Az óvodás évek a felhőtlen játékról, a világ felfedezéséről és az első szoros barátságokról szólnak, ám a háttérben egy rendkívül összetett fejlődési folyamat zajlik. Ebben az időszakban rakódnak le azok az alapkövek, amelyekre később az iskolai tanulás, köztük az írás képessége is épül majd. Bár az ovisoktól még senki nem várja el, hogy betűket vessenek a papírra, a rajzaik, a finommozdulataik és a mozgásuk sokat elárulhat arról, hogyan birkóznak meg majd később a ceruza vezetésével. Az írás ugyanis nem csupán egy technikai készség, hanem egy komplex idegrendszeri folyamat végeredménye.
Sok szülőben felmerül a kérdés, hogy vajon természetes-e, ha a gyermek elutasítja a színezést, vagy ha bizonytalanul fogja az ecsetet. Az aggodalom gyakran jogos, hiszen a diszgráfia, vagyis az írászavar előjelei már jóval az iskolakezdés előtt megmutatkozhatnak. Ha időben észrevesszük ezeket az apró, néha jelentéktelennek tűnő jeleket, rengeteg későbbi kudarctól és szorongástól kímélhetjük meg gyermekünket. A korai felismerés nem a diagnózis felállításáról szól, hanem arról, hogy megadjuk a szükséges támogatást a fejlődéshez.
A diszgráfia nem az intelligencia hiányát jelenti, sőt, gyakran kifejezetten tehetséges, élénk eszű gyermekeket érint, akiknek egyszerűen nehézséget okoz a gondolataik papírra vetése. Az óvodában még nem beszélünk valódi írászavarról, hiszen a gyermek még nem ír, de a grafomotoros készségek elmaradása már egyértelműen előrevetítheti a későbbi nehézségeket. Ebben a cikkben részletesen körbejárjuk, mire érdemes figyelnünk a mindennapok során, és hogyan segíthetünk játékosan a készségek finomításában.
Az írás az emberi kifejezés egyik legmagasabb rendű formája, amelyhez a testnek és a léleknek teljes összhangban kell működnie már a legkisebb korban is.
A mozgásfejlődés mint az íráskészség alapja
Gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy az írásnehézségeket kizárólag a kéz ügyetlenségének tulajdonítjuk, pedig a folyamat valójában a nagymozgásokkal kezdődik. A stabil törzsizomzat, a megfelelő egyensúlyérzék és a vállak, karok összehangolt munkája nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a kézfej felszabadulhasson a finom munka elvégzésére. Ha a gyermek bizonytalanul mozog a térben, gyakran megbotlik, vagy nehézséget okoz számára a váltott lábbal történő lépcsőzés, az már egy jelzés lehet.
Az idegrendszer érése egy meghatározott sorrendet követ, ahol a durvább mozdulatok finomodnak tovább. Az óvodás, aki kerüli a mászókázást, vagy akinek nehezére esik a labda elkapása, valójában az íráshoz szükséges szem-kéz koordináció alapjait hiányolhatja. Az egyensúlyi rendszer, vagyis a vesztibuláris rendszer fejlettsége szoros összefüggésben áll azzal, hogyan lesz képes a gyermek később egy helyben ülni és a figyelmét a papírra fókuszálni.
Érdemes megfigyelni azt is, hogyan használja a gyermek a testét a játék során. A keresztezett mozgások, mint amikor a jobb kézzel a bal térdet érinti meg, alapvető fontosságúak a két agyfélteke közötti kommunikáció kialakulásában. Ez a híd elengedhetetlen az íráshoz, hiszen a folyamat során egyszerre kell aktiválnunk a kreatív és a szabálykövető központjainkat. Ha ezek a mozgásformák kimaradnak vagy nehézkesek, a későbbi grafomotoros tevékenységek is akadályokba ütközhetnek.
A finommotorika és a kéz ügyessége
A finommotorika fejlesztése az óvodai lét egyik központi eleme, még ha a gyerekek ezt csak játéknak is érzékelik. A gyurmázás, a gyöngyfűzés, a tépkedés és a vágás mind-mind a kéz apró izmait készítik fel a ceruza megtartására. Ha azt látjuk, hogy gyermekünk látványosan kerüli ezeket a tevékenységeket, vagy hamar elfárad a keze a próbálkozások során, érdemes odafigyelnünk.
A gyenge ujjizmok vagy a merev csukló gátolhatják a könnyed mozdulatokat. Az a kisgyermek, aki ökölbe szorított kézzel fogja az ecsetet, vagy akinek a vonalvezetése görcsös és túl erős, valójában nagy erőfeszítést tesz azért, hogy uralja az eszközt. A diszgráfia megelőzése szempontjából meghatározó, hogy ezek az izmok rugalmasak és teherbíróak legyenek az iskolakezdésre.
A mindennapi tevékenységek, mint az önálló öltözködés, a gombok gombolása vagy a cipőfűző megkötése, kiváló visszajelzést adnak a szülőnek. Ha egy nagycsoportos gyermek még mindig küzd az étkezésnél a villa és a kanál használatával, vagy nem tud önállóan cipzárt húzni, az a finommotoros koordináció éretlenségére utalhat. Ezek a jelek önmagukban nem jelentenek betegséget, de jelzik, hogy több támogatásra és gyakorlásra van szükség ezen a területen.
A téri tájékozódás és az irányok felismerése
Az írás nem csak mozgás, hanem tájékozódás is a síkban. Ahhoz, hogy a betűk a megfelelő helyre kerüljenek, a gyermeknek értenie kell az irányokat: fent, lent, jobb és bal. Az óvodában ez a folyamat a saját testen kezdődik. Ha a gyermek nem tudja magabiztosan megmutatni a saját jobb kezét vagy bal fülét, nehéz lesz számára értelmezni a papíron látható viszonyokat is.
A téri orientáció zavara gyakran vezet ahhoz, hogy a gyermek tükörírással rajzol formákat, vagy nem találja a rajzlap közepét. Bár a tükörírás bizonyos korig (nagyjából 6-7 éves korig) elfogadható jelenség, ha ez rendszerszintű és más tünetekkel is párosul, érdemes szakember véleményét kérni. A síkbeli tájékozódás alapja a térbeli magabiztosság: tudja-e a kicsi, mi van mögötte, előtte, vagy a szék alatt.
A diszgráfiára hajlamos gyermekeknél gyakran megfigyelhető, hogy nehezen tartják a sorirányt, még ha csak firkálgatnak is. A rajzaik elemei gyakran egymásba érnek, vagy éppen elszórtan, logikai kapcsolat nélkül helyezkednek el a lapon. A vizuális észlelés fejlesztése, a formák megkülönböztetése és az azonosságok-különbségek felismerése mind olyan terület, amely közvetlenül befolyásolja a későbbi írásképet.
A ceruzafogás fejlődési szakaszai és a figyelmeztető jelek
Sok szülő pánikba esik, ha a hároméves gyermeke nem úgy fogja a ceruzát, mint egy felnőtt. Fontos tudni, hogy a ceruzafogásnak megvannak a maga élettani szakaszai. Kezdetben a marokfogás a természetes, majd fokozatosan alakul ki az úgynevezett háromujjas fogás. A probléma akkor kezdődik, ha a nagycsoportos óvodás továbbra is görcsösen, vagy szokatlan ujjpozícióban tartja az eszközt.
A helytelen ceruzafogás nem csupán esztétikai kérdés. Ha a gyermek keze begörcsöl, az írás fizikai fájdalmat vagy gyors fáradást okoz, ami miatt hamar elmegy a kedve az egésztől. Az ideális fogás során a ceruza a középső ujjon nyugszik, a mutató- és a hüvelykujj pedig lazán irányítja azt. Ha azt látjuk, hogy gyermekünk ujjai elfehérednek a szorítástól, vagy a csuklója nem fekszik fel a papírra, érdemes finoman korrigálni, vagy speciális ceruzafogókat bevetni.
| Életkor | Fogási mód jellemzői | Fejlesztendő terület |
|---|---|---|
| 1-2 év | Marokfogás, egész karból indított mozgás. | Szabad firkálás nagy felületen. |
| 2-3 év | Felső fogás, az ujjak lefelé mutatnak. | Pancsolás, gyurmázás. |
| 3-4 év | Négyujjas fogás, a csukló még merev. | Ecsethasználat, ujjfestés. |
| 5-6 év | Dinamikus háromujjas fogás kialakulása. | Pontösszekötők, apró színezés. |
A táblázatban látható fejlődési ív egy általános irányadó. Ha egy gyermek jelentősen eltér ettől, az nem feltétlenül jelent diszgráfiát, de érdemes konzultálni az óvodapedagógussal. A grafomotoros fejlesztés segítségével a legtöbb esetben a helyes technika elsajátítható, mielőtt a rossz berögződések rögzülnének.
Amikor a rajzolás nem örömforrás
Az egyik legárulkodóbb jel az óvodában az, ha a gyermek módszeresen elkerüli a rajzolós sarkot. Míg társai lelkesen készítenek ajándékot anyák napjára, a diszgráfiára hajlamos kicsi inkább az építőkockát választja. Ez az elkerülő magatartás gyakran az önvédelem eszköze: a gyermek érzi, hogy az ő keze nem úgy engedelmeskedik, mint a többieké, és a végeredmény nem olyan, mint amit elvárt magától.
A rajzolás elutasítása mögött gyakran a vizuomotoros koordináció gyengesége áll. Ez azt jelenti, hogy a szem által látott képet az agy nem tudja pontosan lefordítani a kéz mozgására. Ha a gyermek mégis rajzol, a vonalai bizonytalanok, remegősek lehetnek, a körök nem záródnak be, a négyzeteknek pedig nincsenek határozott sarkaik. Ezek a formaalakítási nehézségek egyenes utat jelentenek a későbbi betűformálási problémákhoz.
Szülőként fontos, hogy ne erőltessük a hagyományos rajzolást, ha ellenállást tapasztalunk. Próbálkozzunk más technikákkal: rajzoljunk bottal a homokba, krétával az aszfaltra, vagy használjunk vastag aszfaltkrétát. A cél az, hogy a gyermek visszanyerje az alkotás örömét, és ne kudarcként élje meg a papír és a ceruza találkozását. Az élményalapú fejlesztés mindig hatékonyabb, mint a száraz feladatlapok töltögetése.
A lateralizáció és a dominancia kérdése
A nagycsoportos kor végére általában kialakul, hogy a gyermek melyik kezét használja elsődlegesen. A dominancia eldőlése elengedhetetlen a stabil íráskészséghez. Ha egy gyermek váltogatja a kezét rajzolás vagy evés közben, az az idegrendszer éretlenségét jelezheti. Ez a bizonytalanság később zavart okozhat az írás irányának követésében és a betűk megformálásában is.
Külön figyelmet érdemel a keresztirányú dominancia, például amikor valaki jobbkezes, de a bal szeme a domináns. Ez önmagában nem okoz diszgráfiát, de nehezítheti a vizuális visszacsatolást írás közben. A szakemberek szerint a legfontosabb, hogy a választott kéz ügyessége elérje a megfelelő szintet az iskolakezdésig. Ha a gyermek még hatévesen is bizonytalan abban, melyik kezével nyúljon az eszközökért, érdemes mozgásterapeuta segítségét kérni.
A két agyfélteke harmonikus együttműködése teszi lehetővé, hogy az írás automatizmussá váljon. Amíg ez nem történik meg, a gyermek minden egyes vonalnál tudatosan koncentrál, ami mérhetetlenül fárasztó. Ez a folyamatos küzdelem vezethet ahhoz, hogy a diszgráfiás gyermekek írásképe a szöveg végére látványosan romlik, ahogy fárad az idegrendszerük.
A dominancia nem választás kérdése, hanem egy belső, biológiai érési folyamat eredménye, amelyet türelemmel és játékkal támogathatunk.
A figyelem és az emlékezet szerepe az írásban
Bár a diszgráfia elsősorban motoros és vizuális probléma, szorosan összefügg a figyelem és a rövid távú emlékezet működésével is. Az írás során ugyanis nemcsak a betű alakját kell felidézni, hanem a hozzá tartozó hangot, és közben figyelemmel kell kísérni a leírt szót is. Ha egy óvodás nehezen jegyez meg rövid versikéket, vagy elfelejti a többlépcsős utasításokat (pl. „Vedd le a cipőd, és tedd a helyére a táskád!”), az jelezheti a munkamemória gyengeségét.
A figyelem zavara miatt a gyermek gyakran szem elől téveszti a mintát, amit másolnia kellene. Az óvodai feladatlapokon ez úgy jelentkezhet, hogy félbehagyja a sormintát, vagy teljesen más irányba folytatja azt. Ez a fajta szétszórtság nem lustaság, hanem a fókusz megtartásának nehézsége, ami később a betűk kihagyásához vagy felcseréléséhez vezethet az iskolában.
A vizuális emlékezet fejlesztése kulcsfontosságú. Játsszunk memóriajátékokat, vagy kérjük meg a gyermeket, hogy figyeljen meg egy képet, majd sorolja fel, mi változott rajta. Ezek a játékok észrevétlenül erősítik azokat a kognitív funkciókat, amelyekre a betűelemek felidézésekor nagy szükség lesz. Minél biztosabb a belső képalkotás, annál könnyebben megy majd a forma papírra vetése.
A beszédfejlődés és az írás kapcsolata
Sokan meglepődnek, de a tiszta beszéd és a jó hallási megkülönböztető képesség is alapfeltétele a zökkenőmentes írástanulásnak. Ha egy gyermek nem hallja tisztán a hangok közötti különbséget (például a ‘p’ és a ‘b’ között), akkor a leírásukkal is gondjai lesznek. A diszgráfia gyakran kéz a kézben jár a diszlexiával vagy a beszédértési nehézségekkel.
Az óvodáskori logopédiai szűrések ezért rendkívül fontosak. A hanghibák javítása mellett a szakemberek a fonológiai tudatosságot is fejlesztik, ami segít a hangok sorrendjének azonosításában. Ha a gyermek szókincse szegényes, vagy nehezen fejezi ki magát mondatokban, az írás mint önkifejezési forma is nagyobb terhet jelenthet számára a jövőben.
Érdemes figyelni a ritmusérzékre is. A mondókázás, a tapsolás és a ritmikus mozgás mind segítik a beszéd és a mozgás összehangolását. Az írásnak van egy természetes ritmusa; ha ez hiányzik, a betűvetés szaggatottá és nehézkessé válik. A közös éneklés és a ritmusjátékok tehát nemcsak a lelket vidámítják, hanem a jövőbeli íráskészséget is alapozzák.
Mikor forduljunk szakemberhez?
Szülőként az ember hajlamos a végletek között csapongni: vagy túlságosan aggódik, vagy elbagatellizálja a problémát. Fontos megtalálni az arany középutat. Ha az óvónők jelzik, hogy a gyermek grafomotoros készségei elmaradnak az életkorától, vagy ha mi magunk látunk feltűnő nehézségeket, ne várjunk az iskolakezdésig.
A szakértői vizsgálat első lépése lehet egy pedagógiai szakszolgálat felkeresése. Itt komplex felmérést végeznek, amely érinti a mozgást, a kognitív képességeket és a pszichés állapotot is. Minél hamarabb derül fény a gyenge pontokra, annál célzottabb fejlesztést kaphat a gyermek. Sok esetben egy jól megválasztott szenzoros integrációs terápia (például az Ayres-terápia) vagy a TSMT-torna csodákra képes.
Ne feledjük, a diagnózis nem egy bélyeg, hanem egy útmutató. Segít megérteni, miért küzd a gyermekünk, és leveszi róla a „lustaság” vagy az „ügyetlenség” terhét. Az időben megkezdett fejlesztő foglalkozások segítenek megerősíteni az önbizalmát, így az iskolát nem szorongással, hanem felkészülten kezdheti meg.
Praktikus játékok és otthoni tevékenységek
A fejlesztésnek nem kell unalmasnak lennie. Sőt, otthoni környezetben a leghatékonyabb fejlesztő eszközök a konyhában vagy a játszószőnyegen találhatók. A cél a kéz ügyesítése és az idegrendszer érlelése, miközben jól érezzük magunkat. Íme néhány egyszerű, mégis nagyszerű módszer:
- Sütés-főzés: A tészta gyúrása, szaggatása és díszítése az egyik legjobb finommotoros gyakorlat. A morzsolgatás fejleszti a csipeszfogást, ami a ceruzafogás alapja.
- Vízfestés és szivacs: A szivaccsal való nyomdázás vagy a nagy ecsetvonások segítik a csukló lazítását.
- Csipeszes játékok: Kérjük meg a gyermeket, hogy színes pomponokat vagy babot válogasson szét egy konyhai csipesz segítségével.
- Fűzés és varrás: Nagy lyukú gyöngyök fűzése vagy kartonpapírra lyukasztott minták „hímzése” cipőfűzővel kiválóan fejleszti a szem-kéz koordinációt.
- Tapintós játékok: Rejtsünk el apró tárgyakat egy zsákba, és a gyermeknek csak tapintás útján kelljen kitalálnia, mik azok. Ez fejleszti a taktilis érzékelést.
Ezek a tevékenységek azért hatékonyak, mert nem emlékeztetik a gyermeket a számára nehéz rajzolásra, mégis ugyanazokat az izomcsoportokat és agyi területeket aktiválják. A legfontosabb a rendszeresség és a türelem. Ne várjunk azonnali eredményt, a fejlődés apró lépésekben történik.
A szülői hozzáállás meghatározó ereje
Amikor kiderül, hogy gyermekünknek nehézségei vannak, az első és legfontosabb feladatunk az érzelmi biztonság megteremtése. A gyermek érzi a szülői feszültséget, és ha azt tapasztalja, hogy csalódást okoz a teljesítményével, még inkább bezárkózik. A diszgráfiára utaló jelek észlelésekor a türelem a leghatékonyabb eszközünk.
Dicsérjük az erőfeszítést, ne csak a végeredményt! Ha a színezés nem is maradt a vonalon belül, de a gyermek kitartóan próbálkozott, az mindenképpen elismerést érdemel. Teremtsünk olyan környezetet, ahol szabad hibázni. A radír és a javítás lehetősége megnyugtató lehet egy szorongó kicsi számára.
Beszélgessünk sokat, és hallgassuk meg a gyermeket. Ha elmondja, hogy elfáradt a keze, vagy „nem akarja a ceruza azt csinálni, amit ő”, vegyük komolyan. A megértő szülői háttér a legjobb prevenció a másodlagos tünetek, mint az iskolafóbia vagy az önértékelési zavarok ellen. Mi vagyunk a gyermekünk legfőbb szövetségesei ebben a folyamatban.
Az iskolaérettség és a felkészülés utolsó szakasza
A nagycsoportos év végére a kérdés már élesen veti fel magát: iskolaérett-e a gyermek? Az iskolaérettség nem csak azt jelenti, hogy a gyermek tud-e 10-ig számolni, hanem azt is, hogy fizikailag és mentálisan képes-e az írás terhelését elviselni. Ha a grafomotoros jelek továbbra is fennállnak, érdemes megfontolni az óvodában maradást egy évvel tovább.
Ez az extra év nem „bukás”, hanem egy ajándék, amely alatt beérhet az idegrendszer és megerősödhetnek a készségek. Sokszor pont ez az egy év hozza meg azt az áttörést, ami után a gyermek magabiztosan vág bele a betűk világába. A szakértők szerint a kényszerített iskolakezdés a gyengébb részképességekkel rendelkező gyermekeknél gyakran vezet azonnali tanulási kudarcokhoz.
Az iskola kiválasztásánál is érdemes figyelembe venni gyermekünk adottságait. Vannak módszerek, amelyek lassabb tempóban haladnak az írástanítással, több időt hagyva a formaalakításra és a rögzítésre. Egy támogató pedagógus, aki ismeri a diszgráfia természetét, kulcsszerepet játszhat abban, hogy a gyermek megőrizze a tanulás iránti vágyát.
Digitális eszközök és a kézírás jövője
A modern világban, ahol a billentyűzet és az érintőképernyő dominál, felmerülhet a kérdés: mennyire fontos egyáltalán a kézírás? Szakmai szempontból a válasz egyértelmű: rendkívül fontos. A kézírás során végzett finom mozdulatok stimulálják az agy azon területeit, amelyek az olvasásért, a memóriáért és a nyelvfeldolgozásért felelősek.
A digitális eszközök túlzott használata az óvodáskorban gyengítheti a kéz izmait, hiszen a képernyő simítása nem igényel olyan erőkifejtést és koordinációt, mint a ceruza vezetése. Próbáljuk meg korlátozni a képernyőidőt, és helyette valódi, kézzel fogható anyagokat adjunk a gyermek kezébe. A homokba írás, a krétázás vagy a vízbe mártott ecsettel való „láthatatlan rajzolás” mind-mind fejlesztik azt a finom vezérlést, amit a technológia nem tud pótolni.
Természetesen a későbbiekben, egy diagnosztizált diszgráfiás tanulónál a számítógép használata nagy segítség lehet, mint kompenzációs eszköz. De az alapozó években még a biológiai érés támogatása az elsődleges cél. A kézírás egyfajta „agytorna”, amelynek előnyeit a gyermek egész élete során élvezni fogja, függetlenül attól, hogy végül mennyit használja majd a mindennapokban.
Záró gondolatok a megelőzésről
Az írásnehézségek korai felismerése nem azt jelenti, hogy betegséget keresünk a gyermekünkben, hanem azt, hogy figyelemmel kísérjük a fejlődését. Az óvoda az az időszak, amikor még minden játékos, minden fejleszthető és minden kapu nyitva áll. Ha nyitott szemmel járunk, és észrevesszük a diszgráfiára utaló finom jeleket, a legtöbbet tehetjük gyermekünk jövőbeli iskolai sikereiért.
Ne feledjük, minden gyermek a saját tempójában fejlődik. Vannak „későn érők”, akiknél a grafomotoros készségek hirtelen, egy-két hónap alatt ugranak hatalmasat. A lényeg a folyamatos, szerető támogatás és a lehetőségek biztosítása a gyakorlásra. A közös játék, a mozgás és az alkotás öröme olyan alapot ad, amelyre bármilyen tudás biztonsággal építhető majd a későbbiekben.
A legfontosabb tanács, amit egy szülő megfogadhat: bízzon a megérzéseiben, de hagyatkozzon a szakemberek tudására is. Az óvoda és a család közötti őszinte kommunikáció a legjobb garancia arra, hogy a gyermek megkapja azt a segítséget, amire szüksége van. Így az iskolakezdés nem egy félelmetes akadály lesz, hanem egy izgalmas új fejezet kezdete.
Gyakran ismételt kérdések a gyermekkori írásnehézségekről
🤔 Honnan tudhatom, hogy csak lusta a gyermekem rajzolni, vagy valóban nehézségei vannak?
A lustaság ritka az óvodásoknál; általában a motiváció hiánya mögött valamilyen nehézség áll. Ha a gyermek más területeken lelkes, de a finommotoros feladatokat (rajzolás, vágás) következetesen kerüli vagy fájdalomra panaszkodik, az valószínűleg nem lustaság, hanem a készségek éretlensége.
✍️ Kell-e aggódnom, ha a gyermekem bal kezes?
Egyáltalán nem! A balkezesség a természetes variációk része, nem betegség és nem a diszgráfia előjele. A fontos az, hogy a dominancia egyértelmű legyen, és a gyermek megtanulja a bal kézhez igazított helyes eszközfogást és papírelhelyezést.
🧸 Milyen játékok a legjobbak a diszgráfia megelőzésére?
Minden, ami mozgatja az ujjakat és fejleszti a koordinációt: LEGO, gyurmázás, gyöngyfűzés, célba dobás, kúszás-mászás, vagy akár a tésztaformázás. A lényeg a változatosság és a mozgás öröme.
👩⚕️ Kihez forduljak először, ha gyanús jeleket látok?
Első körben az óvónőkkel érdemes beszélni, ők látják a gyermeket közösségben és összehasonlításban a kortársaival. Ha a gyanú továbbra is fennáll, a helyi pedagógiai szakszolgálat (korábban nevelési tanácsadó) szakemberei tudnak segíteni a felmérésben.
🏫 El fogja mulasztani az iskola a problémát?
Sajnos az iskolai elvárások gyakran felerősítik a meglévő nehézségeket. Az írástanítás tempója feszített, így a gyermeknek kevés ideje marad a technikai alapok pótlására. Ezért javasolt még az óvodában megkezdeni a célzott fejlesztést.
🖍️ Vannak speciális eszközök, amik segíthetnek?
Igen, léteznek ergonomikus kialakítású ceruzák, háromszögletű kréták és ceruzafogó gumik (úgynevezett „grip”-ek), amelyek segítenek a helyes ujjpozíció megtartásában. Ezek sokat segíthetnek a görcsösség oldásában.
🧩 Öröklődik a diszgráfia?
A kutatások szerint létezik genetikai hajlam a tanulási nehézségekre. Ha a családban előfordult diszlexia vagy diszgráfia, érdemes fokozottabb figyelemmel kísérni a gyermek fejlődését, de ez nem jelenti azt, hogy nála is kötelezően jelentkezik majd a probléma.
Leave a Comment