Az influenza elleni védőoltás hatékonysága: miért nem nyújt 100%-os védelmet?

Amikor beköszönt a hűvösebb idő, minden szülő fejében megfordul a kérdés, hogyan óvhatná meg gyermekeit és családját a szezonális betegségektől. Az influenza elleni védőoltás minden évben központi témává válik az orvosi rendelőkben és a játszótéri beszélgetésekben egyaránt. Bár sokan várnak tőle teljes körű immunitást, a valóság ennél árnyaltabb és biológiailag jóval összetettebb folyamatokat rejt. Érdemes feltárni, miért nem ígérhet senki százszázalékos garanciát, és miért tekinthető mégis az egyik leghatékonyabb eszköznek a megelőzésben. Megvizsgáljuk a vírus természetét, a gyártási folyamatokat és azokat az egyéni tényezőket, amelyek befolyásolják szervezetünk válaszreakcióját a vakcinára.

A vírus, amely folyamatosan álcázza magát

Az influenza vírusa nem egy statikus ellenség, hanem egy rendkívül gyorsan változó, alkalmazkodó organizmus. A tudomány antigén-elcsúszásnak (antigenic drift) nevezi azt a folyamatot, amely során a vírus felszínén található fehérjék apró mutációkon mennek keresztül. Ezek a változások éppen elegek ahhoz, hogy az immunrendszerünk, amely korábban esetleg már találkozott a vírussal vagy kapott ellene oltást, ne ismerje fel azonnal a betolakodót.

Ez a folyamatos alakváltás az oka annak, hogy az influenza elleni védőoltást minden egyes évben újra kell tervezni és gyártani. Míg egy kanyaró vagy mumpsz elleni oltás évtizedekre szóló védelmet ad, az influenza esetében a célpont folyamatosan mozog. A kutatók és virológusok egész évben figyelik a világ különböző pontjain felbukkanó törzseket, hogy megjósolják, melyik variáns válik dominánssá a következő szezonban.

A vírus szerkezete két fő komponenst tartalmaz, a hemagglutinint (H) és a neuraminidázt (N). Ezek a tüskék a vírus felszínén olyanok, mint a kulcsok, amelyekkel a vírus megpróbál bejutni a sejtjeinkbe. Ha az oltás során kapott ellenanyagok passzolnak ezekhez a tüskékhez, a fertőzés megállítható. Azonban ha a tüske alakja csak egy picit is módosul az oltóanyag kifejlesztése óta, a védelem máris veszít a hatékonyságából.

Hogyan választják ki a szakértők az idei összetevőket

A vakcina előállítása nem ad hoc módon történik, hanem a Egészségügyi Világszervezet (WHO) globális megfigyelőhálózatának munkáján alapul. Évente kétszer tartanak tanácskozást, ahol elemzik a több mint 140 nemzeti influenzaközpont adatait. Megnézik, mely törzsek terjednek a déli féltekén, és ebből következtetnek arra, mi várható az északi féltekén a téli hónapokban.

A döntésnek február környékén meg kell születnie, hogy a gyógyszergyáraknak legyen elég ideje a több százmillió adag legyártására. Ez a fél éves időrés azonban kockázatot is rejt magában. Ez alatt a hat hónap alatt a vírus tovább mutálódhat, vagy felbukkanhat egy olyan altípus, amely korábban nem tűnt jelentősnek. Ha az oltóanyagban lévő törzsek és a ténylegesen terjedő vírusok között eltérés mutatkozik, azt nevezzük „mismatch”-nek, vagyis félreillesztésnek.

Az oltóanyagok ma már általában négykomponensűek (kvadrivalensek), ami azt jelenti, hogy két „A” típusú és két „B” típusú influenzatörzs ellen védenek egyszerre. Ez a szélesebb spektrum jelentősen növeli az esélyét annak, hogy a vakcina eltalálja a keringő vírusokat. Mégis, a biológiai véletlenek és a vírus evolúciója miatt a találati arány sosem lesz tökéletes.

Az immunrendszer egyéni válaszkészsége

Nem csupán a vírus változékonysága határozza meg a hatékonyságot, hanem az oltott személy állapota is. Az immunrendszerünk nem egyformán reagál az ingerekre. Egy egészséges, fiatal felnőtt szervezete általában robusztus immunválaszt produkál, és nagy mennyiségű ellenanyagot termel az oltás hatására. Ezzel szemben a kisgyermekek, akiknek az immunrendszere még tanulási fázisban van, vagy az idősek, akiknél az immunválasz már gyengül, kevesebb védelmet élvezhetnek.

Az immunosenescence, vagyis az immunrendszer öregedése magyarázza, miért látunk alacsonyabb hatékonysági mutatókat a 65 év felettiek körében. Náluk az oltás célja gyakran nem is a fertőzés teljes elkerülése, hanem a súlyos, kórházi kezelést igénylő szövődmények megelőzése. Ez egy alapvető különbség, amit a közvélemény gyakran félreért: a „nem működött az oltás” kijelentés mögött sokszor egy enyhe lefolyású betegség áll, ami oltás nélkül végzetes is lehetett volna.

A genetikai adottságok, a krónikus betegségek, sőt még az aktuális stressz-szintünk vagy az alvásminőségünk is befolyásolhatja, mennyire hatékonyan építjük ki a védettséget. Az oltás beadásakor a szervezetünknek energiára és erőforrásokra van szüksége a „gyakorlatozáshoz”. Ha a szervezet éppen egy másik fertőzéssel küzd, az influenzavírus elleni válasz gyengébb lehet.

A gyártási technológia korlátai

A legtöbb influenza elleni vakcinát még ma is tradicionális módon, termékenyített tyúktojásokban állítják elő. Ez egy évtizedek óta bevált módszer, de van egy sajátos hátulütője. A vírus a tojásban való szaporodás közben alkalmazkodhat a környezethez, hogy hatékonyabban növekedjen ott. Ez az úgynevezett „tojás-adaptáció” megváltoztathatja a vírus felszíni struktúráját.

Amikor ez megtörténik, az oltóanyagban lévő vírus már nem lesz 100%-os másolata annak a vad vírusnak, amely az emberek között terjed. Ez a parányi eltérés is elegendő ahhoz, hogy a termelt ellenanyagok ne tapadjanak tökéletesen a valódi kórokozóra. A tudomány persze nem áll meg, és már terjednek a sejtkultúrás eljárások vagy az mRNA-alapú technológiák, amelyek kiküszöbölik ezt a problémát, de a tömegtermelésben még mindig a tojásalapú módszer a domináns.

A gyártási folyamat hossza is kritikus tényező. Mivel hónapokig tart a gyártás, nincs lehetőség arra, hogy az utolsó pillanatban változtassanak az összetételen, ha a vírus hirtelen irányt vált. Ez a technológiai kötöttség behatárolja a rugalmasságot, ami közvetlenül kihat a szezonális hatékonysági mutatókra.

Influenza vagy csak egy erős megfázás?

Sokszor hallani azt a panaszt, hogy „beoltattam magam, mégis influenzás lettem”. Ebben az esetben gyakran téves diagnózisról van szó. Az influenzaszezon egybeesik több száz más légúti vírus, például a rhinovírusok, az adenovírusok vagy az RSV terjedésével. Ezek a kórokozók hasonló tüneteket produkálnak: láz, köhögés, torokfájás, levertség.

Az influenza elleni védőoltás kizárólag az influenzavírusok ellen véd, a többi „meghűléses” vírus ellen semmilyen hatása nincs. Ha valaki az oltás után lesz beteg, nagy valószínűséggel egy másik típusú fertőzést kapott el. Ezt a köznyelv gyakran egy kalap alá veszi, ami rontja az oltás társadalmi megítélését, holott a vakcina tette a dolgát, csak egy másik támadó érkezett a kapukhoz.

Emellett létezik az úgynevezett inkubációs idő is. Ha valaki az oltás beadása előtti napokban vagy közvetlenül utána találkozik a vírussal, még nincs kialakult védelme. A szervezetnek körülbelül két hétre van szüksége ahhoz, hogy felépítse az ellenanyagszintet. Ha a fertőzés ezen a két héten belül történik, az oltásnak egyszerűen nem volt ideje kifejteni a hatását.

Miért érdemes mégis kérni az oltást?

Ha a hatékonyság „csak” 40-60% körül mozog, felmerülhet a kérdés, miért vesződjünk vele. A válasz a kockázatcsökkentésben és a betegség lefolyásának súlyosságában rejlik. Számos kutatás bizonyítja, hogy az oltott személyeknél, ha el is kapják a fertőzést, a tünetek lényegesen enyhébbek. Kisebb a valószínűsége a magas láznak, a tüdőgyulladásnak vagy a másodlagos bakteriális fertőzéseknek.

A kismamák számára különösen meghatározó ez a védelem. Terhesség alatt az immunrendszer természetes módon módosul, hogy befogadja a magzatot, így az anya fogékonyabbá válik a súlyos lefolyású influenzára. Az oltás nemcsak az anyát védi, hanem az újszülöttet is, hiszen az ellenanyagok átjutnak a placentán, és a baba élete első hónapjaiban – amikor ő még nem oltható – védettséget élvez.

A közösségi védelem, vagyis a nyájimmunitás elve itt is érvényesül. Minél többen oltatják be magukat egy közösségben, annál nehezebben talál a vírus utat a legsebezhetőbbekhez: a daganatos betegekhez, a transzplantáltakhoz vagy a súlyos krónikus betegséggel küzdőkhöz. Az egyéni döntésünk tehát túlmutat a saját egészségünkön, és társadalmi felelősségvállalássá válik.

A szervezet emlékezete és a korábbi fertőzések

Érdekes jelenség az úgynevezett eredendő antigén-bűn (original antigenic sin). Ez azt jelenti, hogy az immunrendszerünk hajlamos az első olyan influenzatörzsre emlékezni a legintenzívebben, amellyel életünkben először találkoztunk. Ez a korai „élmény” meghatározza, hogyan reagálunk a későbbi oltásokra és fertőzésekre.

Néha ez a mélyen gyökerező memória segít, néha viszont megnehezíti az új variánsok elleni védekezést, mert a szervezet a régi, már nem hatékony ellenanyagokat kezdi el gyártani az újak helyett. Ez a biológiai örökség is magyarázza, miért reagálnak másképp a különböző generációk ugyanarra a vakcinára. A kutatók folyamatosan dolgoznak azon, hogyan lehetne ezt a memóriát „felülírni” vagy frissíteni a modern vakcinatechnológiákkal.

A rendszeres, évenkénti oltás segít frissen tartani ezt az immunológiai adatbázist. Még ha az aktuális évi vakcina nem is tökéletes egyezés, a korábbi évek oltásai során felhalmozott keresztvédettség némi alapot adhat a szervezetnek. Ez olyan, mint egy idegen nyelv tanulása: minél több nyelvjárást ismerünk, annál nagyobb eséllyel értjük meg a beszélőt, még ha nem is beszéli tökéletesen az irodalmi nyelvet.

Mellékhatások vs. valódi betegség

Gyakori tévhit, hogy az oltástól meg lehet kapni az influenzát. Ez biológiailag lehetetlen a Magyarországon forgalomban lévő injekciós oltások esetében, mivel azok elölt vírust vagy csak a vírus bizonyos fehérjéit tartalmazzák. Ezek nem képesek szaporodni vagy betegséget okozni.

Amit az emberek gyakran betegségnek vélnek, az valójában az immunrendszer aktiválódása. A helyi duzzanat, az enyhe hőemelkedés vagy a levertség annak a jele, hogy a szervezet reagál a bevitt információra, és elkezdi gyártani az ellenanyagokat. Ezek a tünetek általában 24-48 órán belül maguktól elmúlnak, és össze sem hasonlíthatóak a valódi influenza okozta, napokig tartó, magas lázzal és végtagfájdalommal járó állapottal.

A biztonsági profilja ezeknek a készítményeknek rendkívül magas. Évtizedek óta használják őket, és a mellékhatások monitorozása globális szinten zajlik. A súlyos reakciók esélye elenyésző ahhoz a kockázathoz képest, amit egy kezeletlen influenzafertőzés és annak szövődményei jelentenek egy legyengült szervezet számára.

Az influenza elleni védekezés jövője

A tudomány gőzerővel dolgozik az úgynevezett univerzális influenzavakcinán. A cél egy olyan oltóanyag létrehozása, amely a vírus azon részeit támadja, amelyek nem változnak, nem mutálódnak. Ha sikerülne egy ilyen vakcinát kifejleszteni, nem lenne szükség az évenkénti ismétlésre, és a védelem közelíthetne a 100%-hoz.

Az mRNA technológia, amely a COVID-19 járvány alatt bizonyított, új távlatokat nyitott az influenza elleni harcban is. Ez a módszer sokkal gyorsabb gyártást tesz lehetővé, így az oltóanyag összetételét közelebb lehetne hozni a szezon kezdetéhez, csökkentve a vírus mutációjából eredő kockázatokat. Emellett ezek a vakcinák képesek erősebb T-sejtes választ is kiváltani, ami hosszabb távú memóriát eredményezhet.

Amíg azonban ezek a technológiák nem válnak mindennapossá, a jelenlegi szezonális oltás marad a legjobb eszközünk. Nem tökéletes, nem nyújt golyóálló mellényt, de olyan, mint egy biztonsági öv az autóban: nem garantálja, hogy soha nem ér minket baleset, de drasztikusan növeli az esélyeinket a túlélésre és a súlyos sérülések elkerülésére.

A megelőzéshez hozzátartozik a gyakori kézmosás, a vitaminokban gazdag táplálkozás és a zsúfolt helyek kerülése a járvány csúcsidőszakában. Az oltás ezeket az óvintézkedéseket egészíti ki, egy belső védvonalat építve. Szülőként a mi feladatunk mérlegelni az információkat, és szakemberrel konzultálva meghozni a családunk számára legbiztonságosabb döntést.

Az influenza elleni védekezés nem egy egyszeri esemény, hanem egy folyamatos stratégia. Minden egyes szezon új kihívások elé állítja az orvostudományt és az egyént egyaránt. A tudatos készülés, az oltás időzítése (lehetőleg október-november környékén) és az alapvető higiéniai szabályok betartása együttesen adják a lehető legnagyobb biztonságot a téli hónapokra.