Minden este, amikor elcsendesül a ház, és a gyermek a puha takaró alá bújik, egy titkos szupererőt adunk a kezébe. Ez a rituálé, az esti meseolvasás, sokkal több, mint egyszerű elalvás előtti szertartás. Ez egy híd a képzelet és a valóság között, egy intim pillanat, amelyben a gyermek idegrendszere felkészül azokra a kihívásokra, amelyeket az élet, különösen az iskola tartogat számára. A mesék olyan rejtett tananyagot közvetítenek, amelyek nélkülözhetetlenek a sikeres iskolaelőkészítés során, megalapozva a kognitív, érzelmi és szociális fejlődést.
A szókincs robbanásszerű fejlődése
Az iskola egyik legnagyobb kihívása a gyermek számára a rendkívül gyorsan gyarapodó, elvont fogalmakból álló szókincs befogadása és aktív használata. A pedagógusok magasabb szintű nyelvezetet használnak, mint amit a gyermek a mindennapi, otthoni beszélgetések során megszokott. Itt lép be a képbe a mese ereje.
A mesék, különösen a gondosan válogatott irodalmi alkotások, olyan gazdag és árnyalt nyelvezetet kínálnak, amelyet a televízió vagy a digitális média nem képes pótolni. A gyermek passzív szókincse hihetetlen mértékben gyarapszik, amikor olyan szavakat hall, mint „tűnődik”, „bámulatos”, „megfontoltan” vagy „szívélyes”. Ezek a szavak később, az iskolai feladatok megértésénél és a fogalmazások írásánál válnak aktív tudássá.
A meseolvasás során a gyermek olyan szavakkal találkozik, amelyek nem tartoznak a direkt kommunikáció körébe, így a nyelvi regiszterek széles skáláját sajátítja el. Ez a nyelvi gazdagság alapvető feltétele az olvasás megértésének, hiszen ha egy gyermek nem ismeri az olvasott szöveg szavainak nagy részét, az olvasás mechanikai teljesítménye hiábavaló.
A szókincs bővülése nem csupán a szavak számát jelenti, hanem a fogalmi gondolkodás finomodását is. A mesék segítenek a gyermeknek megérteni az elvont fogalmakat, az időbeli összefüggéseket (múlt, jelen, jövő), valamint a térbeli viszonyokat (fent, lent, mögött, előtt). Ezek a nyelvi kategóriák elengedhetetlenek a matematikai és logikai feladatok sikeres megoldásához is.
„A szülő által felolvasott mese az első és legfontosabb nyelvfejlesztő óra, amely nem szorongást, hanem élményt nyújt.”
A komplex nyelvi szerkezetek elsajátítása
Az iskolai környezetben a gyermeknek képesnek kell lennie összetett utasítások követésére és hosszú mondatok megértésére. A mindennapi beszédünk gyakran rövid, egyszerű mondatokból áll, de a mesék tele vannak mellék- és alárendelő mondatokkal, utalásokkal és összetett szerkezetekkel.
Amikor a gyermek hallja, hogy „A királylány, aki az erdő mélyén élt, és akit a gonosz boszorkány elrabolt, végül megmentőre talált a daliás herceg személyében”, az agya gyakorolja az információk rétegzését és összekapcsolását. Ez a folyamat fejleszti a hallás utáni értést, ami kritikus az órai magyarázatok befogadásánál.
Az esti mesélés során a gyermek agya megtanulja, hogyan épül fel a narratíva: bevezetés, bonyodalom, tetőpont, megoldás. Ez a tudás nemcsak az irodalomórákon lesz hasznos, hanem a saját gondolatainak strukturált kifejezésében is. A gyermek, aki ismeri a történetmesélés logikáját, sokkal hatékonyabban tudja elmondani élményeit, vagy megfogalmazni egy iskolai feladat megoldását.
A nyelvhelyesség és a választékos kifejezésmód elsajátítása is a meséknek köszönhető. A felolvasott szöveg mintául szolgál a helyes ragozásra, a mondatfűzésre és a megfelelő intonációra. A szülő hangja által közvetített helyes nyelvi minta erősíti a gyermek kommunikációs képességeit, ami kulcsfontosságú a társas interakciókban és a tanárokkal való kapcsolatban is.
Hogyan edzi a mese a figyelmi kapacitást?
Az iskolai siker egyik legfőbb előrejelzője a koncentrációs képesség. Egy tanóra 45 perc, ami alatt a gyermeknek képesnek kell lennie arra, hogy fókuszáljon, ne terelje el a figyelmét, és kövesse az instrukciókat. A meseolvasás talán a leghatékonyabb, de leginkább észrevétlen módszer ennek a képességnek a fejlesztésére.
A mesekönyv, a tévével vagy tablettel ellentétben, nem kínál folyamatos vizuális ingert. A gyermeknek a saját belső képzeletére kell támaszkodnia, hogy vizualizálja a sárkányt, a várat vagy a titkos ösvényt. Ez az aktív mentális részvétel megköveteli a kitartó figyelmet.
Amikor a szülő olvas, a gyermeknek egy ideig mozdulatlanul kell ülnie, és kizárólag a hallott információra koncentrálnia. Ez a passzívnak tűnő aktivitás valójában hatalmas erőfeszítést igényel a kisgyermek agyától, és kitolja a figyelmi időtartam határait. Egy 10-15 perces mese naponta történő végighallgatása edzi az agyat a hosszabb távú fókuszálásra, ami alapvető képesség az iskolapadban.
A mesék ritmusa és a történet feszültsége motiválja a gyermeket a figyelem fenntartására. Kíváncsi arra, mi fog történni a szereplőkkel, és ez a belső motiváció segít áthidalni azokat a pillanatokat, amikor a figyelme elkalandozna. Ez a fajta belső motiváció a tanulás iránti érdeklődés alapja is.
Az elmélyülés képessége, amit a meseolvasás során gyakorlunk, közvetlenül átültethető az iskolai feladatokba. A gyermek megtanulja, hogy a jutalom (a történet vége) csak a kitartó figyelem árán érhető el.
Az elmélyülés képessége és az olvasás
Az olvasás technikai elsajátításán túl az iskola elvárja a gyermektől az elmélyült, kritikai olvasást. Ehhez szükséges, hogy a gyermek ne csak dekódolja a betűket, hanem képes legyen a szöveg mögé nézni, összefüggéseket keresni és következtetéseket levonni.
A mesék, különösen a népmesék és a klasszikus történetek, tele vannak szimbólumokkal és metaforákkal. Amikor a szülő és a gyermek beszélget a történetről – miért volt a farkas gonosz, miért segített a madár – a gyermek gyakorolja a mélyebb értelmezést. Ez a képesség az, ami megkülönbözteti a jó tanulót az átlagostól, hiszen az iskolában nem csak a tényeket kell megtanulni, hanem azok jelentőségét is meg kell érteni.
Az esti mese egyfajta mentális térképet ad a gyermeknek arról, hogyan lehet eljutni A pontból B pontba. Megtanulja, hogy minden eseménynek van előzménye és következménye. Ez a logikai láncépítés képessége nélkülözhetetlen a matematikai problémamegoldásban, a történelemben és a természettudományokban is.
A mesék rendszeres ismétlése, a kedvenc történetek újraolvasása erősíti a memóriát és a mintafelismerést. A gyermek előre tudja, mi fog következni, ami biztonságot ad, de egyben segít is rögzíteni a nyelvi struktúrákat és a történet logikáját.
Empátiafejlesztés a szereplők sorsán keresztül
Az iskolába lépés nemcsak kognitív, hanem hatalmas szociális kihívás is. A gyermeknek meg kell tanulnia eligazodni egy nagy közösségben, ahol sokféle személyiség és szabályrendszer találkozik. A meseolvasás az érzelmi intelligencia (EQ) fejlesztésének egyik legfőbb eszköze.
A mesék univerzális emberi érzelmeket dolgoznak fel: félelmet, örömöt, irigységet, bátorságot. Amikor a gyermek azonosul a főhőssel, vagy éppen elítéli a gonosz karaktert, gyakorolja az érzelmek felismerését és megértését. Megtanulja, milyen érzés lehet valaki másnak lenni, mi motiválja a tetteket, és milyen következményekkel járnak a döntések.
Ez az empátiás képesség elengedhetetlen az iskolai konfliktuskezelésben. A gyermek, aki képes belehelyezkedni a másik helyzetébe, kevésbé lesz agresszív, jobban tud együttműködni, és könnyebben köt barátságokat. A mesék segítenek a társas normák és az etikai szabályok belsővé tételében anélkül, hogy direkt módon oktatnánk azokat.
Amikor a szülő a mese végén felteszi a kérdést: „Mit éreztél, amikor a kiscica eltévedt?”, lehetőséget ad a gyermeknek az érzelmi szókincs gyakorlására. A gyermek megtanulja megfogalmazni a saját érzéseit, ami a mentális egészség és az önismeret alapja.
A szorongás oldása és a biztonságérzet megteremtése
Az iskolakezdés gyakran jár szorongással és bizonytalansággal. A meseolvasás, mint stabil, szeretetteljes rituálé, a biztonság horgonya a gyermek életében. Ez a kiszámíthatóság segít a stressz csökkentésében és az új kihívások elfogadásában.
A mesékben a hősök mindig legyőzik a nehézségeket, és a jó mindig győzedelmeskedik a rossz felett. Ez a narratív struktúra egy mélyen gyökerező üzenetet közvetít: a világ néha ijesztő lehet, de a problémák megoldhatók, és a kitartás meghozza gyümölcsét. Ez a fajta lelki felkészítés növeli a gyermek önbizalmát és a kudarctűrő képességét, ami az iskolai tanulás során elengedhetetlen.
A mesék a gyermek belső terapeutái. Segítenek feldolgozni a nap eseményeit, a félelmeket, és felkészítik a lelket azokra a feladatokra, amelyekkel még nem találkozott.
A könyv szeretete mint alapvető motiváció
Az iskolai felkészülés nem merül ki a betűk és számok ismeretében. A legfontosabb, hogy a gyermekben kialakuljon a tanulás és az olvasás iránti belső vágy. A meseolvasás ezt a vágyat plántálja el a legkorábbi évektől kezdve.
Amikor a gyermek a szülő ölében ül, és a könyv tárgyát pozitív érzelmekkel kapcsolja össze (melegség, szeretet, intimitás), a könyv maga is értékké válik. Ez a pozitív asszociáció lesz a későbbi olvasási motiváció alapja. A gyermek, aki szereti a könyveket, sokkal szívesebben fogja venni a kezébe az iskolai tankönyveket is, még akkor is, ha a téma kevésbé szórakoztató.
A mesélés során a gyermek látja, hogy a szülő is értékeli a könyveket, óvatosan bánik velük, és örömmel merül el a történetben. Ez a mintaadás messze hatékonyabb, mint bármilyen direkt utasítás. A könyv tisztelete, mint kulturális érték, a mesék által épül be a gyermek világába.
A nyomtatott szó felismerése és a betűk világa
Bár a meseolvasás elsősorban a hallás utáni értést fejleszti, a pre-literacy, vagyis az írás-olvasás előkészítő fázisa is intenzíven zajlik. A gyermek látja a nyomtatott betűket, és tudatosul benne, hogy a szülő által mondott szavak ezekhez a jelekhez kapcsolódnak.
A szülő mutatóujja, amely követi a sort, segít a gyermeknek megérteni a balról jobbra olvasás irányát, a sorok váltakozását, és azt, hogy a szöveg hordozza az információt. Ez a tudás, amit a szakirodalom nyomtatás tudatosságának nevez, alapvető a sikeres olvasástanuláshoz.
A mesekönyvek illusztrációi és a szöveg kapcsolata szintén segíti a megértést. A gyermek megtanulja, hogy a kép kiegészíti a szöveget, de nem helyettesíti azt. Később, az iskolában, ez a képesség segíti a diagramok, grafikonok és magyarázó ábrák értelmezésében.
A strukturált időtöltés fontossága
Az iskola egy rendszer, amelyhez a gyermeknek alkalmazkodnia kell. Rögzített időpontok, feladatok és szabályok jellemzik. A sikeres alkalmazkodás egyik alapfeltétele a rendszeresség és a rutin megszokása.
Az esti meseolvasás rituáléja tökéletes gyakorlóterep a fegyelem és a strukturált időbeosztás kialakítására. Ha a mese minden este ugyanabban az időben kezdődik, a gyermek megtanulja, hogy az időnek van struktúrája, és a tevékenységek sorrendben követik egymást.
Ez a kiszámíthatóság csökkenti a gyermek belső ellenállását a kötelező feladatokkal szemben. Megtanulja, hogy a szórakozás és a pihenés is része a jól beosztott időnek. Az iskolában ez a tudat segíti őt abban, hogy elfogadja a tanórák és a szünetek váltakozását, és képes legyen a feladatra koncentrálni a kijelölt időintervallumban.
Az esti rituálé mint biztonsági háló
A rutinok különösen fontosak a nagy változások idején, mint amilyen az iskolakezdés. Az esti mese állandósága egyfajta biztonsági hálót jelent, ami segít átvészelni a nap stresszeit és bizonytalanságait. Bármi történt is az iskolában, a gyermek tudja, hogy este ott van a szülő, a közös történet és a feltétel nélküli szeretet pillanata.
Ez a rituálé segít a gyermeknek az érzelmi szabályozásban is. A meseolvasás lelassítja a légzést, megnyugtatja az idegrendszert, és előkészíti a testet az alvásra. A jó alvás pedig elengedhetetlen a másnapi iskolai teljesítményhez, hiszen az alvás során dolgozza fel az agy a nap során szerzett információkat.
A szülőnek érdemes tudatosan felhasználnia ezt az időt arra, hogy az iskolai élményekről beszélgessen, de csak a mese után, a relaxált állapotban. Így a gyermek nyitottabbá válik, és könnyebben megosztja a nehézségeit.
Aktív olvasás: Kérdések és beszélgetés
A meseolvasásnak akkor van a legnagyobb iskolaelőkészítő hatása, ha az nem passzív tevékenység. Az aktív olvasás azt jelenti, hogy a szülő bevonja a gyermeket a történetbe, kérdéseket tesz fel, és ösztönzi a gondolkodásra.
Az aktív részvétel fejleszti a kritikai gondolkodást. Ne csak azt kérdezzük, „Mi történt?”, hanem azt is, „Mit gondolsz, miért tette ezt a szereplő?”, vagy „Mit tettél volna a helyében?”. Ezek a kérdések fejlesztik a problémamegoldó képességet és a logikai érvelést.
| Készség | Aktív Olvasási Technika | Iskolai Előny |
|---|---|---|
| Következtetés | Kérdezd meg: „Mi fog történni ezután?” | Szövegértés, rejtett összefüggések felismerése. |
| Érzelmi Szabályozás | Kérdezd meg: „Hogyan érezte magát a főhős?” | Empátia, társas kapcsolatok kezelése. |
| Memória | Kérdezd meg: „Emlékszel, mi volt ennek a történetnek a címe?” | Információk visszahívása, tanulási hatékonyság. |
| Nyelvhelyesség | Ismételd meg a bonyolult mondatokat, és kérd meg a gyermeket, hogy fejezze be. | Szóbeli kifejezőkészség, fogalmazás. |
Az aktív részvétel során a gyermek gyakorolja a válaszadást, a mondatok megfogalmazását és a gondolatok rendszerezését. Ez a folyamat rendkívül fontos a szóbeli feleletek és a csoportmunkák során az iskolában.
Hogyan válasszunk mesét az életkornak megfelelően?
A mese ereje nagymértékben függ a tartalom életkornak megfelelő kiválasztásától. Egy óvodásnak más típusú mesére van szüksége, mint egy iskoláskorú gyermeknek, aki már a nagybetűs élet küszöbén áll.
3-5 éves kor: A biztonság és a ritmus kora
Ebben a korban a gyermekek a rövid, ismétlődő, ritmikus meséket kedvelik. A népmesék és az egyszerű állattörténetek a legmegfelelőbbek. A hangsúly az ismétlésen van, ami erősíti a nyelvi mintákat és a memóriát. A történeteknek egyértelműen jónak és rossznak kell lenniük, hogy a gyermek könnyen eligazodjon az erkölcsi kategóriákban. Ekkor alapozzuk meg a könyv szeretetét és a rendszerességet.
5-7 éves kor: A nagy kérdések és a szociális világ
Ez a kritikus iskolaelőkészítő időszak. A gyermek már képes hosszabb, bonyolultabb történetek követésére. Ideálisak azok a mesék, amelyek a szociális interakciókról, a barátságról, a szabályokról és a konfliktusok megoldásáról szólnak. Kereshetünk olyan meséket is, amelyek közvetlenül érintik az iskolakezdés témáját, segítve a szorongás oldását. A fantázia és a valóság határa ekkor kezd elmosódni, így a mesék segítenek a nagy, elvont fogalmak (pl. idő, halál, igazság) feldolgozásában is.
A 6-7 éves korban olvasott mesék már felkészítik a gyermeket az irodalmi elemzésre. Képesek a szereplők motivációinak megkérdőjelezésére, ami a kritikai gondolkodás alapja.
Képernyőidő korlátozása és a meseolvasás
A modern világ kihívása, hogy a digitális eszközök versenyeznek a könyvekkel a gyermek figyelméért. A passzív képernyőidő és az aktív meseolvasás közötti különbség alapvető fontosságú a kognitív fejlődés szempontjából.
A televízió vagy a tablet gyorsan változó képei és hangjai túlstimulálják a gyermek agyát, ami rövidíti a figyelmi időtartamot. A gyermek passzív befogadóvá válik, nem kell saját erőfeszítést tennie a képzelet működtetésére. Ez éles ellentétben áll a meseolvasással, ahol a gyermek maga a rendező, a jelmeztervező és a főszereplő.
A meseolvasás során lassul a tempó, ami megtanítja a gyermeket a türelemre és az elmélyülésre. Ez a „lassúság” az, ami hiányzik a mai iskolások életéből, és ami nélkülözhetetlen a mélyebb tanulási folyamatokhoz. A szülői jelenlét és a közös könyvválasztás erősíti a gyermekben azt a tudatot, hogy a könyv egy értékes, minőségi időtöltés.
Javasolt, hogy az esti meseolvasás előtt legalább egy órával fejeződjön be minden képernyőhasználat. Ez segít az idegrendszernek megnyugodni, és felkészül a befogadásra. A mese a nap lezárása, nem pedig annak felpörgetése.
A képzelet szárnyalása: Belső mozi a fejben
A képzelet és a kreativitás nem csupán a művészeti tantárgyakban fontos. A problémamegoldás, az új helyzetekhez való alkalmazkodás és a rugalmas gondolkodás mind a fejlett képzeletre épülnek. Az iskola elvárja, hogy a gyermek képes legyen „dobozon kívül” gondolkodni.
A meseolvasás a gyermek belső moziját működteti. Mivel a könyv csak szavakat kínál, a gyermeknek kell megalkotnia a képeket, a hangokat és az illatokat. Ez a mentális munka erősíti az agy frontális lebenyét, amely a tervezésért, a döntéshozatalért és a komplex gondolkodásért felelős.
A kreativitás fejlesztésére kiváló módszer, ha néha eltérünk a történet eredeti végétől. Kérdezzük meg a gyermeket: „Mi történne, ha a kisherceg nem térne vissza a bolygójára?”, vagy „Írjunk egy másik befejezést a mesének!”. Ez a játékos feladat fejleszti a narratív rugalmasságot és az alternatív gondolkodás képességét.
A mesék által inspirált szerepjátékok tovább mélyítik a képzeletbeli világot. A gyermek a történetekből kölcsönzött mintákat használja fel saját játékában, ami segít neki a valós élethelyzetek gyakorlásában is. Ez a fajta kreatív gondolkodás lesz az alapja a későbbi innovatív problémamegoldásnak az iskolai és felnőtt életben egyaránt.
Mesék az új helyzetek feldolgozására
Az iskola egy hatalmas, ismeretlen környezet, amely tele van új szabályokkal és elvárásokkal. A mesék használhatók célzottan is, mint terápiás eszközök az új helyzetek feldolgozására és a szorongás csökkentésére.
Vannak kifejezetten az iskolakezdéssel, a tanító nénivel való találkozással, vagy az új barátok szerzésével foglalkozó történetek. Ezek a mesék segítenek a gyermeknek előre feldolgozni a potenciálisan szorongást okozó eseményeket. A történetekben a hős is fél, de végül sikerrel veszi az akadályokat, ami megnyugtató minta a gyermek számára.
A meseolvasás során a szülő a saját hangjával és intonációjával is közvetíti a biztonság érzetét. A hangszín és a ritmus megnyugtatóan hat, ami segít a gyermeknek relaxálni és feldolgozni a nap eseményeit. Ha a szülő nyugodt és élvezi a mesélést, az a gyermekre is átragad.
A kiszámíthatóság ereje
Az iskolai életben a gyermekek gyakran szembesülnek azzal, hogy nem minden az ő akaratuk szerint történik. A mesék, amelyekben a történet elején felvázolt problémák a végére megoldódnak, visszaadják a gyermeknek az irányítás érzetét. A történetekben lévő rend és logika segít a gyermeknek elfogadni, hogy a valós életben is van rend és kiszámíthatóság, még akkor is, ha az adott pillanatban káosznak tűnik.
Ez a mentális felkészítés növeli a gyermek rezilienciáját (lelki ellenálló képességét), ami elengedhetetlen a hosszas tanulási folyamatok, a kudarcok feldolgozása és a stresszkezelés szempontjából. A meseolvasás nem csak az iskolára, hanem az egész életre felkészít.
Gyakran ismételt kérdések a mese erejéről és az iskolaelőkészítésről
📚 Mikor érdemes elkezdeni a rendszeres esti meseolvasást?
A szakemberek szerint már csecsemőkorban, akár 6 hónapos kortól érdemes elkezdeni a lapozgatók és rövid, ritmusos mondókák felolvasását. Bár a baba még nem érti a szavakat, a szülő hangjának ritmusa és a közelség megteremti azt a pozitív asszociációt, amely a könyvekhez és az olvasáshoz kapcsolódik. A rendszeres, napi rituálét 2-3 éves korban érdemes bevezetni.
⏱️ Mennyi ideig tartson az esti mese?
Az időtartam függ a gyermek életkorától és koncentrációs képességétől. 3-4 éves korban 5-10 perc lehet ideális, míg 5-7 éves korban már 15-20 percet is kibírnak. A meseolvasás célja a minőségi idő és a figyelem fejlesztése; ne erőltessük, ha a gyermek már láthatóan fáradt. A rendszeresség fontosabb, mint a hosszúság.
💤 Mi van, ha a gyermek elalszik a mese közben?
Ez teljesen természetes, hiszen az esti mese célja a relaxáció és az elalvásra való felkészülés. Ha a gyermek elalszik, ne ébresszük fel. Ha ez rendszeresen megtörténik, érdemes a mesét valamivel korábbra időzíteni, hogy még ébren tudjon maradni a történet fontos részeinél. A lényeg, hogy a rituálé ne maradjon el.
📖 Melyek a legjobb mesék a 6-7 éves, iskolába készülő gyermek számára?
Ebben a korban a klasszikus mesék (pl. Grimm, Andersen válogatott, nem túl ijesztő történetei), valamint az olyan történetek ideálisak, amelyek a problémamegoldásról, a barátságról, a szabályok elfogadásáról és a felnőtté válás apró lépéseiről szólnak. Keressünk olyan meséket is, amelyek a társas helyzetek komplexitását mutatják be, fejlesztve az érzelmi intelligenciát.
🗣️ Mi a teendő, ha a gyermek mindig ugyanazt a mesét akarja hallani?
Bár a szülő számára unalmas lehet, a gyermek számára a repetíció (ismétlés) kritikus fontosságú. A megszokott történetek biztonságot nyújtanak, és segítenek rögzíteni a nyelvi szerkezeteket és a narratív logikát. Ne tiltsuk meg, de próbáljunk meg egy új mesét is bevezetni, vagy kérdezzük meg a gyermeket, hogy ő mesélje el a történetet a saját szavaival. Ez aktívan fejleszti a szókincset és a memóriát.
📵 Számít-e, ha digitális könyvből vagy hangoskönyvet hallgatunk?
Bár a hangoskönyvek hasznosak lehetnek a szókincs bővítésében, a klasszikus, szülő által felolvasott könyv a leghatékonyabb az iskolaelőkészítés szempontjából. A digitális könyvek és hangoskönyvek hiányolják a szülői intonációt, a vizuális kontaktust és a lapozás fizikai élményét, ami mind hozzájárul a kötődéshez és a nyomtatás tudatosságához. A közös olvasás a minőségi idő lényege.
📚 Hogyan használhatom a mesét, ha a gyermek fél az iskolától?
Válasszunk olyan meséket, amelyekben a főhős szembesül valamilyen új, ijesztő helyzettel (pl. elindul az erdőbe, elmegy az óvodába/iskolába), és végül sikerrel jár. Beszélgessünk arról, hogy a hős hogyan győzte le a félelmét. Ne tagadjuk le a gyermek szorongását, hanem használjuk a mese biztonságos keretét a félelmek megnevezésére és feldolgozására. A mese nyújtotta megoldásminta önbizalmat ad.
Leave a Comment