A kisbaba első felsírása utáni pillanatok a megkönnyebbülés és a határtalan boldogság jegyében telnek, ám az édesanya szervezete számára ekkor kezdődik az egyik legkritikusabb szakasz. A szülés harmadik szakasza, vagyis a lepényi szakasz során a méhnek össze kell húzódnia, hogy elzárja azokat a nyitott ereket, amelyek a méhlepény tapadási helyén maradtak. Ez a természetes folyamat az esetek többségében zavartalanul zajlik le, azonban a modern szülészet egyik legnagyobb kihívása továbbra is a váratlanul fellépő, nagy mennyiségű vérvesztés hatékony megelőzése és kezelése. A tudatos felkészülés és a korszerű orvosi protokollok ismerete segít abban, hogy a szülés élménye biztonságos keretek között maradhasson.
A méhlepény távozása és a természetes vérzéscsillapítás folyamata
Ahhoz, hogy megértsük a kóros vérzés kialakulásának okait, érdemes megismerni a női test lenyűgöző öngyógyító mechanizmusát. Amint a magzat elhagyja a szülőcsatornát, a méh izomzata erőteljes összehúzódásba kezd, ami jelentősen csökkenti a szerv térfogatát. Ez a mechanikai változás okozza a méhlepény leválását a méhfalról, majd annak kiürülését a szervezetből.
A leválás helyén tátongó erek maradnak, amelyeket a természet „élő ligatúráknak” nevezett módszerrel zár el. A méhfal izomrostjai egymást keresztezve, hálószerűen helyezkednek el, és összehúzódáskor úgy szorítják össze az ereket, mint egy-egy apró érszorító. Ha ez az izomtevékenység elégtelen, vagy ha valamilyen akadály gátolja a teljes összehúzódást, a vérzés mértéke meghaladhatja az élettani határt.
A modern szülészeti szemlélet szerint ez az időszak fokozott éberséget igényel a szakszemélyzet részéről. A folyamatos megfigyelés nem a beavatkozás kényszerét jelenti, hanem a biztonsági háló fenntartását. Az édesanya testének jelzései, a méh fundusának (felső részének) tapintása és a vérzés ütemének figyelése mind hozzájárulnak a kockázatok minimalizálásához.
A biztonságos szülés nem csupán a technológián, hanem a test élettani folyamatainak tiszteletben tartásán és a szakmai éberség egyensúlyán múlik.
Mit tekintünk veszélyes mértékű vérvesztésnek a szülőszobán?
A szülés természetes velejárója némi vérvesztés, amelyet a női szervezet a várandósság alatt megnövekedett vértérfogattal ellensúlyoz. Egy átlagos hüvelyi szülés során körülbelül 300-500 milliliter vér távozása tekinthető normálisnak, míg császármetszés esetén ez az érték 800-1000 milliliter körüli. A szakirodalom akkor beszél postpartum haemorrhagiáról (PPH), ha a vérvesztés meghaladja az 500 millilitert hüvelyi szülésnél, vagy az 1000 millilitert műtéti beavatkozásnál.
Azonban a puszta számoknál sokszor lényegesebb az édesanya általános állapota és a vérzés sebessége. Egy vékonyabb testalkatú, eleve vashiányos kismama számára kevesebb vér elvesztése is okozhat tüneteket, például szédülést, gyengeséget vagy vérnyomásesést. Ezért a modern ellátásban a hangsúly a mennyiségi becslés mellett a klinikai tünetek azonnali felismerésére helyeződött át.
A vérvesztés mértékének pontos meghatározása érdekében a korszerű szülészeteken ma már mérlegelik a szülés alatt használt textíliákat és tálakat. Ez a precizitás lehetővé teszi, hogy ne csak szubjektív benyomás alapján döntsenek a kezelésről, hanem objektív adatok támogassák az orvosi team munkáját a gyors és hatékony beavatkozás érdekében.
A négy T szabály mint a diagnózis alapköve
A szülés utáni erős vérzés hátterében leggyakrabban négy fő ok állhat, amelyeket az angol szaknyelv után „4T” néven emlegetnek. Az első és leggyakoribb a Tone, azaz a méh tónustalansága (atónia). Ilyenkor a méhizomzat nem húzódik össze megfelelően, így az erek nyitva maradnak. Ez az esetek csaknem nyolcvan százalékáért felelős.
A második tényező a Tissue, vagyis a bent maradt szövetdarabok. Ha a méhlepény egy apró részlete vagy egy burokdarab a méh üregében marad, az mechanikailag akadályozza a teljes összehúzódást. A harmadik a Trauma, amely a szülőcsatorna sérüléseit, repedéseit vagy a gátmetszés helyén fellépő vérzést jelenti. Végül a negyedik a Thrombin, amely a véralvadási zavarokra utal, amikor a szervezet öntudatlanul is képtelen a vérzés megállítására a véralvadási faktorok hiánya miatt.
Ezeknek a faktoroknak a szisztematikus ellenőrzése lehetővé teszi, hogy az orvosok célzottan avatkozzanak be. Ha például a méh tónusa megfelelő, de a vérzés folytatódik, azonnal a szülőcsatorna átvizsgálása vagy a lepényi részek ellenőrzése válik elsődlegessé. Ez a strukturált gondolkodásmód életeket menthet a kritikus percekben.
Az aktív szakaszvezetés szerepe a megelőzésben
A modern szülészeti gyakorlat egyik legfontosabb eszköze a szülés harmadik szakaszának aktív vezetése. Ez a protokoll világszerte elterjedt, mivel statisztikailag igazoltan felére csökkenti a súlyos vérzés kialakulásának kockázatát. Az eljárás három fő elemből áll: a méhösszehúzó készítmény beadása, a köldökzsinór ellenőrzött húzása és a méh fundusának masszírozása a lepény megszületése után.
Az oxitocin, mint természetes hormon szintetikus változata, a baba megszületése utáni percekben beadva segíti a méh gyors és hatékony összehúzódását. Bár léteznek olyan irányzatok, amelyek a teljesen beavatkozásmentes, élettani lepényi szakaszt preferálják, a szakmai ajánlások többsége a biztonság érdekében az aktív menedzsment mellett foglal állást, különösen rizikócsoportba tartozó anyák esetén.
Az aktív szakaszvezetés nem jelenti a szülés intimitásának elvesztését. Egy jól képzett szülésznő vagy orvos úgy képes ezeket a lépéseket végrehajtani, hogy közben az anya és az újszülött közötti első kapcsolat, az aranyóra zavartalan maradhat. A biztonság és a háborítatlanság tehát nem zárja ki egymást, hanem kiegészíti a modern ellátási formákban.
| Módszer | Előnyök | Mikor javasolt? |
|---|---|---|
| Aktív szakaszvezetés | Jelentősen csökkenti a vérzés kockázatát, gyorsabb lepényi szakasz. | Minden szülésnél, különösen rizikófaktorok esetén. |
| Expektatív (várakozó) mód | Teljesen természetes folyamat, nincs szükség gyógyszerre. | Alacsony kockázatú szüléseknél, szoros megfigyelés mellett. |
A felkészülés jelentősége: mit tehetünk a várandósság alatt?
A megelőzés nem a szülőszobán kezdődik, hanem már az első trimeszterben. Az anyai szervezet állapota, különösen a vasraktárak telítettsége, alapvetően meghatározza, hogyan reagál a test a szülés utáni vérvesztésre. A vashiányos anaemia (vérszegénység) fennállása esetén már egy kisebb mennyiségű vérvesztés is súlyos tüneteket okozhat, és nehezítheti a méhizomzat regenerációját.
Az étrend és a szükség esetén alkalmazott vaspótlás mellett érdemes odafigyelni a megfelelő fehérjebevitelre és a hidratáltságra is. A méh izomzatának rugalmassága és ereje nagyban függ az általános metabolikus állapottól. A rendszeres, kímélő testmozgás javítja a keringést, ami közvetetten segíti a szülés utáni szöveti válaszreakciókat is.
Emellett a szülési terv összeállításakor érdemes konzultálni a választott szakemberrel a vérzésmegelőzési protokollokról. Ha valakinél korábbi szülések során már előfordult atóniás vérzés, azt mindenképpen jelezni kell, mivel az ismétlődés kockázata ilyenkor magasabb. A tudatosság és a tájékozottság segít csökkenteni a szorongást, ami szintén pozitív hatással van a hormonális folyamatokra.
Az oxitocin: a szülés és a biztonság motorja
Az oxitocin, amelyet gyakran „szeretethormonnak” is neveznek, központi szerepet játszik a szülés minden fázisában. A szülés utáni időszakban elsődleges feladata a méh összehúzódásának fenntartása. Amikor a baba szopni kezd, vagy akár csak a bőrkontaktus révén az anya közelében van, az agyalapi mirigy természetes oxitocint szabadít fel, ami segíti a vérzés csillapítását.
Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a szervezet saját termelése nem elegendő vagy nem elég gyors. Ilyenkor a szintetikus oxitocin infúzióban vagy injekcióban történő beadása életmentő lehet. Ez a gyógyszeres támogatás segít abban, hogy a méh tónusa stabil maradjon azokban az órákban is, amikor az édesanya már a pihenésre és a babájára koncentrál.
A modern protokollok szerint az oxitocin adagolása személyre szabott. Nem mindenki kapja ugyanazt a dózist, és a beadás módja is alkalmazkodik a szülés menetéhez. Ha a szülés elhúzódó volt, vagy ha ikerterhességről van szó, a méhizomzat elfáradhat, ilyenkor a támogatás intenzívebb lehet, hogy elkerüljék a későbbi szövődményeket.
Az aranyóra mint természetes védőfaktor
Az újszülött és az édesanya közötti zavartalan bőrkontaktus a szülést követő első egy-két órában nemcsak lelki szempontból meghatározó, hanem élettani funkciója is van. A baba közelsége, illata és az első szopási kísérletek olyan hormonális választ váltanak ki az anyából, amely közvetlenül serkenti a méh összehúzódását. Ez a természetes visszacsatolási mechanizmus a legősibb módszer a vérzés megelőzésére.
A modern kórházi gyakorlatban ma már törekednek arra, hogy az adminisztratív teendőket és az újszülött rutinszerű vizsgálatait elhalasszák, amíg az aranyóra le nem telik. Ez az időszak lehetőséget ad arra, hogy az anya szervezete nyugalmi állapotba kerüljön, a stresszhormonok szintje csökkenjen, és az oxitocin vegye át az irányítást.
Amennyiben orvosi okokból beavatkozásra van szükség, a szakemberek igyekeznek azt úgy elvégezni, hogy a baba az anya mellkasán maradhasson. Ez a szemléletmód elismeri, hogy az anya és gyermeke egy biológiai egységet alkotnak, ahol az érzelmi biztonság közvetlen hatással van a fizikai felépülésre és a vérzéscsillapítás hatékonyságára.
A természetes ösztönök és a modern orvostudomány találkozása az aranyórában valósul meg a legszebben, ahol a szeretet ereje fizikai védelmet is nyújt.
Kockázati tényezők és egyéni érzékenység
Bár a súlyos vérzés bárkinél előfordulhat, bizonyos tényezők növelik annak valószínűségét. Ilyen például a méh túlfeszülése, amely nagy súlyú magzat, ikerterhesség vagy túl sok magzatvíz esetén fordulhat elő. Az elhúzódó szülés során a méhizomzat elfáradhat, míg a túl gyors, viharos szülésnél a hirtelen változások okozhatnak tónustalanságot.
A várandósság alatt kialakult magas vérnyomás, a preeclampsia vagy a korábbi császármetszés hegvonala szintén fokozott figyelmet igényel. Fontos tudni, hogy a modern szülészetben ezek a kockázati tényezők már a szülés megkezdése előtt ismertek, így a személyzet előre felkészülhet a szükséges lépésekre. A megelőző célú infúzió bekötése vagy a vérzéscsillapító gyógyszerek előkészítése nem a baj jele, hanem a tudatos biztonságteremtés része.
Az egyéni érzékenységhez tartoznak a véralvadási zavarok is, amelyek néha csak a szülés körüli megterhelés során derülnek ki. A családi anamnézis alapos átbeszélése az orvossal ezért elengedhetetlen. Ha a családban előfordultak vérzékenységgel kapcsolatos problémák, speciális vizsgálatokkal és célzott kezeléssel a szülés alatti kockázat minimálisra csökkenthető.
Milyen modern eszközök állnak rendelkezésre vészhelyzetben?
Ha a konzervatív módszerek, mint a masszázs és a gyógyszerek nem bizonyulnak elegendőnek, a modern szülészet számos innovatív eszközt kínál a vérzés megállítására. Az egyik legelterjedtebb a Bakri-ballon, amely egy speciális, szilikonból készült eszköz. A méh üregébe felhelyezve és folyadékkal feltöltve belső nyomást gyakorol a méhfalra, így mechanikailag szorítja össze a vérző ereket.
Ez az eljárás gyakran elkerülhetővé teszi a komolyabb műtéti beavatkozásokat. Emellett léteznek speciális vérzéscsillapító varrattechnológiák is, amelyeket császármetszés közben alkalmazhatnak az orvosok. Ezek a módszerek célzottan a méhizomzat összehúzódását segítik elő anélkül, hogy hosszú távú károsodást okoznának a szerv funkciójában.
A legkorszerűbb központokban elérhető az úgynevezett sejtmentő technológia (cell saver) is, amely lehetővé teszi, hogy az anya saját, elveszített vérét megtisztítsák és visszajuttassák a keringésbe. Ez különösen ritka vércsoportú páciensek vagy vallási okokból vért nem fogadó anyák esetében jelenthet óriási segítséget, de általánosságban is csökkenti az idegen vér adásának szükségességét.
A szülés utáni első órák: mire figyeljünk?
A szülőszobáról a gyermekágyas osztályra való átkerülés után sem ér véget a megfigyelés időszaka. Az első 24 óra meghatározó a késői vérzések felismerése szempontjából. Fontos, hogy az édesanya tisztában legyen azzal, mi számít normális gyermekágyi folyásnak (lochia) és mi az, ami már gyanúra adhat okot.
A gyermekágyi folyás az első napokban élénkvörös, mennyisége pedig egy erősebb menstruációhoz hasonlítható. Ha azonban a betétet óránként vagy ennél gyakrabban kell cserélni, ha nagy méretű véralvadékok távoznak, vagy ha hirtelen fellépő gyengeség, heves szívdobogás jelentkezik, azonnal szólni kell a nővéreknek vagy az orvosnak. A méh keménységének ellenőrzése ilyenkor is fontos: a jól összehúzódott méh egy kemény gombócra emlékeztet az alhasban.
A vizeletürítés szintén kulcsfontosságú. A telt húgyhólyag ugyanis felfelé és oldalra tolhatja a méhet, akadályozva annak összehúzódását. Ezért a szülés utáni első órákban a rendszeres vécére járás vagy a katéterezés nemcsak a kényelmet szolgálja, hanem közvetlen vérzésmegelőző hatása is van. Az édesanyák ösztönzése a korai mobilizációra szintén segíti a keringés helyreállását és a méh tisztulását.
Lelki traumák és a biztonságérzet helyreállítása
Ha egy szülés során kritikus mértékű vérvesztés következik be, az nemcsak fizikai, hanem mély lelki nyomokat is hagyhat. Az események hirtelen felgyorsulása, az orvosi team koncentrált fellépése és a kontrollvesztés érzése traumatikus lehet az anya és a partner számára egyaránt. Fontos tudatosítani, hogy a gyors beavatkozás nem a kudarc jele, hanem a szakszerűségé.
A felépülés során alapvető a történtek átbeszélése a szülést kísérő szakemberekkel. Sokat segít, ha az anya érti, mi miért történt, és látja, hogy a biztonsága érdekében tett lépések hogyan vezettek eredményre. A poszttraumás stressz elkerülése érdekében érdemes szakember segítségét is igénybe venni, ha az élmények feldolgozása nehézségekbe ütközik.
A családi támogatás és a türelem elengedhetetlen a regeneráció heteiben. A vérvesztés utáni fizikai gyengeség lassíthatja a tejbelövellést vagy nehezítheti a baba ellátását, de ez egy átmeneti állapot. A szervezet csodálatos öngyógyító képessége, megfelelő táplálkozás és pihenés mellett, segít visszanyerni az életerőt, és a fókusz idővel a nehézségekről a gyermekkel való kapcsolódásra helyeződhet át.
A vashiány kezelése a szülés utáni regenerációban
A jelentősebb vérvesztést követően a szervezet vasraktárai kimerülnek, ami krónikus fáradtsághoz, ingerlékenységhez és az immunrendszer gyengüléséhez vezethet. A modern szemlélet szerint a szülés utáni vaspótlás nem csupán opció, hanem a felépülés szerves része. A vérkép ellenőrzése a szülés utáni napokban segít meghatározni a vaspótlás szükséges mértékét és módját.
Súlyos anaemia esetén az intravénás vaspótlás ma már rutinszerűen alkalmazott, hatékony módszer, amely sokkal gyorsabban emeli meg a hemoglobin szintet, mint a szájon át szedhető készítmények. Ez különösen fontos a szoptatás sikere és az anyai jólét szempontjából, hiszen egy kimerült szervezet nehezebben alkalmazkodik az éjszakázás és a gondoskodás kihívásaihoz.
A táplálkozásban a vörös húsok, a máj, a spenót, a lencse és a cékla mellett fontos a C-vitamin bevitele is, amely segíti a vas felszívódását. Kerülni kell viszont a túlzott kávé- és teafogyasztást közvetlenül az étkezések után, mert ezek gátolhatják az értékes nyomelemek hasznosulását. A tudatos étrend nemcsak a vérképzést támogatja, hanem az anyatej minőségén keresztül a baba fejlődéséhez is hozzájárul.
Hogyan változtatta meg a tudomány a szülészeti biztonságot?
Ha visszatekintünk az elmúlt évtizedekre, láthatjuk, hogy a szülés utáni vérzés kezelése hatalmas fejlődésen ment keresztül. Míg korábban a radikális beavatkozások, például a méh eltávolítása volt az elsődleges megoldás súlyos esetekben, ma már a konzervatív, szervmegtartó műtétek és az intervenciós radiológia állnak az előtérben. Az embolizáció során például apró részecskékkel zárják el a vérző eret, megőrizve a méh épségét a későbbi gyermekvállaláshoz.
Az orvosi csapatok rendszeres szimulációs tréningeken vesznek részt, ahol vészhelyzeti protokollokat gyakorolnak. Ez a fajta felkészültség garantálja, hogy éles helyzetben mindenki pontosan tudja a feladatát, a kommunikáció gyors és hatékony legyen, és ne vesszen el értékes idő. A „check-listák” használata a műtőkben és a szülőszobákon minimalizálja az emberi mulasztás kockázatát.
Ez a technológiai és módszertani fejlődés tette lehetővé, hogy ma a szülés az egyik legbiztonságosabb élettani eseménnyé váljon. Az anyák bízhatnak a rendszerben, miközben megmarad a lehetőségük a háborítatlan szülésélményre is. A tudomány nem elnyomja a természetet, hanem egy láthatatlan védőpajzsot tart fölé, hogy az élet kezdete valóban az örömről szólhasson.
Az apa és a kísérők szerepe a biztonság megőrzésében
A szülésnél jelen lévő partner vagy dúla nemcsak érzelmi támaszt nyújt, hanem fontos megfigyelő is lehet. Gyakran ők azok, akik először észlelik, ha az anya túl sápadttá válik, vagy ha a közérzete hirtelen megváltozik. A kísérők bevonása a tájékoztatásba segít abban, hogy a szülőszobai környezetben ne érezzék magukat tehetetlennek.
Érdemes a felkészülés során a partnerrel is átbeszélni a lehetséges forgatókönyveket. Ha tudja, hogy a szülés utáni oxitocin beadása vagy a méh masszírozása a rutin része, nem fog megijedni ezek láttán. A higgadt jelenlét segít az anyának is nyugodtnak maradni, ami közvetetten támogatja a szervezet élettani egyensúlyát.
A szülés utáni órákban a kísérő segíthet a baba körüli teendőkben, amíg az anya pihen, vagy jelezheti a személyzetnek, ha a vérzés mértéke aggasztónak tűnik. Ez az együttműködés az anya, a kísérő és az egészségügyi dolgozók között teremti meg azt a támogató közeget, amelyben a biztonság és az intimitás kéz a kézben jár.
A hosszú távú regeneráció és az egészségmegőrzés
A kórházból való távozás után a regeneráció folyamata otthon folytatódik. A méh visszahúzódása (involúció) körülbelül hat hétig tart, ez alatt az idő alatt a szerv fokozatosan nyeri vissza eredeti méretét. A szoptatás során jelentkező utófájások – amelyek a méh összehúzódásait jelzik – bár kellemetlenek lehetnek, a gyógyulás fontos állomásai.
A hathetes kontrollvizsgálat kiemelt fontosságú, ahol a nőgyógyász ultrahanggal is ellenőrzi a méh állapotát, és megbizonyosodik róla, hogy az üreg teljesen kiürült és a sebek megfelelően gyógyultak. Ez az alkalom kiváló lehetőség arra is, hogy az édesanya feltegye a kérdéseit a szülés menetével vagy a jövőbeli terhességekkel kapcsolatban.
A gátizmok regenerálódását segítő intimtorna vagy gyógytorna elkezdése is javasolt, amint azt az orvos engedélyezi. A kismedencei szervek statikájának helyreállítása nemcsak az inkontinencia megelőzése miatt fontos, hanem a terület keringésének javításával a belső gyógyulási folyamatokat is támogatja. Az önmagunkra szánt figyelem és a fokozatosság elve a legfontosabb útmutató ebben az időszakban.
Gyakori kérdések a szülés utáni vérzésről és biztonságról
🩸 Normális-e, ha szülés után nagy alvadékok távoznak?
Kisebb alvadékok távozása az első napokban, különösen felálláskor vagy szoptatáskor előfordulhat. Azonban, ha az alvadékok mérete meghaladja egy ökölnyi nagyságot, vagy ha folyamatos, bő vérzés kíséri őket, feltétlenül orvosi ellenőrzés szükséges, mert ez visszamaradt lepényrészre vagy méhtónus-zavarra utalhat.
💉 Kötelező-e az oxitocin beadása a baba megszületése után?
Bár a legtöbb kórházi protokoll része az aktív szakaszvezetés keretében, nem nevezhető szigorú értelemben kötelezőnek, ha a kismama előre jelzi elutasítását. Ugyanakkor tudományos tény, hogy az oxitocin megelőző célú alkalmazása jelentősen csökkenti a súlyos vérzés kockázatát, ezért a szakemberek rutinszerűen javasolják a biztonság érdekében.
🥗 Megelőzhető-e a vérzés kizárólag étrenddel?
A helyes táplálkozás és a jó vasszint segít abban, hogy a szervezet jobban tolerálja a vérvesztést és gyorsabban regenerálódjon, de önmagában nem garantálja a vérzés elmaradását. A vérzés gyakran mechanikai (tónustalanság) vagy szöveti okokra vezethető vissza, amelyeket a leggondosabb étrend sem tud befolyásolni, ezért fontos az orvosi felügyelet.
🤱 A szoptatás valóban segít a vérzés megállításában?
Igen, a szoptatás során felszabaduló természetes oxitocin hatására a méhizomzat összehúzódik. Ez a reflexműködés segít elzárni a méhlepény helyén maradt ereket. Ez az egyik oka annak, hogy az aranyóra és a korai mellrehelyezés nemcsak érzelmi, hanem fontos élettani jelentőséggel is bír az anya egészsége szempontjából.
🤰 Ha az első szülésnél erős vérzésem volt, a másodiknál is lesz?
A korábbi postpartum vérzés (PPH) növeli az ismétlődés kockázatát, de nem jelenti azt, hogy törvényszerűen bekövetkezik. Ilyen esetben a szülészeti team már a vajúdás kezdetétől fokozott figyelemmel kíséri az anyát, és megelőző intézkedéseket tesz a biztonság érdekében. Nagyon fontos, hogy ezt az információt már a terhesgondozás alatt osszuk meg az orvosunkkal.
🎈 Mi az a Bakri-ballon és fáj-e a felhelyezése?
A Bakri-ballon egy életmentő eszköz a méhűri vérzés csillapítására. Felhelyezése általában rövid bódításban vagy epidurális érzéstelenítés mellett történik, így az anya nem érez fájdalmat. Az eszköz belső nyomást gyakorol a méhfalra, segítve a vérzés elállítását, és általában 12-24 óra elteltével távolítják el.
🚑 Mikor kell azonnal segítséget hívni a kórházból való távozás után?
Azonnali orvosi segítség szükséges, ha a vérzés hirtelen nagyon bőségessé válik (óránként több betét telik meg), ha láz vagy bűzös váladékozás jelentkezik, ha erős alhasi fájdalmat érez, ami nem enyhül, vagy ha ájulásérzés, extrém gyengeség lép fel. Ezek a tünetek késői szövődményekre utalhatnak, amelyek gyors ellátást igényelnek.
Leave a Comment