Amikor egy szülő először szembesül azzal a három betűvel, hogy SNI, a világ hirtelen megállni látszik egy pillanatra. Az aggodalom, a bizonytalanság és a kérdések sora árasztja el az elmét, miközben mindenki csak a legjobbat szeretné gyermekének. Fontos azonban látni, hogy ez a betűszó nem egy pecsét, amely meghatározza egy gyermek sorsát, hanem egy kapu, amely megnyitja az utat a megfelelő segítség és támogatás felé. A sajátos nevelési igény fogalma mögött egy rendkívül sokszínű és egyedi sorsokkal teli világ húzódik meg, ahol a szakértelem és az odafordulás képes hidat verni a nehézségek és a sikeres élet közé.
Mi rejlik pontosan a sajátos nevelési igény fogalma mögött
A magyar köznevelési rendszerben a sajátos nevelési igény (röviden SNI) egy olyan gyűjtőfogalom, amely azokat a gyermekeket jelöli, akiknek bizonyos testi, érzékszervi, értelmi vagy pszichés állapotuk miatt különleges segítségre van szükségük a tanuláshoz és a fejlődéshez. Ez az állapot nem egyenlő a betegséggel, sokkal inkább egy olyan egyedi fejlődési ívvel, amely eltér az átlagtól. Emiatt ezeknek a gyermekeknek a nevelése és oktatása során speciális módszereket, eszközöket és szakembereket kell alkalmazni.
A jogszabályi meghatározás szerint az SNI státuszt kizárólag egy független szakértői testület, a Pedagógiai Szakszolgálat Szakértői Bizottsága állapíthatja meg. Ez a diagnózis azért lényeges, mert jogalapot teremt a gyermek számára különféle kedvezményekre és fejlesztésekre. Ide tartozik például a gyógypedagógiai segítés, a hosszabb felkészülési idő a vizsgákon vagy éppen a speciális eszközök használata a tanórákon.
Érdemes tudni, hogy az SNI nem egy statikus állapot. Sokan úgy gondolják, hogy ha egy gyermek megkapja ezt a jelölést, az élete végéig elkíséri, de a valóságban a szakértői bizottságok rendszeresen felülvizsgálják a gyermek állapotát. Megfelelő korai fejlesztéssel és támogató környezettel előfordulhat, hogy a gyermek később kikerül ebből a kategóriából, vagy a tünetei olyan mértékben enyhülnek, hogy már nem akadályozzák őt a mindennapi boldogulásban.
„A sajátos nevelési igény nem korlátot jelent, hanem egy útmutatót ahhoz, hogy miként érhetjük el a gyermekben rejlő maximális potenciált a legmegfelelőbb támogatással.”
A diagnózis felé vezető út és a szakértői vizsgálat menete
A legtöbb esetben a szülő az, aki először érzi, hogy valami „más” a gyermekével. Talán később kezd el beszélni, talán nehezebben illeszkedik be a játszótéren, vagy az óvodában jelzik az óvónők, hogy a figyelem elterelhetőbb az átlagosnál. Ez a felismerés gyakran fájdalmas, de ez az első és legfontosabb lépés a segítség felé. Ha felmerül a gyanú, érdemes felkeresni a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatot.
A vizsgálati folyamat komplex és több területet érint. Nem csupán egy rövid beszélgetésről van szó, hanem egy átfogó pszichológiai, gyógypedagógiai és orvosi felmérésről. A szakemberek nézik a gyermek kognitív képességeit, a mozgásfejlődését, a beszédértést és a szociális készségeket is. A cél nem a címkézés, hanem annak feltérképezése, hogy miben erős a gyermek, és hol vannak azok a pontok, ahol extra támogatásra szorul.
Sok szülő tart a vizsgálattól, mert attól félnek, hogy a gyermeküket „betegnek” nyilvánítják. Valójában a szakértői vélemény egyfajta védőhálót jelent. Ebben a dokumentumban rögzítik ugyanis, hogy a gyermeknek heti hány óra egyéni fejlesztés jár, és milyen tantárgyi felmentésekre vagy módosításokra jogosult. Ez a dokumentum kötelezi az oktatási intézményt arra, hogy biztosítsa a szükséges feltételeket, legyen szó akár logopédusról, akár szurdopedagógusról.
Az SNI kategóriái a gyakorlatban
A sajátos nevelési igény nem egy homogén csoport, hanem számos alkategóriára oszlik. Ez a tagozódás segít abban, hogy a gyermek pontosan azt a típusú segítséget kapja meg, amire a legnagyobb szüksége van. A kategóriák meghatározása a köznevelési törvény alapján történik, és lefedi a fejlődés szinte minden területét.
A csoportosítás alapja lehet testi, érzékszervi, értelmi akadályozottság, vagy éppen a beszéd és a pszichés fejlődés zavara. Fontos megérteni, hogy egy gyermek akár több kategóriába is tartozhat, ilyenkor halmozottan fogyatékosnak minősülhet, ami még specifikusabb figyelmet igényel a környezete részéről. A következőkben részletesen áttekintjük ezeket a csoportokat, hogy tisztább képet kapjunk a különbségekről.
| Kategória típusa | Érintett terület | Szükséges szakember |
|---|---|---|
| Mozgásszervi | Vázrendszer, izomzat, mozgáskoordináció | Szomatopedagógus |
| Érzékszervi | Látás, hallás | Tiflopedagógus, szurdopedagógus |
| Értelmi | Kognitív funkciók, tanulási képesség | Gyógypedagógus (oligofrénpedagógia) |
| Pszichés fejlődés | Tanulási zavarok, ADHD, autizmus | Pszichológus, fejlesztőpedagógus |
A mozgásszervi fogyatékosság és a testi akadályozottság
Amikor testi akadályozottságról beszélünk, gyakran csak a kerekesszéket használó gyermekek jutnak eszünkbe, de a kategória ennél sokkal tágabb. Ide tartoznak a veleszületett vagy szerzett végtaghiányok, a központi idegrendszeri sérülésből eredő mozgászavarok, vagy akár az olyan krónikus betegségek is, amelyek tartósan gátolják a gyermeket a helyváltoztatásban. A szomatopedagógiai fejlesztés ilyenkor a mozgásfunkciók javítására és a mindennapi életviteli technikák elsajátítására fókuszál.
Ebben az esetben az iskola vagy óvoda akadálymentesítése alapvető elvárás. Ez nemcsak a rámpákat és a liftet jelenti, hanem a megfelelő magasságú padokat, a speciális íróeszközöket vagy a számítógépes segédeszközöket is. A cél az, hogy a gyermek fizikai korlátai ne váljanak a szellemi fejlődés gátjává. Sok mozgássérült gyermek értelmi képességei teljesen épek, sőt, néha átlag felettiek, így az integrált oktatás számukra kiemelten fontos.
A környezet elfogadása és a társadalmi integráció itt kulcskérdés. A kortársak érzékenyítése segít abban, hogy a mozgásában korlátozott gyermek ne izolálódjon el. A szülőnek pedig hatalmas feladat a folyamatos gyógytorna és a segédeszközök beszerzése mellett a gyermek önbizalmának építése is, hogy a fizikai nehézségek ellenére is teljes értékűnek érezhesse magát.
Az érzékszervi fogyatékosságok: látás és hallás
A látássérülés és a hallássérülés az információszerzés alapvető csatornáit érinti, ezért az SNI ezen kategóriái különleges pedagógiai módszertant igényelnek. A látássérült gyermekeknél (legyen szó gyengénlátásról vagy vakságról) a taktilis és az auditív érzékelés felerősítése a cél. A Braille-írás, a képernyőolvasó szoftverek és a térbeli tájékozódást segítő eszközök mind a tananyag részét képezik.
A hallássérült gyermekek esetében a kommunikációs akadályok leküzdése a legfontosabb. A nagyothallók vagy siketek számára a hallókészülékek és a cochleáris implantátumok technológiai csodákat művelhetnek, de emellett szükség van a jelnyelvre vagy a speciális szájról olvasási technikákra is. A szurdopedagógus segít abban, hogy a gyermek beszédfejlődése ne maradjon el, és képes legyen a verbális interakcióra a környezetével.
Az integrált oktatásban részt vevő érzékszervi fogyatékos gyermekek mellé gyakran jár utazó tanár, aki speciális eszközökkel és módszertani tanácsokkal segíti a befogadó pedagógust. Ez a partnerség elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyermek a lakóhelyéhez közeli iskolában, a barátaival együtt tanulhasson, mégis megkapja a szükséges szakmai támogatást.
Az értelmi akadályozottság és a kognitív funkciók fejlesztése
Az értelmi fogyatékosság kategóriája talán az egyik legérzékenyebb terület, amely az általános szellemi képességek lassabb fejlődésével jár. Itt megkülönböztetünk enyhe és középsúlyos értelmi akadályozottságot. Az enyhe értelmi fogyatékos gyermekek sokszor sikeresen integrálhatók a többségi iskolákba, ha a tananyagot az ő tempójukhoz és képességeikhez igazítják, amit egyszerűsített követelményrendszernek hívunk.
A fejlesztés középpontjában itt az önkiszolgálás, a szociális készségek és az alapkészségek (írás, olvasás, számolás) gyakorlatias elsajátítása áll. A gyógypedagógusok olyan szemléltető eszközöket és játékos módszereket alkalmaznak, amelyek segítenek a gyermeknek megérteni az összefüggéseket. A sikerélmény itt mindennél többet ér, hiszen ezek a gyermekek gyakran érezhetik magukat sikertelennek a teljesítményorientált világban.
Lényeges látni, hogy az értelmi akadályozottsággal élő gyermekek is képesek a folyamatos fejlődésre. Számos példa mutatja, hogy megfelelő támogatással képesek szakmát szerezni, önálló életet élni és hasznos tagjaivá válni a társadalomnak. A kulcs az elfogadás és az a szemléletmód, amely nem a hiányosságokra, hanem a meglévő képességekre épít.
Beszédfogyatékosság és a kommunikációs gátak feloldása
A beszédfogyatékos kategóriába azok a gyermekek tartoznak, akiknél a beszéd és a nyelvhasználat zavara olyan mértékű, hogy az akadályozza a társas kapcsolatokat és a tanulási folyamatot. Ez nem csupán egy-két betű helytelen kiejtését jelenti, hanem olyan összetett problémákat, mint a súlyos dadogás, a hadarás, a diszfázia (nyelvi fejlődési zavar) vagy az afázia.
A logopédiai megsegítés itt alapvető. A terápia nemcsak a hangképzésre irányul, hanem a szókincs bővítésére, a mondatszerkesztésre és a beszédértés javítására is. Ha egy gyermek nem tudja kifejezni magát, az gyakran magatartási zavarokhoz vezethet, hiszen a benne lévő feszültség és frusztráció máshol tör utat magának. Ezért a beszédfogyatékosság kezelése egyben a lelki egészség védelme is.
Az SNI ezen típusa gyakran jár együtt tanulási nehézségekkel, például diszlexiával, hiszen aki nehezebben dolgozza fel a hangokat és a szavakat, annak az olvasás elsajátítása is nagyobb kihívást jelent. A korai felismerés és a célzott fejlesztés azonban látványos javulást hozhat, lehetővé téve, hogy a gyermek akadálytalanul kommunikálhasson és tanulhasson.
„A kommunikáció nem csupán szavak sorozata, hanem a kapcsolódás hídja. Ha ezt a hidat megerősítjük, a gyermek előtt kinyílik a világ.”
Autizmus spektrumzavar: egy különleges belső világ
Az autizmus nem egy betegség, hanem egy idegrendszeri fejlődési állapot, amely alapjaiban határozza meg, hogyan érzékeli a gyermek a külvilágot és hogyan lép interakcióba másokkal. A „spektrum” szó itt rendkívül fontos, hiszen nincs két egyforma autista gyermek. Van, aki zseniális matematikai képességekkel rendelkezik, de nehezen néz a másik szemébe, és van, aki nem beszél, de képek segítségével csodálatosan kommunikál.
Az autizmussal élő gyermekek számára a világ gyakran kaotikus és kiszámíthatatlan hely. Számukra a napirend, a vizuális támpontok és a strukturált környezet jelentik a biztonságot. Az iskolában vagy óvodában az autizmus-specifikus módszertan segít nekik eligazodni az elvárások között. Ez magában foglalhatja a csendesebb környezetet, a szó szerinti kommunikációt (mivel a metaforákat és az iróniát nehezen értik) és a szociális történetek használatát.
Az SNI kategóriák közül talán ez az, amely a legtöbb türelmet és megértést igényli a környezettől. Egy autista gyermek viselkedése néha furcsának vagy dacosnak tűnhet, de mögötte szinte mindig a szenzoros túlterheltség vagy a kommunikációs nehézség áll. Ha megtanulunk az ő szemükkel nézni a világra, és biztosítjuk számukra a szükséges kereteket, elképesztő tehetségeket és mély érzésű embereket ismerhetünk meg bennük.
Pszichés fejlődési zavarok: ADHD, diszlexia és társaik
A leggyakoribb SNI kategória a pszichés fejlődési zavarokkal küzdők csoportja. Ide tartoznak a súlyos tanulási zavarok, mint a diszlexia (olvasás), diszgráfia (írás) és diszkalkulia (számolás), valamint a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD). Ezek a gyermekek gyakran átlagos vagy átlag feletti intelligenciával bírnak, mégis komoly akadályokba ütköznek a hagyományos oktatási keretek között.
A tanulási zavarok esetében nem lustaságról vagy fegyelmezetlenségről van szó, hanem az agy eltérő információfeldolgozásáról. Egy diszlexiás gyermek számára a betűk táncolhatnak a papíron, míg egy diszkalkuliás számára a számok logikája maradhat rejtve. A segítség itt a méltányosság elvére épül: a gyermek mentesülhet az osztályozás alól bizonyos tantárgyakból, vagy több időt kaphat a feladatok megoldására.
Az ADHD esetében a fő kihívást az önszabályozás és a figyelem fókuszálása jelenti. Ezek a gyermekek „izegnek-mozognak”, könnyen elterelődik a figyelmük, és néha impulzívan cselekszenek. A fejlesztés során nem a fegyelmezés, hanem a figyelemtréning, a mozgásterápia és a megfelelő tanulási technikák elsajátítása a cél. A pedagógus részéről itt nagyfokú rugalmasságra és pozitív megerősítésre van szükség.
A különbség az SNI és a BTMN között
Gyakori a keveredés a BTMN (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség) és az SNI fogalma között. Bár mindkettő speciális figyelmet igényel, a különbség alapvető. A BTMN egy enyhébb kategória, amely általában átmeneti jellegű, és nem szervi vagy idegrendszeri eredetű problémákra vezethető vissza. Ilyen lehet például egy családi tragédia okozta magatartási zavar vagy egy hosszabb betegség miatti lemaradás.
Míg a BTMN-t a Nevelési Tanácsadó állapítja meg, addig az SNI-t a Szakértői Bizottság. Az SNI státusz erősebb jogi védelmet és több fejlesztési órát biztosít, valamint a finanszírozása is másként alakul az intézményeknél. Lényeges látni, hogy a BTMN-es gyermeknél a cél a gyors felzárkóztatás, míg az SNI-nél egy hosszabb távú, speciális megsegítésről van szó.
A szülők számára ez a megkülönböztetés azért fontos, mert a diagnózis meghatározza, hogy milyen típusú iskolát válasszanak, és milyen fejlesztő szakembereket keressenek fel. Mindkét esetben igaz azonban, hogy minél előbb érkezik a segítség, annál sikeresebb lesz a gyermek integrációja és fejlődése.
Integráció vagy szegregáció: hol tanuljon a gyermek
Az egyik legnehezebb döntés a szülő számára, hogy többségi iskolába (integráció) vagy speciális, gyógypedagógiai intézménybe (szegregáció) írassa-e gyermekét. Az integráció mellett szól, hogy a gyermek a társadalmi környezetben maradhat, egészséges társak között szocializálódik, ami serkentőleg hathat a fejlődésére. Ehhez azonban az iskolának felkészültnek kell lennie fogadására.
Vannak azonban olyan esetek, amikor a speciális iskola a jobb választás. Itt a csoportlétszámok kisebbek, a pedagógusok mindegyike gyógypedagógiai végzettséggel rendelkezik, és a tárgyi feltételek is adottak a speciális fejlesztéshez. Egy súlyosabb értelmi akadályozottsággal vagy halmozott fogyatékossággal élő gyermek számára a többségi iskola néha túl nagy nyomást és kudarcélményt jelenthet.
A döntés során mindig a gyermek érdekét kell szem előtt tartani. A szakértői vélemény javaslatot tesz az intézmény típusára, de a szülővel való konzultáció elengedhetetlen. A cél az inklúzió, vagyis az a szemlélet, ahol az iskola nemcsak befogadja a gyermeket, hanem aktívan alakítja a saját működését is, hogy minden diák a saját képességei szerint fejlődhessen.
A fejlesztések világa: TSMT, Ayres és társaik
Az SNI-s gyermekek fejlődésének motorja a rendszeres és célzott terápia. A mozgásfejlődés és az idegrendszer érése szorosan összefügg, ezért gyakran alkalmazzák a szenzomotoros tornákat. Ilyen például a TSMT (Tervezett Szenzomotoros Tréning), amely meghatározott gyakorlatsorokkal segíti az idegrendszer huzalozását, vagy az Ayres-terápia, amely játékos formában, hintákkal és egyensúlyozó eszközökkel fejleszti az érzékelést.
A kognitív területeken a fejlesztőpedagógia és a gyógypedagógia dominál. Itt a figyelem, az emlékezet és a logikai gondolkodás fejlesztése zajlik. Nagyon népszerűek a különféle állatasszisztált terápiák is, például a lovasterápia vagy a kutyás foglalkozások, amelyek nemcsak fizikailag fejlesztenek, hanem a gyermek lelki egyensúlyát és motivációját is növelik.
A művészetterápia és a zeneterápia is remek kiegészítő eszköz lehet, különösen azoknál a gyermekeknél, akik nehezebben fejezik ki magukat szavakkal. Fontos látni, hogy a fejlesztés nem „gyógyítás”, hanem a meglévő képességek csiszolása és a hiányzó készségek pótlása. A rendszeresség és a szülői háttér támogatása nélkül azonban a legjobb terápia sem lehet teljes mértékben hatékony.
A szülői szerep kihívásai és az érzelmi feldolgozás
Amikor kiderül a diagnózis, a szülő gyakran a gyász folyamatához hasonló szakaszokon megy keresztül. Ott van a tagadás („biztosan tévedtek a szakemberek”), a harag („miért pont mi?”), majd végül az elfogadás. Ez egy nehéz lelki út, amelyben a szülőnek is segítségre lehet szüksége. Nem szabad elfelejteni, hogy a szülő is ember, akinek joga van a fáradtsághoz és a kétségbeeséshez.
A mindennapok megszervezése egy SNI-s gyermek mellett extra logisztikát igényel. A fejlesztésekre járás, az iskolai ügyintézés és a folyamatos otthoni gyakorlás felemésztheti az energiákat. Ezért lényeges a sorstársi közösségek keresése, ahol a szülők megoszthatják tapasztalataikat és egymást támogathatják. Gyakran egy másik anyuka tanácsa többet ér bármilyen szakkönyvnél.
A legfontosabb feladat azonban az, hogy a szülő ne csak a „fejlesztendő alanyt” lássa a gyermekben, hanem a gyermeket magát. Kell, hogy maradjon idő a közös játékra, a nevetésre és a feltétel nélküli szeretetre, ami nem a teljesítményről szól. A gyermek önképének alapköve az, hogy olyannak fogadják el otthon, amilyen, az összes nehézségével együtt.
Pénzügyi és jogi támogatások az SNI-s családoknak
Az állam különféle juttatásokkal igyekszik segíteni azokat a családokat, ahol sajátos nevelési igényű gyermeket nevelnek. Az egyik legismertebb az emelt összegű családi pótlék, amelyre a szakértői vélemény alapján jogosulttá válik a család. Emellett az édesanya vagy az édesapa jogosult lehet a gyermek 10 éves koráig GYES-re, ami jelentős segítség, ha a gyermek állapota miatt az egyik szülő nem tud teljes munkaidőben dolgozni.
Léteznek egyéb kedvezmények is, mint például a közgyógyellátási igazolvány, amely segít a gyógyszerek és segédeszközök finanszírozásában, vagy az utazási kedvezmény, amely a fejlesztésekre való eljutást teszi olcsóbbá. Bizonyos esetekben az ápolási díj is igényelhető, ha a gyermek állandó felügyeletre és gondozásra szorul.
Jogi szempontból fontos ismerni a gyermek jogait az oktatási rendszerben. Az iskola nem tagadhatja meg a felvételt az SNI miatt, ha az alapító okiratában szerepel az adott típusú gyermek fogadása. A szülőnek joga van betekinteni minden dokumentumba, részt venni a vizsgálatokon, és ha nem ért egyet a diagnózissal, jogorvoslattal élhet. A tájékozottság ebben az esetben valódi hatalom, amely a gyermek érdekeit szolgálja.
A jövő kilátásai és a felnőtté válás kapujában
Sok szülőben él a félelem: „mi lesz vele, ha én már nem leszek?”. Ez egy húsbavágó kérdés, de az SNI-s gyermekek jövője ma már sokkal biztatóbb, mint évtizedekkel ezelőtt. A támogatott lakhatás, a védett munkahelyek és az inkluzív felsőoktatás mind-mind abba az irányba mutatnak, hogy ezek a fiatalok is megtalálhatják a helyüket a társadalomban.
Sok SNI kategóriába tartozó fiatal képes diplomát szerezni, családot alapítani és teljes életet élni. A kulcs az önállóságra való nevelés már kisgyermekkortól kezdve. Nem mindent megcsinálni helyettük, hanem megtanítani őket arra, hogyan boldoguljanak a saját eszközeikkel. A technológiai fejlődés, mint a beszédfelismerő szoftverek vagy az okosotthon-megoldások, szintén hatalmas segítséget jelentenek az önállósodásban.
Az SNI tehát nem egy lezárt út, hanem egy másfajta utazás. Lehet, hogy lassabb, lehet, hogy több akadály van rajta, de a cél ugyanaz: egy boldog, kiteljesedett élet. Ha közösségként, pedagógusként és szülőként összefogunk, akkor ezek a gyermekek nemcsak túlélik a mindennapokat, hanem valódi értéket adnak a világnak a sajátos látásmódjukkal és kitartásukkal.
Gyakori kérdések az SNI jelentésével és kategóriáival kapcsolatban
Mi a teendő, ha az óvoda javasolja a szakértői vizsgálatot? 📋
Ne essünk pánikba, és ne tekintsük ezt támadásnak. Az óvónők tapasztalt szakemberek, akik látják a gyermeket közösségben is. Érdemes nyitottnak lenni a javaslatra, mert a korai diagnózis és a megkezdett fejlesztés a gyermek későbbi iskolai sikereinek záloga.
Kötelező-e minden SNI-s gyermeknek gyógypedagógiai iskolába járnia? 🏫
Egyáltalán nem. A törvényi szabályozás az integrációt részesíti előnyben. Ha a gyermek állapota megengedi, és az iskola biztosítani tudja a szükséges feltételeket, a gyermek a többségi intézményben, ép társai között tanulhat.
Milyen gyakran kell felülvizsgálni az SNI státuszt? ⏳
A szakértői bizottság a véleményében rögzíti a felülvizsgálat idejét, ami általában 1-3 évente történik meg. Ez lehetőséget ad arra, hogy a gyermek fejlődését nyomon kövessék, és ha szükséges, módosítsanak a kapott kedvezményeken vagy fejlesztési irányokon.
Jár-e automatikusan felmentés az osztályozás alól? 📝
Nem automatikus. A szakértői bizottság egyénre szabottan határozza meg, hogy a gyermeknek szüksége van-e tantárgyi mentességre, vagy elegendő a számonkérés módjának megváltoztatása (például írásbeli helyett szóbeli felelet).
Magánúton is elvégeztethető a vizsgálat? 🩺
Bár léteznek magánúton elérhető diagnosztikai központok, a hivatalos SNI státuszt és az azzal járó kedvezményeket kizárólag az állami Pedagógiai Szakszolgálat Szakértői Bizottságának véleménye alapozhatja meg.
Hogyan mondjam el a gyermekemnek, hogy SNI-s? 🗣️
Fontos, hogy ne használjuk a diagnózist negatív jelzőként. Magyarázzuk el neki a saját szintjén, hogy mindenki másban erős, és neki csak egy kis extra segítségre van szüksége ahhoz, hogy úgy tudjon tanulni, ahogy a többiek.
Kihez fordulhatok, ha nem kapja meg a gyermekem az előírt fejlesztő órákat? ✊
Első körben az intézmény vezetőjével kell egyeztetni. Ha ez nem vezet eredményre, a fenntartóhoz (például Tankerületi Központ) vagy az oktatási jogok biztosához lehet fordulni, hiszen a fejlesztés biztosítása törvényi kötelezettség.
Leave a Comment