Krónikus hasfájás gyerekkorban: a kivizsgálás lépései és lehetséges okai

Amikor egy gyermek rendszeresen hasfájásra panaszkodik, az a szülői szívben azonnal riadalmat okoz. Ez a panasz különösen aggasztóvá válik, ha a fájdalom tartós, visszatérő jelleget ölt, és heteken, hónapokon keresztül megkeseríti a család mindennapjait. A krónikus hasfájás gyerekkorban az egyik leggyakoribb ok, ami miatt a szülők orvoshoz fordulnak. Fontos tudni, hogy a panaszok mögött ritkán áll súlyos, életet veszélyeztető betegség, ám a kivizsgálás lépéseit és a lehetséges okokat alaposan végig kell járni, hogy a gyermek ismét gondtalanul élhessen.

Mikor beszélünk krónikus hasfájásról, és miért fontos a definíció?

A hasfájás akkor minősül krónikusnak vagy visszatérőnek, ha a fájdalom legalább három hónapon keresztül, havonta legalább négy alkalommal jelentkezik, és olyan mértékű, hogy zavarja a gyermek normális tevékenységét, például az iskolába járást vagy a játékot. Ez a definíció, melyet a klasszikus orvosi szakirodalom is használ, segít elkülöníteni az alkalmi, múló kellemetlenségeket a valódi, kivizsgálást igénylő problémáktól. A szakemberek, különösen a gasztroenterológusok, gyakran a nemzetközi Rome IV kritériumrendszert alkalmazzák a funkcionális gyomor-bélrendszeri zavarok diagnosztizálásában.

A krónikus hasfájás megértése két nagy kategóriára oszlik: organikus okokra (amelyek mögött valamilyen kimutatható szervi elváltozás áll) és funkcionális okokra (ahol a fájdalom oka a bélrendszer működési zavara, de szervi eltérés nem mutatható ki). Statisztikailag a gyermekkori krónikus hasfájások túlnyomó többsége, akár 90-95%-a is funkcionális eredetű. Ennek ellenére a szervi okok kizárása az elsődleges és legfontosabb feladat a kivizsgálás során.

Az első lépés: A részletes anamnézis felvétele és a fájdalomnapló

A kivizsgálás legfontosabb, és talán leginkább alulértékelt része a részletes kórelőzmény felvétele, azaz az anamnézis. A szülő és a gyermek elmondása jelenti a térképet, amely elvezeti az orvost a diagnózishoz. Egy tapasztalt orvos már ebből a beszélgetésből is nagy valószínűséggel szűkíteni tudja a lehetséges okok körét.

A fájdalom jellege, helye és időzítése kulcsfontosságú. Gyakran kérdezi az orvos: Hol fáj a legjobban? Sugárzik-e a fájdalom valahová? Milyen a fájdalom intenzitása 1-től 10-ig terjedő skálán? Mikor kezdődik (ébredéskor, étkezés után, este)? Mi enyhíti, és mi rontja a tüneteket? Egy tipikus funkcionális hasfájás gyakran a köldök környékén lokalizálódik, és ritkán ébreszti fel a gyermeket éjszaka. Ezzel szemben az éjszakai ébredéssel járó hasfájás szervi problémára utalhat.

Éppen ezért elengedhetetlen egy pontos fájdalomnapló vezetése. Ez a napló tartalmazza:

• A fájdalom pontos időpontját és időtartamát.
• A fájdalom intenzitását és jellegét (görcsös, szúró, tompa).
• Az esetleges kísérő tüneteket (hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés, puffadás).
• A gyermek hangulatát és stressz-szintjét az adott napon.
• Az elfogyasztott ételeket és italokat.

Ezen túlmenően fontos az általános egészségi állapot felmérése is: a gyermek súlygyarapodása, a növekedési görbe, a vizelési szokások, a széklet állaga és gyakorisága. A gyermek fejlődési üteme az egyik legérzékenyebb indikátora annak, hogy a hasfájás mögött felszívódási zavar vagy krónikus gyulladás áll-e.

A kivizsgálás lépései: Fizikális vizsgálat és laboratóriumi alaptesztek

Miután az orvos felvette a részletes kórelőzményt, következik a fizikális vizsgálat. Ez magában foglalja a has betapintását, a nyomásérzékenység felmérését, a bélhangok meghallgatását, valamint a növekedési paraméterek (súly, magasság, testtömegindex) ellenőrzését. A fizikális vizsgálat során észlelt eltérések – például hasi rezisztencia, megnagyobbodott lép vagy máj – azonnal szervi okra terelik a gyanút.

Laboratóriumi alapvizsgálatok

A szervi okok kizárásához és a funkcionális hasfájás megerősítéséhez szükség van néhány alapvető laboratóriumi tesztre. Ezek a vizsgálatok segítenek felderíteni a gyulladást, a vérszegénységet (ami vérvesztésre utalhat), valamint a felszívódási zavarokat.

A leggyakrabban elvégzett laborvizsgálatok:

• Teljes vérkép (TVK): Ellenőrzi a vérszegénységet (anémia), a fehérvérsejtek számát (gyulladás, fertőzés) és a vérlemezkéket.
• Gyulladásos markerek: A C-reaktív protein (CRP) és a süllyedés (We) emelkedett szintje krónikus gyulladásra vagy fertőzésre utalhat, ami szervi betegséget (pl. IBD-t) valószínűsít.
• Máj- és vesefunkció: Alapvető szervi működést ellenőrző paraméterek.
• Vizeletvizsgálat: Kizárja a húgyúti fertőzést, ami gyakran okoz hasi fájdalmat, különösen kisgyermekeknél.
• Székletvizsgálat: Ellenőrzik a székletben lévő vért (okkult vérzést), parazitákat és a gyulladásos markereket.

Különösen fontos a székletvizsgálatok közül a széklet kalprotektin szintjének meghatározása. Ez egy fehérje, amely a bélnyálkahártya gyulladása esetén emelkedik. Ha a kalprotektin szint normális, az nagy valószínűséggel kizárja a gyulladásos bélbetegségeket (IBD), és megerősíti a funkcionális hasfájás diagnózisát.

A széklet kalprotektin mérése forradalmasította a gyermekkori hasfájás kivizsgálását, mivel nem invazív módon segít különbséget tenni a szervi és a funkcionális okok között.

„Red Flags”: Mikor kell azonnal orvoshoz fordulni?

Bár a legtöbb esetben a krónikus hasfájás ártalmatlan, vannak bizonyos figyelmeztető jelek, az úgynevezett „vörös zászlók” (Red Flags), amelyek szervi betegségre utalnak, és sürgős, alapos kivizsgálást tesznek szükségessé. Ezek a tünetek jelzik, hogy a gyermeknek nem csupán funkcionális zavara van, hanem esetleg komolyabb gasztroenterológiai, urológiai vagy más szisztémás problémája.

Amennyiben az alábbi tünetek bármelyike kíséri a krónikus hasfájást, ne halogassuk a gyermekorvos, vagy még inkább gyermek gasztroenterológus felkeresését:

Ha a laboratóriumi vizsgálatokban a gyulladásos markerek (CRP, süllyedés) emelkedettek, vagy a széklet kalprotektin szintje magas, az szintén vörös zászló, amely a funkcionális hasfájás diagnózisát kizárja, és további, célzott vizsgálatokat (pl. képalkotás, endoszkópia) tesz szükségessé.

A funkcionális hasfájás: Amikor a bél működik, de nem jól

Ahogy már említettük, a krónikus hasfájásos esetek nagy része funkcionális eredetű. Ez azt jelenti, hogy a panaszok a gyomor-bélrendszer (GI) működésének zavaraiból fakadnak, nem pedig szervi elváltozásból. A diagnózis megerősítése általában a szervi okok kizárásával, a „Red Flags” hiányával és a Rome IV kritériumok teljesülésével történik.

A bél-agy tengely és a fájdalom érzékelése

A funkcionális hasfájás központi eleme a bél-agy tengely (gut-brain axis) zavara. A bélrendszer és az agy folyamatosan kommunikálnak egymással. Stressz, szorongás, vagy akár a bélflóra egyensúlyának felborulása is befolyásolhatja ezt a kommunikációt, ami fokozott bélérzékenységhez (viscerális hiperalgézia) vezet. Ez azt jelenti, hogy a gyermek erősebben érzékeli a normális bélmozgásokat, gázképződést vagy teltséget, mint mások.

A funkcionális hasfájás gyakran szorosan összefügg a gyermek pszichoszociális környezetével. Az iskolai stressz, családi konfliktusok, szorongásos zavarok vagy beilleszkedési nehézségek mind felerősíthetik a tüneteket. Ez nem azt jelenti, hogy a fájdalom „csak a fejben létezik”, hanem azt, hogy a stressz fizikailag is megnyilvánul a bélrendszerben.

A funkcionális hasfájás főbb típusai

A Rome IV kritériumok alapján a funkcionális hasfájás több altípusra osztható, melyek kezelése eltérő lehet:

1. Irritábilis bél szindróma (IBS): A leggyakoribb altípus. A hasi fájdalmat gyakran társul a székletürítés megváltozásával (hasmenés, székrekedés, vagy váltakozó széklet). A fájdalom jellemzően enyhül a székletürítés után.
2. Funkcionális diszpepszia: Főként a felső hasi régióban jelentkező fájdalom, amely teltségérzéssel, korai jóllakottsággal vagy gyomorégéssel járhat.
3. Funkcionális hasi fájdalom szindróma (FAPS): A legkevésbé specifikus kategória, ahol a krónikus hasfájás gyakran társul egyéb szomatikus panaszokkal (fejfájás, végtagfájdalom), és nem illeszthető be az IBS vagy diszpepszia kategóriájába.
4. Hasi migrén: Visszatérő, súlyos, közepes vonalban jelentkező hasi fájdalom, melyet hányinger, hányás és fejfájás kísérhet. Epizodikus jellege van.

A funkcionális diagnózis felállítása hatalmas megkönnyebbülést jelenthet a szülők számára, mivel kizárja a súlyos szervi betegségeket. Ezzel együtt kihívást is jelent, hiszen a kezelés gyakran életmódbeli, étrendi és pszichológiai beavatkozásokat igényel.

Organikus okok: Amikor szervi elváltozás áll a háttérben

Bár ritkák, a szervi okok kizárása a krónikus hasfájás gyerekkorban kivizsgálásának legfontosabb célja. Az organikus hasfájás gyakran intenzívebb, specifikusabb tünetekkel jár, és általában kísérik a korábban említett „Red Flags” jelek.

1. Gyulladásos bélbetegségek (IBD)

A Crohn-betegség és a Colitis Ulcerosa (CU) autoimmun eredetű, krónikus gyulladással járó betegségek, amelyek bár leggyakrabban fiatal felnőttkorban jelentkeznek, egyre több gyermeket érintenek. Gyermekeknél az IBD gyakran atípusos tünetekkel indul, és a hasfájás mellett a fő aggodalomra okot adó jel a növekedési elmaradás és a testsúly stagnálása.

• Crohn-betegség: A gyulladás a teljes emésztőrendszert érintheti a szájtól a végbélig, gyakran szegmentáltan. Tünetei közé tartozik a krónikus hasmenés, fogyás, láz, és végbél körüli elváltozások.
• Colitis Ulcerosa: Csak a vastagbelet és a végbelet érinti, a gyulladás összefüggő. Jellemző tünet a véres-nyákos hasmenés és a sürgető székelési inger.

A diagnózis felállításában kritikus szerepe van a magas széklet kalprotektin szintnek, a vérképben és CRP-ben észlelhető gyulladásnak, valamint a végleges megerősítést adó endoszkópos vizsgálatnak (kolonoszkópia és gasztroszkópia).

2. Cöliákia (Gluténérzékenység)

A cöliákia autoimmun betegség, amely genetikailag hajlamos egyéneknél a glutén fogyasztására fellépő krónikus vékonybél-gyulladással jár. Ez a gyulladás tönkreteszi a bélbolyhokat, ami felszívódási zavarhoz vezet.

Bár a cöliákiát sokan a hasmenéssel azonosítják, gyermekkorban a tünetek nagyon változatosak lehetnek: krónikus hasfájás, puffadás, fogyás, vashiányos vérszegénység, sőt, akár csak magassági elmaradás is jelezheti. A kivizsgálás első lépése a specifikus antitestek (szöveti transzglutamináz elleni antitestek, endomízium antitestek) vérből történő kimutatása. Ha ezek pozitívak, a diagnózist vékonybél biopsziával erősítik meg.

3. Ételintoleranciák és allergiák

Fontos különbséget tenni az ételallergia (amely immunológiai reakció, pl. IgE közvetített tejfehérje allergia) és az ételintolerancia (amely emésztési zavar, pl. laktózintolerancia) között. Mindkettő okozhat krónikus hasi panaszokat.

A laktózintolerancia (tejcukor-érzékenység) a laktáz enzim hiánya miatt alakul ki. A laktóz a vastagbélbe jutva puffadást, görcsös hasfájást és hasmenést okoz. A diagnózis hidrogén kilégzési teszttel történik. Hasonlóképpen, a fruktóz felszívódási zavar is okozhat krónikus tüneteket.

A nem cöliákiás gluténérzékenység (NCGS) egy újabb kategória, amelyben a betegek tünetei glutén fogyasztására jelentkeznek, de a cöliákia antitestek negatívak, és a bélbiopszia normális. Ez a diagnózis kizárásos alapon állítható fel, és gyakran eliminációs diétával kezelhető.

4. Egyéb organikus okok

A hasfájás hátterében állhatnak még:

• Krónikus székrekedés: A besűrűsödött széklet a vastagbélben felgyűlve nyomást és görcsös fájdalmat okoz. Ez a leggyakoribb szervi ok gyerekkorban.
• Gastrooesophagealis reflux betegség (GERD): Bár inkább gyomorégést okoz, súlyos esetekben hasi fájdalom is jelentkezhet.
• Epeúti és hasnyálmirigy problémák: Nagyon ritka, de krónikus hasfájás esetén, különösen jobb felső hasi lokalizációval, megfontolandó.
• Húgyúti problémák: Krónikus vagy visszatérő húgyúti fertőzés (UTI) okozhat hasi fájdalmat, gyakran a derék vagy az alhas tájékán.

Speciális diagnosztikai eszközök és képalkotás

Amennyiben az alapvizsgálatok (labor, székletvizsgálat) eltérést mutatnak, vagy a gyermeknél „Red Flags” tünetek jelentkeznek, a kivizsgálás a speciális diagnosztikai eszközök felé mozdul el, melyek célja a szervi elváltozások pontos lokalizálása.

Hasi ultrahang (UH)

Az ultrahang egy non-invazív, gyors és teljesen fájdalommentes vizsgálat, amely értékes információt nyújt a hasi szervek (máj, epe, hasnyálmirigy, vese, húgyhólyag) állapotáról. Segítségével kimutathatók a megnagyobbodott szervek, a folyadékgyülemek, ciszták, vagy a bélfal vastagodása, ami gyulladásra utalhat.

Funkcionális hasfájás esetén az ultrahang általában normális képet mutat, ami a diagnózis megerősítését szolgálja. Szervi okoknál (pl. IBD gyanúja) az UH már a bélfal vastagodását vagy megnagyobbodott nyirokcsomókat is kimutathatja, ami tovább tereli a kivizsgálást.

Endoszkópia (Gasztroszkópia és Kolonoszkópia)

Az endoszkópos vizsgálatok a gasztroenterológiai kivizsgálás arany standardjai, különösen IBD vagy cöliákia gyanúja esetén. Ezek invazív vizsgálatok, amelyeket altatásban végeznek, de közvetlenül lehetővé teszik a nyálkahártya megtekintését és biopsziás mintavételt.

• Gasztroszkópia (felső endoszkópia): A nyelőcső, gyomor és a vékonybél kezdeti szakaszának vizsgálata. Elengedhetetlen a cöliákia diagnosztizálásához.
• Kolonoszkópia (alsó endoszkópia): A vastagbél és a vékonybél utolsó szakaszának vizsgálata. Kritikus fontosságú a Crohn-betegség és a Colitis Ulcerosa diagnózisában.

Ezek a vizsgálatok szükségesek, ha a széklet kalprotektin szint tartósan magas, vagy ha a gyermeknél tartósan fennállnak a „Red Flags” tünetek. A biopszia eredménye adja meg a végleges diagnózist a gyulladás mértékéről és típusáról.

Képalkotó vizsgálatok: CT, MR, MR Enterográfia

Ritkán, de szükség lehet komplexebb képalkotó vizsgálatokra is. A CT vagy az MR (mágneses rezonancia) segíthet a bélrendszeren kívüli elváltozások, tályogok vagy szövődmények felderítésében. Az MR Enterográfia különösen hasznos a vékonybél gyulladásainak és szűkületeinek felmérésében, ami a Crohn-betegség diagnosztikájában elengedhetetlen.

A kivizsgálás folyamata tehát hierarchikus: a legegyszerűbb, legkevésbé megterhelő lépésekkel kezdődik, és csak indokolt esetben jut el az invazív, speciális vizsgálatokig.

A krónikus hasfájás kezelése: Személyre szabott megközelítés

A kezelés mindig a diagnózistól függ. Organikus okok esetén a terápia a kiváltó betegség kezelésére fókuszál (pl. gluténmentes diéta cöliákia esetén, gyulladáscsökkentők IBD esetén). A funkcionális hasfájás kezelése azonban sokkal összetettebb, multidiszciplináris megközelítést igényel, amely magában foglalja az étrendi változtatásokat, a stresszkezelést és esetenként gyógyszeres támogatást.

Étrendi beavatkozások: Az eliminációs diéták szerepe

A bél-agy tengely érzékenysége miatt bizonyos élelmiszerek kiválthatják a funkcionális hasfájást. Az étrendi beavatkozások célja, hogy azonosítsák és kizárják ezeket az irritáló tényezőket.

A FODMAP-diéta

A FODMAP-ok (Fermentálható Oligoszacharidok, Diszacharidok, Monoszacharidok és Poliolok) bizonyos szénhidrátok, amelyek a vékonybélben rosszul szívódnak fel, a vastagbélbe jutva pedig gázképződést és puffadást okoznak. Funkcionális hasfájásban, különösen IBS-ben, a csökkentett FODMAP-tartalmú diéta jelentős javulást hozhat.

Ez a diéta három fázisból áll: 1) Szigorú elimináció (4-8 hét), 2) Újra bevezetés (az érzékenység tesztelésére), 3) Személyre szabott fenntartó diéta. Fontos, hogy ezt a diétát csak dietetikus felügyeletével kezdjük el, hogy elkerüljük a tápanyaghiányt, különösen egy fejlődésben lévő gyermek esetében.

Rostbevitel optimalizálása

A krónikus székrekedéssel járó hasfájás esetén kulcsfontosságú a megfelelő rostbevitel biztosítása. A vízben oldódó rostok (pl. zab, lencse, gyümölcsök) segítenek lágyítani a székletet, míg a vízben oldhatatlan rostok (pl. teljes kiőrlésű gabonák) növelik annak térfogatát. A megfelelő hidratálás elengedhetetlen a rostok hatékony működéséhez.

A bélflóra helyreállítása

Egyre több kutatás bizonyítja, hogy a bélflóra (mikrobiom) összetétele alapvetően befolyásolja a bél-agy tengely működését. A probiotikumok (jó baktériumok) szedése segíthet helyreállítani a bélflóra egyensúlyát, csökkentve ezzel a gyulladást és a bélérzékenységet. Fontos azonban, hogy ne minden probiotikum egyforma; a gyermek gasztroenterológus javaslatát érdemes kikérni a specifikus törzsek kiválasztásához.

Gyógyszeres kezelés (szükség esetén)

Funkcionális hasfájás esetén a gyógyszeres kezelés általában másodlagos, és tüneti enyhítést céloz. A leggyakrabban alkalmazott szerek:

1. Görcsoldók: Segítenek a görcsös fájdalom enyhítésében, különösen IBS esetén.
2. Hashajtók: Krónikus székrekedés kezelésére (pl. polietilénglikol alapú szerek), amelyek biztonságosan alkalmazhatók hosszú távon is.
3. Alacsony dózisú antidepresszánsok: Paradox módon, bizonyos antidepresszánsok (pl. triciklikus antidepresszánsok) alacsony dózisban nem a depressziót kezelik, hanem csökkentik a bél idegvégződéseinek érzékenységét (viscerális hiperalgézia). Ez a kezelés speciális szakértelmet igényel.

Pszichológiai támogatás és a stressz szerepe

Mivel a funkcionális hasfájás szorosan összefügg a bél-agy tengellyel, a stresszkezelés és a pszichológiai támogatás a kezelés egyik pillére. A gyermekek nem mindig tudják verbalizálni a szorongásukat, és a hasfájás gyakran a beilleszkedési, iskolai vagy családi stressz fizikai manifesztációja.

Kognitív viselkedésterápia (KVT)

A KVT az egyik leghatékonyabb pszichológiai beavatkozás krónikus funkcionális hasfájás esetén. Segít a gyermeknek azonosítani azokat a gondolati mintákat és viselkedéseket, amelyek felerősítik a fájdalomérzetet, és megtanítja őket hatékony megküzdési stratégiákra. A KVT nem csak a gyermekre, hanem a szülőkre is fókuszál, segítve őket abban, hogyan reagáljanak a gyermek fájdalmára anélkül, hogy túlzottan megerősítenék a betegségtudatot.

A szorongás és a fájdalom kapcsolata

Fontos tudatosítani a szülőkben, hogy a gyermek fájdalma valós, még akkor is, ha a kiváltó ok a szorongás. A stresszkezelési technikák, mint a relaxáció, a mélylégzés és a mindfulness segíthetnek a gyermeknek visszaszerezni az irányítást a teste felett. A rendszeres fizikai aktivitás is bizonyítottan csökkenti a stressz-szintet és javítja a bélmozgást.

Egy tanulmány kimutatta, hogy azok a gyermekek, akik pszichológiai intervenciót (pl. KVT-t) kaptak a gasztroenterológiai kezelés mellett, szignifikánsan jobb hosszú távú eredményeket értek el, mint azok, akik csak gyógyszeres kezelést kaptak. A teljes gyógyulás kulcsa a testi és lelki egészség egyensúlyának megteremtése.

A szülői hozzáállás jelentősége a gyógyulásban

A szülői magatartás alapvető szerepet játszik a krónikus hasfájás kezelésében. A szülői aggodalom természetes, de a túlzott félelem és a gyermek betegségének állandó fókuszba helyezése paradox módon fenntarthatja a fájdalom körforgását.

A cél a normalizálás: elismerni a fájdalmat, de egyidejűleg ösztönözni a gyermeket arra, hogy térjen vissza a normális napi tevékenységeihez (iskola, játék). Ha a gyermek minden hasfájásra panaszkodva azonnal otthon maradhat, az megerősíti a fájdalom elkerülő viselkedést. Az orvosok gyakran javasolják, hogy a fájdalom ellenére is küldjék iskolába a gyermeket, esetleg kisebb tüneti enyhítőkkel.

Kommunikáció és hitelesség

Miután a szervi okokat kizárták, rendkívül fontos, hogy a szülő higgyen a funkcionális diagnózisban, és ezt a hitet hitelesen közvetítse a gyermek felé. A gyermeknek tudnia kell, hogy a fájdalma valós, de a bélrendszere valójában egészséges, és a gyógyulás a bél-agy kommunikáció helyreállításán múlik.

A türelem és a következetesség elengedhetetlen. A funkcionális hasfájás kezelése nem hoz azonnali eredményt; a diéta, a probiotikumok és a stresszkezelési technikák hetekig, hónapokig tarthatnak, amíg tartós javulást eredményeznek. A szülői támogatás, a nyugodt légkör és a pozitív megerősítés segíti a gyermeket a gyógyulás útján.

A krónikus hasfájás gyerekkorban összetett kihívás, amely a szülőket és a gyermekeket egyaránt próbára teszi. A gondos, lépésről lépésre történő kivizsgálás, a szervi okok kizárása, és a személyre szabott, holisztikus kezelési terv (étrend, életmód, pszichológiai támogatás) azonban szinte minden esetben elvezeti a családot a tünetmentes, boldogabb mindennapokhoz.

Gyakran ismételt kérdések a gyermekkori krónikus hasfájásról

❓ Mi a különbség a funkcionális és az organikus hasfájás között?

Válasz: Az organikus hasfájás mögött kimutatható szervi elváltozás vagy betegség áll (pl. gyulladás, fekély, cöliákia). Ezzel szemben a funkcionális hasfájás esetén a bélrendszer struktúrája egészséges, de a működése, mozgása és érzékenysége zavart szenved (ez a bél-agy tengely zavara). A funkcionális hasfájás sokkal gyakoribb, de a kivizsgálás célja mindig az organikus okok kizárása.

🍎 Kell-e azonnal drasztikus diétát kezdeni, ha a gyermekemnek krónikus hasfájása van?

Válasz: Nem. A diagnózis felállítása előtt drasztikus diéták (pl. glutén- vagy tejmentes diéta) bevezetése megnehezítheti a kivizsgálást, különösen, ha cöliákia gyanúja áll fenn (a glutén fogyasztása szükséges a pontos vérvizsgálathoz). Az eliminációs diétát csak orvosi javaslatra és dietetikus felügyelete mellett szabad elkezdeni, miután a kiváltó okot (pl. laktózintolerancia) azonosították.

🩸 Milyen vizsgálat utal a leginkább gyulladásos bélbetegségre (IBD) gyermekeknél?

Válasz: A székletből mért kalprotektin szint emelkedése a legérzékenyebb és leggyakrabban használt non-invazív marker. Ha ez az érték magas, az erős gyanút vet fel krónikus bélgyulladásra (IBD), és indokolja a további, invazívabb vizsgálatokat, mint például a kolonoszkópia.

🧠 Miért küldenek a gasztroenterológusok pszichológushoz, ha a hasfájás a bélben van?

Válasz: Mivel a funkcionális hasfájás a bél-agy tengely fokozott érzékenységéből fakad, a stressz és a szorongás fizikailag is felerősíti a tüneteket. A pszichológiai támogatás (például Kognitív Viselkedésterápia) segít a gyermeknek kezelni a stresszt és csökkenteni a bélrendszer túlérzékenységét, ami alapvető része a tartós gyógyulásnak.

😴 Ha a fájdalom éjszaka is felébreszti a gyermeket, mire utalhat ez?

Válasz: Az éjszakai hasfájás az egyik legfontosabb „vörös zászló” tünet. Míg a funkcionális hasfájás ritkán ébreszt, az éjszakai fájdalom szinte mindig valamilyen szervi okra (pl. gyulladásos bélbetegség, fekély, súlyos reflux) utal, és azonnali kivizsgálást igényel.

🚽 A székrekedés okozhat krónikus hasfájást?

Válasz: Igen, a krónikus székrekedés az egyik leggyakoribb szervi oka a visszatérő hasfájásnak gyerekkorban. A vastagbélben felgyülemlett, besűrűsödött széklet nyomást gyakorol a bélfalra, ami görcsös, tompa fájdalmat okoz. A megfelelő rostbevitel és a biztonságos hashajtók alkalmazása általában gyors enyhülést hoz.

⏳ Mennyi idő alatt várható javulás a funkcionális hasfájás kezelésében?

Válasz: A funkcionális hasfájás kezelése türelmet igényel. Az étrendi változások (pl. FODMAP diéta) hatása 4-8 héten belül érezhető lehet. A teljes, tartós tünetmentesség eléréséhez azonban – különösen a pszichológiai beavatkozásokat is figyelembe véve – több hónap, akár 6-12 hónap következetes terápia szükséges.