét és a gyermek fejlődését is.
Anyai kockázatok és későbbi terhességek
Az ismételt császármetszések növelik a méhlepény rendellenes tapadásának (placenta accreta spectrum) kockázatát. Ez egy életveszélyes állapot, amely súlyos vérzéssel és a méh eltávolításának szükségességével járhat. Mivel a császármetszések száma egyre nő, az accreta előfordulása is exponenciálisan emelkedik, ami komoly terhet ró a sürgősségi ellátásra.
Ezen túlmenően, a császármetszés utáni felépülés hosszabb és fájdalmasabb lehet, és növeli a krónikus kismedencei fájdalom, valamint a későbbi terhességek során a méhruptúra (méhrepedés) kockázatát, még akkor is, ha ez utóbbi rendkívül ritka.
A gyermek egészsége: A mikrobiom szerepe
A hüvelyi szülés során a baba áthalad az anya szülőcsatornáján, és ezzel megkapja az anya baktériumflórájának egy részét. Ez a kezdeti mikrobiom alapvető fontosságú az immunrendszer fejlődéséhez. A császármetszéssel született babák ezzel szemben elsősorban a kórházi környezet és az anya bőrének baktériumaival találkoznak, ami eltérő mikrobiom kialakulásához vezet.
Egyre több kutatás mutat összefüggést a császármetszéssel születés és bizonyos immunológiai problémák, mint például az asztma, az allergia és az elhízás magasabb kockázata között. Bár ezek az összefüggések komplexek, és nem jelentenek ok-okozati kapcsolatot, a tény, hogy a természetes szülés során elinduló biológiai folyamatok hiányoznak, komoly aggodalomra ad okot a hosszú távú népegészségügyi hatások miatt.
A császármetszés nem csupán egy szülési mód. Egy olyan biológiai esemény, amely befolyásolja a baba immunrendszerének fejlődését és a későbbi egészségi állapotát. Ennek a tudatosítása alapvető a felelős döntéshozatalban.
A szülészeti ellátás kultúrája és a VBAC támogatása
A császármetszési arány csökkentésének egyik legfontosabb eszköze a VBAC (hüvelyi szülés császármetszés után) támogatása. Azonban sok intézményben a VBAC-t kockázatosnak ítélik, vagy egyszerűen hiányzik a megfelelő személyzet, aki képes 24 órás monitorozást és azonnali műtéti beavatkozást biztosítani, ha a méhrepedés kockázata felmerülne.
A szülészeti személyzet képzése és a protokollok rugalmassága
A VBAC sikere nagymértékben függ az intézményi kultúrától. Ahol a szülészek és bábák támogatják a hosszas vajúdást és bíznak az anya képességében, ott magasabb a VBAC sikerességi aránya. Ehhez azonban elengedhetetlen a szakemberhiány kezelése és a bábák szerepének megerősítése. A bábák által vezetett szülészeti ellátás modellje (midwifery-led care) nemzetközi szinten is bizonyítottan csökkenti az indokolatlan beavatkozások, így a császármetszések számát.
A szülészeti protokolloknak rugalmasabbá kell válniuk, elmozdulva az evidencia alapú szülészet felé. Például a szülés megrekedésének definíciójának felülvizsgálata, vagy a vajúdás alatti mozgás és pozícióváltás támogatása mind hozzájárulhat ahhoz, hogy kevesebb anyát ítéljenek császármetszésre.
Nemzetközi példák és a lehetséges megoldások
Néhány ország sikerrel vette fel a harcot a növekvő császármetszési arány ellen, bevezetve olyan rendszerszintű változtatásokat, amelyek Magyarország számára is mintául szolgálhatnak.
Skandináv modell: Alacsony arány, kiváló eredmények
Országok, mint Finnország vagy Hollandia, hosszú ideje tartják alacsonyan a császármetszési arányukat (16–20% körül), miközben kiváló anyai és perinatális kimenetelt biztosítanak. Ennek kulcsa az erős alapellátási rendszer, ahol a terhesgondozás zömét képzett bábák végzik, a kórházi ellátás pedig csak a valóban magas kockázatú esetekre koncentrálódik. A hangsúly itt a természetes folyamatok támogatásán és a felesleges orvosi beavatkozások elkerülésén van.
| Ország | Arány (%) | Fő jellemző |
|---|---|---|
| Magyarország | 40–42% | Magas arány, erős orvosi kontroll |
| Finnország | 16% | Bábacentrikus ellátás, alacsony beavatkozási ráta |
| Brazília | 55–60% | Extrém magas arány, magánszektor dominancia |
| USA | 32% | Védekező orvoslás és finanszírozási problémák |
Brazília: A pénzügyi motiváció extrém példája
Brazília a császármetszések terén világelső, több mint 55%-os aránnyal, a magánklinikákon ez az arány megközelíti a 90%-ot. Ez a helyzet világosan illusztrálja, hogy ha a rendszer pénzügyileg a műtétet preferálja (gyors, jól fizetett beavatkozás), és a szülői elvárások is ebbe az irányba mutatnak, a szakmai indokok háttérbe szorulnak. A brazil kormány kísérleteket tett az arány csökkentésére, például a biztosítási kifizetések átstrukturálásával, de a kulturális és gazdasági nyomás óriási.
A transzparencia és a döntéshozatal támogatása
Ahhoz, hogy a kismamák valóban tájékozott döntést hozhassanak, elengedhetetlen a transzparencia. A kórházaknak és a szülészorvosoknak nyíltan kell kommunikálniuk a saját császármetszési arányaikat, és be kell mutatniuk azokat a protokollokat, amelyek alapján a döntéseket hozzák.
A tájékozott beleegyezés etikai kérdései
A tájékozott beleegyezés (informed consent) nem csupán egy aláírt papír. A kismamának értenie kell a hüvelyi szülés és a császármetszés közötti különbségeket, mind rövid, mind hosszú távon. Ha egy orvos vagy intézmény elsősorban a császármetszést javasolja, fel kell tárnia azokat a szakmai indokokat, amelyek ezt a döntést alátámasztják, különösen akkor, ha az anya alacsony kockázatú csoportba tartozik.
Ez magában foglalja a VBAC lehetőségeinek őszinte feltárását is. Sok anya, aki korábban császármetszéssel szült, nem kap megfelelő, támogató információt arról, hogy a következő terhességét hüvelyi úton is befejezheti, ezzel elkerülve az ismételt műtét kockázatait. A szülészeti gondozásnak ebben a szakaszban empatikusnak, de szigorúan tényeken alapulónak kell lennie.
A prevenció mint kulcs: A várandósgondozás minősége
A császármetszések számának csökkentése nem a szülőszobán kezdődik, hanem a várandósgondozás korai szakaszában. A minőségi gondozás segít megelőzni azokat a szövődményeket, amelyek végül műtéthez vezetnek.
A gesztációs diabétesz és a túlsúly kezelése
A modern életmód és a növekvő elhízási arány miatt egyre több kismama küzd terhességi diabétesszel (gesztációs diabétesz) és túlsúllyal. Ezek az állapotok növelik a makroszómia (túl nagy magzat) és a szülés alatti komplikációk kockázatát, amelyek gyakran császármetszést tesznek szükségessé. A korai diagnózis, a táplálkozási tanácsadás és a megfelelő életmódbeli beavatkozások kulcsfontosságúak a kockázatok mérséklésében.
Mentális felkészülés és szülészeti coaching
A már említett tokofóbia és a szüléstől való félelem leküzdésére a pszichológiai támogatás és a szülésre való felkészítő tanfolyamok, a szülészeti coaching elengedhetetlenek. Ha az anya magabiztosan és felkészülten érkezik a szülőszobára, sokkal kisebb a valószínűsége annak, hogy a vajúdás során pánikba esik, ami szükségtelen beavatkozásokhoz vagy sürgősségi műtéthez vezethet.
A támogató környezet, beleértve a dúlák jelenlétét is, bizonyítottan csökkenti a fájdalomcsillapítás iránti igényt és a császármetszés valószínűségét. A dúla jelenléte a szülőszobán egy nem orvosi, folyamatos támogatást nyújtó személyt jelent, aki segít fenntartani az anya nyugalmát és mozgását, ezzel elősegítve a szülés természetes haladását.
A technológia és az emberi tényező egyensúlya
A modern szülészet paradoxona, hogy a rendelkezésre álló technológia, bár életet ment, gyakran túlzott beavatkozáshoz is vezet. Az ultrahang, a CTG és más eszközök folyamatos használata a szülést egy orvosi eseménynek minősíti, nem pedig egy természetes folyamatnak. Ez a medikalizáció elveszi a szülés irányítását a nőtől, és átadja azt az orvosi személyzetnek.
A kihívás abban rejlik, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a technológia ésszerű használata és a természetes folyamatok tiszteletben tartása között. A szakmai indok akkor érvényes, ha a technológiát a kockázat pontos azonosítására és a beavatkozás időzítésére használjuk, nem pedig rutinszerű monitorozásra, amely a szülést patologizálja.
A császármetszési arány növekedése összetett probléma, amelyben a szakmai megfontolások és a pénzügyi, jogi és társadalmi ösztönzők egyaránt szerepet játszanak. A megoldás nem abban rejlik, hogy elítéljük a császármetszést mint beavatkozást, hanem abban, hogy biztosítjuk, hogy minden műtét a valódi orvosi szükségleten alapuljon, és ne a rendszer kényelmén vagy a védekező orvoslás félelmén.
Gyakran ismételt kérdések a növekvő császármetszési arányról és okairól
🧐 Mennyire befolyásolja a szülés időpontjának tervezhetősége a császármetszés arányát?
A tervezhetőség jelentős tényező, különösen a magánszektorban. A tervezett, ún. elektív császármetszés lehetővé teszi a kórházi erőforrások (műtő, személyzet) hatékonyabb beosztását és az orvosok időbeosztásának kiszámíthatóságát. Bár ez a kényelem a kórházi menedzsment számára gazdasági előnyt jelent, nem minősül orvosi indoknak, és hozzájárul az arány statisztikai emelkedéséhez.
⚖️ Mit jelent a „védekező orvoslás” a szülészetben, és miért vezet császármetszéshez?
A védekező orvoslás azt jelenti, hogy az orvosok jogi felelősségtől való félelemből inkább a jogilag kevésbé támadható, gyakran agresszívebb beavatkozásokat választják. Mivel egy komplikált hüvelyi szülés nagyobb perelési kockázatot hordoz, mint egy időben elvégzett, dokumentált császármetszés, sok orvos a műtétet preferálja, még akkor is, ha az nem feltétlenül lenne orvosilag a legjobb választás.
🦠 Milyen hatással van a császármetszés a baba mikrobiomjára és hosszú távú egészségére?
A császármetszéssel született babák nem kapják meg a szülőcsatornán áthaladva az anya baktériumflórájának első, alapvető adagját. Ez eltérő mikrobiom kialakulásához vezethet, ami kutatások szerint növelheti az olyan immunológiai problémák kockázatát, mint az asztma, allergia vagy az elhízás későbbi életkorban. Ezért fontos, hogy a szülés utáni korai időszakban maximálisan támogassuk a baba mikrobiomjának fejlődését.
🤰 Miért olyan nehéz támogatni a VBAC-ot (hüvelyi szülés császármetszés után) a magas császármetszési arányú országokban?
A VBAC-ot nehéz támogatni, mert a sikerhez folyamatos, intenzív monitorozás szükséges, valamint azonnali műtéti kapacitás a méhrepedés ritka, de életveszélyes kockázata miatt. Sok intézményben hiányzik a megfelelő személyzet és infrastruktúra ehhez a 24 órás készenléthez, ezért a biztonságosabbnak ítélt ismételt császármetszést javasolják, ami fenntartja az arányt.
💰 Van-e különbség a császármetszés arányában a magán- és az állami ellátás között?
Igen, nemzetközi adatok és hazai tapasztalatok is azt mutatják, hogy a magánklinikákon általában szignifikánsan magasabb a császármetszések aránya. Ez részben a fizetős rendszerekben megjelenő pénzügyi ösztönzőknek (magasabb díj, tervezhetőség), részben pedig az anyai kérések nagyobb mértékű figyelembevételének tudható be.
⏱️ Mi az a „failure to progress” és hogyan kapcsolódik a növekvő császármetszési számokhoz?
A „failure to progress” (a szülés megrekedése) az egyik leggyakoribb ok a sürgősségi császármetszésre. Ez akkor áll fenn, ha a méhszáj tágulása vagy a magzat elhelyezkedése nem halad előre a standard protokollok által meghatározott időkereten belül. A szigorú, időkorlátos protokollok, a mozgásszabadság hiánya és a korai beavatkozások mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a normális, de lassú szülést kórosnak minősítsék, ami szükségtelen műtéthez vezet.
🎯 Melyik arányt tartja a WHO optimálisnak, és miért?
A WHO az optimális császármetszési arányt 10–15% között határozta meg. Ez a tartomány garantálja, hogy a valóban veszélyeztetett anyák és magzatok megkapják az életmentő beavatkozást, miközben elkerülik a felesleges műtéti kockázatokat azoknál, akik alacsony kockázatúak. E feletti arányok már nem járnak együtt a perinatális eredmények jelentős javulásával.
Leave a Comment