Amikor visszatekintünk a nyolcvanas évekre, azonnal elönti az embert a nosztalgia: eszünkbe jutnak a VHS-korszak hőskora, a kockás ingek és az a sajátos hangulat, amit a Kádár-korszak utolsó évtizede árasztott. Ez az időszak a stabilitás és a lassú, de biztos változás kora volt, ami a névadási trendekben is élesen megmutatkozott. Míg a nyugati világban már a posztmodern névválasztás hódított, Magyarországon a szülők többsége még ragaszkodott a biztonságos, bevált nevekhez, amelyek évszázadok óta hordozták a magyar identitást és a családi hagyományokat. Nézzük meg, mely fiúnevek uralták a bölcsőket ebben az évtizedben, és miért pont ezek a választások bizonyultak a legnépszerűbbnek.
A stabilitás korszaka: A nyolcvanas évek névadási háttere
A nyolcvanas évek Magyarországa egy sajátos, kettős identitással bíró időszak volt. A szülők egyrészt vágytak a modernitásra és a nyugati hatásokra, másrészt a politikai és gazdasági bizonytalanság miatt nagy hangsúlyt fektettek a hagyományok megőrzésére. Ez a konzervatív attitűd a névválasztásban is tetten érhető volt. A korszakot nem a radikális névadási kísérletek jellemezték, hanem sokkal inkább a jól ismert, megbízható nevek folyamatos dominanciája.
Ebben az évtizedben a névválasztás még erősen generációs nyomás alatt zajlott. Gyakori volt, hogy a nagyszülők nevét örökölték meg a fiúk, ezzel tisztelegve a család múltja előtt. Az állam által szigorúan szabályozott névadási lista, amit az MTA állított össze, szintén korlátozta a szülők mozgásterét. Csak a hivatalosan engedélyezett nevek közül lehetett választani, ami eleve kizárta a későbbi évtizedekre jellemző, extrém angolszász vagy kitalált neveket.
A bibliai és történelmi nevek erős bástyát képeztek a névlistán. Azok a nevek, amelyek már a középkor óta jelen voltak a magyar kultúrában, továbbra is a legbiztosabb választásnak számítottak, függetlenül attól, hogy a család milyen vallási hátteret képviselt. E nevek időtállósága és klasszikus hangzása garanciát jelentett a szülők számára, hogy gyermekük neve „megállja a helyét” bármilyen társadalmi környezetben.
A nyolcvanas években a névválasztás nem a különcségről szólt, hanem a stabilitásról. A szülők a névvel is azt üzenték: a hagyományok erősebbek, mint az aktuális politikai hullámzás.
A toplista éllovasai: A legnépszerűbb fiúnevek elemzése
Bár az évtized alatt kisebb elmozdulások történtek, a Top 10 név magja rendkívül stabil maradt. A listát azok a nevek uralták, amelyek évtizedek óta ott voltak az élmezőnyben, de a 80-as években jelent meg az a szűk csoport is, amely a 90-es évek névváltozásait előkészítette. Az alábbi táblázatban látható, mely nevek uralták a korszakot (az adatok a Központi Statisztikai Hivatal tendenciáinak figyelembevételével készültek).
| Helyezés (kb.) | Név | Eredet | A 80-as évek jelentősége |
|---|---|---|---|
| 1. | Dániel | Héber (Bibliai) | Az évtized abszolút győztese. Klasszikus, de nem túl elhasznált. |
| 2. | Gábor | Héber (Bibliai) | Az angyali név stabil, örökzöld választás maradt. |
| 3. | László | Szláv/Magyar | A királyi név, a családi hagyományok erős képviselője. |
| 4. | Zoltán | Török/Magyar | Klasszikus magyar név, ami a nemzeti identitást erősítette. |
| 5. | Tamás | Arámi (Bibliai) | Egyszerű, rövid, könnyen ejthető, nemzetközi név. |
| 6. | Attila | Gót/Hun/Magyar | Erős, harcias hangzású név, nagy történelmi súllyal. |
| 7. | Péter | Görög (Bibliai) | Az egyik legstabilabb név évszázadok óta, a „szikla”. |
| 8. | István | Görög (Királyi) | Bár népszerűsége csökkent, a királyi név még tartotta magát. |
| 9. | Balázs | Latin/Görög | Erős, magyaros kiejtésű, szentekhez köthető név. |
| 10. | Zsolt | Magyar (Régi) | Rövid, dinamikus és jellegzetesen magyar hangzású. |
Dániel: A ’80-as évek csendes forradalma
A Dániel név a nyolcvanas években érte el népszerűsége csúcsát, és ez nem véletlen. Bár bibliai eredetű, a név nem hordozta azt a „túlontúl hagyományos” terhet, mint az István vagy a János. A Dániel jelentése: „Isten a bírám”, ami egyfajta erkölcsi tartást sugallt, anélkül, hogy túlságosan vallásosnak hatott volna a szekularizálódó társadalomban.
A név hangzása egyszerű, de elegáns. A rövid, két szótagos Dani becenév pedig könnyed és barátságos volt, ami tökéletesen illett a korszak laza, de mégis rendezett szellemiségéhez. A szülők számára a Dániel a modernitás és a tradíció tökéletes egyensúlyát képviselte. Nem volt túl idegen, de nem is volt a nagypapák neve, így mindkét generáció elfogadta.
A Dániel sikerét az is magyarázza, hogy nemzetközileg is elismert. Ez a nyolcvanas években, amikor a vasfüggöny mögül egyre többen vágytak a kapcsolódásra a nyugati világgal, óriási előny volt. Egy Dániel nevű fiú a szocializmusban is lehetett Daniel külföldön, ami egy észrevétlen nyitottságot sugallt a szülők részéről.
Gábor és Tamás: Az örökzöld, barátságos választások
A Gábor név a 80-as évek egyik legstabilabb szereplője volt. Az angyali eredet („Isten embere”) mindig is vonzó volt a magyar szülők számára. A Gábor nevet általában azok választották, akik szerették volna megőrizni a vallási kötődést, de a klasszikus magyar hangzást is fontosnak tartották. A név robusztus, de a Gabi becenév könnyedséget kölcsönzött neki.
Tamás, a „iker” jelentésű arámi név, a 80-as években is a Top 5-ben szerepelt. A Tamás népszerűsége a neutrális karakterében rejlett. Egyik politikai vagy társadalmi réteghez sem volt köthető, egyszerűen csak egy időtálló, kedves hangzású név volt. Ez az egyszerűség és univerzális elfogadottság tette a Tamást az évtized egyik legbiztonságosabb választásává.
A Gábor és a Tamás olyan nevek, amelyek soha nem mentek ki a divatból, de a 80-as években különösen jól rezonáltak a társadalmi igényekkel: megbízhatóak, de nem unalmasak.
A nemzeti identitás őrzői: Zoltán, Attila és a történelmi súly
A nyolcvanas években, bár a hivatalos ideológia nem a nemzeti öntudatot helyezte előtérbe, a szülők ösztönösen ragaszkodtak a magyar gyökerű nevekhez. A Zoltán és az Attila éppen ezért maradtak a toplista élén.
Zoltán: A szultán és az élet hordozója
A Zoltán név török eredetű, jelentése „szultán” vagy „uralkodó”, ami a magyar honfoglalás kori gyökerekre utal. A Zoltán egyfajta nemzeti büszkeséget testesített meg. A név erős hangzása és a rövid, dinamikus Zoli becenév tökéletes kombinációt alkotott. A 80-as években a Zoltán képviselte azt a mélyen gyökerező hagyományt, amit a szülők át akartak adni gyermekeiknek, mint egyfajta kulturális örökséget.
Attila: A hős és a harcos öröksége
Attila, a hun király neve, mindig is erős, férfias asszociációkat ébresztett. Bár a név eredete vitatott, a magyar kultúrában a bátorság és a vezetői képesség szimbóluma. A 80-as években az Attila népszerűsége stabil volt, főleg azokban a családokban, ahol fontos volt a történelmi tudatosság és a markáns, erőteljes névválasztás. Az Attila név választása egyfajta kiállás volt a nemzeti panteon mellett, még ha csendesen is.
Ezek a nevek azt mutatják, hogy a szülők nagy része, még a szocialista érában is, fontosnak tartotta, hogy a gyermek neve összekapcsolja őt a magyar múlttal és történelemmel, ellensúlyozva ezzel a korszakban tapasztalható ideológiai semlegességet.
László és István: A királyi nevek lassú hanyatlása
László és István évszázadokig uralták a magyar névlistákat. A 80-as években azonban már érezhető volt a népszerűségük lassú, de biztos csökkenése, ami a nevek elhasználódásával és a generációs váltás igényével magyarázható. Bár még mindig a Top 10-ben szerepeltek, már nem ők voltak az abszolút favoritok.
A László, a „dicsőséges uralkodó” jelentésű szláv eredetű név, a magyar királyi hagyomány egyik legfontosabb láncszeme. A 80-as években a László névválasztás gyakran a családi elvárásoknak való megfelelés miatt történt. Ha a nagypapát Lászlónak hívták, nagy volt a nyomás a szülőkön, hogy a hagyományt fenntartsák. A Laci becenév is rendkívül elterjedt volt, ami hozzájárult a név barátságos, de kissé régies hangulatához.
Az István, a „koszorú” jelentésű görög név, a magyar államalapító neve, a legklasszikusabb magyar névnek számít. A 80-as években azonban a név már annyira elterjedt volt, hogy sokan unalmasnak vagy túlzottan konvencionálisnak találták. A fiatal szülők egyre inkább olyan nevek felé fordultak, mint a Dániel vagy a Bálint, amelyek frissebbnek hatottak, miközben mégis megőrizték a klasszikus jelleget. Az István név ekkor kezdett áttérni a „tiszteletbeli nagypapa név” kategóriába.
A királyi nevek, mint az István és a László, a 80-as években már nem a frissességet, hanem a megkérdőjelezhetetlen hagyományt képviselték. Ezzel együtt a stabilitás utolsó pilléreit jelentették a névlistán.
A feltörekvő generáció: Ádám, Márk és a kilencvenes évek előszobája
Bár a toplistát a hagyományos nevek uralták, a 80-as évek második felében megfigyelhető volt néhány olyan név dinamikus emelkedése, amely a következő évtizedben már a legnépszerűbbek közé került. Ezek a nevek általában rövidek, bibliaiak, de kevésbé elhasználtak, mint a klasszikus bibliai nevek.
Ádám: Az első ember modern vonzereje
Az Ádám név („földből való”) a 80-as években látványosan növekedett. Rövid, két szótagos, erős hangzású név, ami nemzetközileg is könnyen érthető. Az Ádám választása egyfajta tudatos elmozdulást jelentett a hosszú, magyaros összetett nevekkel szemben. Ez a név már a 90-es évek minimalista névadási trendjét vetítette előre.
Márk: A dinamikus, fiatalos választás
A Márk (latin eredetű, „Mars istennek szentelt”) szintén a 80-as években kezdett igazán népszerűvé válni. A név fiatalos dinamizmusa és egyszerűsége vonzotta a szülőket. A Márk, akárcsak az Ádám, nem hordozott magán túl nagy történelmi terhet, így a szülők számára a tiszta lap érzését nyújtotta. Ez a két név a korszak „új klasszikusainak” számított, amelyek a konzervatív listán belül is frissességet hoztak.
Ezek a nevek azt mutatják, hogy a szülők már a rendszerváltás előtt nyitottak voltak azokra a trendekre, amelyek a személyesebb, egyedibb identitást hangsúlyozták, még ha szigorúan az engedélyezett kereteken belül is maradtak. A 80-as évek végére már érezhető volt, hogy a névválasztás egyre inkább a divat és az egyéni ízlés felé tolódik el, távolodva a puszta családi kötelezettségektől.
Szociológiai tükör: A konformitás és a biztonság szükséglete
Miért volt ilyen konzervatív a 80-as évek névlistája? A válasz a korszak társadalmi felépítésében rejlik. Egy olyan rendszerben, ahol a gazdasági és politikai stabilitás törékeny volt, a szülők ösztönösen a biztonságos választásokat keresték.
A névadásban a konformitás dominált. Senki nem akart kitűnni, és senki nem akarta, hogy gyermeke neve miatt hátrány érje az életben. A túl modern, túl idegen vagy túl ritka név választása kockázatot jelentett. Ezzel szemben, ha egy fiút Lászlónak, Gábornak vagy Zoltánnak hívtak, az a társadalmi elfogadottság garanciája volt.
Egy másik fontos tényező volt a közösségi nyomás. A magyar társadalom még erősen közösségközpontú volt, ahol a tágabb család, a szomszédok és a barátok véleménye sokat nyomott a latban. A „megszokott” nevek választása elkerülte a felesleges vitákat és a kíváncsi kérdéseket.
A 80-as években a névválasztás nem az egyéni önkifejezés eszköze volt, mint ma, hanem a társadalmi beilleszkedés egyik legfontosabb lépése. A szülők célja az volt, hogy gyermekük a név által is a magyar kulturális térbe ágyazódjon, ne pedig onnan kilógjon.
A nyolcvanas évek névadása a „ne zavard fel az állóvizet” elvét követte. A biztonságos név egyfajta védőháló volt a bizonytalan társadalmi környezetben.
Részletes névvizsgálat: Tíz név, tíz történet a nyolcvanas évekből
Ahhoz, hogy megértsük a 80-as évek névadási kultúráját, érdemes mélyebben megvizsgálni a legnépszerűbb nevek mögött meghúzódó motivációkat és történelmi hátteret.
1. Péter: A szikla kitartása
A Péter név (jelentése: szikla) a 80-as években is a Top 10-ben szerepelt, bár a korábbi évtizedekhez képest kissé hátrébb szorult. A név a megbízhatóságot és az állhatatosságot szimbolizálja, ami a szülők számára a stabilitás ígéretét jelentette. A Péter egy olyan név volt, amely a kommunista érában is megőrizte bibliai gyökereit, de nem volt túlzottan „egyházi” jellege, így mindenki számára elfogadható volt.
2. Balázs: A magyaros hangzás vonzereje
A Balázs (latin: Blasius) a 80-as években élte reneszánszát. Különlegessége, hogy tipikusan magyaros kiejtésű, de mégis nemzetközi gyökerekkel rendelkezik. A Balázs névválasztás a szülők részéről gyakran a jó hangzás, a magyaros identitás és a viszonylagos ritkaság (a nagy klasszikusokhoz képest) kombinációja miatt történt. A Bali becenév pedig könnyed és szerethető volt.
3. Zsolt: A rövid, erőteljes név
A Zsolt egy ősi magyar név, valószínűleg a „szultán” jelentésű Zoltán rövidülése. A Zsolt a 80-as években a dinamikus, modern, de mégis magyar név kategóriájába esett. Rövid és határozott hangzása miatt vonzó volt azok számára, akik el akartak mozdulni a több szótagú nevek felől, de nem akartak idegen nevet választani.
4. Csaba: A székely hagyomány
Bár nem volt a Top 5-ben, a Csaba a 80-as években is stabilan jelen volt. A monda szerint Attila fiának neve, így a nemzeti romantika erős képviselője. A Csaba választása gyakran tudatos döntés volt a szülők részéről, akik a magyar történelmi gyökereket szerették volna hangsúlyozni, mint a családi értékek alapját.
5. Bence: A jövő ígérete
A Bence (latin: Benedek rövidülése, jelentése: áldott) a 80-as évek végén kezdett el látványosan emelkedni. Bár a valódi robbanása a 90-es években történt, a 80-as években már érezhető volt a rövid, lágy hangzású, de klasszikus alapú nevek iránti igény. A Bence volt az egyik első név, amely jelezte a későbbi évtizedek népszerűségi hullámát.
6. János: Az elkerülhetetlen örökség
A János, akárcsak az István, a 80-as években már hanyatlóban volt, de még mindig jelentős számban adták. Jelentése: „Isten kegyelmes”. A János választása szinte kizárólag a családi hagyomány miatt történt. Ez a név testesítette meg a nagypapa generációt, és bár a szülők keresték az alternatívákat, a családi kötelezettség gyakran felülírta a divatot.
7. Zoltán: A klasszikus férfiasság
Visszatérve Zoltánra, érdemes kiemelni, hogy a 80-as években ez a név a komoly, felelősségteljes férfi képét sugallta. A Zoltánok ekkoriban értek felnőtté, akik a Kádár-korszakban szocializálódtak, és a névválasztás ezt a stabil, kiszámítható jelleget erősítette meg.
8. András: A bátorság és az emberiesség
Az András (görög: andros, jelentése: férfi, férfias) a 80-as években stabil középmezőnyös volt. Egyszerű, klasszikus, bibliai gyökerekkel. A Péterhez hasonlóan a megbízhatóságot és a hagyományőrzést képviselte, anélkül, hogy túlzottan királyi vagy történelmi súlyt hordozott volna.
9. Gergely: A figyelemfelkeltő
A Gergely (görög: éber, vigyázó) a 80-as években a közepesen népszerű nevek közé tartozott. A Gergely választása gyakran a szülők intellektuálisabb rétegét jellemezte, akik egy kicsit kevésbé elterjedt, de mégis klasszikus és erős hangzású nevet kerestek. A név hosszú volt, de a Gergő becenév oldotta a komolyságát.
10. Miklós: A népszerű szent
A Miklós (görög: nép győzelme) szintén a klasszikus, örökzöld nevek közé tartozott. A 80-as években a Miklós név a tradicionális értékek és a szentek tiszteletének szimbóluma volt. Bár a 90-es években háttérbe szorult, a 80-as években még erősen tartotta magát, különösen vidéken és a hagyományőrzőbb családokban.
A névválasztás mint generációs híd: A nagypapák nevei újra divatban
A nyolcvanas években népszerű nevek ma különleges helyet foglalnak el a modern névadási trendekben. Ahogy a ’80-as évek gyermekei, a mai harmincas-negyvenes generáció szülei lettek, sokan közülük visszatérnek a saját gyerekkorukban hallott nevekhez. Ez a retro hullám azonban nem a 80-as évek konformizmusát jelenti, hanem sokkal inkább a biztonságos, klasszikus hangzás iránti vágyat.
A mai szülők számára a Dániel, Gábor, Tamás trió már nem a megszokottságot, hanem a kiforrott, időtálló eleganciát képviseli. Ezek a nevek már kiállták az idő próbáját, és nem olyan elhasználtak, mint az ezredforduló legnépszerűbb nevei. Ez a jelenség a névválasztást egyfajta generációs híddá teszi: a szülők választanak egy nevet, amely emlékezteti őket a saját gyermekkorukra, de amely a gyermek számára is egy erős, klasszikus identitást biztosít.
A 80-as évek nevei ma a „klasszikus retró” kategóriájába tartoznak. Nem túl régiek (mint a 19. századi nevek), de nem is túl újak (mint a 2000-es évek angolos nevei). Pontosan az a tökéletes egyensúly, amit a mai, értékorientált szülők keresnek.
A névlisták titkai: A szabályozás szerepe
Érdemes megemlíteni, hogy a 80-as évek névadási trendjeit nagymértékben befolyásolta a hivatalos szabályozás. Magyarországon az újszülötteknek adható neveket a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete hagyta jóvá. Ez a rendszer biztosította, hogy a nevek megfeleljenek a magyar helyesírási, nyelvtani és kulturális normáknak.
Ez a szigorú keretrendszer megakadályozta, hogy a 80-as években elterjedjenek azok az extravagáns vagy idegen nevek, amelyek a rendszerváltás utáni káoszban tűntek fel. A szülőknek tehát már eleve egy szűkített, de kulturálisan hiteles listából kellett választaniuk. Ez a szabályozás hozzájárult ahhoz, hogy a Top 10 név ennyire konzervatív és stabil maradhasson az évtized során.
A névjóváhagyási folyamat a 80-as években a konformitás egyik motorja volt. Bár lehetett kérvényezni új nevek engedélyezését, ez ritka volt és hosszadalmas. Ezért a szülők többsége egyszerűen a már bevált, engedélyezett klasszikusok közül választott, megerősítve ezzel a Dániel, Gábor, László és Zoltán dominanciáját.
Az évtized végének szele: A rendszerváltás árnyékában születettek nevei
Ahogy közeledett 1989, és a politikai légkör enyhülni kezdett, a névadási trendek is elkezdtek lazulni. Bár a nagy változások a 90-es évek elején következtek be, a 80-as évek legvégén már megjelentek azok a nevek, amelyek a nyitottságot és a nyugati hatást képviselték.
Ilyen volt például a Dávid (bár bibliai, de modern hangzású) vagy a Kristóf, amelyek dinamikusabban emelkedtek, mint a hagyományos társaik. Ezek a nevek a szülők azon rétegét jellemezték, akik már a szabadabb, nyitottabb jövőt vizionálták gyermekeik számára, és a névválasztással is ezt a változást akarták kifejezni.
A 80-as évek fiúnevei tehát nem csupán egy lista statisztikai adatai. Ők egy korszak lenyomatai, amelyben a stabilitás, a hagyomány és a lassú változás küzdött egymással. Ezek a nevek a magyar identitás tartóoszlopai voltak egy olyan időszakban, amikor a politikai és gazdasági bizonytalanság árnyékában a szülők a legbiztosabb alapot keresték gyermekeik jövőjéhez.
Összegző táblázat a névadási dinamikáról: 1979 vs. 1989
A változás mértékének érzékeltetésére érdemes összehasonlítani az évtized kezdetét és végét. Bár a Top 5 magja stabil maradt, a feltörekvő nevek már jelezték a 90-es évek trendjeit, mint a rövidülés és a bibliai nevek frissítése.
| Helyezés | 1979 (Jellemző név) | 1989 (Jellemző név) | Változás jellege |
|---|---|---|---|
| 1. | László / Gábor | Dániel | Bibliai név térnyerése, István/László háttérbe szorulása. |
| 3. | István | László / Zoltán | A királyi nevek népszerűsége csökkent. |
| 5. | János | Tamás / Attila | Egyszerű, rövid, nemzetközi nevek erősödése. |
| 10. | Ferenc | Ádám / Márk | A rendszerváltás előtti modernizáció kezdete. |
Ezek a nevek ma visszatérve frissességet és méltóságot kölcsönöznek a mai gyermekeknek. A nyolcvanas évek fiúnevei nem csupán emlékek, hanem a magyar névadási kultúra fontos és megkerülhetetlen fejezetei.
Gyakran ismételt kérdések a ’80-as évek fiúneveiről
- 👶 Melyik fiúnév volt a legnépszerűbb a 80-as évek egészében?
- A 80-as évek abszolút legnépszerűbb fiúneve Dániel volt, amely a hagyományos (István, László) és a modern nevek közötti tökéletes egyensúlyt képviselte. A Dániel stabilan uralta a listát, megelőzve az örökzöld Gábort és Lászlót.
- 📜 Milyen típusú nevek domináltak a 80-as években?
- A 80-as években a klasszikus, hagyományos magyar és bibliai nevek domináltak. Jellemző volt, hogy a neveknek erős történelmi vagy vallási háttere volt (pl. Zoltán, Attila, Péter, Gábor). A szülők a biztonságos, időtálló választásokat preferálták.
- 📉 Melyik klasszikus név népszerűsége kezdett el látványosan csökkenni a 80-as években?
- A 80-as években kezdett el látványosan csökkenni az István és a János nevekért való lelkesedés. Bár még mindig a listán szerepeltek, a szülők egyre inkább olyan alternatívákat kerestek, amelyek nem voltak annyira elterjedtek a nagyszülői generációban.
- 🌍 Volt-e már érezhető a nyugati nevek hatása a 80-as években?
- A nyugati hatás még nagyon szelíd volt, de érezhető volt a nemzetközileg is könnyen érthető nevek (pl. Dániel, Tamás, Ádám) térnyerésében. Extrém angolszász nevek (pl. Kevin, Alex) még nem jelentek meg a toplistán a szigorú névválasztási szabályozás miatt.
- 🛡️ Miért ragaszkodtak a szülők a hagyományos nevekhez a Kádár-korszak végén?
- A hagyományos nevek választása a társadalmi stabilitás és a konformitás iránti igényt fejezte ki. Egy bizonytalan politikai korszakban a szülők nem akarták, hogy gyermekük neve miatt kitűnjön vagy társadalmi hátrány érje, ezért a bevált, elfogadott nevek jelentették a biztonsági hálót.
- 📈 Melyik név emelkedett a legdinamikusabban a 80-as évek végén, előre jelezve a 90-es éveket?
- A 80-as évek végén a Bence és az Ádám nevek emelkedtek a legdinamikusabban. Ezek a nevek rövidek, lágy hangzásúak és klasszikus gyökerekkel rendelkeztek, tökéletesen illeszkedve a közelgő, modernebb névadási trendekhez.
- 🕰️ Miért térnek vissza ma a 80-as években népszerű nevek?
- A 80-as évek nevei ma a retro hullám részeként térnek vissza. A mai szülők értékelik ezeknek a neveknek a klasszikus, időtálló hangzását, amely már nem számít túlzottan elterjedtnek a kisgyermekek között, de mégis erős, kiforrott identitást képvisel.
Leave a Comment