Amikor elérkezik a várva várt pillanat, a kitolási szakasz, a kismamák minden figyelme a fájdalomra és a baba érkezésére összpontosul. Egy dolog azonban gyakran aggodalomra ad okot, és ez a gát épsége. A hüvely és a végbélnyílás közötti izmos-kötőszövetes terület, a gát rendkívüli terhelésnek van kitéve a szülés során. Évtizedeken át a gátmetszés, vagy más néven epiziotómia volt a standard eljárás, ma azonban egyre inkább a gátvédelem, azaz a spontán repedés megelőzése és a szövetek rugalmas védelme kerül előtérbe. De melyik a jobb megoldás? Tényleg választhatunk a két „rossz” közül, vagy van egyértelműen jobb út?
A gát anatómiája: Miért olyan sérülékeny ez a terület?
Ahhoz, hogy megértsük a gátvédelmi technikák vagy a metszés szükségességét, először meg kell ismerkednünk a gát bonyolult anatómiájával. A gát (perineum) nem csupán egy bőrfelület, hanem egy komplex izom- és kötőszöveti lemezrendszer, amely a kismedence alját zárja le. Ez a terület tartja a húgyhólyagot, a méhet és a végbél alsó szakaszát, biztosítva a vizelet- és széklettartás alapvető funkcióit. A gát legfontosabb része a medencefenék izomzata, különösen a végbél záróizomzata (sphincter ani externus).
A szülés során, ahogy a baba feje áthalad a szülőcsatornán, a gátszöveteknek hihetetlenül nagyot kell nyúlniuk. Ez a nyúlás okozza a szövetek feszülését, ami fájdalmat és vérkeringési zavart is eredményezhet. Ha a szövetek nem elég rugalmasak, vagy ha a kitolás túl gyors, a spontán repedés elkerülhetetlen. A repedés mélysége kritikus; a felületi sérülések gyorsan gyógyulnak, de a mély, az izmokat érintő repedések komoly hosszú távú problémákat okozhatnak, mint például az inkontinencia.
A gát egészsége a medencefenék hosszú távú stabilitásának kulcsa. Nem csak a szülés pillanatáról van szó, hanem arról, hogyan fogunk élni 20 év múlva.
A gátmetszés (epiziotómia): Egy évszázados rutin
A gátmetszés az egyik leggyakoribb szülészeti beavatkozás, melynek célja elméletileg az, hogy kontrollált vágással megelőzze az ellenőrizetlen, súlyos, harmad- vagy negyedfokú gátsérüléseket. A gyakorlat az 1920-as években vált rutinszerűvé, azon a téves meggyőződésen alapulva, hogy a sebész által ejtett, egyenes vágás sokkal jobban és gyorsabban gyógyul, mint a spontán repedés.
Történelmi tévhitek és a rutinszerű alkalmazás
A 20. század közepén az epiziotómia rutinná vált, részben azért, mert azt hitték, hogy megvédi a baba fejét a nyomástól, megakadályozza a méh süllyedését, és lerövidíti a kitolási szakaszt. Ma már tudjuk, hogy ezek a feltételezések nagyrészt megalapozatlanok. A rutinszerű gátmetszés alkalmazása nem csökkenti a hosszú távú inkontinencia kockázatát, sőt, bizonyos esetekben növelheti is a súlyosabb, harmadfokú sérülések esélyét, különösen a mediolaterális metszés esetén.
A gátmetszés típusai
Két fő típusa van a gátmetszésnek, bár a mediolaterális a legelterjedtebb Magyarországon:
- Medián (középvonali) metszés: A hüvelybemenettől egyenesen hátrafelé, a végbélnyílás felé történik a vágás. Előnye, hogy könnyebben gyógyul és kevesebb vérveszteséggel jár, de hátránya, hogy sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a vágás tovább terjed a végbél záróizmára, súlyos, negyedfokú sérülést okozva. Ezt a típust ma már ritkán alkalmazzák.
- Mediolaterális (ferde) metszés: A hüvelybemenettől oldalra és kissé hátrafelé történik a vágás, általában 45-60 fokos szögben. Bár a végbél záróizomzatának sérülését elméletileg jobban elkerüli, maga a seb sokkal nagyobb és fájdalmasabb, lassabban gyógyul, és gyakrabban okoz krónikus fájdalmat (dyspareunia) a szexuális élet megkezdésekor.
Mikor indokolt a gátmetszés? A valódi indikációk
A modern, evidenciákon alapuló szülészeti gyakorlat szerint a gátmetszésnek szigorúan korlátozottnak kell lennie. A WHO és a nemzetközi szakmai szervezetek egyaránt a restriktív epiziotómia (azaz a csak szigorúan indokolt esetekben történő metszés) mellett foglalnak állást. Indikációk lehetnek:
- Magzati distressz: Amikor a baba szívhangja romlik, és a kitolási szakaszt azonnal be kell fejezni. A metszés lerövidíti az időt.
- Vákuum vagy fogó használata: Ezek a műfogások gyakran megkövetelik a gát tágítását a szülőcsatorna szabaddá tételére.
- Súlyos, kontrollálatlan szakadás közvetlen veszélye: Bár ezt nehéz előre megítélni, ha a gát rendkívül merev, heges vagy a repedés iránya veszélyes.
- Vállak elakadása (dystocia): Ritka, életveszélyes helyzet, amely gyors beavatkozást igényel.
Azonban a „nagy baba”, a kismama kimerültsége, vagy az első szülés önmagában nem számítanak indoknak a metszésre. Ha a szülés lassan halad, a megfelelő gátvédelemmel általában türelmesen meg lehet várni a szövetek tágulását.
A gátmetszés rövid és hosszú távú következményei
A gátmetszés nem egy egyszerű „vágás”. Bár az anya nem érzi a vágást az összehúzódások alatt, a varrás és az azt követő gyógyulás rendkívül megterhelő lehet. A metszés helyén sokkal nagyobb az esély a fertőzésre, a seb széleinek szétnyílására, és az ödémára.
Rövid távú fájdalom és gyógyulás
Az első hetekben a gátmetszés helyén fellépő fájdalom (perineális fájdalom) jelentősen megnehezíti az ülést, a járást, a szoptatást és a vécéhasználatot. Ez a fájdalom általában erősebb és tovább tart, mint egy első- vagy másodfokú spontán repedés esetén. A varratok húzódása, a duzzanat és a véraláfutás mindennapos panaszok.
Hosszú távú hatások: A szexuális élet és az inkontinencia
Talán a legijesztőbb hosszú távú következmény a dyspareunia, azaz a fájdalmas közösülés. A mediolaterális metszés hegszövete keményebb és kevésbé rugalmas, mint az eredeti szövet, ami feszülést és fájdalmat okozhat szexuális együttlét során. Kutatások kimutatták, hogy a rutinszerű epiziotómián átesett nők nagyobb valószínűséggel tapasztalnak szexuális diszfunkciót a szülés utáni első évben.
| Jellemző | Gátmetszés (Mediolaterális) | Spontán 1-2. fokú repedés |
|---|---|---|
| Fájdalom intenzitása (1. hét) | Magas | Közepes/Alacsony |
| Visszatérés a szexuális élethez | Átlagosan 8-12 hét (gyakran fájdalmas) | Átlagosan 6-8 hét (általában kevésbé fájdalmas) |
| Hosszú távú hegképződés | Jelentős, gyakran feszülő heg | Minimális, rugalmasabb heg |
| Vérveszteség | Magasabb | Alacsonyabb |
A gátvédelem filozófiája és gyakorlata
A gátvédelem nem egyetlen technika, hanem egy komplex stratégia, amely a szülésznő türelmén, a kismama felkészülésén és a megfelelő szülési környezeten alapul. A cél az, hogy a gát maximális rugalmasságát kihasználva a szövetek lassan és kontrolláltan táguljanak, elkerülve ezzel mind a metszést, mind a súlyos repedéseket.
Felkészülés a terhesség alatt: A gátmasszázs
A felkészülés már a terhesség harmadik trimeszterében elkezdődik. A gátmasszázs a legelterjedtebb otthoni gátvédelmi módszer. A rendszeres masszázs (ideális esetben naponta, a 34-36. héttől) növeli a szövetek rugalmasságát és segít a kismamának hozzászokni a nyújtás érzéséhez, ami a kitolási szakaszban jelentkezik. Érdemes tiszta, természetes olajokat (pl. mandulaolaj, jojobaolaj) használni a masszázshoz.
A gátmasszázs előnyei:
- Növeli a szövetek elaszticitását.
- Javítja a vérkeringést a területen.
- Csökkenti az első szülésnél a gátsérülések kockázatát.
- Segít mentálisan felkészülni a kitolás érzésére.
A szülési pozíciók szerepe a gát terhelésében
A szülési pozíció alapvetően befolyásolja a gátra ható nyomást. A háton fekvés, különösen a magasra felhúzott lábakkal végzett pozíció (litotómia), a legrosszabb a gát szempontjából, mivel ez a pozíció maximális feszülést okoz a szövetekben. A függőleges pozíciók (guggolás, állás, négykézláb) sokkal kedvezőbbek, mert a gravitáció segíti a tágulást, és csökkentik a gátra nehezedő direkt nyomást.
A szülési pozíció megválasztása nem kényelmi kérdés, hanem a gátvédelem egyik legfontosabb eszköze. A guggolás természetesebb tágulást tesz lehetővé.
Intrapartális technikák: A szülésznő szerepe
A kitolási szakaszban a szülésznő aktív szerepet vállal a gát védelmében. A legfontosabb technikák:
1. Meleg borogatás: A gátra helyezett meleg, nedves borogatás bizonyítottan csökkenti a harmad- és negyedfokú sérülések kockázatát. A hő segít ellazítani az izmokat és növeli a véráramlást.
2. Kontrollált, lassú kitolás: A legfontosabb. A szülésznő bátorítja az anyát, hogy ne tartsa vissza a levegőt és ne toljon kontrollálatlanul (ún. „directed pushing”), hanem inkább lassan, apró, kontrollált tolásokkal segítse a baba fejének megszületését. A baba feje lassan koronázódjon meg, hogy a szöveteknek legyen idejük alkalmazkodni.
3. Kézi védelem (Hands-on vs. Hands-off): Ez egy vitatott terület. A „hands-on” technika során a szülésznő kézzel támasztja alá a gátat, és kontrollálja a baba fejének kivezetését. A „hands-off” technika hívei szerint a túl sok kézi beavatkozás irritálhatja a szöveteket, és a természetes folyamatba való beavatkozás nagyobb repedést okozhat. Az a konszenzus, hogy a kontrollált hands-on technika (a gát megtámasztása, miközben a baba feje megszületik) hatékonyan csökkenti a súlyos sérülések kockázatát, ellentétben a korábbi, agresszív kézi nyújtással.
A gátsérülések kategóriái: Miért félünk a repedéstől?
A spontán gátsérülések természetes velejárói lehetnek a szülésnek, de mélységük alapján osztályozzuk őket. A gátmetszés egyik fő célja az volt, hogy elkerülje a súlyosabb, III. és IV. fokú sérüléseket, amelyek a végbél záróizomzatát érintik.
A gátsérülések négy foka
I. fokú sérülés: Csak a hüvelyi nyálkahártyát és/vagy a gát bőrét érinti. A felületi repedések gyakran nem is igényelnek varrást, vagy csak néhány öltést. Gyorsan és problémamentesen gyógyulnak.
II. fokú sérülés: Érintett a hüvelyi nyálkahártya, a bőr, és a gát alatti izmok is, de a végbél záróizma érintetlen marad. Ez a leggyakoribb spontán repedés, és gondos varrással jól gyógyul. Gyakran jobb gyógyulási profilt mutat, mint egy nagy mediolaterális metszés.
III. fokú sérülés: A repedés kiterjed a végbél külső és/vagy belső záróizomzatára. Ez már komoly szülészeti sérülés, amely szakszerű, réteges varrást igényel a záróizom helyreállításával. Ha nem gyógyul megfelelően, hosszú távú széklet-inkontinenciát okozhat.
IV. fokú sérülés: A legkomolyabb. A hüvelybemenettől a végbél záróizmain keresztül a végbélnyálkahártyáig terjed. Ez a típusú sérülés sürgős és precíz sebészi beavatkozást igényel, és a legmagasabb a hosszú távú széklet-inkontinencia kockázata.
A gátvédelem legfőbb célja nem az, hogy minden repedést megakadályozzon (ez szinte lehetetlen), hanem az, hogy a repedés ne legyen súlyosabb II. fokúnál, és mindenképpen elkerülje a III. és IV. fokú sérüléseket.
Tudományos konszenzus: A rutinszerű metszés elutasítása
Az elmúlt két évtizedben a nemzetközi szakirodalom egyértelműen állást foglalt a rutinszerű gátmetszés ellen. A Cochrane Collaboration és a WHO (Egészségügyi Világszervezet) is hangsúlyozza, hogy a restriktív epiziotómia sokkal előnyösebb, mint a rutin alkalmazás.
Mit mondanak a kutatások?
A nagyszámú randomizált, kontrollált vizsgálat (RCT) összehasonlítása azt mutatja, hogy:
- A rutinszerű gátmetszés nem véd a súlyos III/IV. fokú sérülések ellen, sőt, növelheti azok kockázatát, ha a metszés tovább reped.
- A restriktív epiziotómia (csak szükség esetén történő metszés) alkalmazásával jelentősen csökkenthető a gátmetszések száma, és ezzel együtt a súlyos perineális trauma általános aránya is.
- Azoknál az anyáknál, akiknél spontán I. vagy II. fokú repedés keletkezett, a gyógyulás gyorsabb volt, és kevesebb fájdalomról számoltak be, mint azok, akiknél gátmetszést végeztek.
- A gátvédelem technikái (különösen a meleg borogatás és a kézi védelem) bizonyítottan csökkentik a III/IV. fokú sérülések arányát.
Ezért ma már az a tudományos álláspont, hogy a gátvédelem az elsődleges stratégia, és a metszés csak akkor jöhet szóba, ha a baba vagy az anya egészsége ezt feltétlenül megköveteli.
A kisebbik rossz dilemmája: Spontán repedés vs. Kontrollált metszés
Miért tekintjük a metszést „kontrolláltnak”, ha a repedés súlyosabb is lehet? A különbség a szövetek természetes reakciójában rejlik. Amikor a szövetek spontán repednek, általában a leggyengébb ponton adják meg magukat. Egy kontrollált, lassú kitolás során a szövetek hajlamosak a felületi, kevésbé veszélyes repedésre (I. vagy II. fok).
Ezzel szemben a gátmetszés, különösen a mediolaterális, átvágja az izomrostokat, a vérereket és az idegeket. Bár a vágás maga egyenes, a gyógyuló hegszövet sokkal merevebb, és a vágás iránya miatt (oldalra) a szülés utáni feszülés és fájdalom sokkal intenzívebb lehet. Ráadásul a mediolaterális metszés egy nagy sebfelületet hoz létre, ami nagyobb vérveszteséggel jár.
Összehasonlítás a hosszú távú egészség szempontjából:
- Végbél záróizom sérülés: Bár a metszés célja ennek elkerülése, ha a metszés tovább reped, az sokkal nagyobb kárt okozhat, mint egy spontán II. fokú repedés.
- Medencefenék diszfunkció: A spontán repedés általában a hüvelybemenet közelében koncentrálódik. A metszés a medencefenék mélyebb izmait is érintheti, növelve a későbbi medencefenék süllyedés kockázatát.
- Krónikus fájdalom: A metszés utáni hegesedés miatt a krónikus fájdalom és a szexuális diszkomfort aránya magasabb.
Ezért a modern szülészeti szemlélet szerint a kisebbik rossz nem a rutinszerű gátmetszés, hanem a jól kezelt, spontán, felületi repedés, ami a megfelelő gátvédelemmel érhető el.
A kismama szerepe: Felkészülés és a szülési terv
A kismamának aktívan részt kell vennie a döntéshozatalban. A legfontosabb eszköz a kezében a szülési terv (birth plan), amelyben egyértelműen rögzítheti a gátvédelemmel kapcsolatos preferenciáit.
Kommunikáció a szakemberrel
A szülési tervben rögzíteni kell, hogy: „Kérem a restriktív epiziotómia gyakorlatát. Csak akkor egyezek bele a gátmetszésbe, ha orvosi vészhelyzet áll fenn (pl. magzati distressz vagy instrumentális befejezés).”
Ezen kívül kérni lehet:
- Meleg borogatás alkalmazását a kitolási szakaszban.
- Lehetőséget a függőleges szülési pozíciók kipróbálására.
- A lassú, kontrollált kitolás támogatását, elkerülve az erőltetett, visszatartott levegővel történő nyomást.
A megfelelő szülész/szülésznő kiválasztása kulcsfontosságú. Olyan szakembert kell választani, aki hisz a gátvédelemben, türelmesen kezeli a kitolási szakaszt, és nem a rutinszerű beavatkozások híve. Kérdezzünk rá a választott intézmény gátmetszési arányára.
Életmódbeli felkészülés
A terhesség alatti megfelelő hidratáció és a medencefenék izmainak erősítése (Kegel-gyakorlatok) létfontosságú. Bár a Kegel-gyakorlatok célja elsősorban az izomerő növelése, a tudatos izomkontroll segít a kitolási szakaszban történő relaxációban is, ami elengedhetetlen a gátvédelemhez. Ne feledkezzünk meg a megfelelő táplálkozásról és a C-vitamin bevitelről sem, ami segíti a kötőszövetek rugalmasságát.
Gátvédelem speciális esetekben: Epidurális érzéstelenítés és nagy babák
Vannak olyan tényezők, amelyek megnehezíthetik a gátvédelmet, de nem teszik lehetetlenné.
Epidurális érzéstelenítés
Az epidurális érzéstelenítés gyakran meghosszabbítja a kitolási szakaszt, mivel csökkenti az anya érzékelését a tolófájásokról. Ez a hosszabb idő elméletileg jobb lehetőséget ad a gátnak a tágulásra. Ugyanakkor az epidurálisan szült nők gyakrabban szülnek háton fekve, és nagyobb az esélye az instrumentális szülésnek (vákuum vagy fogó), ami viszont növeli a gátmetszés szükségességét.
Ha epidurálissal szülünk, különösen fontos a megfelelő pozíció megtalálása (oldalfekvés, szülőszék) és a szülésznő aktív gátvédelme.
Túlsúlyos anyák és nagy magzatok
A nagy magzati súly (makroszómia) és az anyai túlsúly növeli a gátsérülések kockázatát. Ezekben az esetekben a gátvédelem technikáinak alkalmazása még kritikusabbá válik. A lassú, kontrollált kitolás és a meleg borogatás itt különösen nagy szerepet kap, hogy a nagy átmérőjű fej lassan tágítsa a szöveteket.
A szülés utáni regeneráció: A gyógyulás útja
Akár metszés történt, akár spontán repedés (I. vagy II. fokú), a szülés utáni regeneráció időt és figyelmet igényel. A hegkezelés és a medencefenék rehabilitációja elengedhetetlen a hosszú távú egészség megőrzéséhez.
A gátseb gondozása
A varratok gondozása az első hetekben kulcsfontosságú a fertőzések elkerülése és a megfelelő gyógyulás érdekében. Fontos a terület tisztán és szárazon tartása. Hasznos lehet:
- Hideg borogatás: Az első 24-48 órában a duzzanat csökkentésére.
- Öblítés: Minden vécéhasználat után langyos vízzel öblítsük le a területet.
- Légáteresztő fehérnemű és betétek: Kerüljük a szintetikus anyagokat.
- Fájdalomcsillapítás: Orvos által javasolt fájdalomcsillapítók szedése.
Ha a fájdalom tartósan fennáll, vagy a heg feszül, érdemes felkeresni egy medencefenék fizioterapeutát. Ők speciális hegmasszázs technikákkal és gyakorlatokkal tudnak segíteni a hegszövet rugalmasításában, ami jelentősen csökkenti a későbbi szexuális fájdalmat.
A medencefenék rehabilitációja
A szülés rendkívüli terhelést jelent a medencefenék izomzatának, függetlenül attól, hogy volt-e sérülés vagy metszés. A szülés utáni Kegel-gyakorlatok (gátizomtorna) elengedhetetlenek a tónus visszanyeréséhez és az inkontinencia megelőzéséhez. Ezt a gyakorlatot azonban csak a szülést követő 6 hét után, orvosi engedéllyel szabad elkezdeni, lassan és fokozatosan. A rehabilitáció során a medencefenék izmait nemcsak erősíteni, hanem lazítani is meg kell tanulni, ami kulcsfontosságú a szexuális élet fájdalommentes újraindításához.
A tudatos választás hatalma
A gátvédelem és a gátmetszés összehasonlítása nem arról szól, hogy teljesen elutasítsuk az orvosi beavatkozást. Hanem arról, hogy a metszés ne legyen rutin, hanem szükséghelyzeti eszköz. A kismamák számára a legnagyobb hatalom az informált döntés. Ha tisztában vagyunk a gátvédelem technikáival, a kockázatokkal és a szülési pozíciók szerepével, sokkal nagyobb eséllyel élhetünk át egy olyan szülést, amely minimalizálja a hosszú távú fizikai következményeket.
A cél a funkcionális gát megőrzése. Egy olyan gát, amely rugalmas, és amely képes ellátni a medencefenék tartó funkcióját a szülés után is. A statisztikák és a tudomány egyértelműen azt mutatják, hogy a türelmes, támogató szülésvezetés, a gátvédelmi technikák alkalmazása és a restriktív epiziotómia a leginkább anyabarát és egészségmegőrző út a legtöbb esetben. Ez a tudás adja meg a bátor anyáknak a lehetőséget, hogy a saját testükért felelős döntéseket hozzanak a szülőszobán is.
Gyakran ismételt kérdések a gátvédelemről és a gátmetszésről
1. Melyik fáj jobban: A spontán repedés vagy a gátmetszés? 🩹
Általánosságban elmondható, hogy a gátmetszés (különösen a mediolaterális) utáni fájdalom intenzívebb és hosszabb ideig tart, mint egy spontán, I. vagy II. fokú repedés utáni fájdalom. A metszés egy nagy, egyenes seb, amely mélyebben érinti az izmokat, ami miatt a varratok feszülése erősebb. A spontán, felületi repedések gyakran gyorsabban és kevesebb diszkomforttal gyógyulnak.
2. Véd-e a gátmetszés a későbbi inkontinenciától? 🚽
Nem. A korábbi feltételezésekkel ellentétben a kutatások kimutatták, hogy a rutinszerű gátmetszés nem csökkenti a későbbi vizelet- vagy széklet-inkontinencia kockázatát. Sőt, ha a metszés tovább reped, és érinti a végbél záróizomzatát (III. vagy IV. fokú sérülés), akkor éppen növelheti a széklet-inkontinencia kialakulásának esélyét.
3. Hogyan tudom elérni, hogy ne metsszenek meg? ✍️
A legfontosabb a tájékozott kommunikáció. Rögzítse a szülési tervben, hogy ragaszkodik a restriktív epiziotómia gyakorlatához. Kérjen meleg borogatást, és ha teheti, válasszon olyan szülési pozíciót (pl. oldalfekvés, szülőszék), amely segíti a gát tágulását. A szülésznő türelmes, lassú szülésvezetése (kontrollált kitolás) a leghatékonyabb védelem.
4. Van-e értelme a gátmasszázsnak az első szülésnél? 🌿
Igen, sőt, a gátmasszázs leginkább az első gyermeket váró kismamák esetében bizonyult hatékonynak. A rendszeres masszázs a 34-36. héttől növeli a gát rugalmasságát, és segít csökkenteni a súlyosabb (III. és IV. fokú) sérülések, valamint a gátmetszés szükségességének kockázatát.
5. Mit jelent pontosan a „restriktív epiziotómia”? 🛑
A restriktív epiziotómia azt jelenti, hogy a gátmetszést csak szigorúan indokolt esetben végzik el. Ilyen indokok lehetnek a magzati distressz, az instrumentális szülés (vákuum, fogó), vagy az, ha a gát hegesedése miatt a repedés veszélyes irányba haladna. Ez a gyakorlat ellentétben áll a rutinszerű epiziotómiával, amelyet korábban minden első szülő nőnél alkalmaztak.
6. Ha volt gátmetszésem, a következő szülésemnél is kell lennie? ✨
Nem feltétlenül. A korábbi gátmetszés helyén kialakult hegszövet lehet merevebb, ami növeli a repedés vagy a metszés szükségességének kockázatát, de a legtöbb esetben a következő szülésnél a gátvédelem technikáival elkerülhető a metszés. Fontos a heg rendszeres masszírozása a terhesség alatt, hogy a szövetek minél rugalmasabbak legyenek.
7. Lehet-e szülni gátmetszés nélkül epidurális érzéstelenítéssel? 🧘♀️
Igen, lehetséges. Bár az epidurális érzéstelenítés növelheti az instrumentális szülés esélyét, ami metszést igényelhet, ha a szülésznő türelmesen alkalmazza a gátvédelmi technikákat (meleg borogatás, lassú kitolás), és az anya megfelelő pozícióban van (pl. oldalfekvés), akkor az epidurálissal is nagy eséllyel elkerülhető a gátmetszés, és a súlyos repedések is.
Leave a Comment