Ahogy közeledik a tavasz, a magyar konyhákban egyre izgalmasabb készülődés veszi kezdetét. A nagyböjt csendes napjai után, a feltámadás örömét hirdető húsvéti asztal központi szereplője kétségkívül a sonka. Ez nem csupán egy étel, hanem a tradíció, a család és a bőség szimbóluma. A tökéletes ünnepi pillanatok alapja azonban már jóval a főzés előtt eldől: a vásárlás pillanatában. Egy rosszul megválasztott, túlsózott vagy művi ízű darab képes beárnyékolni az egész ünnepet. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy tudatosan, szakértő szemmel válasszuk ki azt a darabot, amely méltó a húsvéti reggeli fénypontjához. Nézzük meg, hogyan tehetjük felejthetetlenné az ünnepi ízeket már a hentesnél állva!
A húsvéti sonka kulturális háttere: miért olyan fontos a minőség?
A sonka kiválasztásának művészete Magyarországon mélyen gyökerezik. Történelmileg a sonka a tél végi disznóvágások utolsó, legtovább eltartható kincse volt, amelyet gondosan őriztek az ünnepi asztalra. Ez a hagyomány ma is él, hiszen a húsvéti sonka nem szimpla felvágott, hanem egy rituálé része. Ha a választásunk a legmagasabb minőségű sonkára esik, nemcsak az ízlelőbimbóinknak teszünk jót, de a generációkon átívelő gasztronómiai örökségünket is ápoljuk. A minőség itt egyenlő a tisztelettel: tisztelettel az állat, a feldolgozó, és a családunk iránt.
Sokan esnek abba a hibába, hogy az utolsó pillanatban, rohanva kapnak le egy vákuumcsomagolt, ismeretlen eredetű terméket a szupermarket polcáról. Ez a spórolás azonban szinte mindig megbosszulja magát. A hagyományos, lassú eljárással készült sonka ízvilága összehasonlíthatatlanul gazdagabb, textúrája finomabb, és ami a legfontosabb: nem tartalmaz felesleges adalékanyagokat. A húsvéti sonka kiválasztása tehát nem pénztárca kérdése, hanem idő- és figyelemráfordítás kérdése.
A húsvéti sonka minősége nem csak ízélményt nyújt, hanem a családunk iránti gondoskodásunkat is kifejezi. Válasszunk olyat, ami méltó az ünnep fényéhez!
A sonka anatómiája: melyik rész a legmegfelelőbb?
Amikor sonkát vásárolunk, sokféle vágással találkozhatunk, és nem mindegyik alkalmas ugyanarra a célra. A „sonka” gyűjtőfogalom, amely többféle sertéshús darabot is takarhat, melyeket sózás és füstölés útján tartósítottak. A tudatos vásárláshoz elengedhetetlen a különböző típusok ismerete.
A hagyományos combsonka (paraszt sonka)
Ez a klasszikus választás. A combsonka a sertés hátsó lábának felső része, amely a legizmosabb, leginkább textúrált részt jelenti. Általában csonttal együtt, egészben füstölik, ami rendkívül gazdag ízt kölcsönöz neki. Ez a típus igényli a leghosszabb főzési időt, de az eredmény egy lédús, omlós hús, amely méltán áll az ünnepi asztal középpontjában. Ha egy igazi, autentikus húsvéti élményre vágyunk, a csontos paraszt sonka a nyerő választás.
Kötözött sonka és lapocka
A kötözött sonka általában csont nélküli comb, amelyet hálóba vagy zsineggel kötnek össze, így könnyebb szeletelni. Bár praktikus, érdemes figyelni a kötözött sonka esetében a hús eredeti szerkezetére. Ha a termék túl szabályos, gyanakodhatunk arra, hogy több darabból préselték össze, ami rontja az ízélményt. A lapocka szintén kedvelt húsvéti alternatíva, különösen, ha kisebb a család, vagy ha kisebb, könnyebben kezelhető darabot szeretnénk. A lapocka általában valamivel zsírosabb, mint a comb, ami a főzés során extra szaftosságot biztosít.
Csülök és tarja
Bár nem ez a leggyakoribb húsvéti főétel, a füstölt csülök és a füstölt tarja is szóba jöhet kiegészítőként vagy alternatívaként. A csülök rendkívül magas zselatin tartalmú, ami főzés után gazdag, ragacsos textúrát eredményez. A tarja zsírosabb, márványozottabb, így különösen finom, ha vékony szeletekre vágjuk és hidegen fogyasztjuk. A választásnál mindig gondoljuk át, hogyan fogjuk felhasználni a húst: a hidegtálra vékonyan szeletelhető tarja, míg az ünnepi főételként a combsonka illik leginkább.
A gyártási folyamat titkai: sózás, pácolás és füstölés
A sonka minőségét alapvetően a feldolgozás módja határozza meg. A vásárlásnál ne csak a végeredményt, hanem a mögötte lévő technológiát is vizsgáljuk. A hagyományos eljárások időigényesek, de garantálják a mély, komplex ízeket és a tökéletes állagot.
Száraz sózás kontra páclé
A sózás a tartósítás alapja. Két fő módszer létezik: a száraz sózás és a páclé használata. A száraz sózás során a húst durva sóval dörzsölik be, majd hagyják pihenni hetekig. Ez a módszer a leglassabb, de a hús a sózás során a saját nedvességének egy részét elveszíti, így koncentráltabb, intenzívebb ízt kapunk. Az igazi, prémium minőségű paraszt sonkák általában száraz sózással készülnek.
Ezzel szemben a páclé (vizes sóoldat) használata gyorsabb. A húst ebbe az oldatba merítik, vagy gyakran injektálják is bele. Bár ez a módszer költséghatékonyabb és gyorsabb, a hús sok vizet vesz fel, ami hígítja az ízt és megváltoztatja az állagot. Éppen ezért, ha a címkén „víz hozzáadása” szerepel, vagy a sonka szokatlanul nagy, az arra utalhat, hogy páclé felhasználásával készült, ami a minőség rovására mehet.
A pácsó szerepe: nitrites sók
A sonka rózsaszín színét és tartósságát a pácsó, azaz a nátrium-nitritet (E250) tartalmazó só biztosítja. Bár a nitrit használata vitatott, a megfelelő mennyiségben történő alkalmazása elengedhetetlen a botulizmus (egy súlyos ételmérgezés) megelőzéséhez, és a hús színének megőrzéséhez. A vásárlásnál keressük azokat a termékeket, amelyek a minimális, szabályozott mennyiségű pácsót használják, vagy még inkább, ha rendelkezésre állnak, a nitritmentes, kizárólag tengeri sóval érlelt, hosszabb ideig füstölt alternatívákat, bár ezek ritkábbak és drágábbak.
A hagyományos, száraz sózással készült sonkák nem csak finomabbak, de kevesebb vizet tartalmaznak, így a nettó húsélmény sokkal intenzívebb.
A füstölés művészete: hideg vs. meleg
A füstölés adja meg a sonka karakterét. A két fő eljárás a hideg és a meleg füstölés.
| Jellemző | Hideg füstölés (Hagyományos) | Meleg füstölés (Gyorsított) |
|---|---|---|
| Hőmérséklet | 18–25 °C | 50–80 °C |
| Időtartam | Több nap, akár hetek | Néhány óra |
| Eredmény | Intenzív aroma, hosszú eltarthatóság, sötétebb szín | Enyhébb íz, rövidebb eltarthatóság, gyorsabb elkészülés |
| Felhasználás | Prémium, paraszt sonkák | Ipari, gyorsan előállított termékek |
A hagyományos, hideg füstölés bükkfával vagy gyümölcsfával történik, amely lassan, mélyen átjárja a húst, konzerválva azt. Ez a folyamat biztosítja azt a jellegzetes, fanyar, de kellemes füstaromát, amit a legtöbb magyar keres húsvétkor. Kerüljük azokat a termékeket, amelyek „füstaroma” hozzáadásával készültek – ez mesterséges ízesítést jelent, ami soha nem ér fel az igazi, hagyományos füstölt ízzel.
A vásárlás pillanata: mire figyeljünk a pultnál?
A boltban vagy a piacon állva számos külső jel utal a sonka minőségére. Ne féljünk megvizsgálni, sőt, ha lehet, meg is szagolni a kiválasztott darabot.
1. A vizuális ellenőrzés: szín és textúra
A jó minőségű sonka színe a halvány rózsaszíntől a mélyebb vörösig terjedhet, de ennek egységesnek kell lennie. A szürke, foltos, vagy éppen túl élénk, mesterségesnek tűnő szín intő jel lehet. Figyeljünk a hús szerkezetére is: a rostoknak jól láthatónak kell lenniük, nem szabad, hogy a hús pépesnek vagy szétesőnek tűnjön. Ha a felület nedves, nyálkás, vagy túlságosan fényes, az a nem megfelelő tárolásra vagy túlzott víztartalomra utal.
A külső zsírréteg vastagsága is fontos. A zsír a sonka ízének hordozója és a hús szaftosságának őrzője. A tökéletes húsvéti sonka rendelkezik egy szép, fehér, egyenletes zsírréteggel. Ez a zsír főzéskor megolvad, és belesimul a hús rostjai közé. Ne válasszunk olyan darabot, amelyről a zsírt teljesen eltávolították, mert száraz lesz a végeredmény.
2. Az illat tesztje
Bár a csomagolt termékeknél ez nehéz, ha van rá mód, szagoljuk meg a sonkát. A jó minőségű füstölt sonka illata kellemesen füstös, enyhén sós, és tiszta húsra emlékeztet. Kerüljük azokat a darabokat, amelyeknek savanyú, fojtogatóan füstös (túl sok füstaroma), vagy kellemetlenül dohos szaga van. Az illat az egyik legbiztosabb jelzője annak, hogy a sonka megfelelően lett-e érlelve és tárolva.
3. A tapintás és a tömörség
A sonkának feszesnek, tömörnek kell lennie. Ha megnyomjuk, a hús ne maradjon behorpadva, hanem rugalmasan térjen vissza eredeti formájába. A laza, puha szerkezet gyakran arra utal, hogy a húst túl sok vízzel injektálták, vagy nem megfelelően érlelték. Egy igazi, hagyományosan készült sonka súlyát tekintve is masszív, hiszen a száraz sózás során vesztett a víztartalmából.
A sonka nem lehet gumiszerű vagy szivacsos. A tömörség a minőségi érlelés és a helyes sótartalom garanciája.
Mangalica sonka: a prémium választás
Az elmúlt években a mangalica sonka egyre népszerűbbé vált, és joggal tekinthető a húsvéti asztal luxusának. A mangalica húsának szerkezete és zsírtartalma jelentősen eltér a hagyományos fehér sertésétől, ami kivételes ízélményt nyújt.
A mangalica zsírja magasabb telítetlen zsírsavtartalommal bír, ami puhábbá teszi, és alacsonyabb hőmérsékleten olvad. Ez a zsír felel a hús márványozottságáért, amely sütés és főzés közben szaftossá teszi a sonkát. Míg a hagyományos sertéshús zsírját sokan levágják, a mangalicánál ez a zsír a legértékesebb része az egész darabnak.
Ha mangalica sonkát választunk, készüljünk fel arra, hogy az ára magasabb lesz. Ez azonban tükrözi a lassú növekedést, a tartási körülményeket és a hús kiváló minőségét. Keressük azokat a termékeket, amelyek igazoltan magyar mangalica tenyésztésből származnak, és hagyományos eljárással, hosszú ideig érlelve készültek.
A mangalica sonka vásárlásának sajátos szempontjai
Mivel a mangalica hús alapvetően sötétebb és erősebb ízű, mint a fehér sertésé, a füstölésnek is ehhez kell igazodnia. Győződjünk meg róla, hogy a füstölés nem túl intenzív, mert elnyomhatja a hús finom, diós ízét. A mangalica sonkának is tömörnek és selymes tapintásúnak kell lennie, a zsírnak pedig fehérnek vagy enyhén sárgásnak.
A címke mint információs kincs: mit árul el a csomagolás?
Ha nem a hentesnél, hanem csomagolt terméket vásárolunk, a címke lesz a legfőbb segítőnk. A törvényi előírásoknak köszönhetően sok információt megtudhatunk a sonka eredetéről és feldolgozásáról, ha tudjuk, mit keressünk.
Az összetevők és az E-számok
Ideális esetben a sonka címkéjén a következő szerepel: sertéshús, étkezési só, pácsó (nátrium-nitrit, E250), és fűszerek (ha használtak). Minél rövidebb az összetevők listája, annál jobb. Kerüljük a hosszú listákat, amelyek tartalmaznak:
- Ízfokozókat (pl. E621 – nátrium-glutamát): Egy minőségi, jól érlelt sonkának nincs szüksége ízfokozásra.
- Stabilizátorokat és sűrítőanyagokat: Ezek a sonka szerkezetének javítására szolgálnak, ami általában gyenge alapanyagra utal.
- Túl sok vizet vagy keményítőt: A víztartalom megengedett mértéke szabott, de a magas víztartalom rontja az ízt. Keresse a „víz hozzáadása nélkül készült” vagy „hagyományos száraz sózású” jelölést.
Eredet és származás
A származási hely rendkívül fontos. Keressük a „magyar termék” vagy „hazai feldolgozású” jelöléseket, amelyek garantálják, hogy a sertés Magyarországon született, nevelkedett és dolgozták fel. Bár a külföldi sonkák is lehetnek jók, a magyar tradíciók garantálják a húsvéti ízvilágot. Egyes prémium termékek feltüntetik a tenyésztő gazdaság nevét is, ami a teljes átláthatóságot jelenti.
A nettó hús/zsír arány
Bár a címkén nem mindig szerepel, a hús/zsír arány vizuálisan is ellenőrizhető. A túl zsíros sonka nem feltétlenül rossz, de ha a combon a zsír aránya meghaladja a 20-25%-ot, az már befolyásolhatja a főzés minőségét. A tarjánál és a lapockánál ez az arány természetesen magasabb.
Hol vásároljunk? Hentes, piac, vagy szupermarket?
A választás helye alapvetően meghatározza a rendelkezésre álló minőséget és az ár-érték arányt.
A hentes és a piac
A hagyományos hentesnél vagy a termelői piacon való vásárlásnak megvan az az előnye, hogy közvetlenül kérdezhetünk a feldolgozás módjáról, a sózás idejéről és a füstölés típusáról. Itt a legvalószínűbb, hogy valódi, hagyományos, kisipari termékekhez jutunk. A hentes általában meg is engedi, hogy tapintással, sőt, illattal is ellenőrizzük a sonkát.
A hentesek gyakran specializálódnak bizonyos típusú sonkákra, például saját recept alapján, különleges fűszerezéssel készült darabokra. Ez a személyes kapcsolat és a szakértelem felbecsülhetetlen értékű a húsvéti szezonban.
Szupermarketek és diszkontláncok
A nagy áruházakban hatalmas a választék, de itt a legnehezebb kiszűrni az alacsonyabb minőségű, gyorsított eljárással készült termékeket. Ha szupermarketben vásárolunk, feltétlenül a prémium kategóriájú, csontos, lassú érlelésű termékeket keressük, és szánjunk időt a címke alapos elolvasására.
Kerüljük a gyanúsan olcsó, kilós áron kínált sonkákat. A minőségi feldolgozás időigényes, és ennek ára van. Ha egy sonka ára jelentősen elmarad a piaci átlagtól, az szinte biztosan kompromisszumot jelent az alapanyag minőségében vagy a feldolgozás sebességében.
A sonka ára és a valós érték: mikor fizetünk túl sokat, vagy túl keveset?
A sonka ára széles skálán mozoghat, de a húsvéti vásárlásnál a minőségnek kell elsődleges szempontnak lennie, nem a spórolásnak. Egy tapasztalt szerkesztő tudja, hogy a sonka ára mögött a munkaórák, az alapanyag minősége és az érlelési idő áll.
Az árstruktúra megértése
A legdrágább sonkák általában a mangalica combsonkák, amelyek csonttal és bőrrel készültek, és hosszú, akár féléves érlelést kaptak. Ezek ára tükrözi a ritkább alapanyagot és a lassú feldolgozást. A középkategóriát a hagyományos sertéshúsból készült, de száraz sózással és hideg füstöléssel előállított kötözött sonkák képviselik.
Ha egy csontos sonka kilója megegyezik egy szeletelt felvágott árával, gyanakodjunk. A nagyon alacsony ár szinte mindig valamilyen gyorsító technológiát takar, például:
- Túl sok víz hozzáadása a súly növelése érdekében.
- Mesterséges füstaroma használata az időigényes füstölés helyett.
- Alacsonyabb minőségű, gyorsan hizlalt sertés húsának felhasználása.
Ne feledjük: a sonka a húsvéti asztal fő attrakciója. Ha egy 3 kg-os sonka megvásárlásán 3000-5000 forintot spórolunk, de cserébe egy íztelen, széteső darabot kapunk, azzal nemcsak a pénzünket dobtuk ki, hanem az ünnepi hangulatot is rontottuk.
A tökéletes sonka tárolása a vásárlás után
A vásárlás csak az első lépés. Ahhoz, hogy a sonka megőrizze kiváló minőségét a főzésig, elengedhetetlen a megfelelő tárolás. A füstölt sonka tartós élelmiszer, de a hőmérséklet-ingadozás és a nem megfelelő páratartalom tönkreteheti.
A hőmérséklet kulcsfontosságú
A füstölt sonkát ideális esetben hűvös, száraz, jól szellőző helyen kell tárolni. A pince vagy a kamra ideális, ahol a hőmérséklet stabilan 5-10 °C között van. A hűtőszekrény is megteszi, de ott a sonka könnyen kiszáradhat, ezért érdemes vászonba vagy zsírpapírba csomagolni, hogy a hús lélegezhessen, de ne veszítsen túl sok nedvességet.
Soha ne tároljuk a sonkát közvetlen napfényen, vagy túl meleg helyen. Ha a sonka felülete ragacsossá válik, vagy kellemetlen, ammóniás szagot áraszt, az a romlás első jele lehet. A vákuumcsomagolt sonkák esetében szigorúan tartsuk be a csomagoláson feltüntetett lejárati időt és tárolási hőmérsékletet. Felbontás után a hűtőben tároljuk, és 5-7 napon belül fogyasszuk el.
Fagyasztás: igen vagy nem?
Ha túl korán vásároltunk, és a húsvét még messze van, felmerülhet a fagyasztás kérdése. A füstölt sonka fagyasztható, de ez befolyásolhatja a textúráját. Fagyasztás előtt alaposan csomagoljuk be légmentesen (több réteg fólia, vagy vákuumozás), és ne tartsuk fagyasztóban tovább 3-4 hónapnál. Fontos, hogy a kiolvasztás lassan, a hűtőben történjen, hogy a hús ne veszítsen túl sok vizet hirtelen.
A sonka megvásárlása befektetés az ünnepi élménybe. A megfelelő tárolás biztosítja, hogy ez a befektetés megtérüljön.
A sonka előkészítése: áztatás és főzés – a kiválasztott darab tisztelete
Bár ez a cikk a vásárlásról szól, a kiválasztott sonka minőségét csak a megfelelő előkészítéssel lehet igazán kiaknázni. A vásárlásnál kapott információk segítenek a főzési módszer meghatározásában.
Az áztatás fontossága
A hagyományosan, erősen sózott sonkát főzés előtt legalább 12-24 órára be kell áztatni, többször cserélve a vizet. Ez segít eltávolítani a felesleges sót a hús felszínéről és a külső rétegekből. Ha a hentes azt mondja, hogy a sonka enyhén sózott, vagy modern, alacsony sótartalmú páccal készült, elegendő lehet 2-3 óra áztatás. A túl kevés áztatás túlsózott, a túl sok pedig ízetlen sonkát eredményez.
A beáztatáskor érdemes megfigyelni a víz színét is. Ha a víz nagyon zavaros, az azt jelenti, hogy a sonka sok tartósítószert vagy adalékot tartalmazhat. A minőségi sonka áztatóvize viszonylag tiszta marad.
Főzési idő: a méret a lényeg
A főzési időt a sonka súlya határozza meg. Általános szabály, hogy kilónként 50-60 perc főzési idővel számoljunk, lassú, gyöngyöző vízben. A csontos sonka tovább fő, mint a kötözött, csont nélküli darab. A főzés befejezése után ne vegyük ki azonnal a vízből! Hagyjuk a sonkát a főzőlében kihűlni. Ez a lépés garantálja, hogy a hús lédús és szaftos marad. A főzőlé (sonkalé) pedig ne feledjük, tökéletes alapja a húsvéti bablevesnek vagy a húsvéti tormamártásnak.
A sonka, mint befektetés: a fenntarthatóság és az etikus vásárlás
Egyre több vásárló keresi azokat a termékeket, amelyek nemcsak finomak, hanem etikus forrásból származnak. A húsvéti sonka kiválasztása során a fenntarthatóság és az állatjólét is szempont lehet, különösen, ha a gyermekeknek is szeretnénk átadni a tudatos fogyasztás fontosságát.
Az állattartás minősége
A prémium sonkák gyakran olyan sertésekből készülnek, amelyeket szabadon vagy félig szabadon tartottak, és hosszabb ideig éltek. Ez a tartási mód nemcsak etikusabb, de a hús minőségét is javítja. A lassú növekedés és a természetes takarmányozás eredménye a jobb márványozottságú, ízletesebb hús. Ha a hentesnél vásárolunk, kérdezzünk rá a tartási körülményekre. A mangalica vagy a szürkemarha sonka esetében ez a magasabb minőségű tartás általában garantált.
Helyi termelők támogatása
Amikor helyi, kis termelőktől vásárolunk, nemcsak a pénzünket fektetjük egy minőségi termékbe, hanem a helyi gazdaságot és a hagyományos magyar feldolgozási módszereket is támogatjuk. A nagymamáink idejében a sonka minősége a termelő becsületén múlt – keressük ma is ezt a becsületet a piacon.
A tökéletes húsvéti sonka kiválasztása tehát egy komplex folyamat, amely magában foglalja a tudást, a figyelmet és a minőség iránti elkötelezettséget. Ha odafigyelünk a származásra, a feldolgozási módra, és nem félünk kérdezni, garantáltan megtaláljuk azt a darabot, amely méltó lesz az ünnepi asztal középpontjába, és felejthetetlen ízélményt nyújt az egész családnak.
Gyakran ismételt kérdések a húsvéti sonka vásárlásáról és felhasználásáról
Hogyan tudom eldönteni, hogy a sonka friss vagy régi? 👃
A friss, jól tárolt sonka illata kellemesen füstös és tiszta. Ha a sonka felülete ragacsos, nyálkás, vagy a szaga enyhén savanyú, dohos, esetleg ammóniára emlékeztető, valószínűleg régi, vagy nem megfelelően tárolták. A jó minőségű sonka esetében a zsír nem lehet sárgás, hanem fehér vagy enyhén rózsaszínes.
Melyik sonkafajta a legalkalmasabb hidegtálra? 🍽️
Hidegtálra a vékonyan szeletelhető, márványozott, de nem túl zsíros hús a legideálisabb. A kötözött sonka (ha nem préselt) vagy a füstölt tarja tökéletes választás. A tarja zsírtartalma miatt különösen ízletes, de könnyen szeletelhető, esztétikus darabokat ad.
Mi a különbség a „füstölt” és a „füstaromával ízesített” sonka között? 🔥
A „füstölt” sonka hagyományos eljárással, valódi fa (pl. bükkfa) füstjével készült, amely mélyen behatol a húsba és tartósítja azt. A „füstaromával ízesített” sonka mesterséges füstkivonattal lett kezelve, ami gyorsabb és olcsóbb, de az íz nem olyan komplex és autentikus, mint a valódi füstölt termékeké.
Mennyi sonkát vegyek, ha 10 vendégre számítok? ⚖️
Általában számoljunk fejenként 200-250 gramm főtt sonkával, ha az főételként szerepel, és van más kiegészítő étel is (tojás, torma, kalács). Egy 10 fős társaság számára egy 2,5–3 kg-os csontos sonka ideális, figyelembe véve, hogy a főzés során a csont és a zsír súlya is levonódik.
Miért érdemes a csontos sonkát választani a csont nélküli helyett? 🦴
A csontos sonka főzése során a csont velője és a csonthoz közel lévő hús adja a legintenzívebb ízt a főzőlének és magának a húsnak is. Bár a csontos sonka szeletelése nehezebb, az ízélmény gazdagabb és szaftosabb. Ráadásul a csont felhasználható bableves alapnak.
Lehet-e túl sokáig áztatni a sonkát, és mi történik akkor? 💧
Igen, túl lehet áztatni a sonkát, különösen, ha az eleve alacsony sótartalmú. Ha túl sokáig áztatjuk, a hús kiszívódik, ízetlenné válik, és a főzés után széteső, „vizes” textúrájú lesz. Mindig kérdezzük meg a hentest a sózási módszerről, és ehhez igazítsuk az áztatási időt (maximum 24 óra, többszöri vízcserével).
Mit tegyek, ha a vásárolt sonka főzés után is túl sós maradt? 🧂
Ha a sonka túl sós lett, a következő étkezéseknél próbáljuk meg semlegesíteni az ízét. Fogyasszuk bőségesen tormával, főtt tojással, vagy édes kaláccsal. A maradékot felhasználhatjuk olyan ételekhez, amelyekhez nem adunk már sót, például sonkás krumplifőzelékhez vagy bableveshez, ahol a sonka adja meg a sózást.
Leave a Comment