Az anyaság felé vezető út sokak számára nem egyenes vonalú, hanem váratlan kanyarokkal és akadályokkal teli kihívás. Amikor egy pár gyermekre vágyik, minden elmaradt menstruáció a reményt, minden negatív teszt pedig a csalódást hozza el, ám néha a háttérben egy olyan rejtőzködő probléma áll, amely fizikailag gátolja a megtermékenyült petesejt beágyazódását. Az Asherman-szindróma egy viszonylag ritkán emlegetett, mégis jelentős hatással bíró állapot, amely a méh belső felszínének hegesedésével jár. Ez a cikk segít eligazodni a tünetek, a diagnózis és a modern orvostudomány kínálta megoldások között, hogy a vágyott gyermekáldás ne csak álom maradjon, hanem elérhető valósággá váljon.
A méh belső világának törékeny egyensúlya
A női test egyik legcsodálatosabb szerve a méh, amelynek nyálkahártyája, az endometrium, minden hónapban felkészül az élet befogadására. Ez a szövetréteg rendkívül érzékeny és dinamikus, hormonális hatásokra vastagszik meg, majd ha nem történik fogantatás, a menstruáció során távozik. A ciklikus megújulás képessége az alapja a női termékenységnek, azonban bizonyos külső behatások vagy gyulladások megzavarhatják ezt a finom mechanizmust.
Az Asherman-szindróma lényege, hogy a méhfalak közötti területen hegszövetek, úgynevezett adhéziók vagy összenövések alakulnak ki. Ezek a kötelékek részlegesen vagy akár teljesen elzárhatják a méh üregét, megakadályozva a nyálkahártya egészséges fejlődését. Képzeljünk el egy tágas szobát, ahol a falak elkezdenek egymáshoz tapadni, mígnem a helyiség használhatatlanná válik – ez történik a méhhel is ebben az állapotban.
A hegesedés nem csupán a beágyazódást teszi lehetetlenné, hanem a spermiumok útját is elzárhatja a petevezetékek felé. Emellett a károsodott alapréteg (stratum basale) nem képes új, funkcionális nyálkahártyát építeni, ami a menstruációs vérzés jelentős csökkenéséhez vagy teljes elmaradásához vezet. A folyamat hátterében álló biológiai válaszreakció hasonló a bőrön keletkező hegekhez, azzal a különbséggel, hogy itt egy belső, nyálkahártyával borított üreg érintett.
A szindróma felfedezése és történelmi háttere
Bár az állapotot már a 19. század végén leírták, nevét Joseph Asherman csehszlovák származású izraeli nőgyógyászról kapta, aki az 1940-es és 50-es években részletesen dokumentálta az összefüggést a méhűri beavatkozások és a későbbi meddőség között. Asherman felismerte, hogy a traumát követő hegesedés szisztematikus jelenség, amely specifikus tünetegyüttest produkál. Az ő munkássága alapozta meg a modern diagnosztikai eljárásokat, bár abban az időben a kezelési lehetőségek még igencsak korlátozottak voltak.
Érdekesség, hogy a szindróma gyakoriságát nehéz pontosan meghatározni, mivel sokszor tünetmentes marad, vagy a tüneteket más hormonális problémáknak tulajdonítják. A modern orvostudomány fejlődésével, különösen a méhtükrözés (histeroszkópia) elterjedésével, ma már sokkal pontosabb képet kapunk arról, hány nőt érint ez a probléma világszerte. A szakemberek szerint a legtöbb eset olyan országokban fordul elő, ahol a szülészeti és nőgyógyászati ellátás során gyakran alkalmaznak invazív méhűri kaparást.
A hegesedés nem végzetes állapot, hanem egy olyan anatómiai kihívás, amelyet a precíziós sebészet képes orvosolni.
A történeti áttekintés rávilágít arra is, hogy a szindróma megelőzése legalább olyan fontos, mint a kezelése. Régebben rutinszerűen végeztek bizonyos beavatkozásokat, amelyeket ma már igyekeznek elkerülni vagy kíméletesebb módszerekkel helyettesíteni. Az orvosi szemléletváltás egyik pillére a méhfal épségének megőrzése minden körülmények között, legyen szó vetélés utáni ellátásról vagy jóindulatú daganatok eltávolításáról.
Mi okozza valójában az összenövéseket?
A leggyakoribb kiváltó ok a méh üregét érintő sebészeti trauma. Leggyakrabban a művi vetélés vagy a spontán vetélést követő egészségügyi küret (D&C – dilatáció és curettage) áll a háttérben. Ha a kaparás során az endometrium legalsó, regenerációért felelős rétege megsérül, a szervezet nem képes új nyálkahártyát növeszteni, helyette rostos hegszövetet hoz létre. Minél többször végeznek ilyen beavatkozást, annál magasabb a kockázat.
Egy másik jelentős tényező a szülés utáni komplikációk kezelése. Ha a lepény nem válik le teljesen, vagy szülés utáni vérzés lép fel, az orvosoknak gyakran manuálisan vagy eszközzel kell kitisztítaniuk a méhüreget. A várandósság alatt és közvetlenül utána a méhfal különösen puha és sérülékeny, így a mechanikai hatások könnyebben okozhatnak maradandó károsodást. Ezt gyakran súlyosbítja egy esetlegesen fellépő fertőzés, amely tovább rontja a szöveti gyógyulás esélyeit.
Ritkább esetekben egyéb műtétek is vezethetnek Asherman-szindrómához, például a miómák eltávolítása (miomektómia), ha a daganat a méh üregéhez közel helyezkedik el. A méh fejlődési rendellenességeinek korrekciója, mint például a méhsövény (septum) átvágása, szintén hordoz magában némi kockázatot. Egyes fertőzések, mint például a kismedencei gyulladás vagy a nálunk ritkább genitális tuberkulózis, műtéti beavatkozás nélkül is okozhatnak súlyos összenövéseket a méhben.
A tünetek, amelyekre minden nőnek figyelnie kell
Az egyik legárulkodóbb jel a menstruációs ciklus megváltozása. Sokan tapasztalják, hogy egy méhűri beavatkozást követően a vérzésük mennyisége drasztikusan lecsökken (hipomenorrhea), vagy teljesen elmarad (amenorrhea). Fontos tudni, hogy ilyenkor a hormonális háttér általában rendben van, a peteérés megtörténik, csupán a vér nem tud távozni, vagy a nyálkahártya hiánya miatt nem is keletkezik.
Gyakori panasz a ciklikus alhasi fájdalom. Ha a méhnyak részlegesen elzáródott, de a méh felsőbb részeiben termelődik vér, az nem tud kiürülni. Ez feszítő, görcsös fájdalmat okoz minden hónapban abban az időszakban, amikor a menstruációnak meg kellene jönnie. Ez az állapot nemcsak kellemetlen, hanem orvosi beavatkozást is igényel, hogy a felgyülemlett vér ne okozzon további szövődményeket.
A meddőség vagy az ismétlődő vetélések szintén a szindróma kísérőjelenségei lehetnek. Előfordulhat, hogy a teherbeesés sikerül, de a megtermékenyült petesejt nem talál egészséges tapadási felületet, vagy a hegszövet gátolja a méh tágulását, ami korai vetéléshez vezet. Ha valaki több sikertelen terhességen van túl, és korábban átesett méhűri műtéten, mindenképpen érdemes gyanakodni erre az állapotra.
| Tünet | Leírás | Gyakoriság |
|---|---|---|
| Amenorrhea | A menstruáció teljes elmaradása a műtét után. | Nagyon gyakori |
| Hipomenorrhea | Szokatlanul kevés, gyenge vérzés. | Gyakori |
| Ciklikus fájdalom | Görcsök vérzés nélkül vagy minimális vérzéssel. | Közepes |
| Ismételt vetélés | A terhesség korai szakaszban történő megszakadása. | Gyakori |
A diagnózis útja a bizonytalanságtól a bizonyosságig
Az Asherman-szindróma diagnosztizálása nem mindig egyszerű feladat, mivel a hagyományos kismedencei ultrahang sokszor nem mutatja ki egyértelműen az összenövéseket. Egy tapasztalt szonográfus ugyan gyanakodhat a vékony vagy szabálytalan endometrium láttán, de a pontos képhez speciálisabb eljárásokra van szükség. Az első lépés általában a kórtörténet alapos áttekintése, különös tekintettel a korábbi műtétekre és a ciklus változásaira.
A hiszteroszalpingográfia (HSG) egy olyan röntgenvizsgálat, amely során kontrasztanyagot juttatnak a méhbe. Ez segít láthatóvá tenni a méh üregének alakját és a petevezetékek átjárhatóságát. Az összenövések a felvételen „töltési hiányként” jelentkeznek, ahol a folyadék nem tudja kitölteni az üreget. Bár hasznos módszer, néha téves eredményt adhat, ha a méh görcsbe rándul a vizsgálat alatt.
A diagnosztika „arany standardja” a hiszteroszkópía. Ez egy minimálisan invazív eljárás, amelynek során egy vékony optikai eszközt vezetnek be a méhnyakon keresztül. Az orvos így közvetlenül, egy monitoron keresztül láthatja a méh belső állapotát, a hegek elhelyezkedését és súlyosságát. A beavatkozás hatalmas előnye, hogy diagnosztikai és terápiás célokat is szolgálhat: az enyhébb összenövések akár a vizsgálat közben is megszüntethetők.
Egyre népszerűbb a sóoldatos infúziós szonográfia (SIS) is, amely kíméletesebb a HSG-nél. Itt steril sóoldattal tágítják ki a méhüreget ultrahangos ellenőrzés mellett. Ez a módszer kiválóan alkalmas a lágyabb tapadások és a méhfal szerkezetének részletes vizsgálatára. A megfelelő diagnosztikai módszer kiválasztása mindig egyénre szabott, figyelembe véve a páciens tüneteit és céljait.
A szindróma súlyossági fokozatai
Nem minden Asherman-szindróma egyforma. Az orvosi gyakorlatban különböző osztályozási rendszereket használnak a hegesedés mértékének meghatározására. Az enyhe esetekben csak vékony, hártyaszerű kötelékek találhatók, amelyek könnyen szétválaszthatók, és a méh üregének nagy része érintetlen marad. Ilyenkor a gyógyulási esélyek és a későbbi teherbeesés valószínűsége kifejezetten jók.
A középsúlyos állapotnál a hegszövet vastagabb, és az üreg jelentős részét (kb. a harmadát vagy felét) érinti. Itt már gyakran jelentkeznek menstruációs zavarok, és a műtéti megoldás is nagyobb szakértelmet igényel. A kötelékek fibrotikusak, azaz rostosabbak, és szétválasztásuk során ügyelni kell az ép szövetek védelmére. A méhszáj vagy a méhnyak csatornájának elzáródása is ebbe a kategóriába tartozhat.
A súlyos Asherman-szindróma igazi kihívást jelent mind az orvosnak, mind a páciensnek. Ebben az esetben a méh ürege szinte teljesen megsemmisül, a falak szorosan egymáshoz tapadnak. A nyálkahártya nagy része elpusztult, és csak szigetekben maradhatott meg egészséges szövet. A kezelés célja ilyenkor az anatómiai szerkezet helyreállítása, de a funkcionális regeneráció, tehát az endometrium újraépülése bizonytalanabb.
A gyógyuláshoz vezető út: műtéti lehetőségek
Az Asherman-szindróma elsődleges kezelése az operatív hiszteroszkópía. Ez a modern sebészeti technika lehetővé teszi, hogy az orvos ne „vakvágányon”, hanem közvetlen látótér mellett szüntesse meg az összenövéseket. A beavatkozáshoz általában nincs szükség vágásra a hason, mivel az eszközök a természetes testnyílásokon keresztül jutnak be. A cél a méh üregének eredeti térfogatának és alakjának visszaállítása.
A műtét során az orvos speciális mikrosebészeti ollókat vagy lézeres eszközöket használ. Az elektrosebészeti eszközök (égetés) használatát igyekeznek kerülni, mert a hőhatás tovább károsíthatja a már amúgy is sérült endometriumot. A sebész precíz mozdulatokkal választja szét a falakat, ügyelve arra, hogy ne okozzon újabb sérüléseket a méhizomzatban. Súlyos esetekben a műtétet ultrahangos vagy laparoszkópos kontroll mellett végzik, hogy elkerüljék a méhfal átfúródását (perforációját).
Néha egyetlen műtét nem elegendő, különösen súlyos hegesedés esetén. Ilyenkor többlépcsős beavatkozásra lehet szükség, ahol fokozatosan nyitják meg az üreget. A műtétek között a szervezetnek időt hagynak a gyógyulásra és a regenerációra. Fontos, hogy a beavatkozást olyan szakember végezze, aki jártas a reproduktív sebészetben, mivel a precizitás itt sorsdöntő a jövőbeli termékenység szempontjából.
A műtét csak az első lépés; a siker valódi kulcsa a beavatkozás utáni gondos utókezelésben rejlik.
A technológia fejlődésével ma már rendelkezésre állnak olyan 3D-s vizualizációs rendszerek is, amelyek segítik a sebészt a térbeli tájékozódásban a méhen belül. Ez különösen hasznos, ha a méh ürege teljesen beszűkült, és nehéz megtalálni a helyes utat. A páciens számára a műtét általában egynapos sebészeti ellátás keretében történik, ami gyorsabb felépülést és kevesebb stresszt jelent.
Hormonpótlás és a nyálkahártya regenerálása
A sikeres műtétet követően a legfontosabb feladat az endometrium növekedésének serkentése és az újabb összenövések kialakulásának megakadályozása. Ehhez az orvosok gyakran nagy dózisú ösztrogénterápiát írnak elő. Az ösztrogén felelős a méhnyálkahártya megvastagodásáért a ciklus első felében, és a műtét utáni hetekben segít az ép szöveteknek „túlnőni” a sebfelületeket, mielőtt azok újra összetapadnának.
A hormonkezelés általában több hétig tart, és gyakran progeszteronnal egészítik ki a ciklus végén, hogy kiváltsanak egy megvonásos vérzést. Ez a mesterségesen generált ciklus segít „tisztán tartani” a méhüreget és ellenőrizni a nyálkahártya válaszképességét. Vannak, akik tartanak a hormonoktól, de ebben az esetben ezek a gyógyszerek terápiás eszközként szolgálnak a szerv funkciójának helyreállításához.
Az ösztrogén mellett egyes orvosok kiegészítő terápiákat is javasolnak, például E-vitamint vagy pentoxifillint, amelyek javíthatják a méhfal vérellátását. A jó vérkeringés alapvető a gyógyuláshoz, hiszen a tápanyagoknak és az oxigénnek el kell jutnia a sérült területekre. Bár ezek hatékonysága egyénenként változó, a komplex szemléletmód gyakran jobb eredményt hoz.
Az összenövések kiújulásának megelőzése
Az Asherman-szindróma egyik legnagyobb nehézsége a recidíva, vagyis a hegek újbóli kialakulásának kockázata. A frissen megműtött méhfalak hajlamosak arra, hogy a gyógyulási folyamat során ismét egymáshoz tapadjanak. Ennek megelőzésére az orvosok fizikai gátat helyezhetnek a méhbe a műtét végén. Ez lehet egy speciális méhen belüli eszköz (IUD), például egy spirál, vagy egy erre a célra kifejlesztett ballonkatéter.
A ballonkatétert általában néhány napig vagy egy hétig hagyják bent, és steril folyadékkal töltik fel, hogy távol tartsa egymástól a méhfalakat. Ez idő alatt a nyálkahártya elkezdhet regenerálódni a ballon felületén. Bár kényelmetlen lehet, a tapasztalatok szerint jelentősen növeli a hosszú távú siker esélyét. Emellett antibiotikumos védelmet is alkalmaznak a fertőzések elkerülése érdekében.
Újabb eljárás az anti-adhéziós gélek használata. Ezeket a műtét végén fecskendezik a méhűrbe. A gél egyfajta biológiai réteget képez a falak között, amely fokozatosan felszívódik, miközben gátolja a hegszövet képződését. Ez a módszer kevésbé invazív, mint a ballon, és sok esetben kiváló eredményeket produkál az enyhe és középsúlyos tapadásoknál.
Életmód és természetes támogatás a gyógyulás alatt
Bár az Asherman-szindróma mechanikai és sebészeti probléma, a szervezet általános állapota befolyásolja a gyógyulási folyamatot. A gyulladáscsökkentő étrend, amely gazdag omega-3 zsírsavakban, antioxidánsokban és friss zöldségekben, segítheti a szövetek regenerációját. Érdemes kerülni a finomított szénhidrátokat és a túlzott cukorfogyasztást, amelyek fokozhatják a szervezetben zajló gyulladásos folyamatokat.
A fizikai aktivitás szintén fontos szerepet játszik a kismedencei keringés javításában. A speciális női tornák, mint például az Aviva-módszer vagy a jóga, segíthetnek a véráramlás fokozásában a méh környékén. Fontos azonban, hogy a műtét utáni közvetlen időszakban tartsuk be az orvos utasításait a pihenésre vonatkozóan, és csak fokozatosan térjünk vissza a mozgáshoz.
A stresszkezelés nem elhanyagolható szempont. A meddőségi küzdelem és a műtétek sorozata hatalmas lelki terhet ró a nőkre. A krónikus stressz emeli a kortizolszintet, ami negatívan hathat a hormonháztartásra és a gyógyulási képességre. A meditáció, a relaxációs technikák vagy akár egy támogató csoport segít megőrizni a belső egyensúlyt a nehéz időszakokban.
A teherbeesés esélyei a kezelés után
Sok nő számára a legfontosabb kérdés: „Lehetek-e még anya az Asherman-szindróma után?” A válasz az esetek többségében szerencsére igen. A teherbeesési arány a kezelést követően nagyban függ a hegesedés súlyosságától és a megmaradt egészséges nyálkahártya mennyiségétől. Enyhe esetekben a sikeres műtét után a nők jelentős része természetes úton is teherbe esik rövid időn belül.
Középsúlyos és súlyos esetekben a folyamat hosszabb lehet, és néha szükség van asszisztált reprodukciós technikákra (például IVF – lombikbébi program) a siker érdekében. Fontos azonban megérteni, hogy az IVF sem csodaszer, ha a méh nyálkahártyája nem éri el a beágyazódáshoz szükséges minimális vastagságot (általában 7-8 mm). Ezért a lombikprogram előtt is elengedhetetlen a méh üregének optimális állapotba hozása.
A statisztikák biztatóak: a modern hiszteroszkópos technikákkal kezelt páciensek 60-80%-a képes sikeres terhességet elérni. Természetesen ezek az adatok átlagok, és minden eset egyedi. A türelem és az orvossal való szoros együttműködés alapvető. Gyakran javasolják, hogy a műtét után várjunk néhány ciklust, amíg a nyálkahártya teljesen stabilizálódik, mielőtt újra próbálkozni kezdenénk.
Várandósság Asherman-szindróma után: mire számítsunk?
Ha sikerül a fogantatás, az Asherman-szindrómán átesett nők terhessége „magas kockázatúnak” minősül. Ez nem azt jelenti, hogy baj lesz, de fokozott orvosi felügyeletet igényel. A legfőbb kockázat a lepény tapadási rendellenességeiben rejlik. Mivel a méhnyálkahártya korábban sérült volt, a méhlepény néha túl mélyen kapaszkodik bele a méhizomzatba (placenta accreta, increta vagy percreta).
Ez az állapot szüléskor okozhat komplikációkat, például a lepény nem válik le magától, vagy erős vérzés lép fel. Ezért rendkívül fontos, hogy a várandósságot gondozó orvos tisztában legyen a kismama kórtörténetével. A rendszeres ultrahangos vizsgálatok során külön figyelmet fordítanak a lepény elhelyezkedésére és szerkezetére. A szülés helyszínének megválasztásakor érdemes olyan intézményt keresni, ahol fel vannak készülve az esetleges szülészeti sürgősségi helyzetekre.
Emellett fennállhat a méhnyak-elégtelenség vagy a koraszülés kismértékben emelkedett kockázata is, különösen, ha a méhnyakat korábban tágítani kellett a műtétek során. Megfelelő odafigyeléssel, pihenéssel és a kontrollvizsgálatok betartásával a legtöbb Asherman-túlélő egészséges kisbabát hoz a világra. A tudatosság és a felkészültség a legjobb eszköz a félelmek leküzdésére.
Lelki útmutató a nehéz napokra
A diagnózis feldolgozása gyakran érzelmi hullámvasúttal jár. Sok nő érez dühöt vagy bűntudatot, különösen, ha a szindróma egy korábbi, választott beavatkozás következménye. Fontos tudatosítani, hogy a hegesedés egy nem várt szövődmény, amelyről sem a páciens, sem gyakran az orvos nem tehetett a műtét pillanatában. Az önhibáztatás csak gátolja a gyógyulást és elszívja az energiát a jövőre való fókuszálástól.
A párkapcsolatot is próbára teheti ez az időszak. A szexualitás gyakran a „gyerekcsinálás” eszközévé válik, az öröm helyét pedig átveszi a naptár és a hőmérő figyelése. Érdemes időt szánni egymásra, olyan programokat szervezni, amelyeknek semmi közük a babaprojekthez. A nyílt kommunikáció az érzésekről, a félelmekről és a reményekről megerősítheti a köteléket a nehézségek ellenére is.
Ne féljünk szakember segítségét kérni. Egy reproduktív egészségre szakosodott pszichológus vagy mentálhigiénés szakember segíthet az ismétlődő veszteségek feldolgozásában és a meddőségi kezelésekkel járó szorongás enyhítésében. Az érzelmi stabilitás ugyanúgy része a termékenységnek, mint a testi épség. A gyógyulás nemcsak a méh falainak szétválasztását jelenti, hanem a lélek megerősödését is a következő fejezethez.
Alternatívák és a „B-terv” fontossága
Bár a legtöbb esetben a műtét megoldást nyújt, vannak olyan súlyos helyzetek, amikor a méh állapota nem teszi lehetővé a biztonságos kihordást. Ilyenkor sem kell végleg lemondani a szülőségről. Vannak, akik a béranyaság (ahol ez törvényileg szabályozott) vagy az örökbefogadás felé fordulnak. Ezek az utak másfajta felkészülést igényelnek, de ugyanúgy elvezethetnek a teljes és boldog családhoz.
A „B-terv” megléte néha furcsa módon felszabadítólag hat. Csökkenti a műtéti sikeren lévő óriási nyomást, és lehetővé teszi, hogy a pár visszanyerje az irányítást az élete felett. Az anyaság nem csupán biológiai állapot, hanem egy érzelmi vállalás és egy életre szóló szövetség. Bármelyik úton is érkezik meg a gyermek, a szeretet és az elköteleződés ugyanaz lesz.
A tudomány is folyamatosan fejlődik: kísérleti fázisban vannak már olyan eljárások, mint az őssejt-terápia a méhnyálkahártya regenerálására. Bár ezek még nem részei a rutinszerű ellátásnak, a jövőben újabb reményt adhatnak azoknak, akiknél a hagyományos módszerek nem vezettek eredményre. A hit és a kitartás sokszor csodákra képes, különösen, ha szakértelemmel párosul.
Gyakori kérdések az Asherman-szindrómáról és a gyermekvállalásról
🤔 Mikor érdemes gyanakodni az Asherman-szindrómára?
Ha bármilyen méhűri beavatkozás (küret, műtét) után a menstruációja jelentősen megváltozik, kevesebb lesz vagy elmarad, illetve ha korábban rendszeres volt, de most ciklikus fájdalmai vannak vérzés nélkül, mindenképpen keressen fel egy specialistát.
🩹 Fájdalmas-e a diagnosztikai méhtükrözés?
A legtöbb esetben a vizsgálatot rövid bódításban vagy helyi érzéstelenítésben végzik, így maga a beavatkozás nem fájdalmas. Utána enyhe, menstruációs jellegű görcsök és minimális pecsételő vérzés előfordulhat, de ez általában egy-két napon belül elmúlik.
💊 Mennyi ideig kell szedni a hormonokat a műtét után?
Ez egyéni, de általában 1-3 ciklusnyi nagy dózisú ösztrogénterápiát javasolnak az orvosok. A cél, hogy a nyálkahártya stabilan regenerálódjon, mielőtt a szervezet saját hormonális irányítása alá kerülne vissza a ciklus.
🤰 Okozhat-e az Asherman-szindróma fejlődési rendellenességet a babánál?
Nem, a szindróma anatómiai akadályt jelent a méhben, de nincs hatással a petesejt vagy a spermium genetikai állományára, így nem növeli a fejlődési rendellenességek kockázatát a magzatnál.
🛑 Megelőzhető-e az összenövések kialakulása egy vetélés után?
A kockázat csökkenthető, ha a műszeres befejezés helyett (ha az egészségügyi állapot engedi) a gyógyszeres utat vagy a kíméletesebb vákuum-aspirációt választják. Mindig egyeztessen orvosával a legkevésbé invazív lehetőségekről.
📅 Mennyi idővel a műtét után lehet újra próbálkozni a teherbeeséssel?
Általában 2-3 szabályos menstruációs ciklust érdemes megvárni a műtét és a hormonkezelés lezárulta után. Fontos, hogy egy ellenőrző ultrahang vagy kontroll hiszteroszkópia megerősítse: a méh ürege tiszta és a nyálkahártya megfelelő vastagságú.
🏥 Bármelyik nőgyógyász tudja kezelni ezt az állapotot?
Bár minden nőgyógyász ismeri a betegséget, a súlyosabb esetek kezeléséhez speciális mikrosebészeti tapasztalat és megfelelő eszközpark szükséges. Javasolt olyan reproduktív sebészhez fordulni, aki kiemelten foglalkozik meddőségi műtétekkel.
Leave a Comment