Egy fáradt kedd délutánon, amikor a konyhaasztal alatt egy rögtönzött takaróvár épül, a gyermekünk nem csupán unatkozó óvodásként keres elfoglaltságot. Ebben a pillanatban ő egy bátor felfedező, egy gondoskodó szülő vagy éppen egy mágikus képességekkel rendelkező hős, aki megmenti a világot a láthatatlan sárkányoktól. Ez a mágikus átalakulás a szerepjáték, amely sokkal több puszta időtöltésnél vagy szórakozásnál. A gyermeki lélek legmélyebb bugyraiból fakadó ösztönös tevékenység ez, amely során a kicsik feldolgozzák a körülöttük lévő világ bonyolult eseményeit és érzelmeit. A következőkben felfedezzük, miért ez a fejlődés legtermészetesebb motorja.
A képzelet világa mint a tanulás legfontosabb színtere
A gyermekek számára a világ gyakran érthetetlen, szabályokkal teli és néha félelmetes hely, ahol kevés beleszólásuk van az események alakulásába. A szerepjáték során azonban megfordul a kocka, és ők válnak a saját univerzumuk irányítóivá. Amikor a kislányunk felveszi a fehér köpenyt és megvizsgálja a plüssmacit, valójában a kontroll gyakorlását tanulja egy számára ismeretlen helyzetben. Ez a fajta belső szabadság adja meg azt a biztonságos közeget, ahol a hibázásnak nincs tétje, a kísérletezésnek pedig nincsenek határai.
A szakemberek szerint a játék ezen formája az egyik legösszetettebb agyi tevékenység, amit egy kisgyermek végezhet a mindennapjai során. Ilyenkor egyszerre kell fenntartania egy fiktív keretrendszert, emlékeznie kell a szabályokra, és reagálnia kell a játékostársak váratlan fordulataira is. Ez a mentális zsonglőrködés folyamatosan stimulálja az idegpályákat, segítve az agyi struktúrák érését és a kognitív rugalmasság kialakulását. A képzeletbeli forgatókönyvek megalkotása közben a gyermek megtanul elvonatkoztatni a konkrét tárgyaktól, ami a későbbi absztrakt gondolkodás alapköve lesz.
„A játék nem a pihenés egy formája, hanem a gyermek legkomolyabb munkája, amelyen keresztül felépíti önmagát és a világképét.”
Az absztrakció képessége például akkor mutatkozik meg, amikor egy egyszerű fakanál varázspálcává, telefonná vagy mikrofonná lényegül át a kezekben. Ebben a pillanatban a gyermek agya képes elszakadni a fizikai valóságtól, és egy szimbolikus jelentést rendelni az adott tárgyhoz. Ez a folyamat szoros összefüggésben áll az olvasási és matematikai készségek későbbi fejlődésével, hiszen a betűk és számok is szimbólumok, amelyek mögött jelentés húzódik. A szimbolikus játék tehát egyfajta előszobája az iskolai sikereknek és a logikai készségek elmélyülésének.
Az érzelmi intelligencia alapjai a bábok és jelmezek között
A szerepjáték talán leglátványosabb hatása az érzelmi intelligencia (EQ) területén mutatkozik meg, ami napjainkban legalább annyira értékes, mint az értelmi képességek. Amikor a gyermek belebújik egy másik karakter bőrébe, kénytelen elgondolkodni azon, hogy az adott személy mit érezhet és miért cselekszik úgy, ahogy. Ez az empátia gyakorlásának legtisztább formája, hiszen belülről éli meg a dühöt, az örömöt vagy a gondoskodást. A kicsik ilyenkor olyan érzelmi állapotokat is kipróbálhatnak, amelyeket a való életben nehezen kezelnek vagy tiltottnak éreznek.
A bábozás vagy a babázás során a gyerekek gyakran visszajátsszák a napközben ért sérelmeiket vagy a számukra nehezen feldolgozható szituációkat. Ha egy kisfiút leszidtak az óvodában, otthon ő is „leszidhatja” a dömperét, ezzel külső szemlélővé téve a traumát és oldva a benne lévő feszültséget. Ez az öngyógyító mechanizmus segít abban, hogy a felgyülemlett érzelmek ne maradjanak bennük, hanem kreatív energiává alakulva távozzanak. A szülők számára ezek a játékok kiváló ablakot nyitnak a gyermek belső világára, hiszen a játék során kimondott mondatok gyakran tükrözik a gyermek legmélyebb félelmeit vagy vágyait.
A jelmez nem csak egy darab textil, hanem egy páncél, amely mögött a gyermek bátrabb, bölcsebb és nyitottabb lehet a világra.
Az érzelmi szabályozás is a játéktéren fejlődik a legintenzívebben, hiszen a játék soraiban uralkodni kell az indulatokon a közös cél érdekében. Ha a játék megköveteli, hogy a gyermek várjon a sorára, vagy csendben maradjon, mert a „kismacska alszik”, akkor önként és dalolva gyakorolja az önkontrollt. Ezek az apró pillanatok alapozzák meg azt a képességet, hogy felnőttként is képes legyen kezelni a frusztrációt és az impulzusait. A szerepjáték tehát egyfajta laboratórium, ahol a társadalmi együttélés szabályait veszélytelen körülmények között sajátíthatják el.
Hogyan fejlődik a beszédkészség a mintha szituációkban
A nyelvi fejlődés szempontjából a szerepjáték felbecsülhetetlen értékű, mivel a gyermekek ilyenkor sokkal összetettebb mondatszerkezeteket használnak, mint a mindennapi kommunikáció során. Amikor egy kislány „boltost” játszik, olyan szavakat emel be a szókincsébe, mint a visszajáró, nyugta, árengedmény vagy választék. Ez a kontextusba helyezett nyelvhasználat sokkal hatékonyabb, mint bármilyen mesterséges szótanulás, hiszen a szavakhoz érzelmek és cselekvések kapcsolódnak. A játék során a gyermekek kísérleteznek a hanghordozással, a hangsúlyozással és a nonverbális jelekkel is.
A narratív készség, vagyis az események sorrendbe állításának képessége szintén a játék hevében forr ki igazán. Ahhoz, hogy a játék élvezhető legyen, szükség van egy történetre: „Először elmegyünk a sárkányhoz, aztán kiszabadítjuk a hercegnőt, végül pedig hazamegyünk a várba.” Ez a logikai láncolat segít az időrendi fogalmak tisztázásában és az ok-okozati összefüggések megértésében. A beszéd ilyenkor nem cél, hanem eszköz a közös élmény megteremtéséhez, ami motiválttá teszi a gyermeket a pontosabb és választékosabb kifejezésmódra.
| Fejlődési terület | A szerepjáték hatása | Gyakorlati példa |
|---|---|---|
| Szókincs | Új, szituációhoz kötött szavak beépülése | Orvosi szakszavak használata vizsgálat közben |
| Nyelvtan | Összetettebb mondatok, múlt idő gyakorlása | „Úgy volt, hogy én voltam a király…” |
| Szociális nyelv | Udvariassági formulák, különböző regiszterek | Vevőként köszöni meg a vásárlást a boltban |
Gyakran megfigyelhető, hogy a gyerekek játék közben magukban beszélnek, mintegy narrálják a saját cselekvéseiket. Ez a belső beszéd külsővé válása, ami a problémamegoldó gondolkodást segíti elő. Amikor hangosan kimondja, hogy „most ide teszem a kockát, hogy ne dőljön le”, valójában a saját gondolatait rendszerezi. A szülőnek érdemes ilyenkor csak figyelni, hiszen a gyermek saját magát tanítja a nyelv erejével. Ez a fajta verbális szabadság adja meg az alapot ahhoz, hogy később magabiztosan tudjon érvelni és kifejezni saját szükségleteit.
A szociális háló szövése a gyerekszoba szőnyegén
Amint a gyermek túllép a magányos játékon és bevonja társait is a tevékenységbe, a szerepjáték átalakul egy komplex szociális interakcióvá. Ilyenkor megkezdődik a hatalmi harcok, a kompromisszumok és az együttműködés finom tánca. Ki lesz az anyuka? Ki lesz a kiskutya? Hogyan osszuk el a játékpénzt? Ezek a kérdések kőkemény tárgyalási folyamatokat indítanak el, ahol a gyerekek megtanulják, hogy az ő akaratuk nem mindig érvényesülhet egyedül. A közös játék fenntartásának vágya azonban erősebb, mint az önzés, ezért megtanulnak engedni.
A kooperáció során a gyerekek egymástól is tanulnak: új ötleteket, mozdulatokat vagy kifejezéseket vesznek át a társuktól. Ez a fajta „kortárs tanítás” gyakran hatékonyabb, mint a felnőttektől érkező instrukciók, mert a gyerekek azonos szinten kommunikálnak. A szociális szerepjáték segít a társadalmi normák és etikettek elsajátításában is. Egy képzeletbeli teadélutánon például természetessé válik a kínálás, a megköszönés és a másokra való odafigyelés, ami a való életben néha nehézkesen megy a kicsiknek.
A konfliktusok elkerülhetetlenek a közös játék során, de éppen ezek a pillanatok a legtanulságosabbak. Megtanulják kezelni, ha valaki nem tartja be a szabályokat, vagy ha más elképzelése van a történet folytatásáról. A problémamegoldás ilyenkor élesben zajlik: vagy megegyeznek, vagy a játék véget ér. A legtöbb gyerek hamar rájön, hogy a rugalmasság és a mások ötleteinek befogadása sokkal hosszabb és élvezetesebb játékot eredményez. Ez a tapasztalat pedig alapvető a későbbi iskolai és munkahelyi közösségekbe való beilleszkedéshez.
Kognitív funkciók és problémamegoldás a játék hevében
A szerepjáték során az agy végrehajtó funkciói folyamatosan edzésben vannak. Az egyik legfontosabb ilyen funkció a munkamemória, amely lehetővé teszi a gyermek számára, hogy fejben tartsa a játék szabályait és a karakterének tulajdonságait. Ha ő a tűzoltó, emlékeznie kell, hogy mi a feladata, hol van a felszerelése, és kihez kell sietnie segíteni. Ez a mentális teher fokozatosan növeli az agy kapacitását és a koncentrációs készséget, ami az iskolai tanulás során válik majd igazán fontossá.
A rugalmas gondolkodás vagy kognitív flexibilitás szintén alapvető eleme a kreatív játéknak. Mi történik, ha elfogy a „benzin” a képzeletbeli autóban? A gyermeknek azonnal megoldást kell találnia: talán egy kavics lesz az új üzemanyag, vagy egy varázspálca segít a bajon. Ez a fajta kreatív problémamegoldás arra készteti a gyermeket, hogy a dobozon kívül gondolkodjon és alternatív utakat keressen. Ahelyett, hogy feladná, a képzeletét hívja segítségül, ami növeli a rezilienciáját és az önbizalmát is.
„Aki tud játszani, az képes uralni a káoszt, és rendet teremteni a saját gondolataiban.”
A tervezés és az önszervezés is megjelenik a komplexebb játékok során. Egy „éttermesdi” megszervezése komoly logisztikai feladat: ki kell alakítani a konyhát, az asztalokat, meg kell írni az étlapot és be kell osztani a feladatokat. Ilyenkor a gyermek gyakorolja a stratégiai gondolkodást és az erőforrások beosztását. Bár nekünk, felnőtteknek ez csak játéknak tűnik, az ő agyukban ilyenkor bonyolult hálózatok épülnek ki, amelyek a későbbi logikai és matematikai képességek fundamentumai lesznek.
A szülői szerepvállalás finom egyensúlya
Szülőként gyakran esünk abba a hibába, hogy mi akarjuk irányítani a játékot, vagy túl didaktikus módon akarunk tanítani közben. A szerepjáték azonban akkor a leghatékonyabb, ha a gyermek az „igazgató”, mi pedig csak mellékszereplők vagyunk. A mi feladatunk a biztonságos háttér megteremtése és az érzelmi elérhetőség biztosítása. Ha behívnak minket a játékba, fogadjuk el a ránk osztott szerepet alázattal, legyen az egy morgós kutya vagy egy néma várakozó a buszmegállóban.
A megfigyelés az egyik legfontosabb eszköz a kezünkben. Ha csendben figyeljük a játékát, rengeteget megtudhatunk arról, hogy mi foglalkoztatja éppen, milyen félelmei vannak, vagy mi tetszett neki a nap folyamán. Ne szakítsuk félbe a játékot felesleges kérdésekkel, inkább várjuk meg, amíg ő szólít meg minket. A minőségi idő ilyenkor nem a közös programok mennyiségéről, hanem a figyelem mélységéről szól. Amikor együtt „főzünk” a műanyag konyhában, a gyermek érzi, hogy az ő világa értékes és fontos számunkra.
Néha persze szükség lehet a játék finom „állványozására” (scaffolding), különösen, ha a gyermek elakad. Ha látjuk, hogy nem tudja, hogyan folytassa a bolti eladást, ne vegyük át az irányítást, csak vessünk fel egy kérdést: „És mi történik, ha valaki bankkártyával szeretne fizetni?” Ez a fajta kreatív provokáció új lendületet adhat a játéknak anélkül, hogy csorbítaná a gyermek autonómiáját. A cél az, hogy bátorítsuk a felfedezést, de hagyjuk, hogy a megoldásokat ő maga találja meg.
Kreatív eszközök és a nyitott végű játékok ereje
Sokan azt gondolják, hogy a méregdrága, élethű műanyag játékok a legjobbak a szerepjátékhoz, pedig gyakran éppen az ellenkezője igaz. Minél kidolgozottabb egy játék, annál kevesebb teret hagy a képzeletnek. Egy villogó, beszélő konyha csak egyféleképpen használható, míg egy egyszerű kartondoboz lehet űrhajó, barlang, kiságy vagy akár egy egész város alapja. A nyitott végű játékok (loose parts) azok az eszközök, amelyek nem határozzák meg előre a játék menetét, így a gyermek kreativitására bízzák a funkciót.
Érdemes otthon létrehozni egy „varázsládát”, amibe olyan hétköznapi dolgokat gyűjtünk, amelyek inspirálhatják a játékot. Néhány régi sál, egy-két megunt kalap, kisebb dobozok, gesztenyék vagy akár régi nyakkendők kincsesbányát jelenthetnek egy kisgyermek számára. Ezek az eszközök segítik a divergens gondolkodást, hiszen a gyermeknek magának kell kitalálnia, mire használja őket. A kreativitás nem a készen kapott válaszokban, hanem a saját megoldásokban rejlik.
A természetes anyagok használata tovább gazdagítja a szenzoros élményt is. A fa, a gyapjú, a selyem vagy a kövek különböző textúrái stimulálják az érzékszerveket, ami segít a szenzoros integrációban. Egy kavics, ami „süti” a játékban, más súlyú és tapintású, mint egy műanyag gombóc, így a gyermek agya több irányból kap információt a világról. A minimalista környezet pedig csökkenti a vizuális zajt, így a gyermek jobban tud koncentrálni a belső képeire és a történetalkotásra.
A fejlődési szakaszok tükröződése a szerepjátékban
A szerepjáték nem egyszerre, teljes fegyverzetben jelenik meg, hanem fokozatosan fejlődik a gyermek életkora és érettsége szerint. A legkisebbeknél, 18-24 hónapos korban még csak az utánzó mozdulatok dominálnak: úgy tesz, mintha inna az üres pohárból, vagy „beszél” a távirányítóba. Ez a szakasz a másolás időszaka, amikor a környezetében látott cselekvéseket próbálgatja. Ilyenkor még nem épít bonyolult történeteket, csak élvezi a mozdulatok feletti uralmat és a felismerés örömét.
Három-négy éves kor körül indul el az igazi „mintha” játék korszakra, amikor a tárgyhelyettesítés és a szerepvállalás központba kerül. Ebben az időszakban válnak fontossá a szociális keretek, és megjelenik a csoportos játék igénye. A gyerekek ekkor már képesek hosszabb ideig benne maradni egy szerepben, és elkezdenek fiktív karaktereket is alkotni. Ez a „mágikus gondolkodás” kora, amikor a határ a valóság és a képzelet között még igen vékony és átjárható, ami csodálatos szabadságot ad nekik.
Ötéves kor felett a játékok egyre strukturáltabbá válnak, megjelennek a szabályok és a bonyolultabb dramaturgia. Ilyenkor már nem csak eljátsszák az eseményeket, hanem tervezik is őket: „Te leszel a rosszfiú, én meg elkaplak, de csak akkor, ha már odaértél a fához.” Ez a szakasz már a stratégiai tervezés és a társadalmi dinamikák mélyebb megértésének időszaka. A játék ilyenkor már gyakran napokon át folytatódik, a gyerekek emlékeznek rá, hol hagyták abba, ami a hosszú távú memória és a történetfolytonosság fejlődését jelzi.
Konfliktuskezelés és feszültségoldás a mese nyelvén
A szerepjáték egyik legfontosabb funkciója a stressz és a szorongás feldolgozása. Ha egy gyermeket baleset ér, vagy kórházba kell mennie, a „doktoros” játék segít neki abban, hogy ne elszenvedője, hanem aktív alakítója legyen a folyamatnak. Azzal, hogy ő adja be az injekciót a macinak, visszanyeri a kontroll érzését, és csökken a félelme az ismeretlentől. Ez a fajta pszichés feldolgozás elengedhetetlen az egészséges lelki fejlődéshez, hiszen a játék során a félelmek kézzelfoghatóvá és uralhatóvá válnak.
A családi feszültségek, a kistestvér érkezése vagy a költözés is gyakran megjelenik a játékokban. A gyermek ilyenkor kijátszhatja magából az irigységet, a dühöt vagy a bizonytalanságot. Fontos, hogy szülőként ne ijedjünk meg, ha „erőszakosabb” jeleneteket látunk a játékban (például a babák összevesznek). Ez nem azt jelenti, hogy a gyermek erőszakos lesz, hanem azt, hogy éppen biztonságos mederben éli meg és vezeti le az agresszív impulzusait. A játéktér az a hely, ahol minden érzésnek létjogosultsága van, és ez ad igazi lelki szabadságot a kicsiknek.
A játék során elkövetett hibák nem kudarcok, hanem felfedezések, amelyek magabiztosabbá teszik a gyermeket a valódi kihívásokkal szemben.
A morális dilemmák is gyakran előkerülnek: mi a jó és mi a rossz? Miért büntetik meg a gonoszt? A szerepjáték során a gyermek teszteli a saját értékrendjét és a társadalmi igazságosság fogalmát. Ezek az erkölcsi alapkövek a játék hevében szilárdulnak meg, hiszen saját bőrén tapasztalja meg a tettei következményeit a fiktív világban. A bűntudat, a megbocsátás és a jóvátétel fogalmai hús-vér valósággá válnak a bábok és figurák közötti párbeszédekben.
Digitális kor és a klasszikus szerepjáték kapcsolata
Napjainkban a képernyők és a digitális eszközök hatalmas konkurenciát jelentenek a hagyományos játéknak. Fontos azonban látni, hogy egy tableten futó játék soha nem válthatja ki a szerepjáték mélységét és komplexitását. A digitális világban a kereteket a programozók határozzák meg, a gyermek csak reagál a kész ingerekre. Ezzel szemben a szőnyegen zajló játékban a gyermek a teremtő, ahol a kreativitás nem ismer határokat. A képernyő passzivitásra késztet, míg a valódi játék aktivitást, mozgást és interakciót igényel.
Ez nem jelenti azt, hogy a technológiát teljesen ki kellene tiltani, de törekednünk kell az egyensúlyra. A digitális élmények sokszor alapul szolgálnak a játékhoz: egy látott mese figurái vagy helyszínei beépülhetnek a gyerekszobai kalandokba. A kulcs az, hogy a gyermek képes legyen transzformálni a látottakat, és a saját képére formálni a történetet. Ha a mese megnézése után előkerülnek a jelmezek, és a kicsi tovább szövi a cselekményt, akkor a médiafogyasztás kreatív energiává alakul át.
A mozgás hiánya a digitális játékoknál komoly hátrány, hiszen a szerepjáték gyakran fizikai aktivitással is jár. A szaladgálás, a mászás, az építés mind-mind fejlesztik a nagymotoros mozgásokat és a testtudatot. Az idegrendszer fejlődéséhez elengedhetetlen a fizikai tapasztalás: a gravitáció érzékelése, az egyensúlyozás és a tárgyak súlya. A valódi világban zajló játék tehát nemcsak szellemi, hanem biológiai szükséglet is, amit egyetlen alkalmazás sem pótolhat maradéktalanul.
Gyakorlati tippek a mindennapi kreatív játékhoz
Hogyan segíthetjük elő, hogy a szerepjáték természetes része legyen a mindennapoknak? Először is, teremtsünk időt és teret a szabad játéknak. A túlstrukturált napirend, ahol különórák és kötött foglalkozások váltják egymást, megfojtja a spontán kreativitást. Szükség van az „üresjáratokra”, amikor a gyermek látszólag nem csinál semmit, de valójában ilyenkor születnek a legnagyszerűbb ötletek. Hagyjuk, hogy néha unatkozzon, mert az unalom a képzelet legjobb barátja.
A játéksarok kialakításánál is érvényes a „kevesebb több” elve. Ne legyen elöl minden játék egyszerre, mert a bőség zavara megbéníthatja a döntésképességet. Érdemesebb rotálni a készleteket: egyszer a boltos kellékek legyenek elérhetőek, máskor az autós pálya vagy a babaház. Ez segít fenntartani az érdeklődést és mélyebb elmélyülést tesz lehetővé egy-egy témában. A rendszerezett környezetben a gyermek is jobban átlátja a lehetőségeit és bátrabban nyúl az eszközökhöz.
Végül, dicsérjük az erőfeszítést és az ötletességet, ne csak a végeredményt. Ha a gyermek kitalál egy szokatlan megoldást a játékban, emeljük ki, milyen leleményes volt. Ez erősíti az önbizalmát és bátorítja a további kísérletezésre. Ne felejtsük el, hogy a szerepjáték lényege az öröm és az önkifejezés. Ha a gyermek boldogan merül el a saját világában, akkor tudhatjuk, hogy a fejlődése a legjobb úton halad, és mi megadtuk neki a legfontosabbat: a játék szabadságát.
A közös játék során ne felejtsük el, hogy a gyermekünk számára mi vagyunk a legfontosabb példaképek. Ha látja rajtunk a lelkesedést, ha mi is tudunk egy kicsit „gyerekek” lenni, azzal engedélyt adunk neki a felhőtlen fantáziálásra. A közös élmények pedig olyan érzelmi horgonyt jelentenek, amelyhez felnőttként is mindig visszanyúlhatnak majd. A gyerekszoba szőnyegén töltött percek tehát nemcsak a jelen fejlődését szolgálják, hanem egy életre szóló érzelmi biztonságot is alapoznak.
A játék tehát a legfontosabb befektetés a jövőbe, amit szülőként megtehetünk. Nem igényel drága felszerelést, csak időt, figyelmet és egy csipetnyi nyitottságot a csodákra. Engedjük, hogy a gyermekeink tanítsanak minket újra álmodni, miközben mi segítjük őket abban, hogy a játék erejével váljanak magabiztos, boldog és kiegyensúlyozott felnőttekké. A következő alkalommal, amikor egy „varázsitalt” nyújtanak át nekünk egy műanyag pohárban, igyuk meg jóízűen – hiszen abban a pillanatban részesei vagyunk a világ legfontosabb alkotási folyamatának.
Gyakran ismételt kérdések a kreatív gyermeki játék világáról
❓ Hány éves kortól kezdődik el valójában a szerepjáték a gyerekeknél?
A legkorábbi jelek már 12-18 hónapos kor körül megjelennek az utánzó mozdulatokkal, de a tudatos, szimbolikus játék (amikor egy tárgy valami mást helyettesít) általában 2 éves kor után teljesedik ki.
🎭 Normális-e, ha a kisfiam hercegnős ruhába akar bújni a játék során?
Teljesen természetes! A kisgyermekek számára a jelmez csupán egy eszköz az emberi tulajdonságok felfedezéséhez, és semmilyen hatással nincs a későbbi nemi identitásra; csupán az empátiát és a kíváncsiságot tükrözi.
🧸 Mennyi időt érdemes naponta a gyermekkel közösen játszani?
Napi 15-20 perc osztatlan figyelemmel kísért közös játék már csodákat tesz az érzelmi kötődésben, de fontos hagyni, hogy a gyermeknek legyen legalább 1-2 órája a teljesen szabad, irányítás nélküli egyedüli játékra is.
📦 Milyen típusú játékok fejlesztik leginkább a kreativitást?
A legideálisabbak a nyitott végű játékok: építőkockák, selyemkendők, kartondobozok, gyurma és a természetes anyagok, mert ezek nem korlátozzák a fantáziát egyetlen funkcióra.
🗣️ Mit tegyek, ha a gyermekem csak egyedül szeret játszani?
Hároméves korig a párhuzamos játék (egymás mellett, de nem együtt) teljesen normális. Később is vannak introvertáltabb gyerekek, akiknek több idő kell a feloldódáshoz, de ha a játékában megjelennek a karakterek, akkor a szociális fejlődése rendben van.
🤺 Gond-e, ha a szerepjáték során harcolnak vagy „meghalnak” a figurák?
Nem, sőt! A gyerekek így dolgozzák fel az agressziót, a hatalom és a mulandóság kérdéseit egy biztonságos keretben. Amíg a játék nem csap át valódi bántalmazásba, ez a feszültséglevezetés egészséges formája.
📺 Kiválthatja-e egy oktató jellegű videójáték a hagyományos szerepjátékot?
Sajnos nem. A digitális eszközök nem nyújtanak szenzoros tapasztalást, nem igényelnek valódi szociális interakciót és nem mozgatják meg a fantáziát olyan mélységben, mint a kézzelfogható, „mintha” típusú játékok.
Leave a Comment