A vízben szülés, ez az ősi, mégis modernnek ható módszer sok kismama álmait fűti. A gondolat, hogy a meleg víz gyengéd ölelésében hozhatjuk világra gyermekünket, békés és fájdalomcsillapító alternatívát ígér a hagyományos kórházi környezethez képest. A víz alatti szülés valóban kínálhat lenyűgöző élményt, csökkentheti a fájdalmat és elősegítheti a mély relaxációt. Azonban a szülés megválasztott helye és módja sosem lehet csupán érzelmi döntés. Mielőtt véglegesen elköteleznénk magunkat e mellett a módszer mellett, elengedhetetlen, hogy ne csak a meséket, hanem a szakmai irodalom által ritkán taglalt, mélyen gyökerező vízben szülés kockázatait is alaposan megismerjük. Ez a cikk a tényekre és a biztonságra helyezi a hangsúlyt.
A neonatális aspiráció elméleti és gyakorlati veszélye
A legnagyobb és leggyakrabban vitatott aggály a vízben szüléssel kapcsolatban az újszülött légzése, pontosabban a víz aspirációjának veszélye. Bár a szülést támogató szakemberek gyakran hivatkoznak a „búvárreflexre” (dive reflex), mint természetes védőmechanizmusra, a valóság ennél jóval összetettebb és kevésbé garantált.
A búvárreflex lényege, hogy amíg az újszülött teljes teste víz alatt van, és a hőmérséklet optimális, a hideg levegővel való érintkezés hiánya gátolja a légzés megindulását. Amikor a baba fejét kiemelik a vízből, a hidegebb levegő és a környezeti ingerek hatására beindul az első lélegzetvétel. A mechanizmus azonban csak ideális körülmények között működik tökéletesen.
A probléma ott kezdődik, ha a szülés folyamata elhúzódik, vagy ha az anya hirtelen pozíciót vált. Ha a baba feje részlegesen kikerül a vízből, majd visszamerül, vagy ha a medence vize túlságosan lehűl, a reflex gátlása megszűnhet. Ebben az esetben a baba a víz alatt vehet egy mély lélegzetet, ami víz tüdőbe jutását és súlyos, akár végzetes kimenetelű tüdőgyulladást vagy fulladást okozhat.
A búvárreflex nem egy százszázalékos garancia. A kritikus pillanat, amikor a baba a méhből a külső környezetbe kerül, rendkívül érzékeny a hőmérsékleti és nyomásviszonyok legkisebb változására is. A szakirodalom dokumentál olyan eseteket, ahol a reflex idő előtt megszűnt, még mielőtt a baba feje teljesen kiemelkedett volna.
Egy másik súlyos tényező a méhen belüli stressz. Ha a magzat oxigénhiányos állapotba kerül (például a köldökzsinór kompressziója miatt), a baba a méhben is „liheghet”, ami a vízben szülés esetén azt jelenti, hogy a medence vizét aspirálhatja. A vízben szülés során az újszülött monitorozása korlátozott, így a magzati distressz jelei sokkal nehezebben észlelhetők időben.
A köldökzsinór kezelésének dilemmái
A vízben szülésnél kritikus szerepet játszik a köldökzsinór hossza és épsége. Bár a szakemberek gyakran hangsúlyozzák a köldökzsinór pulzálásának fontosságát, a vízben szülés fizikai dinamikája új kockázatokat hordoz.
A baba megszületése után az anya ösztönösen magához húzza gyermekét. Ha ez a mozdulat túl gyorsan történik, vagy ha a köldökzsinór alapból rövid, a hirtelen mozdulat a zsinór megfeszüléséhez és szakadási kockázatához vezethet. A köldökzsinór szakadása a víz alatt azonnali és jelentős vérveszteséget okozhat, amely sürgős beavatkozást igényel.
Továbbá, ha a baba a víz alatt marad, a köldökzsinór továbbra is ellátja őt oxigénnel, ami kulcsfontosságú. Azonban, ha a zsinór megfeszül vagy komprimálódik, az oxigénellátás drámaian lecsökkenhet. A vízben szülés támogatói gyakran javasolják a zsinór késleltetett elvágását, de ha vészhelyzet lép fel, a baba gyors kiemelése és a zsinór azonnali elvágása válhat szükségessé, ami a víz alatt nehezebben kivitelezhető.
A köldökzsinór avulziójának ritka, de súlyos veszélyei
Az avulzió (elszakadás) esetében a legnagyobb kockázatot az jelenti, hogy a köldökzsinór nem egyszerűen elpattan, hanem a baba hasfalához rögzülő részénél sérül meg, ami sokkal nehezebben kezelhető vérzést okoz. A vízben szülés során nehéz azonnal felmérni a vérveszteség mértékét, mivel a vér gyorsan elkeveredik a szülőmedence vizével.
A gyors reagálás képessége minden szülésnél életmentő. A víz alatt azonban a másodpercek elveszhetnek a baba kiemelésével, a vérzés forrásának azonosításával és a steril környezet biztosításával. Ez jelentősen növeli a szülészeti vészhelyzet kockázatát.
Anyai kockázatok: fertőzések és a vérzés menedzselése
A vízben szülés nem csak a babára, hanem az anyára nézve is tartogathat specifikus kockázatokat, különösen a higiénia és a vérzés szempontjából.
A víz minősége és a fertőzésveszély
Bár a legtöbb otthoni vagy kórházi medencét alaposan fertőtlenítik, a szülés során a vízbe kerülő anyagok – vér, magzati széklet (mekónium), testnedvek – azonnal megváltoztatják a víz összetételét. Ha a szülés elhúzódik, vagy ha a medencét nem megfelelően tisztították ki előtte, fennáll a maternális és neonatális fertőzésveszély.
A mekónium, ha a magzat belekakil a vízbe, különösen aggasztó. A mekóniumos víz aspirációja a babánál súlyos tüdőproblémákat okozhat. Bár a vízben szülés támogatói szerint a mekónium a vízben gyorsan felhígul, a tüdőbe jutva még kis mennyiségben is veszélyes.
Az anyát fenyegető fertőzéses kockázatok között szerepelnek a húgyúti fertőzések és a sebfertőzések, különösen akkor, ha a szülés során gátmetszésre vagy nagyobb szakadásra kerül sor. A meleg víz ideális környezetet teremt bizonyos baktériumok szaporodásához, beleértve a Pseudomonas aeruginosa-t, amely súlyos fertőzéseket okozhat.
Vérzés (postpartum haemorrhage – PPH) és a víz hőmérséklete
A szülés utáni vérzés (PPH) a szülészeti halálozás egyik vezető oka világszerte. Bár a vízben szülés önmagában nem feltétlenül növeli a vérzés kockázatát, a vérzés kezelése a víz alatt jelentősen bonyolultabbá válik.
A meleg víz hatására az erek kitágulnak (vazodilatáció), ami elméletileg növelheti a vérveszteséget a placenta megszületése után. Bár ez a hatás vitatott, a gyakorlatban a legnagyobb probléma a vérveszteség pontos mérésének hiánya.
A hagyományos szülőszobában a véres lepedők és ágytálak segítenek a szülésznőnek felbecsülni a vérveszteséget. A szülőmedencében azonban a vér elkeveredik a vízzel, és a tényleges veszteség nagysága csak a medencéből való kijövetel után válik nyilvánvalóvá. Amikor ez megtörténik, a kritikus idő már elveszett, ami késlelteti az életmentő beavatkozásokat, mint például az oxitocin beadását vagy a méh manuális masszírozását.
| Kockázat típusa | Anyai veszély | Újszülött veszély |
|---|---|---|
| Fertőzés | Húgyúti fertőzések, sebfertőzés (pl. E. coli, Pseudomonas) | Szeptikus állapot, mekónium aspiráció |
| Vérzés | Késleltetett PPH felismerés, meleg víz okozta vazodilatáció | Nincs közvetlen veszély, de a sürgős anyai ellátás hiánya veszélyes |
| Aspiráció | Nincs | Fulladás, tüdőgyulladás (víz és/vagy mekónium miatt) |
A harmadik szakasz dilemmája: a placenta megszületése
A szülés harmadik szakasza a placenta megszületését foglalja magában. A legtöbb szülészeti protokoll, amely a vízben szülést támogatja, erősen javasolja, hogy az anya a harmadik szakasz előtt hagyja el a medencét. Ennek oka szigorúan szakmai és biztonsági jellegű.
A méhnek össze kell húzódnia a placenta leválása után, hogy elzárja az ereket és megelőzze a súlyos vérzést. Ha az anya túl sokáig marad a meleg vízben, a meleg víz okozta vazodilatáció és a relaxált állapot gátolhatja a méh összehúzódását (uterus atónia). Ez a postpartum vérzés fő oka.
Ha a placenta a vízben születik meg, fennáll az elméleti kockázata annak, hogy a víz nyomáskülönbsége miatt a köldökzsinóron keresztül víz juthat az anya keringésébe. Bár ez egy rendkívül ritka szövődmény, az ún. vízembólia, súlyos, potenciálisan életveszélyes állapotot idézhet elő. Emiatt a felelős szakmai irányelvek szinte kivétel nélkül a medence elhagyását írják elő a harmadik szakasz megkezdése előtt.
A környezetváltás kihívásai
A vízben töltött órák után az anya gyakran kimerült, és a medencéből való kijövetel, különösen fájdalmas összehúzódások között, megterhelő lehet. Ez a hirtelen környezetváltás, a meleg vízből a hűvösebb levegőre való átmenet, növelheti a szülés utáni sokk vagy ájulás kockázatát. A kísérő személyzetnek fel kell készülnie arra, hogy segítsen az anyának a biztonságos és gyors áttérésben a szilárd talajra, ahol a harmadik szakasz menedzselése és a vérveszteség mérése szakszerűen elvégezhető.
Amikor a vészhelyzet beáll: a beavatkozás nehézségei
A vízben szülést általában azzal a céllal választják, hogy minimalizálják az orvosi beavatkozásokat. Azonban az a tény, hogy a szülés a vízben zajlik, drámaian megnehezíti a sürgős beavatkozásokat, ha azok szükségessé válnak.
A magzati monitorozás korlátai
A hagyományos CTG (kardiotokográfia) víz alatt nem alkalmazható. Léteznek vízálló monitorozó eszközök, de ezek használata sokkal kevésbé elterjedt, és a mozgás miatt pontatlanabb eredményeket adhatnak. Így a szülésznőnek vagy orvosnak nagyrészt a Doppler ultrahangos vizsgálatra és a magzati szívhangok periodikus hallgatására kell hagyatkoznia. Ez az intervallum-alapú monitorozás azt jelenti, hogy a magzati distressz kritikus, hirtelen fellépő jelei könnyen észrevétlenek maradhatnak.
Az azonnali segítségnyújtás logisztikája
Ha hirtelen váll-elakadás (dystocia) lép fel, vagy ha a magzat kritikus állapotba kerül, minden másodperc számít. A vízben az anya mozgatása és megfelelő pozicionálása, valamint az orvosi eszközök bejuttatása a medence széléhez időveszteséget jelent. A sürgősségi gátmetszés vagy a vákuumos extrakció alkalmazása a víz alatt szinte lehetetlen, így a babát előbb ki kell emelni, ami értékes perceket vesz el a beavatkozástól.
A vészhelyzeti ellátás szempontjából a vízben szülés a mentőcsapat kezét köti. Az azonnali beavatkozás elengedhetetlen feltétele a száraz, steril környezet és a szabad hozzáférés az anyához és a babához.
Hosszú távú adatok és a tudományos konszenzus hiánya
Bár a vízben szülés egyre népszerűbb, a hosszú távú, nagyszámú eseten alapuló, randomizált, kontrollált vizsgálatok (RCT) száma, amelyek egyértelműen bizonyítanák a biztonságosságát, meglehetősen korlátozott, különösen a második szakaszra (a kitolási szakaszra) vonatkozóan.
A vezető amerikai és brit szülészeti szakmai szervezetek állásfoglalásai gyakran óvatosak. Az Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Kollégium (ACOG) például támogatja a vízben vajúdást (az első szakaszt), de a vízben történő szülést (a második szakaszt) továbbra is kísérleti jellegűnek tekinti, és hangsúlyozza, hogy csak kutatási intézményi környezetben, szigorú protokollok mellett szabadna alkalmazni.
A statisztikai kihívások
A vízben szülés támogatói gyakran hivatkoznak arra, hogy az újszülött halálozási aránya nem magasabb, mint a szárazföldi szüléseknél. Azonban ez a statisztika torzítást tartalmazhat, mivel a vízben szülést választó nők jellemzően eleve alacsony kockázatú terhességgel rendelkeznek, és a beavatkozás nélküli szülésre készülnek. Ez a populáció eleve jobb kimenetelre számíthat, függetlenül attól, hogy szárazföldön vagy vízben szülnek.
A ritka, de súlyos szövődmények – mint az aspiráció vagy a köldökzsinór avulziója – statisztikailag nehezen mérhetők, de ha bekövetkeznek, a kimenetel tragikus lehet. A kockázat/haszon elemzés során ezeket a ritka, de súlyos eseményeket a leendő szülőknek is mérlegelniük kell.
A megfelelő környezet megteremtése: kórház vagy otthon
A vízben szülés kockázatai drámaian eltérnek attól függően, hogy az esemény kórházi szülőszobai körülmények között vagy otthoni környezetben zajlik-e le.
Kórházi vízben szülés: kontrollált biztonság
Egy kórházban, ahol a medence használata engedélyezett, a biztonsági protokollok általában szigorúak. A víz hőmérséklete állandóan ellenőrzött, a fertőtlenítés garantált, és ami a legfontosabb, az orvosi személyzet és a sürgősségi ellátáshoz szükséges felszerelések (például újraélesztő berendezések) másodperceken belül elérhetők. Ha a magzati distressz jelei felmerülnek, az anya azonnal kiemelhető, és a beavatkozás megkezdhető.
Otthoni vízben szülés: a legnagyobb kockázat
Az otthoni vízben szülésnél a kockázatok ugrásszerűen megnőnek. Bár az otthoni környezet nyugalma felbecsülhetetlen, a vészhelyzeti ellátás hiánya potenciálisan végzetes lehet. Ha súlyos PPH lép fel, vagy ha a babának azonnali újraélesztésre van szüksége, a mentő kiérkezéséig eltelt idő kritikus. A szülésznő képességei korlátozottak, ha olyan komplex szülészeti vészhelyzet merül fel, amelyhez orvosi, sebészeti beavatkozás szükséges.
Az otthoni vízben szülésnél a medence minősége, a víz tisztasága és a hőmérséklet szabályozása is az otthoni körülményekre korlátozódik. A víz állandó hőmérsékleten tartása (37 °C körül) elengedhetetlen, de otthon ez nehezebben biztosítható, ami növeli a baba vagy az anya hősokk kockázatát.
Ki nem választhatja a vízben szülést? Orvosi kizáró okok
Még ha valaki nagyon vágyik is a vízben szülés élményére, számos orvosi feltétel kizárja ezt a lehetőséget. Ezek a feltételek elsősorban a baba és az anya biztonságát szolgálják, és a kockázatok minimalizálására irányulnak.
A legfontosabb kontraindikációk közé tartoznak:
- Koraszülés (37. hét előtt). A koraszülött babák tüdeje éretlen, és nagyobb a kockázata az aspirációnak és a hőszabályozási problémáknak.
- Mekóniumos magzatvíz. A mekónium a vízben való felhígulás ellenére is fokozott aspirációs veszélyt jelent.
- Ikerterhesség vagy többes terhesség.
- Kismedencei fekvés (farfekvés) vagy rendellenes fekvés.
- Az anya súlyos preeklampsziája vagy más krónikus betegségei (pl. szívbetegség).
- Vaginális vérzés, amelynek oka ismeretlen.
- Olyan fertőző betegségek, mint a Hepatitis B, C vagy HIV, mivel a vér és testnedvek a vízben terjedhetnek.
Ezen feltételek fennállása esetén a vízben szülés választása felelőtlen kockázatvállalásnak minősülhet, és a szakszemélyzetnek minden esetben el kell utasítania azt.
A pszichológiai nyomás és az elvárások szerepe
A vízben szülés választása gyakran mélyen gyökerező vágy a természetes, beavatkozásmentes élmény iránt. Azonban a kismamákra nehezedő pszichológiai nyomás, hogy „tökéletes” vagy „természetes” szülést produkáljanak, elhomályosíthatja a racionális döntéshozatalt.
Fontos megérteni, hogy a szülés kimenetelét nem a helyszín, hanem a baba és az anya egészségi állapota határozza meg. Ha a vajúdás során komplikációk merülnek fel, az anyának képesnek kell lennie arra, hogy elfogadja a környezetváltást és az orvosi beavatkozást anélkül, hogy kudarcnak érezné a szülését. A rugalmasság és az elfogadás kulcsfontosságú a biztonságos szülésélmény eléréséhez.
A fájdalomcsillapítás hiányának hatása
Bár a vízben szülés hívei szerint a meleg víz természetes fájdalomcsillapító hatású, ez a hatás nem egyenértékű az epidurális érzéstelenítéssel. Ha a fájdalom túl intenzívvé válik, és az anya kimerül, az a szülés előrehaladását is lassíthatja. A fájdalomcsillapító gyógyszerek (pl. petidin) alkalmazása a vízben szülés során általában nem ajánlott, mivel a gyógyszerek hatása befolyásolhatja a baba légzését és a búvárreflexet.
A fókuszált légzés és a relaxáció segít, de ha az anya elveszíti az uralmát a fájdalom felett, a medencéből való kijövetel és az epidurális kérésének lehetősége is megnehezülhet a logisztikai nehézségek miatt.
Ritka, de súlyos szövődmények mélyreható elemzése
A statisztikailag ritka esetek azok, amelyek a legnagyobb tragédiát okozzák. Ezeket a tényezőket nem szabad figyelmen kívül hagyni a tájékozott döntéshozatal során.
Kiegyensúlyozatlan hőszabályozás (Thermoreguláció)
A meleg víz (ideális esetben 37 °C) segít az anyának ellazulni. Azonban a túl meleg víz (38 °C felett) anyai hipertermiát okozhat, ami magzati distresszhez, szívritmuszavarokhoz és az anya ájulásához vezethet. Ugyanakkor, ha a víz túl hamar kihűl, az újszülött hirtelen hipotermiája (kihűlése) következhet be, ami rendkívül veszélyes, mivel a babák hőszabályozása születés után még éretlen.
A vízben szülés során a hőmérséklet folyamatos, precíz ellenőrzése létfontosságú, különösen az otthoni környezetben, ahol a víz állandó cseréje vagy fűtése nehézkes lehet.
Az osmoreguláció szerepe és a elektrolit egyensúly
Amikor a baba a méhből a vízbe születik, a magzatvíz és a medence vize közötti nyomáskülönbség és ozmózis játssza a fő szerepet abban, hogy a tüdőben lévő folyadék ne cserélődjön ki a medence vizével. A magzatvíz izotóniás, azaz sótartalma megegyezik a baba testnedveivel. Ha a szülőmedence vize nem megfelelő sótartalmú, vagy ha az aspiráció bekövetkezik, az elektrolit egyensúly zavara léphet fel a baba szervezetében, ami súlyos szervi károsodáshoz vezethet.
Bár a legtöbb medencét tiszta vízzel töltik fel, a tiszta víz (hipotóniás oldat) aspirációja súlyosabb lehet, mint a fiziológiás sóoldaté, mivel gyorsabban károsítja a tüdő alveolusait.
A döntés felelőssége és a tájékozott beleegyezés
A vízben szülés választása nem csupán egy preferált módszer, hanem egy tudatos döntés arról, hogy bizonyos kockázatokat elfogadunk a potenciális előnyökért cserébe. A legfontosabb, hogy a kismama és partnere teljes körű tájékoztatást kapjanak, amely nem csak a pozitívumokat, hanem a vízben szülés reális kockázatait is tartalmazza.
A felelős szakmai támogatás azt jelenti, hogy a szülésznőnek vagy orvosnak világosan el kell magyaráznia, mikor kell feltétlenül elhagyni a medencét. Azonnali kijövetel szükséges, ha:
- A magzati szívhangok riasztó változást mutatnak.
- Az anya erős hüvelyi vérzést tapasztal.
- A medencében túl sok mekónium jelenik meg.
- A szülés elhúzódik, és a kitolási szakasz nem halad előre.
- Az anya kimerült, vagy lázas lesz.
A biztonságos vízben szülés kulcsa a folyamatos, éber megfigyelés és a képesség, hogy a szakember habozás nélkül beavatkozzon, vagy elrendelje a medence elhagyását, amint a legkisebb kockázati tényező felmerül. A vízben szülés soha nem lehet dogmatikus, merev elképzelés, hanem egy rugalmas folyamat része, amelynek során az anya és a baba jóléte a legfőbb prioritás.
Végső soron a szülés az élet egyik legintimebb és legerősebb élménye. A nőknek joguk van az általuk választott szülési módhoz, de ez a jog magában foglalja a teljes körű tájékoztatáshoz való jogot is. A vízben szülés potenciális veszélyeinek ismerete nem arra szolgál, hogy elriasszon, hanem arra, hogy felkészítsen, és garantálja, hogy a döntés valóban az optimális biztonsági feltételek mellett születhessen meg.
Gyakran ismételt kérdések a vízi szülés biztonságáról és veszélyeiről
Hogyan tudjuk elkerülni a baba fulladását a vízben szülés során? 🤔
A fulladás elkerülése a búvárreflex természetes védőmechanizmusára épül. Ez a reflex csak akkor működik, ha az újszülött teljes teste és feje a víz alatt marad, és a víz hőmérséklete megegyezik a belső hőmérséklettel (kb. 37 °C). A szakszemélyzet feladata, hogy a baba kiemelését egyetlen, gyors mozdulattal, a vízszint felett végezze el, elkerülve a részleges kiemelést és visszamerítést, ami a reflex megszűnését okozhatja.
Milyen fertőzésveszélyek merülhetnek fel a szülőmedence vizében? 🦠
A fő fertőzésveszélyt a szülés során a vízbe kerülő testnedvek (vér, széklet, vizelet) jelentik. Ha a baba mekóniumos vizet aspirál, súlyos tüdőgyulladás léphet fel. Az anyát a nem megfelelően tisztított medence esetén a Pseudomonas aeruginosa vagy más baktériumok fertőzhetik meg, ami húgyúti vagy sebfertőzésekhez vezethet. A fertőzés kockázatának minimalizálása érdekében a kórházi protokollok szigorú higiéniai előírásokat követelnek meg.
Miért javasolják, hogy a placenta megszületése előtt hagyjuk el a medencét? 🩸
A legfőbb ok a súlyos szülés utáni vérzés (PPH) kockázatának menedzselése. A meleg víz kitágítja az ereket, ami gátolhatja a méh összehúzódását a placenta leválása után (uterus atónia). Továbbá, a vízben nehéz pontosan felmérni a vérveszteség mértékét. A harmadik szakasz szárazföldi menedzselése kritikus a vérzés korai felismerése és a beavatkozás érdekében.
Mennyire megbízható a magzati monitorozás a vízben? 🎧
A vízben történő monitorozás korlátozott. A hagyományos CTG nem használható. A szakszemélyzet leginkább vízálló Doppler ultrahangot alkalmaz, vagy periodikusan hallgatja a magzati szívhangokat. Ez az időszakos monitorozás azt jelenti, hogy a hirtelen fellépő, kritikus magzati distressz jelei könnyebben maradhatnak észrevétlenek, mint a folyamatos CTG-vel történő ellenőrzés során.
Mi történik, ha a köldökzsinór elszakad a vízben szülés során? ✂️
A köldökzsinór elszakadása (avulziója) azonnali, súlyos vérveszteséget okoz mind a babánál, mind az anyánál. Mivel a vér gyorsan elkeveredik a vízzel, a vérzés mértéke nehezen észlelhető. Azonnali beavatkozás szükséges a baba kiemelésével és a vérzésforrás steril ellátásával, ami a víz alatt jelentős logisztikai és időbeli kihívást jelent.
Milyen feltételek zárják ki a vízben szülés lehetőségét? 🚫
A vízben szülés kontraindikációi közé tartozik a koraszülés, a súlyos anyai betegségek (pl. szívbetegség, preeklampszia), a fertőző betegségek (pl. HIV, hepatitis), a rendellenes magzati fekvés (pl. farfekvés), valamint a magzatvíz mekóniumos elszíneződése. Ezekben az esetekben a szárazföldi szülés nyújtja a legnagyobb biztonságot.
Mi a különbség a vízben vajúdás és a vízben szülés kockázata között? 🛀
A vízben vajúdás (az első szülési szakasz) általánosan elfogadott és biztonságosnak tekintett, mivel a meleg víz csökkenti a fájdalmat és segíti a relaxációt, miközben a baba még a méhen belül van. A vízben szülés (a kitolási szakasz és a baba születése) azonban hordozza a legnagyobb kockázatokat, mint az aspiráció, a köldökzsinór problémák és a vészhelyzeti beavatkozás nehézségei, ezért a szakmai szervezetek óvatosabbak ennek engedélyezésével kapcsolatban.
Leave a Comment