Amikor a gyermekünk visszahúzódó, csendesebb, vagy nehezen oldódik fel idegenek társaságában, bennünk, szülőkben azonnal megszólal a vészcsengő. Félünk, hogy magányos lesz, hogy kimarad a közösségi élményekből, vagy hogy a félénksége akadályozza őt a kibontakozásban. Pedig a befelé fordulás nem feltétlenül jelent problémát. Gyakran csak arról van szó, hogy a gyermekünk más tempóban, más módon dolgozza fel a szociális ingereket, és több időre van szüksége ahhoz, hogy biztonságban érezze magát, és megnyíljon. A mi feladatunk az, hogy megteremtsük azt a támogató környezetet, amelyben a saját tempójában, kényszer nélkül fedezheti fel a barátkozás örömét.
A visszahúzódás pszichológiája: félénkség vagy introverzió?
Mielőtt bármilyen beavatkozásba kezdenénk, létfontosságú, hogy megkülönböztessük a félénkséget és az introverziót. Ez a két fogalom gyakran összemosódik, pedig teljesen más megközelítést igényelnek. Az introverzió egy temperamentumbeli adottság, egy személyiségjegy, amely azt jelenti, hogy a gyermek a belső világából merít energiát, és a túl sok szociális interakció kimeríti. Az ilyen gyermeknek szüksége van az egyedüllétre a feltöltődéshez, és előnyben részesíti a mély, egy-két baráttal való kapcsolatot a nagy csoportokkal szemben.
Ezzel szemben a félénkség (vagy szociális szorongás) egyfajta félelem a szociális helyzetektől, a negatív megítéléstől. A félénk gyermek szeretne barátkozni, de a szorongás megbénítja, és megakadályozza abban, hogy kezdeményezzen. Ez a különbségtétel kulcsfontosságú: az introvertált gyermeket el kell fogadnunk olyannak, amilyen, és támogatnunk kell az igényeit; a félénk gyermeknek viszont segítenünk kell leküzdeni a szorongását, hogy elérje a vágyott szociális céljait.
A visszahúzódó gyermeknek nem arra van szüksége, hogy „megjavítsuk” vagy „kifelé fordítsuk”, hanem arra, hogy megértsük a belső működését, és ehhez igazítsuk a szociális környezetét.
A temperamentum veleszületett, és befolyásolja, hogyan reagál a gyermek a környezeti ingerekre. Egyes gyerekek érzékenyebbek, gyorsabban túlstimulálódnak zajos, zsúfolt helyzetekben. Ezt a magas érzékenységet nem szabad gyengeségként kezelni, hanem meg kell tanulnunk tiszteletben tartani a gyermekünk egyedi szükségleteit a biztonságos szociális fejlődés érdekében. A szülői elfogadás az első és legfontosabb lépés a nyitottság felé vezető úton.
A biztonságos alap megteremtése: az otthon szerepe
A barátkozás képessége nem a játszótéren kezdődik, hanem az otthon falai között. Ahhoz, hogy egy gyermek magabiztosan lépjen a világba, éreznie kell, hogy a bázisa stabil és feltétel nélküli szeretetben gyökerezik. A biztonságos kötődés kiépítése elengedhetetlen, különösen a visszahúzódó gyermekek esetében, akik hajlamosabbak a szeparációs szorongásra és a bizonytalanságra.
A feltétel nélküli elfogadás ereje
Soha ne sugalljuk a gyermeknek, hogy a csendessége vagy a félénksége hiba lenne. Kerüljük a minősítő jelzőket, mint például „mindig olyan szégyenlős vagy” vagy „miért nem vagy olyan bátor, mint a testvéred?”. Ezek a mondatok mélyen rombolják az önértékelést, és megerősítik a gyermekben azt a hiedelmet, hogy ő hibás. Ehelyett fókuszáljunk az erősségeire. Dicsérjük a megfigyelőképességét, a türelmét, vagy azt, hogy milyen mélyen tud elmerülni egy tevékenységben.
A pozitív megerősítés rendkívül fontos. Amikor a gyermek megtesz egy apró lépést – például köszön az eladónak, vagy odamegy egy másik gyerekhez a homokozóban –, azt azonnal ismerjük el. Nem kell túlzottan felnagyítani a helyzetet, elég egy egyszerű: „Látom, milyen ügyesen köszöntél, biztosan jó érzés volt!”
Érzelmi szótár és validáció
A visszahúzódó gyerekek gyakran nehezen fejezik ki magukat szavakkal, különösen, ha szoronganak. Segítsünk nekik egy érzelmi szótár kialakításában. Beszéljünk nyíltan a saját érzéseinkről is, és nevezzük meg a gyermek érzéseit, amikor látjuk, hogy feszült vagy bizonytalan.
„Látom, hogy most kicsit feszült vagy. Lehet, hogy izgulsz, hogy bemenj a terembe? Ez teljesen rendben van. Én is izgultam, amikor kicsi voltam. Mi lenne, ha először csak megfigyelnéd a többieket?”
Az érzelmek validálása – elismerni, hogy az érzés jogos és normális – kulcsfontosságú. Ezzel azt üzenjük, hogy a belső világa elfogadott, így nem kell elrejtenie a szorongását, ami paradox módon éppen a megnyílás felé vezető úton segít. Ha tudja, hogy a szorongás nem a vég, hanem egy átmeneti állapot, könnyebben veszi a bátorságot a továbblépéshez.
A szociális interakciók finomhangolása: a kis lépések elve
A visszahúzódó gyermeket nem szabad azonnal mély vízbe dobni. A célunk, hogy építsünk egy biztonságos híd a magány és a közösség között. Ez a híd apró, gondosan megtervezett lépésekből áll.
Tematikus, strukturált játékhelyzetek
A spontán játszótéri interakciók túl nagy kihívást jelenthetnek, mert kiszámíthatatlanok. Sokkal hatékonyabb, ha előre tervezett, strukturált játékhelyzeteket teremtünk. Hívjunk meg egyetlen, nyugodt, jól szocializált gyermeket játszani, akivel a mi gyermekünk már találkozott (például egy óvodai társat, akivel a sarokban szoktak együtt játszani). A találkozó legyen rövid (45-60 perc), és legyen egy előre eltervezett közös tevékenység.
A legjobb választás az olyan tevékenység, ami nem igényel folyamatos szemkontaktust vagy verbális interakciót, de mégis közös célt szolgál. Például: közös építés legóval, sütés, gyurmázás, vagy egy összetett társasjáték, ahol a szabályok adják a keretet. Ebben a helyzetben a gyermek a feladatra koncentrálhat, és a szociális nyomás csökken.
A szülői modell szerepe
A gyerekek a szüleik viselkedéséből tanulnak. Ha mi magunk visszahúzódóak vagyunk, nehezen kezdeményezünk, vagy szorongunk a társasági eseményeken, a gyermekünk ezt látja mintát. Persze nem kell radikálisan megváltoztatnunk a személyiségünket, de tudatosan mutassunk be apró, pozitív szociális interakciókat.
- Köszönjünk és beszélgessünk kedvesen az eladóval a boltban.
- Kezdeményezzünk rövid beszélgetést a játszótéren egy másik szülővel.
- Mutassuk meg, hogyan kérünk segítséget vagy adunk utasítást udvariasan.
Ez a szülői szociális modell azt mutatja, hogy a külső világgal való interakció természetes, biztonságos és gyakran pozitív eredménnyel jár.
A szociális készségek fejlesztése: a gyakorlás fontossága
A barátkozás és a megnyílás egy tanult készség, mint bármely más. A visszahúzódó gyermekeknek gyakran hiányoznak azok a szociális forgatókönyvek, amelyeket mások ösztönösen használnak. Ezeket a „szociális izmokat” erősítenünk kell.
Szerepjáték és szituációs gyakorlatok
Gyakoroljuk otthon, biztonságos környezetben azokat a helyzeteket, amelyek a gyermek számára stresszesek. Ez a szerepjáték lehet rövid és játékos. Például, gyakorolhatjuk, hogyan kell bekapcsolódni egy már zajló játékba. Mi legyünk a másik gyerek, a gyermekünk pedig gyakorolja a bevezető mondatokat:
„Szeretnék veletek játszani.”
„Mit építetek? Segíthetek?”
„Van még hely?”
Gyakoroljuk azt is, hogyan kell kezelni a visszautasítást („Nem, most nem játszunk veled”), ami elkerülhetetlen. Tanítsuk meg a gyermeknek, hogy a visszautasítás nem róla szól, hanem a pillanatnyi helyzetről, és hogy van lehetősége máshol próbálkozni. A visszautasítás kezelése kulcsfontosságú a rugalmasság (reziliencia) építésében.
A nonverbális kommunikáció tudatosítása
A visszahúzódó gyermekek gyakran nem veszik észre, hogy a testbeszédük akadályozza a közeledést (pl. lefelé néznek, keresztbe tett karral állnak). Beszéljünk arról, hogy a nyitott testtartás, a mosoly és a szemkontaktus mennyire fontos a barátságos jelzések küldésében. Tükör előtt gyakorolhatjuk a barátságos arcot. Ez nem arról szól, hogy megjátssza magát, hanem arról, hogy tudatosan segítse a belső szándékát a külső jelzésekkel.
A szociális színtér kiválasztása: hol talál barátokat a visszahúzódó gyerek?
Nem minden szociális környezet egyforma. A visszahúzódó gyermekek gyakran jobban boldogulnak azokban a helyzetekben, ahol a közös érdeklődés a fókuszban van, és ahol a csoport létszáma kicsi.
Hobbyk és szakkörök ereje
A legjobb hely a barátkozásra az, ahol a gyermekünk már eleve magabiztosnak érzi magát. Ha a gyermekünk imád rajzolni, a rajzszakkör tökéletes terep. Ha érdekli a robotika, a robotika klub. Ezeken a helyeken a közös érdeklődési kör azonnali kapcsolódási pontot biztosít, és a beszélgetés nem kell, hogy a személyes dolgokról szóljon, hanem a közös feladatról.
Keressünk olyan tevékenységeket, amelyek nem versenyorientáltak, és ahol a hangsúly az együttműködésen van. A színházi vagy drámacsoportok is kiválóak lehetnek, mivel strukturált módon kínálnak lehetőséget az érzelmek kifejezésére és a szerepjátékra, miközben a gyermek egy karakter védelmébe bújhat.
Kisebb csoportok előnyben
A nagy, zajos születésnapi bulik vagy az egész osztályt felvonultató események túlterhelőek lehetnek. Válasszunk olyan tevékenységeket, ahol a csoportdinamika kezelhető. Egy 4-6 fős kis csoportban a gyermekek nagyobb eséllyel találnak egy-egy társat, mint 20 ember között.
| Helyzet | Előnyök | Kihívások |
|---|---|---|
| Tematikus játszótárs meghívása otthonra | Maximális biztonság, ellenőrzött időtartam, közös fókusz. | A szülőnek kell irányítania a kezdeti interakciót. |
| Nagy, spontán játszótér | Nagy választék potenciális barátokból. | Túl sok inger, kiszámíthatatlan csoportdinamika, nagy stressz. |
| Szakkör/Hobby (pl. sakk, kézműves) | Közös érdeklődés alapú kapcsolódás, strukturált környezet. | Lehet, hogy kezdetben csak a feladatra koncentrál, a társakra nem. |
| Sportcsapat (pl. foci) | Csapatmunka, fizikai energia levezetése. | Versenyhelyzet, hangos környezet, magas szociális elvárások. |
A szülői elvárások kezelése és a türelem
A legtöbb szülő azt szeretné, ha a gyermeke népszerű lenne, sok barátja lenne, és könnyedén vette volna az akadályokat. Ez a vágy azonban gyakran nyomást helyez a gyermekre, ami éppen az ellenkező hatást érheti el. Ne feledjük, hogy a minőség fontosabb, mint a mennyiség.
A minőség a mennyiség előtt
Egy visszahúzódó gyermeknek gyakran elegendő egyetlen mély, támogató barátság. Ez az egy barát adhatja meg azt a biztonságot és szociális gyakorlóteret, amire szüksége van. Ne erőltessük, hogy minden héten új emberekkel találkozzon. Ünnepeljük meg azt az egy-két értékes kapcsolatot, amit sikerül kialakítania.
Fontos, hogy megkérdezzük a gyermeket, hogy ő maga hogyan érzi magát. Ha azt mondja, hogy boldog, és jól érzi magát a bőrében, még ha kevesebb is a barátja, mint a többieknek, akkor valószínűleg jó úton járunk. A cél nem a népszerűség, hanem a szociális elégedettség.
A türelem mint szülői erény
A megnyílás egy folyamat, nem egy esemény. Lehet, hogy hónapokig tart, mire a gyermekünk egy új környezetben feloldódik. Ha türelmetlenek vagyunk, és sürgetjük a gyermeket („Na, menj már oda!”), az csak növeli a szorongását. A türelem és a kitartó támogatás a legfontosabb eszközünk. Minden apró siker után tartsunk szünetet, hagyjuk, hogy feldolgozza az élményt, és csak utána lépjünk tovább.
A barátkozás egy készség, amit gyakorolni kell. Ahogy a zongorázást sem lehet megtanulni egy nap alatt, úgy a szociális kapcsolatok építéséhez is idő, ismétlés és biztonságos hibázási lehetőség szükséges.
Kommunikáció az iskolával és az óvodával
Az óvoda és az iskola az a hely, ahol a visszahúzódó gyermek a legtöbb kihívással szembesül. A pedagógusokkal való szoros együttműködés elengedhetetlen a sikerhez.
A pedagógus tájékoztatása
Beszéljünk a tanítóval vagy óvónővel a gyermekünk temperamentumáról. Magyarázzuk el, hogy nem arról van szó, hogy a gyermekünk antiszociális vagy rosszindulatú, hanem arról, hogy több időre van szüksége a bemelegedéshez. Kérjük meg a pedagógust, hogy ne erőltesse a nagy csoportos interakciókat, de segítsen neki kisebb, védett helyzetekben részt venni.
A pedagógus segíthet azzal is, hogy kijelöl egy „szociális hídat”, egy olyan kedves, empatikus gyermeket, akivel a mi gyermekünk könnyebben tud kapcsolatot teremteni. Ez a híd-gyerek segíthet bevezetni a mi gyermekünket a közös játékokba.
Biztonságos zónák az osztályteremben
Kérjük meg a pedagógust, hogy biztosítson a gyermekünk számára egy nyugodt zónát, ahová visszahúzódhat, ha túl sok az inger. Ez lehet egy olvasósarok, vagy egy csendes asztal. Ez nem menekülés, hanem az önszabályozás eszköze. A visszahúzódó gyermeknek tudnia kell, hogy van lehetősége az ingerek csökkentésére, ha túlterhelődik.
A technológia szerepe: online interakciók és a megnyílás
A modern világban a szociális interakciók nagy része az online térbe tevődik át. Bár a szülők hajlamosak korlátozni a képernyőidőt, a visszahúzódó gyermekek számára a technológia paradox módon segítheti a szociális fejlődést.
Kapcsolódás közös érdeklődés mentén
Az online játékok, klubok vagy fórumok, amelyek egy közös érdeklődési kör köré épülnek (pl. Minecraft, rajzcsoportok), lehetőséget adnak a gyermeknek, hogy névtelenül vagy kevésbé nyomás alatt kommunikáljon másokkal. Itt a beszélgetés fókuszában a téma van, nem pedig a személyes interakció feszültsége.
Ez a fajta kommunikáció gyakorlóterepként szolgálhat. Amikor a gyermek már magabiztosan kommunikál online egy adott témában, könnyebb lesz számára ezt a bizalmat átvinni a valós életbe, amikor találkozik azokkal, akikkel azonos a hobbija. Természetesen a szülői felügyelet és a biztonságos internetezési szokások tanítása továbbra is alapvető fontosságú.
A kommunikáció írott formája
Sok visszahúzódó gyerek jobban ki tudja fejezni magát írásban, mint szóban. A csevegés vagy az e-mailezés lehetővé teszi számukra, hogy átgondolják a válaszaikat, és elkerüljék a spontán verbális interakciók nyomását. Ez a képesség segíthet abban, hogy később magabiztosabban vegyenek részt a szóbeli kommunikációban is, mivel már gyakorolták a gondolataik strukturálását.
Nehéz helyzetek kezelése: ha a visszahúzódás szorongássá fajul
Bár a visszahúzódás gyakran a temperamentum része, vannak esetek, amikor a szociális nehézségek komolyabb problémát jeleznek, mint például a generalizált szorongás vagy a szociális fóbia.
A szorongás jeleinek felismerése
Mikor érdemes szakemberhez fordulni? Figyeljünk a következő jelekre:
- Fizikai tünetek szociális helyzetek előtt (hasi fájdalom, fejfájás, hányinger).
- A szociális helyzetek teljes kerülése (nem akar iskolába menni, nem hajlandó részt venni a születésnapokon).
- Erős, hosszan tartó dühkitörések vagy sírás, amikor szociális interakcióra kényszerítik.
- A visszahúzódás hirtelen kezdődik, és nem volt jellemző a gyermekre korábban (ez utalhat traumára vagy bullyingra).
- A gyermek önértékelése drámaian csökken, folyamatosan kritizálja magát.
Ha a szorongás akadályozza a gyermeket a mindennapi életében, és a mi támogató stratégiáink nem hoznak javulást, érdemes felkeresni egy gyermekpszichológust vagy terapeutát. A korai beavatkozás kulcsfontosságú lehet.
A szülői szorongás hatása
Ne feledjük, hogy a mi szorongásunk is átszűrődhet a gyermekre. Ha mi magunk túlzottan aggódunk a gyermekünk szociális élete miatt, azzal akaratlanul is megerősíthetjük benne azt az érzést, hogy van mitől tartania. Gyakoroljuk a szülői önszabályozást; ha mi nyugodtak vagyunk és elfogadóak, az a legnagyobb biztonságot nyújtja a gyermeknek a megnyíláshoz.
Az önértékelés megerősítése: a belső erőforrások fejlesztése
Egy visszahúzódó gyermeknek szüksége van arra a tudatra, hogy ő értékes, függetlenül attól, hogy hány barátja van. A magas önértékelés a legjobb páncél a szociális szorongás ellen.
Kompetencia érzet kialakítása
Segítsünk a gyermeknek megtalálni azt a területet, ahol kiemelkedően jó. Ez lehet sport, művészet, vagy akár egy iskolai tantárgy. A kompetencia érzet – az a tudat, hogy valamit jól csinál – önbizalmat ad, ami aztán átszivárog a szociális életébe is. Amikor a gyermek tudja, hogy van mit „mutatnia” a világnak, könnyebben veszi a bátorságot a megnyílásra.
A belső monológ átalakítása
A visszahúzódó gyermekek belső monológja gyakran tele van negatív önkritikával („Úgysem fog sikerülni”, „Mit fognak szólni?”). Beszéljünk erről a belső hangról, és tanítsuk meg a gyermeket, hogy kérdőjelezze meg a negatív gondolatait. Például, ha azt mondja: „Én sosem tudok bekapcsolódni a játékba”, segítsünk neki átfogalmazni: „Lehet, hogy ma nem sikerült, de holnap újra próbálkozom.” A pozitív, reális belső párbeszéd kialakítása hosszú távú szociális sikerhez vezet.
A barátságok fenntartása és elmélyítése
Miután a gyermekünk sikeresen kialakított egy-két barátságot, a következő kihívás azok fenntartása és elmélyítése. Ehhez is szükség van bizonyos készségekre.
Konfliktuskezelési technikák
A barátságok velejárója a konfliktus. A visszahúzódó gyerekek hajlamosak kerülni a konfrontációt, ami ahhoz vezethet, hogy elnyomják a saját igényeiket, vagy teljesen visszavonulnak, ha vita alakul ki. Tanítsuk meg a gyermeket az asszertív kommunikációra: hogyan fejezze ki az igényeit anélkül, hogy agresszív lenne, és hogyan tud kompromisszumot kötni.
Gyakoroljuk otthon: „Értem, hogy te ezt szeretnéd, de én ezt szeretném. Mit szólnál ehhez a megoldáshoz?” A konfliktuskezelés segít abban, hogy a gyermek érezze: a barátságok elég erősek ahhoz, hogy túléljenek egy nézeteltérést.
Empátia és mások nézőpontjának megértése
Az empátia segít a gyermeknek megérteni, hogy a másik gyerek reakciói nem feltétlenül személyes támadások. Beszélgessünk arról, hogy a barátja miért lehetett szomorú, dühös, vagy miért reagált úgy, ahogy. Az empátia fejlesztése nemcsak a barátságok elmélyítését segíti, de csökkenti a gyermek belső feszültségét is, mivel jobban érti a szociális dinamikákat.
A hosszú távú siker titka: önismeret és önelfogadás
Végső soron a célunk az, hogy a gyermekünk ne csak barátokat szerezzen, hanem boldog és kiegyensúlyozott felnőtté váljon, aki ismeri és elfogadja önmagát. A visszahúzódó gyermekeknek meg kell érteniük, hogy az ő csendesebb, megfigyelőbb természetük is értékes. A megnyílás nem azt jelenti, hogy extrovertálttá kell válniuk, hanem azt, hogy képesek legyenek a saját igényeikhez igazodó, kielégítő szociális életet élni.
A szülői szerep itt az, hogy tükrözzük vissza a gyermek pozitív tulajdonságait: a mélységét, a hűségét, a figyelmes természetét. Ha a gyermek tudja, hogy a csendes ereje is érték, sokkal könnyebben találja meg a helyét a világban, és vonzza magához azokat a barátokat, akik igazán értékelik őt.
A támogató környezet, a kis lépések elve, a szociális készségek tudatos fejlesztése és a feltétel nélküli elfogadás együtt teremtik meg azt az utat, amelyen a visszahúzódó gyermek biztonságban haladhat a megnyílás és a tartós barátságok felé.
Gyakran ismételt kérdések a visszahúzódó gyermekek szociális életéről
1. Hogyan motiváljam a gyermekemet, ha egyáltalán nem akar barátkozni? 🤔
A motiváció helyett fókuszáljon a biztonság megteremtésére. Ha a gyermek teljesen elutasítja a barátkozást, valószínűleg erős szorongás vagy kimerültség áll a háttérben. Kezdje a legkisebb lépéssel: ne barátkozásra ösztönözze, hanem arra, hogy próbáljon ki egy új tevékenységet, ami érdekli (pl. egy rövid könyvtári program). Ne a barátkozás legyen a cél, hanem a közös élmény. Ha egyedül is jól érzi magát, ne erőltesse a nagy változást, inkább biztosítsa, hogy az egyedüllét ne váljon elszigetelődéssé.
2. Mit tegyek, ha a gyermekemet piszkálják a csendessége miatt? 🥺
Azonnal lépjen fel. A bullyingot soha nem szabad tolerálni. Először is, validálja a gyermek érzéseit: mondja el, hogy a bántás nem az ő hibája. Másodszor, vegye fel a kapcsolatot a pedagógussal vagy az iskola vezetésével, és kérjen hivatalos beavatkozást. Harmadszor, tanítsa meg gyermekét az asszertív válaszokra (pl. „Hagyj békén!”), és hangsúlyozza, hogy azonnal kérjen segítséget felnőtttől.
3. Mikor forduljunk szakemberhez a gyermek visszahúzódása miatt? 🩺
Akkor indokolt a szakember bevonása, ha a visszahúzódás akadályozza a mindennapi életben, vagy ha fizikai tünetekkel (pl. gyakori hasfájás, alvászavar) jár a szociális helyzetek előtt. Ha a szociális szorongás miatt a gyermek elutasítja az iskolát, vagy ha az önértékelése kritikusan alacsony, pszichológus vagy gyermekterapeuta segíthet a szorongáskezelési technikák elsajátításában.
4. Hogyan segíthetem a gyermekemet, ha nem tud bekapcsolódni a játékba? 🙋♀️
Gyakorolják a „belépő mondatokat” otthon szerepjátékkal. A gyermeknek ne azt mondja, hogy „Játszhatok veletek?”, mert az könnyen visszautasítható. Tanítsa meg, hogy kérdezzen a játékról: „Mit építetek?” vagy ajánljon fel segítséget: „Van még egy piros kockám, kell?”. Kísérje el a játszótérre, és álljon a közelben, amíg el nem kezdi az interakciót – a jelenléte biztonságot ad.
5. Mi a különbség az introverzió és a szociális fóbia között? 🧐
Az introverzió a feltöltődés módja (belső forrásból), és a befelé forduló gyermek elégedett az egy-két mély barátsággal. A szociális fóbia (szorongás) viszont egy legyűrő, bénító félelem attól, hogy mások negatívan ítélik meg. A szociális fóbiás gyermek szeretne barátkozni, de a félelem megakadályozza. Az introverzió személyiségjegy, a fóbia pedig kezelést igénylő állapot.
6. Jó ötlet-e, ha a testvéremet „használom” szociális hídnak? 👯
Igen, de óvatosan. A testvér lehet kiváló szociális híd, mivel a visszahúzódó gyermek már biztonságban érzi magát vele. Azonban ne terhelje túl a testvért a „szociális segítő” szerepével. A testvér feladata nem az, hogy folyamatosan szórakoztassa a csendesebb gyermeket. Inkább szervezzen közös programokat a két testvér és egy külső barát részvételével, ahol a testvér természetesen vezeti be a visszahúzódó gyermeket a közös játékba.
7. Lehet, hogy a visszahúzódásom okozza a gyermekem szorongását? 😥
Van rá esély, hogy a gyermekünk megtanulja a mi szociális viselkedésünket. Ha ön visszahúzódó, vagy szorong a társasági helyzetekben, a gyermek ezt a mintát látja. Ne érezzen bűntudatot, de legyen tudatos. Mutasson be apró, pozitív szociális interakciókat (pl. kedvesen beszél az eladóval). A legfontosabb, hogy támogassa a gyermekét abban, hogy ő a saját útját járja, akkor is, ha az különbözik az önétől.
Leave a Comment