Amikor a nappali közepén hirtelen kórházi váróteremmé alakul a szőnyeg, vagy a konyhaszekrény polcai mögül egy lelkes kis eladó kínálja a láthatatlan almát, nem csupán egyszerű játéknak vagyunk szemtanúi. Ezek a pillanatok a gyermeki lélek legfontosabb műhelyei, ahol a kicsik a felnőtt lét bonyolult szabályait próbálgatják. A szerepjáték az a híd, amely összeköti a biztonságos családi fészket a külvilág néha ijesztő, de mindenképpen összetett valóságával. Ebben a folyamatban a gyermek nemcsak szórakozik, hanem alapvető eszközöket sajátít el az életben maradáshoz, a kapcsolódáshoz és önmaga megismeréséhez. A fantázia világa segít feldolgozni a mindennapok élményeit, miközben észrevétlenül fejlődik a szociális és érzelmi intelligencia.
A mintha-világ pszichológiai alapjai és a gyermeki agy
A gyermekpszichológia régóta felismerte, hogy a szerepjáték nem csupán időtöltés, hanem a kognitív és érzelmi fejlődés egyik legmeghatározóbb pillére. Amikor a gyermek elszakad a közvetlen valóságtól, és egy tárgynak új jelentést ad – például egy fakanálból varázspálca lesz –, akkor az absztrakt gondolkodás alapjait rakja le. Ez a fajta szimbolikus reprezentáció teszi lehetővé, hogy később bonyolultabb összefüggéseket is megértsen az iskolában vagy a felnőtt életben.
A neurológiai kutatások rávilágítanak arra, hogy a játék során az agy különböző területei között intenzív kapcsolatok jönnek létre. Az érzelmi központok és a végrehajtó funkciókért felelős prefrontális kéreg folyamatosan együttműködik, amikor a gyermeknek döntéseket kell hoznia a játék keretein belül. Ez a folyamat segít az impulzuskontroll kialakulásában, hiszen a szerepben maradáshoz szabályokat kell követni, még ha azok saját maguk által alkotottak is.
A játék a gyermeki lélek legtisztább megnyilvánulása, ahol a határok elmosódnak a vágyott és a valós között, megteremtve a fejlődés szabadságát.
A képzeletbeli forgatókönyvek kidolgozása közben a kicsik folyamatosan „tesztelik” a környezetüket. Megfigyelik a felnőttek reakcióit, majd ezeket beépítik a saját kis jeleneteikbe. Ez a fajta szociális tükrözés elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyermek megtanulja értelmezni a nonverbális jeleket, a hangsúlyokat és az érzelmi állapotokat. Az agy plaszticitása ebben az életkorban a legmagasabb, így minden egyes „orvosos” vagy „boltos” játék újabb és újabb idegpályákat erősít meg.
A papás-mamás játék mint a szociális tanulás bölcsője
A „papás-mamás” az egyik legősibb és leguniverzálisabb játékforma, amely minden kultúrában megjelenik. Ebben a formában a gyermek a legközvetlenebb élményeit dolgozza fel: a családtagok közötti interakciókat. Amikor a kislány ringatja a babáját, vagy a kisfiú „munkába indul”, valójában a gondoskodás, a felelősség és a hierarchia fogalmait gyakorolják. Ez a játék segít nekik megérteni saját helyüket a családi rendszerben, miközben megtapasztalják az irányítás illúzióját is.
A családi szerepek imitálása során a gyermekek gyakran olyan érzelmeket is kifejeznek, amelyeket a valóságban még nem tudnak szavakba önteni. Ha a „mama” szerepében szigorúan szól rá a mackóra, azzal nem feltétlenül a szülőt kritizálja, hanem a hatalom és a határok természetét próbálgatja. Ez a biztonságos laboratórium lehetőséget ad arra, hogy a konfliktuskezelést is gyakorolják, például amikor a játékbeli szülőknek meg kell egyezniük a vacsora mibenlétéről.
A szociális fejlődés szempontjából a papás-mamás játék a kooperáció legmagasabb foka. Itt már nemcsak egymás mellett játszanak a gyerekek, hanem közös narratívát építenek. Meg kell egyezniük a szerepekben, ki kell alakítaniuk a szabályokat, és kezelniük kell, ha valaki nem akarja követni a forgatókönyvet. Ez a fajta tárgyalási folyamat alapozza meg a későbbi csapatmunkára való képességet és a társadalmi beilleszkedést.
Amikor a plüssmaci lázas: az orvosos játék gyógyító ereje
Az orvosos játék az egyik legintenzívebb érzelmi feldolgozó eszköz a gyermek kezében. A legtöbb kicsi számára az orvosi vizsgálat félelmetes, kiszolgáltatott helyzet. Amikor azonban a gyermek veszi kezébe a műanyag sztetoszkópot, a szerepek felcserélődnek: ő válik az aktív, irányító féllé, míg a mackó vagy a szülő a passzív pácienssé. Ez a kontrollvesztés elleni védekezés egyik legfontosabb módja.
A gyógyítás folyamata során a gyermek megtanulja az empátia gyakorlati alkalmazását. Megkérdezi, hol fáj, megvigasztalja a beteget, és „orvosságot” ad neki. Ez az attitűd segít abban, hogy a valóságban is felismerje mások fájdalmát vagy szorongását. Az orvosos játék során a testkép és a biológiai ismeretek is fejlődnek, hiszen a gyerekek ilyenkor ismerkednek meg a szívverés, a légzés vagy a láz fogalmával.
| Játék típusa | Fő érzelmi hozadék | Szociális készségfejlesztés |
|---|---|---|
| Orvosos | Félelem és szorongás oldása | Gondoskodás, empátia, figyelem |
| Papás-mamás | Biztonságérzet, kötődés mélyítése | Együttműködés, szerepkörök megértése |
| Boltos | Önbizalom, kompetenciaérzés | Kommunikáció, cserekereskedelem, türelem |
Az orvosos játékban rejlő rituálék – a vizsgálat, a diagnózis, a kezelés – keretet adnak a bizonytalanságnak. A kiszámíthatóság, amit a gyermek a játékban teremt, segít neki a traumafeldolgozásban is, legyen szó egy egyszerű oltásról vagy egy komolyabb betegségről. Az orvosos eszközök használata közben a finommotorika is fejlődik, ahogy a kis kezek próbálják helyreilleszteni a lázmérőt vagy a kötszereket.
Kér egy kis tejet? A boltos játék és a társadalmi normák
A boltos játék bevezeti a gyermeket a tranzakciók és az udvariasság világába. Ez a szerepjáték már bonyolultabb szociális forgatókönyvet igényel, mint az egyszerű imitáció. Itt megjelenik a kereslet és a kínálat, az értékrendek és a választás szabadsága. A gyermek eladóként megtanulja, hogyan kell udvariasan köszönteni a vásárlót, hogyan kell bemutatni a portékát, és hogyan kell kezelni a reklamációt.
A boltos játék kiváló terep a matematikai alapfogalmak és a logikai gondolkodás fejlesztésére. Bár a legkisebbeknél még csak a csere aktusa a lényeg, a nagyobbak már elkezdenek számolni, pénzt (vagy kavicsokat, papírfecniket) használni, és megérteni az érték fogalmát. Ez a tevékenység észrevétlenül tanítja meg nekik a türelmet is, hiszen ki kell várni a sort, és végig kell hallgatni a másik igényeit.
A kommunikációs készségek fejlődése ebben a játékban a leglátványosabb. A gyermeknek meg kell győznie a vevőt, el kell magyaráznia, miért az az alma a legjobb, és le kell bonyolítania a fizetés folyamatát. Ez a fajta verbális interakció bővíti a szókincset és fejleszti a meggyőzőképességet. A boltos játék során a gyermekek gyakran utánozzák a felnőttek vásárlási szokásait, ami remek tükröt tarthat a szülőknek is saját stílusukról.
A fantázia és a valóság határán: miért fontos a beleélés?
A gyermek számára a játék közbeni „mintha” állapot teljes elmélyülést jelent. Ebben az állapotban a kreativitás szárnyal, és olyan megoldásokat talál ki problémákra, amelyeket a hétköznapi logikával nem tudna. A beleélés képessége a mentális egészség egyik alapköve. Az a gyermek, aki képes teljesen átadni magát egy szerepnek, rugalmasabb lesz a későbbi élethelyzetekben is, hiszen megtanulja több szempontból szemlélni a világot.
A mély beleélés segít az érzelemszabályozásban is. Ha a játékban valami rossz történik – például „elszakad” a baba ruhája –, a gyermek egy biztonságos kereten belül élheti meg a dühöt vagy a szomorúságot. Mivel ez csak játék, a kudarc nem végleges, és mindig van lehetőség újrakezdeni vagy más megoldást keresni. Ez a fajta rugalmasság, amit rezilienciának hívunk, a szerepjátékok egyik legértékesebb ajándéka.
A szerepben való létezés során a gyermek egyfajta „én-kiterjesztést” él meg. Kipróbálhatja, milyen hősnek, segítőnek vagy akár negatív karakternek lenni. Ez az önismereti folyamat segít neki abban, hogy integrálja saját személyiségének különböző aspektusait. A fantázia világa nem elszigeteli a gyermeket a valóságtól, hanem éppen ellenkezőleg: felkészíti őt arra, hogy magabiztosabban mozogjon benne.
A nyelvi fejlődés és a narratív gondolkodás
A szerepjátékok során a gyermek tulajdonképpen íróvá és színésszé válik. Ahogy építi a történetet, megtanulja a történetmesélés (narratíva) szerkezetét: van eleje, közepe és vége a cselekménynek. Ez a készség alapvető az olvasásértés és az íráskészség későbbi kialakulásához. A komplex mondatszerkezetek használata természetessé válik, amikor a kis orvosnak el kell magyaráznia a műtét menetét.
A szókincs bővülése mellett a pragmatikai nyelvi készségek is fejlődnek. A gyermek megtanulja, hogy másképp beszélünk egy csecsemőhöz (a baba szerepében), egy vásárlóhoz vagy egy beteghez. Ez a stílusváltási képesség a társas intelligencia fontos része. A párbeszédek során fejlődik a figyelem is, hiszen a válaszadáshoz meg kell hallgatni és értelmezni kell a játszótárs közlését.
A szavak a játékban válnak valódi eszközzé, ahol a gyermek nemcsak beszél, hanem világokat épít belőlük.
A szerepjátékokban gyakran megjelennek az úgynevezett „metakommunikációs jelzések” is. Amikor a gyermek kiszól a szerepéből, hogy instruálja a társát („Most te legyél a mérges eladó!”), akkor a metanyelvi tudatossága fejlődik. Megérti, hogy a nyelv nemcsak közlésre, hanem a cselekvés irányítására és a keretek kijelölésére is alkalmas. Ez a tudatosság a későbbi elvont gondolkodás előszobája.
Érzelmi biztonság és a szorongások oldása a játékkal
A világ a kisgyermek számára gyakran kiszámíthatatlan és ijesztő. A szabályok, amiket a felnőttek hoznak, néha érthetetlennek tűnnek. A szerepjáték az a hely, ahol a gyermek visszanyeri az uralmat a történések felett. Ha fél a sötéttől, a játékban ő lehet a bátor lovag, aki legyőzi a sárkányt. Ez a fajta szimbolikus győzelem valódi magabiztosságot és belső erőt ad neki a mindennapokhoz is.
A szorongások oldása mellett a szerepjáték a pozitív érzelmek megélésének is terepe. Az öröm, a sikerélmény, a nevetés mind-mind felszabadul a játék során. Amikor a gyermek sikeresen „elad” valamit a boltban, vagy „meggyógyítja” a beteget, az önértékelése és kompetenciaérzése hatalmasat ugrik. Ezek a pozitív megerősítések segítenek a stabil énkép kialakulásában.
A játék lehetőséget ad az ambivalens érzelmek kifejezésére is. Egy gyermek egyszerre szeretheti és haragudhat is a kistestvérére. A papás-mamás játékban a „rossz baba” megbüntetése egy biztonságos módja annak, hogy kiélje a féltékenységét vagy a dühét anélkül, hogy valódi kárt okozna. Ez a fajta érzelmi szelep segít fenntartani a családi béke egyensúlyát és a gyermek lelki nyugalmát.
Hogyan segítheti a szülő a szerepjáték kibontakozását?
Szülőként a legfontosabb feladatunk a háttér biztosítása és a figyelem. Nem kell drága, csillogó játékokat vásárolni; egy régi kalap, egy üres kartondoboz vagy egy sál sokkal több lehetőséget rejt a gyermeki képzelet számára, mint egy kész, csak egy dologra használható műanyag eszköz. A nyitott végű játékok (open-ended toys) ösztönzik leginkább a kreatív szerepjátékot.
Amikor bekapcsolódunk a játékba, fontos, hogy ne vegyük át az irányítást. Hagyjuk, hogy a gyermek legyen a „rendező”. Ha ő azt mondja, hogy mi vagyunk a kiskutya, akkor fogadjuk el ezt a szerepet, és ne akarjuk megmondani, hogyan kellene „helyesen” játszani. A szülői jelenlét validálja a gyermek fantáziavilágát, és azt üzeni neki: amit csinálsz, az fontos és értékes.
A közös játék során finoman bevihetünk új szempontokat vagy kihívásokat, de csak annyira, hogy ne törjük meg a játék lendületét. Ha a boltos játék ellaposodik, kérdezhetünk valami olyat, hogy „És mi történik, ha elfogyott a kenyér?”, ezzel új irányt adva a cselekménynek. A legfontosabb azonban az osztatlan figyelem, ami a gyermek számára a legnagyobb elismerés a játékáért.
A kortársas kapcsolatok és a konfliktuskezelés
Amikor több gyermek játszik együtt, a szerepjáték egyfajta szociális laboratóriummá válik. Itt dől el, ki lesz a vezető, ki az alkalmazkodó, és hogyan tudnak közös célokat megfogalmazni. A konfliktusok elkerülhetetlenek: két gyerek is akarhatja ugyanazt a szerepet. Ilyenkor tanulják meg az alkudozás, a kompromisszum és a sorban állás művészetét.
A csoportos szerepjáték fejleszti a társas rugalmasságot. A gyermeknek rá kell hangolódnia a többiek ötleteire, és be kell építenie azokat a saját elképzeléseibe. Ez a fajta kognitív és szociális flexibilitás az egyik legfontosabb készség a 21. században. Az a gyermek, aki képes egy csoportos játékban tartósan részt venni, sokkal könnyebben fog beilleszkedni az óvodai vagy iskolai közösségbe.
A játék során kialakuló barátságok mélyebbek, hiszen közös élményeken és közös világteremtésen alapulnak. A titkos nyelvek, közös szabályok és belső poénok erősítik az összetartozás érzését. A szerepjáték tehát nemcsak az egyéni fejlődést szolgálja, hanem a közösségépítés alapköve is, ahol a gyermek megtapasztalja az együttműködés erejét és örömét.
A nemi szerepek és a sztereotípiák feloldása
A szerepjáték remek alkalom arra, hogy a gyermekek kötöttségek nélkül próbálgassák a különböző szerepeket. Teljesen természetes, ha egy kisfiú babázik, vagy egy kislány tűzoltó akar lenni. Ezek a választások nem a későbbi identitásukról szólnak, hanem arról a vágyról, hogy minden emberi minőséget megismerjenek és kipróbáljanak. A gondoskodás képessége vagy a bátorság nem nemfüggő tulajdonságok.
Szülőként és pedagógusként fontos, hogy ne korlátozzuk ezeket a próbálkozásokat előítéletekkel. A szabad szerepválasztás segít abban, hogy a gyermek később is nyitott maradjon a világ sokszínűségére. A játék során lebomlanak a társadalmi falak, és csak az emberi lényeg marad: a vágy a kapcsolódásra, a segítésre vagy az alkotásra. Ez a szabadság alapozza meg az egészséges önértékelést.
A diverzitás megjelenése a játékban – például különböző bőrszínű babák vagy kerekesszékes figurák használata – tovább szélesíti a gyermek látókörét. A szociális érzékenység ott kezdődik, amikor a gyermek a játékában természetesnek veszi, hogy mindenki más, és mindenki értékes tagja a „mintha-társadalomnak”. Ez a fajta elfogadás a békés együttélés alapvető feltétele.
A tárgyi környezet szerepe és a kreativitás ösztönzése
Bár a gyermek képzelete határtalan, a jól megválasztott játékeszközök katalizátorként működhetnek. Nem a bonyolult, elemmel működő szerkezetek a legjobbak, hanem azok, amelyek több mindenre is használhatók. Egy nagy selyemkendő lehet tenger, királyi palást vagy éppen sátortető. Minél kevesebb funkciója van egy tárgynak, annál többet kell a gyermeknek hozzátennie fejben.
A természetes anyagok – fa, kő, gyapjú – használata ingerli az érzékszerveket, és közelebb hozza a gyermeket a valósághoz. A textúrák sokfélesége segíti a szenzoros integrációt, ami alapvető az idegrendszer fejlődéséhez. A játékboltban vásárolt készleteket érdemes kiegészíteni otthoni, valódi tárgyakkal: egy régi billentyűzet a boltba, vagy egy igazi (de tompa) kötszer az orvosos játékhoz, hitelesebbé teszi az élményt.
A rendszerezés is segítheti a játékot. Ha a konyhai eszközök, az orvosi táska és a jelmezek külön-külön, de elérhető helyen vannak, a gyermek könnyebben kezdeményez önálló játékot. Ugyanakkor ne féljünk a káosztól sem: a legizgalmasabb kalandok gyakran ott születnek, ahol a különböző játéktípusok keverednek, és az orvos végül a boltban vásárol be a beteg kutyájának.
A digitális világ és a hagyományos szerepjáték egyensúlya
A mai gyermekek életében a képernyők megkerülhetetlenek, de a digitális élmény soha nem helyettesítheti a hús-vér szerepjátékot. Míg a tablet előtt a gyermek többnyire passzív befogadó vagy korlátozott interakciókat folytat, addig a szabad játékban ő a világ ura. A fizikai mozgás, a tárgyak érintése és a valós idejű társas interakció olyan komplex agyi stimulációt ad, amit semmilyen applikáció nem tud pótolni.
Érdemes azonban a kettőt ötvözni: a mesékben látott karakterek vagy helyzetek remek kiindulópontjai lehetnek egy későbbi élő szerepjátéknak. A lényeg a mérték és az átfordítás. Ha a gyermek látott egy filmet az űrhajósokról, bátorítsuk, hogy építsen űrhajót kartondobozokból, és játssza el a kilövést. Ezzel a passzív élményt aktív, teremtő folyamattá alakítjuk át.
A hagyományos szerepjáték során a figyelem fókuszálása is fejlődik. A képernyők gyakran túlingerlik az idegrendszert a gyors vágásokkal, míg a szőnyegen zajló játék lassabb, elmélyültebb tempót diktál. Ez a fajta lassúság elengedhetetlen a belső képek kidolgozásához és az érzelmi stabilitáshoz. A digitális detox legjobb módja mindig egy izgalmas, közös szerepjáték.
Fejlődési szakaszok a szerepjátékban
A szerepjáték nem egy statikus tevékenység, hanem az életkorral együtt folyamatosan színesedik és mélyül. Két-három éves korban még csak az egyszerű utánzás a jellemző: a gyermek úgy tesz, mintha inna az üres pohárból. Ez az „én-központú” játék fázisa, ahol a tárgyak funkciójának felfedezése a cél. Itt még gyakran egyedül vagy a szülő mellett játszanak.
Négy-öt éves korban köszönt be a kooperatív szerepjáték aranykora. A történetek összetettebbé válnak, megjelennek a bonyolultabb társadalmi viszonyok. A gyerekek már képesek hosszabb ideig egy szerepben maradni, és figyelembe venni a társuk igényeit. Ebben a korban a legnépszerűbbek a hősök, a tündérek és a mindennapi szakmák világa.
Az iskoláskor küszöbén a szerepjáték már gyakran szabályjátékokkal keveredik. A gyerekek bonyolult szabályrendszereket hoznak létre a játékaikhoz, és nagy hangsúlyt fektetnek a részletekre. Ez a szakasz már az absztrakt gondolkodás és a társadalmi struktúrák mélyebb megértésének időszaka. Bár a játék formája változik, az igény a „mintha” világra a kamaszkorig, sőt felnőttkorig is megmaradhat különböző formákban.
Hogyan kezeljük, ha a játék „túl vad” vagy ijesztő?
Néha a szülők megijednek, ha a gyermek agressziót vagy sötétebb témákat jelenít meg a játékában. Fontos tudni, hogy a játékbeli agresszió nem azonos a valódi erőszakkal. A gyermek csak kísérletezik az erővel, a hatalommal és a határokkal. Egy „lövöldözős” játék vagy egy „gonosz boszorkány” eljátszása segít a belső feszültségek és félelmek biztonságos levezetésében.
Ha a játék mégis túl ijesztővé válik, ne tiltsuk be, inkább kérdezzünk rá finoman a szereplők motivációira. „Miért ilyen mérges ez a sárkány? Mitől félhet?” – az ilyen kérdések segítenek a gyermeknek reflektálni az érzelmekre. Ha azt látjuk, hogy a játék beszorult egy negatív mintába, szülőként beléphetünk egy segítő karakterrel, aki új, pozitív fordulatot hoz a történetbe.
A határok meghúzása itt is fontos: a játék nem adhat felhatalmazást a valódi fájdalom okozására. Meg kell tanítani a gyermeknek, hogy a játék akkor jó, ha mindenki élvezi. Ha valaki megsérül (akár érzelmileg), a játéknak meg kell állnia. Ez a szabály az alapja a későbbi etikus viselkedésnek és a mások testi-lelki határainak tiszteletben tartásának.
A szerepjáték tehát sokkal több, mint a kicsik aranyos időtöltése. Ez az a terep, ahol a jövő felnőttjei épülnek, ahol az érzelmek nevet kapnak, és ahol a szociális készségek élesednek. Amikor legközelebb megkínálnak minket egy műanyag kávéval vagy megvizsgálnak egy játék orvosi táskával, tudjuk: a legfontosabb tanulási folyamat részesei vagyunk.
Gyakran ismételt kérdések a gyermeki szerepjátékokról
Milyen életkorban kezdődik a valódi szerepjáték? 🧸
A szimbolikus játék első jelei általában 18-24 hónapos kor körül jelennek meg, amikor a gyermek elkezdi imitálni a környezetében látott mozdulatokat, például a telefonálást vagy az etetést. A valódi, történetmesélős szerepjáték, ahol már más szerepébe bújik, jellemzően 3 éves kor körül teljesedik ki és 4-6 éves korban éri el a csúcsát.
Kell-e aggódnom, ha a kisfiam babázik vagy a kislányom csak autókkal játszik? 🌈
Egyáltalán nem. A kisgyermekek számára a játék nem a nemi identitásról szól, hanem az emberi tulajdonságok felfedezéséről. A babázás a gondoskodást és az empátiát fejleszti, az autózás pedig a térlátást és a dinamikát. Minél többféle szerepet próbál ki egy gyermek, annál gazdagabb lesz az érzelmi eszköztára.
Mennyi ideig tartson egy közös játék a szülővel? ⏳
Nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. Napi 15-20 perc osztatlan figyelem, amikor a szülő teljesen átadja magát a gyermek által diktált játéknak, többet ér, mint órákig tartó félvállról vett jelenlét. A lényeg, hogy ebben az időben ne a telefonunkat nézzük, hanem legyünk aktív részesei a fantáziavilágnak.
Mit tegyek, ha a gyermekem mindig ugyanazt a jelenetet akarja eljátszani? 🔄
Az ismétlés a gyermekeknél a feldolgozás jele. Lehet, hogy egy adott élményt vagy érzelmet csak sokszori újrajátszással tud teljesen megérteni és integrálni. Legyünk türelmesek, és várjuk meg, amíg ő maga hoz be új elemeket a történetbe, vagy finoman, egy új szereplővel próbáljunk színesíteni a megszokott forgatókönyvön.
Szükségesek a drága jelmezek és kiegészítők a jó szerepjátékhoz? 🎭
Dehogyis! Sőt, a túl specifikus játékok néha korlátozzák a fantáziát. A legjobb „jelmezek” a padláson talált régi ruhák, sálak, kalapok vagy akár egy-egy nagyobb lepedő. A gyerekek imádják a valóságos tárgyakat: egy üres flakon, egy régi táska vagy egy fakanál bármivé átalakulhat a kezükben, ami sokkal jobban fejleszti a kreativitást.
Hogyan fejleszti a szerepjáték az iskolaérettséget? 🎓
A szerepjáték során fejlődik a szókincs, az összefüggő beszéd, a munkamemória és a figyelem fókusza. Megtanítja a szabálykövetést (hiszen a szerepnek szabályai vannak) és a kudarctűrést is. Emellett az önállóság és a döntéshozatali képesség is erősödik, amelyek mind elengedhetetlenek az iskolai beváláshoz.
Mi a teendő, ha a gyermekem nem akar másokkal játszani, csak egyedül? 🧩
A 3 éves kor alatti gyerekeknél a párhuzamos játék (egymás mellett, de nem együtt) teljesen normális. Később is előfordulhat, hogy egy gyermeknek szüksége van az egyedüllétre, hogy saját belső világában rendet tegyen. Ha azonban tartósan kerüli a társakat és nehézségei vannak a kapcsolódással, érdemes szakember tanácsát kérni, de az egyedül játszás önmagában még nem ad okot aggodalomra.
Leave a Comment