A gyermekkor nem más, mint egy végtelen felfedezőút, ahol a legfontosabb eszköz a játék. Ez az a tevékenység, amely – bár első pillantásra céltalannak tűnhet – valójában a legkomolyabb munka, amit egy kisgyermek végezhet. A játék nem csupán szórakozás; a fejlődéslélektan szerint ez az a közeg, ahol a gyermek elsajátítja az élethez szükséges kognitív, érzelmi és szociális készségeket. Ahhoz, hogy szülőként tudatosan támogathassuk ezt a folyamatot, meg kell értenünk a játék különböző formáinak – a szimbolikus, a konstruktív és a szabályjáték – egyedi és egymásra épülő fejlesztő hatásait. Ezek a fázisok garantálják, hogy a gyermekből kiegyensúlyozott, problémamegoldó felnőtt váljon.
A játék mint a gyermekkor alapja
A játék valamennyi kultúrában és időszakban a gyermekek életének központi eleme volt. Az evolúciós pszichológia is megerősíti, hogy a játék a fajfenntartás szempontjából kulcsfontosságú, hiszen lehetővé teszi a biztonságos környezetben történő kísérletezést és a későbbi felnőttkori szerepek gyakorlását. A gyermekek ösztönösen keresik azokat a helyzeteket, amelyekben játszva tanulhatnak, hiszen az agyuk ekkor a leginkább fogékony az új információk befogadására.
A modern gyermeklélektan három fő kategóriába sorolja a játékot, melyek Jean Piaget munkásságán alapulnak, de Vygotsky szociokulturális elméleteivel kiegészülve nyernek teljes értelmet. Ezek a kategóriák nem élesen elkülönülnek, hanem átfedésben vannak, és egymásra épülve segítik a gyermeket a csecsemőkori szenzomotoros explorációtól egészen a komplex, absztrakt gondolkodásig.
Amikor a gyermek fejlődéséről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a játék a legfőbb híd a belső világ és a külső valóság között. Segít feldolgozni a tapasztalatokat, megérteni a társadalmi normákat, és képessé tesz a saját érzelmek szabályozására.
A játék a gyermek számára az a nyelv, amin keresztül a világot megértheti, a tapasztalatait feldolgozhatja, és a jövőbeli feladatokra felkészülhet.
A szimbolikus játék varázsa: a mintha világa
A szimbolikus játék, amit gyakran szerepjátéknak is nevezünk, általában a kisgyermekkor (kb. 2 éves kor) táján jelenik meg erőteljesen, és a gyermek kognitív fejlődésének egyik legizgalmasabb állomása. Ez az, amikor a banánból telefon lesz, a takaróból palást, és a gyermek „mintha” egy másik személy lenne. Ez a transzformációs képesség jelzi, hogy a gyermek képes az absztrakt gondolkodás kezdetleges formáira.
A szimbolikus játék legnagyobb fejlesztő hatása a kognitív rugalmasság növelése. A gyermek megtanulja, hogy egy tárgy több dolgot is képviselhet, és hogy a valóság manipulálható a képzelet erejével. Ez a képesség elengedhetetlen a későbbi matematikai és nyelvi absztrakciók megértéséhez.
A szerepjáték mint az érzelmi intelligencia alapja
Amikor a gyermek orvososat játszik, vagy szigorú szülőként instruálja a plüssállatokat, nem csupán utánoz. Éppen ekkor gyakorolja az empátiát és a perspektívaváltást. A szerepjáték során a gyermek kilép a saját énjéből, és megpróbálja megérteni mások gondolatait és érzéseit. Ez a folyamat alapozza meg a későbbi sikeres társas kapcsolatokat.
A szimbolikus játék a feszültségoldás kiváló eszköze is. Egy ijesztő orvosi látogatás, vagy egy komoly családi vita feldolgozhatóvá válik a játék biztonságos keretein belül. A gyermek aktívvá válik a passzív helyzetben, és kontrollt szerez a korábban félelmetesnek érzékelt események felett. Ez erősíti az érzelmi szabályozás képességét.
A „mintha” játékban a gyermek újraírhatja a valóságot. Ez a képesség az, ami lehetővé teszi számára, hogy ne csak elszenvedje, hanem aktívan alakítsa is az élete történéseit.
A nyelvi fejlődés és a narratív képesség erősítése
A szimbolikus játék szorosan összefügg a nyelvi fejlődéssel. A szerepjátékok során a gyermekek komplex narratívákat hoznak létre, párbeszédeket folytatnak, és következetes történetvezetést gyakorolnak. Ez fejleszti a szókincset, a mondatszerkesztési képességet, és a pragmatikai készségeket (tudják, hogyan kell különböző szerepekben beszélni).
Még az egyszemélyes szerepjátékok is magukban foglalják az úgynevezett magánbeszédet, amely Vygotsky szerint a gondolkodás internalizálásának kulcsa. Amikor a gyermek hangosan instruálja magát vagy a babáit, az a belső monológ előfutára, amely később a tudatos tervezést segíti.
A konstruktív játék: az építés öröme és a téri orientáció
A konstruktív játék az a forma, amikor a gyermek valamilyen céltudatos alkotótevékenységet végez: épít, rajzol, gyurmázik, homokvárat emel, vagy legótornyot rak. Ez a játéktípus hidat képez a szabad, céltalan játék és a szabályokhoz kötött feladatok között, általában 3-6 éves kor között dominál.
Ennek a játéktípusnak a jelentősége abban rejlik, hogy kézzelfogható tapasztalatot nyújt a valóság fizikai törvényeiről. A gyermek megtanulja, hogy a torony eldől, ha nem stabil az alapja, és hogy a színek keverésével új árnyalatok jönnek létre. Ez a tapasztalati úton történő tanulás sokkal mélyebb, mint a passzív befogadás.
Finommotorika és a kognitív tervezés
A konstruktív tevékenységek elengedhetetlenek a finommotoros készségek fejlődéséhez. A legókockák illesztése, a gyurma formázása, vagy a ceruza precíz tartása mind olyan készségek, amelyek közvetlenül kihatnak az íráskészségre és az iskolai teljesítményre. A kéz és a szem koordinációja itt éri el a legmagasabb szintű gyakorlást.
Ugyanakkor a konstruktív játék nem csak fizikai, hanem mentális kihívás is. Amikor egy gyermek elkezdi építeni a várat, először meg kell terveznie, milyen elemekre lesz szüksége, milyen sorrendben építi fel azokat, és hogyan oldja meg a stabilitási problémákat. Ez a folyamat fejleszti az úgynevezett végrehajtó funkciókat, mint a tervezés, a munkamemória és a figyelem fenntartása.
| Fejlesztő terület | Példa tevékenység | Közvetlen hatás |
|---|---|---|
| Téri orientáció | Építőkockák, puzzle | Geometriai formák megértése, térlátás. |
| Problémamegoldás | Mechanikus játékok, barkácsolás | Okozati összefüggések felismerése, kitartás. |
| Kreativitás és innováció | Rajzolás, festés, gyurmázás | Önkifejezés, anyagok tulajdonságainak megismerése. |
A kitartás, a türelem és a frusztráció kezelése
Egy komplex legómodell elkészítése, vagy egy nagy kirakó befejezése hosszan tartó koncentrációt igényel. A konstruktív játék tanítja meg a gyermeket arra, hogy az eredmények eléréséhez időre és erőfeszítésre van szükség. Amikor a torony eldől, a gyermeknek újra kell kezdenie, ami fejleszti a frusztrációtűrést és a kitartást.
Ezek a tapasztalatok a belső motivációt is erősítik. A gyermek nem külső jutalomért, hanem a saját alkotásának öröméért dolgozik. Ez a fajta belső kontroll és a sikerélmény az alapja a későbbi tanulási folyamatokban való aktív részvételnek.
A szabályjáték: rend, együttműködés és stratégia
A harmadik fő kategória, a szabályjáték, jellemzően az óvodáskor végén, iskoláskor elején (5-7 éves kor után) válik hangsúlyossá. Ide tartoznak a társasjátékok, a sportok, a kártyajátékok, de még az egyszerű fogócska is, ahol előre meghatározott, fix szabályok irányítják a résztvevőket.
A szabályjáték a szociális és kognitív fejlődés csúcsa, hiszen megköveteli a gyermekektől, hogy ne csak a saját belső szabályaikat kövessék, hanem egy külső, közösen elfogadott rendszert is tartsanak be. Ez a készség alapvető a társadalmi életben való sikeres részvételhez.
Szociális normák és az igazságosság elsajátítása
A szabályjáték legfőbb hozadéka a szociális fejlődés terén mutatkozik meg. A gyermekek megtanulják, hogyan működik a kooperáció, a versengés és a kompromisszum. Meg kell várniuk a sorukat, el kell fogadniuk a szabályokat, még akkor is, ha azok nem kedveznek nekik. Ez a folyamat tanítja meg az igazságosság és a méltányosság fogalmát.
A társasjátékok során kialakul a proszociális viselkedés. Megtanulják, hogyan kell csapatban dolgozni (pl. kooperatív játékoknál), hogyan kell segíteni egymásnak, és hogyan kell kezelni a konfliktusokat, amikor valaki csalni próbál vagy megsérti a szabályokat. A szabályok betartása iránti elkötelezettség alapozza meg a későbbi felelősségtudatot.
Kognitív rugalmasság és stratégiai gondolkodás
A szabályjátékok, különösen a stratégiai társasjátékok, intenzíven fejlesztik a kognitív képességeket. A gyermekeknek előre kell tervezniük, figyelembe kell venniük a versenytársak lépéseit, és gyorsan kell döntéseket hozniuk. Ez a fajta összetett gondolkodás kiváló tréning az iskolai absztrakt feladatokhoz.
A memória, a figyelem és a logikai következtetés mind szükséges a sikeres szabályjátékhoz. Egy sakkjáték, vagy akár egy bonyolultabb kártyajáték megköveteli, hogy a gyermek több lépéssel előre gondolkodjon, és folyamatosan monitorozza a változó körülményeket. Ez fejleszti a kritikus gondolkodást.
A szabályjátékban a gyermek megtanulja, hogy a győzelem és a veszteség egyaránt az élet része. Ez a fajta tapasztalat felvértezi őt az élet későbbi kihívásaival szemben.
Az átmenetek és az integrált játék: a fejlődés dinamikája
Fontos látni, hogy a játékformák nem mereven elkülönülnek, hanem átmenetek és integráció jellemzi őket. Egy gyermek például építhet egy legóvárat (konstruktív játék), majd a várat bevonhatja egy lovagos szerepjátékba (szimbolikus játék), végül pedig bevezethet egy szabályt arról, hogy ki lehet a király, és ki a védő (szabályjáték elemei).
Ez az integrált játék a leginkább fejlesztő, mivel egyszerre aktiválja a gyermek összes kognitív és érzelmi területét. A gyermek képes az anyagi valóságot (építőkockák) a képzeletével összekapcsolni, és az így létrejött rendszert szociális szabályok szerint működtetni.
Hogyan kapcsolódik a három játéktípus?
A szimbolikus játék megadja a képzeletbeli keretet és a motivációt. A konstruktív játék biztosítja a fizikai alapokat és a tervezési készséget. Végül a szabályjáték adja hozzá a társadalmi struktúrát és az önfegyelmet. Mindhárom elem szükséges az egészséges fejlődéshez.
Amennyiben egy gyermek csak az egyik típusban erős, az a fejlődés egyensúlytalanságához vezethet. Például, ha valaki kizárólag szimbolikus játékot játszik, lehet, hogy kiváló a narratívákban, de hiányozhat a téri orientációja vagy a frusztrációtűrése. A tudatos szülői szerep abban áll, hogy mindhárom területet támogassa.
A szülői szerep a játék támogatásában: a háttérből segítés
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legjobb szülői beavatkozás a játékban a diszkrét támogatás, nem pedig az irányítás. A cél, hogy a gyermek az autonómia érzetét élje meg, és a belső motiváció vezérelje.
A környezet előkészítése és a megfelelő eszközök biztosítása
A szülő feladata a játékra alkalmas környezet megteremtése. Ez nem feltétlenül jelenti a drága, elemes játékok halmozását. Éppen ellenkezőleg: a legjobb eszközök azok, amelyek nyitottak, és teret engednek a gyermek képzeletének. Egy egyszerű doboz sokkal több lehetőséget rejt magában, mint egy előre programozott robot.
A konstruktív játék támogatásához biztosítsunk változatos építőanyagokat (természetes anyagok, legó, kartonok). A szimbolikus játékhoz elegendő lehet néhány kendő, régi ruhadarab vagy konyhai eszköz. A szabályjátékhoz pedig válasszunk életkornak megfelelő társasjátékokat, amelyek kooperatív vagy kompetitív elemeket is tartalmaznak.
A túlzott beavatkozás veszélye
Sok szülő hajlamos arra, hogy „segítsen” a gyermeknek, ha az elakad. Például, ha a gyermek nem tudja összerakni a legóházat, a szülő átveszi az irányítást. Ez azonban aláássa a gyermek problémamegoldó képességét és a sikerélményt. A játék legyen a gyermeké.
Ha a gyermek elakad, a legjobb taktika a kérdezés és az ösztönzés: „Mi történne, ha megpróbálnád fordítva?” vagy „Milyen más anyagot tudnál még használni?” Ezzel a szülő segít a gyermeknek a gondolkodásban anélkül, hogy átvenné a feladatot. Ez a fajta facilitálás kulcsfontosságú a belső tudás építésében.
Játéktípusok életkor szerint: az optimális fejlődési út
Bár minden gyermek egyedi tempóban fejlődik, a játékformák megjelenésének van egy általános sorrendje, amelyhez érdemes igazítani a játéklehetőségeket. Ez a sorrend tükrözi a gyermek kognitív érettségét.
Csecsemőkor (0–2 év): Szenzomotoros játék
Ebben a fázisban a domináns forma a szenzomotoros játék. A gyermek a testén és a környezetén keresztül tapasztalja meg a világot: ráz, üt, szopogat, dobál. A cél az ok-okozati összefüggések megértése és a finommotoros mozgások gyakorlása.
- Főbb tevékenységek: Kukucs játék, tárgyak szájba vétele, csörgők rázása.
- Fejlesztő hatás: Tárgyállandóság kialakulása, érzékszervi integráció.
Kisgyermekkor (2–4 év): A szimbolikus robbanás
Megjelenik a nyelv, és vele együtt a szimbolikus játék is. A gyermek ekkor fedezi fel a „mintha” erejét. A konstruktív játék is elindul, de még egyszerű formában (tornyok építése).
- Főbb tevékenységek: Szerepjáték (főzés, babázás), egyszerű építőkockák, firkálás.
- Fejlesztő hatás: Képzelet, empátia, nyelvi fejlődés.
Óvodáskor (4–6 év): Konstrukció és szociális szerepek
A konstruktív játék a legösszetettebb. A gyermekek képesek bonyolultabb struktúrákat építeni, és célzottan alkotni. Megjelennek az első, egyszerűbb szabályjátékok (pl. egyszerű társasok, fogócska), ahol a szabályok még rugalmasak és alkuképesek.
- Főbb tevékenységek: Részletes szerepjátékok csoportban, kirakók, festés, bonyolult legó.
- Fejlesztő hatás: Tervezés, együttműködés, téri orientáció, frusztrációtűrés.
Iskoláskor (6 év felett): A szabályok uralma
A szabályjáték válik a domináns formává. A gyermekek képesek megérteni és betartani a komplex szabályrendszereket. A szimbolikus és konstruktív elemek beépülnek a szabályjátékokba (pl. szerepjátékok szabályok mentén, mint a Dungeons and Dragons, vagy stratégiai építőjátékok).
- Főbb tevékenységek: Társasjátékok, sportok, kártyajátékok, stratégiai építések.
- Fejlesztő hatás: Stratégiai gondolkodás, veszteségkezelés, szociális interakciók, elvont gondolkodás.
A digitális játékok helye a fejlesztésben: egyensúlykeresés
A 21. századi szülők számára elkerülhetetlen, hogy foglalkozzanak a digitális játékkal. Bár a képernyőidő korlátozása sokszor indokolt, fontos felismerni, hogy bizonyos digitális tevékenységek is magukban hordozzák a konstruktív és a szabályjáték elemeit.
Például egy Minecraft jellegű játék intenzív konstruktív gondolkodást igényel. A gyermeknek terveznie kell, erőforrásokat kell gyűjtenie, és logikai rendszereket kell létrehoznia. Ezek a tevékenységek fejlesztik a téri orientációt és a problémamegoldást, hasonlóan a fizikai építőkockákhoz, de digitális környezetben.
Azonban a digitális játékokból hiányzik a fizikai, tapintási élmény, ami a finommotorika fejlődéséhez elengedhetetlen. Emellett a képernyő előtt töltött idő gyakran korlátozza a spontán szimbolikus szerepjáték lehetőségét, ami az érzelmi intelligencia alapja. Ezért a legfontosabb a mértékletesség és a minőség.
A legjobb digitális játékok is csak kiegészítői lehetnek a fizikai játéknak. A gyermekeknek szükségük van az anyagra, a tapintásra és a társas interakcióra, amit a képernyő nem tud helyettesíteni.
A szabad játék védelme és a játéktér fontossága
A fenti kategóriák ellenére a legfontosabb a szabad játék. Ez az a játék, amit a gyermek választ, saját tempójában, felnőtt irányítás nélkül. A szabad játék biztosítja a legnagyobb teret az önkifejezésnek és a belső motivációból fakadó tanulásnak.
A mai, túlszervezett világban a gyermekeknek egyre kevesebb idejük van a spontán, céltalan játékra. Az óvodai és iskolai tantervek, valamint a délutáni különórák elszívják azt az időt, amit korábban a kreatív, szabad játék töltött ki. Ez súlyos következményekkel járhat a stresszkezelés és a kreativitás terén.
A szülői feladat az, hogy tudatosan teret adjon a „semmittevésnek” és a spontán játéknak. Ne érezzük magunkat rosszul, ha a gyermek látszólag céltalanul pakolgat, vagy órákig egyedül mesél a babáinak. Ez az idő nem elvesztegetett idő, hanem a legintenzívebb fejlődési munka.
A kockázatvállalás szerepe a játékban
A konstruktív és szabályjátékok során a gyermekeknek szükségük van arra, hogy megtapasztalják a kockázatot – természetesen biztonságos keretek között. Amikor fára másznak, gyorsan futnak, vagy veszélyesnek tűnő tornyot építenek, megtanulják felmérni a saját képességeiket és a környezeti határokat. Ez a fajta kockázatvállaló játék elengedhetetlen a magabiztosság és a jó ítélőképesség kialakulásához.
A szülői túlóvás, amely minden lehetséges baleseti forrást kiiktat, gátolja ezt a természetes fejlődési folyamatot. A gyermeknek szüksége van arra, hogy megtapasztalja a kis kudarcokat és sérüléseket, hogy megtanulja, hogyan kell talpra állni, és hogyan kell legközelebb másképp csinálni.
A játék mint diagnosztikai eszköz a szülő kezében
A játék nemcsak fejleszt, hanem ablakot is nyit a gyermek belső világára. A szülő észreveheti, ha a gyermek érzelmi nehézségekkel küzd, vagy ha a fejlődése eltér az elvárttól, pusztán a játékmódjának megfigyelésével.
Ha egy korábban aktívan szerepjátszó gyermek hirtelen abbahagyja a szimbolikus játékot, az utalhat feldolgozatlan traumára vagy szorongásra. Ha egy iskoláskorú gyermek képtelen betartani az egyszerű társasjáték szabályait, az jelezheti a figyelemhiányt vagy a szociális interakciók nehézségét.
A szülői megfigyelés a következő kérdésekre keresi a választ:
- Mennyire képes a gyermek fenntartani a figyelmét a konstruktív játék során? (Kitartás)
- Mennyire képes átvenni mások szerepét a szimbolikus játékban? (Empátia)
- Hogyan kezeli a veszteséget és a frusztrációt a szabályjátékok során? (Érzelmi szabályozás)
Ezek a megfigyelések segítenek abban, hogy időben felismerjük, ha a gyermeknek szakember segítségére van szüksége a fejlődési úton.
A játék ereje a felnőttkori kreativitásban
A gyermekkori játékban szerzett tapasztalatok nem tűnnek el nyomtalanul. Az a felnőtt, aki gyerekkorában sokat játszott szimbolikus játékot, hajlamosabb a kreatív problémamegoldásra, hiszen képes a dolgokat a megszokott funkciójuktól eltérően látni. Az a felnőtt, aki sokat játszott konstruktív játékot, jobban tud tervezni és struktúrákat alkotni. Az, aki sokat játszott szabályjátékot, jobb a tárgyalásokban és a konfliktuskezelésben.
A játék tehát a felnőttkori sikerek alapja. Nem szabad alábecsülni a szülői támogatás erejét, amely biztosítja, hogy a gyermek minden típusú játékot megtapasztaljon. A befektetett idő és figyelem a gyermek játékába a legértékesebb ajándék, amit adhatunk neki a sikeres és boldog élethez vezető úton.
Gyakran ismételt kérdések a játékfejlődésről
Hogyan tudom ösztönözni a szimbolikus játékot, ha a gyermekem inkább a konstruktív játékot szereti? 🎭
Kezdje azzal, hogy a konstruktív elemeket bevonja egy szerepjátékba. Ha a gyermeke imád építeni, kérje meg, hogy építsen egy űrhajót, és utána kérdezze meg, hová indul ez az űrhajó, és kik utaznak rajta. Ezzel hidat képez a logikai építés és a képzeletbeli narratíva között. Próbáljon meg a játékban szereplő tárgyaknak új, nem szokványos funkciót adni, ezzel is bátorítva az absztrakt gondolkodást.
Mi történik, ha a gyermekem nem tud veszíteni a szabályjátékokban? 😠
Ez teljesen normális jelenség, a veszteségkezelés a szabályjáték egyik legfontosabb leckéje. Kezdjen egyszerű, rövid játékokkal, ahol a hangsúly a részvételen van, nem a győzelmen. Fontos, hogy a szülő is mintát mutasson: reagáljon higgadtan a saját veszteségeire. Beszélgessenek arról, hogy a következő játékban hogyan lehet jobban játszani, fókuszálva a stratégiai elemzésre, ne pedig az érzelmi reakcióra.
Milyen korban érdemes bevezetni a komplexebb társasjátékokat? 🎲
A komplexebb szabályjátékok bevezetése általában 6-8 éves kor körül optimális, amikor a gyermek már képes tartósan figyelni, megérti az elvontabb szabályokat, és kellőképpen fejlett a frusztrációtűrése. Előtte érdemes egyszerű kártyajátékokkal, dobókockás, rövid ideig tartó játékokkal alapozni, amelyek a sorozatosságot és az alapvető szabálykövetést gyakoroltatják.
Mi a különbség a konstruktív és a szenzomotoros játék között? 🏗️
A szenzomotoros játék (0–2 év) lényege az exploráció és a mozgás: a tárgyak tulajdonságainak megismerése érzékszerveken keresztül (pl. rázás, tapintás). A konstruktív játék (2 év felett) ezzel szemben célirányos: a gyermek valamilyen eredményt akar elérni, létrehozni egy struktúrát (pl. építeni egy tornyot, rajzolni egy házat). Utóbbi már tervezést és elvont gondolkodást igényel.
Mennyit kellene játszanom a gyermekemmel? 👨👩👧👦
A minőség fontosabb, mint a mennyiség. A szülői jelenlét akkor a legértékesebb, ha az a gyermek által kezdeményezett játékhoz való csatlakozás. Napi 15–30 perc teljes figyelemmel kísért, a gyermek által irányított játék (akár szimbolikus, konstruktív, vagy szabályjáték) sokkal többet ér, mint órákig tartó, de feszült, irányított tevékenység. Emellett elengedhetetlen a szabad játékra szánt idő biztosítása, ahol a szülő csak a háttérből figyel.
Hogyan segít a szimbolikus játék az iskolai felkészülésben? 🧠
A szimbolikus játék közvetlenül fejleszti azokat a kognitív készségeket, amelyek az olvasáshoz és íráshoz szükségesek. A „mintha” gondolkodás segíti az absztrakt fogalmak megértését (pl. a betűk hangokat jelölnek), fejleszti a narratív képességet (történetmesélés), és növeli a kognitív rugalmasságot. Ez a rugalmasság elengedhetetlen a matematikai problémák és az összetett szövegek megértéséhez.
Miért fontos, hogy a játékban használjunk „nem játék” tárgyakat is? 🧺
A hétköznapi tárgyak (pl. konyhai eszközök, kendők, dobozok) használata a szimbolikus játékban növeli a kreativitást és az absztrakció képességét. Ha a gyermeknek a seprűből lovat kell kreálnia, sokkal jobban fejleszti a képzeletét, mintha egy előre gyártott műanyag lovat kapna. Az ilyen nyitott végű játékok támogatják a gyermek azon képességét, hogy a tárgyakat a megszokott funkciójuktól eltérően lássa, ami a későbbi innováció alapja.
Leave a Comment