Amikor két ember kapcsolata véget ér, az nem csak a felnőttek életét rajzolja át. A válás egy olyan földrengés, melynek utórengései évtizedekkel később, a gyermek felnőttkori párkapcsolataiban is érezhetők. Gyakran látjuk, hogy azok a gyerekek, akik egykor a széteső család árnyékában nőttek fel, nehezen találják meg a stabilitást a saját intim kapcsolataikban. Ez a láthatatlan örökség mélyebb, mint gondolnánk; magában hordozza a bizalomhiányt, a félelmet az elköteleződéstől, és a konfliktusok elkerülésének kényszerét. Vizsgáljuk meg, hogyan épül be a gyermekkori élmény a felnőtt szerelmi élet forgatókönyvébe.
A válás mint gyermekkori veszteség: A törés mintájának kialakulása
A válás nem csupán jogi procedúra, hanem egy mély pszichológiai folyamat, ahol a gyermek elveszíti a világának addigi struktúráját. Még ha a szülők kapcsolata toxikus vagy boldogtalan is volt, a gyermek számára a két szülő közös egysége jelentette a biztonságot és a stabilitást. Amikor ez a struktúra szétesik, a gyermek gyakran gyászmunkát végez, még ha nem is tudatosítja azt.
A veszteség első fázisa általában a tagadás, majd a harag, és végül a beletörődés. Azonban a gyermekek gyakran nem kapnak teret ennek a gyásznak a megfelelő feldolgozására. A szülők saját fájdalmukkal vannak elfoglalva, így a gyermek érzelmi szükségletei háttérbe szorulhatnak. Ez az elfojtott fájdalom felnőttként manifesztálódhat a párkapcsolati szorongásban vagy az elkerülő viselkedésben.
Egy másik kulcsfontosságú aspektus az önvád. Sok gyerek öntudatlanul magát hibáztatja a szülők szétválásáért. Úgy érzik, ha jobbak, engedelmesebbek lettek volna, a szülők együtt maradtak volna. Ez a téveszme mélyen beég az énképbe, ami felnőttkori kapcsolataikban alacsony önértékeléshez és a partner állandó megerősítésének kereséséhez vezethet.
A válás nem egyetlen esemény, hanem egy folyamatosan ható trauma, melynek láthatatlan nyomai a felnőttkori intimitás legmélyebb rétegeiben is megtalálhatók.
A kötődési minták átalakulása: A bizalom alapjainak megingása
A kötődéselmélet (Bowlby, Ainsworth) alapvető fontosságú e témában. A szülők közötti kapcsolat minősége és a válás módja döntően befolyásolja, hogy a gyermek milyen kötődési mintát alakít ki. A szülők válása, különösen ha az magas konfliktussal jár, komolyan veszélyezteti a biztonságos kötődés kialakulását.
Szorongó-ambivalens kötődés
Azok a gyerekek, akik bizonytalan vagy szorongó kötődést alakítanak ki, gyakran válnak túlságosan függővé vagy ragaszkodóvá felnőttkori kapcsolataikban. Ezt a mintát gyakran erősíti az a tapasztalat, hogy a szülői szeretet és jelenlét kiszámíthatatlan volt a válás idején. Felnőttként állandóan a partnerük megerősítését, szeretetének bizonyítékát keresik, félve attól, hogy elhagyják őket, ahogy az egyik szülő is „elhagyta” a családot.
Elkerülő kötődés
Más gyerekek éppen az ellenkező stratégiát sajátítják el: az elkerülést. Ha a szülők érzelmileg elérhetetlenek voltak a válás során, vagy ha a gyermeknek korán fel kellett vennie a felnőtt szerepet (parentifikáció), akkor megtanulja, hogy az érzelmi szükségletek kifejezése veszélyes. Felnőttként nehezen engednek közel másokat, félnek az intimitástól, és hajlamosak a kapcsolatok lezárására, mielőtt még megsebezhetnék őket.
A válásból származó kötődési sérülések gyakran manifesztálódnak a félelem-elkerülő kötődési stílusban (más néven dezorganizált kötődés). Ez a legösszetettebb, ahol a személy egyszerre vágyik az intimitásra és retteg tőle. Egyik pillanatban a partnerhez ragaszkodnak, a következőben viszont elutasítják őt, ezzel állandó érzelmi hullámvasutat teremtve a kapcsolatban.
A párkapcsolati minták öröklése: A szülői forgatókönyv
A szülők válása két alapvető módon befolyásolja a felnőttkori párkapcsolati mintákat: a másolás és az elutasítás útján. A gyerekek a szülőket tekintik az elsődleges modellnek arra vonatkozóan, hogy hogyan működik egy házasság, és hogyan kezelik a konfliktusokat.
A negatív forgatókönyv átvétele
Ha a válás előtti időszakot állandó harcok, kritika vagy érzelmi hidegség jellemezte, a gyerek megtanulja, hogy ez a norma. Felnőttként, még ha tudatosan el is utasítja ezt a mintát, öntudatlanul hajlamos lehet hasonlóan toxikus dinamikájú kapcsolatokat választani. Keresheti azt a feszültséget, azt a drámát, ami gyerekkorában megszokott volt, mert a nyugalmat unalmasnak vagy gyanúsnak találja.
Ez a jelenség a generációs transzmisszió része. A szülők megoldatlan problémái, kommunikációs hiányosságai átszivárognak a gyermek viselkedésébe. A válás utáni hosszas pereskedés, a másik szülő folyamatos démonizálása azt az üzenetet hordozza, hogy a bizalom nem lehetséges, és a kapcsolatok harcmezőnek minősülnek.
„Azt a szerelmi nyelvet tanuljuk meg, amit otthon hallottunk. Ha ez a nyelv a hallgatás és a harag volt, nehéz lesz felnőttként a megértés szavaival beszélni.”
A házasság és elköteleződés elutasítása
Más esetekben a válás olyan mély félelmet kelt a kudarctól, hogy a felnőtt tudatosan kerüli az elköteleződést. Úgy véli, ha látott egy házasságot szétesni, akkor az ő próbálkozása is kudarcra van ítélve. Ez a jelenség különösen erős lehet, ha a szülők válása anyagi vagy érzelmi katasztrófát okozott.
Az ilyen személyek gyakran választanak olyan partnereket, akik érzelmileg elérhetetlenek, vagy eleve tudják, hogy a kapcsolatnak nincs jövője. Ez egyfajta önbeteljesítő jóslat: az elkerüléssel garantálják, hogy a kapcsolat ne váljon túl mélyrehatóvá, így elkerülve a szülőkéhez hasonló fájdalmat.
A konfliktuskezelés és a kommunikáció hiányosságai
A válás gyakran abból fakad, hogy a szülők képtelenek voltak egészségesen kezelni a konfliktusokat. A gyerekek ezt a viselkedést másolják. Ha a szülők a válás előtt kiabáltak vagy éppen teljesen elhallgattak, a gyermek felnőttként is ezt a két szélsőséget fogja alkalmazni vitás helyzetekben.
A konfliktus elkerülése
Sokan, látva a szülők veszekedéseinek pusztító hatását, megtanulják, hogy a béke megőrzése érdekében el kell fojtaniuk saját igényeiket és érzéseiket. Ez felnőttkori kapcsolataikban azt jelenti, hogy inkább hallgatnak, mintsem konfrontálódjanak a partnerrel. Ez a stratégia rövid távon békét hoz, de hosszú távon érzelmi távolságot és kiégést okoz, mivel a megoldatlan problémák felhalmozódnak.
A konfliktus eszkalálása
Mások éppen ellenkezőleg, túlzottan reaktívak lesznek. Mivel gyerekkorukban nem láttak mintát arra, hogyan lehet konstruktívan vitázni, minden kisebb nézeteltérés azonnal a kapcsolat létére irányuló fenyegetéssé válik. Hajlamosak a partnerüket hibáztatni, vagy azonnali szakítással fenyegetőzni, ahogy azt a szüleiktől látták.
A válásból származó gyermekeknek meg kell tanulniuk, hogy a nézeteltérés nem jelenti automatikusan a kapcsolat végét. Ez egy hosszú tanulási folyamat, ami magában foglalja az érzelmi szabályozás fejlesztését és a sebezhetőség elfogadását.
A parentifikáció súlya: A gyermekből lett társ
A válási folyamat során gyakori jelenség a parentifikáció, azaz a gyermek felnőtt szerepbe kényszerítése. Ez kétféle módon történhet:
- Érzelmi parentifikáció: A gyermek lesz a szülő érzelmi támasza, hallgatja a válással kapcsolatos panaszokat, vagy éppen ő próbálja meg vigasztalni a szülőt.
- Instrumentális parentifikáció: A gyermek veszi át a háztartási vagy adminisztratív feladatokat.
Bár a parentifikáció rövid távon segíthet a szülőnek, a gyermek számára súlyos terhet jelent. Felnőttként ezek a személyek hajlamosak a megmentő szerepét felvenni a párkapcsolataikban. Olyan partnereket választanak, akik problémásak, vagy akiket „meg kell javítani”, mert a saját szükségleteik háttérbe szorítása a megszokott működési modelljük.
A parentifikált gyermek gyakran téveszti össze a szeretetet a gondoskodással. A felnőttkori kapcsolatban a szerelem helyett a feladatot keresi.
Ez a minta gátolja az egyenlő partneri viszony kialakulását. A „gyógyító” vagy „szülő” szerepben lévő személy hamar kiég, és sosem éli meg azt a reciprocitást, amire valójában vágyik. Az intimitás helyett a felelősség nyomása nehezedik rá.
A válás gazdasági és társadalmi hatásai
Bár elsősorban a pszichológiai hatásokról beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagyni a válás gazdasági és társadalmi következményeit sem, melyek közvetetten befolyásolják a felnőttkori viselkedést.
A pénzügyi bizonytalanság öröksége
Ha a válás jelentős anyagi nehézségeket okozott, a gyermek felnőttként rendkívül anyagias lehet, vagy éppen ellenkezőleg, teljesen elutasíthatja a pénzzel kapcsolatos felelősséget. A pénzügyi bizonytalanság félelme beépülhet a párválasztási kritériumokba, ahol a stabilitás kerül előtérbe a szeretet rovására, vagy fordítva: a pénzügyek tabutémává válnak a kapcsolatban.
A társadalmi stigmák kezelése
Bár a válás ma már sokkal elfogadottabb, mint évtizedekkel ezelőtt, a gyermekkorban megélt kirekesztettség érzése mély nyomot hagyhat. Ha a gyermek azt tapasztalta, hogy a családja más, mint a többi, felnőttként a külvilág elől rejtegetheti a párkapcsolati problémáit, vagy túlzottan nagy hangsúlyt fektethet a „tökéletes kép” fenntartására, még akkor is, ha a kapcsolat belül már szétesőben van.
| Terület | Jellemző megnyilvánulás felnőttkorban | Kötődési stílus |
|---|---|---|
| Bizalom | Állandó félelem az elhagyástól, gyanakvás, féltékenység. | Szorongó |
| Intimitás | Érzelmi távolságtartás, nehézség a sebezhetőség megélésében. | Elkerülő |
| Konfliktuskezelés | Teljes elkerülés vagy túlzott, destruktív harc. | Dezorganizált |
| Elköteleződés | Hosszú távú tervek elutasítása, sorozatos rövid kapcsolatok. | Elkerülő |
| Szerepek | A megmentő vagy a gondoskodó szerep felvétele. | Parentifikáció öröksége |
A tudatos partner választás nehézségei
A válás gyermekeinek gyakran rossz a „radarod” a potenciális partnerek felmérésében. Mivel a gyermekkori minta torz volt, nem feltétlenül tudják, mi az egészséges kapcsolat. Két gyakori hiba merül fel a partner választás során:
A szülői minta ismétlése
Bár tudatosan elutasítják a szüleik dinamikáját, sokan mégis olyan partnert választanak, aki érzelmileg hasonlít az egyik szülőre. Például, ha az anya egy elérhetetlen, kritikus férfihoz vonzódott, a lány is öntudatlanul hasonló típusú partnert kereshet, mivel ez a minta jelenti számára a „szerelem” ismerős érzését.
A tökéletes ellentét keresése
Másik végletként, a személy szándékosan keresi a szülői minta tökéletes ellentétét. Ha a szülők veszekedtek, a gyermeket a csendes, konfliktuskerülő partner vonzza. Ez azonban veszélyes lehet, mert a konfliktus elkerülése nem jelenti a probléma megoldását. A csendes partner nem biztos, hogy képes lesz az egészséges konfrontációra, ami hosszú távon megfojtja a kapcsolatot.
A tudatos választáshoz elengedhetetlen a mély önismeret. Meg kell érteni, milyen minták hatnak ránk, és miért vonzódunk azokhoz a típusokhoz, akik potenciálisan megismétlik a gyermekkori fájdalmat. A terápia ebben a folyamatban kulcsfontosságú.
Az intimitás paradoxona: Közelség és távolság
Az intimitás a legérzékenyebb terület, ahol a válás öröksége felbukkan. Az intimitás megköveteli a sebezhetőséget, amihez viszont biztonságos kötődés szükséges. Ha a gyermek nem tapasztalta meg a szülői kapcsolatban a tartós biztonságot, az intimitás veszélyesnek tűnhet.
A szexuális életre gyakorolt hatás
A válás okozta érzelmi zavarok a szexuális életre is kihatnak. A szorongó kötődésű személyek hajlamosak a szexet érzelmi megerősítésre használni, míg az elkerülők számára a szex lehet egy módja az érzelmi intimitás elkerülésének. A szexuális kapcsolatok lehetnek felszínesek, vagy éppen túlságosan teljesítményorientáltak, mivel a személy nem érzi magát elég biztonságban ahhoz, hogy valóban elengedje magát és sebezhetővé váljon.
A titkok és a rejtőzködés
Ha a válás során a gyermek azt tapasztalta, hogy a szülők titkolóztak egymás elől, vagy hazudtak a helyzetről, felnőttként nehezen alakít ki transzparens kapcsolatot. Ez a rejtőzködési hajlam megakadályozza a mély, őszinte kommunikációt, ami elengedhetetlen az egészséges házassághoz. A titkok falakat építenek, melyek megakadályozzák a valódi közelséget.
A generációs lánc megszakítása: A gyógyulás útja
A jó hír az, hogy a szülői válás hatása nem egy végleges ítélet. A felnőttkor éppen arról szól, hogy tudatosan dolgozzunk a gyermekkori mintákon, és megírjuk a saját forgatókönyvünket. Ez a folyamat több lépcsőből áll.
1. A tudatosítás és az elfogadás
Az első és legnehezebb lépés annak felismerése, hogy a szülői válás hatással van ránk. El kell fogadni, hogy a kötődési sebek léteznek, és hogy a szorongás, a félelem vagy az elkerülés nem a mi hibánk, hanem egy tanult válaszreakció. Ez a tudatosítás teszi lehetővé, hogy ne öntudatlanul reagáljunk, hanem tudatosan döntsünk.
2. A gyászmunka befejezése
Sok felnőtt, aki válásból származik, soha nem fejezte be a szülői kapcsolat elvesztésével kapcsolatos gyászmunkát. Elengedhetetlen, hogy feldolgozzuk a gyermekkori fájdalmat, a dühöt és a csalódást. Ez nem jelenti azt, hogy elítéljük a szüleinket, hanem azt, hogy megbocsátunk nekik, és elengedjük az irántuk táplált irreális elvárásokat.
3. Az érzelmi szabályozás fejlesztése
A válás gyakran instabil érzelmi környezetet teremtett. A felnőttnek meg kell tanulnia kezelni a stresszt és a konfliktusokat anélkül, hogy azonnal pánikba esne vagy elmenekülne. A mindfulness, a légzéstechnikák és a tudatos kommunikáció segíthetnek abban, hogy a reakciók helyett válaszokat adjunk a partnerünknek.
A gyógyulás nem arról szól, hogy elfelejtjük a múltat, hanem arról, hogy megváltoztatjuk a jelentésüket, és nem hagyjuk, hogy a gyermekkori fájdalom diktálja a jövőbeni döntéseinket.
4. A biztonságos kötődés kialakítása a jelenben
A terápiás munka segít abban, hogy a felnőtt korrigálja a kötődési mintáit. Ez a folyamat magában foglalja a partnerrel való nyílt kommunikációt a félelmekről. Ha a partner megérti, hogy az elköteleződéstől vagy az elhagyástól való félelem gyermekkori sebekből ered, türelmesebben és támogatóbban tud reagálni. A biztonságos kötődés kialakításának kulcsa a kiszámíthatóság és a megbízhatóság.
A tudatos szülői szerepvállalás: A kör megszakítása
Amikor a válásból származó felnőtt maga is szülővé válik, egy hatalmas kihívás elé néz: hogyan ne ismételje meg a szülei hibáit? Ez különösen nehéz, ha a párkapcsolatban is megjelennek a gyermekkori minták.
A párkapcsolat védelme a gyerek előtt
A legfontosabb, amit tehetünk, hogy védjük a saját párkapcsolatunkat. Ez azt jelenti, hogy a konfliktusokat nem a gyermek előtt, hanem zárt ajtók mögött kezeljük, és soha nem vonjuk be a gyermeket a párkapcsolati vitákba. A gyermeknek látnia kell, hogy a szülők képesek vitázni, majd kibékülni, ezzel mutatva be az egészséges konfliktuskezelés mintáját.
A „boldog házasság” mítoszának elengedése
Sokan, akik válásból jönnek, túlzottan nagy nyomást helyeznek magukra a „tökéletes házasság” megteremtése érdekében. Fontos felismerni, hogy a boldog házasság nem a konfliktus hiánya, hanem a konstruktív megoldás képessége. Engedjük el azt a kényszert, hogy a mi kapcsolatunk legyen a szüleink kapcsolatának tökéletes ellentéte.
Az érzelmi örökség megértése
Beszélgessünk gyerekeinkkel őszintén a kapcsolatokról, a szerelemről és a nehézségekről. Nem szükséges a szüleink válásának minden részletét megosztani, de segíthet, ha elmagyarázzuk, hogy a mi félelmeink honnan erednek. Ez a metakommunikáció, azaz a kommunikációról való kommunikáció tanítja meg a gyereket arra, hogy az érzelmeket és a mintákat fel lehet dolgozni.
A hosszú távú stabilitás építése
A felnőttkori párkapcsolat stabilitása nem a szerencsén múlik, hanem a kitartó, tudatos munkán. A válás gyermekeinek különösen nagy hangsúlyt kell fektetniük bizonyos területekre:
A függetlenség és az intimitás egyensúlya
Az elkerülő kötődésűeknek meg kell tanulniuk közeledni, a szorongó kötődésűeknek pedig térre van szükségük. A stabil kapcsolatban mindkét partnernek joga van az autonómiára, miközben fenntartják a közelséget. Ez az egyensúly teremti meg a felnőtt, egészséges intimitást.
A közös jövőkép kialakítása
A válás gyakran a jövőkép összeomlásáról szól. Ezért a válásból származó felnőtteknek különösen fontos, hogy a partnerükkel közösen dolgozzanak ki egy reális és támogató jövőképet. Ez magában foglalja a pénzügyek, a gyermeknevelés és az életcélok közös meghatározását, ami ellensúlyozza a gyermekkori bizonytalanságot.
A szülők válása mélyen beépül a személyiségbe, de nem határozza meg a sorsunkat. A tudatosság, az önismeret és a partnerrel való nyílt, szeretetteljes kommunikáció révén átírhatjuk a generációs mintákat, és felépíthetjük azt a stabil, biztonságos otthont, amire gyermekként talán nem volt lehetőségünk. Ez a munka nem könnyű, de a jutalma a valódi, tartós szerelem lehetősége.
A gyógyulási úton elengedhetetlen, hogy ne csak a kapcsolatunkat, hanem önmagunkat is gondozzuk. A mentális egészség prioritása, a határok meghúzása a szülői család felé, és a saját érzelmi szükségleteink kielégítése alapvető ahhoz, hogy felnőttként stabil és szeretetteljes partnerként tudjunk működni.
A lélektani örökség feldolgozása egy hosszú maraton, nem sprint. Időnként visszaesések történnek, és felbukkan a gyermekkori félelem. Ilyenkor fontos, hogy tudjuk, honnan jöttünk, és hova tartunk. A kulcs abban rejlik, hogy ne a múlt fájdalma, hanem a jelen szeretete vezéreljen minket a párkapcsolatunkban.
A tudatos önreflexió és a folyamatos párbeszéd a partnerrel az egyetlen biztos út a tartós boldogsághoz. Aki a szülei válásának árnyékában nőtt fel, az különösen érzékeny lehet a kapcsolat rezdüléseire, de ez az érzékenység erősséggé is válhat, ha megtanuljuk használni a másik megértésére és a kapcsolat mélyítésére. A szétválásból született felnőtt lehet a leginkább elkötelezett partner, ha egyszer sikerül legyőznie a gyermekkori félelmeket.
A végső cél, hogy ne a szüleink válása definiáljon minket, hanem az, ahogyan mi választjuk a szerelmet, a kommunikációt és az elköteleződést. Ez a választás a mi kezünkben van.
Gyakran ismételt kérdések a válás és a felnőttkori kapcsolatok összefüggéséről
💔 Hogyan tudom legyőzni az elköteleződéstől való félelmet, ha a szüleim elváltak?
Az elköteleződéstől való félelem gyakran a gyermekkori tapasztalatból eredő bizalomhiány vagy a kudarctól való rettegés megnyilvánulása. A legyőzéséhez először is tudatosítania kell, hogy ez a félelem a múltból jön, nem a jelenlegi partnerből. Kezdje kisebb, de megbízható elköteleződésekkel (pl. közös utazás megtervezése), és ossza meg a partnerével a félelmeit. A terápia (különösen a sématerápia vagy az EFT) segíthet az alapvető kötődési minták átírásában, ezzel növelve a biztonságérzetét.
🛡️ Normális, ha túl korán szakítok, mielőtt a kapcsolat túl komolyra fordulna?
Ez az úgynevezett önvédelmi mechanizmus, mely gyakran az elkerülő kötődési stílusra jellemző. A gyermekkori válás megtanította arra, hogy a közelség fájdalmat okoz, ezért inkább Ön kezdeményezi a szakítást, hogy elkerülje az elhagyás traumatikus élményét. Bár ez a viselkedés „normális” a sérült kötődésűek körében, hosszú távon megakadályozza a valódi intimitást. Ha felismeri ezt a mintát, tudatosan kényszerítse magát arra, hogy maradjon a kapcsolatban, amikor a félelem a legerősebb, és kommunikálja a partnerével a szorongását.
🗣️ Miért választok öntudatlanul olyan partnereket, akik hasonlítanak az egyik szülőmre?
A pszichológiában ezt ismétlési kényszernek hívják. Az emberi elme hajlamos megismételni a gyermekkori mintákat, még akkor is, ha azok fájdalmasak, abban a reményben, hogy ezúttal „meggyógyíthatja” vagy „megoldhatja” a régi traumát. Ha az egyik szülő érzelmileg elérhetetlen volt, keresheti azt a partnert, aki érzelmileg elérhetetlen, hogy végre megszerezze tőle azt a szeretetet és elismerést, amit gyermekként nem kapott meg. A tudatosítás az első lépés a lánc megszakításához.
🏠 Hogyan tudok stabil családot építeni, ha sosem láttam, hogyan működik egy stabil házasság?
A stabilitást nem a szülői minta másolásával, hanem tudatos építkezéssel kell megteremtenie. Olvasson, járjon párterápiára (még akkor is, ha nincs komoly probléma), és tanulmányozza az egészséges kapcsolatok dinamikáját. A stabilitás a kommunikációban, a konfliktusmegoldó képességben és a partnerrel közösen kialakított értékekben rejlik. Ne a tökéletességre törekedjen, hanem a kiszámíthatóságra és a megbízhatóságra.
😠 Mit tegyek, ha a konfliktusok hatására azonnal bepánikolok?
Ez valószínűleg a gyermekkori traumatikus emlékek aktiválódása, amikor a szülők veszekedése a biztonság elvesztésével volt egyenlő. Fontos, hogy a partnerével előre megbeszéljenek egy „stop” szót. Amikor a pánikroham vagy a túlreagálás elindul, kérjen szünetet. Mondja el, hogy szüksége van 20 percre a megnyugváshoz, és garantálja, hogy visszatér a beszélgetéshez. Ez a szabályozás segít elválasztani a múltbeli fenyegetést a jelenlegi helyzettől.
👨👩👧👦 A válásom rosszabb hatással lesz a gyerekeimre, mint rám volt?
Nem feltétlenül. A kutatások szerint nem maga a válás ténye, hanem a válás módja és a válás utáni környezet minősége okozza a legnagyobb kárt. Ha Ön és a volt partnere képesek civilizáltan, együttműködve nevelni a gyerekeket (co-parenting), és minimalizálják a konfliktust a gyermek előtt, a negatív hatás jelentősen csökken. A legfontosabb, hogy a gyermek érezze: mindkét szülő szereti, és nem kell hűséget választania.
🕊️ Lehetséges, hogy a szülők válása pozitív hatással legyen a párkapcsolatomra?
Igen, lehetséges, bár ez ritkább. Ha a szülők válása hosszú, toxikus időszak után jött el, és utána mindkét szülő boldogabb, stabilabb életet alakított ki, a gyermek megtanulhatja, hogy a változás szükséges, és a boldogság elérhető. Sőt, akik túlélték a válás nehézségeit, gyakran rendkívül elkötelezettek a saját kapcsolatuk sikeréért, és jobban tudják értékelni a stabilitást, mint azok, akik sosem láttak nehézséget.
Leave a Comment