Amikor a nap lenyugszik, és a mesekönyvek bezáródnak, sok szülő számára kezdődik az igazi éjszakai műszak: a harc a sötétséggel és az éjszakai szörnyekkel. A sötétségtől való félelem, vagy hivatalosabb nevén niktofóbia, a gyermekkor természetes velejárója, egy fejlődési mérföldkő, amely általában a 2 és 6 éves kor között tetőzik. Ez a szorongás valóságos, kézzelfogható érzés a kicsik számára, még ha mi, felnőttek, tudjuk is, hogy az árnyékok csupán a szekrény széle és nem egy gonosz lény. Cikkünkben segítünk megérteni, miért retteg a gyermek a sötétben, és milyen gyengéd, hatékony stratégiákkal tehetjük a hálószobát a nyugalom szigetévé.
Miért fél a gyermek a sötéttől? A félelem pszichológiája
A felnőttek számára a sötétség a pihenést és a nyugalmat jelenti. A gyermekek számára azonban a fény hiánya a kontroll elvesztésével egyenlő. Két fő tényező játszik szerepet a sötétségtől való félelem kialakulásában: a képzelet fejlődése és a kognitív korlátok. Ahogy a kicsik képzelete szárnyra kap, a valóság és a fantázia határa elmosódik.
A képzelet ereje ebben a korban hihetetlenül intenzív. Egy egyszerű, felakasztott ruha a szék támláján a sötétben könnyedén átalakulhat fenyegető figurává. A gyermekek még nem rendelkeznek azzal a logikus képességgel, hogy megnyugtassák magukat azzal, hogy „ez csak egy árnyék”. Számukra az a szörny, amit látnak, valódi, és ez a félelem a túlélési ösztön része.
Ezen felül, a sötétség gyakran összefonódik a szeparációs szorongással. Amikor a szülő elhagyja a szobát, a gyermek egyedül marad az ágyban, kiszolgáltatva az ismeretlennek. A sötétség felerősíti az elhagyatottság érzését, ami különösen a 3-5 éves korosztályra jellemző, amikor az önállósodás és a szülőktől való eltávolodás folyamata zajlik.
A sötétségtől való félelem nem elkényeztetés vagy hiszti jele. Ez a gyermek fejlődésének természetes része, amely megmutatja, hogy képzelete éppen a legintenzívebb szakaszát éli.
Fontos megérteni, hogy a gyermekek félelmeinek dinamikája eltér a felnőttekétől. Míg mi a valós veszélyeket mérlegeljük, ők a potenciális, láthatatlan veszélyekre koncentrálnak. A sötétség maga az ismeretlen, és az emberi agy – kortól függetlenül – az ismeretlent fenyegetésként értelmezi. Éppen ezért a szülő feladata a biztonságos híd építése a nappali valóság és az éjszakai fantáziavilág között.
A sötétség a gyermek agyában aktiválja azokat a területeket, amelyek a rejtett veszélyekre reagálnak. Ez egy evolúciós örökség, amit empátiával kell kezelnünk.
A szülői reakció kulcsfontossága: Mit tegyünk, és mit kerüljünk el?
A gyermek éjszakai szorongásának kezelésében a szülői hozzáállás a legmeghatározóbb tényező. A cél az, hogy a gyermek érezze a támogatást, de ne erősödjön meg benne az a hit, hogy a félelme megalapozott. A túlzott reakció éppúgy káros lehet, mint a félelem teljes elutasítása.
A félelem elismerése és validálása
Soha ne bagatellizáljuk a gyermek érzéseit. Az olyan mondatok, mint „Ne légy buta, nincs ott semmi!” vagy „Csak a képzeleted játszik veled”, azt az üzenetet közvetítik, hogy a gyermek érzései érvénytelenek. Ehelyett használjunk empatikus nyelvezetet. Mondjuk azt: „Látom, hogy nagyon félsz a sötétben. Tudom, hogy ez ijesztő, de itt vagyok, és biztonságban vagy.”
Ez a fajta validálás azonnali megnyugvást hoz, mert a gyermek úgy érzi, a szülő érti a helyzetét. A félelem elismerése az első lépés a félelem legyőzésében. Tegyük világossá, hogy bár a félelem valós, a veszély nem az.
Az elkerülés csapdája
Amikor a gyermek fél, a legkönnyebb megoldásnak tűnik, ha megengedjük neki, hogy minden éjszaka átjöjjön a szülői ágyba, vagy ha ott alszunk mellette. Ez rövid távon enyhíti a szorongást, de hosszú távon megerősíti a félelmet. Azt tanulja meg a gyermek, hogy a hálószobája veszélyes hely, és csak a szülői jelenlét képes elhárítani a fenyegetést.
A cél a fokozatos önállóság elérése. Ha a gyermek bejön, vigyük vissza a saját ágyába, de maradjunk vele néhány percig, amíg megnyugszik. Ne tegyünk engedményt a tartós együtt alvás tekintetében, ha a cél a saját szobában alvás. A következetesség a nyugodt éjszakák záloga.
A szörnyvadászat kontra bátorságtréning
Sok szülő esik abba a hibába, hogy komolyan veszi a szörnyek létezését, és rituális szörnyvadászatot rendez a szobában. Bár ez viccesnek tűnhet, valójában megerősíti a gyermekben azt a hitet, hogy a szörnyek létezhetnek, és csak a szülői intervenció menti meg őt.
Ehelyett koncentráljunk a gyermek belső erejére. Beszéljünk arról, hogy ő milyen erős és bátor, és hogyan tudja ő maga legyőzni a félelmet. Használjunk bátorságmedált vagy egy különleges plüssállatot, ami „szörnyriasztó” szerepet tölt be, de hangsúlyozzuk, hogy a plüssállat csak azért működik, mert a gyermek bátor.
A biztonságos alvási környezet megteremtése
A fizikai környezet döntő szerepet játszik az éjszakai szorongás enyhítésében. A hálószoba nemcsak alvásra szolgál, hanem a biztonság és a béke menedékévé kell válnia. A legapróbb részletek is befolyásolhatják, hogyan érzékeli a gyermek a sötétet.
A fények stratégiai használata
A cél nem a teljes sötétség megszüntetése, hanem a fenyegető árnyékok feloldása. Válasszunk meleg, borostyánsárga éjszakai fényeket (maximum 0,5 lux), amelyek nem zavarják a melatonin termelését, de éppen elegendő fényt adnak ahhoz, hogy a gyermek érzékelje a szoba kontúrjait.
A direkt fényforrások helyett használjunk diffúz, alacsonyan elhelyezett fényeket, például egy konnektorba dugható kis lámpát. Kerüljük a mozgó, intenzív fényeket (pl. diszkófény-projektorok), amelyek újabb árnyékokat és ingereket generálhatnak, fokozva a szorongást.
| Típus | Előnyök | Hátrányok |
|---|---|---|
| Borostyánsárga LED | Nem zavarja az alvást, minimális fény | Nem elég világos, ha fel kell kelni |
| Érintős éjszakai lámpa | A gyermek irányíthatja, biztonságérzetet ad | Túl fényes lehet, ha nem megfelelően szabályozzák |
| Csillagprojektor (fix) | Megnyugtató vizuális fókusz | Némelyik túl sok stimulációt okoz |
A szoba rendje és a rejtett zugok
A gyermek szobájában a rend fenntartása kritikus. A szanaszét heverő játékok és ruhák a sötétben könnyen ijesztő formákat ölthetnek. Törekedjünk arra, hogy a lefekvés előtti percekben a szoba rendezett legyen, és a potenciális „szörnyrejtekhelyeket” (pl. nyitott szekrényajtók, ágy alatti terek) ellenőrizzük.
A tükrök elhelyezése is befolyásolhatja a félelmet. Egy nagyméretű tükörben visszatükröződő árnyékok összezavarhatják a gyermeket. Ha lehetséges, takarjuk le a tükröket lefekvéskor, vagy helyezzük őket olyan pozícióba, ahol a gyermek nem látja magát vagy a szoba árnyékait, amikor az ágyban fekszik.
A „biztonsági háló” és a szimbolikus védelem
Adjunk a gyermeknek egy „védelmező” tárgyat. Ez lehet egy különleges takaró, egy plüssállat, vagy akár egy zseblámpa. A zseblámpa nem arra szolgál, hogy egész éjszaka világítson, hanem arra, hogy a gyermek érezze: van nála egy eszköz, amivel felveheti a harcot az esetleges fenyegetésekkel szemben. Ez a kontroll érzetét adja vissza neki.
A biztonsági tárgy nem a szörnyeket űzi el, hanem a gyermekben lévő bátorságot szimbolizálja. Ez az ő személyes védelmi bástyája.
A lefekvési rituálé szerepe a szorongás oldásában
A kiszámíthatóság a szorongás leghatékonyabb ellenszere. Egy jól felépített, nyugodt lefekvési rituálé segít a gyermeknek mentálisan és fizikailag felkészülni az elválásra és az alvásra. A rituálénak minden este azonos sorrendben kell zajlania, lehetőleg ugyanabban az időben.
A „lecsendesedés” fázisa
A lefekvés előtti utolsó óra a legkritikusabb. Kerüljük a túlzott stimulációt, a hangos játékokat, a képernyőket (különösen a kék fényt sugárzó eszközöket). Helyette válasszunk nyugtató tevékenységeket, mint például a közös mesélés, halk zenehallgatás vagy a gyengéd masszázs.
A mesélés során érdemes olyan történeteket választani, amelyekben a főszereplő leküzdi a félelmét vagy bátor tetteket hajt végre. Ez indirekt módon tanítja meg a gyermeket a félelmek kezelésére. Kerüljük a túl ijesztő vagy izgalmas témákat.
A szoba átmeneti fázisa
Amikor a gyermek a szobájába kerül, a rituálé utolsó lépései a biztonság megteremtésére fókuszáljanak. Például, miután elolvastuk a mesét, ellenőrizzük együtt a szobát. Ne „szörnyvadászatot” tartsunk, hanem „biztonsági körutat”. Nyissuk ki a szekrényajtót, és mondjuk: „Látod, csak ruhák vannak itt. Ez a szoba biztonságos.”
Ezután következhet a „szeretet tartály” feltöltése. Ez magában foglalhat egy hosszú ölelést, egy különleges altatódalt, vagy egy „varázs” puszit, amelyet a gyermek a kezére kap, hogy felhasználhassa, ha éjszaka felébred.
A fokozatos távozás technikája
Ha a gyermek ragaszkodik ahhoz, hogy a szülő maradjon, alkalmazzuk a fokozatos távozás módszerét. Kezdetben üljünk az ágy szélén, majd a szoba közepén, aztán az ajtóban. Minden nap egy kicsit távolabb ülünk, amíg a gyermek hozzá nem szokik a jelenlétünk hiányához.
Fontos, hogy ne tűnjünk el hirtelen. Mindig kommunikáljuk a távozást: „Még öt percig olvasok itt, aztán kimegyek. De itt leszek a közelben, ha szükséged van rám.” A megbízhatóság kulcsfontosságú. Ha azt mondjuk, visszajövünk, tegyük meg, még akkor is, ha a gyermek már elaludt.
Fokozatos hozzászoktatás: A deszenzitizáció lépései
A deszenzitizáció, vagyis a fokozatos hozzászoktatás, a kognitív viselkedésterápia (KVT) alapja, amelyet a félelmek és fóbiák kezelésére használnak. A lényege az, hogy a gyermeket lassan, kontrollált körülmények között tesszük ki a félelem forrásának, megerősítve a pozitív asszociációkat.
Nappali játékok a sötéttel
Kezdjük a „sötétség gyakorlását” nappal, játékos formában. Használjunk egy sátrat vagy építsünk egy takarókunyhót, ahol bekapcsolhatunk egy kis éjszakai fényt. Játsszunk bent bújócskát egy zseblámpával. Ez segít a gyermeknek abban, hogy a sötétet ne fenyegető, hanem izgalmas és felfedezhető dolognak lássa.
A zseblámpa központi szerepet kaphat. Magyarázzuk el, hogy a zseblámpa a „tudás fénye”, ami elűzi a sötétség titkait. Hagyjuk, hogy a gyermek felfedezze a szobát a zseblámpával, és lássa, hogy a félelmetes árnyékok valójában a megszokott játékai vagy bútorai.
A sötétség „adagolása”
Kezdjük azzal, hogy a szoba csak enyhén sötét. Tartsuk nyitva az ajtót, vagy használjunk egy erősebb éjszakai fényt. Amint a gyermek megszokja ezt a szintet, fokozatosan csökkentsük a fény mennyiségét. Ez lehet egy hetes terv:
- 1. hét: Nyitva az ajtó, erős éjszakai fény.
- 2. hét: Csukott ajtó, erős éjszakai fény.
- 3. hét: Csukott ajtó, gyenge éjszakai fény.
- 4. hét: Csukott ajtó, csak a folyosó fénye szűrődik be.
A siker minden egyes lépését pozitív megerősítéssel jutalmazzuk. Ne anyagi jutalommal, hanem dicsérettel, matricákkal, vagy egy extra mesével. A hangsúly azon van, hogy a gyermek bátor volt.
A szörnyek átalakítása
Ha a gyermek konkrét lényektől fél, segítsünk neki átalakítani a szörnyeket valami kevésbé fenyegetővé. Rajzoljunk egy szörnyet, majd fessük át vicces színekkel, vagy adjunk neki egy vicces sapkát. Ezzel visszanyerjük a kontrollt a félelem tárgya felett.
A mesék és történetek szintén segíthetnek. Találjunk ki olyan történetet, amelyben a gyermek a főhős, és ő segít a szörnyeknek, vagy barátságot köt velük. Ez a technika a kognitív átkeretezés (reframing) egyik formája, amely megváltoztatja a gyermek érzékelését a fenyegető helyzetről.
Segédeszközök és technikai megoldások: Fények, hangok, illatok
A modern technológia számos eszközt kínál a gyermek alvászavarának enyhítésére. Ezek az eszközök kiegészítői a szülői támogatásnak, de önmagukban nem oldják meg a problémát.
Az éjszakai fények pszichológiája
Amikor éjszakai fényt választunk, ne csak a fényerőt, hanem a színt is vegyük figyelembe. A kék fény gátolja a melatonin termelését, ezért mindenképpen kerülendő. A vörös és borostyánsárga fények a legkevésbé zavaróak az alvás szempontjából, és melegséget, biztonságot sugároznak.
Egyes gyermekek jobban reagálnak a változó, de lassú fényhatásokra, mint például a hullámzó óceánt vagy csillagos eget imitáló projektorokra. Ezek vizuális fókuszpontot biztosítanak, elterelve a figyelmet a szoba sötét sarkaiban leselkedő állítólagos veszélyekről.
Hangok és fehér zaj
A teljes csend néha felerősítheti a szorongást, mivel a gyermek minden apró zajra (pl. ház ropogása, szomszéd kutyája) felfigyel, és ezeket fenyegetésként értelmezheti. A fehér zaj (white noise) vagy a természetes hangok (pl. eső, szívverés) segítenek maszkolni a hirtelen zajokat, egyenletes, megnyugtató hangkulisszát teremtve.
Fontos, hogy a hangerő ne legyen túl magas; a cél a háttérzaj biztosítása, nem a stimuláció. Léteznek olyan speciális alvássegítő hangkészülékek, amelyek kifejezetten a gyermekek megnyugtatására tervezett frekvenciákat használnak.
Aromaterápia és illatok ereje
Az illatok rendkívül erősen kapcsolódnak az érzelmi memóriához. A nyugtató illóolajok, mint a levendula, a kamilla vagy a bergamott segíthetnek a relaxációban. Használjunk diffúzort (hideg párásítót) a szobában, de mindig ügyeljünk arra, hogy az olajok tiszták és gyermekbarátok legyenek.
Egy másik módszer, ha a gyermek kedvenc plüssállatára vagy takarójára fújunk egy kevés anyai illatú parfümöt vagy testápolót. Ez a szag asszociációt teremt a szülői közelséggel és biztonsággal, ami különösen hasznos, ha a szeparációs szorongás is jelen van.
Mikor keressünk szakembert? A kóros szorongás jelei
A sötétségtől való félelem normális fejlődési szakasz, de vannak esetek, amikor a szorongás mértéke meghaladja a normális kereteket, és már sötétség fóbiáról (niktofóbia) beszélhetünk. Ekkor érdemes szakember segítségét kérni.
Az aggodalomra okot adó jelek
Ha a félelem tartósan befolyásolja a gyermek életminőségét, alvását, vagy nappali viselkedését, az intő jel. Figyeljünk a következő tünetekre:
- Alvásmegtagadás: A gyermek órákig küzd az elalvással, pánikrohamok törnek ki rajta, ha a szülő elhagyja a szobát.
- Szomatikus tünetek: A félelem fizikai tüneteket okoz (gyomorfájás, fejfájás, hányinger), amelyek kizárólag a lefekvés előtti időszakban jelentkeznek.
- Regresszió: A gyermek visszatér korábbi viselkedési mintákhoz (pl. éjszakai bepisilés, amit már elhagyott), ha a sötéttől való félelem felerősödik.
- Nappali szorongás: A sötétségtől való félelem nappal is jelen van, befolyásolva a játékot vagy a szeparációs helyzeteket.
Ha a félelem több mint hat hónapja fennáll, és a szülői intervenciók ellenére sem javul, érdemes felkeresni egy gyermekpszichológust vagy alvásszakértőt.
A kognitív viselkedésterápia (KVT)
A szakemberek gyakran a KVT-t alkalmazzák, amely segít a gyermeknek azonosítani és megváltoztatni azokat a negatív gondolati mintákat, amelyek a szorongást kiváltják. A KVT keretében a gyermek megtanulja, hogy a gondolatai nem feltétlenül tükrözik a valóságot, és megküzdési stratégiákat sajátít el.
A szülői bevonás elengedhetetlen. A terapeuta segíthet a szülőknek abban is, hogy következetes és támogató rutint alakítsanak ki, elkerülve azokat a hibákat, amelyek akaratlanul is megerősítik a gyermek félelmét.
A szorongás akkor válik fóbiává, ha az irracionális félelem bénítóvá válik, és tartósan akadályozza a mindennapi életet és a megfelelő alvást.
A nagytesók és a félelem: Hogyan kezeljük a családon belüli dinamikát?
Ha a családban több gyermek van, a sötétségtől való félelem kezelése bonyolultabbá válhat, különösen, ha a testvérek egy szobában alszanak. Fontos, hogy a félelemmel küzdő gyermek egyedi figyelmet és támogatást kapjon, anélkül, hogy a másik gyermeket elhanyagolnánk, vagy feleslegesen belevonnánk a szorongásba.
A félelem terjedése és az utánzás
A kisebb testvérek gyakran utánozzák a nagyobbak viselkedését. Ha a nagyobbik gyermek fél a sötéttől, a kicsi is könnyen átveheti ezt a mintát. Fontos, hogy a nagytesó ne használja fel a félelmét a figyelemfelkeltésre, és ne ijesztgesse a kisebbet.
Beszéljünk a nagytesóval a helyzetről, és kérjük meg, hogy legyen „bátorságmodell”. Ha a nagyobbik gyermek már leküzdötte a félelmét, meséljen a kicsinek arról, hogyan csinálta. Ez erősíti a testvéri köteléket és pozitív mintát ad.
Különleges szabályok a közös szobában
Ha a gyermekek együtt alszanak, és csak az egyik fél a sötéttől, kompromisszumot kell kötni az éjszakai fény használatában. Győződjünk meg róla, hogy az éjszakai fény a félelemtől szenvedő gyermekhez közelebb van, de ne zavarja a másik alvását.
Ha a félelem éjszaka felébreszti a testvért, a szülőnek azonnal be kell avatkoznia, hogy a helyzet ne eszkalálódjon. Vigyük ki a félő gyermeket a szobából, és nyugtassuk meg a folyosón vagy a nappaliban, majd vigyük vissza a saját ágyába. Így a testvér alvása is védve marad.
A sötétségtől való félelem mint a képzelet motorja
Bár a sötétségtől való félelem kihívást jelent, valójában egy fejlődési ajándék is lehet. A félelem gyökere a gyermek burjánzó képzelete és kreativitása. Ezt az energiát pozitív irányba terelhetjük.
Kreatív feldolgozás
Használjuk a művészetet és a történetmesélést a félelmek feldolgozására. Kérjük meg a gyermeket, hogy rajzolja le, mit lát, amikor fél. Ezután beszéljük meg a rajzot, és segítsünk neki átalakítani a fenyegető elemeket barátságos, vagy legalábbis vicces karakterekké.
A szerepjátékok (role playing) is rendkívül hatékonyak. Játsszuk el a lefekvési szituációt babákkal vagy plüssállatokkal. A gyermek a szülő szerepébe bújhat, és ő nyugtathatja meg a babát, aki fél a sötéttől. Ez a külső nézőpont segít neki feldolgozni a saját szorongását.
A bátorság és a fény fókuszálása
Tanítsuk meg a gyermeknek, hogy a sötétség nem a hiány, hanem a potenciál helye. Beszéljünk arról, hogy a sötétben látjuk a csillagokat, és a sötétség az, ami lehetővé teszi a pihenést, hogy másnap új kalandokba kezdhessen.
A pozitív megerősítés hosszú távon építi a gyermek önbizalmát. Ne csak akkor dicsérjük, ha átaludta az éjszakát, hanem akkor is, ha a félelem ellenére megpróbált a szobájában maradni, vagy ha egyedül felkelt, és a lámpát felkapcsolta ahelyett, hogy azonnal átrohant volna. Ez a kis lépés is óriási győzelem a szorongás felett. A cél az, hogy a gyermek érezze, a félelem ellenére ő maga képes a helyzet kezelésére.
A sötétségtől való félelem kezelése türelmet, kitartást és sok szeretetet igényel. Ne feledjük, hogy ez egy átmeneti fázis, amely a megfelelő támogatással és következetességgel leküzdhető, és amely végül a gyermek érzelmi fejlődésének fontos részévé válik.
Gyakran ismételt kérdések a sötétségtől való félelem kezeléséről
Mi a legjobb éjszakai fény a sötétségtől félő gyermek számára? 💡
A legjobb éjszakai fény a gyenge fényerejű, meleg tónusú (borostyánsárga vagy vörös) LED-fény. Ezek a színek minimálisan befolyásolják a melatonin termelését, így nem zavarják az alvást. Fontos, hogy a fény ne legyen közvetlenül a gyermek szemébe világító, hanem inkább a szoba kontúrjait tegye láthatóvá, eloszlatva a fenyegető árnyékokat.
Mikor kell szörnyvadász spray-t használni, és mikor nem? 🧪
A szörnyvadász spray (illatos víz egy spriccflakonban) szórakoztató eszköz lehet, ha a gyermek képzeletét szeretnénk használni a félelem leküzdésére. Azonban csak akkor használjuk, ha a gyermek valóban megérti, hogy ez egy játék, és a spray valójában nem űzi el a szörnyeket, hanem a saját bátorságát szimbolizálja. Ha a gyermek komolyan veszi a szörnyek létezését, a spray használata megerősítheti a tévhitet, hogy a veszély valós.
Miért ébred fel a gyermekem a sötéttől félve, ha elalváskor nem félt? 🕰️
A gyermek alvási ciklusai során gyakran ébred fel rövid időre, különösen a könnyebb alvási fázisokban. Ha elalváskor biztonságban érezte magát a szülői jelenlét miatt, de éjszaka egyedül ébred fel a teljes sötétségben, a szeparációs szorongás és a sötétségtől való félelem hirtelen felerősödhet. A megoldás a következetes éjszakai rutin és a biztonságos környezet fenntartása.
Hogyan tudom megakadályozni, hogy a gyermekem minden éjjel átjöjjön hozzánk? 🛌
A következetesség a kulcs. Ha a gyermek átjön, vigyük vissza azonnal a saját ágyába, de maradjunk vele néhány percig. Ne büntessük, de ne is jutalmazzuk az átjövést azzal, hogy megengedjük a tartós együtt alvást. Használjuk a fokozatos távozás technikáját, és erősítsük meg a gyermekben a hitet, hogy a saját szobája biztonságos.
Segít-e a hálószoba ajtaja nyitva hagyva? 🚪
Igen, a hálószoba ajtaja nyitva hagyva az első lépés lehet a deszenzitizációban, különösen, ha a félelem a szeparációs szorongáshoz kapcsolódik. A nyitott ajtó lehetővé teszi, hogy a gyermek hallja a szülők hangját, és látja a folyosó fényét, ami biztonságérzetet ad. Idővel fokozatosan csukhatjuk be az ajtót.
Milyen korban múlik el általában a sötétségtől való félelem? 📅
A sötétségtől való félelem általában a 2 és 6 éves kor között a legerősebb, amikor a képzelet a legintenzívebben fejlődik. Sok gyermeknél ez a félelem a 7-8 éves korra jelentősen enyhül vagy teljesen elmúlik, ahogy a logikus gondolkodás felülkerekedik a fantázián.
Mit tegyek, ha a gyermekem konkrét szörnyektől fél, amiket filmekben látott? 📺
Először is, szigorúan korlátozzuk az ijesztő, korának nem megfelelő tartalmakat, különösen lefekvés előtt. Ha már kialakult a félelem egy karaktertől, ne bagatellizáljuk. Használjuk a kreatív feldolgozást: rajzoljuk le a szörnyet, és tegyük nevetségessé, vagy találjunk ki olyan történetet, amelyben a gyermek a hős, és legyőzi a szörnyet a saját erejével.
Leave a Comment