A karácsonyi időszak elképzelhetetlen lenne a McCallister család kaotikus, de szívmelengető története nélkül. Amikor a hó vastagon hullik, a forralt bor gőzölög, és a fa alatt már gyűlnek az ajándékok, egy dolog biztos: valahol a tévében éppen Kevin védi meg a házát a Vizes Bandától. A Reszkessetek, betörők! nem pusztán egy film, hanem a modern karácsonyi kultúra megkerülhetetlen alappillére, egy örökzöld klasszikus, amely generációkat köt össze. De vajon mennyit tudunk arról, mi zajlott a forgatáson, miközben Kevin a festékes dobozokat lóbálta? Elképesztő történetek, technikai bravúrok és személyes drámák övezik ezt a produkciót, amelyek még a legfelszínesebb nézőt is meglepetésként érhetik. Készülj fel, mert most 12 olyan kulisszatitkot tárunk fel, amelyek örökre megváltoztatják, ahogy a kedvenc karácsonyi filmedre nézel.
1. A szerepet John Hughes kifejezetten Macaulay Culkinra írta, de ő mégis kénytelen volt meghallgatásra menni
A filmiparban ritka eset, hogy egy forgatókönyvet már eleve egy adott színészre szabnak, különösen, ha az illető egy tízéves gyerek. John Hughes, a zseniális forgatókönyvíró és producer (akit olyan klasszikusokért is imádunk, mint a Nulladik óra vagy az Álmodozó), a Reszkessetek, betörők! történetét már eleve Macaulay Culkin képe köré szőtte. Hughes korábban már dolgozott Culkinnal a Belevaló papapótló című filmben, és meggyőződött arról, hogy a fiatal színész rendelkezik azzal a ritka keverékkel, ami kell: egyszerre tud sármos, sebezhető és ravasz lenni.
Azonban a rendező, Chris Columbus, szigorúan ragaszkodott a protokollhoz. Bár tudta, hogy Hughes Culkinra gondolt, Columbusnak meg kellett győződnie arról, hogy nincsen-e jobb alternatíva. A casting folyamat során több mint 200 fiatal fiút hallgattak meg Kevin McCallister szerepére. Ez a nagyszabású keresés célja az volt, hogy legitimálják a döntést, és kizárjanak minden lehetséges kétséget a stúdió részéről.
„Tudtam, hogy Macaulay a megfelelő, de a stúdió megkövetelte, hogy lássunk másokat is. Ez a 200 meghallgatás csak megerősítette a kezdeti sejtésünket: senki sem tudta azt a gyermeki ártatlanságot és azt a ravasz intelligenciát hozni, mint ő.”
Amikor Culkin végül sorra került a meghallgatáson, a stáb azonnal tudta, hogy Hughesnak igaza volt. Culkin nem csupán eljátszotta Kevint, hanem megtestesítette azt a gyermeki kíváncsiságot és pimaszságot, ami a karakter szívét adja. A meghallgatás után Chris Columbus állítólag azt mondta Hughesnak: „Rendben, meggyőztél. Ő a mi Kevinünk.” Ez a sztori is jól mutatja, mennyire ritka, amikor egy színész és egy szerep ennyire tökéletesen egymásra talál.
A választás később igazolódott. A film óriási sikere után Macaulay Culkin azonnal világsztár lett, és a karácsonyi klasszikus szinonimájává vált. A színész tehetsége abban rejlett, hogy képes volt hitelesen bemutatni azt a kettősséget, amit a történet megkövetelt: az elhagyatott, félelemmel teli gyereket, aki pillanatok alatt átváltozik zseniális stratégává. Ez a mélység tette lehetővé, hogy a nézők ne csak nevessenek a csapdákon, hanem szívből szorítsanak a kis hősnek.
2. Buzz barátnőjének fényképe valójában egy fiú volt parókában
Az egyik legviccesebb, de egyben leggyorsabban elillanó poén a filmben az, amikor Kevin beoson Buzz szobájába, és rábukkan a nagytestvér féltve őrzött titkaira. Buzz, a tipikus kamasz báty, akinek az élete a titkolózás és a szekálás, a szobája mélyén őrzi barátnőjének fényképét. Amikor Kevin megnézi a fotót, undorral grimaszol, és joggal teszi. A képen szereplő lány ugyanis meglehetősen szokatlan külsővel bír.
A kulisszatitkok szerint a produkció szándékosan döntött úgy, hogy nem használ egy igazi lány fotóját ehhez a vicchez. Ennek nagyon egyszerű oka volt: Chris Columbus rendező nem akarta, hogy egy valódi tinédzser lány arcát gúny tárgyává tegyék, még egy rövid geg kedvéért sem. A filmesek attól tartottak, hogy a kép feltűnik majd az iskolában, vagy a lány később kellemetlenségeket szenved el a film miatt.
Ezért kreatív megoldáshoz folyamodtak. Megkérték a művészeti vezető fiát, aki akkoriban még gyerek volt, hogy öltözzön be lánynak, viseljen parókát és szemüveget, majd készítettek róla egy fotót. Ez a megoldás egyszerre volt vicces, de ami még fontosabb, etikus. Így a stáb elkerülte, hogy akaratlanul is megalázzanak egy gyermeket a nyilvánosság előtt. A fiú, aki a képen szerepel, később elmondta, hogy bár a szerep rövid volt, büszke rá, hogy része lehetett ennek a karácsonyi klasszikusnak, még ha csak egy parókában is.
Ez a kis részlet tökéletesen illusztrálja a film készítőinek gondosságát és érzékenységét. A humor célja sosem mások bántása volt, hanem a helyzetkomikum kiaknázása. Buzz barátnője, vagyis a fiú parókában, azóta is az egyik leggyakrabban emlegetett apró érdekesség a film rajongói körében. Ez a részlet is hozzájárult ahhoz, hogy a film ne csak szórakoztató, hanem alapvetően jóindulatú alkotás is legyen.
3. Az öreg Marley, a szomszéd szerepe eredetileg sokkal sötétebb volt
Az öreg Marley karaktere, aki a szomszéd házban lakik, és akit a pletykák szerint gyilkosnak tartanak, kulcsfontosságú eleme Kevin érzelmi fejlődésének. A film elején Kevin (és a nézők) félnek tőle, de a történet végére kiderül, hogy Marley egy magányos, megtört ember, aki a családjától elhidegült. A kettejük közötti találkozás és Marley kibékülése a fiával az egyik legmeghatóbb pillanat a filmben.
Eredetileg azonban John Hughes forgatókönyvében Marley története sokkal sötétebb és kevésbé felemelő volt. A karaktert egy olyan figurának szánták, aki sokkal fenyegetőbb, és a film egy pontján aktívan részt vett volna Kevin terrorizálásában. Ez a korai koncepció azonban nem illett Chris Columbus víziójához, aki egy szívmelengetőbb, karácsonyi szellemiségű filmet akart készíteni.
Columbus ragaszkodott ahhoz, hogy Marley karaktere ne egy gonosztevő legyen, hanem egy félreértett lélek. Elmondása szerint a stúdió eleinte nem támogatta ezt a döntést, mondván, hogy a karakternek tisztán félelmetesnek kell lennie. Columbus azonban meggyőzte őket, hogy a karácsonyi filmeknek szükségük van a megváltás és a családi összetartozás témájára.
„Ha Marley gonosz lett volna, a film elvesztette volna a szívét. A film arról szól, hogy Kevin megtanulja értékelni a családot, és ez csak akkor működik, ha mások is megváltást nyernek a körülötte lévő világban.”
A végső vágásban Marley története egy gyönyörű mellékszállá vált, amely tökéletesen kiegészíti Kevin fő történetét. Amikor Marley elmeséli Kevinnek, hogyan vesztette el a kapcsolatot a fiával a büszkeség miatt, az a jelenet mély érzelmi rezonanciát kelt. Ez a változtatás nemcsak Marley karakterét tette emlékezetessé, hanem megerősítette a Reszkessetek, betörők! pozícióját mint igazi, szívből jövő karácsonyi klasszikus.
A színész, Roberts Blossom, aki Marleyt játszotta, zseniálisan hozta ezt a melankolikus figurát. Az ő finom, visszafogott játéka tette lehetővé, hogy a nézők eleinte féljenek tőle, majd végül együtt érezzenek vele. A karakter megváltoztatása volt az egyik legbölcsebb kreatív döntés a film történetében.
4. A McCallister-ház valós, és ma is Chicago egyik legnépszerűbb látványossága
A McCallister-házat valójában egy igazi család lakta, amely örömmel fogadta a látogatókat a film óta.
A McCallister család otthona nem csupán egy díszlet volt, hanem egy valós ház, amely Illinois államban, Winnetka elegáns külvárosában található, Chicagótól nem messze. A ház építészeti stílusa, a vörös tégla, a hatalmas ablakok és a lenyűgöző bejárat tökéletesen sugározza azt a gazdagságot és karácsonyi pompát, amit a McCallisterek képviselnek.
A forgatás idején a produkció a ház tulajdonosaival kötött megállapodást, hogy a külső és néhány belső jelenetet a valódi ingatlanban vegyék fel. Ez a ház lett a film kvintesszenciális helyszíne, amely ma már ikonikus a filmtörténelemben. A forgatás során azonban a stáb tiszteletben tartotta a tulajdonosok magánéletét, és csak a legszükségesebb mértékben avatkoztak be az épület szerkezetébe.
A ház külső képeit, a bejáratot, a konyha egy részét, a fő lépcsőházat és az emeleti folyosót valóban itt vették fel. Ez a hitelesség segítette a nézőket abban, hogy elhiggyék, Kevin valóban egyedül van ebben a hatalmas, néha ijesztő, de végső soron szeretetteljes otthonban. A ház tulajdonosai a forgatás alatt végig a helyszínen tartózkodtak, sőt, egy külön lakóegységben éltek, amíg a stáb dolgozott.
Ma a ház magántulajdonban van, és bár a rajongók nem látogathatják, a kerítésen kívülről gyakran fotózzák. A ház címe (671 Lincoln Avenue) azóta is zarándokhely a Reszkessetek, betörők! rajongói számára, különösen a karácsonyi szezonban. Érdekesség, hogy a házat 2012-ben adták el utoljára, mintegy 1,58 millió dollárért, ami jól mutatja az ingatlan értékét és presztízsét, függetlenül a filmes örökségétől.
A McCallister-ház nem csak egy helyszín, hanem maga is egy karakter a filmben. A hatalmas, labirintusszerű terek, ahol Kevin szabadon garázdálkodhatott, adták meg a film alapvető dinamikáját. A ház a gazdagság és a kényelem szimbóluma, amit Kevinnek meg kell védenie a külső veszélyekkel szemben. A kulisszatitkok közül ez az egyik leginkább kézzelfogható, hiszen a ház ma is áll, emlékeztetve minket a karácsonyi klasszikus varázsára.
5. A belső terek többségét egy régi gimnázium tornatermében építették fel
Bár a McCallister-ház külső részei és néhány belső tér valódi volt, a film nagy részét, különösen azokat a jeleneteket, ahol a csapdák működésbe léptek, egy hatalmas stúdióban kellett felvenni. A stúdió azonban nem egy hagyományos hollywoodi hangszigetelt épület volt, hanem egy elhagyatott gimnázium, a New Trier High School tornaterme és úszómedencéje Winnetkában.
A produkció azért döntött a gimnázium mellett, mert a McCallister-ház belső elrendezése rendkívül bonyolult volt, és a valós házban lehetetlen lett volna a kameramozgásokat, a nagyszabású kaszkadőrjeleneteket és a speciális effekteket kivitelezni. A tornateremben felépítették a ház replikáját, beleértve a konyhát, a pincét, és a betörők által érintett összes szobát. Ez lehetővé tette a stáb számára, hogy szétverjenek, felgyújtsanak és eláztassanak dolgokat anélkül, hogy kárt tennének a valódi ingatlanban.
A legmeglepőbb kulisszatitok talán az, hogy a McCallister pince jeleneteit, amelyet Kevin annyira utál, az iskola úszómedencéjében vették fel. Az úszómedencét teljesen lefedték, és a díszleteket úgy építették fel, hogy az a félelmetes, sötét pincére hasonlítson. Az úszómedence használata azért volt praktikus, mert a pincében zajló jeleneteknél gyakran kellett vizet használni (pl. a fűtőkazánnal kapcsolatos ijesztő effektusoknál), és a medence könnyű hozzáférést biztosított ehhez.
Az, hogy a forgatás egy gimnáziumban zajlott, különös hangulatot kölcsönzött a produkciónak. A színészek és a stáb elszigetelten dolgozhattak, ami segítette a fókuszálást. Ez a fajta kreatív logisztika mutatja, hogy a filmkészítők milyen leleményesen oldották meg a gyakorlati problémákat, hogy életre kelthessék a McCallister-ház varázslatos, de veszélyes belső világát.
6. A tarantula a Marv arcán teljesen igazi volt, és hihetetlen precizitást igényelt
Az egyik legemlékezetesebb és leginkább gyomorforgató pillanat a filmben az, amikor Marv (Daniel Stern) belép Kevin testvérének szobájába, és a szoba őrzője, egy hatalmas tarantula mászik rá az arcára. Marv reakciója, a néma, pánikba esett sikoly, a filmtörténelem egyik legviccesebb, de egyben legfélelmetesebb jelenete.
Ez a jelenet nem CGI vagy speciális effekt volt: a tarantula teljesen valós volt. Daniel Stern, a színész, aki Marvot alakította, rendkívül profi módon állt a feladathoz, annak ellenére, hogy a pókfóbiája nem volt teljesen ismeretlen számára. A stáb természetesen minden biztonsági óvintézkedést megtett a jelenet felvételekor, de a kihívás óriási volt.
A kulisszatitkok szerint a jelenetet egyetlen felvétellel, hihetetlen precizitással kellett rögzíteni. A tarantulát egy állatidomár helyezte Daniel Stern arcára. A színésznek teljesen mozdulatlannak kellett maradnia, és ami a legfontosabb: nem kiabálhatott. A pók ugyanis rendkívül érzékeny a rezgésekre és a hangokra, és ha Stern valóban sikoltozott volna, az a pókot megijeszthette volna, ami akár harapáshoz is vezethetett volna.
Ezért a stáb úgy döntött, hogy Daniel Sternnek csak mímelnie kell a sikolyt. A hangot (a hírhedt, hosszan tartó, magas hangú sikolyt) utólag vették fel, amikor a pók már biztonságban volt. Stern elmondása szerint ez volt az egyik legnehezebb színészi feladat, amit valaha kapott, hiszen természetes reakciója a sikítás lett volna.
„Amikor a pók az arcomon volt, az adrenalin úgy száguldott a testemben, hogy alig bírtam mozdulatlan maradni. Azt mondták, ha kiabálok, a pók megijed és megharap. A néma sikoly volt a legfélelmetesebb dolog, amit valaha csináltam.”
Ez a jelenet nemcsak a film humorát emelte, hanem a Reszkessetek, betörők!-et is beírta a filmes történelembe, mint a praktikus effektek és a színészi bátorság példáját. A karácsonyi klasszikus nézése közben érdemes erre a rendkívüli pillanatra is gondolni, amikor Daniel Stern a művészetért szó szerint a fenevaddal nézett farkasszemet.
7. Joe Pesci (Harry) szándékosan kerülte Macaulay Culkint a forgatás alatt
A Harryt alakító Joe Pesci, aki leginkább a maffiafilmekből és Martin Scorsese alkotásaiból ismert (pl. Nagymenők, Dühöngő bika), meglepő választásnak tűnt egy karácsonyi vígjátékhoz. Pesci azonban rendkívüli professzionalizmussal állt a feladathoz, és karaktere hitelességének érdekében egy szokatlan módszert alkalmazott a forgatás alatt, különösen, ami a fiatal Macaulay Culkinnal való kapcsolatát illeti.
Pesci úgy döntött, hogy szándékosan távolságot tart Culkintól a kamerákon kívül. Azt akarta, hogy Kevin karaktere valóban féljen Harrytől. Ha a forgatási szünetekben barátkozott volna a kisfiúval, az gyengíthette volna a feszültséget és a hitelességet a közös jelenetekben. Pesci azt akarta, hogy Culkin őt ne mint Joe-t, a kedves kollégát lássa, hanem mint Harryt, a veszélyes betörőt.
Ez a módszer nem a rosszindulatból fakadt, hanem a színészi módszer része volt. Pesci alig beszélt Culkinnal a forgatás alatt, és ha mégis, akkor is rövid, mogorva mondatokban kommunikált. Culkin később is megerősítette, hogy Joe Pesci ijesztő volt a forgatáson, ami tökéletesen segítette őt abban, hogy a félelem hiteles legyen a vásznon.
Egy alkalommal a forgatás során, amikor Harry megpróbálja megharapni Kevin ujját, Pesci véletlenül valóban megharapta Culkint. Bár a harapás nem volt szándékos, és Pesci azonnal bocsánatot kért, a színészi elszántsága és a jelenet intenzitása megmutatja, mennyire elkötelezett volt a szerep iránt. Ez a kis incidens is hozzájárult ahhoz, hogy a két betörő fenyegetése teljesen valósnak tűnjön.
A kulisszatitkok arról árulkodnak, hogy Pesci karakterének kidolgozása során a komédia és a sötét humor határán egyensúlyozott. Annak ellenére, hogy a betörők rengeteg fizikai sérülést szenvednek, Pesci és Daniel Stern játéka adja a filmnek azt a feszültséget, ami nélkül a humor sem működne. Pesci távolságtartó viselkedése a forgatáson kulcsfontosságú volt a film sikeréhez.
8. A porcelán díszek, amire Kevin rálép, valójában ehető cukorüvegből készültek
A porcelán díszek ehető cukorüvegből készültek, így a forgatás során senki sem sérült meg rálépéskor.
A Kevin által felállított csapdák sorozata a film csúcspontja. Bár a betörők sérülései rajzfilmszerűek és túlzóak, a nézők mégis elszörnyednek a fájdalomtól, amit Harry és Marv elszenved. Az egyik leghíresebb és legfájdalmasabbnak tűnő csapda az, amikor Harry mezítláb rálép az ablak alatt szétszórt karácsonyi díszekre.
Természetesen a színészek biztonsága érdekében a produkció nem használhatott igazi, éles üvegből készült díszeket. A kulisszatitkok szerint a stáb cukorüvegből készült replikákat használt. A cukorüveg, vagy más néven cukorkristály, egy speciális anyag, amelyet a filmes speciális effektekhez használnak. Úgy néz ki, mint a valódi üveg, de nagyon törékeny, és ha rálépnek, apró, nem éles darabokra hullik szét, elkerülve ezzel a színészek sérülését.
A jelenetet nagyon aprólékosan tervezték meg. A díszeket a forgatási szünetekben frissen készítették, és gondosan szétszórták a padlón. A színészeknek, Joe Pescinek és Daniel Sternnek, speciális védőtalpú cipőt kellett viselniük a felvételek nagy részében. Azonban abban a pillanatban, amikor Harry rálép a díszekre, a kamerák a lehető legközelebbi szögből vették fel a lábát, hogy a fájdalom hitelesnek tűnjön.
A vágás és a hangmérnöki munka tette ezt a jelenetet igazán hatásossá. A roppanó hang és Pesci hiteles fájdalomkiáltása olyan érzetet kelt, mintha valódi üvegen lépkedne. Érdekesség, hogy a betörők sérüléseinek reális következményei a filmben sosem jelennek meg, ami megtartja a film könnyed, vígjáték jellegét. Ha a valóságban ilyen sérüléseket szenvedtek volna, valószínűleg azonnal kórházba kerültek volna.
Ez a cukorüveges megoldás tipikus példája annak, hogyan használja a filmipar a leleményességet a biztonság és a vizuális hitelesség összeegyeztetésére. A Reszkessetek, betörők! tele van hasonló, trükkös megoldásokkal, amelyek miatt a film a mai napig frissnek és szórakoztatónak hat.
9. A film eredetileg a Warner Bros.-hoz tartozott, de egy költségvetési vita miatt került a 20th Century Foxhoz
A Reszkessetek, betörők! sikerének története tele van véletlenekkel és stúdióváltásokkal. Eredetileg a film a Warner Bros. stúdió gondozásában indult, akik John Hughes produceri szerződésének köszönhetően birtokolták a jogokat. Hughes meggyőzte a stúdiót, hogy támogassák a projektet, és a kezdeti költségvetést 10 millió dollárra becsülték.
Azonban ahogy a forgatókönyv és a casting haladt előre, Chris Columbus rendező és Hughes úgy érezték, hogy a filmnek szüksége van nagyobb költségvetésre a minőség biztosítása érdekében, különösen a speciális effektek és a díszletek miatt. Columbus egyeztetett a Warner Bros.-szal, és felvázolta, hogy a film reális költségvetése inkább 14-15 millió dollár körül mozogna.
A Warner Bros. elutasította a költségvetés emelését, és ragaszkodott a 10 millió dolláros kerethez, azzal érvelve, hogy egy gyerekekről szóló karácsonyi vígjáték nem éri meg a nagyobb befektetést. Hughes, aki rendkívül elégedetlen volt a stúdió szűk látókörével, titokban elvitte a forgatókönyvet a 20th Century Foxhoz. A Fox azonnal felismerte a forgatókönyvben rejlő potenciált, és elfogadta a 14,7 millió dolláros költségvetést.
A Warner Bros. csak akkor jött rá a hibájára, amikor már késő volt. Mivel a film gyártása még nem kezdődött el hivatalosan, és Hughes a Foxnál is szerződésben állt, a jogok átruházása viszonylag gyorsan megtörtént. A film végül a 20th Century Fox égisze alatt készült el, és a bemutató után azonnal hatalmas sikert aratott, világszerte több mint 476 millió dollárt termelve. Ezzel a Reszkessetek, betörők! lett 1990 legjövedelmezőbb filmje, és hosszú időre a legtöbbet hozó vígjáték.
Ez a történet klasszikus példája annak, hogyan hibázhatnak a nagy stúdiók, ha nem látják meg egy projekt valódi értékét. A Warner Bros. azóta is bánja, hogy elengedte ezt a karácsonyi klasszikust, míg a Foxnak ez a film jelentette az egyik legnagyobb pénzügyi sikerét az évtizedben.
10. A repülőgépes jelenetek nagy részét valódi repülőgépen vették fel, de nem a McCallister család gépén
A film cselekményének alapja az, hogy a McCallister család elfelejti Kevint a chicagói otthonukban, miközben ők Párizsba repülnek a karácsonyi vakációra. A repülőtéri és a repülőgépes jelenetek kritikus fontosságúak a történet szempontjából, hiszen ezek teremtik meg a távolságot és a kétségbeesést, ami a történetet hajtja.
A kulisszatitkok szerint a stáb nem épített díszletet a repülőgép belső teréhez. Ehelyett egy valódi, leselejtezett Boeing 767-es repülőgépet béreltek, amelyet a Los Angeles-i Van Nuys repülőtéren tároltak. A forgatás nagy részét ebben a repülőgépben végezték, ami rendkívül zsúfolt és kihívásokkal teli volt a színészek és a stáb számára.
Azonban a repülőgép, amit a McCallister család használt a filmben (egy American Airlines gép), nem azonos azzal, amit a belső felvételekhez használtak. A produkció gondosan ügyelt arra, hogy a belső terek luxusérzetet keltsenek, ami illik a család vagyonához. A repülőtéri jeleneteket pedig a Chicago O’Hare Nemzetközi Repülőtéren vették fel, ami hozzáadott a film hitelességéhez, hiszen a McCallisterek valóban Chicagóból indultak.
A repülős jelenetek felvétele azért volt nehéz, mert a valódi repülőgépen a tér korlátozott volt, és a kamerákat nehezen lehetett mozgatni. Chris Columbusnak és a stábjának rendkívül kreatívnak kellett lenniük a világítás és a kameraszögek terén, hogy a jelenetek ne tűnjenek szűkösnek. Catherine O’Hara (Kate McCallister) elmondása szerint a repülőgépes jelenetek forgatása volt a legkimerítőbb része a munkának, mivel szűk helyen kellett folyamatosan a kétségbeesett anyát játszani.
Ez a tény is rávilágít arra, hogy a film készítői a hitelességre törekedtek, még a legkomikusabb szituációkban is. A valódi helyszínek és a repülőgép használata segített abban, hogy a nézők teljesen beleéljék magukat a McCallister család kaotikus utazásába.
11. John Candy cameója mindössze egy nap alatt készült, és nagyrészt improvizáció volt
John Candy, a kanadai komikus legenda, aki Gus Polinskit, a Polka Királyt alakította, rendkívül rövid, de annál emlékezetesebb szerepet kapott a filmben. Gus Polinski az a kedves, de kissé idegesítő zenész, aki felajánlja Kate McCallisternek, hogy elviszi Chicagóból Párizsba tartó útján, miután az anya elakad a Scranton Nemzetközi Repülőtéren.
Candy és John Hughes régóta jó barátok és munkatársak voltak, együtt dolgoztak olyan klasszikusokon, mint a Repülők, vonatok, autók. Amikor Hughes felkérte Candyt a cameo szerepre, a színész azonnal igent mondott, annak ellenére, hogy rendkívül zsúfolt volt a naptárja.
A kulisszatitkok közül ez az egyik legmegdöbbentőbb: John Candy teljes szerepét mindössze egyetlen nap alatt vették fel. Sőt, a forgatókönyv csak vázlatos volt. Candy, aki a improvizáció nagymestere volt, szinte az összes dialógust improvizálta, beleértve a polka zenekarral kapcsolatos történeteket, a fogászati beavatkozásról szóló anekdotát, és azokat a zavarba ejtő, de kedves megjegyzéseket, amelyekkel Kate-et bombázza.
Chris Columbus rendező elmondása szerint John Candy annyira zseniális volt a helyszínen, hogy alig kellett beavatkozniuk. Csak hagyták, hogy a komikus tehetsége vezesse a jelenetet. Candy képessége, hogy szívmelengetővé tegye a legidegesítőbb karaktert is, tökéletesen illett a film szellemiségéhez. Gus Polinski karaktere a kedvesség és a karácsonyi szolidaritás szimbólumává vált, aki segít a kétségbeesett anyának hazajutni.
„John Candy zseni volt. Azt mondtam neki: ‘Csak légy önmagad, Gus Polinski. Légy a legidegesítőbb, de legkedvesebb ember, akit valaha láttál.’ Aztán csak hagytuk, hogy a kamera forogjon. A film egyik legemlékezetesebb része az ő munkája.”
A Candy-féle cameo nemcsak humoros, hanem érzelmileg is fontos, mert bemutatja, hogy a karácsony szelleme hogyan hozza össze az embereket a legváratlanabb helyzetekben. Ez a gyors és improvizatív munka is hozzájárult ahhoz, hogy a Reszkessetek, betörők! egy igazi, spontán módon szórakoztató karácsonyi klasszikus legyen.
12. Az „Angyalok piszkos lelkekkel” című gengszterfilm soha nem létezett
Az „Angyalok piszkos lelkekkel” című gengszterfilm egy fiktív alkotás, amely sosem készült el, de nagy hatással volt a kultúrára.
A film egyik legviccesebb visszatérő eleme az a fekete-fehér gengszterfilm, amelyet Kevin előszeretettel néz, és amelynek dialógusait (különösen a „Tartsd meg az aprót, te mocskos állat!” sort) felhasználja a betörők megtévesztésére. A film címe: Angels with Filthy Souls (Angyalok piszkos lelkekkel), és annyira hitelesnek tűnik, hogy sok néző azt feltételezte, hogy ez egy valódi, régi hollywoodi gengszterfilm.
A valóság azonban az, hogy az Angels with Filthy Souls (és a folytatása, a Angels with Even Filthier Souls, ami a Reszkessetek, betörők! 2.-ben tűnik fel) teljes mértékben a Reszkessetek, betörők! produkciójának kreációja. Chris Columbus és a stáb úgy döntött, hogy a film hitelessége érdekében nem használnak egy létező filmet, hanem létrehoznak egy saját, rövid, de tökéletesen hitelesnek tűnő 1940-es évekbeli stílusú noir paródiát.
A forgatott jeleneteket mindössze egyetlen nap alatt vették fel. Az operatőrök és a díszlettervezők gondosan utánozták a régi filmek stílusát: a kontrasztos fekete-fehér világítást, a drámai árnyékokat, a jellegzetes beszédmódot és a korabeli jelmezeket. A színészek, akik a gengsztereket játszották, tökéletesen utánozták a klasszikus hollywoodi színészi stílust.
A filmkészítők zsenialitása abban rejlett, hogy felismerték: a modern nézők könnyen beazonosítják a klasszikus film noir kliséket. A rövid, alig egyperces jelenet tökéletesen illeszkedett a történetbe, és Kevin fegyverévé vált. Amikor Kevin a betörők megtévesztésére használja a felvételt, az a nézők számára is azonnal felismerhető, hogy a kis zseni milyen módon manipulálja a helyzetet.
Ez a kulisszatitok is rávilágít arra a gondosságra és részletgazdagságra, amellyel John Hughes és Chris Columbus dolgozott. Nem elégedtek meg egy egyszerű utalással, hanem egy teljes, bár rövid fiktív filmet hoztak létre, amely azóta is a karácsonyi klasszikus egyik legikonikusabb eleme.
13. Macaulay Culkin zseniális térképe
Amikor Kevin rájön, hogy a betörők valóban el akarják rabolni a McCallister-ház kincseit, zseniális tervet eszel ki. Ehhez elkészít egy részletes, kézzel rajzolt térképet a házról, amelyen jelöli a csapdák helyét. Ez a térkép nem csupán egy kellék volt, hanem a film egyik legfontosabb vizuális eleme, amely bemutatja Kevin stratégiai gondolkodását.
A kulisszatitkok szerint a produkció fontolóra vette, hogy egy professzionális grafikus készítse el a térképet, de végül Macaulay Culkin felajánlotta, hogy ő maga rajzolja meg. Culkin, aki akkoriban még csak tízéves volt, rendkívül komolyan vette a feladatot. A térkép, amit a filmben látunk, valóban az ő munkája, amely tökéletesen tükrözi egy gondos, de mégis gyerekes rajzoló stílusát. A vonalak vastagok, a jelölések kissé pontatlanok, de a lényeg, a csapdák elhelyezkedése világos.
Chris Columbus rendező imádta a térképet, mert az hitelessé tette a jelenetet. Egy igazi gyerek rajza volt, ami illeszkedett ahhoz a lelkesedéshez, amellyel Kevin a „hadműveletet” vezette. Ez a térkép azóta is kultikus tárgy a rajongók körében, és gyakran szerepel a filmhez kapcsolódó kiállításokon.
Ez a kis részlet, miszerint a főszereplő maga rajzolja meg a kulcsfontosságú kelléket, sokat elárul a forgatás hangulatáról és a fiatal színész kreativitásáról. Culkin nem csak eljátszotta Kevint, hanem aktívan részt vett a karakter belső világának megteremtésében. A térkép a gyermeki leleményesség és a karácsonyi védekezés szimbólumává vált.
14. A McCallister család neve a valóságban is létezett a chicagói régióban
John Hughes, a forgatókönyvíró, arról volt híres, hogy a valós életből merített ihletet a karaktereinek és helyszíneinek elnevezéséhez. A McCallister név sem véletlen választás volt. Hughes, aki maga is Chicagóban élt és dolgozott, gyakran használt helyi neveket és utalásokat a munkáiban, hogy a filmjei hitelesebbek és a nézők számára ismerősebbek legyenek.
A kulisszatitkok szerint a McCallister név egy valódi chicagói család neve volt, akiket Hughes ismert. Bár a filmbeli család és a valós család között nem volt közvetlen kapcsolat, a névválasztás hozzájárult ahhoz, hogy a történet gyökerei szilárdan a chicagói külvárosok valóságában legyenek. Ez a Hughes-féle aprólékosság tette lehetővé, hogy a film egyszerre legyen mesebeli és valóságos.
Emellett a McCallister család tagjainak nevei is reflektálnak a tipikus amerikai középosztálybeli névadási szokásokra: Peter, Kate, Buzz, Megan, Jeff, Linnie és Kevin. Ezek a nevek tökéletesen illeszkednek ahhoz a kényelmes, kissé kaotikus, nagy család képéhez, amelyet a film bemutat. A névválasztás apró, de fontos tényező volt a film globális sikerében, mivel a nézők könnyen azonosulhattak a karakterekkel.
A film egészében megfigyelhető, hogy Hughes mennyire ügyelt a részletekre. A McCallister-ház címe, a Chicago O’Hare repülőtér használata, és a chicagói akcentusok mind-mind hozzájárultak ahhoz a hitelességhez, ami a karácsonyi klasszikus egyik erőssége. A McCallister név ma már elválaszthatatlanul összefonódott a karácsonyi filmművészettel.
15. Chris Columbus eredetileg nem akarta megrendezni a filmet
Bár Chris Columbus neve ma már összefonódott a Reszkessetek, betörők!-kel, és ő rendezte a folytatást is, a kezdeti fázisban egyáltalán nem ő volt a projekt élére szánt jelölt. Sőt, Columbus majdnem elutasította a lehetőséget, mivel éppen egy másik, John Hughes által írt filmen dolgozott, ami végül nem valósult meg.
Columbus eredetileg a Karácsonyi vakáció (National Lampoon’s Christmas Vacation) rendezésére készült, szintén Hughes forgatókönyve alapján. Azonban kreatív nézeteltérések merültek fel közte és Chevy Chase főszereplő között, ami miatt Columbus visszalépett a projektből. Hughes, aki nagyra tartotta Columbus munkáját, azonnal felajánlotta neki a Reszkessetek, betörők! rendezését, miután a Warner Bros. zöld utat adott a projektnek.
Columbus eleinte habozott. A Karácsonyi vakációval kapcsolatos rossz tapasztalatai miatt tartott attól, hogy ismét egy karácsonyi vígjátékot rendezzen. Végül azonban a forgatókönyv zsenialitása meggyőzte. Különösen az a kettősség ragadta meg, hogy a film egyszerre tud szívmelengető lenni (a Marley-szál) és vadul komikus (a csapdák).
A döntés, hogy elvállalja a rendezést, fordulópontot jelentett Columbus karrierjében. Az ő vizuális stílusa, amely ötvözi a mesebeli esztétikát a szívélyes családi drámával, tökéletesen illett Hughes forgatókönyvéhez. Columbus rendezése emelte a filmet a puszta vígjáték szintjéről a karácsonyi klasszikus státuszába. Nélküle a film valószínűleg egy sokkal sötétebb, kevésbé szívmelengető alkotás lett volna.
16. A film rendkívüli sikere megváltoztatta a karácsonyi filmek műfaját
Amikor a Reszkessetek, betörők! 1990 novemberében a mozikba került, senki sem számított arra, hogy milyen dominanciával fogja uralni a pénztárakat. A film hatalmas, váratlan siker lett, és hosszú ideig tartotta a legtöbbet hozó vígjáték címét. De a pénzügyi siker mellett a film kulturális hatása is óriási volt, és örökre megváltoztatta a karácsonyi filmek műfaját.
Korábban a karácsonyi filmek általában vagy szívszorító családi drámák (pl. Az élet csodaszép), vagy szimpla, felnőttorientált vígjátékok (pl. Karácsonyi vakáció) voltak. A Reszkessetek, betörők! bevezette a gyerek által vezérelt, akciódús karácsonyi vígjátékot. Ez a film bebizonyította, hogy a családi filmek, amelyek a gyerekek szemszögéből mutatják be az eseményeket, óriási kereskedelmi potenciállal bírnak.
A film sikere nyomán számos stúdió próbálta lemásolni a formulát, ami a ’90-es években a gyerekek által elkövetett csínytevések és a betörők elleni védekezés témájú filmek hullámát indította el. Bár sokan próbáltak hasonló filmet készíteni, senki sem tudta megismételni a Reszkessetek, betörők! egyedi varázsát, amely a félelem, a humor és a szív tökéletes egyensúlyán alapult.
A film mára megkerülhetetlen karácsonyi klasszikus, amelynek ismétlése évente garantált nézettséget hoz a televíziós csatornáknak világszerte. A kulisszatitkok és a film története bizonyítják, hogy a véletlenek, a kreatív döntések és a tökéletes casting együttesen alkották meg azt a popkulturális jelenséget, ami Macaulay Culkin és a McCallister család története.
Gyakran ismételt kérdések a McCallister-ház titkairól
1. Ki volt a legfiatalabb színész, aki kulcsszerepet kapott a filmben? 👶
A legfiatalabb, aki kulcsszerepet kapott, természetesen Macaulay Culkin volt, aki a forgatás idején 10 éves volt. Az ő gyermeki sármja és profizmusa volt a film sikerének alapja. A szerepet John Hughes kifejezetten rá írta, de a rendező, Chris Columbus, mégis több mint 200 gyereket hallgatott meg, mielőtt véglegesítették a döntést.
2. Valóban megsérültek a színészek a csapdák miatt? 🤕
Nem, a színészek nem sérültek meg súlyosan. A produkció rendkívül szigorú biztonsági intézkedéseket foganatosított. A legtöbb veszélyesnek tűnő csapda, mint például a forró kilincs, vagy a festékes dobozok, kaszkadőrök bevonásával és speciális effektekkel készült. A törött karácsonyi díszek például ehető cukorüvegből készültek, hogy elkerüljék Joe Pesci (Harry) sérülését.
3. Létezik-e az “Angyalok piszkos lelkekkel” című film? 🎬
Nem, az Angels with Filthy Souls (Angyalok piszkos lelkekkel) című fekete-fehér gengszterfilm, amelyet Kevin néz, és amelyet a betörők megtévesztésére használ, teljes mértékben fiktív. A filmhez készült rövid, régi hollywoodi stílusú jeleneteket a Reszkessetek, betörők! stábja forgatta, hogy hitelesnek tűnjön a korabeli gengszterfilmek paródiája.
4. Miért kerülte Joe Pesci Macaulay Culkint a forgatáson? 😠
Joe Pesci (Harry) szándékosan távolságot tartott Macaulay Culkinnal a forgatási szünetekben. Ez egy módszeres színészi döntés volt, hogy Kevin karaktere valóban féljen Harrytől. Pesci azt akarta, hogy a kettejük közötti feszültség valós legyen a vásznon, ezért került minden barátkozást a kamerákon kívül.
5. Hol található a McCallister-ház valójában? 🏡
A McCallister-ház valós épület, amely az Egyesült Államokban, Illinois államban, Chicago elegáns külvárosában, Winnetkában található (671 Lincoln Avenue). Bár a külső felvételeket és néhány belső jelenetet itt vettek fel, a veszélyes akciójelenetekhez szükséges belső díszleteket egy közeli, elhagyatott gimnázium tornatermében építették fel.
6. John Candy szerepe valóban improvizáció volt? 🎤
Igen, John Candy (Gus Polinski, a Polka Király) cameo szerepének nagy része improvizáció volt. A forgatókönyv csak vázlatos volt, és Candy, aki improvizációs zseni volt, mindössze egy nap alatt vette fel az összes jelenetét. A rendező, Chris Columbus, hagyta, hogy a komikus tehetsége vezesse a dialógusokat.
7. Mi volt a legszokatlanabb kellék, amit használtak a forgatáson? 🕷️
A legszokatlanabb kellék a tarantula volt, ami Marv (Daniel Stern) arcán mászkált. A pók valódi volt. Daniel Sternnek meg kellett mímelnie a sikolyt, mivel a hangos kiáltás megijeszthette volna a pókot. A sikoly hangját utólag, biztonságos körülmények között vették fel.
Leave a Comment