Amikor a gyermekünk reggelente hasfájásra panaszkodik, vagy hirtelen elutasítja az iskolába járást, a legtöbb szülőben azonnal megszólal a vészcsengő. A szülői intuíció ritkán téved, és ha a viselkedésváltozás tartós, szinte biztos, hogy valamilyen mélyebb problémával állunk szemben. A legnehezebb felismerés az, amikor rájövünk: a gyermekünket bántják. Ez a felismerés sokkoló, fájdalmas és azonnali cselekvésre sarkall. De hogyan reagáljunk helyesen, ha a gyermek bántalmazása kiderül? Nem elegendő csak dühösnek lenni; konkrét, átgondolt lépésekre és hiteles, megerősítő mondatokra van szükség, amelyek valóban segítenek neki túlélni, majd feldolgozni ezt a nehéz időszakot.
A bántalmazás csendes jelei: felismerni, mielőtt késő
A iskolai bántalmazás nem mindig jár látható sérülésekkel. Sokkal gyakoribbak a lelki és érzelmi sebek, amelyek lassan, szinte észrevétlenül mérgezik meg a gyermek mindennapjait. Az első és legfontosabb lépés a szülő részéről a folyamatos, éber figyelem. A gyermekek gyakran szégyenérzetből vagy a helyzet súlyosbodásától való félelemből hallgatnak. A mi feladatunk, hogy "olvassunk a sorok között".
Figyeljük meg a szokásos rutinjukban bekövetkezett változásokat. A hirtelen romló tanulmányi eredmények, az alvászavarok, a rémálmok vagy a megmagyarázhatatlan fejfájás mind árulkodó jelek lehetnek. Ha a gyermek elkezd "elveszíteni" tárgyakat, könyveket vagy pénzt, ez utalhat arra, hogy a bántalmazó rendszeresen zsarolja vagy elveszi az értékeit. A szociális visszahúzódás, a barátoktól való eltávolodás, vagy az, ha a korábban vidám, nyitott gyermek zárkózottá válik, szintén erős jelzés arra, hogy valami nincs rendben. Ne söpörjük a szőnyeg alá a jeleket azzal, hogy "csak rossz kedve van" vagy "ez a kamaszkor".
A modern bántalmazás, a cyberbullying, még nehezebben észrevehető. Ha a gyermekünk szorongva kezeli a telefonját, hirtelen elutasítja a közösségi médiát, vagy pánikba esik, amikor üzenet érkezik, érdemes finoman rákérdezni. A digitális térben zajló bántalmazás éjjel-nappal üldözi az áldozatot, nem hagyva számára menekülési utat.
Amikor a gyermek elmondja: az első 30 perc kritikus
A legnehezebb pillanat az, amikor a gyermek végre megtöri a csendet. Ebben a kritikus fázisban a szülői reakció meghatározza, hogy a gyermek mennyire lesz hajlandó a jövőben megnyílni, és mennyire fogja érezni, hogy a szülei valóban képesek megvédeni őt. Az első 30 percben a legfontosabb feladat a érzelmi validáció és a teljes támogatás biztosítása.
A szülő ösztönös reakciója gyakran a düh, a harag vagy a pánik. Ezt feltétlenül el kell fojtanunk. Ha dühösen reagálunk, a gyermek azt hiheti, hogy ő okozott nekünk bajt, vagy hogy a helyzet még rosszabb, mint gondolta. Ha pánikolunk, azt érezheti, hogy nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy megoldjuk a problémát. Maradjunk nyugodtak, vegyünk mély levegőt, és fókuszáljunk kizárólag a gyermekre.
„A legfontosabb mondat, amit elmondhatsz: »Hiszek neked. Nagyon bátor vagy, hogy elmondtad. Ez nem a te hibád, és együtt megoldjuk.«”
A gyermeknek tudnia kell, hogy feltétel nélkül hiszünk neki. Ne kezdjünk el azonnal kérdezősködni a részletekről, a bántalmazó nevéről vagy arról, hogy "miért nem szóltál hamarabb". Ezek a kérdések elterelik a figyelmet a lényegről: a gyermek fájdalmáról. Először csak öleljük meg, és biztosítsuk arról, hogy biztonságban van. Ez az első lépés a gyógyulás útján.
Konkrét mondatok, amikkel azonnal segíthetsz
A szavaknak óriási ereje van. Amikor a gyermekünk szenved, a jól megválasztott mondatok gyógyítanak, megerősítenek, és visszaadják az irányítás érzését. Íme néhány kulcsfontosságú kifejezés, amelyet érdemes használni, és elkerülendő reakciók, amelyek növelhetik a szégyenérzetet.
| Megerősítő, segítő mondatok | Elkerülendő, ártó mondatok |
|---|---|
| „Ez nem a te hibád.” (A bántalmazás sosem az áldozat hibája, ezt tudatosítani kell.) | „Miért nem szóltál hamarabb?” (Fokozza a szégyenérzetet, azt sugallja, a gyermek felelős.) |
| „Nagyon büszke vagyok rád, hogy elmondtad.” (A bátorság elismerése.) | „Ne foglalkozz velük, csak hagyd figyelmen kívül.” (Bagatellizálja a helyzet súlyosságát.) |
| „Segíteni fogok, hogy ez ne történjen meg újra.” (Ígéret a biztonságra, az irányítás visszaadása.) | „Ezt neked kell megoldanod, légy erősebb!” (Elhárítja a szülői felelősséget.) |
| „Mesélj még. Mit szeretnél, mi történjen most?” (A gyermek bevonása a megoldásba.) | „Holnap elmegyek az iskolába és megmondom a magamét!” (Azonnali, kontrolálatlan düh, ami zavarba hozhatja a gyereket.) |
A legfontosabb, hogy a gyermek érezze: nem csak passzív áldozat. Bár a bántalmazást nem ő választotta, a reakcióját és a jövőbeni lépéseket már közösen választhatjuk meg. A gyermek megerősítése kulcsfontosságú, hiszen a bántalmazás alapvetően a kontroll és a méltóság elvételéről szól.
A bántalmazás típusai és a rejtett agresszió
Ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk fellépni, értenünk kell, milyen típusú bántalmazás zajlik. A fizikai erőszak (ütés, lökdösés) könnyen felismerhető, de a leggyakoribb és legpusztítóbb formák a nem fizikai jellegűek.
Verbális és érzelmi bántalmazás
Ez magában foglalja a gúnyolódást, a csúfolódást, a nevetségessé tételt, a fenyegetést és az állandó kritizálást. Ezek a szavak lassan, de biztosan rombolják a gyermek önértékelését. A gyermek elkezd hinni a negatív jelzőknek, és belsővé teszi a bántalmazó hangját.
Relációs agresszió (kirekesztés)
Ez a leggyakoribb formája az iskolai bántalmazásnak, különösen a lányok körében. Ide tartozik a szándékos kirekesztés, a pletykák terjesztése, a társasági eseményekről való kizárás, vagy a barátság megvonása büntetésként. Ez a típusú bántalmazás a gyermek alapvető igényét, a valahova tartozás érzését támadja meg.
A szülői feladat itt az, hogy segítsen a gyermeknek különbséget tenni a valódi barátság és a manipuláció között. Erősítsük meg, hogy nem kell mindenkivel "jóban lennie", de joga van a tisztelethez és a befogadáshoz. A iskolai közeg sajnos gyakran kedvez a relációs agressziónak, mivel nehezen bizonyítható és a pedagógusok számára is nehezen tetten érhető.
Stratégia a bántalmazóval szemben: nem az erőszak a megoldás
Amikor a gyermekünk bántalmazás áldozata, az első ösztönünk az lehet, hogy azt tanácsoljuk neki: "üss vissza" vagy "állj ki magadért erőszakosan". Pszichológiai szempontból ez ritkán működik, és gyakran csak eszkalálja a helyzetet, ráadásul a gyermek is bajba kerülhet az iskola szabályzata szerint.
A magabiztos kiállás tanítása
A cél a verbális önvédelem és a magabiztos testtartás elsajátítása. A bántalmazók a gyengeséget keresik; a határozott, de nem agresszív fellépés gyakran megzavarja őket. Gyakoroljuk otthon, tükör előtt a helyes testtartást: egyenes vállak, szemkontaktus, határozott hang.
Konkrét mondatok, amiket a gyermek használhat, ha verbálisan támadják:
- „Hagyd abba.” (Határozott, rövid, érzelmek nélküli.)
- „Ez nem vicces.”
- „Nem érdekel, mit gondolsz.” (Ezzel elveszi a bántalmazó hatalmát az érzelmei felett.)
- Ha valaki a tulajdonát akarja elvenni: „Nem adom oda.”
A legfontosabb stratégia a figyelem megvonása. A bántalmazó az áldozat reakciójából táplálkozik. Ha a gyermekünk képes érzelmileg elhatárolódni, és nem mutatja ki a félelmét vagy a fájdalmát, a bántalmazó gyakran elveszíti az érdeklődését. Ez persze könnyebb mondani, mint csinálni, ezért szükséges a folyamatos otthoni gyakorlás.
A szülői szerep az iskolai kapcsolattartásban: dokumentálás és protokoll
A szülőnek kettős szerepe van: otthon a gyermek támasza, az iskolában pedig a gyermeke képviselője és védelmezője. A sikeres fellépés kulcsa a professzionalizmus és a dokumentáció.
1. A tények rögzítése
Mielőtt felkeresnénk az osztályfőnököt vagy az iskolavezetést, készítsünk részletes naplót. Jegyezzük fel az esetek dátumát, időpontját, helyszínét, a résztvevőket (a bántalmazó nevét, ha tudjuk), és a bántalmazás pontos leírását. A dokumentált esetek hitelességet adnak a panaszunknak.
2. A megfelelő személy felkeresése
Mindig az osztályfőnök a logikus első lépés. Kérjünk hivatalos találkozót (ne a folyosón beszéljük meg), és tegyük világossá, hogy ez egy komoly, rendszerszintű probléma, nem egy egyszeri konfliktus. Ha az osztályfőnök nem reagál megfelelően, lépjünk feljebb az iskolapszichológushoz, az iskolaigazgatóhoz, vagy az igazgatóhelyetteshez. Ismerjük meg az iskola bántalmazás elleni protokollját.
„A célunk nem a bántalmazó megbüntetése, hanem a gyermekünk biztonságának garantálása. Ezt a célt kell kommunikálnunk az iskola felé is, partnerséget kínálva, nem háborút indítva.”
3. Írásos kommunikáció
Minden fontos megbeszélést kövessünk írásban (e-mailben). Írjuk le, mit beszéltünk meg, milyen lépéseket ígértek, és mikor várható az eredmény. Ez biztosítja, hogy mindenki számára világosak legyenek a vállalt kötelezettségek, és később hivatkozási alapként szolgál, ha a helyzet nem javul. Az iskolai felelősség jogi értelemben is fennáll, ha tudnak a bántalmazásról, de nem tesznek ellene.
A gyermek lelki támogatása: az önbizalom újjáépítése
A bántalmazás egyik legmélyebb kára, hogy megingatja a gyermek önbizalmát és megkérdőjelezi a saját értékességét. A külső problémák megoldásával párhuzamosan elengedhetetlen a belső munka, a lelki regeneráció. Ez a folyamat időigényes, de létfontosságú.
Fókusz a pozitív megerősítésre
Keressünk minden nap lehetőséget arra, hogy elismerjük a gyermekünk erőfeszítéseit és képességeit. Ne csak a tanulmányi eredményeket dicsérjük. Dicsérjük a kitartását, az empátiáját, a kreativitását, azt, hogy segített a testvérének, vagy hogy milyen szépen rajzolt. A gyermeknek éreznie kell, hogy az értéke nem attól függ, hogyan bánnak vele mások, hanem attól, hogy ki ő valójában. A pozitív visszajelzés ellensúlyozza a bántalmazó negatív üzeneteit.
Hobbik és erősségek támogatása
A bántalmazott gyermekeknek szükségük van olyan terekre és tevékenységekre, ahol kompetensnek és sikeresnek érzik magukat. Ez lehet sport, művészet, zene vagy bármilyen klub, ahol új barátokat szerezhetnek, akikkel közös az érdeklődésük. Ez a "menedék" segít helyreállítani a szociális kapcsolatokba vetett bizalmat, és erősíti az énképet.
A sport különösen hasznos lehet, mivel segít a stressz levezetésében, növeli a fizikai erőt és magabiztosságot, de fontos, hogy ne versenysportot válasszunk, ahol szintén erős lehet a teljesítménykényszer. A harcművészetek (pl. judo, karate) népszerűek, de itt is a hangsúlyt az önfegyelemre és az önvédelemre helyezzük, nem az agresszióra.
Amikor a helyzet eszkalálódik: a szakember bevonása
Ha a bántalmazás tartósan fennáll, vagy ha a gyermeknél tartós pszichés tünetek (depresszió, szorongás, poszttraumás stressz) jelentkeznek, elengedhetetlen a szakember bevonása. A szülői szeretet és támogatás nem helyettesítheti a gyermekpszichológus vagy a terapeuták munkáját.
Mikor keressünk szakembert?
- Ha a gyermek nem tudja feldolgozni a traumát, és a tünetek (pl. alvászavar, szorongás) hetekig fennállnak.
- Ha a gyermek önsértő gondolatokat vagy viselkedést mutat.
- Ha az iskola nem tesz hatékony lépéseket, és a szülő úgy érzi, elakadt.
- Ha a bántalmazás jellege különösen súlyos (fizikai erőszak, szexuális zaklatás).
A terapeuta segít a gyermeknek feldolgozni a szégyenérzetet, újraépíteni a bizalmat, és megtanulni az érzelmi szabályozást. A szülőnek is hasznos lehet a tanácsadás, hogy megtanulja, hogyan kezelje a saját dühét és félelmét, és hogyan támogassa a gyermeket anélkül, hogy túlzottan beavatkozna.
A bántalmazás olyan seb, amely nem feltétlenül látható kívülről, de a lelket hosszú távon roncsolja. Ne féljünk segítséget kérni a gyógyuláshoz.
A bántalmazó gyermek megértése (kontextus)
Bár a fókusz a saját gyermekünk védelmére kell, hogy essen, hasznos lehet megérteni, miért bántalmaznak egyes gyerekek. Ez segít abban, hogy a szülő ne csak személyes támadásként élje meg az eseményeket, és higgadtabban tudjon kommunikálni az iskolával.
A bántalmazó magatartás gyakran a saját bizonytalanság, a kontroll hiánya, vagy a másolás eredménye (otthon tapasztalt agresszió). Ezek a gyerekek gyakran maguk is segítségre szorulnak, de ez nem menti fel őket a tetteik következményei alól, és nem csökkenti a mi gyermekünk biztonságához való jogát. Az iskola felelőssége, hogy mindkét gyermeket kezelje, a miénk pedig az, hogy a mi gyermekünket megvédjük.
A digitális bántalmazás elleni védekezés részletes stratégiája
A cyberbullying egyre elterjedtebb, és speciális kezelést igényel, mivel a bántalmazó gyakran névtelen, és a bántás gyorsan terjed. Fontos, hogy a szülő ne tiltsa le azonnal a telefont vagy az internetet, mert ez elszigeteli a gyermeket, és azt üzeni, hogy a technológia a probléma, nem a bántalmazó.
Konkrét lépések online bántalmazás esetén:
- Ne töröljük az üzeneteket: A képernyőfotó (screenshot) a legfontosabb bizonyíték. Rögzítsük a fenyegető üzeneteket, képeket, és a küldő azonosítóját.
- Tiltás és jelentés: Tanítsuk meg a gyermeknek, hogyan tilthatja le a bántalmazót minden platformon. Minden platformnak van jelentési mechanizmusa, használjuk azt (Instagram, TikTok, Facebook stb.).
- Változtassunk jelszót: Ha feltételezzük, hogy valaki hozzáfér a gyermek fiókjához, azonnal változtassunk erős jelszavakat.
- Vonjuk be a rendőrséget: Ha a tartalom fenyegető, szexuális jellegű, vagy ha a bántalmazás személyes találkozóra hívással jár, haladéktalanul tegyünk rendőrségi feljelentést. A digitális térben elkövetett rágalmazás vagy zaklatás súlyos bűncselekménynek minősül.
A legfontosabb prevenció a folyamatos, nyílt kommunikáció a digitális életről. Tudjuk, milyen alkalmazásokat használ a gyermekünk, kik a barátai online, és milyen tartalmakat fogyaszt. A szülői felügyelet nem a kémkedésről szól, hanem a biztonság garantálásáról.
A szülői elvárások és a teljesítménykényszer csökkentése
Gyakran előfordul, hogy a bántalmazott gyermekek szorongását és nyomását növeli az otthoni túl nagy teljesítménykényszer. Amikor a gyermek a túlélésért küzd az iskolában, nem tud egyidejűleg 100%-ot nyújtani a tanulásban.
Ebben az időszakban csökkentsük a tanulmányi elvárásokat. Tegyük világossá, hogy az egészsége és a jóléte sokkal fontosabb, mint a jegyei. A megértés és az elfogadás segít a stressz csökkentésében, és felszabadítja a gyermek energiáját a gyógyulásra és a helyzet kezelésére. A feltétel nélküli szeretet a legerősebb védőpajzs a bántalmazás ellen.
A családi együttlétek, a közös programok, ahol a gyermek érezheti a kikapcsolódás és a nyugalom lehetőségét, elengedhetetlenek. Teremtsünk olyan légkört, ahol a gyermek "lerakhatja a terheit" a nap végén, és ahol nem kell erősnek lennie.
Hosszú távú utókövetés és a visszatérés a normális kerékvágásba
A bántalmazás nem tűnik el egyik napról a másikra, még akkor sem, ha a bántalmazót eltávolították az osztályból vagy az iskolából. A gyermeknek időre van szüksége a bizalom helyreállításához, és a szülőnek is résen kell lennie, hogy a probléma ne térjen vissza egy másik formában.
Folytassuk a rendszeres, de nem tolakodó beszélgetéseket az iskolai életről. Ne kérdezzük meg minden nap, hogy "bántott-e ma valaki", mert ez folyamatosan a traumára emlékezteti. Inkább általános kérdéseket tegyünk fel: "Mi volt ma a legjobb dolog a suliban?" vagy "Melyik tanárral találkoztál ma?" Ez segít fenntartani a nyitottságot.
Ha a helyzet megoldódott, dicsérjük meg a gyermeket a kitartásáért és a bátorságáért. Segítsük abban, hogy a bántalmazás tapasztalata ne definiálja őt, hanem egy nehéz időszakként könyvelje el, amit sikeresen túlélt. Ez a trauma feldolgozása szempontjából meghatározó.
A szülőknek is meg kell tanulniuk elengedni a dühöt és a haragot. A bántalmazás hosszú távú hatásai gyakran a szülőkre is kiterjednek, akik tehetetlennek és bűnösnek érezhetik magukat. Fontos, hogy a szülő is keressen támogatást, legyen szó házastársról, barátról vagy szakemberről, hogy hatékonyan tudja támogatni a gyermekét. A családi kohézió ereje a legnagyobb fegyver a külső negatív hatások ellen.
A bántalmazás elleni küzdelem egy maraton, nem sprint. Türelemre, kitartásra, és mindenekelőtt feltétel nélküli szeretetre van szükség. A legfontosabb üzenetünk a gyermek felé mindig az legyen: "Együtt erősek vagyunk, és én mindig a te oldaladon állok."
A szülői elkötelezettség és a professzionális segítség együttesen garantálja, hogy a gyermek ne csak túlélje, hanem megerősödve jöjjön ki ebből a nehéz tapasztalatból. A legapróbb pozitív változás is ünneplésre ad okot, hiszen minden kis lépés a biztonság és a boldogság felé vezet. A gyermek lelki egészsége a legfontosabb prioritás, minden más csak ezután következhet.
A következő hetekben és hónapokban az is kulcsfontosságú, hogy az iskola részéről is érezzük az elkötelezettséget. Ha a megbeszélt lépések ellenére a bántalmazás folytatódik, vagy a gyermek szorongása nem csökken, ne féljünk drasztikusabb lépéseket tenni, mint például az iskolaváltás. Bár ez nagy döntés, néha ez az egyetlen módja annak, hogy a gyermek valóban újrakezdhesse, és újra megtalálja a békés tanulási környezetet. A gyermek biztonsága és jóléte elsődleges szempont kell, hogy legyen, felülírva minden logisztikai nehézséget.
Folyamatosan figyeljünk arra, hogy a gyermekünk ne vegye magára a felelősséget a bántalmazó tetteiért. A bántalmazás dinamikájában gyakori, hogy az áldozat kezdi hibáztatni magát – "ha másképp viselkednék, nem bántanának". Ezt az önvádolást folyamatosan cáfolni kell, megerősítve, hogy a bántalmazás a bántalmazó választása és felelőssége. A belső narratíva átírása terápiás segítséggel a leghatékonyabb, de otthoni megerősítéssel is támogatható. Ne feledjük, a szeretet és a stabilitás a legjobb gyógyszer.
Gyakran ismételt kérdések a bántalmazás kezeléséről
Mikor tekintendő egy konfliktus bántalmazásnak? 🤝
A bántalmazás (bullying) és az átlagos gyerekkonfliktus közötti fő különbség a hatalmi egyenlőtlenségben és a rendszerességben rejlik. Egy konfliktus két egyenlő fél között zajlik, és mindkét félnek van lehetősége megoldani. A bántalmazás során a bántalmazó nagyobb hatalommal bír (fizikai erő, szociális státusz), és a támadások ismétlődőek, azzal a céllal, hogy fájdalmat okozzanak vagy megalázzanak. Ha a gyermek nem tudja egyedül megállítani a helyzetet, és a támadások szisztematikusak, az már bántalmazás.
Mit tegyek, ha az iskola bagatellizálja a problémát? 🏫
Ha az iskola nem veszi komolyan a helyzetet, először is ragaszkodjunk az írásos dokumentációhoz és a hivatalos jegyzőkönyvek felvételéhez. Kérjük el az iskola bántalmazás elleni szabályzatát. Ha az osztályfőnök nem segít, keressük fel az igazgatót, majd a fenntartót (pl. tankerület). Végső esetben jogi tanácsadást is kérhetünk, hiszen az iskola köteles biztosítani a biztonságos tanulási környezetet. Ne adjuk fel, a gyermekünk érdeke a legfontosabb.
Szükséges-e, hogy a gyermekem szembesüljön a bántalmazóval? 🛑
A legtöbb szakértő nem javasolja a közvetlen, felügyelet nélküli szembesítést, különösen a bántalmazási ciklus korai szakaszában. Vannak iskolák, amelyek mediációt alkalmaznak, de ez csak akkor lehet hatékony, ha a bántalmazó megbánást tanúsít, és a bántalmazás nem fizikai jellegű. Fontos, hogy a gyermekünk érzelmi biztonsága legyen az elsődleges szempont. Ha a gyermek fél, ne kényszerítsük a találkozásra.
Hogyan segíthetek a gyermekemnek a baráti kapcsolatok helyreállításában, ha kirekesztették? 👭
Koncentráljunk a minőségi kapcsolatokra a mennyiségi helyett. Keressünk olyan tevékenységeket az iskolán kívül, ahol a gyermek új, pozitív barátokat szerezhet (pl. szakkörök, sportcsoportok). Tanítsuk meg a gyermeknek, hogy nem kell mindenki kedvence lennie, de keressen olyan embereket, akik felemelik és nem lehúzzák. Az otthoni szociális készségek fejlesztése (pl. szerepjátékkal) szintén segíthet.
Milyen jelek mutatják, hogy a bántalmazás okozta trauma tartós? 💔
A tartós trauma jelei közé tartozik az állandó szorongás, a pánikrohamok, a visszatérő rémálmok, a bevizelés (regresszív viselkedés), a dühkitörések, az evési zavarok, vagy az iskolai fóbia. Ha ezek a tünetek a bántalmazás megszűnése után is hetekig vagy hónapokig fennállnak, feltétlenül keressünk fel gyermekpszichológust vagy pszichiátert.
Lehet-e a szülő is hibás abban, hogy a gyermeke bántalmazás áldozata lett? 🛡️
Egyértelműen nem. A bántalmazás az elkövető felelőssége. Azonban a szülői minták befolyásolhatják, hogy a gyermek mennyire tud hatékonyan kiállni magáért. Ha a szülő túl engedékeny vagy túl agresszív, a gyermek ezt a mintát viheti tovább. A szülő felelőssége a hatékony támogatás és a megfelelő reakció megtanulása, nem a bántalmazás megakadályozása.
Mi van, ha a gyermekem már bántalmazott másokat is? ⚖️
Ha kiderül, hogy a gyermekünk a bántalmazás mindkét oldalán áll (áldozat és elkövető is), ez összetett helyzetet jelez. Ez gyakran a saját traumájának kivetítése. Ebben az esetben azonnali szakmai segítség szükséges. A terapeutának nem csak a bántalmazás elleni védekezést kell tanítania, hanem a dühkezelést, az empátiát és a konstruktív konfliktuskezelést is. A szülőnek itt is támogató szerepet kell betöltenie, miközben világosan meghúzza a határokat a mások bántalmazásával kapcsolatban.
Leave a Comment