Amikor a kisgyermek tizedik, huszadik vagy akár századik alkalommal kéri ugyanazt a történetet a kismackóról, aki elvesztette a piros sapkáját, szülőként gyakran érezhetünk enyhe kimerültséget vagy unalmat. Ez a látszólag monoton folyamat azonban az egyik leghatékonyabb és legtermészetesebb tanulási mechanizmus, amelyen egy fejlődő elme keresztülmehet az élete első éveiben. A gyermekek számára az ismétlés nem unalom, hanem a biztonság, a magabiztosság és a világ megértésének az alapköve, amely mélyen gyökerezik az agyi fejlődés biológiai folyamataiban.
A biztonságérzet és a kiszámíthatóság pszichológiája
A kisgyermekek számára a világ egy hatalmas, olykor kaotikus és kiszámíthatatlan hely, ahol percenként érhetik őket új ingerek és váratlan események. Ebben a környezetben az ismerős mese jelenti a biztos pontot, egyfajta érzelmi horgonyt, amely segít nekik uralni a környezetüket. Amikor a gyermek pontosan tudja, mi következik a következő oldalon, mi történik a farkassal, vagy hová bújt el a kiscica, az a kompetencia és a biztonság érzésével tölti el.
Ez a fajta predikciós képesség – vagyis az a tudat, hogy képes megjósolni a jövőbeli eseményeket – rendkívüli módon csökkenti a gyermekkori szorongást. Az ismétlődő rituálék, mint amilyen az esti mese is, keretet adnak a napnak, és segítenek az átmenetben az ébrenlét izgalmai és az alvás nyugalma között. Az ismerős szavak és fordulatok hallatán a gyermek idegrendszere megnyugszik, a pulzusa lassul, és képessé válik az ellazulásra.
A mese nemcsak egy történet, hanem egy közös buborék, ahol a gyermek és a szülő közötti bizalom az ismerős szavak ritmusára épül tovább.
Érdemes megfigyelni, hogy a gyermekek gyakran akkor ragaszkodnak leginkább egy bizonyos meséhez, amikor az életükben valamilyen változás áll be. Egy kistestvér érkezése, az óvodakezdés vagy akár egy költözés idején az ismétlődő mesehallgatás az állandóságot képviseli. Ilyenkor a történet fix pontjai ellensúlyozzák a külvilág bizonytalanságait, lehetőséget adva a belső egyensúly visszaállítására.
Az agyfejlődés és a neurális kapcsolatok megerősítése
A neurobiológia szempontjából az ismétlés a tanulás motorja, hiszen az agyban a szinapszisok – az idegsejtek közötti kapcsolatok – annál erősebbé válnak, minél többször fut át rajtuk ugyanaz az inger. Amikor egy történetet újra és újra hall a gyermek, az agya mélyebb feldolgozási szintekre lép. Első hallásra talán csak a cselekmény fő vonalát érti meg, de a sokadik alkalommal már felfigyel a részletekre, az összefüggésekre és a finomabb nyelvi árnyalatokra.
A myelinizáció folyamata, amely során az idegrostok körül egy szigetelőréteg alakul ki az ingerületátvitel gyorsítása érdekében, szintén profitál az ismétlésből. Minél többször aktiválódik egy adott neurális hálózat a mese hallgatása közben, annál hatékonyabbá válik az információfeldolgozás. Ez nemcsak a konkrét történet megjegyzését segíti, hanem fejleszti az általános kognitív képességeket, a memóriát és a figyelmet is.
| Fázis | A gyermek fókuszpontja | Kognitív előny |
|---|---|---|
| 1-5. hallgatás | A cselekmény fő vonala, karakterek azonosítása | Új információk befogadása |
| 6-15. hallgatás | Részletek, színek, környezet leírása | Megfigyelőképesség finomodása |
| 15. feletti hallgatás | Nyelvi fordulatok, ok-okozati összefüggések | Nyelvi fejlődés, logikai gondolkodás |
A gyermekek agya az ismétlés során egyfajta „mintázatkereső” üzemmódban működik. Minden egyes alkalommal, amikor beigazolódik a várakozásuk – például tudják, hogy a kismalac felépíti a házát –, dopamin szabadul fel az agyukban. Ez az örömérzet motiválja őket arra, hogy újra és újra kérjék a mesét, miközben észrevétlenül fejlődik a logikai készségük és az események közötti kauzalitás felismerése.
A szókincs és a nyelvi készségek robbanásszerű fejlődése
A nyelv elsajátítása nem csupán szavak bemagolását jelenti, hanem a nyelv szerkezetének, ritmusának és árnyalatainak az érzékelését. Az ismétlődő mesehallgatás során a gyermekek olyan szavakkal és kifejezésekkel találkoznak, amelyeket a hétköznapi beszéd során ritkábban használunk. Egy-egy választékos jelző vagy egy különleges ige beépülése a gyermek szókincsébe sokkal biztosabb, ha azt többször, ugyanabban a szövegkörnyezetben hallja.
A szövegkörnyezet meghatározó szerepet játszik a jelentésadásban. A gyermek nem definíciókból tanul, hanem abból, ahogyan a szót a történetben alkalmazzák. Az ismétlés lehetővé teszi, hogy a passzív szókincs aktívvá váljon. Először csak felismeri a szót, később megérti a jelentését, végül pedig ő maga is elkezdi használni a saját mondataiban. Ez a folyamat biztosítja a folyékony beszéd és a későbbi választékos önkifejezés alapjait.
A fonológiai tudatosság, vagyis a hangok és a ritmus érzékelése szintén az ismétlés révén fejlődik. A rímek, az alliterációk és az ismétlődő szófordulatok (például: „szaladt, szaladt, amíg csak a lába bírta”) segítik a gyermeket abban, hogy felismerje a nyelv zeneiségét. Ez a készség a későbbiekben az olvasástanulás során válik nélkülözhetetlenné, hiszen a jó ritmusérzékkel rendelkező gyerekek könnyebben kapcsolják össze a betűket a hangokkal.
Az ismétlődő történetek segítenek a mondatszerkesztési szabályok elsajátításában is. A gyermek anélkül tanulja meg a nyelvtani struktúrákat, hogy bárki elmagyarázná neki az alany és állítmány viszonyát. A mese fix szövege mintául szolgál, amelyet a gyermek belsővé tesz, és később sablonként használ a saját gondolatainak megfogalmazásakor. Ez a „nyelvi mintavétel” az egyik leggyorsabb út a nyelvi kompetencia felé.
Az érzelmi intelligencia és az empátia elmélyítése
A mesék világa tele van érzelmi konfliktusokkal: félelemmel, örömmel, féltékenységgel, bátorsággal és csalódással. Amikor egy kisgyermek ugyanazt a történetet hallgatja, lehetőséget kap arra, hogy biztonságos keretek között, újra és újra átélje ezeket az érzelmeket. Az első alkalommal a farkas megjelenése ijesztő lehet, de a tizedik alkalommal a gyermek már tudja, hogy a mese végén minden rendbe jön, így képessé válik az érzelmek szabályozására.
A karakterekkel való azonosulás mélyíti az empátiát. A gyermek elkezdi érteni, miért szomorú a kismackó, vagy miért dühös a sárkány. Mivel ismeri a történet végét, az ismétlés során nem a feszültség köti le minden figyelmét, hanem el tud kezdeni figyelni a szereplők motivációira és belső világára. Ez a fajta perspektívaváltás alapvető az érzelmi intelligencia fejlődésében, segítve a gyermeket abban, hogy a való életben is felismerje mások érzéseit.
A mesékben rejlő erkölcsi tanulságok és társadalmi normák is az ismétlés által rögzülnek. A „jó és rossz” harca, az igazságosság és a segítőkészség értékei nem egyszeri elmondás után válnak belső meggyőződéssé. A történet többszöri átélése során a gyermek morális iránytűje folyamatosan finomodik, miközben a mese tanulsága beépül a világképébe.
A közös meseolvasás rituáléja önmagában is érzelmi feltöltődés. A szülő közelsége, a hangszínének megnyugtató ereje és az osztatlan figyelem olyan biztonságos közeget teremt, ahol a gyermek bátran kérdezhet és megfogalmazhatja a saját érzéseit is. Az ismétlődő mese egyfajta közös nyelvvé válik szülő és gyermek között, amelyre a későbbiekben is építhetnek a kommunikáció során.
Az ismétlés révén a félelmetesből ismerős, az ismerősből pedig elsajátított élmény válik, ami az önbizalom növekedésének legfőbb forrása.
A koncentráció és a figyelem időtartamának növekedése
A mai digitális világban, ahol az ingerek gyorsan váltják egymást, a hosszú távú figyelem fenntartása egyre nehezebb feladattá válik a gyermekek számára. Az ismétlődő mesehallgatás ezzel szemben a mély figyelem gyakorlására ösztönöz. Mivel a gyermek ismeri a vázlatot, képes arra, hogy hosszabb ideig egyetlen dologra fókuszáljon, és ne kalandozzon el a figyelme minden apró zajra.
A figyelem tartóssága (attention span) fokozatosan épül fel. Amikor egy történet leköti a gyermeket, az agya megtanulja kiszűrni a zavaró tényezőket. Az ismétlés során a gyermek egyre több részletet fedez fel a képeken is, észleli a háttérben megbújó apróságokat, amiket korábban észre sem vett. Ez a fajta vizuális és auditív fókusz elengedhetetlen a későbbi iskolai tanulmányokhoz.
Az ismétlődő mesélés segít a munkamemória fejlesztésében is. A gyermeknek észben kell tartania a történet elejét, hogy értelmezni tudja a közepét és a végét. Bár már ismeri a kimenetelt, a folyamat során folyamatosan frissíti az információkat, és összeköti a múltbeli emlékeit a jelenben hallott szavakkal. Ez a kognitív torna rugalmassá és terhelhetővé teszi az elmét.
A belső képalkotás és a fantázia szabadsága
Ellentétben a rajzfilmekkel, ahol a képi világ kész és megváltoztathatatlan, a mesehallgatás során a gyermeknek saját magának kell megalkotnia a belső képeket. Az ismétlés itt is különleges szerepet játszik: minden egyes alkalommal, amikor hallja a történetet, a belső mozija egyre részletgazdagabbá válik. Az első alkalommal a kastély csak egy nagy épület, a huszadik alkalommal már látja az ablakokon a függönyt és a torony csúcsán a zászlót.
Ez az aktív képalkotási folyamat a kreativitás és a fantázia motorja. Mivel nem kap készen minden vizuális információt, az agya kénytelen dolgozni. Az ismétlés során a gyermek biztonságban érzi magát ahhoz, hogy kiegészítse a történetet saját ötleteivel. Gyakran látni, hogy a gyerekek játék közben „továbbírják” a kedvenc meséjüket, új kalandokba helyezik a főhőst, ami a divergens gondolkodás fejlődésének egyértelmű jele.
A belső képalkotás képessége szorosan összefügg az absztrakt gondolkodással. Amikor a gyermek képes fejben megjeleníteni valamit, ami nincs jelen fizikailag, megteszi az első lépéseket a szimbolikus megértés felé. Ez a készség később a matematika, a fizika és az irodalom megértésében is kulcsszerepet játszik, hiszen az elvont fogalmak kezeléséhez stabil belső vizualizációs bázisra van szükség.
Miért ne váltsuk le a könyvet képernyőre?
Sok szülőben felmerül a kérdés, hogy ha a gyermek ugyanazt akarja látni/hallani, akkor nem mindegy-e, hogy egy mesekönyvet olvasunk el neki, vagy elindítunk egy videót. A válasz határozottan: nem mindegy. A személyes interakció és a hang élő lüktetése olyan elemek, amelyeket a technológia nem tud pótolni. Olvasás közben a szülő lassíthat, megállhat, ha a gyermek elgondolkodik, vagy válaszolhat a közbevetett kérdésekre.
A képernyőn zajló ismétlés gyakran passzivitásba kényszeríti a gyermeket. A gyors vágások és a villódzó fények túlingerelhetik az idegrendszert, miközben a belső képalkotás folyamata teljesen leáll. Ezzel szemben a könyvből való mesélésnél a gyermek diktálja a tempót. Ő az, aki rákérdez egy ismeretlen szóra, vagy megkéri a szülőt, hogy olvassa el még egyszer azt a bizonyos vicces mondatot.
A közös olvasás során fellépő érzelmi hangolódás (attunement) elmarad a videók nézésekor. A szülő hanghordozása, a hangsúlyok eltolása és a mimika mind-mind plusz információt hordoznak a gyermek számára az érzelmekről és a társas érintkezésről. Ez a „élő szöveg” sokkal gazdagabb fejlesztő hatással bír, mint bármilyen digitális tartalom, még ha ugyanarról a történetről is van szó.
A könyv lapozása, a papír érintése és az illusztrációk közös nézegetése finommotoros és szenzoros élményt is nyújt. A gyermek megtanulja a könyvvel való bánásmódot, a balról jobbra való haladás irányát, ami az írás-olvasás előkészítésének fontos része. Ezek az apró, de jelentős momentumok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a mesehallgatás komplex fejlesztő folyamattá váljon.
A szülői türelem, mint a fejlődés záloga
Természetes, ha egy szülő néha belefárad abba, hogy ugyanazt a szöveget mondja fel. Fontos azonban tudatosítani, hogy ez az áldozat befektetés a gyermek jövőjébe. Ha megértjük az ismétlés mögött rejlő fejlődési folyamatokat, talán könnyebb lesz türelemmel kezelni a huszadik kérést is. A gyermek számára ez nem unalom, hanem egy sikeres tanulási élmény megismétlése.
Lehetőségünk van arra is, hogy az ismétlést egy kicsit színesítsük, anélkül, hogy megváltoztatnánk a történetet. Kipróbálhatunk különböző hangszíneket a szereplőknek, vagy néha szándékosan „elronthatunk” egy szót, hogy a gyermek kijavíthasson minket. Ez utóbbi különösen fejleszti az önbizalmát, hiszen ő válik a „tudóvá”, aki segít a felnőttnek eligazodni a történetben.
Érdemes figyelni a gyermek reakcióit: mikor nevet, mikor komolyodik el, hol teszi fel ugyanazt a kérdést. Ezek a pontok jelzik, hogy éppen melyik érzelmi vagy értelmi területen dolgozik a legtöbbet. Ha türelmesen válaszolunk, megerősítjük benne azt a tudatot, hogy a kíváncsisága és az értelmi fejlődése fontos számunkra, ami a későbbi tanulási kedvét is megalapozza.
Az ismétlés időszaka véges. Ahogy a gyermek agya teljesen feldolgozta az adott történetet, és minden lehetséges tanulságot, nyelvi elemet és érzelmi biztonságot kiszívott belőle, magától fog továbblépni egy új mese felé. Addig is élvezzük ki ezt a különleges időszakot, hiszen ez a közös élmény örökre beépül a gyermek lelki világába.
A mesélés rituáléja és a napi rutin kapcsolata
Az ismétlődő mesehallgatás ereje nemcsak a tartalomban, hanem a keretrendszerben is rejlik. A napi rutin részévé váló mese egyfajta szent és sérthetetlen időszak a gyermek életében. Ez az a pillanat, amikor a külvilág zaja elcsendesedik, és megszűnik minden más sürgető feladat. A kisgyermek számára ez a konzisztencia azt üzeneti: biztonságban vagy, és figyelek rád.
A rutinszerűség segít a gyerekeknek az időérzék kialakulásában is. Mivel még nem ismerik az órát, az események egymásutánisága jelenti számukra az idő múlását. „Mese után alvás” – ez a logikai láncolat segít nekik felkészülni a következő fázisra, csökkentve az ellenállást az olyan tevékenységekkel szemben, mint a lámpaoltás vagy a lefekvés. Az ismerős történet hallgatása közben a szervezetük már elkezdi termelni a melatonint, felkészülve a pihenésre.
A rituálé részeként a gyermek gyakran ugyanazt a testhelyzetet veszi fel, ugyanazt a takarót kéri, vagy ugyanazt a plüsst szorongatja. Ezek az érzékszervi ingerek összekapcsolódnak a mese szövegével, egy komplex megnyugvási hálózatot alkotva az agyban. Az ismétlés tehát nemcsak kognitív, hanem fizikai szinten is hat, segítve az önszabályozást és az érzelmi stabilitást.
A szociális készségek és a történetmesélés
Bár a mesehallgatás alapvetően egy befogadó folyamatnak tűnik, valójában a szociális interakciók egyik legfontosabb terepe. Amikor a gyermek már kívülről tudja a mesét, elkezdődik az interaktív fázis. Kiegészíti a mondatokat, befejezi a rímeket, vagy éppen ő kezdi el mesélni a képek alapján a történetet a szülőnek. Ez a szerepcsere elképesztő módon fejleszti a kommunikációs készségeket és a kezdeményezőképességet.
Az ismétlés során a gyermek megtanulja a társalgás szabályait is: a figyelmet, a sorrakerülést és a válaszadást. A közös nevetések egy-egy vicces fordulatnál, vagy a közös izgalom a tetőpontnál erősítik a társas kötődést. Ezek a korai tapasztalatok alapozzák meg azt, hogyan fog a gyermek később másokkal kapcsolódni, hogyan fogja megosztani a saját élményeit és hogyan fogja meghallgatni másokét.
A történetekben megjelenő társadalmi szituációk – például a bocsánatkérés, a megosztás vagy az együttműködés – az ismétlés révén válnak természetes viselkedési mintákká. A gyermek látja a karakterek közötti interakciókat, és mivel sokszor hallja őket, elkezdi beépíteni ezeket a sémákat a saját játékaiba is. Így válik a mese a szocializáció egyik legfontosabb eszközévé, ahol a gyermek kockázatmentesen kísérletezhet a különböző társas viselkedésekkel.
Milyen könyveket válasszunk az ismétléshez?
Bár bármilyen jó minőségű gyerekkönyv alkalmas lehet, vannak bizonyos típusok, amelyek kifejezetten hívogatnak az ismétlésre. A ritmikus, rímes szövegek, a halmozó mesék (ahol a szereplők egymás után kapcsolódnak be a cselekménybe, például a Kesztyű vagy a Répa című mesék) különösen népszerűek. Ezek a struktúrák segítik a memóriát és örömet okoznak a kiszámíthatóságukkal.
Az illusztrációk minősége is meghatározó. Mivel a gyermek rengeteg időt fog tölteni ugyanazoknak a képeknek a nézegetésével, fontos, hogy a rajzok esztétikusak, részletgazdagok és a történetet hűen tükrözők legyenek. Az apró, elrejtett részletek a képeken fenntartják a kíváncsiságot még a huszadik olvasásnál is, hiszen mindig lehet valami újat felfedezni rajtuk.
Érdemes figyelni a gyermek egyéni érdeklődésére is. Ha rajong az állatokért, a járművekért vagy a tündérekért, válasszunk olyan könyveket, amelyek ezeket a témákat dolgozzák fel. A belső motiváció és az ismétlés iránti vágy sokkal erősebb lesz, ha a történet a gyermek saját kis világához kapcsolódik. Ugyanakkor ne féljünk a klasszikus népmeséktől sem, hiszen azok az évszázadok alatt csiszolódott szimbólumrendszerükkel és ismétlődő fordulataikkal pontosan a gyermeki lélek igényeire lettek szabva.
A könyv fizikai tartóssága sem elhanyagolható szempont. A kedvenc mesék nagy igénybevételnek vannak kitéve: lapozzák, hurcolják, néha még meg is rágják őket. A vastagabb lapok, a lekerekített sarkok és a minőségi kötés biztosítják, hogy a könyv valóban végigkísérhesse a gyermeket az adott fejlődési szakaszon, és ne essen szét az ismételt használat során.
A nyelvi humor és a szójátékok felfedezése
Ahogy a gyermek szókincse bővül, az ismétlődő mesehallgatás során elkezdi felfedezni a nyelv játékosságát. A humor gyakran a várakozások és a valóság közötti feszültségből fakad. Ha egy szereplő valami képtelenséget mond, vagy ha egy rím viccesen végződik, a gyermek az ismétlés során egyre jobban értékeli ezeket a nyelvi finomságokat. Ez a metanyelvi tudatosság kezdete, amikor a gyermek már nemcsak használja a nyelvet, hanem el tud gondolkodni rajta.
A szójátékok, a hangutánzó szavak és a különleges ritmusú mondatok ismétlése fejleszti az artikulációt és a beszédkedvet. A gyerekek imádják a „furcsa” hangzású szavakat, és gyakran kérik, hogy mondjuk ki őket újra. Ez a fajta játékos gyakorlás segít a beszédhibák megelőzésében és a magabiztosabb hangképzésben, miközben a közös nevetés oldja a tanulással járó esetleges feszültséget.
A humor megértése kognitív teljesítmény is. A gyermeknek értenie kell a kontextust, hogy tudja, miért vicces az adott jelenet. Az ismétlés adja meg neki azt a magabiztosságot, hogy „vegye a lapot”, és együtt nevessen a felnőttel. Ez az élmény erősíti a szülő-gyermek kapcsolat intimitását és a közös kulturális kódok kialakulását a családon belül.
A hosszú távú hatások az olvasóvá nevelésben
Az ismétlődő mesehallgatás során szerzett pozitív élmények alapozzák meg a későbbi olvasásszeretetet. Ha a gyermek azt tapasztalja, hogy a könyvek örömforrást, biztonságot és izgalmas felfedezéseket kínálnak, sokkal motiváltabb lesz arra, hogy ő maga is megtanuljon olvasni. A könyv nem egy kötelező feladatként, hanem egy régi jó barátként jelenik meg az életében.
Azok a gyerekek, akiknek sokat és ismétlődően meséltek kiskorukban, az iskolában általában könnyebben birkóznak meg a szövegértési feladatokkal. Már rendelkeznek azzal a képességgel, hogy kövessék az eseményszálakat, felismerjék az összefüggéseket és következtetéseket vonjanak le a hallottakból. A szókincsük gazdagabb, a kifejezőkészségük pedig árnyaltabb, ami az írásbeli feladatokban is megmutatkozik.
Végül ne felejtsük el, hogy az ismétlődő mesék az élethosszig tartó tanulás alapjait is lerakják. Megtanítják a gyermeknek, hogy az elmélyülés, a dolgok többszöri megvizsgálása és a türelem újabb és újabb rétegeket tár fel a világban. Ez a fajta intellektuális kíváncsiság és kitartás az egyik legértékesebb útravaló, amit szülőként adhatunk.
Amikor tehát legközelebb a kezünkbe vesszük azt a rongyosra olvasott mesekönyvet, gondoljunk arra, hogy minden egyes elolvasott mondattal egy újabb téglát teszünk a gyermekünk fejlődésének stabil építményébe. Az ismétlés nem időpocsékolás, hanem a legtisztább odafordulás és a leghatékonyabb tanítás, amire csak szükségük van ezekben a meghatározó években.
Gyakori kérdések a kedvenc mesék ismétléséről
Mennyi ideig normális, ha egy gyerek ugyanazt a mesét kéri? 🧸
Teljesen változó, de akár hetekig vagy hónapokig is tarthat egy-egy ilyen korszak. Nincs olyan időkorlát, ami után aggódni kellene; a gyermek addig fogja kérni a történetet, amíg az agya minden fontos információt és érzelmi megerősítést ki nem nyert belőle.
Nem gátolja az ismétlés az új ismeretek befogadását? 📚
Éppen ellenkezőleg! Az ismétlés teremti meg azt a stabil kognitív alapot és magabiztosságot, amire az új ismeretek épülhetnek. Minél biztosabb a gyermek a meglévő tudásában, annál nyitottabbá válik később az új, ismeretlen történetek befogadására.
Mit tegyek, ha már nagyon unom a huszadik olvasást? ☕
Próbálj meg a gyermeked arcára és reakcióira figyelni a szöveg helyett! Fedezd fel, melyik résznél csillan fel a szeme, vagy próbáld meg te is új szemszögből nézni az illusztrációkat. Néha egy kis hangszínváltás vagy játékos rontás is segíthet fenntartani a te érdeklődésedet is.
Szabad-e változtatni a szövegen, ha már fejből tudom? ✨
A kisebb gyerekek gyakran ragaszkodnak a pontos szöveghez, és azonnal kijavítják, ha kihagysz egy szót. Ha a gyermeked engedi, lehet vele játszani, de a biztonságérzetüket a fix szöveg adja meg, ezért a legtöbbször érdemes hűnek maradni az eredetihez.
Hány éves korig jellemző ez az ismétlési vágy? ⏳
A legintenzívebb időszak a 2 és 5 éves kor közötti szakasz, de még kisiskolás korban is előfordulhat, hogy egy-egy kedvenc könyv újra és újra előkerül. Ez a kor előrehaladtával ritkul, ahogy a gyermek információszerzési igénye és kognitív kapacitása nő.
Fejleszti-e az ismétlés a gyerek logikáját? 🧠
Igen, méghozzá jelentősen. Az ok-okozati összefüggések felismerése és az események sorrendiségének megértése az ismétlés során válik magától értetődővé. A gyermek megtanulja, hogy bizonyos cselekedeteknek fix következményei vannak a történeten belül.
Baj-e, ha a gyerek fejből mondja a szöveget a képek alapján? 🗣️
Ez egyáltalán nem baj, sőt! Ez a „pszeudo-olvasás” az olvasóvá válás egyik legfontosabb mérföldköve. Azt jelzi, hogy a gyermek már összekapcsolja a képi világot a narratívával, és fejlődik az emlékezőképessége, valamint a nyelvi önkifejezése.
Leave a Comment