A női test működése csodálatos, ugyanakkor rendkívül komplex folyamatokat rejt magában, amelyek során a hormonális változások és a biológiai ciklusok szoros egységben dolgoznak. Sok nő számára az éves nőgyógyászati szűrővizsgálat csupán egy kötelező rutin, amíg egy váratlan diagnózis, például egy petefészekciszta híre fel nem kavarja a mindennapok nyugalmát. Bár a szó hallatán sokan azonnal a legrosszabbra gondolnak, a valóságban ezek a folyadékkal telt tömlők az esetek többségében jóindulatúak, sőt, gyakran a normál élettani folyamatok részét képezik. Ebben az írásban részletesen körbejárjuk ezt a sokszínű témát, hogy minden édesanya és hölgy tisztán láthassa, mi zajlik a szervezetében.
A petefészekciszták természetrajza és kialakulása
A petefészek egy páros szerv, amely a női medencében helyezkedik el, és alapvető szerepet játszik a reprodukcióban, valamint a hormontermelésben. Minden hónapban, az egészséges ciklus részeként, a petefészkekben apró tüszők fejlődnek, amelyek ösztrogént és progeszteront termelnek, majd megrepedve útjára bocsátják az érett petesejtet. A ciszta tulajdonképpen nem más, mint egy vékony fallal körülvett, folyadékkal vagy esetenként félig szilárd anyaggal telt üreg, amely ezen folyamatok során vagy azoktól függetlenül alakul ki.
Érdemes tudni, hogy a legtöbb nő élete során legalább egyszer találkozik ezzel a jelenséggel, még ha sokszor nem is szerez róla tudomást. A modern ultrahangos diagnosztika lehetővé teszi, hogy már a legkisebb elváltozásokat is észrevegyék az orvosok, ami néha felesleges aggodalmat szülhet a páciensekben. A ciszták többsége ugyanis funkcionális, ami azt jelenti, hogy a normális ciklushoz kötődik, és néhány hét vagy hónap leforgása alatt magától, mindenféle beavatkozás nélkül felszívódik.
Ugyanakkor léteznek olyan típusok is, amelyek nem a ciklus természetes velejárói, hanem sejtszintű elváltozások vagy egyéb kórfolyamatok következményei. Ezeket nevezzük organikus vagy valódi daganatoknak, amelyek bár többnyire jóindulatúak, mégis figyelmet és esetenként orvosi beavatkozást igényelnek. A különbségtétel a típusok között elengedhetetlen a megfelelő kezelési terv felállításához és a felesleges szorongás elkerüléséhez.
A leggyakoribb típus a follikuláris ciszta
A follikuláris vagy tüszőciszta a legtermészetesebb formája ezeknek az elváltozásoknak, és szinte minden termékeny korú nőnél előfordulhat. A menstruációs ciklus közepén a domináns tüszőnek meg kellene repednie, hogy a petesejt kiszabaduljon, ám ha ez az ovuláció elmarad, a tüsző tovább növekedhet. Ilyenkor a benne lévő folyadék felszaporodik, és egy vékony falú tömlő jön létre, amely akár több centiméteresre is megnőhet.
Ezek a képletek általában nem okoznak markáns panaszokat, és sokszor csak egy véletlen ultrahangvizsgálat során derül fény a létezésükre. Jellemzően két-három ciklus alatt spontán módon visszahúzódnak, ahogy a hormonszintek normalizálódnak a szervezetben. Az orvosok ilyenkor gyakran a „várakozó álláspontot” javasolják, ami annyit jelent, hogy néhány hónap múlva megismétlik a vizsgálatot a változások nyomon követésére.
Amennyiben a follikuláris ciszta mégis panaszokat okoz, az leggyakrabban enyhe alhasi nyomásérzésben vagy a ciklus megváltozásában nyilvánul meg. Előfordulhat, hogy a menstruáció késik, vagy a szokásosnál darabosabb, elhúzódóbb vérzés jelentkezik. Ez a típus szinte soha nem válik rosszindulatúvá, így felfedezésekor a higgadtság megőrzése a legfontosabb lépés a páciens részéről.
A funkcionális ciszták jelenléte gyakran csupán azt jelzi, hogy a szervezet éppen egy kisebb hormonális finomhangoláson megy keresztül, nem pedig egy súlyos betegség hírnöke.
A sárgatestciszta kialakulása és jellemzői
A sárgatest, latinul corpus luteum, az ovuláció után a megrepedt tüsző helyén keletkező ideiglenes mirigyes szerv, amelynek feladata a terhesség fenntartásához szükséges progeszteron termelése. Ha a megtermékenyülés nem következik be, ez a képlet elsorvad, ám néha előfordul, hogy a nyílása idő előtt bezárul, és belül folyadék vagy vér gyűlik össze. Ekkor beszélünk sárgatestcisztáról, amely szintén a funkcionális kategóriába tartozik.
Ez a típusú elváltozás gyakran okozhat féloldali, élesebb fájdalmat, mivel fala némileg vastagabb és feszülése intenzívebb lehet, mint a tüszőcisztáké. Érdekessége, hogy a sárgatestciszta megléte néha pozitív terhességi teszt érzetét keltheti a szervezetben a magasabb progeszteronszint miatt, ami késleltetheti a menstruációt. Ez gyakran okoz zavart a családalapítás előtt álló nőknél, akik reménykedve várják a gyermekáldást.
Bár a legtöbb sárgatestciszta veszélytelen, ritka esetekben megrepedhetnek, ami hirtelen fellépő, erős fájdalommal és belső vérzéssel járhat. Ez az állapot már orvosi felügyeletet igényel, de szerencsére a szervezet az esetek többségében képes önmagát gyógyítani. Az ultrahangképen ezek a ciszták gyakran „pókhálószerű” belső szerkezettel rendelkeznek, ami segít a szakorvosnak a pontos azonosításban.
Amikor a ciszta nem funkcionális: a dermoid ciszta
A dermoid ciszta, más néven érett teratoma, az egyik legkülönösebb nőgyógyászati jelenség, amely méltán vált ki meglepetést az érintettekből. Ez a típus nem a hormonális ciklus eredménye, hanem embrionális eredetű sejtekből alakul ki, amelyek már a születés óta jelen vannak a petefészekben. Ezek a különleges sejtek képesek arra, hogy bármilyen típusú szövetté differenciálódjanak, így a ciszta belsejében gyakran találhatók hajszálak, bőrszövet, faggyú, sőt akár fogak vagy porcdarabok is.
Mivel ezek a képletek szilárdabb anyagokat tartalmaznak, soha nem szívódnak fel maguktól, és az idő előrehaladtával lassan növekedhetnek. A dermoid ciszták általában jóindulatúak, de súlyuknál fogva fennáll a veszélye, hogy a petefészek megcsavarodik körülöttük (torzió), ami egy sürgősségi állapot. Emiatt a diagnózis felállítása után az orvosok legtöbbször a műtéti eltávolítást javasolják, különösen, ha a méretük eléri a kritikus szintet.
A műtéti megoldás ma már legtöbbször laparoszkópiás úton történik, ami minimális hegképződéssel és gyors felépüléssel jár. A dermoid ciszták eltávolítása után a petefészek egészséges szövete megmarad, így a későbbi gyermekvállalás esélyeit nem befolyásolja negatív irányban. Fontos, hogy ne ijedjünk meg a bizarr összetevőktől, hiszen ez csupán a sejtek fejlődési sajátossága, nem pedig valamiféle rendellenes növedék.
Az endometriózis és a csokoládéciszta összefüggése
Az endometriózis egyre ismertebbé váló betegség a nők körében, amely során a méh nyálkahártyájához hasonló szövet jelenik meg a méh üregén kívül, többek között a petefészkekben is. Amikor ez a szövet a petefészekben telepszik meg, minden egyes ciklus során vérzik, ám ez a vér nem tud távozni a szervezetből. Az idővel felhalmozódó, besűrűsödő és lebomló vér sötétbarna, sűrű masszává válik, amiről a típus a nevét is kapta: csokoládéciszta (endometrioma).
Ezek a ciszták jellegzetes tüneteket produkálnak, legfőképpen erős, görcsös menstruációs fájdalmat, amely gyakran a mindennapi tevékenységeket is ellehetetleníti. A csokoládéciszták ritkán tűnnek el maguktól, és jelenlétük gyulladásos környezetet teremt a kismedencében, ami összenövésekhez és a termékenység csökkenéséhez vezethet. Kezelésük komplex megközelítést igényel, amelyben a gyógyszeres terápia és a sebészi beavatkozás egyaránt szerepet kaphat.
Az érintett nők számára a diagnózis gyakran megkönnyebbülést hoz, hiszen végre nevet kap a hosszú évek óta tartó fájdalom. A csokoládéciszták felismerése kulcsfontosságú a meddőség megelőzése érdekében, mivel a korai beavatkozás megóvhatja a petefészkek értékes petesejt-állományát. A modern orvostudomány ma már számos lehetőséget kínál az életminőség javítására és a fájdalommentes mindennapok elérésére.
A cisztadenómák világa: savós és nyákos típusok
A cisztadenómák a petefészek felszíni hámsejtjeiből kiinduló jóindulatú daganatok, amelyek mérete meglehetősen nagyra is megnőhet. Két fő típusukat különböztetjük meg: a savós (szerózus) és a nyákos (mucinózus) cisztadenómát. Míg a savós típus általában híg, vízszerű folyadékkal telt, addig a nyákos változat sűrűbb, zselészerű anyagot tartalmaz, és gyakran többkamrás szerkezetet mutat az ultrahangon.
Ezek az elváltozások nem állnak kapcsolatban a menstruációs ciklussal, így nem várható a felszívódásuk. Mivel hajlamosak a folyamatos növekedésre, egy idő után nyomni kezdhetik a környező szerveket, például a húgyhólyagot vagy a beleket, ami gyakori vizelési ingert vagy puffadást okozhat. Ritka esetekben a mucinózus cisztadenómák extrém méreteket ölthetnek, akár egy terhesség látszatát is keltve a páciensnél.
A cisztadenómák diagnózisakor az orvos figyelembe veszi a páciens életkorát és a ciszta falának szerkezetét. Bár többnyire ártalmatlanok, a növekedési potenciáljuk miatt általában a műtéti eltávolítás mellett döntenek a szakemberek. Ez megelőzi a későbbi szövődményeket és biztosítja a szövet pontos szövettani elemzését, ami minden esetben megnyugvást ad a betegnek.
A policisztás ovárium szindróma (PCOS) lényege
Sokan összetévesztik az egyszerű petefészekcisztát a policisztás ovárium szindrómával, pedig a két állapot alapvetően különbözik egymástól. A PCOS nem egy-egy nagyobb cisztát jelent, hanem egy olyan összetett endokrinológiai állapotot, ahol a petefészkek kérge alatt számos apró, 10 milliméternél kisebb tüsző sorakozik fel. Ezek a tüszők valójában megrepedni képtelen „félkész” petesejtek, amelyek a hormonális egyensúly felborulása miatt maradtak ebben az állapotban.
A PCOS nem csupán nőgyógyászati probléma, hanem az egész szervezetet érintő anyagcserezavar, amely gyakran inzulinrezisztenciával párosul. A tünetek közé tartozik a rendszertelen ciklus, a pattanásos bőr, a fokozott szőrnövekedés és a súlyproblémák. Ebben az esetben a cél nem a „ciszták” műtéti eltávolítása, hanem a hormonális egyensúly helyreállítása életmódváltással, étrenddel és szükség esetén gyógyszeres támogatással.
A PCOS-ben érintett nők petefészkei ultrahangon úgy néznek ki, mint egy gyöngysor, de ez a kép önmagában nem elegendő a diagnózishoz. Szükség van a klinikai tünetek és a laboreredmények (például tesztoszteronszint) együttes értékelésére. Megfelelő kezeléssel a tünetek kiválóan kontrollálhatók, és a vágyott terhesség is megvalósulhat, hiszen a petefészkek alapvetően egészségesek, csak a „vezérlésükben” van hiba.
| Típus | Kialakulás oka | Jellemző tartalom | Kezelési mód |
|---|---|---|---|
| Follikuláris ciszta | Elmaradt ovuláció | Tiszta folyadék | Megfigyelés, felszívódik |
| Dermoid ciszta | Embrionális sejtek | Szövetek (haj, fog) | Műtéti eltávolítás |
| Endometrioma | Endometriózis | Alvadt vér (barna) | Gyógyszer vagy műtét |
| Cisztadenóma | Hámsejtek burjánzása | Savó vagy nyák | Műtéti eltávolítás |
A petefészekciszta leggyakoribb tünetei
A ciszták trükkösek lehetnek, mert sokszor teljesen néma marad a szervezet, és semmiféle jelet nem ad a jelenlétükről. Amikor azonban tünetek jelentkeznek, azok leggyakrabban az alhasi fájdalom köré csoportosulnak. Ez a fájdalom lehet tompa, feszítő érzés, amely mozgás vagy házasélet közben felerősödhet, de jelentkezhet éles, hirtelen szúrásként is, különösen, ha a ciszta fala megreped vagy megfeszül.
A kismedencei nyomásérzés szintén gyakori panasz, amely érintheti a környező szerveket is. Ha a ciszta mérete nő, nyomást gyakorolhat a húgyhólyagra, ami miatt a páciens úgy érezheti, gyakrabban kell vizeletet ürítenie, még akkor is, ha a hólyagja nincs tele. Hasonlóképpen a bélrendszerre gyakorolt nyomás székrekedést vagy általános puffadásérzetet okozhat, amit sokszor emésztési problémának tudnak be az érintettek.
A hormonális zavarok szintén árulkodóak lehetnek. A ciszták befolyásolhatják a menstruációs ciklust, ami rendszertelen vérzésben, pecsételő barnázásban vagy a ciklus hosszának megváltozásában mutatkozik meg. Nem ritka a mellek feszülése vagy a hányinger sem, ami megtévesztően hasonlíthat a korai terhességi tünetekre. Ha ezek a jelek huzamosabb ideig fennállnak, mindenképpen indokolt egy szakorvosi konzultáció.
Amikor sürgős orvosi segítségre van szükség
Bár a petefészekciszták többsége ártalmatlan, léteznek olyan vészhelyzetek, amelyeket azonnal komolyan kell venni. Az egyik ilyen a ciszta megrepedése, amely hirtelen fellépő, elviselhetetlenül erős alhasi fájdalommal jár. Ilyenkor a ciszta tartalma a hasüregbe kerül, ami irritációt és súlyos esetben belső vérzést okozhat. A fájdalom mellett gyakran jelentkezik szédülés, gyengeség, sőt ájulásközeli állapot is.
A másik kritikus szövődmény a petefészek-torzió, azaz a petefészek megcsavarodása. Ez akkor fordul elő, ha egy nagyobb súlyú ciszta (például egy dermoid) kimozdítja a petefészket az eredeti helyzetéből, és az megtekeredik a saját tengelye körül. Ez elzárja a szerv vérellátását, ami szövetelhaláshoz vezethet, ha nem avatkoznak be időben. A torzió tünete a hirtelen, görcsös fájdalom, amelyet gyakran kísér hányás és láz.
Ha valaki a fent leírt drasztikus tüneteket tapasztalja, nem szabad várni a másnapi rendelésre. Azonnal fel kell keresni a legközelebbi sürgősségi nőgyógyászati osztályt. A gyors diagnózis és a szakszerű beavatkozás ilyenkor nemcsak a fájdalmat szünteti meg, hanem megmentheti a petefészket is, megőrizve ezzel a hölgyek későbbi termékenységét és hormonális egészségét.
Hogyan történik a diagnózis felállítása?
A modern nőgyógyászat eszköztára ma már rendkívül pontos diagnosztikát tesz lehetővé. A folyamat alapköve a manuális vizsgálat és a hüvelyi ultrahang. Az ultrahang segítségével az orvos nemcsak a ciszta pontos méretét és elhelyezkedését látja, hanem annak belső szerkezetét is. Megállapítható, hogy a tömlő tiszta folyadékkal telt-e, vagy vannak-e benne szilárd részek, válaszfalak, ami kulcsfontosságú az elváltozás jellegének meghatározásához.
Amennyiben az ultrahang alapján nem egyértelmű a helyzet, az orvos vérvizsgálatot rendelhet el. Ilyenkor gyakran nézik a CA-125 nevű tumormarkert. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez az érték nem csak daganat esetén lehet magasabb; az endometriózis, a kismedencei gyulladás vagy akár a menstruáció is megemelheti a szintjét. Éppen ezért a laboreredményeket mindig csak a képalkotó vizsgálatokkal és a klinikai képpel együtt szabad értékelni.
Ritkábban szükség lehet MR vagy CT vizsgálatra is, ha a ciszta mérete vagy elhelyezkedése miatt pontosabb térbeli ábrázolásra van szükség. Ezek a részletgazdag felvételek segítenek a sebésznek a műtét megtervezésében, láthatóvá téve a környező ereket és szerveket. A diagnosztika célja minden esetben az, hogy a lehető legkevesebb invazív beavatkozással kapjunk teljes képet a beteg állapotáról.
A megfigyeléstől a műtétig: kezelési lehetőségek
A kezelési stratégia kiválasztása mindig egyénre szabott, figyelembe véve a páciens életkorát, panaszait, a ciszta típusát és a jövőbeni gyermekvállalási terveket. A leggyakoribb módszer a „figyelő várakozás”. Ha a ciszta kicsi, folyadékkal telt és nem okoz fájdalmat, az orvos 6-8 hét múlva kontrollvizsgálatot javasol. Az esetek jelentős részében ezen a kontrollon már hűlt helyét találják az elváltozásnak.
A hormonális fogamzásgátlók alkalmazása egy másik gyakori lépés. Bár a már meglévő cisztát nem tüntetik el, segítenek megelőzni az újak kialakulását azáltal, hogy gátolják az ovulációt. Ez különösen azoknál a nőknél hatékony, akiknél visszatérő jelleggel alakulnak ki funkcionális ciszták, zavarva a mindennapi életvitelt vagy a ciklus rendszerességét.
A műtéti megoldás akkor válik szükségessé, ha a ciszta mérete meghaladja az 5-6 centimétert, ha fájdalmat okoz, vagy ha felmerül a gyanú, hogy nem egyszerű funkcionális képletről van szó. A laparoszkópia során apró metszéseken keresztül, kamerás eszközzel távolítják el a cisztát, minimálisra csökkentve a felépülési időt. A nyitott hasi műtét (laparotómia) ma már csak nagyon ritka, indokolt esetekben, például extrém nagy méretű vagy rosszindulatúság gyanúja esetén kerül előtérbe.
A modern sebészeti technikák lehetővé teszik, hogy a ciszta eltávolítása mellett a petefészek állománya érintetlen maradjon, így a nőiesség és a termékenység nem sérül.
Életmód és megelőzés: tehetünk-e valamit?
Gyakran merül fel a kérdés a rendelőkben, hogy mit lehet tenni a ciszták kialakulásának megelőzése érdekében. Bár a genetikai hajlamra és az embrionális eredetű cisztákra nincs ráhatásunk, az életmódunkkal sokat tehetünk a hormonális egyensúlyunkért. Az egészséges, finomított szénhidrátokban szegény étrend és a rendszeres testmozgás segít az optimális inzulinszint fenntartásában, ami közvetve a petefészkek működésére is jótékony hatással van.
A stresszkezelés szintén nem elhanyagolható tényező. A krónikus stressz megemelheti a kortizolszintet, ami megzavarhatja a kényes hormonális tengelyt, és hozzájárulhat az ovulációs zavarokhoz, így a funkcionális ciszták kialakulásához. A jóga, a meditáció vagy akár egy pihentető séta az erdőben nemcsak a lelkünknek tesz jót, hanem a petefészkeink ritmusát is támogathatja.
Végül, de nem utolsósorban, a legfontosabb megelőzés a rendszeres részvétel a nőgyógyászati szűréseken. Évente egyszer az a húsz perc ráfordítás biztonságot és nyugalmat ad. A korán felfedezett elváltozások sokkal könnyebben és kíméletesebben kezelhetők, mint az elhanyagolt esetek. Ismerjük meg a saját testünket, figyeljünk a jelzéseire, de ne féljünk szakemberhez fordulni, ha bármi szokatlant tapasztalunk.
A ciszták és a termékenység kapcsolata
Sok édesanya-jelölt számára a legnagyobb félelem, hogy a petefészekciszta végleg elzárja az utat a gyermekáldás előtt. Szerencsére az orvosi tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb ciszta nincs negatív hatással a termékenységre. Mivel általában csak az egyik petefészket érinti az elváltozás, a másik oldal továbbra is képes az egészséges petesejtek termelésére és az ovulációra.
A kivételt leginkább az endometriózis talaján kialakuló csokoládéciszták és a kezeletlen PCOS jelentik, de még ezekben az esetekben is távolról sem reménytelen a helyzet. A modern meddőségi kezelések és a precíz sebészeti eljárások képessé teszik a nőket a fogantatásra. Sőt, sokszor éppen egy ciszta miatti kivizsgálás során derül fény olyan egyéb tényezőkre, amelyek kezelésével később könnyebbé válik a teherbeesés.
Fontos tudni, hogy a petefészek egy rendkívül ellenálló szerv. Még ha műtétre is kerül sor, a sebészek törekszenek a petefészek-szövet maximális megkímélésére. A gyógyulási folyamat után a hormontermelés és a ciklus általában magától rendeződik. A lényeg az időben történő felismerés és a szakértő orvosi háttér, amely átsegíti a pácienst ezen a néha ijesztő, de kezelhető időszakon.
Lelki egyensúly a diagnózis után
Egy ciszta diagnózisa után érthető módon sok érzelem kavaroghat a hölgyekben: félelem, bizonytalanság, néha bűntudat. Fontos azonban megérteni, hogy a ciszta nem a páciens hibája, nem a „rossz életmód” közvetlen büntetése. A női test egy folyamatosan változó, dinamikus rendszer, ahol néha becsúszhatnak kisebb technikai hibák a működésbe. A lelki béke visszanyerése ugyanolyan fontos része a gyógyulásnak, mint a fizikai kezelés.
Keressünk olyan orvost, akiben megbízunk, és aki türelmesen megválaszolja minden kérdésünket. A bizonytalanság szüli a legnagyobb szorongást, ezért a hiteles információ a legjobb ellenszere a félelemnek. Beszélgessünk más nőkkel is, hiszen meglepően sokan mentek már keresztül hasonlón, és az ő pozitív történeteik erőt adhatnak a saját utunkhoz.
A testünk nem az ellenségünk, hanem a szövetségesünk. Ha egy ciszta megjelenik, az csupán egy jelzés, hogy fordítsunk egy kicsit több figyelmet magunkra, lassítsunk, és gondoskodjunk a testi-lelki szükségleteinkről. A modern medicina és a belső erőnk kombinációja szinte minden esetben elvezet a teljes gyógyuláshoz, legyen szó bármelyik típusú petefészekcisztáról.
Gyakori kérdések a petefészekciszták világából
Felszívódhat-e egy nagyobb ciszta műtét nélkül? 💧
Igen, a funkcionális (follikuláris vagy sárgatest) ciszták akár 5-8 centiméteres méret elérése után is képesek teljesen felszívódni néhány ciklus alatt. Ilyenkor a szervezet újrahasznosítja a folyadékot, és a tömlő fala egyszerűen összeesik, majd eltűnik.
Okozhat-e a ciszta pozitív terhességi tesztet? 🤰
Közvetlenül nem termelnek HCG hormont (amit a teszt mér), de bizonyos sárgatestciszták olyan hormonális környezetet teremthetnek, ami késlelteti a menstruációt. Ritka esetekben léteznek úgynevezett hormontermelő daganatok, de ez nem a klasszikus ciszták jellemzője.
Szabad-e sportolni, ha cisztám van? 🏃♀️
Kisebb ciszták esetén a mérsékelt sport általában megengedett, de nagyobb (5 cm feletti) képleteknél az orvosok gyakran javasolják a fizikai kíméletet. A hirtelen mozdulatok, ugrálások növelhetik a petefészek-torzió vagy a ciszta megrepedésének kockázatát.
Befolyásolja-e a ciszta a szexuális életet? 💑
Bizonyos típusok és méretek okozhatnak mély hüvelyi fájdalmat vagy kellemetlen nyomásérzést az együttlétek során. Ez egy gyakori jelzés a test részéről, amit érdemes komolyan venni és megemlíteni a nőgyógyásznak a vizsgálat alkalmával.
Visszatérhet-e a ciszta az eltávolítás után? 🔄
A funkcionális ciszták bármelyik következő ciklusban újra kialakulhatnak, mivel ezek a petefészek működésének velejárói. Az organikus ciszták (pl. dermoid) a műtét után ritkán újulnak ki ugyanazon az oldalon, de a másik petefészekben elvileg megjelenhetnek később.
Minden cisztát meg kell operálni, ami nem szívódik fel? 🏥
Nem feltétlenül. Ha a ciszta nem növekszik, nem okoz panaszokat és az ultrahangképe alapján egyértelműen jóindulatú, az orvos dönthet a tartós megfigyelés mellett is, különösen, ha a műtéti kockázat nagyobb lenne, mint a ciszta jelenléte.
Veszélyes-e a ciszta a terhesség alatt? 👶
A terhesség korai szakaszában a sárgatestciszta jelenléte teljesen normális és szükséges a hormontermeléshez. Nagyobb cisztákat terhesség alatt fokozottan figyelnek, de műtétre csak akkor kerül sor, ha az elkerülhetetlen (például csavarodás miatt), többnyire a második trimeszterben.
Leave a Comment