Amikor egy szülő először hallja az autizmus vagy az Asperger-szindróma kifejezéseket a gyermeke kapcsán, a bizonytalanság és a kérdések sora szinte elkerülhetetlen. Érthető, ha ilyenkor kapaszkodókat keresünk a diagnózisok tengerében, hiszen a fogalmak az elmúlt években jelentős változáson mentek keresztül a szakirodalomban. Ez a bizonytalanság gyakran abból fakad, hogy a köznyelv és a régebbi orvosi szakkifejezések még mindig párhuzamosan élnek a köztudatban az újabb szemléletmóddal.
A szülői aggodalom természetes velejárója a fejlődés nyomon követésének, különösen akkor, ha a kicsi viselkedése eltér a nagykönyvben megírtaktól. Sokszor csak apró jelek utalnak arra, hogy a gyermek máshogy dolgozza fel a külvilág ingereit, mint a kortársai. Ezek az eltérések pedig alapvetően meghatározzák, hogyan kapcsolódik majd a közösséghez, hogyan tanul, és miként éli meg a mindennapjait.
Az autizmus és az Asperger-szindróma történeti gyökerei
Ahhoz, hogy megértsük a jelenlegi meghatározásokat, érdemes visszatekintenünk a múltba, ahol két orvos, Leo Kanner és Hans Asperger egymástól függetlenül kezdte vizsgálni a gyermekek viselkedési sajátosságait. Az 1940-es években járunk, amikor a pszichiátria még gyerekcipőben járt a fejlődési zavarok felismerése terén. Kanner a súlyosabb, látványosabb tüneteket mutató eseteket írta le, míg Asperger olyan gyermekeket figyelt meg, akik kiemelkedő intellektuális képességekkel rendelkeztek, mégis elszigetelődtek a szociális világban.
Évtizedekig úgy kezelték ezt a két állapotot, mintha két teljesen különálló betegségről lenne szó, amelyeknek nincs közük egymáshoz. Az Asperger-szindrómát gyakran a „magasan funkcionáló” jelzővel illették, ami azt sugallta, hogy az érintettek csupán különcök vagy zsenik, akiknek nincs szükségük segítségre. Ezzel szemben az autizmust a súlyos beszédfejlődési elmaradással és az önállóság hiányával azonosították a szakemberek és a laikusok egyaránt.
A tudomány fejlődése azonban rámutatott, hogy a határok sokkal elmosódottabbak, mint azt korábban gondolták. A kutatók rájöttek, hogy ugyanazok az idegrendszeri sajátosságok húzódnak meg mindkét állapot hátterében, csupán a megjelenési formájuk és az intenzitásuk tér el. Ez a felismerés vezetett el ahhoz a szemléletváltáshoz, amely ma már alapjaiban határozza meg a diagnosztikai folyamatokat.
Az autizmus nem egy lineáris skála a „kicsit autista” és a „nagyon autista” között, hanem egy sokszínű spektrum, ahol minden egyén különböző erősségekkel és nehézségekkel rendelkezik.
A nagy váltás a spektrum szemlélet irányába
A legújabb diagnosztikai kézikönyvek, mint amilyen a DSM-5, már nem tesznek különbséget az Asperger-szindróma és a gyermekkori autizmus között. Ehelyett bevezették az autizmus spektrum zavar (ASD) gyűjtőfogalmat, amely alá minden korábbi különálló kategória beletartozik. Ez a döntés nem véletlenszerű volt, hanem a klinikai tapasztalatok és a genetikai kutatások eredményeire támaszkodott.
A szakemberek rájöttek, hogy sokkal hasznosabb, ha a támogatási szükséglet mértéke alapján határozzák meg a gyermek állapotát. Ez azt jelenti, hogy nem a diagnózis neve a fontos, hanem az, hogy az adott gyermeknek mennyi és milyen típusú segítségre van szüksége a mindennapi boldoguláshoz. Ez a szemlélet segít elkerülni a skatulyázást, és lehetővé teszi a személyre szabott fejlesztést.
Sok szülő számára azonban nehéz volt elfogadni az Asperger-szindróma mint önálló név eltűnését, hiszen ez a kifejezés egyfajta identitássá vált az érintett családok körében. Fontos látni, hogy bár a hivatalos papírokon ma már más szerepel, a jelenség maga nem változott meg. Azok a gyerekek, akiket korábban aspergeresnek hívtunk, ma az autizmus spektrum zavar 1-es szintjébe tartoznak, ami a legkevesebb támogatást igénylő kategória.
Miben különbözött korábban a két diagnózis
A régi rendszerben a legfontosabb választóvonalat a beszédfejlődés és az értelmi képességek jelentették. Az Asperger-szindrómás gyermekeknél nem tapasztaltak jelentős késést a beszédben, sőt, sokan közülük választékos, szinte felnőttes szókincset használtak már egészen kicsi korban. Ezzel szemben az autizmus diagnózishoz gyakran társult a beszéd késése vagy teljes hiánya az első években.
A kognitív képességek terén is volt egy éles határvonal: az Asperger-szindróma feltétele volt az átlagos vagy annál magasabb intelligenciaszint. Az autizmusnál az értelmi képességek széles skálán mozogtak, a súlyos fogyatékosságtól egészen a zsenialitásig. Ez a különbségtétel azonban sokszor félrevezető volt, hiszen egy nem beszélő autista gyermekről is kiderülhetett később, hogy rendkívüli belső logikai képességekkel rendelkezik.
Az alábbi táblázat segít áttekinteni, hogyan gondolkodtak korábban ezekről a különbségekről, és miért volt szükség az egységesítésre:
| Jellemző | Asperger-szindróma (régi kategória) | Gyermekkori autizmus (régi kategória) |
|---|---|---|
| Beszédfejlődés | Nincs jelentős késés, korai szókincsépítés. | Gyakran kései beszédindulás vagy nonverbalitás. |
| Intelligencia | Mindig átlagos vagy feletti. | Széles skálán mozog (az értelmi fogyatékosságtól a zseniig). |
| Szociális érdeklődés | Gyakran van igény a kapcsolódásra, de a kivitelezés nehézkes. | Gyakran látszólagos visszahúzódás vagy izoláció. |
| Mozgáskoordináció | Gyakran darabos, „ügyetlen” mozgás. | Változó, a sztereotip mozgások dominálhatnak. |
A szociális kommunikáció útvesztői
Bár a diagnózisok neve egyesült, az érintettek nehézségei továbbra is a szociális kommunikáció és az interakció terén a legszembetűnőbbek. Egy autista gyermek számára a társas világ olyan, mintha egy idegen nyelven íródott könyvet kellene olvasnia szótár nélkül. Nem értik az implicit szabályokat, a gesztusok jelentését vagy az arckifejezések finom rezdüléseit, amelyek a neurotipikus emberek számára természetesek.
Az Asperger típusú tüneteknél gyakori a szó szerinti értelmezés. Ha azt mondjuk a gyermeknek, hogy „kösd fel a gatyád”, ő lehet, hogy elkezdi keresni az övét, ahelyett, hogy értené a felszólítás átvitt értelmét. Ez a konkrét gondolkodásmód számtalan vicces, ugyanakkor szívszorító helyzetet szülhet a mindennapokban, hiszen a gyermek nem érti, miért nevetnek rajta, vagy miért haragszanak rá.
A szemkontaktus tartása is komoly kihívást jelenthet. Sok autista számára a közvetlen tekintet fizikai fájdalmat vagy zavaró ingeráradatot jelent, ami elvonja a figyelmet a beszélgetés tartalmáról. Tévhit, hogy aki nem néz a szemünkbe, az nem is figyel ránk. Éppen ellenkezőleg: sok érintett csak akkor tud érdemben koncentrálni a mondanivalónkra, ha nem kell közben a tekintetünkkel is foglalkoznia.
Rugalmasság és a rituálék biztonsága
A spektrumon lévő gyermekek számára a világ egy kiszámíthatatlan és kaotikus hely, ahol bármelyik pillanatban történhet valami váratlan. Ebben a bizonytalanságban a rutinszerű cselekvések és a szigorú napirend jelentik a biztonságot. Ha minden nap ugyanazon az útvonalon megyünk az óvodába, és ugyanazt a márkájú joghurtot esszük tízóraira, az csökkenti a szorongást és segít a gyermeknek kontroll alatt tartani a környezetét.
A rugalmatlanság azonban nem makacsság vagy rosszaság. Amikor egy autista kisgyermek kiborul, mert elmaradt egy megszokott esemény, az nem egy egyszerű hiszti, hanem egyfajta idegrendszeri túlterhelődés. Ilyenkor a világa dől össze, és szüksége van a felnőttek megértésére és türelmére, hogy újra megtalálja az egyensúlyát.
Ezek a gyerekek gyakran mutatnak mély, szinte megszállott érdeklődést bizonyos témák iránt. Legyen szó a vonatok menetrendjéről, a dinoszauruszok latin neveiről vagy a naprendszer bolygóiról, az érintettek képesek órákon át beszélni kedvenc témájukról. Ez a fajta hiper-fókusz később, felnőttkorban akár hatalmas előnyt is jelenthet bizonyos szakmákban, ahol az elmélyülés és a részletgazdagság érték.
Szenzoros érzékenység: amikor minden túl sok
Az autizmus spektrum zavar egyik legkevésbé értett, mégis legfontosabb aspektusa a szenzoros feldolgozás zavara. Az érintettek agya másképp kezeli a környezetből érkező ingereket: ami nekünk egy halk duruzsolás, az nekik egy dübörgő repülőgépzaj lehet. A túlszenzitivitás érintheti a hallást, a látást, a tapintást, a szaglást és az ízlelést is.
Gondoljunk bele, milyen lehet úgy végigülni egy ebédet, hogy a villa csikorgása a tányéron elviselhetetlenül éles, a menza illata pedig émelyítő. Egy ilyen környezetben a gyermek képtelen a szociális kapcsolódásra, hiszen minden energiáját az köti le, hogy túlélje az ingertúltengést. Sokan közülük ezért viselnek zajszűrő fülhallgatót vagy ragaszkodnak bizonyos anyagú ruhákhoz, mert a puhaság nyugalmat ad nekik.
Létezik ennek az ellentéte is, az alulszenzitivitás, amikor a gyermeknek intenzívebb ingerekre van szüksége ahhoz, hogy érezze a saját testét. Ilyenkor látunk pörgést, ugrálást vagy akár szándékos falhoz ütődést. Ezek a mozgások, amelyeket a szaknyelv stimmelésnek hív, önszabályozó funkciót töltenek be: segítenek levezetni a feszültséget vagy éppen felébreszteni az idegrendszert.
A viselkedés nem maga a probléma, hanem a gyermek válasza egy olyan környezetre, ami nem az ő igényeihez van igazítva.
Tények és tévhitek az autizmus körül
A mai napig számos káros mítosz kering az autizmusról, amelyek megnehezítik az érintett családok életét. Az egyik legmakacsabb tévhit a „hűtőszekrény-anya” elmélet, amely szerint az anyai szeretetlenség okozza az autizmust. Fontos leszögezni: az autizmus veleszületett állapot, egy biológiai és genetikai meghatározottságú fejlődési sajátosság, amelynek semmi köze a nevelési módszerekhez.
Gyakran hallani azt is, hogy az oltások okozzák az autizmust. Ezt az állítást a tudomány már számtalan alkalommal és hatalmas mintákon végzett kutatásokkal cáfolta meg. Az összefüggés csupán annyi, hogy az autizmus első jelei gyakran abban az életkorban válnak látványossá, amikor a legtöbb kötelező oltást kapják a gyerekek. A diagnózisok számának növekedése pedig nem egy új járványnak köszönhető, hanem a hatékonyabb szűrésnek és a fogalom kiterjesztésének.
Egy másik népszerű sztereotípia az „esőember” képzete, miszerint minden autista egyben zseni is. Bár vannak kiemelkedő képességű érintettek, a spektrumon lévők többsége hétköznapi problémákkal küzd. Ugyanilyen káros az a hit, hogy az autistáknak nincsenek érzelmeik. Valójában nagyon is mélyen éreznek, sőt, sokszor túlságosan is átveszik mások hangulatát, csak éppen nem tudják a megszokott módon kifejezni vagy kezelni ezeket az intenzív érzelmeket.
A diagnózis útja Magyarországon
Ha egy szülőben felmerül a gyanú, fontos, hogy ne maradjon egyedül a félelmeivel. Magyarországon a diagnosztikai folyamat általában a védőnőnél vagy a gyermekorvosnál kezdődik, akik egy kérdőív segítségével szűrhetik ki a gyanús jeleket. Innen az út a pedagógiai szakszolgálatokhoz vagy speciális autizmus diagnosztikai központokhoz vezet, ahol multidiszciplináris team (pszichiáter, pszichológus, gyógypedagógus) végzi el a vizsgálatokat.
A vizsgálat nem egyetlen alkalomból áll, hanem egy komplex folyamat, amely magában foglalja a szülői interjút, a gyermek megfigyelését játék közben és különféle standardizált tesztek elvégzését. Bár a várólisták sajnos gyakran hosszúak, a korai felismerés kulcsfontosságú. Minél előbb kap segítséget a család, annál több esély van arra, hogy a gyermek megtanulja azokat a stratégiákat, amelyekkel könnyebbé válik számára a beilleszkedés.
Sokszor a diagnózis megkapása egyfajta gyászfolyamatot indít el a szülőkben, ami teljesen érthető. Ugyanakkor felszabadító is lehet, hiszen végre nevet kap a gyermek mássága, és elérhetővé válnak azok a specifikus fejlesztések, amelyek valóban hatékonyak. Nem a gyermeket akarjuk „megjavítani”, hanem meg akarjuk adni neki a kulcsot a mi világunkhoz.
Fejlesztési lehetőségek és terápiák
Nincs két egyforma autista gyermek, így nincs egyetlen üdvözítő módszer sem, ami mindenkinek beválik. A legfontosabb alapelv a strukturált környezet kialakítása. A vizuális segítségek, mint a képes napirendek vagy folyamatábrák, rengeteget segítenek az értelmezésben és a szorongás csökkentésében. Ez nem csak otthon, hanem az oktatási intézményekben is alapvető kellene, hogy legyen.
A szociális készségfejlesztő tréningek segíthetnek a gyermeknek megérteni a beszélgetés dinamikáját, a vicceket vagy a testbeszédet. Ezek gyakran csoportos formában zajlanak, ahol a gyerekek biztonságos közegben gyakorolhatják a kapcsolódást. Fontos szerepet kap a szenzoros integrációs terápia is, amely segít az idegrendszernek harmonikusabban feldolgozni a beérkező ingereket.
A fejlesztés célja soha nem az autisztikus jegyek teljes eltüntetése, hanem a funkcionális képességek javítása. Azt szeretnénk elérni, hogy a gyermek képes legyen kifejezni az igényeit, legyenek barátai, és ne okozzon neki fizikai szenvedést a mindennapi élet. A pozitív megerősítés és a gyermek erősségeire való építés sokkal messzebbre vezet, mint a hiányosságok folyamatos sulykolása.
Iskolaválasztás és integráció
Az egyik legnagyobb dilemma a szülők számára az iskolaválasztás. Mehet-e a gyermek normál osztályba, vagy speciális intézményre van szüksége? Magyarországon elvileg minden gyermeknek joga van az inkluzív oktatáshoz, de a gyakorlatban ez sokszor komoly nehézségekbe ütközik. Egy magasan funkcionáló, korábban Asperger-szindrómával diagnosztizált gyermek számára a többségi iskola ideális lehet, feltéve, ha a pedagógusok felkészültek és elfogadóak.
Sokszor azonban az inger dús környezet, a nagy létszámú osztályok és a szünetek kiszámíthatatlansága túl nagy terhet rónak a gyermekre. Ilyenkor érdemes megfontolni a kisebb létszámú, autizmus-specifikus csoportokat, ahol a pedagógusok értenek a speciális igényekhez. A cél az, hogy a gyermek ne csak túlélje az iskolát, hanem valóban fejlődni tudjon és önbizalmat szerezzen.
Az integráció sikeressége nem csak a gyermeken múlik, hanem a befogadó közösségen is. Ha az osztálytársak és a szülők megértik, hogy az autizmus nem fertőző és nem rosszaság, hanem egyfajta neurodiverzitás, akkor egy rendkívül támogató közeg jöhet létre. Ez a szemléletmód pedig nemcsak az autista gyermeknek jó, hanem a neurotipikus társainak is, hiszen megtanulják az elfogadást és az empátiát.
Élet a diagnózis után: a család dinamikája
Az autizmus nemcsak a gyermeket, hanem az egész családot érinti. A szülőknek gyakran újra kell definiálniuk az elvárásaikat és a jövőképüket. Gyakori a krónikus stressz, hiszen a figyelem nagy része az érintett gyermekre irányul, ami megterhelheti a házasságot és a testvéri kapcsolatokat is. Fontos, hogy a szülők is kapjanak támogatást, legyen szó önsegítő csoportokról vagy pszichológiai tanácsadásról.
A testvérek helyzete is különleges: ők gyakran korábban érnek, felelősségteljesebbek lesznek, de érezhetik magukat elhanyagolva is a „problémás” testvér mellett. Nagyon fontos velük is őszintén beszélni az autizmusról, megválaszolni a kérdéseiket, és biztosítani nekik is a saját, személyes teret és időt. A család egysége akkor maradhat stabil, ha minden tagja szót kap és támogatást érez.
Ugyanakkor egy autista gyermek nevelése rengeteg ajándékot is tartogat. Ezek a gyerekek gyakran elképesztően őszinték, nincs bennük rosszindulat vagy kétszínűség. Sajátos látásmódjukkal képesek rávilágítani olyan összefüggésekre, amelyeket mi észre sem vennénk. A velük való élet megtanít minket a türelemre, a feltétel nélküli elfogadásra és arra, hogy örülni tudjunk a legkisebb sikereknek is.
Női autizmus: a láthatatlan különbség
Sokáig azt hitték, hogy az autizmus elsősorban a fiúk állapota, és négyszer annyi fiút diagnosztizáltak, mint lányt. Ma már tudjuk, hogy ez a statisztika részben a diagnosztikai vakfoltoknak köszönhető. A lányoknál az autizmus gyakran másként nyilvánul meg: ők sokkal ügyesebben „maszkolják” a tüneteiket, azaz utánozzák a neurotipikus társaik viselkedését, hogy beilleszkedjenek.
Egy autista kislány lehet csendes, álmodozó, vagy éppen túlzottan is szabálykövető, ami az iskolában nem kelt feltűnést. Érdeklődési körük is közelebb állhat a kortársaikéhoz – például rajonghatnak az állatokért vagy könyvekért –, de ennek intenzitása és mélysége már autisztikus vonásokat mutathat. Ez a folyamatos színlelés azonban elképesztően kimerítő, és gyakran vezet kamaszkori szorongáshoz vagy depresszióhoz.
Nagyon fontos, hogy a szakemberek és a szülők is felfigyeljenek ezekre a finomabb jelekre. A lányok gyakran csak felnőttkorukban kapnak diagnózist, miután már évek óta küzdenek azzal az érzéssel, hogy „valami baj van velük”. A felismerés számukra is megváltás lehet, hiszen végre megérthetik saját működésüket és abbahagyhatják az önvádolást.
Felnőttkor és önállóság
Az autizmus nem múlik el a gyerekkorral, az érintettek autista felnőttekké válnak. Sokan közülük, különösen az egykori aspergeres kategóriába tartozók, képesek az önálló életre, diplomát szereznek, családot alapítanak és sikeresek a munkájukban. Ehhez azonban gyakran szükségük van bizonyos környezeti módosításokra, például rugalmas munkaidőre vagy csendes irodai környezetre.
Más érintetteknek felnőttként is szükségük lehet valamilyen szintű támogatásra, legyen szó segített lakhatásról vagy mentorálásról a munkahelyen. A társadalom felelőssége, hogy ne csak a „cuki autista kisgyerekeket” támogassa, hanem biztosítson lehetőségeket az autista felnőttek számára is a méltó élethez. A neurodiverzitás elismerése azt jelenti, hogy értékeljük a különböző gondolkodásmódokat, és helyet szorítunk nekik a munkaerőpiacon is.
Sok sikeres tudós, művész és programozó vallja magát autistának vagy mutat ilyen vonásokat. Ez nem azt jelenti, hogy az autizmus egy „szuperképesség”, hanem azt, hogy az eltérő huzalozás bizonyos területeken kiemelkedő eredményekhez vezethet. Ha megadjuk a szükséges támogatást, ezek az emberek a társadalom értékes és boldog tagjaivá válhatnak.
Mit tehetünk szülőként a mindennapokban?
A legfontosabb, amit tehetünk, az a gyermekünk feltétel nélküli elfogadása. Ez nem azt jelenti, hogy nem próbálunk segíteni neki a fejlődésben, hanem azt, hogy olyannak szeretjük, amilyen, és nem egy „ideális” neurotipikus gyermeket próbálunk faragni belőle. A biztonságos családi háttér a legjobb alap minden fejlesztéshez.
Tanuljunk meg olvasni a jeleiből! Mivel a kommunikáció nehézkes lehet, a gyermek gyakran a viselkedésével üzen. Próbáljuk megérteni, mi váltja ki a feszültséget, mi okoz neki örömet, és építsünk ezekre. Legyünk mi a gyermekünk szószólói az iskolában, az orvosnál és a játszótéren is. Magyarázzuk el másoknak, mi történik, és mutassunk példát az elfogadásban.
Ne felejtsünk el vigyázni magunkra sem! Egy autista gyermek nevelése maratoni futás, nem sprint. Szükségünk van pihenésre, feltöltődésre és olyan barátokra, akik előtt nem kell magyarázkodnunk. Ha mi jól vagyunk, a gyermekünknek is sokkal több erőt és türelmet tudunk adni. Az autizmus egy utazás, amely bár sokszor nehéz terepen vezet, olyan helyekre is eljuttathat minket, amikről korábban nem is álmodtunk.
Gyakori kérdések az autizmusról és az Asperger-szindrómáról
🧬 Öröklődik az autizmus?
A kutatások szerint az autizmusnak erős genetikai háttere van. Gyakran előfordul, hogy egy családon belül több érintett is van, bár a tünetek súlyossága és megjelenése nagyban eltérhet. Fontos azonban tudni, hogy nem egyetlen „autizmus-gén” létezik, hanem számos genetikai tényező bonyolult összjátéka határozza meg a kialakulását.
💊 Gyógyítható az autizmus spektrum zavar?
Mivel az autizmus nem betegség, hanem egy idegrendszeri fejlődési sajátosság, így nem is gyógyítható a szó hagyományos értelmében. Célzott fejlesztésekkel, terápiákkal és megfelelő környezeti támogatással azonban az életminőség jelentősen javítható, és a gyermek képessé válhat a harmonikus és akár önálló életre.
💉 Okozhatják az oltások az autizmust?
Nem, ez az egyik legelterjedtebb tudományos tévhit. Számos nemzetközi kutatás, amelyek több millió gyermek adatait vizsgálták, egyértelműen bebizonyította, hogy nincs összefüggés a védőoltások és az autizmus kialakulása között. A tévhit alapja egy 1998-as tanulmány volt, amelyről később kiderült, hogy hamisított adatokon alapult, és szerzőjét eltiltották az orvosi hivatástól.
👤 Felnőtt korban is diagnosztizálható valaki?
Igen, sőt manapság egyre gyakoribb az úgynevezett felnőttkori diagnózis. Sokan, akiket gyermekkorukban „furcsának” vagy „bebefelé fordulónak” tartottak, felnőttként a gyermekeik diagnózisa kapcsán ismernek magukra. A diagnózis felnőttkorban is sokat segíthet az önismeretben és a megfelelő életvitel kialakításában.
👧 Miben más az autizmus a lányoknál?
A lányok gyakran jobb szociális mimikrivel rendelkeznek, azaz ügyesebben utánozzák mások viselkedését, ami elfedi az autisztikus jegyeiket. Az ő speciális érdeklődési körük is gyakran „hétköznapibb” (pl. lovak, hírességek), de a rituálékhoz való ragaszkodás és a szenzoros érzékenység náluk is ugyanolyan erősen jelen van.
🌟 Lehet-e egy autista gyermeknek teljes értékű élete?
Természetesen igen! A „teljes értékű élet” mindenkinek mást jelent, de megfelelő támogatással az autista emberek képesek boldog párkapcsolatban élni, sikereket elérni a munkájukban, és értékes tagjaivá válni a közösségüknek. A hangsúly az egyéni erősségek kibontakoztatásán és a szükséges segítségek megadásán van.
🧩 Milyen fejlesztés a leghatékonyabb?
A leghatékonyabb fejlesztések mindig egyénre szabottak és figyelembe veszik a gyermek aktuális állapotát. Általánosságban a strukturált környezetet biztosító módszerek (pl. TEACCH szemlélet), a szociális-kommunikációs tréningek és a szenzoros integrációs terápiák (pl. TSMT) bizonyultak a legsikeresebbnek.
Leave a Comment