Az élet tele van váratlan fordulatokkal, és ami egykor sziklaszilárd, végleges döntésnek tűnt, az néhány év elteltével teljesen más fényben tűnhet fel. Sok nő választja a petevezeték-elkötést, más néven női sterilizációt, amikor úgy érzi, a családalapítási fázis lezárult. Ez a döntés általában komoly megfontolás eredménye, de az élethelyzetek változása – új párkapcsolat, gyász, vagy egyszerűen csak a vágy újjáéledése – felveti a kérdést: visszafordítható-e a folyamat? Létezik-e második esély arra, hogy a petevezetékek ismét átjárhatóvá váljanak, és természetes úton jöhessen létre a terhesség? Ez a kérdés nem csupán orvosi, hanem mélyen érzelmi és pszichológiai dilemmát is jelent, amelyre szerkesztőségünk igyekszik hiteles és átfogó válaszokat adni.
Amikor a végleges döntés megkérdőjeleződik
A petevezeték-elkötés a világ egyik legelterjedtebb fogamzásgátló módszere, amelyet éppen a véglegessége miatt választanak a párok. Azonban a statisztikák azt mutatják, hogy a sterilizáción átesett nők jelentős része, akár 1-2%-a, megbánja a döntést, különösen a fiatalabb korban elvégzett beavatkozások esetén. A megbánás leggyakoribb oka az életkörülmények drámai megváltozása, mint például válás utáni új partnerkapcsolat, vagy egy gyermek elvesztése. Ilyenkor a gyermeket szeretnék ismét életükbe hívni, és felmerül a tubusrekonstrukció lehetősége.
Fontos tudni, hogy a petevezeték-elkötés visszafordítása egy rendkívül komplex, speciális mikrosebészeti beavatkozás, amelynek sikere számos tényezőtől függ. Nem minden elkötési módszer fordítható vissza azonos eséllyel, és a beavatkozás maga sem garantálja a természetes fogantatást. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a nők, akik ezen az úton gondolkodnak, teljes körű, hiteles tájékoztatást kapjanak az esélyekről, a kockázatokról és az esetleges alternatívákról, mint amilyen a lombikbébi program (IVF).
A petevezeték-elkötés módszerei és a visszafordíthatóság
Ahhoz, hogy megértsük a visszafordítás esélyeit, először tisztában kell lennünk azzal, hogy az eredeti sterilizáció milyen módszerrel történt. A petevezeték feladata, hogy az érett petesejtet a petefészekből a méh üregébe szállítsa. Az elkötés célja ennek az útvonalnak a megszakítása.
A sterilizáció típusai nagyban befolyásolják, mennyi egészséges, funkcióképes petevezeték marad meg a rekonstrukcióhoz:
- Klipek és gyűrűk (pl. Filshie klipek, Falope gyűrűk): Ezek a módszerek a petevezeték egy kis részét zárják el. Mivel minimális károsodást okoznak a környező szövetekben és a petevezeték hossza nagyrészt megmarad, ezek a típusok kínálják a legjobb esélyt a visszafordításra. A petevezeték roncsolódott része rövid, könnyebben eltávolítható, és a két egészséges vég könnyebben egyesíthető.
- Elektrokoaguláció (égetés): Ez a módszer hőt használ a petevezeték elzárására. Sajnálatos módon a koaguláció gyakran nagyobb szakaszon okoz szöveti károsodást, néha akár 2-4 cm hosszan. Ha a károsodás kiterjedt, a visszafordítás esélye jelentősen csökken, mivel a túl rövid petevezeték már nem tudja hatékonyan ellátni a feladatát.
- Részleges eltávolítás és lekötés (pl. Pomeroy technika): Ez a leggyakoribb módszer, különösen császármetszés során. A petevezeték egy középső szakaszát kimetszik, majd a végeket lekötik. Bár ez is visszafordítható, a hiányzó szakasz hossza itt is kritikus tényező.
- Petevezeték teljes eltávolítása (Salpingectomia): Ezt a módszert ritkán alkalmazzák egyszerű sterilizáció céljából, gyakran inkább orvosi indokkal, de ha megtörtént, a visszafordítás lehetetlen, mivel nincs mit rekonstruálni.
A visszafordítás legfontosabb előfeltétele, hogy elegendő, egészséges petevezeték-szövet álljon rendelkezésre a sikeres újraegyesítéshez. Ez az információ általában csak az eredeti műtéti jelentésből derül ki.
A tubusrekonstrukció bemutatása: A mikrosebészet csodája
A petevezeték-elkötés visszafordítását hivatalosan tubusrekonstrukciónak vagy tubális reanasztomózisnak nevezik. Ez egy rendkívül precíz, finom beavatkozás, amelyet ideálisan mikrosebészeti technikával kell végezni, gyakran nagy nagyítású mikroszkóp vagy speciális endoszkóp segítségével.
A beavatkozás célja és menete
A műtét célja, hogy a petevezeték elzárt vagy roncsolt szakaszát eltávolítsák, majd a két egészséges véget – a méhhez közeli (proximális) és a petefészekhez közeli (disztális) részt – rendkívül finom öltésekkel újraegyesítsék. Ez a folyamat kritikus, mivel a petevezeték belső átmérője rendkívül kicsi, és a sikeres újraegyesítéshez biztosítani kell, hogy a csillószőrökkel borított belső réteg (nyálkahártya) is megfelelően illeszkedjen.
A tubusrekonstrukció történhet laparotómiával (hagyományos hasi feltárással) vagy laparoszkópiával (kulcslyuk sebészettel). A laparotómia biztosítja a legnagyobb pontosságot a mikrosebészeti varratok elhelyezéséhez, mivel nagyobb területen látható a műtéti mező, ezért sok specialista ezt preferálja. A laparoszkópiás technika azonban gyorsabb felépülést és kisebb hegeket eredményez, de technikai szempontból sokkal nagyobb kihívást jelent a finom varratok elhelyezése.
A tubusrekonstrukció sikere 90%-ban a sebész tapasztalatán és a mikrosebészeti technika precizitásán múlik. Ez nem egy rutin nőgyógyászati műtét.
A műtéti lépések részletesen
1. Feltárás és az elzárás helyének azonosítása: A sebész feltárja a hasüreget (laparotómia vagy laparoszkópia útján) és megkeresi az elzárás helyét mindkét oldalon. Fontos a petevezeték teljes hosszának felmérése.
2. A roncsolt szakasz eltávolítása: A sebész eltávolítja a heges, elzárt részt, ügyelve arra, hogy a vágási felületek egészséges, jól vérrel ellátott szövetet mutassanak. Ezt rendkívül éles mikrosebészeti eszközökkel végzik.
3. A lument átjárhatóságának ellenőrzése: A méh felőli részen egy speciális festékanyagot (metilénkék oldat) fecskendeznek a méhbe. Ha a festék megjelenik a petevezeték végén, az jelzi, hogy a méh és a petevezeték közötti szakasz átjárható.
4. Reanasztomózis (Újraegyesítés): Ez a legkritikusabb lépés. Rendkívül finom, általában 8-0-ás vagy 9-0-ás vastagságú (szinte hajszálvékony) varróanyagot használnak a petevezeték izomrétegének és serosájának egyesítésére, anélkül, hogy a belső nyálkahártyát károsítanák. Általában 4-8 öltés szükséges a stabil, átjárható kapcsolat helyreállításához.
5. Utolsó ellenőrzés: Újra ellenőrzik a festékanyaggal az átjárhatóságot, és gondosan mossák a műtéti területet, hogy minimalizálják a hegesedés esélyét.
A műtét időtartama általában 1,5 és 3 óra között mozog, attól függően, mennyire volt kiterjedt az eredeti elkötés és milyen nehéz a szövetek illesztése.
Esélyek mérlegen: Mi befolyásolja a terhesség sikerességét?
Bár a tubusrekonstrukció technikailag sikeres lehet (azaz a petevezeték átjárhatóvá válik), ez még nem jelenti automatikusan a természetes terhesség bekövetkeztét. A teherbeesés esélyeit számos tényező befolyásolja, amelyekről őszintén kell beszélni.
1. A nő életkora
Ez a legmeghatározóbb tényező. A petevezeték-elkötés visszafordításának sikere szorosan összefügg a nő termékenységének általános állapotával, amely az életkor előrehaladtával természetesen csökken. A 35 év alatti nők esetében a terhességi ráta jelentősen magasabb, mint a 40 év felettieknél.
| Életkor | Várható terhességi ráta (kumulatív, 2 év alatt) | Méhen kívüli terhesség kockázata |
|---|---|---|
| 35 év alatt | 65% – 80% | kb. 5% |
| 35 – 39 év | 50% – 65% | kb. 8% |
| 40 év felett | 20% – 40% | Akár 10-15% |
A 40 év feletti nők esetében a petesejtek minősége már jelentősen romlik, így még a sikeresen helyreállított petevezeték sem garantálja a fogantatást. Ezen a ponton az IVF gyakran jobb költség-haszon arányt kínál.
2. A megmaradt petevezeték hossza
A petevezeték optimális hossza 10-12 cm. Ha a rekonstrukció után a petevezeték hossza kevesebb, mint 4 cm, a siker esélye drámaian csökken. A túl rövid petevezeték nem képes hatékonyan mozgatni a petesejtet, és növeli a méhen kívüli terhesség kockázatát, mivel a megtermékenyített petesejt beragadhat a rövid útvonalon.
3. Az eredeti elkötés típusa
Ahogy már említettük, a klipekkel vagy gyűrűkkel történt elkötés utáni rekonstrukció a legsikeresebb (akár 80% feletti átjárhatóság). Az elektrokoagulációval történt, kiterjedt roncsolás utáni esélyek sokkal rosszabbak, mivel a roncsolódás a petevezeték csillószőrös belső rétegét is visszafordíthatatlanul károsíthatja.
4. Egyéb termékenységi tényezők
A rekonstrukció előtt elengedhetetlen a teljes körű termékenységi vizsgálat. A sikerhez szükség van:
- Normális petefészek-funkcióra (petesejtek érése és ovuláció).
- A partner megfelelő sperma minőségére (spermiogram).
- A méh üregének egészséges állapotára (nincsenek miómák, polipok, vagy összenövések).
A legfőbb veszély: A méhen kívüli terhesség
A tubusrekonstrukciós műtét utáni legnagyobb kockázat a méhen kívüli terhesség (ektopiás terhesség). Ez akkor következik be, ha a megtermékenyített petesejt nem jut el a méh üregébe, hanem beágyazódik a petevezeték falába.
Miért nő meg a kockázat?
Bár a sebész sikeresen újraegyesíti a petevezeték külső rétegeit, a belső, finom csillószőrös réteg (amely a petesejt szállításáért felel) gyakran károsodik, vagy hegesedés miatt nem működik tökéletesen. Ez a csökkent mozgásképesség lelassítja a petesejt vándorlását, lehetővé téve, hogy az a petevezetékben ágyazódjon be.
A méhen kívüli terhesség aránya a sikeres rekonstrukción átesett nők körében átlagosan 5-10%. Ez sokkal magasabb, mint a normál populációban. Emiatt a rekonstrukció utáni terhesség korai szakaszában rendkívül fontos a szoros orvosi felügyelet.
Minden nőnek, aki tubusrekonstrukción esett át, azonnal orvoshoz kell fordulnia, amint pozitív terhességi tesztet produkál. Kora ultrahangvizsgálat szükséges a terhesség méhen belüli elhelyezkedésének igazolására.
IVF: A petevezeték-elkötés alternatívája
Sok esetben, különösen ha a nő már betöltötte a 38. életévét, vagy az eredeti elkötés kiterjedt roncsolást okozott, a lombikbébi program (In Vitro Fertilization, IVF) sokkal hatékonyabb, biztonságosabb és költséghatékonyabb megoldás lehet, mint a rekonstrukciós műtét.
Hogyan működik az IVF sterilizáció esetén?
Az IVF lényege, hogy a petevezeték funkcióját teljesen megkerüli. A petesejteket gyógyszeres stimuláció után kinyerik a petefészkekből, laboratóriumi körülmények között megtermékenyítik a partner spermájával, majd a létrejött embriókat visszaültetik a méhbe. Mivel a petevezetékre nincs szükség, az elkötés ténye nem jelent akadályt.
Tubusrekonstrukció vs. IVF: Melyik a jobb választás?
A választás a körülményektől függ. Az alábbi táblázat segít a döntésben:
| Szempont | Tubusrekonstrukció | IVF (Lombikbébi Program) |
|---|---|---|
| Sikert befolyásoló tényezők | Életkor, petevezeték hossza, eredeti elkötés típusa, sperma minőség. | Életkor, petesejt minőség, méh állapota. |
| Terhesség esélye (egy ciklus/műtét) | Egyszeri műtét után kumulatív esély (2 év alatt). | Ciklusonkénti esély (30-50%, életkortól függően). |
| Méhen kívüli terhesség kockázata | Magas (5-10%). | Alacsonyabb (kb. 1-2%). |
| Költségek | Magas egyszeri költség (műtét, kórházi tartózkodás). | Ciklusonkénti költség (ismételni kellhet). |
| Felépülési idő | Hosszabb (4-6 hét, ha laparotómia). | Rövid (peteérés stimuláció és embrióbeültetés). |
| Előny | Lehetőség a természetes fogantatásra, akár több terhességre is. | Magasabb esély 40 év felett, kiszűri a petevezeték problémáját. |
Amennyiben a nő 40 év feletti, vagy az orvosi dokumentáció alapján a petevezeték túl rövid maradt, az orvosok szinte kivétel nélkül az IVF-et javasolják. Az IVF azonnali megoldást kínál, és pontosabban kontrollálható a folyamat, míg a rekonstrukció után várni kell a természetes fogantatásra, ami időveszteséget jelenthet a biológiai óra ketyegése miatt.
A döntés meghozatala: Pszichológiai és pénzügyi szempontok
A gyermekvállalás iránti vágy feléledése a sterilizáció után mélyen személyes utazás. A döntéshozatal folyamatában nem csak az orvosi tényeket, hanem az érzelmi és pénzügyi terheket is mérlegelni kell.
Az érzelmi hullámvasút
A nők gyakran bűntudattal küzdenek a korábbi döntésük miatt, és a visszafordítási kísérlet magas érzelmi befektetést igényel. Fontos, hogy a párok reális elvárásokat támasszanak. A műtét elvégzése után sem biztos a siker, és a sikertelen rekonstrukció vagy a méhen kívüli terhesség pszichológiai terhe rendkívül nehéz lehet. A folyamatba érdemes bevonni pszichológust vagy tanácsadót is, aki segít feldolgozni a megbánást és a bizonytalanságot.
A költségek valósága
A tubusrekonstrukció Magyarországon általában magánellátás keretében történik, és magas költséggel jár. A mikrosebészeti technika, a speciális varróanyagok és a hosszabb kórházi tartózkodás miatt a műtét ára jelentős. Ezzel szemben az IVF is komoly anyagi terhet ró a családra, különösen, ha több ciklusra van szükség. A pároknak alaposan össze kell hasonlítaniuk a két eljárás teljes várható költségét, beleértve a gyógyszereket, a vizsgálatokat és az utókezelést is. Egy sikertelen rekonstrukció után még mindig az IVF marad a következő lépés, ami a költségeket megduplázza.
Érdemes felmérni, hogy az adott életkorban a rendelkezésre álló anyagi forrásokból hány IVF ciklusra futná, és ezt összevetni az egyszeri rekonstrukciós műtét sikerességének kumulatív esélyével.
Felkészülés a rekonstrukcióra: Mit kell tudni a műtét előtt?
Ha a pár a tubusrekonstrukció mellett dönt, alapos előkészületekre van szükség.
1. Az orvosi dokumentáció begyűjtése
A legfontosabb lépés az eredeti sterilizációs műtétről szóló részletes műtéti jelentés beszerzése. Ez az egyetlen dokumentum, amely pontosan megmondja, milyen módszert alkalmaztak (gyűrű, klip, koaguláció, kivágás) és mekkora volt a petevezeték roncsolt szakasza. Enélkül a sebész csak a műtét közben tudja felmérni a helyzetet, ami bizonytalanná teszi a prognózist.
2. Átfogó termékenységi vizsgálat
A nő esetében ellenőrizni kell az ovulációt, a hormonális státuszt (AMH, FSH, LH, ösztradiol) és a méh állapotát (histeroszkópia, ha szükséges). A férfi partner esetében elengedhetetlen a friss spermiogram. Ha a sperma minősége gyenge, a rekonstrukció sikere is alacsony, és valószínűleg IVF-re lesz szükség.
3. A sebész kiválasztása
A tubusrekonstrukció nem tartozik a nőgyógyászok általános repertoárjába. Keressünk olyan specialistát, aki bizonyítottan rendelkezik mikrosebészeti tapasztalattal és rendszeresen végez ilyen típusú beavatkozásokat. Ne féljünk rákérdezni a sebész statisztikáira és arra, milyen módszert preferál (laparotómia vagy laparoszkópia).
A felépülés és a várakozás időszaka
A műtét utáni felépülés hossza függ a választott technikától. Laparotómia esetén a kórházi tartózkodás általában 3-5 nap, és a teljes fizikai felépülés 4-6 hetet vesz igénybe. Fontos a pihenés és a nehéz fizikai munka kerülése a hegesedési folyamat zavartalansága érdekében.
Az orvosok általában azt javasolják, hogy a párok 2-3 hónappal a műtét után kezdjenek el próbálkozni a teherbeeséssel. Ez időt ad a petevezetéknek a gyógyulásra és a funkciójának helyreállítására.
A kritikus 12 hónap
A legtöbb terhesség a sikeres rekonstrukció utáni első 12 hónapban következik be. Ha egy évnyi aktív próbálkozás után sem sikerül a fogantatás, érdemes felülvizsgálni a helyzetet, és fontolóra venni az IVF-et. A sikertelenség oka lehet a petevezeték későbbi elzáródása (hegesedés miatt), vagy a csillószőrök nem megfelelő működése.
A várakozás időszaka alatt a párnak kiemelt figyelmet kell fordítania a termékenységi jelekre (ovulációs tesztek, bazális hőmérséklet mérés), és a legfontosabb, hogy minden pozitív teszt után azonnal jelentkezzenek ultrahangra a méhen kívüli terhesség kizárása érdekében.
Különleges esetek és kihívások
Vannak olyan speciális szituációk, amelyek tovább árnyalják a visszafordítás lehetőségét és sikerét.
1. Az isthmikus-ampullaris reanasztomózis
A petevezeték különböző szakaszai eltérő átmérővel és funkcióval rendelkeznek. A petevezeték méhhez közeli része (isthmus) vékonyabb, a távolabbi, petefészekhez közeli része (ampulla) szélesebb. Ha a rekonstrukció során egy vékonyabb szakaszt kell egy szélesebb szakasszal egyesíteni (isthmikus-ampullaris reanasztomózis), a műtét technikailag még nehezebb, és a hegesedés esélye magasabb. Ez a helyzet gyakran előfordul, mivel az elkötést általában az isthmus területén végzik, de a roncsolódás mértéke miatt a szélesebb ampulla részhez kell csatlakozni.
2. Hidroszalpinx
Ha a petevezeték elkötése után a petevezeték távoli vége (a petefészek felőli oldal) elzáródik, és folyadékkal telítődik, hidroszalpinx alakulhat ki. A hidroszalpinx nem csak a természetes fogantatást gátolja, de ha IVF-et alkalmaznak, a felgyülemlett folyadék visszafolyhat a méhbe, és mérgező lehet az embriók számára, drasztikusan csökkentve az IVF sikerét. Ilyen esetben a rekonstrukció előtt vagy az IVF előtt is szükség lehet a hidroszalpinx eltávolítására vagy a petevezeték leválasztására a méhtől.
A remény és a reális elvárások egyensúlya
Fontos, hogy a párok ne csak a sikertörténetekre fókuszáljanak. A petevezeték-elkötés visszafordítása egy valós lehetőség, amely sok nőnek megadta az esélyt a természetes úton történő gyermekvállalásra. Azonban ez a beavatkozás nem varázspálca. Egy tapasztalt mikrosebész, a megfelelő életkor és az eredeti elkötés kedvező típusa együttesen biztosítja a legjobb esélyeket. Ha ezek a tényezők nem adottak, az IVF sokkal racionálisabb és gyakran gyorsabb út a cél eléréséhez.
A legfontosabb tanács, amit egy magazin szerkesztőjeként adhatunk, az a tájékozódás és a konzultáció. Keressünk fel több, termékenységre szakosodott klinikát, hasonlítsuk össze a szakemberek véleményét, és hozzunk megfontolt, az egyéni helyzetünkhöz igazított döntést. A gyermekvállalás útja a sterilizáció utáni megbánás esetén hosszú lehet, de a modern orvostudomány szerencsére számos reményteljes lehetőséget kínál.
A sikeres tubusrekonstrukció igazi orvosi bravúr, amely a test és a lélek gyógyulását is jelenti. Bár a kockázatok jelentősek, a gondos tervezés, a megfelelő orvos kiválasztása és a reális elvárások segítenek abban, hogy a reményteljes út a várt eredményre vezessen.
Gyakran ismételt kérdések a petevezeték-elkötés visszafordításáról és az alternatívákról
1. ❓ Mennyi idővel a rekonstrukciós műtét után lehet újra teherbe esni?
Általában azt javasolják, hogy a párok várjanak 2-3 hónapot a műtét után, hogy a petevezeték teljesen meggyógyuljon, mielőtt aktívan próbálkoznának. A legtöbb sikeres terhesség az első 12 hónapon belül következik be. Ha 12 hónap után sem sikerül a fogantatás, javasolt a további termékenységi vizsgálat és az IVF fontolóra vétele.
2. 🩺 Visszafordítható-e a petevezeték-elkötés, ha az égetéssel (elektrokoagulációval) történt?
Igen, de az esélyek alacsonyabbak. Az égetés gyakran nagyobb szakaszon okoz szöveti károsodást és károsítja a petevezeték belső, csillószőrös rétegét, ami nehezíti a petesejt szállítását. Ha a roncsolt szakasz rövid volt, még van esély, de ha kiterjedt, a visszafordítás sikere alacsonyabb, és az IVF lehet a jobb megoldás.
3. 💰 Mennyibe kerül átlagosan egy tubusrekonstrukciós műtét Magyarországon?
A mikrosebészeti tubusrekonstrukció ára nagymértékben függ a választott magánklinikától, a sebész tapasztalatától és a szükséges kórházi tartózkodás hosszától. Általában ez egy jelentős anyagi befektetés, amelynek költségei a több százezer forintos, akár milliós nagyságrendet is elérhetik, és ezt általában nem fedezi a társadalombiztosítás.
4. 🤰 Miért olyan magas a méhen kívüli terhesség kockázata a visszafordítás után?
A kockázat azért magas, mert bár a sebész helyreállítja a petevezeték átjárhatóságát, a belső, finom csillószőrök, amelyek a petesejtet a méh felé sodorják, gyakran károsodnak az eredeti elkötés és a hegesedés miatt. Ez a csökkent mozgásképesség megnöveli annak esélyét, hogy a megtermékenyített petesejt beragad és beágyazódik a petevezetékbe.
5. 🔬 Milyen vizsgálatok szükségesek a rekonstrukció előtt?
Feltétlenül szükséges az eredeti műtéti jelentés beszerzése, hormonális vizsgálatok (AMH, FSH), a méh állapotának ellenőrzése, és a partner spermiogramja. Ezen felül gyakran végeznek hiszteroszalpingográfiát (HSG) vagy hidroszonográfiát a méh üregének és a petevezetékek esetleges korábbi állapotának felmérésére, ha az eredeti dokumentáció hiányos.
6. ⏱️ Meddig érdemes várni a természetes fogantatásra, mielőtt áttérünk az IVF-re?
Általában 12 hónapnyi aktív próbálkozás javasolt a rekonstrukció után. Ha ez idő alatt nem következik be terhesség, különösen ha a nő már betöltötte a 38. életévét, az orvosok általában az IVF-et javasolják, mivel a további várakozás csökkenti az esélyeket a biológiai óra miatt.
7. 👧 Melyik életkorban a legmagasabb a visszafordítás sikerének esélye?
A legnagyobb sikerességi ráta (akár 70-80% kumulatív terhességi esély két éven belül) a 35 év alatti nőknél tapasztalható. 40 év felett az esélyek jelentősen csökkennek, mivel az életkor a petesejtek minőségét és a petevezeték funkcióját is negatívan befolyásolja.
8. ✂️ Mi van, ha az orvos a műtét közben úgy ítéli meg, hogy a rekonstrukció lehetetlen?
Ez egy valós kockázat, különösen ha az eredeti sterilizációról nincs részletes dokumentáció. Ha a sebész azt látja, hogy a petevezeték túl rövid, vagy a roncsolódás túl kiterjedt, előfordulhat, hogy a műtétet nem fejezi be rekonstrukcióval, hanem lezárja a hasüreget. Ezért fontos a műtét előtti alapos tájékoztatás és a B terv (IVF) megbeszélése.
Leave a Comment