Ülünk a kanapén, a lakásban végre csend van, az esti mese is véget ért már, és hirtelen megüti a fülünket az a jellegzetes, ritmikus, csattogó hang. Oda sem kell néznünk, pontosan tudjuk, mi történik: a gyermekünk megint a körmét rágja. Ez a pillanat sok szülőben feszültséget, aggodalmat vagy akár tehetetlen dühöt vált ki. Miért csinálja? Rossz szokás, vagy valami mélyebb szorongás áll a háttérben? A kérdés megválaszolása nem csupán a manikűr épsége miatt lényeges, hanem azért is, mert a gyermek lelki egyensúlyáról adhat jelzést számunkra.
A körömrágás lélektani háttere és a tünetek felismerése
A szakirodalom onychophagia néven ismeri ezt a jelenséget, amely az úgynevezett testfókuszú ismétlődő viselkedések közé tartozik. Bár sokan egyszerűen csak rossz szokásnak bélyegzik, a pszichológusok szerint a körömrágás gyakran egyfajta öntenyugtató mechanizmus. Amikor a gyermek belső feszültséget, unalmat vagy bizonytalanságot érez, a rágás rituáléja segít neki csökkenteni a stressz-szintet. Ez egy azonnali visszacsatolás az idegrendszernek, amely pillanatnyi megnyugvást hoz, még ha a következményei később fájdalmasak is lehetnek.
Érdemes megfigyelni, hogy a gyermek mikor kezdi el a műveletet. Van, akinél a televízió előtt, unalmában jelentkezik, másoknál pedig akkor, amikor egy nehéz házi feladattal küzdenek, vagy egy közelgő dolgozat miatt izgulnak. A pszichológiai háttér feltérképezése az első lépés a megoldás felé. Ha megértjük, hogy ez nem a gyermek ellenállása vagy lustasága, hanem egyfajta segélykiáltás az idegrendszer részéről, máris türelmesebben tudunk hozzáállni a problémához.
Gyakran előfordul, hogy a körömrágás egy átmeneti fejlődési szakasz része. A kisgyermekkorban az orális fixáció még erőteljesen jelen van, és a gyermek a száján keresztül próbálja feldolgozni a külvilág ingereit. Ahogy azonban idősödik, és az iskolai elvárások növekednek, a teljesítménykényszer is táplálhatja ezt a szokást. Fontos látni, hogy a gyerekek nem tudatosan választják ezt a tevékenységet; legtöbbször észre sem veszik, hogy a kezük a szájukhoz vándorolt.
A körömrágás nem egy akarattal irányított rosszaság, hanem az érzelmi szabályozás egyik kezdetleges, ösztönös formája a gyermeknél.
Miért válik a körömrágás szokássá
Az agyunk jutalmazási rendszere rendkívül gyorsan tanul. Ha a gyermek egyszer rájön, hogy a köröm rágcsálása során felszabaduló dopamin és a fizikai inger enyhíti a feszültségét, az agy legközelebb is ezt az utat fogja javasolni stresszhelyzetben. Ez egy neurológiai hurok, amelyben a kiváltó ok (stressz/unalom), a cselekvés (rágás) és a jutalom (megnyugvás) szorosan összekapcsolódik. Minél többször ismétlődik meg ez a kör, annál mélyebben rögzül a szokás az idegpályákon.
Gondoljunk bele, hányszor vesszük észre mi, felnőttek is, hogy babrálunk a hajunkkal vagy rázunk a lábunkkal, ha izgulunk. A gyermekeknél ez a motoros önnyugtatás még kevésbé kifinomult. A körömrágás fizikai fájdalma néha még segíthet is a gyermeknek abban, hogy a belső, megfoghatatlan szorongását egy konkrét, külső pontra fókuszálja. Ez a furcsa kettősség – a fájdalom és a megnyugvás elegye – teszi annyira nehézzé a leszokást.
Emellett a mintakövetés is meghatározó lehet. Ha a családban van olyan felnőtt, aki szintén körömrágó, a gyermek számára ez egy természetes válaszreakciónak tűnhet a nehézségekre. A gyerekek olyanok, mint a szivacsok: nemcsak a szavainkat, hanem a tudattalan gesztusainkat is magukba szívják. Ezért a megoldás keresésekor érdemes a saját stresszkezelési technikáinkat is górcső alá venni.
Az érzelmi biztonság szerepe a megelőzésben
A stabil, kiszámítható családi háttér a legjobb ellenszere minden kényszeres szokásnak. Amikor a gyermek érzi, hogy az érzelmei validálva vannak, és bátran beszélhet a félelmeiről, kevesebb szükségét érzi az ilyen típusú pótcselekvéseknek. A pszichológusok hangsúlyozzák a „minőségi idő” fontosságát, ahol nem a teljesítményen vagy a napi feladatokon van a hangsúly, hanem a tiszta kapcsolódáson.
Egy költözés, egy új kistestvér érkezése vagy a szülők közötti feszültség mind-mind olyan tényezők, amelyek megrengethetik a gyermek biztonságérzetét. Ilyenkor a körömrágás felerősödhet. Ahelyett, hogy a körmökre fókuszálnánk, érdemes a biztonságos bázis visszaállításán dolgozni. Ha a gyermek érzi, hogy a környezete stabil, az belső nyugalmat ad neki, és a rágás iránti kényszer magától is csökkenhet.
A napi rutin szintén kulcsfontosságú. A kiszámíthatóság csökkenti a szorongást. Ha a gyermek pontosan tudja, mi miután következik, az idegrendszere pihenő üzemmódba tud kapcsolni. A kiszámítható napirend egyfajta keretet ad az életének, amelyen belül biztonságban mozoghat, így kevesebb váratlan inger éri, ami rágásra késztetné.
Gyakori hibák, amiket szülőként elkövethetünk
A leggyakoribb és egyben legkárosabb reakció a büntetés és a megszégyenítés. Ha rákiáltunk a gyerekre („Vedd ki a kezed a szádból!”), vagy mindenki előtt megjegyezzük, milyen csúnya a körme, azzal csak növeljük benne a feszültséget. Mi történik ilyenkor? A gyermek még jobban szorongani fog, és mivel a szorongásra a körömrágás a válaszreakciója, ördögi körbe kerül. Titokban, a takaró alatt vagy az iskolában fogja folytatni, ahol nem látjuk.
A másik gyakori próbálkozás a keserű körömlakkok használata. Bár rövid távon, bizonyos esetekben segíthetnek, a pszichológiai okot nem szüntetik meg. Ha a gyermek szorong, és elvesszük tőle az egyetlen (bár rossz) megküzdési stratégiáját anélkül, hogy újat adnánk helyette, a szorongás más úton fog utat törni magának. Ez lehet hajtépegetés, bőrrágás vagy akár alvászavar is.
A tiltás helyett a megértésre kell törekednünk. Ha folyamatosan monitorozzuk a kezét, a gyermek úgy érezheti, hogy állandó megfigyelés alatt áll, ami újabb stresszforrás. A kontrollkényszer elengedése a szülő részéről sokszor az első igazi lépés a gyógyulás útján. Bíznunk kell abban, hogy közös munkával, és nem kényszerítéssel érjük el a célunkat.
| Módszer típusa | Példa a gyakorlatban | Várható eredmény |
|---|---|---|
| Negatív megerősítés | Kiabálás, büntetés, megszégyenítés | Növekvő szorongás, titkolózás |
| Fizikai gátlás | Keserű lakk, kesztyű hordása | Csak tüneti kezelés, feszültség áthelyeződése |
| Pozitív figyelemelvonás | Közös játék, stresszlabda, gyurmázás | A figyelem átterelése, új készség tanulása |
| Érzelmi támogatás | Beszélgetés az érzésekről, türelem | Hosszú távú megoldás, mélyebb bizalom |
Hogyan beszéljünk a gyermekkel a körömrágásról
A kommunikáció stílusa alapjaiban határozza meg a siker esélyét. Fontos, hogy ne vádaskodóan, hanem együttműködően közelítsünk a témához. Mondhatjuk például: „Észrevettem, hogy mostanában sokat rágcsálod a körmödet. Szeretném, ha tudnád, hogy nem haragszom érte, de aggódom, mert fájhat az ujjad. Van valami, ami mostanában bánt téged?” Ezzel jelezzük, hogy mellette állunk, és nem ő a „rossz gyerek”, hanem a szokás az, amit le akarunk győzni.
Használhatunk játékos metaforákat is. Mesélhetünk a „Rágcsáló Manóról”, aki néha meglátogatja a gyerekeket, ha izgulnak. Ilyenkor a gyermek nem érzi magát egyedül a problémájával, és a kivetítés révén könnyebben tud beszélni a belső érzéseiről. A humor és a kedvesség sokkal több kaput nyit meg, mint a szigorú fegyelmezés. A cél az, hogy a gyermek szövetségesnek érezzen minket a saját rossz szokása elleni küzdelemben.
Legyünk őszinték a saját gyengeségeinkkel kapcsolatban is. Ha mi is rágtuk a körmünket gyerekkorunkban, osszuk meg vele ezt a történetet! Meséljük el, nekünk mi segített, vagy miben volt nehéz. Ez a sorsközösség rendkívül felszabadító tud lenni egy gyerek számára. Látni fogja, hogy ez egy leküzdhető akadály, és a szülei értik, min megy keresztül.
Praktikus technikák a mindennapokra
A pszichológusok gyakran javasolják az úgynevezett helyettesítő válasz technikáját. Amikor a gyermek érzi az ingert a rágásra, tanítsunk neki egy másik mozdulatot. Ez lehet egy stresszlabda összenyomása, egy „fidget spinner” pörgetése, vagy akár csak annyi, hogy ilyenkor kulcsolja össze a kezeit. A lényeg, hogy a kéz el legyen foglalva valami mással, ami nem romboló hatású.
A körmök esztétikai ápolása is sokat segíthet, még kisfiúk esetében is. A rendszeres manikűr (természetesen gyermekbarát módon) segít abban, hogy ne legyenek zavaró kis bőrök vagy éles körömszélek, amik rágásra csábítanának. Ha a köröm sima és ápolt, kevesebb az irritáció, ami elindítaná a folyamatot. Kislányoknál a szép, színes, de nem mérgező lakkok büszkeséggel tölthetik el őket, és nagyobb motivációt jelenthet, hogy megőrizzék a körmük szépségét.
A tudatos jelenlét, vagyis a mindfulness alapjai már gyermekkorban is elsajátíthatók. Egyszerű légzőgyakorlatok vagy a „földelés” technikája (keress öt dolgot, amit látsz, négyet, amit hallasz…) segíthetnek a gyermeknek visszatérni a jelenbe, amikor elhatalmasodik rajta a szorongás. Ezek a technikák nemcsak a körömrágás ellen jók, hanem hosszú távú eszközt adnak a gyermek kezébe a stressz kezelésére.
A cél nem az, hogy a kezét kontrolláljuk, hanem az, hogy megtanítsuk a gyermeknek felismerni és kezelni azokat az érzelmeket, amik a szája felé viszik az ujjait.
A szenzoros igények kielégítése
Néha a körömrágás hátterében egyszerű szenzoros keresés áll. Vannak gyerekek, akiknek nagyobb szükségük van a rágásra, mint az átlagnak, mert ez segíti az idegrendszerük önszabályozását. Ilyenkor érdemes olyan ételeket kínálni nekik, amelyek intenzív rágást igényelnek: sárgarépát, almát, teljes kiőrlésű ropit vagy akár speciális, rágásra kialakított ékszereket (úgynevezett „chewelry”-ket), amelyek biztonságos anyagból készülnek.
A taktilis ingerek is fontosak lehetnek. Sokszor a körömrágás azért indul el, mert a gyermek babrálni akar valamivel. Készítsünk neki egy szenzoros készletet, amiben különféle textúrájú anyagok vannak: selymes szalag, érdes dörzsi szivacs, puha plüss. Ha a keze elfoglalt a felfedezéssel, kisebb az esélye, hogy a szájához nyúl. A gyurmázás vagy a homokozás szintén kiváló módja a kezek lefoglalásának és a feszültség levezetésének.
Érdemes megfigyelni, hogy a gyermek hogyan reagál a különféle hangokra és fényekre is. Néha a túlingerelt idegrendszer a körömrágással próbál „kikapcsolni” a külvilágból. Ha a nap végén túl sok volt az inger, biztosítsunk számára csendes pihenőt, ahol nincs képernyő, nincs erős fény, csak nyugodt játék. Ez segít az idegrendszernek lecsillapodni a rágási kényszer nélkül is.
Iskolai stressz és a közösség hatása
Az iskola az egyik legnagyobb stresszforrás a gyerekek életében. A megfelelési kényszer, a tananyag mennyisége és a kortársak közötti konfliktusok mind-mind előhívhatják a körömrágást. Fontos, hogy tartsuk a kapcsolatot a pedagógussal. Kérdezzük meg, ők mikor és milyen körülmények között tapasztalják ezt a viselkedést. Lehet, hogy a gyermek csak matematika órán rágja a körmét, ami egyértelmű jelzés arra, hogy ott nehézségei vannak.
A kortársak reakciója is sorsdöntő lehet. Ha a többiek csúfolni kezdik a gyermekünket a körme miatt, az súlyos önértékelési zavarokhoz vezethet. Ilyenkor a szülő feladata a gyermek önbizalmának megerősítése. Tanítsuk meg neki, hogyan védje meg magát a verbális támadásokkal szemben, és hangsúlyozzuk, hogy a körömrágás egy leküzdhető nehézség, ami nem határozza meg az ő értékét.
Az iskolai szünetekben a gyermekeknek szükségük van a fizikai aktivitásra. A mozgás a legjobb természetes stresszoldó. Ha a gyermeknek van lehetősége rohangálni, mászókázni, a felgyülemlett adrenalin kiürül a szervezetéből, így a tanórán már nyugodtabban tud ülni. A sportkörök vagy a délutáni játék a szabadban szintén sokat segíthet a belső feszültség csökkentésében.
A táplálkozás és az életmód összefüggései
Bár kevesebb szó esik róla, a mikrotápanyagok hiánya is állhat a háttérben. A magnézium, a cink vagy a B-vitaminok hiánya fokozott idegrendszeri ingerlékenységhez vezethet. Érdemes odafigyelni a változatos, vitaminokban gazdag étrendre. A túlzott cukorfogyasztás és a koffeintartalmú italok (például kóla vagy jeges tea) pedig kifejezetten fokozhatják a nyugtalanságot és a hiperaktivitást, ami egyenes út a körömrágáshoz.
Az alvásminőség szintén kritikus pont. Egy kipihent gyermek sokkal reziliensebb a napi stresszhatásokkal szemben. Ha a gyermek nem alszik eleget, vagy az alvása nyugtalan, az idegrendszere „túlélő üzemmódba” kapcsol, ahol a kényszeres cselekvések sokkal könnyebben megjelennek. Alakítsunk ki egy megnyugtató esti rituálét, ami segít az elmélyülésben és a mély alvásban.
A szabad levegőn töltött idő és a természet közelsége bizonyítottan csökkenti a kortizolszintet. Egy rövid séta az erdőben vagy a parkban csodákra képes. A természet lágy ingerei – a levelek zizegése, a madárcsicsergés – segítenek az idegrendszeri finomhangolásban, ami közvetve csökkenti a körömrágás iránti vágyat.
Mikor forduljunk szakemberhez
Vannak helyzetek, amikor a szülői támogatás és a házi praktikák már nem elegendőek. Ha a körömrágás annyira súlyos, hogy a gyermek ujjai véreznek, gyulladásban vannak, vagy ha a rágás miatt már marandó fogászati problémák lépnek fel, mindenképpen keressünk fel egy gyermekpszichológust. Szintén intő jel, ha a körömrágás mellett más kényszeres tünetek is megjelennek, például rángatózás (tic), szociális elszigetelődés vagy hirtelen hangulatváltozások.
A pszichológus segíthet feltárni azokat a mélyebben fekvő traumákat vagy szorongásokat, amelyekre mi szülőként esetleg nem látunk rá. A játékterápia vagy a kognitív viselkedésterápia gyermekekre szabott változata kiváló eredményeket hozhat. Itt a gyermek egy biztonságos közegben, szakember vezetésével tanulhat meg új megküzdési stratégiákat.
Ne tekintsük kudarcnak, ha szaksegítséget kérünk. Épp ellenkezőleg: ez a felelős szülői magatartás jele. Minél előbb kap a gyermek szakszerű támogatást, annál kisebb az esélye, hogy a szokás felnőttkorra is rögzüljön. A szakember a szülőknek is tanácsot tud adni, hogyan alakítsák át az otthoni kommunikációt és környezetet a gyermek gyógyulása érdekében.
A türelem ereje és a hosszú távú szemlélet
Fontos tudatosítanunk, hogy a körömrágás nem fog egyik napról a másikra megszűnni. Ez egy hosszú folyamat, amelyben lesznek visszaesések is. Lehet, hogy hetekig minden rendben van, aztán egy nehezebb iskolai hét után a gyermek ismét a szájához nyúl. Ilyenkor ne essünk kétségbe, és ne kezdjük elölről a szemrehányást! Nyugtázzuk, hogy ez egy nehéz időszak, és folytassuk a megkezdett támogató munkát.
Ünnepeljük meg a legkisebb sikereket is! Ha látjuk, hogy a köröm egy millimétert nőtt, dicsérjük meg a gyermek kitartását. A pozitív visszacsatolás sokkal erősebb motiváció, mint a negatív. Készíthetünk akár egy közös naptárat is, amiben matricával jelöljük a „sikeres” napokat, de vigyázzunk, hogy ez ne váljon újabb teljesítménykényszerré.
A legfontosabb, amit adhatunk, az a feltétel nélküli szeretet és elfogadás. A gyermeknek éreznie kell, hogy ő akkor is értékes és szerethető, ha éppen nem tudja abbahagyni a körömrágást. Ha ez a bizalmi híd stabil köztünk, akkor a gyermeknek lesz ereje és belső motivációja a változtatáshoz. A körömrágás elhagyása nem egy harc, amit meg kell nyernünk, hanem egy közös utazás a gyermekünk érzelmi világának jobb megértése felé.
A környezet átalakítása és a kéz higiéniája
A fizikai környezet apró módosításaival is támogathatjuk a leszokást. Például, ha a gyermek gyakran rágja a körmét olvasás vagy tanulás közben, tegyünk az asztalára egy kis tálka egészséges nassolnivalót (például magvakat vagy gyümölcsszeleteket), ami alternatívát nyújt a szájának. A kezek tisztán tartása és a körömágy hidratálása (például egy finom illatú krémmel) segít abban, hogy a gyermek tudatosabbá váljon a kezei állapotára.
Gyakran segít, ha a gyermekkel közösen választunk egy „emlékeztető eszközt”. Ez lehet egy színes karkötő vagy egy gyűrű, ami ha a szeme elé kerül, eszébe juttatja, hogy mit határozott el. Ez nem egy büntetőeszköz, hanem egy kedves emlékeztető, ami segít a tudatosság fenntartásában. A cél, hogy a gyermek maga akarja abbahagyni a tevékenységet, ne pedig külső nyomásra tegye.
Vegyük figyelembe a gyermek életkorát is. Egy óvodásnál még a játékos figyelemelterelés működik a legjobban, míg egy kamasznál már az őszinte, felnőttes megbeszélés és a közös célkitűzés. Minden gyermek más, így a módszereket is az ő egyéni személyiségéhez kell igazítanunk. Ami az egyiknél beválik, a másiknál lehet, hogy hatástalan, ezért legyünk kreatívak és rugalmasak.
Hogyan előzzük meg a gyulladásokat
Mivel a körömrágás során a szájban lévő baktériumok közvetlenül a körömágyba kerülhetnek, nagy a fertőzésveszély. Ha a gyermekünk rágja a körmét, fokozottan ügyeljünk a kézmosásra. Tanítsuk meg neki, hogyan kell kíméletesen fertőtleníteni az apró sebeket, ha mégis megtörtént a baj. Ez a fajta gondoskodás is a tudatosságot növeli, anélkül, hogy szidnánk őt.
Ha a köröm környéke piros, duzzadt vagy lüktet, az gyulladásra utalhat. Ilyenkor érdemes langyos, kamillás áztatást alkalmazni, ami nyugtatja a bőrt. Ez a rituálé egyúttal egy kapcsolódási pont is lehet a szülő és a gyermek között. Ahelyett, hogy haraggal beszélnénk a sebről, kezeljük azt gyengédséggel. Ez a hozzáállás segít a gyermeknek abban, hogy ne szégyenkezzen, hanem odafigyeljen a saját testére.
A rendszeres és alapos körömvágás (amit mi végezzünk, amíg a gyermek nem elég magabiztos) megelőzi, hogy legyenek „rágni való” részek. Ha a köröm rövid és sima, nehezebb elkezdeni a rágást. Használjunk jó minőségű körömreszelőt, hogy ne maradjanak éles szélek. A gondos ápolás üzenete az: „A tested fontos, vigyázunk rá.”
A visszaszokás elkerülése és a hosszú távú siker
Amikor úgy tűnik, végre sikerült leszokni, ne dőljünk hátra túl korán. A régi idegpályák még ott vannak az agyban, és egy stresszesebb időszakban (például iskolaváltáskor) a szokás visszatérhet. Legyünk résen, de maradjunk nyugodtak. Ha látjuk a jeleket, ne ijedjünk meg, csak erősítsük meg azokat a technikákat, amik korábban segítettek. Emlékeztessük a gyermeket arra, milyen ügyes volt, és hogy most is képes úrrá lenni a helyzeten.
A siker titka a következetesség és a szeretet egyensúlya. A körömrágás elhagyása nem csak a szép kezekről szól, hanem arról is, hogy a gyermek megtanulja kezelni a saját belső feszültségeit. Ez egy olyan életre szóló készség, amit felnőttként is hasznosítani tud majd. Szülőként a mi dolgunk az, hogy biztosítsuk az ehhez szükséges érzelmi hátteret és a megfelelő eszközöket.
Végül ne felejtsük el, hogy a gyermekkori rossz szokások nagy része az idővel és az éréssel természetes módon elmúlik. Ha türelmesek vagyunk, és nem csinálunk belőle hatalmi harcot, sokkal nagyobb az esélye a végleges megoldásnak. A gyermekünknek nem tökéletes szülőre van szüksége, hanem egy megértő társra, aki segít neki eligazodni az érzelmek néha viharos tengerén.
Gyakori kérdések a gyermekkori körömrágással kapcsolatban
Öröklődhet-e a körömrágásra való hajlam? 🧬
Bár közvetlen „körömrágó gén” nem létezik, a szorongásra való hajlam és az idegrendszeri érzékenység örökölhető. Emellett a gyermek a szülőtől látott stresszkezelési mintákat is átveheti, így ha mi is rágtuk a körmünket, nagyobb az esély, hogy ő is ezt a módszert választja.
Mikor válik a körömrágás orvosi problémává? 🩺
Akkor érdemes orvoshoz vagy fogorvoshoz fordulni, ha a körömágy folyamatosan gyulladt, vérzik, vagy ha a rágás láthatóan deformálja a növekvő fogakat és az állkapcsot. Szintén orvosi konzultációt igényelhet, ha a rágás mellett a gyermek más kényszeres cselekvéseket is végez.
Valóban hatástalanok a keserű körömlakkok? 💅
Nem feltétlenül hatástalanok, de önmagukban ritkán hoznak tartós eredményt. Segíthetnek tudatosítani a mozdulatot, de ha a kiváltó ok (szorongás, unalom) megmarad, a gyermek vagy megszokja az ízt, vagy más pótcselekvést keres helyette.
Összefügghet-e a körömrágás az ADHD-val? 🧠
Igen, gyakran megfigyelhető az összefüggés. Az ADHD-val élő gyerekeknél az idegrendszer állandó stimulációt kereshet, vagy a belső nyugtalanságot próbálják így levezetni. Ilyenkor a körömrágás egyfajta „szenzoros szelepként” működik.
Okozhat-e a körömrágás maradandó károsodást a körmökben? 🖐️
Hosszú évekig tartó, drasztikus rágás esetén a körömágy lerövidülhet, és a körömlemez felszíne egyenetlenné válhat. Azonban a gyermekek szervezete rendkívül regeneratív, így a legtöbb esetben a szokás elhagyása után a körmök visszanyerik eredeti formájukat.
Miért rágja a gyerek a körmét, ha látszólag minden rendben van? 😊
Sokszor a gyermekek olyan dolgok miatt is szoronghatnak, amiket mi felnőtt szemmel jelentéktelennek látunk, vagy éppen a „pozitív stressz” (például egy várva várt szülinap) váltja ki belőlük a feszültséget. Az unalom is erős kiváltó ok lehet, ilyenkor a rágás csak egyfajta unaloműző tevékenység.
Hány éves korig tekinthető „normálisnak” ez a viselkedés? ⏳
Kisgyermekkorban (3-6 év) nagyon gyakori és sokszor magától elmúlik. Iskolás korban a stressz miatt felerősödhet. Akkor érdemes tudatosabban foglalkozni vele, ha 7-8 éves kor után is intenzíven fennáll, vagy ha a gyermek maga is szenved tőle.
Leave a Comment