A család ma már sokkal többet jelent, mint a klasszikus, biológiai alapokon nyugvó felállás. A modern társadalomban egyre inkább felismerjük, hogy a szeretet, a támogatás és az összetartozás érzése nem függ a genetikai kódok egyezésétől. Akár mozaikcsaládban élünk, akár örökbefogadás által bővült a körünk, vagy éppen nevelőszülőként vállaltuk a szülőség felelősségét, a legfontosabb kérdés mindig az: hogyan építhetünk fel egy olyan mélyen gyökerező, biztonságos családi egységet, amelyben mindenki teljes értékűnek érzi magát? A válasz a szándékos elköteleződésben, a kommunikációban és a feltétel nélküli elfogadásban rejlik.
A vérségi kötelék mítosza és a valóság
Társadalmunk hosszú évszázadokon keresztül a vérségi köteléket helyezte a család fogalmának középpontjába. Ez a hagyományos nézet azt sugallja, hogy a biológiai kapcsolat automatikusan mélyebb, erősebb és „igazibb” szeretetet eredményez. Ez a narratíva azonban mélyen korlátozó, és fájdalmat okozhat azoknak, akik más úton találtak egymásra. A valóság az, hogy a család az a hely, ahol a kötődés kialakul, függetlenül attól, hogy a gyermek az anyaméhben vagy egy jogi dokumentum aláírásával érkezett meg az életünkbe.
Pszichológiai szempontból a kötődés elmélete (Bowlby és Ainsworth munkássága) egyértelműen kimondja, hogy a biztonságos kötődés kialakulása nem a genetikán, hanem a következetes gondoskodáson, az érzelmi elérhetőségen és a gyermek szükségleteire való érzékeny reagáláson múlik. Egy mostohaszülő, egy örökbefogadó szülő vagy egy nevelőszülő is képes megteremteni azt a biztonságos bázist, amelyből a gyermek felfedezheti a világot, és ahová mindig visszatérhet.
A család nem egy statikus, biológiai tény, hanem egy dinamikus, érzelmi konstrukció. A szeretetet nem örököljük, hanem nap mint nap építjük.
A biológiai determinizmus mítoszának lebontása felszabadító lehet. Segít elmozdulni a „ki az igazi” kérdésétől a „ki az, aki gondoskodik” és „ki az, aki szeret” kérdése felé. Ez a váltás teszi lehetővé, hogy a nem vérségi alapú családok is büszkén és teljes joggal álljanak a társadalom elé, mint teljes értékű egységek.
A mozaikcsalád: a türelem és a határok művészete
A mozaikcsaládok (vagy patchwork családok) kialakulása az elmúlt évtizedek egyik leggyakoribb családi formája lett. Itt a kihívás nem csak a szülők és gyermekek közötti kötelék megteremtése, hanem a korábbi rendszerek, a volt partnerek és a különféle nevelési stílusok összehangolása is. A mozaikcsalád dinamikája összetett, és sikere nagymértékben függ a felnőttek érettségétől és együttműködési készségétől.
A mostohaszülő szerepének újraértelmezése
A mostohaszülő (mostohaanya, mostohaapa) szerepét gyakran torzítja a kultúra, a mesékben megjelenő negatív képek. A valóságban a mostohaszülő egy létfontosságú híd, egy új felnőtt a gyermek életében, aki nem helyettesíti a biológiai szülőt, hanem kiegészíti a családi rendszert. A legfontosabb tanács a mostohaszülők számára az, hogy kerüljék a biológiai szülő szerepének átvételét, különösen a kezdeti időszakban.
A kezdetekkor a mostohaszülőnek a jó nagybácsi vagy nagynéni szerepét kell betöltenie: legyen támogató, barátságos és építsen ki egy egyedi, különleges kapcsolatot a gyermekkel. A fegyelmezés feladata a biológiai szülőé marad, amíg a mostohaszülő és a gyermek között ki nem alakul egy stabil, érzelmi alapokon nyugvó kötelék. Ez a folyamat lassú, gyakran 5-7 évig is eltarthat, mire a mozaikcsalád stabilizálódik.
A szülői koalíció és a volt partner kezelése
A mozaikcsalád sikerének alapja a szülői koalíció, vagyis a pár egysége. A biológiai szülőnek és a mostohaszülőnek egységesen kell fellépnie a nevelési elvekben, de a biológiai szülőnek kell hídnak lennie a gyermek és az új partner között. A gyermekeknek biztonságot ad, ha látják, hogy a felnőttek – még ha nem is élnek együtt – képesek tisztelettel kommunikálni egymással.
A volt partnerrel való kapcsolat kezelése kritikus. Ideális esetben a kommunikáció a gyermekek jólétéről szól, és mentes a párkapcsolati sérelmektől. A határok egyértelmű meghatározása elengedhetetlen. A gyermeknek tudnia kell, hogy mindkét otthonban szeretettel várják, de azt is, hogy mindkét helyen más szabályok érvényesek. A párhuzamos szülőség (co-parenting) a cél, amelyben a felnőttek pragmatikusan együttműködnek a gyermek érdekében.
Az örökbefogadás útja: a kötődés mélysége
Az örökbefogadás az egyik legmélyebb bizonyítéka annak, hogy a szeretet nem a biológia függvénye, hanem egy tudatos döntés és elköteleződés eredménye. Az örökbefogadó szülők útja tele van jogi és érzelmi kihívásokkal, de a kialakuló kötelék ereje felülmúlhatatlan. Az örökbefogadás során a kötődés kialakítása egy szándékos, aktív folyamat.
A kötődés időszaka: a mézeshetek és a valóság
Az örökbefogadás utáni első időszakot gyakran „mézesheteknek” nevezik, amikor mindenki izgatott és reménykedő. Azonban az igazi munka ezután kezdődik. Különösen az idősebb gyermekek örökbefogadása esetén szükséges lehet a traumainformált gondoskodás. Ezek a gyermekek gyakran hordoznak magukban elhagyatottságból, elutasításból vagy korai elhanyagolásból eredő sebeket.
A biztonságos kötődés kialakításához elengedhetetlen a szülői érzékenység és a jelenlét. Ez azt jelenti, hogy a szülő képes leolvasni a gyermek nem verbális jelzéseit, és megfelelően reagálni rájuk. Ez a szinkronicitás alakítja ki azt a bizalmat, ami a vérségi kötelék hiányát is felülírja. Ez a bizalom az alapja annak, hogy a gyermek megtanulja: ez a család megbízható és állandó.
| Pillér | Leírás |
|---|---|
| Érzelmi elérhetőség | Mindig elérhetőnek lenni a gyermek számára, különösen stresszhelyzetben. |
| Konzekvencia | Következetes válaszok és rituálék biztosítása a kiszámíthatóság érdekében. |
| Játék és nevetés | A pozitív interakciók elősegítik az oxitocin termelést, erősítve a köteléket. |
| Történetmesélés | A gyermek születési történetének (adoptálás történetének) nyílt és pozitív megközelítése. |
A születési történet kezelése
A gyermek identitásának szerves része az a tény, hogy örökbefogadott. A szakemberek egyetértenek abban, hogy a titkolózás káros. A születési történetet már egészen kicsi kortól kezdve, a gyermek életkorának megfelelő módon kell elmesélni. Ez nem egy egyszeri beszélgetés, hanem egy folyamatos narratíva. A hangsúly azon van, hogy a gyermek különlegesen választott és mélységesen vágyott volt.
A nyílt örökbefogadás esetén, ahol a biológiai szülők is részei az életnek (változó mértékben), a kihívás a határok tiszteletben tartása, miközben a gyermek számára érthetővé tesszük a különböző szeretetkapcsolatokat. Ez a modell bizonyítja a legjobban, hogy a szeretet sokszorozódhat, és nem kell versenyeznie a biológiai és az örökbefogadó szülő között.
Nevelőszülőség: az ideiglenes szeretet ereje
A nevelőszülők szerepe különleges, hiszen ők ideiglenes családot biztosítanak azoknak a gyermekeknek, akiknek a biológiai családja átmenetileg vagy tartósan nem képes gondoskodni róluk. A nevelőszülőknek a kötődés és az elengedés művészetét kell elsajátítaniuk, ami hatalmas érzelmi terhet jelent, de egyben rendkívül fontos szolgálat a társadalom számára.
A nevelőszülői lét során a gyermekek gyakran viselkedésbeli problémákkal küzdenek, amelyek a korábbi elhanyagolás vagy trauma következményei. A nevelőszülő feladata, hogy megértse: a gyermek viselkedése kommunikáció, nem pedig rosszindulat. A nevelőszülői családnak gyakran szuperképességekre van szüksége: határtalan türelemre, rugalmasságra és a gyors, de mély kötődés képességére.
A nevelőszülői szeretet nem a birtoklásról szól, hanem a biztonságos kikötőről, ahol a gyermek meggyógyulhat, mielőtt továbbrepül. Ez a legönzetlenebb formája a szülői elköteleződésnek.
Fontos, hogy a nevelőszülői család támogató hálózattal rendelkezzen, és tisztában legyen azzal, hogy a gyermek elsődleges célja a biológiai családhoz való visszatérés lehet. A nevelőszülő abban segít, hogy a gyermek a lehető legjobb állapotban térjen vissza, vagy készüljön fel az örökbefogadásra. Ez a fajta átmeneti, gyógyító szeretet a legtisztább bizonyítéka annak, hogy a szív köteléke mélyebb, mint a vér.
Az érzelmi kötelék primátusa: a biztonságos bázis
Ahhoz, hogy egy nem vérségi alapú család „teljes értékűvé” váljon, az érzelmi köteléknek prioritást kell élveznie a jogi vagy biológiai státusz felett. A teljes értékű család fogalma nem a tagok számán vagy származásán múlik, hanem azon a minőségen, ahogyan egymáshoz viszonyulnak.
A neurobiológia szerepe a kötődésben
Amikor egy szülő (biológiai vagy sem) érzékenyen reagál a gyermek igényeire, az agyban oxitocin szabadul fel, amely a „szeretet hormonjaként” ismert. Ez a hormon segít megerősíteni a kötődést és csökkenti a stresszt. A kutatások kimutatták, hogy a következetes, szeretetteljes gondoskodás képes „átírni” a gyermek idegrendszerét, különösen azoknál, akik korai traumát éltek át. Ez a neurobiológiai kötelék az, ami valójában összetartja a családot, és ez nem ismeri a genetikai határokat.
A szándékos érzelmi ráhangolódás (attunement) kulcsfontosságú. Ez azt jelenti, hogy a szülő igyekszik megérteni a gyermek belső állapotát, tükrözi az érzéseit, és segít neki a szabályozásban. Ez a fajta tükrözés (mirroring) építi fel a gyermekben az önértékelést és a biztonságos viszonyulást a világhoz. Ez a folyamat minden szülő-gyermek kapcsolatban működik, függetlenül a vérségi köteléktől.
A közös rituálék ereje
A családokat a közös történetek és rituálék cementezik össze. Ezek a kis, ismétlődő események adják a napok és az évek ritmusát, és erősítik az összetartozás érzését. Egy mozaikcsaládban vagy egy örökbefogadó családban a rituálék különösen fontosak, mert ezek teremtik meg az új, közös identitást.
- Hétvégi hagyományok: Közös reggeli palacsinta, családi társasjáték est.
- Esti rituálék: Olvasás, beszélgetés a nap eseményeiről, ami biztonságot és kiszámíthatóságot ad.
- Ünnepi szokások: Saját, egyedi ünnepi hagyományok kitalálása, amelyek különböznek a korábbi vagy biológiai családok szokásaitól, ezzel is megerősítve az új egységet.
Ezek a rituálék nem csak kellemes időtöltések, hanem szeretetnyelv-kommunikációk, amelyek azt üzenik a gyermeknek: „Te ide tartozol, és ez a mi közös életünk.”
Külső elvárások és ítéletek kezelése
Sajnos a nem vérségi alapú családoknak gyakran meg kell küzdeniük a társadalmi nyomással, a kíváncsi kérdésekkel és néha a nyílt ítélkezéssel is. A nagyszülők, a tágabb család vagy akár az idegenek megjegyzései (pl. „Ugye tudja, ki az igazi anyja?” vagy „Nem nehéz a más gyerekét nevelni?”) mélyen sérthetik a felépített családi egységet.
Határok húzása a tágabb családdal
A családnak meg kell határoznia a saját narratíváját, és ezt következetesen kommunikálnia kell a külvilág felé. A tágabb családnak meg kell értenie, hogy a családi definíciót a szülők határozzák meg. Ha valaki megkérdőjelezi a mostohaszülő vagy az örökbefogadó szülő szerepét, határozott, de szeretetteljes választ kell adni.
Például egy nagyszülőnek, aki a biológiai kapcsolatot hangsúlyozza, el lehet mondani: „Mi egy család vagyunk, és a szeretet nem a genetikában mérhető. Kérlek, támogass minket ebben.” Fontos, hogy a gyermek jelenlétében a felnőttek egységesen és pozitívan beszéljenek a családról. Ez erősíti a gyermek biztonságérzetét és az új családba vetett hitét.
A családi történet megvédése
A mozaik- és örökbefogadó családoknak meg kell tanulniuk, hogy nem tartoznak magyarázattal mindenki számára. A személyes információk megosztása a szülők és a gyermek döntése. Fejleszteni kell a gyors, udvarias lezáró válaszokat, amelyek megakadályozzák a további faggatózást (pl. „Igen, ez egy hosszú történet, de mi nagyon boldogok vagyunk így.”). Ez a védelem megmutatja a gyermeknek, hogy a szülők képesek megvédeni a családi egységet a külső behatásoktól.
Gyakorlati eszközök a családi kohézió erősítésére
A nem vérségi alapú családoknak gyakran még nagyobb erőfeszítést kell tenniük a kohézió megteremtéséért, mivel a természetesnek vett kötelékek hiányoznak. A szándékos családépítés magában foglalja a konfliktuskezelést, a közös célok kitűzését és a páros kapcsolat erősítését.
A konfliktuskezelés mint a bizalom építőköve
Minden családban vannak konfliktusok, de a mozaikcsaládokban vagy az örökbefogadó családokban ezek a konfliktusok gyakran a lojalitás, az identitás vagy a korábbi veszteségek köré szerveződnek. Fontos, hogy a konfliktusokat ne kerüljük el, hanem tekintettel a gyermek múltjára, nyíltan és biztonságosan kezeljük.
A gyermeknek meg kell tanulnia, hogy a nézeteltérések nem jelentik a kapcsolat végét. Amikor a mostohaszülő és a gyermek között feszültség alakul ki, a biológiai szülőnek kell mediálnia. A legfontosabb szabály: a gyermek előtt soha ne kérdőjelezzük meg a másik felnőtt szülői tekintélyét vagy szeretetét, még akkor sem, ha nem vér szerinti szülő.
A párkapcsolat védelme
A mozaik- és örökbefogadó családok esetében a szülői szerepek sokszor annyira leterhelőek, hogy a pár kapcsolata háttérbe szorul. Pedig a párkapcsolat az egész családi rendszer alapja. Ha a pár szilárd, a gyermekek sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat, függetlenül a vérségi köteléktől.
Rendszeres „pár időt” kell beiktatni, ami mentes a szülői feladatoktól és a családi logisztikától. Ez az idő segít újra összekapcsolódni, megerősíteni az egységes frontot, és emlékeztetni a partnereket arra, miért döntöttek az együttélés és a közös családépítés mellett. Ez a kötelék a láthatatlan ragasztó, ami összetartja a nem vérségi alapú családot.
Különleges kihívások és megküzdési stratégiák
A nem vérségi alapú családoknak szembe kell nézniük olyan helyzetekkel, amelyek eltérnek a hagyományos családi élet kihívásaitól. Ezek a helyzetek mélyebb megértést és speciális megközelítést igényelnek.
Testvérviszály a mozaikcsaládban
Amikor a gyermekek különböző otthonokból érkeznek, a testvérviszály nem csupán a játékokért folyik, hanem a szülői figyelemért és a hierarchia beállításáért. Különösen nehéz, ha az egyik gyermek a biológiai szülő gyermeke, a másik pedig a mostohaszülőé. A biológiai szülő gyakran hajlamos arra, hogy a saját gyermekét védje, ami azonnal aláássa a mostohaszülő tekintélyét és a családi egyensúlyt.
A megoldás a méltányosság (nem feltétlenül az egyenlőség). Minden gyermeknek meg kell kapnia a saját, egyedi idejét mindkét felnőttel. A fegyelmezésnek és a szabályoknak mindenkire egyformán kell vonatkozniuk. Elengedhetetlen a közös családi találkozók bevezetése, ahol mindenki elmondhatja, hogyan érzi magát a rendszerben, és ahol a felnőttek meghallgatják a gyermekek igényeit.
A veszteség és a gyász feldolgozása
Az örökbefogadott gyermekek gyakran hordoznak magukban veszteséget (a biológiai szülők elvesztését), a mozaikcsaládokban pedig a gyermekek gyászolják az eredeti családi formát. Ezt a gyászt el kell ismerni és teret kell adni neki. Nem szabad elvárni, hogy a gyermek azonnal boldog legyen az új felállásban.
A szülőknek meg kell érteniük, hogy a gyermek lojalitási konfliktusai a szeretet természetes velejárói. Ha egy gyermek hiányolja a biológiai szülőjét, az nem jelenti azt, hogy kevésbé szereti az örökbefogadó vagy mostohaszülőjét. A szeretet nem egy torta, amit fel kell osztani; a szeretet egy kimeríthetetlen forrás. A szülői feladat a gyermek érzéseinek validálása: „Értem, hogy nehéz, és rendben van, ha hiányzik az anyukád/apukád.”
A szándékos szülőség ereje
A nem vérségi alapú családban a szülőség szándékos döntés és folyamatos erőfeszítés eredménye. Ez a szándékosság az, ami megkülönbözteti a sikeres családot attól, amelyik küszködik. Ez a szándékosság magában foglalja a tudatosságot, az empátiát és az állandó önreflexiót.
A közös értékrend kialakítása
Egy mozaikcsalád esetében, ahol a gyermekek két különböző háztartásban élnek, vagy egy örökbefogadó családban, ahol különböző kultúrák találkoznak, elengedhetetlen a közös családi értékrend kialakítása. Mik azok az alapvető elvek, amelyek mentén élünk? Lehet ez a tisztelet, a nyíltság, a humor vagy a segítőkészség.
Ezeket az értékeket nem elég kimondani, hanem a mindennapi életben meg kell élni. Ha a család a nyíltságot választja, akkor a szülőknek is nyíltan kell beszélniük a kihívásokról és a hibáikról. Ez a közös erkölcsi iránytű ad stabilitást, ami felülírja a genetikai különbségeket.
A pozitív identitás megerősítése
Különösen az örökbefogadott vagy nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek esetében fontos, hogy a szülők aktívan támogassák a gyermek identitásának pozitív megerősítését. Ha a gyermek más etnikai, kulturális vagy származási háttérrel rendelkezik, mint a szülők, ezt a különbséget ünnepelni kell, nem pedig elhallgatni.
Ez a kulturális kompetencia azt jelenti, hogy a szülők aktívan tanulnak a gyermek hátteréről, és beépítik annak elemeit a családi életbe. Ez a fajta elfogadás azt üzeni a gyermeknek: „Tudjuk, hogy honnan jöttél, és szeretünk téged azért, aki vagy – minden részeddel együtt.” Ez az egyik legerősebb módja annak, hogy egy nem vérségi alapú család teljes értékűnek érezze magát.
Hosszú távú siker és örökség
A nem vérségi alapú családok hosszú távú sikere abban mérhető, hogy a gyermekek felnőttként milyen minőségű kapcsolatot ápolnak a szüleikkel, és mennyire érzik magukat teljesen elfogadottnak a családi rendszerben. Amikor a kötelékek megszilárdulnak, a genetikai különbségek elhalványulnak, és a szeretet válik az egyetlen mérvadó tényezővé.
A kutatások azt mutatják, hogy az örökbefogadott gyermekek és a mozaikcsaládokban felnőtt fiatalok ugyanolyan jól vagy még jobban teljesítenek az életben, mint a hagyományos családokban felnőttek, feltéve, hogy a családi légkör biztonságos, támogató és nyílt volt. A családi örökség nem a DNS-ben rejlik, hanem azokban az értékekben, leckékben és feltétel nélküli szeretetben, amit a gyermekek továbbvisznek a saját életükbe.
A legfontosabb üzenet minden szülő számára, aki nem biológiai alapon nevel gyermeket, az a kitartás és az önbizalom. A család az, amit létrehozunk. A szívünk választása erősebb, mint a biológia parancsa. A teljes értékű család nem a származásról, hanem az elkötelezettségről szól, és arról, hogy minden gyermek tudja: van egy hely, ahol feltétel nélkül szeretik, és ahová mindig tartozni fog.
***
Gyakran ismételt kérdések a nem vérségi alapú családi kötelékekről
-
🧡 Mi a legfontosabb különbség a vérségi és a nem vérségi kötelék között a gyermek szempontjából?
- Pszichológiai szempontból a legfontosabb különbség a kötődés kialakulásának kezdeti feltételeiben rejlik. A vérségi kötelék esetében a kötődés gyakran automatikusnak tekinthető (bár nem garantált), míg a nem vérségi kötelék (pl. örökbefogadás, mozaikcsalád) esetében a szülőnek aktívan és tudatosan kell építenie a bizalmat és a biztonságot a gyermekkel. A gyermek számára azonban hosszú távon a gondoskodás minősége és a szeretet mélysége sokkal fontosabb, mint a genetika.
-
💔 Hogyan kezeljük, ha a mostohagyermek elutasító a mostohaszülővel szemben?
- Az elutasítás gyakran a lojalitási konfliktus, a gyász vagy a bizonytalanság jele. A mostohaszülőnek kerülnie kell a sértődöttséget, és tiszteletben kell tartania a gyermek tempóját. Fontos, hogy a biológiai szülő erősítse meg a mostohaszülő szerepét a gyermek előtt, de a fegyelmezés maradjon a biológiai szülő feladata, amíg a kapcsolat meg nem szilárdul. A mostohaszülőnek időt kell töltenie a gyermekkel egy-egy tevékenység során, elvárások nélkül, ezzel építve a bizalmat.
-
❓ Mikor mondjuk el az örökbefogadott gyermeknek, hogy örökbefogadtuk?
- A szakemberek egyöntetűen azt javasolják, hogy a történetet már egészen kicsi kortól kezdve, a gyermek életkorának megfelelő módon, pozitív narratívával kell elkezdeni. Ez nem egy „nagy bejelentés” kell, hogy legyen, hanem egy folyamatos történetmesélés része, így a gyermek sosem éli meg sokként. Fontos, hogy a gyermek tudja, hogy ő egy különlegesen választott családtag.
-
⚖️ Lehet-e egy mostohaszülő ugyanolyan „igazi” szülő, mint a biológiai szülő?
- Igen, de más értelemben. A mostohaszülő szerepe nem az, hogy helyettesítse a biológiai szülőt, hanem hogy kiegészítse a családot. Az „igazi szülő” nem a genetikán, hanem a napi szintű gondoskodáson, a feltétel nélküli szereteten és az elköteleződésen múlik. Ha a mostohaszülő betölti a biztonságos bázis szerepét, és a gyermek számára következetes szeretetet nyújt, akkor érzelmileg teljes értékű szülővé válik.
-
🗣️ Hogyan kezeljük a tágabb család ítélkezését a mozaikcsalád felállásával kapcsolatban?
- A határok egyértelmű és udvarias kijelölése a kulcs. Határozzátok meg a családi narratívátokat (pl. „Mi egy erős család vagyunk, a szeretet választás kérdése”), és álljatok egységesen ki mellette. Ha a kritika vagy ítélkezés a gyermek jelenlétében történik, azonnal fel kell lépni, hogy megvédjétek a gyermek biztonságérzetét és a családi egységet. Ne érezd magad kötelesnek elmagyarázni a döntéseiteket.
-
🤝 Mi a szerepe a biztonságos kötődésnek a nem vérségi alapú családokban?
- A biztonságos kötődés a nem vérségi alapú családok legfontosabb építőköve. A gyermeknek meg kell tapasztalnia, hogy a szülői gondoskodás következetes, megbízható és érzelmileg elérhető. Ez a biztonságos bázis teszi lehetővé, hogy a gyermek feldolgozza a korábbi veszteségeket (ha vannak), és teljes mértékben integrálódjon az új családi rendszerbe, felülírva a genetikai hiányosságokat.
-
🏡 Mennyi idő alatt válik egy mozaikcsalád valóban „családdá”?
- A szakemberek szerint a mozaikcsaládoknak átlagosan 4-7 évre van szükségük ahhoz, hogy stabilizálódjanak, és minden tag valóban otthon érezze magát benne. Ez a folyamat lassú, és hullámvölgyekkel jár. A türelem, a rugalmasság és az elkötelezettség a párkapcsolat iránt kulcsfontosságú ezen időszak alatt.
Leave a Comment