Amikor megszületik egy gyermek, a szülői élet az öröm és a büszkeség soha nem látott hullámával áraszt el bennünket. Ez a természetes vágy, hogy megosszuk a világ csodáit a szeretteinkkel, ma már azonnal kielégíthető a közösségi média felületein. A sharenting – a „share” (megosztás) és „parenting” (szülőség) szavak összevonása – jelensége azonban nem csupán ártatlan pillanatképek gyűjteménye. Egyre több szakértő hívja fel a figyelmet arra, hogy a gyermekeink digitális lábnyomának gondatlan kezelése komoly, hosszú távú kockázatokat rejthet magában. A kérdés nem az, hogy posztoljunk-e, hanem az, hogy mikor és hogyan húzzuk meg azokat a láthatatlan határokat, amelyek védik a kicsik privát szféráját, személyazonosságát és jövőjét.
Mi is az a sharenting, és miért szeretjük csinálni?
A sharenting lényegében a szülők által végzett rendszeres vagy nagymértékű megosztás a gyermekeik életéről, képeiről, videóiról és személyes történeteiről az online platformokon. Ez a gyakorlat mélyen gyökerezik a modern szülői élményben. Sokan úgy érzik, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy kapcsolatban maradjanak a távoli rokonokkal és barátokkal, vagy hogy dokumentálják a gyermek fejlődésének minden apró, csodálatos lépését.
A szülők motivációi sokrétűek. Egyrészt ott van a validáció igénye: egy „like” vagy egy pozitív komment megerősíti a szülői identitást, és azt az érzést kelti, hogy jó munkát végzünk. Másrészt, az online közösségek támogató erőt is jelentenek; a problémák megosztása segíthet a megoldásban, vagy egyszerűen csak enyhítheti a szülői elszigeteltséget. Azonban ez a folyamat könnyen átcsúszhat a túlzott megosztás tartományába, ahol a gyermek élete már nem dokumentáció, hanem szórakoztató tartalomforrás lesz.
A sharenting egy kétélű kard: miközben összeköt minket a világgal, akaratlanul is veszélyeztetheti a gyermekeink jövőbeni autonómiáját és digitális biztonságát.
A szülők gyakran elfelejtik, hogy a közösségi média nem egy családi fotóalbum a padláson, hanem egy globális, nyilvános tér. A posztoknak van egy digitális öröksége, amely nem tűnik el az idő múlásával. Ez a tartalom a gyermek teljes felnőtt életét végigkísérheti, befolyásolva a munkahelyi esélyeit, a személyes kapcsolatait, sőt, még a hitelképességét is.
A gyermek digitális lábnyoma és a jövőbeli identitás
Mire a mai csecsemők elérik a tizennyolcadik életévüket, a szüleiknek köszönhetően már több ezer adatpontból álló digitális profiljuk lesz. Ezt nevezzük digitális lábnyomnak. A felnőttek képesek kontrollálni a saját lábnyomukat (legalábbis részben), de a gyermekek esetében ezt a szülők hozzák létre, gyakran a gyermek tudta és beleegyezése nélkül.
Gondoljunk csak bele: a jövőbeli munkaadók, egyetemek vagy akár romantikus partnerek is könnyedén hozzáférhetnek olyan képekhez, amelyeket mi, szülők, ártatlanul posztoltunk. Lehet ez egy kínos bili-fotó, egy hisztizésről készült videó, vagy egy érzékeny egészségügyi információ. Bármi, ami egyszer az internetre került, ott is marad, még akkor is, ha a posztot később töröljük. A képek terjedése azonnal megtörténik, és a másolatok felett már nincs hatalmunk.
Az adatvédelem mint szülői felelősség
A személyes adatok védelme kulcsfontosságú. A gyermek arcának, nevének, születési dátumának és tartózkodási helyének összekapcsolása a közösségi média profilunkon keresztül egy komplett identitást hoz létre. Ez az identitás rendkívül értékes lehet az online marketingcégek, de sajnos a rosszindulatú szereplők számára is. A kiberbűnözők felhasználhatják ezeket az információkat identitáslopásra, vagy a gyermekkel kapcsolatos célzott támadások indítására.
Minden egyes poszt, amely tartalmazza a gyermek nevét és a hozzá kapcsolódó vizuális információt, egy kockázatot jelent. Különösen veszélyes, ha a szülők beállítják a geotagginget (helymeghatározást), amely pontosan megmutatja, hol tartózkodik a gyermek, legyen szó az otthoni címről, az iskoláról vagy a kedvenc játszótérről. Ez az információ a gyermek biztonságát veszélyeztetheti a fizikai térben is.
Pszichológiai hatások: A gyermek, mint tartalomgyártás tárgya
A sharenting legmélyebb és legnehezebben mérhető veszélye a gyermekre gyakorolt pszichológiai hatás. Ahogy a gyermek nő és kialakul a saját identitása, elkezd reflektálni arra, hogyan jelenítik meg őt a szülei a nyilvánosság előtt. A túlzott megosztás alááshatja a gyermek önállóságát és a magánélethez fűződő jogát.
A szégyen és a zavar kora
Egy kisgyermek számára az, hogy a szülei megosztják a legintimebb, legkínosabb pillanatait – legyen az egy dühroham, egy baleset vagy egy alvó póz – teljesen normálisnak tűnhet. De mi történik, amikor ez a gyermek eléri az iskoláskort vagy a tinédzserkort? Ekkor a személyes határok válnak fontossá, és a szülők által posztolt régi tartalmak komoly szégyent okozhatnak. A kortársak gúnyolódása vagy a „ciki” fotók felfedezése mélyen érintheti a gyermek önbecsülését.
Egy 2020-as kutatás kimutatta, hogy a tinédzserek jelentős része (több mint fele) úgy érzi, a szüleik megsértik a magánéletüket azzal, hogy róluk posztolnak. Ez a bizalomvesztés és a szülő-gyermek kapcsolat romlása komolyabb veszély, mint bármelyik adatvédelmi incidens.
| Kockázat típusa | Leírás | Hosszú távú következmény |
|---|---|---|
| A magánélethez való jog megsértése | A gyermek nem adhat beleegyezést, az intimitás határai elmosódnak. | Bizalmatlanság a szülő iránt, csökkent autonómia érzet. |
| A „színpadi gyermek” szindróma | A gyermek megtanulja, hogy az élete a külső validációért zajlik. | Perfekcionizmus, szorongás, önértékelési zavarok. |
| Kínos digitális örökség | A kényes, gyerekkori pillanatok nyilvánossá válnak a kortársak számára. | Szégyenérzet, bántalmazás (bullying) célpontjává válás. |
A gyermek, mint tartalom forrása
Különösen azoknál a szülőknél, akik jelentős követőbázissal rendelkeznek (az úgynevezett „momfluencerek”), fennáll annak a veszélye, hogy a gyermek életét monetizálják. Amikor a gyermek minden mozzanata, a reggeli rutinjától a ruháján át a játékaiig, a szülői márkaépítés része lesz, a gyermek elveszítheti a saját narratívája feletti kontrollt. A gyermek elkezdheti úgy érezni, hogy az ő értéke abban rejlik, hogy mennyi bevételt vagy figyelmet generál a szüleinek.
Ez a szindróma, amit néha „digital child exploitation”-nek is neveznek, komoly etikai kérdéseket vet fel. Mikor válik a szeretetteljes megosztás a gyermek érzelmi és fizikai munkájának kihasználásává? A szakértők egyre inkább sürgetik a platformokat és a jogalkotókat, hogy biztosítsák a gyermekek számára a jogot a kereskedelmi célú felhasználás megtagadásához.
Mikor válik a sharenting veszélyessé? A vörös zónák
A veszély nem mindig a külső fenyegetésekben rejlik, sokszor mi, szülők lépjük át azokat a határokat, amelyek a gyermek intimitását védik. Vannak bizonyos posztolási minták, amelyek azonnal vörös zászlónak számítanak, és amelyeket feltétlenül el kell kerülni.
1. Az intimitás megsértése
Ide tartoznak azok a képek, amelyek a gyermekeket meztelenül, fürdés közben, bilizés közben vagy más intim, sebezhető helyzetben ábrázolnak. Bár a szülői szem számára ezek ártatlan pillanatok, a kiberbűnözők és a gyermekpornográfiával foglalkozó oldalak számára ezek a képek értékes zsákmányt jelentenek. Még a legártatlanabb babafotók is felhasználhatók rosszindulatú célokra, gyakran a kép kontextusának megváltoztatásával.
A szülői szeretet nem ad felmentést a diszkréció alól. Ha egy képet te magad is kínosnak találnál felnőttkorodban, ne posztold a gyermekedről sem.
2. Érzékeny egészségügyi adatok
Sok szülő posztol az online felületeken a gyermek orvosi diagnózisáról, krónikus betegségeiről, vagy mentális egészségügyi kihívásairól, keresve a támogatást. Bár az empátia fontos, ezek az információk védett egészségügyi adatoknak minősülnek, és a nyilvános megosztásuk súlyos következményekkel járhat. Később a biztosítók vagy az iskolák is felhasználhatják ezeket az információkat, ami hátrányos megkülönböztetéshez vezethet.
3. A gyermek engedélye nélkül posztolt kínos történetek
A szülői anekdoták aranyat érnek, de ha egy történet a gyermek megalázó viselkedéséről, hibájáról vagy egy súlyos büntetéséről szól, az a digitális megszégyenítés kategóriájába eshet. Az ilyen posztok, még ha humorosnak is szánjuk őket, aláássák a gyermek bizalmát, és azt az üzenetet közvetítik, hogy a szülő hajlandó feláldozni a gyermek méltóságát a figyelemért.
4. Geotagging és a személyes biztonság
Mint már említettük, a helymeghatározás bekapcsolása (vagy a posztban szereplő utalások, mint az iskola emblémája vagy az otthoni házszám) azonnali biztonsági kockázatot jelent. A stalkerek és a ragadozók számára ez a legközvetlenebb eszköz a gyermek tartózkodási helyének meghatározására és a rutin megismerésére. Minden posztolás előtt ellenőrizni kell, hogy a kép tartalmaz-e metaadatokat a helyszínről.
Jogi és etikai dilemmák: Kinek a joga a kép?
A sharenting jogi oldala még gyerekcipőben jár, de egyre több országban merül fel a kérdés: ki birtokolja a gyermek digitális lábnyomát? A válasz a GDPR (Általános Adatvédelmi Rendelet) és a gyermek jogainak kereszteződésében rejlik.
A gyermek jogai és a GDPR
Az Európai Unióban a GDPR szigorúan szabályozza a személyes adatok kezelését. Bár a rendelet tartalmaz egy „háztartási kivételt” (azaz a családi célú adatmegosztás nem tartozik a rendelet hatálya alá), ez a kivétel megszűnik, ha a posztok nyilvánossá válnak, vagy ha az adatokat kereskedelmi célra használják fel (pl. influencer tevékenység). Néhány európai országban már születtek ítéletek olyan szülők ellen, akik megsértették a nagykorúvá vált gyermekük adatvédelmi jogait.
A legfontosabb szempont a „feledéshez való jog”. A gyermeknek joga van ahhoz, hogy felnőttként kérje a róla készült adatok és képek törlését. Ha mi, szülők, nem vagyunk körültekintőek, megfoszthatjuk a gyermeket ettől a jogtól, mivel a terjedő tartalom felett már nincs kontrollunk.
A gyermek beleegyezése: Mikor kell megkérdezni?
A jogi szakértők és pszichológusok egyetértenek abban, hogy van egy kor, amikor a gyermek véleményét feltétlenül ki kell kérni a posztolás előtt. Ezt a kort nehéz pontosan meghatározni, de általában a 7-10 éves kor körül kezdődik az a szakasz, amikor a gyermekek már képesek megérteni a magánélet fogalmát és a nyilvános megosztás következményeit.
Tízéves kor felett a szülőnek kötelessége megkérdezni a gyermekét, hogy beleegyezik-e az adott kép vagy történet megosztásába. Tizenhárom éves kor felett, amikor a gyermekek maguk is belépnek a közösségi média világába, a beleegyezésük hiánya esetén a szülőnek teljes mértékben tartózkodnia kell a posztolástól. Ez a tisztelet és a bizalom alapja a fejlődő kapcsolatban.
A ragadozók és a digitális biztonság technikai oldala
A legsúlyosabb veszély a gyermekek online biztonságára nézve a kiberbűnözők és a pedofilok általi célzás. A közösségi média platformok gazdag információforrást jelentenek számukra a potenciális áldozatok felkutatásához és profilozásához.
Képmentés és arcfelismerő technológia
Minden kép, amit feltöltünk, azonnal letölthető és menthető. Az arcfelismerő technológia (amely egyre kifinomultabb) lehetővé teszi a rosszindulatú szereplők számára, hogy a gyermek arcát összekapcsolják a nevével, tartózkodási helyével és egyéb személyes adatokkal, amelyeket mi, szülők, adtunk meg. Ez a folyamat alapja lehet a jövőbeni groomingnak (online zaklatás), vagy a gyermek képeinek felhasználásának hamis profilok létrehozására.
Különösen veszélyesek azok a képek, amelyek a gyermek azonosítható jellegzetességeit mutatják be (pl. egyedi anyajegyek, tetoválások, iskolai egyenruha). Ezek segíthetik a bűnözőket abban, hogy a gyermeket azonosítsák a fizikai térben is.
A „digitális árnyék” és a harmadik felek
Amikor posztolunk egy képet, nem csak a saját adatainkat adjuk át a platformnak. A kép feltöltésével lényegében átadjuk a gyermek arcának biometrikus adatait is a közösségi média óriásoknak (Facebook, Instagram stb.). Ezek a cégek felhasználhatják ezeket az adatokat célzott hirdetésekhez vagy viselkedési profilok építéséhez, még akkor is, ha a gyermeknek nincs saját fiókja.
A gyermekek jogaiért küzdő szervezetek régóta szorgalmazzák, hogy a szülők legyenek tudatában annak, hogy a posztolás nem csak egy személyes döntés, hanem egy adatátadási tranzakció is, amely a gyermek jövőjét befolyásolja.
A szülői konfliktusok és a nagyszülők szerepe
A sharenting nem csak a szülő és a gyermek között okozhat feszültséget, hanem a családon belül is. Nem ritka, hogy a szülők eltérően vélekednek arról, mennyi információt szabad megosztani a gyermekről. Ha a szülők házasok vagy együtt élnek, elengedhetetlen a közös stratégia kialakítása, még mielőtt a gyermek megszületik.
A közös nevező megtalálása
A szülők közötti eltérő vélemények gyakran abból fakadnak, hogy az egyik fél a magánélet védelmét tartja elsődlegesnek, míg a másik fél a közösségi élményt és a dokumentációt. Ezt a konfliktust csak nyílt kommunikációval lehet feloldani. Meg kell állapodni a „posztolási protokollban”: milyen típusú képek megengedettek (pl. csak hátulról), hány poszt havonta, és mikor kell törölni a tartalmat.
Különösen fontos ez a helyzet elvált vagy különélő szülők esetében. Ilyenkor a felek gyakran használják a közösségi médiát arra, hogy a másikat rossz fényben tüntessék fel, vagy hogy a gyermeket eszközként használják fel. A bíróságok egyre gyakrabban korlátozzák az egyik szülő posztolási jogát, ha az sérti a gyermek érdekeit vagy a másik szülő jogait.
A nagyszülők és a „digitális szakadék”
A nagyszülők gyakran nem értik a közösségi média működését és a posztolás kockázatait. Ők azok, akik hajlamosak a legtöbb információt megosztani, gyakran a szülők tudta és engedélye nélkül. A nagyszülők számára a Facebook egy privát családi körnek tűnhet, pedig a posztjaik beállításai általában sokkal kevésbé szigorúak, mint a fiatalabb generációé.
Szülőként világosan és tisztelettel meg kell magyarázni a nagyszülőknek a családi médiapolitikát. Fontos felhívni a figyelmüket arra, hogy ha ők posztolnak egy képet, az a szülői döntést és a gyermek jogait is felülírhatja. Érdemes alternatív, zárt platformokat javasolni számukra, mint például a privát fotómegosztó applikációk.
Etikai irányelvek: Az arany középút megtalálása
A sharenting nem feltétlenül ördögtől való. A kulcs a tudatosság és az etikus megfontolás. Ahhoz, hogy továbbra is megoszthassuk az örömünket anélkül, hogy veszélyeztetnénk a gyermekünket, érdemes kialakítani egy szigorú belső szabályrendszert.
Az 5 kérdéses posztolási protokoll
Mielőtt bármilyen képet vagy történetet feltöltenénk, tegyük fel magunknak a következő öt kérdést. Ha bármelyikre „nem” a válasz, ne posztoljunk.
- Tisztességes-e a kép a gyermekkel szemben? (Kínos vagy megalázó helyzetben van-e, amit felnőttként sem szeretne nyilvánosan látni?)
- Szükséges-e a poszt a gyermek biztonsága szempontjából? (Tartalmaz-e helymeghatározást, azonosító jeleket, vagy az otthonunkról készült részleteket?)
- Kinek szól a poszt? (Támogatáskeresés, vagy csupán a külső validáció szerzése a cél?)
- Megkérdeztem-e a gyermeket? (Ha elmúlt 10 éves, megkapta-e a lehetőséget a vétóra?)
- Milyen hosszú távú következményei lehetnek ennek a digitális lábnyomnak 20 év múlva? (Befolyásolhatja-e a jövőbeni karrierjét vagy kapcsolatait?)
Minimalizálás és homályosítás
A szülői tartalom megosztása során alkalmazhatunk technikai megoldásokat, amelyek minimalizálják a kockázatot. Fontoljuk meg a gyermek arcának részleges homályosítását (blurring) vagy az arcot nem mutató képek használatát. Posztolhatunk a gyermek kezéről, lábáról, vagy hátulról készült képeket. Ezek továbbra is kifejezik a szülői örömet, de drasztikusan csökkentik az arcfelismerő szoftverek általi azonosítás esélyét.
Az arany középút az, ha a gyermekről posztolt tartalom 80%-a a mi örömünk kifejezése, és csak 20%-a szól a gyermek életének konkrét, intimebb részleteiről.
Alternatív megoldások a biztonságos megosztásra
Ha a fő motiváció a családdal és a barátokkal való kapcsolattartás, nem kell feltétlenül a nagyközönség elé tárni a gyermek életét. Számos biztonságosabb alternatíva létezik, amelyek lehetővé teszik a megosztást, miközben fenntartják a privát szférát.
Zárt, privát csoportok
A legtöbb közösségi média platform (pl. Facebook) kínál lehetőséget zárt, titkos csoportok létrehozására. Ezekbe a csoportokba csak azok a személyek férhetnek hozzá, akiket mi hívunk meg. Bár ez sem 100%-os biztonságot jelent, jelentősen csökkenti annak esélyét, hogy a tartalom eljusson a nagyközönséghez és a keresőmotorokhoz.
Privát fotómegosztó alkalmazások
Léteznek speciálisan családok számára fejlesztett, titkosított alkalmazások (például Tinybeans, Shutterfly Share Sites), amelyek kizárólag a meghívott tagok számára teszik lehetővé a képek megtekintését és letöltését. Ezek az alkalmazások általában nem használják fel a feltöltött adatokat marketing célokra, és sokkal nagyobb kontrollt biztosítanak a tartalom felett.
A „digitális időkapszula”
Egyre népszerűbbé válik az a módszer, hogy a szülők egy offline digitális archívumot hoznak létre. Például egy titkosított felhőszolgáltatásban vagy egy külső merevlemezen gyűjtik a fotókat és videókat. Ezt az archívumot a gyermeknek ajándékozzák a 18. születésnapján. Ez lehetővé teszi a dokumentációt anélkül, hogy a tartalom valaha is érintkezne a nyilvános internettel.
A technológiai tudatosság fejlesztése
A sharenting veszélyei rávilágítanak arra, hogy a szülői feladatok ma már magukban foglalják a digitális tudatosság fejlesztését is. Nem elég megtanítani a gyermeket arra, hogyan kell biztonságosan használni az internetet; nekünk, felnőtteknek is meg kell értenünk az online tér dinamikáját.
A beállítások rendszeres felülvizsgálata
A közösségi média beállításai folyamatosan változnak. Amit ma privátnak állítottunk be, holnap már lehet, hogy nyilvános. Elengedhetetlen, hogy rendszeresen, legalább negyedévente ellenőrizzük a profilunk adatvédelmi beállításait. Győződjünk meg arról, hogy a posztjainkat csak a barátok láthatják, és hogy a harmadik felek nem férhetnek hozzá a gyermekünk biometrikus adataihoz.
A „digitális nagytakarítás”
Érdemes évente egyszer egy nagyszabású „digitális nagytakarítást” tartani. Ez azt jelenti, hogy végigmegyünk az összes régi poszton, és töröljük azokat, amelyek már nem aktuálisak, vagy amelyek sértik a ma érvényes etikai irányelveinket. Bár a törlés nem garantálja, hogy a tartalom eltűnik a netről, legalább a saját profilunkról eltávolítjuk a potenciális veszélyforrást.
A szülői szerep a 21. században azt jelenti, hogy digitális őrző-védőnek is kell lennünk. A sharenting felelős gyakorlása nem a posztolás teljes megtagadását jelenti, hanem a tudatos, tájékozott döntéshozatalt, amely mindig a gyermek hosszú távú érdekeit helyezi előtérbe. A legfontosabb, amit a gyermekeinknek adhatunk, az a jog, hogy ők maguk döntsenek arról, hogyan jelennek meg a világ előtt, amikor készen állnak rá.
A közösségi médián megosztott gyerekkor olyan ajándék vagy teher lehet, amelyet mi adunk nekik. Felelősségünk gondoskodni arról, hogy ez az ajándék ne váljon digitális béklyóvá, amely korlátozza a jövőbeni szabadságukat. A pillanatnyi öröm megosztása sosem érhet annyit, mint a gyermek teljes, privát jövője.
Gyakran ismételt kérdések a gyermekek online megosztásáról és a felelős sharentingről
👶 Mikor számít már túlzottnak a sharenting?
A sharenting akkor válik túlzottnak, ha a posztolás gyakorisága, tartalma vagy intimitása meghaladja a gyermek magánélethez fűződő jogát. Konkrétan, ha a posztok rendszeresen tartalmaznak megalázó, kínos vagy egészségügyi szempontból érzékeny információkat, vagy ha a szülő a gyermek életét monetizálja (például influencer tevékenység során), az már túlzásnak minősül, és veszélyezteti a gyermek pszichológiai jólétét.
📱 Hogyan védhetem meg a gyermekem arcát az arcfelismerő szoftverektől?
A legjobb védekezés, ha elkerüljük az olyan képeket, ahol a gyermek arca tisztán látható. Használhatunk homályosító (blurring) funkciókat, vagy posztolhatunk olyan képeket, ahol a gyermek hátulról látható, esetleg csak a kezét vagy lábát mutatjuk. Emellett mindig ellenőrizzük a közösségi média beállításait, hogy az arcfelismerést és a biometrikus adatok felhasználását korlátozzuk.
⚖️ Van-e a gyermeknek joga ahhoz, hogy a szülő törölje a róla készült régi posztokat?
Igen, az európai GDPR rendelet értelmében a gyermeknek joga van a „feledéshez való jogra”. Bár a rendelet a háztartási célú megosztásra nem vonatkozik, ha a tartalom nyilvános, a gyermek felnőttként kérheti a róla készült adatok és képek törlését. Néhány európai országban (például Franciaországban) már jogi lépéseket is tehet a gyermek, ha a szülő nem hajlandó törölni az érzékeny tartalmakat.
🏠 Mi a teendő, ha a nagyszülők posztolnak a gyerekemről az engedélyem nélkül?
A legfontosabb a nyílt és tiszteletteljes kommunikáció. Magyarázzuk el nekik a digitális lábnyom veszélyeit és a családi médiapolitikát. Ha ez nem segít, kérjük meg őket, hogy ne posztoljanak nyilvánosan, hanem használjanak zárt, privát csoportokat vagy dedikált családi fotómegosztó alkalmazásokat, ahol mi is tudjuk kontrollálni a célközönséget. Szükség esetén jelezzük a platformnak a szerzői jogi vagy adatvédelmi aggályokat.
📍 Miért veszélyes a geotagging (helymeghatározás) a gyermekek képeinél?
A geotagging pontosan megmutatja, hol készült a kép, ami biztonsági kockázatot jelent. Lehetővé teszi a ragadozók és stalkerek számára, hogy megismerjék a gyermek rutinját, tartózkodási helyét (iskola, otthon, játszótér), ami növeli a fizikai térben történő veszélyeztetés esélyét. Mindig kapcsoljuk ki a helymeghatározást a kamera beállításainál, mielőtt gyermekünkről készült fotót posztolnánk.
🧑💻 Melyek azok a képtípusok, amelyeket soha, semmilyen körülmények között nem szabad posztolni?
Két kategóriát kell szigorúan kerülni: 1. Minden olyan kép, amely a gyermeket meztelenül, félmeztelenül vagy intim helyzetben ábrázolja (pl. fürdetés, bili, pelenkázás), még ha ártatlan is. 2. Minden olyan kép vagy videó, amely a gyermeket nyilvánosan megalázza, megszégyeníti, vagy érzékeny orvosi/mentális egészségügyi adatot tartalmaz.
🔒 A privát profil valóban biztonságosabb, mint a nyilvános?
Igen, a privát profil sokkal biztonságosabb, mivel korlátozza a megosztott tartalomhoz való hozzáférést a jóváhagyott követőkre. Azonban nem jelent teljes biztonságot. Ha a követőink között van olyan, akiben nem bízunk meg, vagy akinek a fiókját feltörték, a tartalom továbbra is kiszivároghat. A legjobb megoldás a privát profil és a gondosan megválogatott tartalom kombinációja.
Leave a Comment