Amikor a gyermekcipő választás dilemmája felmerül, sok szülő érzi magát elveszve a hatalmas kínálat és az ellentmondásos tanácsok dzsungelében. Pedig a megfelelő lábbeli kiválasztása nem csupán esztétikai kérdés, hanem a gyermek egészséges testi fejlődésének egyik alapköve. A lábfej ugyanis rendkívül komplex és sérülékeny szerkezet, amely születéstől egészen a serdülőkorig folyamatosan alakul. A rosszul megválasztott, kényelmetlen vagy méretben nem passzoló cipő hosszú távon komoly mozgásszervi problémákhoz vezethet, befolyásolva a járást, a testtartást, sőt, akár a gerincoszlop állapotát is. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy szakértő, ortopéd orvos tanácsai alapján döntsünk, biztosítva ezzel a kis lábak számára a tökéletes támaszt és a szabad, egészséges mozgást. Ne feledjük, a cipő nem csupán kiegészítő, hanem egy fejlesztő eszköz, amelynek feladata a láb védelme, nem pedig annak korlátozása.
A gyermek lábának fejlődése: A természettől a cipőig
A gyermek lábfeje születéskor még messze nem az a robosztus szerkezet, amit felnőttkorban megszoktunk. A csontok nagy része még porcos, puha, rendkívül rugalmas és könnyen deformálható. Ez a természetes puhaság teszi lehetővé a gyors növekedést, de egyben rendkívül érzékennyé is teszi a külső hatásokra. Az első években a kis talpakon vastag zsírpárnák találhatók, amelyek a lábboltozat látszatát keltik, ám a valódi, csontos és izmos boltozat kialakulása csak később, az intenzív járás megkezdése után indul meg, és ez a folyamat akár 6-8 éves korig is eltarthat.
Az ortopéd szakemberek hangsúlyozzák, hogy a lábfejnek a lehető legtöbb szabad mozgásra van szüksége. Amíg a gyermek nem jár önállóan, a legjobb lábbeli a semmi. A mezítláb járás vagy a csúszásgátlós zokni használata serkenti a láb izmainak és idegvégződéseinek fejlődését, erősíti a lábboltozatot tartó apró izmokat, és javítja az egyensúlyérzéket. A cipő korai, felesleges használata akadályozza ezt a természetes folyamatot, mintegy „gipszbe öntve” a lábat, ami gyengíti az izomzatot.
A lábfej természetes fejlődésének kulcsa a szabadság. A cipő csak akkor lépjen be a képbe, ha a kisgyermek már stabilan, önállóan jár, és a külső védelem feltétlenül szükséges.
A lábfej statikája az elsődleges szempont. Kezdetben a legtöbb kisgyermeknek enyhe lúdtalp (pes planus) látszata van, ami a már említett zsírpárnáknak köszönhető. Ez normális, és nem igényel azonnali korrekciót. Ugyanígy gyakori jelenség a lábfej befelé dőlése (pronáció), ami a bokaízület még kialakulatlan stabilitásából adódik. A feladatunk az, hogy olyan cipőt válasszunk, amely támogatja ezt a természetes fejlődést, nem pedig erőszakkal próbálja korrigálni azt, ami még természetes folyamat.
Mikor van szükség az első igazi cipőre?
A szülők gyakran izgatottan várják a pillanatot, amikor megvehetik a gyermek első igazi cipőjét, de ez a sietség gyakran kontraproduktív. Az első lépés cipő kiválasztásának időpontja szigorúan az önálló járás megkezdéséhez kötött. Amíg a gyermek még csak mászik, bútorokba kapaszkodva áll vagy lépeget, puhatalpú, vastag zokni vagy szobacsizma az ideális, ami maximális mozgásszabadságot biztosít.
Az első igazi cipőre akkor van szükség, amikor a gyermek már stabilan, segítséget nélkülözve teszi meg az első lépéseket, és elindul a szabadban, ahol a talaj egyenetlen, hideg, vagy sérülésveszélyes. A cipő fő funkciója ebben a szakaszban a védelem: óvni a lábat a sérülésektől, hidegtől és szennyeződésektől, miközben minimálisra csökkenti a lábfej természetes mozgásának korlátozását.
Az első cipőnek a lehető legkönnyebbnek és legrugalmasabbnak kell lennie. Ez a lábbeli típus nem azért készül, hogy „tanítsa” a gyermeket járni – ezt a láb izmai és az idegrendszer végzi –, hanem azért, hogy védelmet nyújtson. Kerüljük a merev talpú, magas szárú, kemény cipőket, amelyek megnehezítik a boka szabad mozgását, és gátolják a talajjal való megfelelő kontaktust. A talajról érkező információk elengedhetetlenek a helyes mozgáskoordináció és az egyensúly kialakulásához.
Ortopédiai alapelvek: A láb formája és funkciója
Ahhoz, hogy megértsük, milyen a jó cipő, tisztában kell lennünk a gyermek lábának biomechanikájával. A lábfej 26 csontból, 33 ízületből és több mint 100 izomból, inakból és szalagokból álló mestermű. Minden lépésnél óriási terhelésnek van kitéve, ezért a megfelelő támasztás kritikus. Az ortopéd orvosok három fő területre fókuszálnak a cipőválasztás során:
- A sarok stabilitása (sarokkéreg): A sarokcsont helyes pozíciója alapvető a teljes testtartás szempontjából.
- A lábujjak mozgásszabadsága (cipőorr): A lábujjaknak kinyújtózásra és terpeszkedésre van szükségük a megfelelő egyensúlyozáshoz és elrugaszkodáshoz.
- A talp rugalmassága: A talpnak támogatnia kell a járás három fázisát: sarokérintés, talajon gördülés, lábujjhegyről elrugaszkodás.
A leggyakoribb hiba, amit a szülők elkövetnek, az, hogy felnőtt cipőkből indulnak ki, amikor gyerekcipőt választanak. A gyermek lábfeje azonban még nem rendelkezik azzal a teljes boltozati struktúrával és izomerővel, mint a felnőtt láb. Ezért van szükség speciális kialakításra. A cipőnek támogatnia kell a sarok függőleges állását, de nem szabad gátolnia a lábfej természetes csavaró mozgását, amely elengedhetetlen a talaj egyenetlenségeinek kiegyenlítéséhez.
A cipő talpának rugalmassága a lábfej elülső harmadában a legfontosabb. Ha a cipő talpát könnyedén meg tudjuk hajlítani a lábujjak tövénél (pontosan ott, ahol a láb természetesen hajlik járás közben), akkor jó úton járunk. Ha a cipő merev, vagy a talp középen hajlik (ahol a lábboltozat van), az hibás kialakításra utal, ami hosszú távon gyengítheti a boltozatot tartó izmokat.
A tökéletes gyerekcipő anatómiája: Milyen a jó cipő?
A minőségi gyerekcipő nem feltétlenül a legdrágább vagy a legdivatosabb, hanem az, amelyik a leginkább megfelel a gyermek lábának egyedi igényeinek. Egy szakmailag kifogástalan lábbeli több kritériumnak is meg kell, hogy feleljen, amelyek közül egyik sem elhanyagolható.
A sarokkéreg és a boka megtámasztása
A sarokkéreg (vagy saroktámasz) az egyik legfontosabb szerkezeti elem. Ennek feladata a sarokcsont stabilizálása, megakadályozva annak túlzott befelé vagy kifelé dőlését. Egy jó sarokkéreg erős, de nem túlságosan magas, és jól tartja a sarok hátsó részét. A merevséget úgy ellenőrizhetjük, hogy megpróbáljuk összenyomni a sarokrészt két oldalról: ha könnyen összelapul, az azt jelenti, hogy nem nyújt megfelelő stabilitást. Különösen az első lépés cipőknél kritikus a sarok stabilizálása.
A lábujj doboz (toe box) és a szélesség
A gyermek lábfejének szélessége és a cipőorr formája döntő. A lábujjaknak elegendő helyre van szükségük ahhoz, hogy a járás közbeni elrugaszkodáskor terpeszkedni tudjanak. A túl szűk vagy hegyes cipőorr összenyomja a lábujjakat, ami deformitásokat (pl. kalapácsujj) és fájdalmat okozhat. Mindig széles orrú cipőt válasszunk, amely követi a láb természetes, legyezőszerű formáját.
A gyerekcipő orránál a legszélesebb ponton kell hagyni a legtöbb teret. Ne feledjük, a gyermek lába nem egy téglalap, hanem egy háromszög alakú struktúra, amelynek a legszélesebb része az ujjak magasságában van.
Anyagválasztás és szellőzés
A gyermek lába sokkal intenzívebben izzad, mint a felnőtté, ezért a megfelelő szellőzés létfontosságú a gombás fertőzések és a kellemetlen szagok elkerülése érdekében. Válasszunk természetes anyagokból készült cipőket, mint a bőr vagy a vászon. A bőr kiválóan szellőzik, és alkalmazkodik a láb formájához. Kerüljük a kizárólag műanyagból vagy szintetikus anyagból készült béléseket, különösen a nyári hónapokban.
A talp vastagsága és rugalmassága
A talpnak védelmet kell nyújtania, de nem szabad elszigetelnie a lábat a talajról érkező ingerektől. A túl vastag, nehéz talp akadályozza a természetes járást. Keressünk olyan cipőket, amelyek talpa vékonyabb, de strapabíró. A talpnak a láb elülső harmadában rendkívül rugalmasnak kell lennie, segítve a gördülő mozgást. A sarokrész legyen enyhén megemelve, de a sarok és az orr közötti szintkülönbség (drop) minimális legyen, ideális esetben 0-4 mm között.
Az alábbi táblázat összefoglalja a tökéletes gyerekcipő ortopédiai szempontból legfontosabb jellemzőit:
| Jellemző | Ideális tulajdonság | Ortopédiai jelentősége |
|---|---|---|
| Talp rugalmassága | Könnyen hajlítható az ujjak tövénél. | Segíti a természetes gördülést és erősíti a talp izomzatát. |
| Sarokkéreg | Erős, merev, de nem túl magas. | Stabilizálja a sarokcsontot, megelőzi a boka befelé dőlését. |
| Cipőorr (Toe Box) | Széles, kerek, elegendő helyet biztosít a terpeszkedő ujjaknak. | Megelőzi a lábujj deformitásokat és biztosítja az egyensúlyozást. |
| Anyag | Természetes, lélegző bőr vagy textil. | Megakadályozza a túlzott izzadást és a gombásodást. |
| Súly | Rendkívül könnyű. | Nem fárasztja a lábat, segíti a természetes, könnyed járást. |
A méret a legfontosabb: Hogyan mérjük helyesen a gyermek lábát?
A rossz méretű cipő viselése a leggyakoribb hiba, és a legtöbb lábprobléma forrása. Kutatások szerint a gyermekek mintegy 70%-a visel rendszeresen nem megfelelő méretű lábbelit, sokszor anélkül, hogy fájdalmat jelezne, mivel az idegvégződések a lábfejben még nem fejlődtek ki teljesen. A gyermekek ráadásul gyorsan nőnek, és a lábméretük folyamatosan változik, ezért a mérésnek rutinszerűen, 6-8 hetente meg kell történnie.
A 12 milliméteres szabály
A cipő vásárlásakor alapvető szabály, hogy a láb leghosszabb pontja (általában a nagylábujj) és a cipő belső orra között hagyjunk elegendő növekedési és mozgásteret. Ez az ideális ráhagyás 10-12 milliméter. Ebből körülbelül 4-5 mm szükséges a járás közbeni előrecsúszáshoz és a lábujjak mozgásához, a fennmaradó 5-7 mm pedig a növekedési tartalékot jelenti. Soha ne vegyünk 15 mm-nél nagyobb ráhagyású cipőt, mert az már túl nagy, és botlást, bizonytalan járást okoz.
A mérés pontos módszerei
A lábmérés során a legfontosabb a precizitás. Ne hagyatkozzunk a gyermek elmondására, és ne mérjük a lábát ülő helyzetben. A lábfej terhelés alatt (állva) hosszabb és szélesebb, mint ülő helyzetben.
- Mindkét láb mérése: A lábfejek gyakran eltérő méretűek. Mindig a nagyobbik lábhoz válasszuk a cipő méretét.
- Álló helyzet: A gyermek álljon egyenesen, teljes testsúlyával a mérőeszközön (vagy egy papírlapon).
- A mérés időpontja: A lábfej a nap folyamán enyhén megduzzad. Ideális esetben délután vagy este vásároljunk cipőt, amikor a láb a legnagyobb.
- Belső méret ellenőrzése: A cipőgyártók méretei jelentősen eltérhetnek. Ne a külső talpméretre vagy a címkén szereplő számra hagyatkozzunk, hanem kérjük el a cipő belső talphosszát vagy használjunk speciális belső mérőeszközt.
Sok szülő a „hüvelykujj-próbát” alkalmazza, amikor az ujját a cipő orrára helyezi. Ez a módszer rendkívül pontatlan, mivel a gyermek reflexből behajlíthatja a lábujjait, vagy a cipő orra nem ott van, ahol a lábujj vége. A precíz méréshez speciális lábmérő eszközök, vagy a láb körberajzolása és a belső talp hosszának összehasonlítása javasolt.
Különleges lábállások és a korrekciós cipők
A szülők gyakran aggódnak a gyermek lábának állása miatt, különösen, ha a láb befelé dől (pronál), vagy ha lúdtalpat vélnek felfedezni. Fontos tudni, hogy a lábfej fejlődése során bizonyos eltérések teljesen normálisak, mások viszont ortopédiai beavatkozást igényelnek.
A gyermekkori lúdtalp (pes planus)
Mint már említettük, a gyermekkori lúdtalp látszata a zsírpárnák miatt 4-6 éves korig teljesen normális. Ezt rugalmas vagy funkcionális lúdtalpnak nevezzük, mert terhelés nélkül (pl. lábujjhegyre állva) a boltozat megjelenik. Az ortopédiai aggodalom akkor merül fel, ha a lúdtalp 6-8 éves kor után is fennáll, és merevvé válik (azaz terhelés nélkül is lapos marad). Ilyenkor szükséges lehet a talpbetét vagy a speciális korrekciós cipő alkalmazása.
Supinált és pronált lábállás
A lábfej befelé dőlését pronációnak, kifelé dőlését szupinációnak nevezzük. A gyermekek többsége enyhén pronál, ami szintén a fejlődés része. A probléma akkor keletkezik, ha a pronáció túlzott, vagy ha a cipő sarokrésze emiatt rendellenesen kopik.
Itt lépnek be a képbe a supinált gyerekcipők. Ezek a lábbelik a sarokrész belső oldalát enyhén megemelik, hogy a túlzott pronációt ellensúlyozzák, és a sarokcsontot függőlegesebb pozícióba tereljék. A supinált cipő használata azonban megosztja a szakmát. Míg egyes ortopéd orvosok megelőzés céljából javasolják, mások óva intenek a szükségtelen beavatkozástól, mondván, hogy a cipő viselése gyengíti a láb saját izomzatát, amelynek magának kellene dolgoznia a helyes tartásért.
A supinált cipő egy gyógyászati segédeszköz. Csak akkor szabad alkalmazni, ha a gyermek lábállása orvosilag igazoltan túlzottan pronál, és a szakember ezt javasolja. Alapvetően egészséges lábra ne adjunk supinált cipőt!
Amennyiben a gyermek ortopédiai vizsgálaton esik át, és a szakember javasolja a korrekciót, kizárólag a szakmailag hiteles, megfelelő szögben döntött supinált cipőket válasszuk. Ezek a cipők segítenek a láb tengelyének helyreállításában, de nem helyettesítik a rendszeres lábtornát és a mezítláb járást.
A különböző életkorok cipőigénye
Ahogy a gyermek nő, úgy változnak a lábbelikkel szemben támasztott követelmények is. Ami jó volt az első lépések megtételéhez, az nem biztos, hogy ideális az óvodai rohangáláshoz vagy az iskolai sportokhoz.
Óvodáskor (2-6 év)
Ebben a korban a gyermek rendkívül aktív, és a cipőnek ki kell bírnia a komoly igénybevételt. A hangsúly a tartósságon, a könnyű fel- és levételen van. A tépőzáras modellek ideálisak, mivel segítik az önállóság fejlődését. Továbbra is kritikus a széles orr és a stabil saroktámasz. Az ovis szandálok esetében ügyeljünk arra, hogy a cipő orra védett legyen, megelőzve a lábujjsérüléseket a játék során.
Iskoláskor (6 év felett)
Iskoláskorra a lábboltozat már kialakult, és a láb növekedése lelassul. Ebben a szakaszban megjelenik az esztétikai szempont is, a gyermekek szeretnének divatos cipőket. A szülő feladata, hogy megtalálja az egyensúlyt a divat és az ortopédiai szempontok között. Különös figyelmet kell fordítani a sportcipőkre.
A sportcipő nem helyettesíti a mindennapi utcai cipőt. A sportcipőket speciális tevékenységekre tervezték (pl. futás, labdarúgás), és gyakran másfajta párnázottságot és támasztást igényelnek. Győződjön meg róla, hogy a gyermek edzéshez használt cipője megfelel a sportág követelményeinek, és rendelkezik megfelelő ütéscsillapítással.
Típusok és évszakok: Szandál, csizma, sportcipő
Minden évszak másfajta kihívás elé állítja a gyermek lábát. A helytelen évszaknak megfelelő cipő nemcsak kényelmetlen, de hosszú távon káros is lehet.
Nyári lábbelik és a szandálok
Nyáron a legfontosabb a szellőzés. A szandál ideális, de ne feledjük: a lábfejnek továbbra is szüksége van tartásra. Kerüljük a teljesen lapos, saroktámasz nélküli, puha talpú „flip-flop” típusú papucsokat hosszú távú viselésre, mivel ezek nem biztosítanak megfelelő tartást, és a gyermek a lábujjaival kapaszkodik bennük, ami izomfeszültséget okozhat.
A legjobb nyári szandál:
- Zárt vagy legalább részben védett orr a sérülések elkerülése érdekében.
- Stabil saroktámasz (sarokkéreg).
- Állítható pántok (tépőzár) a lábfejhez való pontos illeszkedésért.
- Lélegző anyagok.
Téli csizmák és a hőszigetelés
A téli cipőknél a vízállóság és a hőszigetelés a kulcs. A hideg és nedves láb növeli a megfázás kockázatát. Azonban ügyeljünk arra, hogy a bélés ne legyen túlságosan vastag, ami összenyomja a lábat, és csökkenti a mozgásteret. Télen a cipőméret választásakor figyelembe kell venni, hogy vastagabb zoknit viselhet a gyermek, ezért a 12 mm-es ráhagyás mértékét különösen szigorúan tartsuk be.
A csizma talpa legyen csúszásmentes, és továbbra is tartsa meg a megfelelő rugalmasságot. A túl merev, nehéz téli bakancs fárasztja a kisgyermeket, és megnehezíti a járást. Előnyös, ha a csizma szára nem túl magas, és nem korlátozza a vádli mozgását.
Vásárlási tippek és gyakori hibák
A cipővásárlás nem lehet impulzív döntés. Szánjunk rá időt, és kövessünk néhány alapvető, ortopédiai szempontból is igazolt tanácsot.
Soha ne örököljünk cipőt!
Ez az egyik leggyakrabban elkövetett hiba, amit a szülők pénzügyi okokból vagy kényelmi szempontokból tesznek. Minden gyermek másképp jár, a cipő pedig felveszi a korábbi viselőjének lábformáját és járásmintáját. A belső talpbetét, a sarokrész és a talp kopása egyedileg alakul. Ha a második gyermek hordja az első gyermek cipőjét, a lábfej a már deformált mintához igazodik, ami hosszú távon rossz testtartást és lábproblémákat eredményezhet. A használt cipő kompromisszumot jelent a gyermek egészségével.
A cipő felpróbálása
Mindig a gyermekkel együtt vásároljunk cipőt. A gyermek álljon fel, járkáljon a cipőben. Kérjük meg, hogy guggoljon le, hogy lássuk, a sarok megfelelően a helyén marad-e, és a cipő nem csúszik-e le. A cipőnek azonnal kényelmesnek kell lennie, nem szabad várni, hogy „betörjön”. A bőr cipők enyhén tágulhatnak, de a kényelmetlenség soha nem elfogadható.
A gyermek bevonása a választásba
Bár az ortopédiai szempontok a legfontosabbak, a gyermek bevonása a választási folyamatba elengedhetetlen. Ha a gyermek szereti a cipőjét, szívesebben fogja hordani, és nem fog tiltakozni a vásárlás ellen. Hagyjuk, hogy válasszon a szülő által előre kiválasztott, szakmailag megfelelő modellek közül. Az esztétika és a funkcionalitás így kéz a kézben járhat.
Mikor keressünk fel ortopéd szakembert?
Bár a legtöbb lábfejlődési probléma magától megoldódik, vannak olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy szakorvoshoz kell fordulni. A korai diagnózis és beavatkozás kulcsfontosságú a későbbi problémák megelőzésében.
Forduljon szakemberhez, ha a következőket tapasztalja:
- A gyermek 8 éves kor után is látványosan lúdtalpas, és a boltozat még lábujjhegyre állva sem jelenik meg (merev lúdtalp).
- A cipő sarokrésze rendkívül gyorsan és egyenetlenül kopik.
- A gyermek járás közben rendszeresen botladozik, vagy gyakran esik el.
- A lábfej, a boka vagy a térd fájdalmára panaszkodik.
- Látványos eltérés tapasztalható a lábak tengelyében (pl. X-láb vagy O-láb túlzott mértékben).
- A gyermek 18 hónapos kor után sem kezd el járni.
Az ortopéd orvos elvégzi a szükséges vizsgálatokat, felméri a láb statikai állapotát, és szükség esetén javaslatot tesz talpbetétre, speciális cipőre vagy gyógytornára. Ne feledjük, a cél nem a láb rögzítése, hanem annak megerősítése, hogy a gyermek lába képes legyen a saját tartását biztosítani a lehető legtermészetesebb módon.
Gyakran ismételt kérdések a gyermekcipőkről és az ortopédiai szempontokról
Hogyan ellenőrizhetem, hogy a gyerekcipő mérete még jó-e? 🤔
A legegyszerűbb, de nem a legpontosabb módszer a belső talpbetét kivétele és a gyermek lábának ráhelyezése. Ha a leghosszabb lábujj és a talpbetét vége között kevesebb mint 10 mm a távolság, a cipő már kicsi. A legpontosabb mérést speciális lábmérő eszközzel, álló helyzetben végezzük el 6-8 hetente.
Szükséges-e a magas szárú cipő az első lépésekhez? 👟
Nem feltétlenül. A magas szárú cipő stabilizálja a bokát, de ha a cipő talpa nem rugalmas, gátolja a lábfej természetes mozgását és gyengítheti a boka körüli izmokat. Az ortopédiai szakvélemény szerint a stabil sarokkéreg sokkal fontosabb, mint a magas szár. Válasszunk olyan cipőt, amely a bokát szabadon hagyja, de a saroktámaszt biztosítja.
Mit tegyek, ha a gyermekem lábujjhegyen jár? 🩰
A kisgyermekek gyakran kísérleteznek a lábujjhegyen járással, különösen a járás kezdeti szakaszában (18 hónapos korig). Ez általában magától megszűnik. Ha azonban a gyermek 2 éves kor után is rendszeresen, szinte kizárólag lábujjhegyen jár, vagy ha a boka feszessége is megfigyelhető, keressen fel ortopéd orvost vagy gyógytornászt a lehetséges okok (pl. rövidült Achilles-ín) kizárására.
Mennyire fontos a cipő talpának hajlítása? 🤸♀️
Rendkívül fontos! A talpnak ott kell hajlani, ahol a láb is hajlik – az ujjak tövénél. A merev talp akadályozza a gördülő mozgást, ami természetellenes járásmintát eredményez, és gyengíti a lábboltozat tartó izomzatát. Az első lépés cipőknél a rugalmasság alapvető követelmény.
Milyen a jó szobai cipő vagy papucs? 🏠
A szobai lábbelinek könnyűnek, jól szellőzőnek és csúszásmentesnek kell lennie. Bár a mezítláb járás a legideálisabb, ha hideg a padló, vagy az óvodában kötelező a cipő, válasszunk puha, vékony talpú, textil vagy bőr szobacsizmát, amely széles orrral rendelkezik, és nem szorítja a lábujjakat. Kerüljük a kemény, műanyag papucsokat.
Miért ne vegyünk túl nagy cipőt a növekedés miatt? 📏
Bár csábító lehet nagyobb méretet vásárolni, a túl nagy cipőben a láb folyamatosan csúszkál, a gyermek a lábujjaival kapaszkodik, ami izomfeszültséget okoz, és bizonytalan járáshoz, botláshoz vezethet. Az ideális ráhagyás a 10-12 mm. Ne térjünk el ettől a szabálytól, még akkor sem, ha a gyermek lába gyorsan nő.
A lúdtalpbetét megoldja a problémát? ⚕️
A lúdtalpbetét (ortopéd talpbetét) célja, hogy támogassa a lábboltozatot és korrigálja a láb tengelyét. Azonban a betét önmagában nem oldja meg a problémát, ha nem egészül ki lábtornával és megfelelő cipőválasztással. A betétet mindig szakorvosi javaslatra, egyedi méretvétel alapján kell elkészíttetni, és csak akkor, ha a lúdtalp már merev vagy tüneteket okoz.
Leave a Comment