Ez az időszak jelenti a hivatalos átlépést a csecsemőkorból a toddler, azaz a tipegő vagy járókelő korszakba. A tizennégy hónapos kisgyermek már nem csak passzív szemlélője a világnak; aktív, mozgékony felfedező, akinek minden napja tele van újonnan megszerzett képességekkel és elsöprő tanulási vágygal. A mozgás, a kommunikáció és az érzelmi élet terén is robbanásszerű változások zajlanak, melyek alapjaiban formálják át a családi dinamikát. Készüljünk fel egy izgalmas, de időnként fárasztó időszakra, ahol a kicsi egyre határozottabban jelzi önálló akaratát, miközben a biztonságos kötődés megerősítése továbbra is elsődleges feladatunk marad.
A mozgás szabadsága: A járás mint a függetlenség szimbóluma
A tizennégy hónapos kisgyerek mozgásfejlődése gyakran a leglátványosabb terület. Bár a járás kezdete rendkívül változó lehet (van, aki már tíz hónaposan tipeg, mások csak másfél éves koruk körül), a 14. hónapban a legtöbb baba már stabilan áll, és vagy már jár, vagy éppen nagy lendülettel gyakorolja a lépéseket. A járás kezdetben bizonytalan, széles terpeszben történik, ami a stabilitást szolgálja. A karok gyakran magasan, egyensúlyozó pozícióban vannak. Ez a kezdeti, kacsa-szerű járás idővel finomodik, ahogy a kisgyerek izomzata erősödik és a térbeli koordinációja javul.
A járás nem csupán fizikai mérföldkő; az önállóság, a kognitív fejlődés és a térérzékelés alapja is. Amint a gyermek képes önállóan navigálni a környezetében, új perspektívákat nyer. Már nem kell várnia, hogy anya vagy apa vigye oda, ahová menni szeretne; ő maga dönt arról, mit fedez fel. Ez a szabadság érzése ösztönzi az explorációt, ami elengedhetetlen a tanulási folyamatokhoz.
Ebben a korban a kisgyerek nem elégszik meg a sík tereppel. Rendkívüli érdeklődést mutat a lépcsők, a küszöbök, és minden olyan tárgy iránt, amire fel lehet mászni. A mászás képessége gyakran megelőzi a stabil járást. Felfedezi, hogyan kell felmászni a kanapéra, hogyan kell lekászálódni a fotelről. Ez a fajta mozgás rendkívül fontos a nagymotoros koordináció és a testtudat fejlesztésében. A szülői felügyelet ebben az időszakban kulcsfontosságú, hiszen a kockázat felmérése még minimális.
A járás az első igazi lépés a függetlenség felé. A tér felfedezése, az akadályok leküzdése mind-mind a kognitív térkép építését szolgálja.
A finommotorika csiszolása: Ügyesedő ujjak
Míg a nagymotoros fejlődés látványos, a finommotorika terén is hatalmas fejlődés zajlik. A csipeszfogás (hüvelyk- és mutatóujj használata) már tökéletes, lehetővé téve a nagyon apró tárgyak precíz felvételét. Ez a képesség nemcsak az önálló étkezéshez elengedhetetlen, hanem a manipulációs játékokhoz is, amelyek a kognitív fejlődés alapját képezik.
A tizennégy hónapos kisgyerek imádja a konténerekkel való játékot. Érdekli, hogyan lehet a dolgokat beletenni és kivenni. Ez a cselekvés a térbeli viszonyokat, az ok-okozati összefüggéseket tanítja. Előszeretettel pakolnak ki fiókokat, szekrényeket – ez a rendezetlenség a rendszerezés első fázisa az ő számukra. A finommotoros fejlődés további jelei közé tartozik, hogy megpróbál építőelemeket egymásra helyezni. Bár eleinte csak két-három kockát tud stabilan tornyozni, a kísérletezés folyamatos.
A ceruza vagy kréta használata is megjelenik. Ez még nem tudatos rajzolás, sokkal inkább firkálás, ami a mozgás örömét szolgálja. A gyermek általában markolja a rajzeszközt, és nagy, lendületes mozdulatokkal hagy nyomot a papíron. Ez a fajta tevékenység nemcsak a kéz izmait erősíti, de a vizuomotoros koordinációt is fejleszti, ami később az írás alapjául szolgál.
A 14 hónapos kisgyerek agya olyan, mint egy szivacs: minden apró mozdulat, minden új textúra és forma új idegpályákat épít.
A kommunikációs robbanás: Szavak és gesztusok
A beszédfejlődés 14 hónaposan rendkívül dinamikus. Bár az expresszív beszéd (a kimondott szavak száma) még viszonylag alacsony, a receptív beszéd (a megértés) már igen fejlett. A gyermek érti a rövid utasításokat, felismeri a családtagok nevét, és sok tárgy nevét is tudja, még ha ki nem is mondja azokat. A szavak száma általában 3 és 10 között mozog, de sok gyermek még csak egy-két szót használ („anya”, „apa”, „nem”, „igen” vagy egy-egy tárgy neve).
A kommunikáció nagy része még mindig nonverbális. A mutatás (pointing) rendkívül fontos eszköz. Amikor a gyermek mutat valamire, az nem csak azt jelenti, hogy látja, hanem azt is, hogy tudatosan meg akarja osztani az érdeklődését egy másik személlyel (ún. közös figyelmi fókusz). Ez a szociális kommunikáció alapja. Emellett a hanghordozás, a hosszas, értelmesnek tűnő halandzsa beszéd (jargon) is jellemző, amelyben a gyermek utánozza a felnőtt beszéd ritmusát és intonációját.
A szavak tanulásának folyamata
A szavak tanulása ebben a korban gyakran túláltalánosítással történik. Például, ha megtanulja, hogy a macska a „cica”, akkor minden négylábú állatot „cicának” hívhat. Ez a jelenség a kognitív rendszer természetes része, ahogy a gyermek igyekszik rendszerezni a tapasztalatait. Ahogy nő a szókincse, ez a túláltalánosítás fokozatosan megszűnik.
A szülők szerepe a beszédfejlesztésben kettős: folyamatosan beszélni kell a gyermekhez, leírva a környezetet és a cselekvéseket, de közben türelmesnek kell lenni a válaszokkal kapcsolatban. A visszhangzás (amikor a szülő helyesen ismétli meg a gyermek által torzított szót) segíti a helyes artikuláció elsajátítását. Például, ha a gyermek azt mondja: „te”, és a szülő válaszol: „Igen, ez a tej. Kérsz még tejet?”
A kis tudós: Kognitív fejlődés és problémamegoldás
A tizennégy hónapos kisgyerek a szenzomotoros fejlődés utolsó fázisában van, Piaget elmélete szerint. A gyermek már elsajátította az állandóság elvét (object permanence). Tudja, hogy ha egy játékot elrejtünk, az attól még létezik. Ez lehetővé teszi a bonyolultabb bújócska játékokat és a tudatos keresést.
A problémamegoldás terén ugrásszerű fejlődés tapasztalható. A gyermek már nem csak próbálgatással jut eredményre, hanem képes mentális reprezentációkat használni. Ha például egy játék magas helyen van, megpróbál széket vagy ládát húzni maga alá, vagy felhívja a felnőtt figyelmét a problémára. Képes eszközöket használni a cél elérésére (pl. egy botot, hogy elérjen egy távolabbi tárgyat).
Az utánzás (imitáció) ebben a korban a tanulás egyik fő motorja. A gyermek utánozza a környezetében látott cselekvéseket, legyen szó takarításról, telefonálásról vagy főzésről. Ez a fajta szerepjáték a későbbi szociális interakciók alapját képezi. Fontos, hogy a szülők tudatosan kínáljanak olyan mintákat, amelyeket a gyermek utánozhat.
A rövid távú memória és a koncentráció
Bár a figyelmi idő még rövid, a 14 hónapos kisgyerek már képes néhány percre koncentrálni egy érdekes feladatra, különösen, ha az aktív manipulációt igényel (pl. formabedobó, építőkockák). A rövid távú memória fejlődik, ami lehetővé teszi, hogy emlékezzen, hol hagyott egy tárgyat, vagy milyen lépéseket kell követnie egy egyszerű feladat végrehajtásához.
A színek és formák felismerése még csak kezdeti stádiumban van. Bár a gyermek képes megkülönböztetni a különböző színeket, a megnevezésük és tudatos azonosításuk csak később következik be. Ugyanakkor az alakzatok (kör, négyzet) felismerése a formabedobó játékok révén már aktív tanulási terület.
| Fejlődési terület | Jellemző képességek (14. hónap) | Szülői támogatás |
|---|---|---|
| Nagymotoros | Stabil járás vagy tipegés, mászás bútorokra, guggolás. | Biztonságos környezet biztosítása, bátorítás a járásra. |
| Finommotoros | Tökéletesített csipeszfogás, 2-3 kocka tornyozása, firkálás. | Formabedobók, vastag ceruzák, gyurma. |
| Nyelvi (Receptív) | Rövid utasítások megértése („Add ide!”, „Gyere ide!”), sok tárgy felismerése. | Folyamatos beszéd, könyvek olvasása, tárgyak megnevezése. |
| Kognitív | Objektumállandóság, eszközhasználat, intenzív utánzás. | Ok-okozati játékok (nyomógombok, kapcsolók), szerepjátékok. |
Érzelmek hullámvasútja: A szociális fejlődés kihívásai
A tizennégy hónapos kor az érzelmi függetlenedés és a kötődés paradoxonának időszaka. A gyermek egyrészt felfedezi az önállóságát a mozgás révén, másrészt szorosan kötődik az elsődleges gondozóhoz, és a szeparáció igen nehéz lehet. A szeparációs szorongás még mindig jelen van, sőt, a mozgásképesség növekedése miatt paradox módon felerősödhet. Minél távolabb merészkedik a gyermek, annál inkább szüksége van arra, hogy megbizonyosodjon a biztonsági bázis (a szülő) jelenlétéről.
A temperamentum egyre világosabban megmutatkozik. Vannak „könnyebb” és „nehezebb” babák, akik eltérően reagálnak a változásokra, a frusztrációra és az új helyzetekre. Ebben az időszakban kezdődnek a klasszikus dackorszak előfutárai. A dührohamok (tantrums) általában a kommunikációs korlátok és a frusztráció eredményei. A gyermek akar valamit, de nem tudja kifejezni, vagy nem érti, miért nem kaphatja meg. Ez a tehetetlenség robbanásszerű érzelmi kitörésekhez vezethet.
A szülő feladata, hogy validálja a gyermek érzéseit („Látom, dühös vagy, mert nem ehetsz több kekszet”), de közben határokat szabjon. A következetesség a legfontosabb eszköz a dührohamok kezelésében és a biztonságos érzelmi környezet kialakításában.
Az önismeret és az empátia kezdetei
A gyermek elkezdi felismerni magát a tükörben. Ez az én-tudat fejlődésének fontos mérföldköve. A gyermek már nem csak egy másik babát lát a tükörben, hanem önmagát. Ez az önálló identitás kialakulásának kezdete.
A szociális interakciók még mindig inkább párhuzamos játékok formájában zajlanak. A 14 hónapos kisgyerekek szeretnek más gyerekek közelében lenni, de általában nem játszanak együtt. Inkább egymás mellett játszanak, néha utánozzák egymás tevékenységét, de a valódi együttműködés és a megosztás képessége csak később alakul ki. A játék során azonban megjelennek az empátia első jelei: ha egy másik gyerek sír, a gyermek utánozhatja a sírást, vagy vigasztalni próbálhatja a másik babát (például odaadja a saját játékát).
A tanulás motorja: A játék szerepe 14 hónaposan
A játék a tizennégy hónapos gyermek munkája. Minden játékos interakció a tanulást szolgálja. Ahogy a mozgás szabaddá válik, a játék is egyre aktívabb és komplexebb lesz. Ebben a korban a funkcionális játék dominál, ami azt jelenti, hogy a gyermek a tárgyakat a rendeltetésüknek megfelelően használja (pl. a telefont a füléhez teszi, a babát megeteti).
Ideális játékok a 14. hónapban
A leginkább fejlesztő játékok azok, amelyek manipulációt, ok-okozati összefüggések megértését és mozgást igényelnek:
- Építőkockák és tornyok: A finommotorika és a térlátás fejlesztésére. A fa vagy műanyag kockák ideálisak.
- Formabedobók: A formafelismerés és a problémamegoldás fejlesztésére.
- Tolható és húzható játékok: A járás gyakorlására és a nagymotoros koordináció javítására.
- Képeskönyvek: Vastag lapú, színes könyvek, melyekben tárgyakat és állatokat nevezhetünk meg. A tizennégy hónapos baba imádja lapozni a könyveket, még ha nem is feltétlenül a megfelelő sorrendben teszi.
- Zenei játékok: Egyszerű hangszerek (csörgő, dob), amelyekkel a gyermek felfedezheti a hangok és a ritmus világát.
A szerepjáték kezdetei is ekkor jelennek meg. A gyermek utánozza a szülői tevékenységeket: eteti a plüssállatot, fésüli a haját, vagy megpróbál főzni a játékkonyhában. Ez a fajta játék rendkívül fontos a szociális szerepek megértéséhez és az érzelmi feldolgozáshoz.
A legjobb játékok azok, amelyek nem tesznek semmit önmagukban. A gyermeknek kell életre keltenie őket.
Rutinok és alvás: A stabilitás szerepe a fejlődésben
A tizennégy hónapos kisgyerek számára a rutinok jelentik a biztonságot és a kiszámíthatóságot. A napirend segít a gyermeknek megérteni, mi fog történni legközelebb, csökkentve ezzel a szorongást és a frusztrációt. Az étkezési, alvási és játékidő szigorú, de rugalmas keretek közé terelése elengedhetetlen a kiegyensúlyozott fejlődéshez.
Az alvás ebben a korban komoly kihívásokat tartogathat. A legtöbb gyermek már csak egy délutáni szunyókálást igényel, bár az átállás a két alvásról egyre nehézkes lehet. Az éjszakai alvás hossza általában 11-12 óra, de a nagy kognitív és motoros fejlődés gyakran okozhat alvási regressziót. A gyermek felébredhet éjszaka, gyakorolhatja a járást a kiságyban, vagy igényli a szülő közelségét az elválasztási szorongás miatt.
Fontos, hogy az alvási rutin nyugodt és következetes legyen. Egy meghatározott esti rituálé (fürdés, olvasás, éneklés) segít a gyermeknek felkészülni a pihenésre, jelezve a testének és agyának, hogy elérkezett az alvás ideje. A biztonságos alvási környezet biztosítása elsődleges (pl. minimalizált tárgyak a kiságyban).
Étkezési kihívások és az önállóság kezdete
A 14 hónapos gyermek már aktívan részt vesz az étkezési folyamatban. Az önálló evés vágya egyre erősebb. Bár a rendetlenség elkerülhetetlen, engedni kell neki, hogy a saját kezével egyen. Ez fejleszti a finommotorikát és az önállóság érzetét. A szülő kínálhat kis, könnyen megfogható falatokat (puha gyümölcsök, főtt zöldségek, kis húsdarabok).
Ebben az időszakban gyakran megjelenik a válogatósság (picky eating) előfutára. A gyermek, aki korábban mindent megevett, most hirtelen elutasíthat bizonyos ételeket vagy textúrákat. Ez részben a növekedési ütem lassulásával magyarázható (kevesebb kalóriára van szüksége, mint csecsemőkorban), részben pedig az akarat kifejezésének eszköze.
A szülői feladat az, hogy változatos és tápláló ételeket kínáljon, de ne erőltesse az evést. A táplálkozásban a szülő felel a kínálatért, a gyermek pedig a mennyiségért. A közös étkezések és a jó példa a legfontosabbak a pozitív étkezési szokások kialakításában.
A táplálkozás és a kognitív fejlődés kapcsolata
A megfelelő táplálkozás, különösen a vas és az esszenciális zsírsavak (omega-3) bevitele kritikus a gyorsan fejlődő agy számára. A vas hiánya negatívan befolyásolhatja a kognitív funkciókat és a figyelmet. Érdemes odafigyelni a változatos étrendre, amely magában foglalja a teljes kiőrlésű gabonákat, fehérjéket és sokféle zöldséget és gyümölcsöt.
Szülői támogatás: Hogyan segítsük a felfedezőt?
A 14 hónapos kor tele van felfedezésekkel, de ez egyben óriási igényt támaszt a szülői jelenlét és a tudatos nevelés iránt. A szülői szerep ebben a fázisban a biztonságos bázis biztosítása, ahonnan a gyermek elindulhat felfedezni, és ahová visszatérhet megnyugvásért.
A környezet kialakítása (Bababiztosítás)
Mivel a gyermek már mozgékony, a lakás bababiztosítása elengedhetetlen. Ez nem csak a konnektorok és a veszélyes tárgyak elzárását jelenti, hanem azt is, hogy a gyermeknek legyen egy biztonságos zónája, ahol szabadon mozoghat és felfedezhet. Ha túl sok a „nem szabad”, az gátolhatja a természetes kíváncsiságot. A környezetnek támogatnia kell a mozgásos és manipulációs tanulást.
Határok és következetesség
A „nem” szó ebben a korban gyakran hangzik el, és a gyermek teszteli a határokat. A következetes reakció a szabályszegésre sokkal hatékonyabb, mint a hosszú magyarázatok. A büntetés helyett a figyelem elterelése, vagy a nem kívánt viselkedés azonnali megszakítása javasolt. Például, ha a gyermek megüti a macskát, azonnal vegyük el a kezét, mondjuk ki határozottan, hogy „Nem szabad bántani a cicát”, és tereljük a figyelmét egy másik tevékenységre.
A következetesség nem azt jelenti, hogy sosem térünk el a szabályoktól, hanem azt, hogy a gyermek számára kiszámíthatóvá tesszük a reakcióinkat.
A szülői kommunikáció ereje
Beszéljünk sokat, és használjunk egyszerű nyelvezetet. Ne becsüljük alá a gyermek nyelvi megértését. Ne használjunk „bébi” nyelvet, de legyünk artikuláltak és használjunk megfelelő intonációt. A könyvek olvasása, a dalok éneklése és a tárgyak megnevezése a mindennapi rutin részévé kell váljon. Az olvasás ebben a korban nem csak a szókincset, hanem a kötődést és a koncentrációs képességet is fejleszti.
A szeparációs szorongás kezelése és a kötődés megerősítése
A szeparációs szorongás intenzitása változó lehet, de a 14. hónapban sok gyermeknél újra erőteljesen megjelenik. Ez a jelenség azt mutatja, hogy a gyermek biztonságos kötődést alakított ki, és tudja, kire számíthat. A szorongás kezelése türelmet és stratégiai gondolkodást igényel.
- Rövid búcsúk: Ne lopózzunk el! A hirtelen eltűnés bizalmatlanságot szül. Mindig mondjunk búcsút, még akkor is, ha ez sírást okoz. Egy rövid, határozott búcsú után menjünk el.
- Átmeneti tárgyak: Egy maci, egy rongyi vagy egy takaró segíthet az átmenetben, amikor a gyermeknek el kell válnia a szülőtől. Ez az átmeneti tárgy a szülői biztonságot szimbolizálja.
- Előrejelzés: Beszéljünk a gyermekkel arról, mi fog történni. „Most anya elmegy dolgozni, de délután jön érte a nagyi. Anya este visszajön.” Még ha nem is érti teljesen a szavakat, az intonáció és a következetesség segít.
A biztonságos kötődés megerősítése alapvető fontosságú, mivel ez adja a gyermeknek azt a belső erőt, amellyel felfedezheti a világot. A gyengédség, az érintés és a gyors reagálás a szükségletekre a kötődés alapkövei.
Amikor aggódni kezdünk: Fejlődési mérföldkövek és variációk
Fontos hangsúlyozni, hogy minden gyermek a saját tempójában fejlődik, és nagy a variabilitás a tizennégy hónapos kisgyerek képességei között. Néhány gyermek már fut, míg mások még csak most állnak fel. Azonban vannak olyan jelek, amelyek indokolhatják a szakember felkeresését.
A legfontosabb, hogy ne csak az egyedi képességeket, hanem a képességek együttesét és az általános fejlődési trendet figyeljük. Ha a gyermek megfelelően fejlődik az egyik területen, de lemarad a másikban, az még lehet normális variáció. Ha azonban több területen is hiányzik az előrelépés, érdemes konzultálni a védőnővel vagy gyermekorvossal.
Figyelmeztető jelek 14 hónaposan:
- Motoros: Ha a gyermek még nem próbálkozik az önálló felállással vagy járással, vagy ha csak az egyik oldali kezét használja szokatlanul.
- Nyelvi: Ha nem használ legalább egy-két szót (még ha torzítottan is), vagy ha nem reagál a nevére.
- Kognitív/Szociális: Ha nem keresi a tárgyakat, amelyeket látott, hogy elrejtettünk, vagy ha nem mutat, és nem igyekszik megosztani a figyelmét a szülővel.
- Interakció: Ha kerüli a szemkontaktust, vagy nem mutat érdeklődést más emberek iránt.
A korai felismerés és intervenció mindig a legjobb megoldás, de a legtöbb esetben a „lemaradás” csupán az egyéni ütemezés része. A szülői intuíció azonban erős: ha valami nem stimmel, érdemes utánajárni. A tizennégy hónapos baba fejlődése egy izgalmas utazás, tele meglepetésekkel és ugrásszerű előrelépésekkel, melyek során a gyermek a világról és önmagáról alkotott tudását építi.
A tipegő korszaka: A szülői szerep átalakulása
Ez a korszak megköveteli a szülői szerep finomhangolását. Már nem egy kiszolgáltatott csecsemőt gondozunk, hanem egy aktív, önálló akaratú embert nevelünk. A támogatásnak kevésbé kell a fizikai gondozásra, és sokkal inkább a kognitív és érzelmi fejlődés ösztönzésére fókuszálnia. A szülői feladat mostantól a biztonságos határok kijelölése, a frusztráció kezelésének megtanítása, és a gyermek kíváncsiságának táplálása.
A tizennégy hónapos kisgyerek rendkívül gyorsan tanul, és a szülők a legfontosabb tanárai. Minden közös tevékenység – a bevásárlás, a takarítás, a parkban tett séta – lehetőséget rejt magában a tanulásra. Beszéljünk arról, mit csinálunk, kérdezzünk egyszerűen, és dicsérjük a próbálkozásokat. A pozitív megerősítés segíti a gyermek önbizalmának és belső motivációjának építését.
Ne feledjük, hogy ez az időszak a szülő számára is nagy megterhelést jelenthet. A folyamatos felügyelet, a dührohamok kezelése és az alvásmegvonás kimerítő. Fontos, hogy a szülők is gondoskodjanak magukról, és keressenek támogató közösséget, hiszen a kiegyensúlyozott szülő a legjobb alapot biztosítja a tizennégy hónapos gyermek egészséges fejlődéséhez.
Gyakran ismételt kérdések a tizennégy hónapos kisgyerek fejlődéséről
Mikor kell aggódnom, ha a 14 hónapos babám még nem jár? 🚶♀️
A járás kezdete rendkívül változó. A normál tartomány 9 és 18 hónap között mozog. Ha a 14 hónapos gyermeke még nem jár, de kúszik, mászik, feláll, és tárgyak mentén lépeget, valószínűleg nincs ok az aggodalomra. Amikor a gyermek eléri a 18 hónapot, és még egyáltalán nem mutat hajlandóságot az önálló járásra, vagy ha a mozgása aszimmetrikusnak tűnik (például csak az egyik oldalát használja), érdemes konzultálni a gyermekorvossal vagy egy gyógytornásszal.
Miért olyan intenzív a szeparációs szorongás ebben a korban? 😥
A szeparációs szorongás a 14. hónapban gyakran felerősödik, mert a gyermek kognitív képességei fejlődnek: jobban érti a hiányt (tudja, hogy elmentél), de még nem érti az idő múlását (nem tudja, mikor jössz vissza). Ez az érzelmi feszültség a biztonságos kötődés jele. A legjobb kezelési mód a következetes, rövid búcsúk és a gyermek érzéseinek validálása.
Normális, ha a 14 hónapos babám mindent ledob a földre? 🏗️
Teljesen normális! Ez nem rosszindulat, hanem a fizika és az ok-okozati összefüggések tanulása. A gyermek azt vizsgálja, mi történik, ha elengedi a tárgyat (hang, mozgás, a szülő reakciója). Ezt nevezzük „próba-szerencse” tanulásnak. Kínáljunk olyan játékokat, ahol a dobálás megengedett (pl. puha labdák), és tereljük el a figyelmét, ha olyan tárgyat dobna le, ami nem oda való.
Hogyan fejlesszem a beszédét, ha még csak mutogat? 🗣️
A receptív nyelv (a megértés) fejlesztése a kulcs. Folyamatosan beszéljünk hozzá, nevezzük meg a tárgyakat, és olvassunk vastag lapú könyveket. Amikor mutat valamire, nevezzük meg a tárgyat, és ismételjük meg a gyermek által mondott szavakat helyesen („Igen, ez egy labda!”). A mutatás egy fontos kommunikációs eszköz, amit bátorítani kell, miközben folyamatosan modelláljuk a helyes szavakat.
Mennyi alvásra van szüksége egy 14 hónapos gyereknek? 😴
Általában 13-14 óra alvás szükséges egy 24 órás periódus alatt. Ez általában 11-12 óra éjszakai alvást és egyetlen, 1,5-3 órás délutáni alvást jelent. Az áttérés a két szunyókálásról egyre gyakran ebben az időszakban történik, ami átmenetileg okozhat fáradtságot és hangulatingadozásokat.
Milyen a megfelelő fegyelmezés 14 hónaposan? 🛑
A fegyelmezés ebben a korban elsősorban a figyelem elterelését és a környezet módosítását jelenti. A gyermek még nem képes a hosszú távú gondolkodásra vagy az empátiára. A „nem” szót határozottan, de nyugodtan mondjuk ki, és azonnal tereljük el a figyelmét egy másik, megengedett tevékenységre. A következetesség és a biztonságos határok kijelölése a legfontosabb.
A válogatósság csak egy fázis? 🥕
Igen, a válogatósság (picky eating) gyakran megjelenik 12-18 hónapos kor körül, és általában átmeneti fázis. Ennek oka a növekedési ütem lassulása és az önálló akarat kifejezése. Ne erőltessük az evést. Kínáljunk kis adagokat, változatos ételeket, és biztosítsunk pozitív hangulatot az étkezések alatt. Néhány napos elutasítás után érdemes újra megkínálni az elutasított étellel.
Leave a Comment